A Hét, 1984 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1984-06-21 / 26. szám

Amint egy héttel ezelőtt Figyelő rova­tunkban hírül adtuk, június 4—10. között Hargita megyében lezajlott a Természet­es Környezetvédelmi Hét. A rendezvény­­sorozat már hagyományosnak mondható, hiszen a megye felerős fórumai évente köszöntik vele június 5-ét, a Környezetvé­delmi Világnapot. A Környezetvédelmi Hét tulajdonképpe­ni rendezője a Megyei Múzeum, illetve ennek természettudományi részlege, de az a tény, hogy öt megyei fórum — a nép­tanács, a Szocialista Művelődési és Ne­velési Bizottság, a KISZ, a Pionírszervezet és a Tanfelügyelőség — égisze alatt zaj­lott le, bizonyság arra, hogy a szervezők mint minden alkalommal, ezúttal is a la­kosság minden rétegének ügyévé tették a kezdeményezést A Természet- és Környezetvédelmi Hét június 4-én tudományos ülésszakkal kez­dődött. Brisó Katalin, az RKP Hargita Megyei Bizottságának titkára, köszöntötte a részvevőket, majd Pataki Imre, a Hargi­ta Megyei Néptanács első alelnöke szá­molt be ilyen irányú megvalósításaikról, terveikről, gondjaikról. Dr. Artemiu Pricajan geológus, a Geoló­giai Minisztérium képviseletében, a hazai és ezen belül a Hargita megyei ásvány­vizek védelméről, a kitermelés új módsze­reiről nyújtott átfogó képet. Dr. Csedő Károly, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet előadótanára, a gyógynövénytermesztés időszerű kérdései­ről és azokról a veszélyekről beszélt, ame­lyeket a szakszerűtlen begyűjtés okozhat. A vadállomány védelmének néhány alap­vető aspektusát ismertette szakszerű előadásában Horia Almában docens dok­tor, a bukaresti Erdészeti Kutatóintézet tudományos főkutatója. Györgyiné Vilmos tanfelügyelő a­rról értekezett, hogyan ne­velhetjük a gyermekeket biológiaórákon a természet- és környezetvédelemre. Mik­­lóssy V. Vilmos, a Hargita Megyei Múzeum munkatársa (az egész rendezvény előké­szítője és megszervezője) diafilm-felvé­­telekkel figyelmeztetett a természet egyen­súlyát fenyegető veszélyekre, majd Peter Weber, a Medgyesi Múzeum muzeológu­sa, a ragadozó madaraknak a természet­ben betöltött helyéről és szerepéről ér­tekezett. A természetvédelmi hét rendezvényei közül kiemelkedik a június 6-án, Toplicán megtartott tapasztalatcsere az erdőgaz­dálkodás és -védelem időszerű kérdései­ről, Ion Micu erdőmérnök vezetésével. Rendezvényekre került sor továbbá Bor­széken, Tusnádfürdőn, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Vlahicán, Balán­­bányán, ahol a természetvédelemmel kap­csolatos időszerű, helyi gondokhoz, ered­ményekhez kapcsolódó előadásokat tar­tott Eigel Tibor, Jánosi Ibolya, Elena Ior­­dachescu, Kristó András, Vofkori László, film- és diavetítéssel vett részt a rendez­vényeken Balási Csaba és Romfeld Ákos. A hargitai természetvédelmi hét szer­vezői arra törekedtek, hogy minden egyes helységet, az egész lakosságot vonják be rendezvényükbe. A hét mondhatni fény­pontja volt június 5., a Környezetvédelmi Világnap, amikor a megye valamennyi községközpontjában meghívott vagy hely­beli szakemberek — természetrajztaná­rok — megemlékeztek az eseményről, is­mertették a művelődési otthonba egybe­gyűlt közönséggel a természetvédelem fon­tosságát, időszerű kérdéseit, beleértve a helyi tennivalókat. Sőt, ennél továbblép­tek: egész hét folyamán lelkes tanárok, néptanácsi