AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 1. évfolyam (1957)
1958 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - HOFER TAMÁS: Jobbágy hagyatéki leltárak és becsük a keszthelyi Festetics uradalomból (1785–1840)
dául egy »sajtáros pad kerül említésre. A »hátas szék» egyes esetekben padot, más esetekben faragott- festett támlá.u. datált múzeumi darabokról is jól ismert egyes széket jelenthetett. (Például a X/a. leltárban). A tároló bútorai között már említettük az ácsolt láda a szekrény háttérbe szorulását a szobából konyhába- kamrába kerülését (VI, IX.), a folyamat azonban nem volt egységes és általános, mert még 1331-ben is pontosan egyformán értékeltek »egy jó ládát fenyő fából« és egy »jó szökrényt« (XI.) E vidéken a festett asztalos bátor múlttá is bizonyára, visszanyúlik a 18. századig". Meszesgyörkön 1804-ben »rozzant Tornyos Fekete ágy«-at említenek (i). Cserszegtonajon 1819-ben »Avult Ládát« 04). Bizonyára több évtizedes használat után rokkantak meg ezek a bútorok, a mit század elején a ládák szolgáltak a ruhanemű tartására. A 7. számú leltár fel is sorolja egy láda ruhaneműből álló tartalmát - egyes testamentumokban a »ládabeli ruha« egyértelmű a viselő ruhával.2." Néhány adat említi a bútorok színét. A 8-as számú leltárban például kékre festett karszékek, sárgára festett láda és feketére festett tálas szerepel. Azok a festett, virágos bútorok tölthették meg a vizsgált időszakban a Keszthely környéki parasztszobákat, melyeknek utolsó darabjait a 90-es években már alig tudta megtalálni Jankó János. ő korára már a fiókos sublót, amáriom, sifonér volt jellemző. A leltárak egyik adatával talán hozzájárulhatunk e polgári eredetű darabok elterjedésének megvilágításához. Slézinger Gáspár gyenesdiási kocsmáros bútorai közt ugyanis 1845-ben már fölbukkan egy »három fiókos sublót«, más polgárias darabok mellett (»gönböly asztal«, tükör stb ). Az árak mutatják, milyen fényűzést jelentett ekkor a sublót; értéke három ágy árának felelt meg. A polgári jellegű bútorok előfordulására egészen egyedül álló adat egyelőre a IX. leltárban említett kanapé. (A kanapé nem vált a sublóthoz hasonlóan általános berendezési darabbá ezen a vidéken.) A berendezésnek kisméretű és eléggé jelentéktelen elemei voltak a skatulyák, iskatulák Azért érdemes megemlékeznünk róluk, mert szintjelzők lehetnek. Ezekben a hasiton falamezből hajlított, sokszor festett dobozokban ugyanis külföldi rövidáru érkezett a kereskedőkhöz. A dobozok némely vidéken szorosan beilleszkedtek a hagyományos tárgyi fölszerelésbe, így a fényűzően öltözködő, sok gyári pántlikát használó Sárközben ezek az iskatulyák váltak a tekerőzős dobozzá, amiben az asszonyi fejviselet fölkészítéséhez, a tekerőzéshez szükséges főkötőket, szalagokat, füket tartották. A Keszthely vidékén korán említett iskatulyák valószínűleg szintén a gyári pántlikák kelendőségéről tanúskodnak. A leltárak alapján a parasztházak berendezésében differenciálódási, gazdagodási folyamatot ismerhetünk meg. A mindennapos használatra rendelt felszerelés mellett szembetűnik az ünnepi, cifra darabok nagyszáma. A 20-as, 30-as évektől jelentkeznek például a szobákban fogasra, tálasra lelaggatott fehér mázas korsók, »tzitra tányérok», tálak (például VI. IX/аХШ. leltár összefoglalva említ tizenhét fehér edényt és nyolc korsót a szobában). A leltárak a mindig fehérnek jellemzett, bizonyára ónmázas rangosabb edényekkel szemben említik a mindennapos használatra való, ugyancsak mázas (valószínűleg ólommázas) »paraszt« edényeket is. Kulcsár Andráséknál például tizenegy »Fehér Mázos szifra tányér» mellett volt kilenc darab olcsó zöldmázas »Paraszt Tányér» is (IX.). Ezekkel a jobbágy- adatokkal szemben úgy látszik a zsellérháztartásokban csak a mindennapos használati edényekre telt. A XI. zsellér hagyatékban mindössze »három hitván Cserép Tányér» és »két hitván Cserép tál« került elő. Talán a falra aggatott cserépedények divatja mellett, vagy elődjeként élhetett e vidéken a lakás szőttes kendőkkel való diszitése is. Egyetlen közvetlen adat szól erről az V. cserszegtomaji leltárban említenek két szegre való kendőt (1819).