A DUNÁNÁL - 2003. MÁRCIUS (2. ÉVFOLYAM, 3. SZÁM)

Papp Márió: Kossuth Lajos sakkozik

KOSSUTH LAJOS SAKKOZIK? 1% kicsiseges ambitio Papp Márió Érdekes tárggyal gazdagodott 1968-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Osztálya. Háromezer (!) forintért felkínálták nekik Kossuth Lajos sakktábláját. Akár egy kissé hosszúkás, de tenyérbe simuló, régi időkből való Biblia. Ha felütjük, a belsejébe viaszpecséttel bele­rögzítették Ruttkayné Kossuth Lujza névjegyét, melyen a kormányzó húga tanúsítja, hogy a tábla bátyjáé volt. Olaszországi számkivetése idején, Turinban mindvégig vele volt. Napi játéká­nak, pihenésének, szórakozásának színteréül szolgált. Egy bőrrel bevont, könyvutánzatú fenyőfadoboz, kinyitva 33x38 centiméteren aranyszínű pontok választják el a sötétkék és barna kockákat. A művészi faragású elefántcsont figurák bézs és cinóbervörös színűek. Szóval kék-barna kockákon sárga-vörös összecsapás, a sakk szempontjából legalábbis az előítélet­mentesség iskolája. (Persze az már a paranoia határa volna, ha valaki azt hinné, hogy Kossuthnak a hóna alatt egy összecsukott dobozban is a liberalizmust kell jelképesen hordoz­nia. Az extravagáns színválasztás egyrészt a figurákhoz felhasznált anyag tulajdonságaiból - ele­fántcsont stb. - adódik, másrészt a kor tárgydivatját követi.) A készlet 1971 óta a monoki Kossuth Emlékmúzeum kiállítási tárgya. Ott a sakk és a dicső múlt minden hívője megtekintheti. Bár vitairatai, szónoklatai számtalan fordulatából, több emlékiratból és anekdotájából nyilvánvalóan következett Kossuth sakkszeretete és szenvedé­lyes játékos-mivolta, ez mindeddig elkerülte a vele foglalkozók figyelmét. A világ rendjének megfelelően a sok politika, a véres történelem elfedte a „jelentéktelen dolgokat”, vagyis az embert és vele természetesen a sakkot is az életében. Pedig egy nem sakkozó nem jellemez úgy egy megidézendőt, mint ahogy Kossuth tette Széchenyivel, „a magyar nemzeti sakkjáték nagymesterének” titulálva vetély- és harcostársát. (Gondoljunk csak bele: miért hozna egy balerina fontos hasonlatot a kohászat tárgyköréből?!) Igaz, az előbbi idézet megtévesztő rész­let csupán. Első köztársaságunk leendő kormányzója a Legnagyobb Magyarnak címzett Feleletében egy korholásnak-neheztelésnek szánt metaforába gabalyodott - onnan emeltük ki az inkriminált mondatrészletet. A folytatás már korántsem ilyen hízelgő: a „mester a nagy tanácskozási játszmában másokat nem igen enged lépéseket tenni”. Persze, a vérbeli szónokokkal mindig is vigyázni kellett. Ha Kossuth dicsért valakit, abban sem mindig volt köszönet. Ha lejegyzett játszmával nem is, de szuggesztív megjelenítésű szemtanúleírással dokumen­tálhatjuk Kossuth sakkjátékosi mivoltát. „Titoknokának”, Tanárky Gyulának tizenhét éven át vezetett naplójából, annak is a Turinból 1866-ban keltezett lapjairól való az alábbi idézet: „Szombat, június 2. Mégis furcsaságos apró gyengeségeik vannak néha a nagy embereknek: tegnap este az öreg egy partié sakkban Perczel ellenében, aki nagyon lassan, óvakodva, de biz­tosan játszik, már matt volt. Visszaállították a játékot, hogy próbálhasson az öreg más vonást, de hiába, egy pár vonásra csak ott voltak, ahol az előbb, de az öreg csak kapaszkodik a par­tiéba. Perczel észreveszi, készakarva hibát csinál, és meghagyja neki nyerni, és az öreg ezt elfo­gadja. A biliárdba, tarokkba, egyszóval minden játéknál megvan e kicsiséges ambitió nála.” Hát így sakkozott Kossuth Lajos! Sokak szerint - említsük csupán Széchenyi vagy Görgey híveit - a „nagy nemzeti tanácskozási játszmában” is. 80 A DUNÁNÁL

Next