és KISZ-aktivisták irányításá­val ifjak, pionírák városuk, falujuk hatá­rában, a parkokban, gyárudvarokon, für­dőhelyeken, menedékházaknál, rezervátu­mokban környezetgondozó munkálatokat végeztek, mintha csak azt tűzték volna célul, hogy mindaz, amit az előadásokon hallottak, mielőbb valóra váljék, hogy példát szolgáltassanak: mindig ilyen ápolt, gondozott, tiszta legyen a természeti kör­nyezetünk, az őseinktől örökül kapott kincs. A következőkben BRISÓ KATALIN elv­társnő, az RKP Hargita Megyei Bizottsá­gának titkára válaszol lapunk munkatársa, Barabás István kérdésére: — Miben látja a hargitai Természet- és Környezetvédelmi Hét jelentőségét, mi­lyen célt szolgál rendezvényük a politikai nevelő munkában? A hargitai Természet- és Környezet­védelmi Hét megszervezése, mint min­den alkalommal, ezúttal is kettős célt szolgált. Rendezvényeivel bekapcsolód­tunk abba az országos, illetve nemzet­közi akcióba, amely a Környezetvédel­mi Világnap — június 5 — alkalmá­ból kisebb-nagyobb tájegységenként számba veszi az időszerű kérdéseket és legsürgősebb tennivalókat, amelyek e téren a mai nemzedékek előtt állnak. Másrészt a természetvédelmi hét fon­tos láncszeme annak a politikai-nevelő tudományos, közművelődési rendez­vénysorozatnak, mellyel megyeszerte kö­szöntjük a felszabadulás 40. évfordulóját és a XIII. pártkongresszust. Rendezvé­nyünk politikai jelentőségét hangsú­lyoznám mindenekelőtt, ugyanis bele­illeszkedik abbéli állandó törekvéseink­be, hogy az egész megyét átfogó, konk­rét akciókkal ültessük gyakorlatba mindazokat az irányelveket, amelyek hazánk általános gazdasági-társadalmi fejlesztésén belül, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom építésének körülményei között a környezetvéde­lem terén mondhatni minden egyes állampolgárra hárulnak. Nicolae Ceausescu elvtárs a környezetvédelmi törvény kapcsán hangsúlyozta: „szigo­rúan kell alkalmazni a törvény előírá­sait a környezetvédelemre vonatkozó­an, hogy biztosítsuk a természet egyen­súlyát, valamint népünk életének kör­nyezeti feltételeit a jelenben és a jö­vőben“. Ilyen értelemben mindannyi­unknak állandó hazafias kötelessége a környezetvédelem, amelynek felmér­hetetlen jelentőségű célja az ökológiai egyensúly, a természeti tényezők mi­nőségének megőrzése, illetve javítása, az ország természeti kincseinek meg­óvása, a mai és holnapi nemzedékek jó élet- és munkakörülményeinek bizto­sítása. A termelőerők sokoldalú fejlesztése pártpolitikánk egyik alapvető célja. E fejlesztést, akárcsak országszerte, úgy megyénkben is a környezetvédelem követelményeinek szem előtt tartásá­val kell tovább folytatnunk. Hazánk festői szépségű tájai, amelye­ket íróink, költőink maradandóan meg­énekeltek, olyan új elemekkel gazda­godtak, amelyeket dolgozó népünk — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — művének mondha­tunk a szocializmus éveiből. Olyan jól kiépített kerettel rendelkezünk, amely lehetővé tette, hogy pártunk és államunk hosszú lejáratú jogi dokumentumokat és programokat dol­gozzon ki a környezet védelmére, meg­őrzésére és fejlesztésére. Az 1981— ’7­5-re szóló környezetvédelmi program, az ökológiai fejlesztés 1990-ig terjedő irányelvei a jelen ötéves tervre orszá­gos szinten 17 milliárd lejt irányoznak elő az 1976—’80-as időszak 10,7 milli­árd lejes beruházásával szemben. 