A Gyógyszerész, 1911 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1911-01-01 / 1. szám
A Gyógyszerész. Az igen könnyen és néhány percz alatt elkészíthető suspensiót elkészítése után azonnal injiciálni kell igen vastag platinakanulás rekordfecskendővel. A suspensiót az asepsis követelményeinek legszigorúbb betartásával kell elkészíteni. Az injectio helye előzetesen jodos benzinnel, vagy jodos tinkturával desinficiálandó. Subcutan injectioknál, Kromayer tapasztalása szerint, a salvarsan paraffinos suspensiója is alkalmazható, amelynek készítésére pl. egy ampullában lévő 06 gr. salvarsant kevés folyós és sterilizált paraffinnal legeart is eldörzsölünk és 6 cm3-re kiegészítünk. Érzékeny egyéneknél az alkalmazás helye 2 cm3 l°/C-os novocain-oldat iniciálása révén előzetesen érzésteleníthető. Utólagos fájdalmak, vagy fájdalmas infiltratiók praeventive hydropathiásan pl. nedves borogatással, ülőfürdővel stb., vagy meleg alkalmazásával is sikeresen kezelhetők. Lúgos injectiós folyadék készítése intravenosus alkalmazás czéljaira: E czélra nem a suspensiót, hanem oldatlan anyagoktól absolute mentes oldatot kell használni. Az oldat előállítására pl. 0 5 gr. salvarsant 109 gr. 1 0 94 cm3 (kb. 15 csepp) 15%-os nátronlúggal, porczelláncsészében addig dörzsölgetünk, míg átlátszó tiszta oldat keletkezik. Ez oldatot 100—250 cm3 sterilizált physiologiai (0 9°/0 os) konyhasó-oldattal hígítjuk és sterilizált szűrőn esetleg megfiltráljuk. Intravenosus alkalmazás esetén az arsen a szervezetből kb. 3—4 nap múltán eltávolíttatik; subcutan, vagy intramuscularis alkalmazáskor az arsen a szervezetből jóval lasabban tűnik el. Ez oknál fogva megkísérlették a kétféle injectiós eljárás intensiv és tartós hatását combinálni. Olyaténképpen, hogy a salvarsanból előbb 04—05 gr.-nyit intravenosusan, majd 2-3 nap múltán 03—04 gr.-nyit intramuscularisan vagy subcutan inficiálnak. Megjegyzések: A gyár a salvarsant oxydatiós folyamatoktól való megóvása végett indifferens gázzal töltött ampullákban árusítja. Csak olyan suspensiót vagy oldatot szabad alkalmazni, amely közvetlenül az alkalmazás előtt készült. A salvarsan világos sárga színű, szürkés vagy barnás készítményt nem szabad használni. Szállítás közben megsérült ampullák tartalmát, úgyszintén a kinyitott ampullákban visszamaradt salvarsant alkalmazni nem szabad. ALOINOS VAGY ALOINCUKOR. Az alpinos vagy alpincukor sajátságait újabban E. Léger (Compt. rend. 150, 976) ismerteti. A szerző 50 grisobarbalointól mentes barbaloin és 100 cm, 90%-os alkohol keverékét elzárt palackban 3 évig eltartva, azt tapasztalta, hogy a keverék syrupszerűvé válott és sötétbarna színt öltött, de még keserű izű maradt. Kevés hígított kénsavval megsavanyítva a keveréket, azt 2 évig és 5 hónapig félretette. Az ekkor már úgyszólván nem keserű ízű keveréket 5—6 térfogatnyi vízzel hígította, amikor is az anthrachinonszármazékok, így a methylisoxychrysazin is kiváltott, míg az aloincukor az aloinos oldatban maradt. Az oldatot fölös mennyiségű baryumcarbonáttal digerálta, majd a szüredéket, miután azt közönséges hőmérséken állati szénnel színtelenítette, vacuumban bepárologtatta, a maradékot absolut alkoholban oldotta, az oldatot újból bepárologtatta és a maradékot tömény kénsav fölött szárította. Ilyeténképpen sűrű, csaknem színtelen és kissé édes syrup alakjában 55 gr alpinost kapott. Az aloinos a Fehling-féle oldatot redukálja, anilinacetáttal a furfurol-reactióit, orcinnal és sósavval pedig a Bertrand féle pentos-reactiót adja. Ecetsavas phenylhydrazinnal hevítve az alpinosból hideg vízben nehezen oldható kristályos olazon keletkezik. Az aloincukor 2-25—23 százalékos oldatának forgatóképessége [a]D — 57° 3' — 58° 5', feltéve, hogy redukálóképessége az 1-xyloséval megegyezik. A nataloinból hasonló eljárás során, aránylag nagyobb mennyiségű aethyl- 3