A Gyógyszerész, 1906 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1906-01-15 / 1. szám
3 'AI A Gyógyszerész. NÖVÉNYEK ALKALOIDÁINAK KELETKEZÉSE. Növények alkaloidáinak keletkezésénél Aime Pictet szerint a következő tételek érvényesek: a. Az alkaloidák a növényi sejtek nitrogén-tartalmú kivonatai, amelyek bonyolódottabb összetételű anyagok szétbomlása révén keletkeznek. 6. Gyakran lokalizálódásuk előtt chemiailag megváltoznak, amennyiben egyéb növényi anyagokkal condensálódnak. 7. A leggyakoribb elemű változás az, hogy az alkaloidák molekula-complexumaiba methyl-csoportok lépnek be, ami a növények zöld részeiben keletkezett formaldehyd révén történik. 8. A pyrolidin-, vagy indol-csoportos alkaloidák fehérjeféléknek részleges bomlása útján keletkeznek, 8. Ugyanez érvényes a pyridin-, piperidin- és chinolin-csoportot tartalmazó alkaloidák keletkezésére is, csakhogy e csoportok eredetileg a fehérje-molekulákban nincsenek meg, hanem methyl-csoportok behelyettesítése után a pyrrol-, vagy indol-csoport átalakulása révén keletkeznek. ANTIPYRIN PYRAMIDONBAN VALÓ FELISMERÉSE. A pyramidont hamisítás czéljából nem ritkán antipyrinnel keverik. E hamisítást megállapíthatjuk Paul Bourcet következő egyszerű eljárásával. A megvizsgálandó pyramidon 1—2 cgr.-nyi próbáját 4 cm3-nyi vízben oldjuk, majd az oldathoz két csepp kénsavat és néhány kristályka nátriumnitritet adunk. Ha a pyramidon tiszta volt, a folyadék ilyenkor azonnal kékesibolyás szint ölt, majd kivált nátriumnitrit fölöslegének alkalmazása esetén, hamarosan elszintelenedik. Antipyrinnel való hamisítás esetén a folyadék ugyancsak kékesibolyaszinűvé lesz, csakhogy e színeződést nemsokára kékeszöld szin váltja fel és pedig annál intensívebben, minél több volt az antipyrin. E reactio révén még 2%-nyi antipyrint is felismerhetünk. A PROPONÁL, A VERONALLAL HOMOLOG ALTATÓSZER. A különféle dialkylbarbitursavak chemiai összetétele és altató hatása között levő összefüggést Emil Fischer és J. Mering már néhány éve ismertették. A dimethylbarbitursav altató hatása alig észrevehet, a diaethylbarbitursavé vagy veronaié azonban már igen jelentékeny, majd a dipeopyl-származéknál e hatás a maximumát éri el, a dibutyl-származéké pedig már csekélyebb. A szerzők akkoriban hypnoticumul a diaethylbarbitursavat vagy veronait ajánlották, egyrészt mert vízben könnyen oldódik, másrészt mert úgy látszott, hogy az emberi szervezetre való hatása a dipropylbarbitursavénál specifikusabb és egységesebb. Újabban eszközölt kísérleteik során azonban arról győződtek meg, hogy az előbbi kísérleteiknél használt dipropylbarbitursav nem volt teljesen tiszta, jóllehet az elemi analysis során jól egyező értékeket kaptak. A teljesen tiszta készítmény az újabb megfigyelések eredményei szerint mint altatószer kitűnően beválott. A dipropylbarbitursavat a szerzők rövidesen proponálnak nevezik. Szerkezete a CsHÚXfVCO.CH^pp. C3H7/U\CONH/^u képlettel jelölhető. A proponál a veronaihoz hasonló, színtelen kristályos test, 145°-on megolvad, 20°-a víz 1640 s. r.-ében, forró víz 70 s. r.-ében oldódik. A vizes oldat kissé keserű ízű. Hígított lúgokban igen könnyen oldható. Egyszerű álmatlanságnál 045—045 g.-nyi adagokban sikeresen alkalmazták. A hatás 15-40 perez múltán bekövetkezett. Hogy a proponál, noha vízben a veronainál kevésbbé oldódik, mégis ennél egyszer-másszor gyorsabban hatott, azt a szerzők annak tulajdonítják, hogy híg lúgokban való nagyfokú oldékonyságánál fogva a belekben gyorsan felszívódik. Több esetben fájdalom- csillapító hatását is észlelték.