1973- ban, Nicolae Ceaușescu elvtárs kezde­ményezésére, érvénybe lépett a kör­nyezetvédelmi törvény azzal a céllal, hogy állampolitikai keretben, az egész ország területén egységes módon al­kalmazhatók legyenek az általános gazdasági-társadalmi fejlődés feltételei között az ide vonatkozó rendelkezések, előírások. Az ilyen irányú tevékenység irányítása céljából, 1974-ben megala­kult a Környezetvédelmi Országos Ta­nács, amely a megyei néptanácsok mellett működő környezetvédelmi ko­­missziók munkáját is koordinálja a víz, a talaj, az altalaj, a levegő, az állatvi­lág, a flóra, a települések és természeti rezervátumok védelmében. A Hargita megyében zajló környe­zetvédelmi tevékenység tehát távolról sem elszigetelt jelenség, hanem része az egész országot, sőt egész kontinen­sünket átfogó ilyen irányú erőfeszíté­seknek, hiszen például a levegő, a vizek tisztasága — és ami ezzel szorosan összefügg: az élővilág védelme — csak széles körű összefogással biztosítható. Ebbe az országos keretbe ágyazva, pártpolitikánk szellemében szervezzük a környezetvédelmi tevékenységet Har­gita megyében is. Az országos terv alapján, a szomszédos megyékkel egy­­behangolva tevékenykedünk a környe­zetvédelem minden területén. Ilyen, tágabb összefüggésekbe ágyazva szer­vezzük valamennyi jelentősebb akción­kat, a megye szintjén. Különleges hang­súlyt helyezünk a fiatal nemzedékek­nek a természet iránti szeretetre való nevelésére az iskola, a KISZ- és a pionírszervezet segítségével. Ebbéli törekvésünk arra is kiterjed, hogy tu­datosítsuk bennük a felelősséget a ter­mészet sorsa iránt, azokat a veszélye­ket, amelyeket a készletek ésszerűtlen kitermelése, az ökológiai egyensúly megbontása rejt magában. A környezetvédelem ugyanis elkép­zelhetetlen csupán a törvények és ren­delkezések alkalmazásának útján. A környezetvédelem alapja valamennyi állampolgár öntudata, amelynek vi­szont elsőrendű feltétele a természet ismerete és szeretete. Ha ezt sikerül következetes, állandó nevelőmunkával beplántálnunk a fiatal nemzedékbe, úgy a hazánk jövője iránti felelősség­­tudatot ébresztjük föl benne. Ilyen té­ren jelentős munkát végez a Hargita Megyei Természetvédelmi Komisszió is, amely egész évre szólóan szervezi és irányítja a tevékenységet. Mindezt azért tartottam szükséges­nek elmondani, hogy kitűnjék: a kör­nyezetvédelem nálunk nem alkalmi rendezvények, akciók függvénye, ha­nem hosszú távon szervezett átfogó tevékenység, az állandó jellegű politi­kai nevelőmunka része. A most lezaj­lott természetvédelmi hét egyik fő szervezési szempontja is az volt, hogy összegezzen eredményeket és meghatá­rozzon különösen időszerű feladatokat a talaj-, víz-, levegővédelem terén, az ökológiai egyensúly további biztosítá­sára megyénk területén. Azáltal pe­dig, hogy az ország több kutatóintéze­téből, felsőoktatási intézményéből is meghívtunk­ tekintélyes szakembereket, azt a célt kívántuk elérni, hogy a ren­dezvényeken részt vevő érdeklődőknek országos, sőt nemzetközi kitekintést nyújtsunk egy-egy olyan fontos tárgy­körben, mint az ásványvizek, a gyógy­növények, a vadállomány, az erdők stb. védelme, így a teendőket, időszerű kér­déseket szélesebb összefüggésekben lát­hassák. Hogy milyen haszonnal jár egy ilyen rendezvény, természetesen csak akkor mérhetjük majd fel, amikor egy na­gyobb időszak eredményeit vesszük