AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 33. évfolyam (1991)

1991 / 1-4. sz. - HARCSA ISTVÁN: A polgárosodás lehetőségei a mezőgazdasági kistermelésben

A HARCSA ISTVÁN kérdés nem véletlenül kap kiemelt figyelmet, hiszen a rendszerváltás révén megnyíló új modernizációs út — megfelelő feltételek esetén — a nyugat­európaihoz némileg hasonló viszonyok elérését vetíti elénk, amely viszonyok kialakulása kétségtelenül feltételezi a polgárosodás elindulását. Ugyanakkor tény, hogy igen nehéz a polgárosodás fogalmával jelzett folya­matok pontos körülírása. A legáltalánosabb értelmezésben polgárosodásnak tekintik a tőkés átalaku­lást, iparosodást kísérő társadalmi folyamatokat. E folyamatok és jelenségek közül néhányat különösen fontosnak tekinthetünk, így például — a vállalkozásra ösztönző gazdasági magatartást, — a korábbi közösségi formákból való kiszakadást serkentő individualizációt, — az autonómiával átszőtt életmódot és életvitelt, valamint — az állampolgárrá válást és a polgári nemzetbe való integrálódást.­ A szociálantropológia megközelítésében a polgárosodás nem más, mint a kulturális folyamatok egy szelete, ezért értelmezése is csak a kulturális folya­matok tágabb összefüggésében lehetséges. Következésképpen a polgárosodás modelljét is csak a többi kulturális modellel való összevetésben lehet kellően értelmezni. E vázlatos meghatározás után is felvetődhet a kérdés, hogy a mezőgazdasá­gi kistermelés átalakulását miért a polgárosodással hozom összefüggésbe. Erre az a legegyszerűbb válasz, hogy valamiképpen néven kell nevezni és megfelelő értelmezési keretbe kell helyezni az átalakulási folyamatokat. Számos kutató viszonylag széles és ugyanakkor bizonyos történeti gyökerekkel bíró fogalmat keresett a folyamatok értelmezéséhez, és ehhez a polgárosodást találta a leg­inkább közelállónak. Kétségtelen, hogy a folyamatoknak a polgárosodás keretében való értelme­zése sok vitát vethet fel, hiszen számos kutató szerint ez a fogalom „kötött", miután már korábban, a XIX. századi iparosodást kísérő társadalmi folyama­tokat tekintették polgárosodásnak. Úgy vélem, hogy viszonylag hosszabb időnek kell eltelni ahhoz, hogy — megfelelő társadalmi tapasztalatok birtokában — kellően pontos fogalmat tudjunk majd alkotni a posztkommunista országokban zajló folyamatok leírá­sára. Ám addig is — viszonyítási keretként — használhatónak tekintem a polgárosodás fogalmát, mert éppen a hasonlóságok és különbözőségek egybe­vetésével alkothatunk majd olyan képet, amely a jövőben alkalmasabb lehet a folyamatok fogalmi körülírására.­ ­ Benda Gyula: A polgár és a polgárosodás a történeti irodalomban. In: Polgárosodás. Előadások a polgárosodásról. I. MTA Politikai Tudományok Intézete, Bp. 1991. 5. o.

Next