számba. De addig is meggyőződésünk, hogy minden hasonló tapasztalatcsere, természetvédelmi hazafias akció, elő­adás stb. valamilyen módon az ügyet szolgálja, segít politikai nevelő mun­kánkban. Természet- és Környezetvédelmi Hét HARGITA - 1984 EX LIBRIS Szeretni is okosan kell Valahányszor állatos könyv jelenik meg a könyvesboltokban, nyomon kö­vethetjük, hogyan „csapnak le rá“ a vásárlók, s hogyan lesz belőle rövid idő alatt hiánycikk. Évek óta gyűjtögetem a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt olvasmányos állatkönyveket, ami iga­zán érdekel: kialakul-e gyermekeink­ben az élővilág szeretete, s egyúttal e nagyszerű világ védelme fontosságánál:­ a tudata? Ezekkel a gondolatokkal vettem ke­zembe Helmut Massny könyvét a mó­kusról, akit ő Bozontosnak nevez. A történet egyszerű és megkapó. A fadöntők néhány hónapos mókusfiút találnak a gallyak között a földön. Gyanítható, hogy a fészek, amelyből kiesett, tönkrement a zuhanás során. Itt figyeltem fel a szerző didaktikai érzékére: nem simogattatja a kis állat­kát, ahogy azt természetesnek vennénk, hanem — tudatosan felhasználva az ál­latvilág ama törvényét, miszerint az emberi kéz érintése után az állatokat társaik rendszerint magukra hagyják — a megtalálók, természetes környeze­tet varázsolva, levelekkel bélelt táská­ban szállítják haza a kis mókust. Gyak­ran fordul elő, hogy a természetben árván maradt állatok vagy az állatker­tekbe jutnak, vagy állatbarátok ottho­nába, ahonnan később visszakerülhet­nek a szabadba, ha már eléggé fejlet­tek az önálló életre. De hogy addig is mi történik, mi történhet, azt a szerző nagy tudással és tapasztalattal, vonzóan meséli el. Már magának a főszereplőnek, a mókusnak a megválasztása nem volt véletlensze­rű, hiszen a kedves, kis, bozontos far­kú állatot mindenki szereti. Otthon, a házi környezetben sem adja alább, így csak derülhetünk kü­lönböző „csínytevésein“, bár a valóság­ban talán nem fogadnánk ilyen derű­sen bútoraink és dísznövényeink meg­­rágását, függönyeink szétszaggatását, cipőink élelmiszerraktárrá való átala­kítását, könyveink megtépázását. A „házigazda“ kisfiú szüleivel együtt fel­ismeri, hogy a mókus otthon tartása közelről sem hasonlítható díszhalak vagy díszmadarak tartásához. Itt vesz­­szük csak észre, hogy szerzőnk ráveze­tett egy nagy igazságra: a vadon élő állatoknak a természetben a helyük! Mókusunk azonban még nem szabadul­hat, hátra van még néhány élettani és viselkedéstani szabály elsajátítása. A szerző a hidegre hivatkozva — késő őszre jár, havat ígérő szelek fújnak — végigpergeti szemünk előtt a mókus téli nyugalomra (nem téli álomra!) va­ló készülődését, táplálékgyűjtését, vac­ka kiépítését egy kimustrált szekrény­ben. A tavasz eljöttével a kisfiú egy tiszta patakú erdőrészt keres mókusának; ez sem lehet véletlen, hiszen a szennyezett környezet nem kedvez az állatok meg­telepedésének. Hamarosan rátalálnak a létfontosságú környezeti elemre, a kor­hadt fa odújára is. Innen indul — most már egyedül — felfedező útjaira a mókus. Több életveszélyes kalandból kikerülve lassan megtanulja a „vadon“ élés kíméletlen törvényeit, a táplálék­­szerzés nemegyszer fáradságos fel­adatával együtt. Mókustársra is talál... A könyv a lipcsei Verlag Rudolf Ar­­nold és a Ion Creangă Könyvkiadó közös gondozásában jelent meg. Méltán számíthat érdeklődésre. M. KISS ANDRÁS Helmut Massny: Veveriţa Stuf­iţa. Creangă Könyvkiadó, 1983. TUDOMÁNY A középkori nyugati társadalom terméke A spanyol inkvizíció már eddig is könyvtárnyi irodalmat ölelt fel. A máglyatüzek lobogásától kísértett spa­nyol századokról értekezőleg főleg a legkiemelkedőbb pereket, az igazság­­szolgáltató szervezetek működését vizs­gálták; kevesen kísérelték meg a tör­téneti tényeket szociológiai megköze­lítésben vallomásra bírni. Ami pedig a legtovább hiányzott a történetírói gya­korlatból, az az új módszerek alkalma­zása, jelesül a modellezés hadrendbe állítása volt. Bartolomé Bennassar és munkatársai a hetvenes évek elején az utóbbi módszerrel fogtak neki ku­tatásaiknak, s hozták tető alá a terje­delemben ugyan szerény, ám gondola­tokban, meglepő következtetésekben és másféle végeredményekben annál inkább bővelkedő monográfiájukat. A következetes tudományos szigorral és franciás szellemességgel felépített tanulmányok nem a tények ismétlésére, nem is azok újracsoportosítására szo­rítkoznak, hanem a több milliónyi per­lap (Sevilla, Toledo, Zaragosa, Grana­da, Valladolid stb.) áttanulmányozásá­ból vonnak le elméleti és gyakorlati (történelmi-szociológiai) következteté­seket, s ezeket a teljes Spanyol köz- és társadalomtörténettel vetik össze szün­telenül. Az 1480 és 1820 között működő Ink­vizíció tevékenységében több szakaszt kell elkülönítenünk, annak függvényé­ben, hogy milyen földrajzi és szellemi régiókban munkálkodott, miként vál­toztak módszerei és erélye, éppen mit tekintett legfontosabb feladatának. A felállított modell szerint az első korszak az 1480—1525 közötti évekre esik. A célpont nagy vonalakban min­denütt azonos: a zsidók, conversók (ki­tértek) és judaizálók (a titokban zsidó rítusokat követők, színleg azonban ka­tolikusokká lett) csoportjai ellen. Ez a cél vezérelte a pápaságot és a spanyol királyságot, amikor Hispániában életre hívták az inkvizíciós bírói testületeket. A nagy tisztogatás után a Mózes-hítűek száma szinte nullára csökken, s az ink­vizíció más áldozatok, új pénzforrások után néz. Ez a korszak a legvéresebb, a gyanú és a terror alig ismert határokat. Az 1540—1614 között húzódó második korszaknak több célkitűzése is van. Az 1559-ig lefolytatott pereknek több mint a fele régi keresztények ellen irányul (deviáns viselkedés — mint a katolikus ortodoxia elleni vétek, protestáns szim­pátiák, illuminizmus , vallási miszti­ka, szentségtörés, káromkodás, hit­­gyalázás, a házasság és az erkölcs elleni vétségek), amikhez tegyük hozzá az úgynevezett presztízspereket, azaz a Szent Hivatal megsértését büntető el­járásokat. A második szakaszban ettől eltérő ál­dozatok felé fordul a Hivatal figyel­me: az 1560—1614 közötti évek egybe­esnek a földközi-tengeri uralom meg­szilárdításáért folyó törökellenes har­cokkal, s ezért a fő ellenséget a mórok­ban, a megtért moriscókban — azaz az arab kisebbségben — lelik föl. (Annak ellenére, hogy a tizenötödik század vé­gén a katolikus királyok — Izabella és Ferdinánd — többször is ünnepélyes okmányokban biztosítják a szabad val­lásgyakorlatot, nyelvhasználatot és a szokások szabadságát a legyőzött mórok számára.) Ám a Reconquista befejezése után a kisebbségekkel szembeni türel­metlenség kerekedett felül a spanyol­ királyi ház gazdasági, társadalmi és 1984. június 21. A HÉT 8

Next