A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-14 / 236. szám
236 iksz. Szombat, October 14. Előfizetési díj : Pistin Mildvo vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra........................................1 írt 75 kr. 3 hónapra.............................................5 frt 25 kr. 6 hónapra...........................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folyain minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-dik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országot 18 dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Harmadik évfolyam 1 Beigtatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési dij a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kérskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház, hl lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, OCTOBER 13. Politikai Szemle, (V). Bécsből írják a rajnai lapnak, hogy Meysenbug báró állami altitkár, az osztrák külügyminisztérium jelenlegi ideiglenes vezetője, rendkívül békés hangon beszél az idegen hatalmak képviselői előtt. Egész bizonyossággal állítják, hogy Ausztria a herczegségek miatt nem bocsátkozik, nem bocsátkozhatik háborúba, bárminő legyen a kérdés megoldása. Ausztria a legkülönbözőbb okoknál fogva és semmi esetben (?) sem folytathat háborút, az idézett lap levelezője szerint. Az osztrák diplomatia azonban valószínű megoldásnak azt tartja, hogy a császári kormány kényszerülve leend Holsteint, rövidebb vagy hosszabb ideig tartó katonai megszállás után, — a Német szövetségnek szerződésszerű beavatkozása mellett vagy a nélkül, — eladni Poroszországnak. Bismarck grófnak másodszori utazása Francziaországba a bécsi kabinetet csaknem fájdalmasan érintette s azon meggyőződést keltette, hogy Francziaország nem szegülend ellene a herczegségek bekebleztetésének Poroszország által, Poroszország is majd annak idejében hasonlóképen nem fogja ellenezni Belgiumnak Francziaországba kebleztetését. Emlékezhetni — végzi a levelező — miként a múlt tavasszal Európa revideált térképén Belgium és Holland csaknem azonos színekkel vannak festve, mi gyenge czélzás lehetett jövendő eshetőségekre. Bismarck gróf biarritzi utazását érintvén megemlíthetjük, miként a „Kreutzig“ szerint biztos és fontos tudósítások érkeztek berlini diplomátiai körökbe azon nagy mértékben kitüntető fogadtatásról, melyben a porosz miniszterelnök Biarritzban a francziák császára által részesittetett. A „Kreuzzig“ úgy hallja, hogy ezen hirek kormánykörökben is megerősittetnek. Párisban, mint írják, nincsenek minden aggodalom nélkül azon magatartásra nézve, melyet a cselekvés pártja Róma kiürítésével szemben veend, s ezért — mint az augs. „Alig. Zig“-nak Florenczből írják — Velenczére igyekeznek a radikál párt figyelmét vonni. Ebből magyarázható az utóbbi időben Velencze ellen támasztott harczi lárma, melynek nincs más rendeltetése, mint a cselekvés pártját egy irányban mérsékelni. A „P. L.“ berlini levelezője azt írja, miként Rómából érkező biztos tudósítások jelentik, hog a francziák kivonulása a Vaticanban uralkodó meggyőződés szerint egyjelentésű azzal, mintha a pápa kiadatnék Vietor Emmanuelnek. A szent atya nem fogja bevárni ezen megaláztatást, hanem elhagyja az örök várost s Máltát választja székhelyéül. Ezzel ugyan egy protestáns állam vendégszeretetét fogadja el, de ebbe teszi a szárazföld kétértelmű védelmének Péter széke szabadságát . . . Ezen fontos tudósítás a rajnai egyházi pártiak egyik vezér személyéhez érkezett, s azon jeladással küldetett Berlinbe, hogy az ottani egyházi pártiak alakítódnak ligát a pápa szabadságának érdekében, amelynek a kormány diplomatiai és anyagi segítszközeivel igyekeznie kell a pápaság observativ elvét támogatni. A sok választói programra és nyilatkozvány daczára még bajos meghatározni, hogy a jövend ? olasz parlament miként lesz alakulva. A választók száma jelentékenyül megszaporodott; még 1864-ben csak közel 794,000 választó volt, jelenleg azok száma 800,000; a választók számának szaporodását a behozott uj adó eszközölte. Remélik, hogy az olasz parlamentet alkotó 443 követ kevés kivétellel szabadelvűekből fog állani, és „Pesti Napló“ azon állításaikat illetőleg , hogy említett nyilatkozatom az 1861-diki határozati párt manifestuma, párt-nyilatkozat gyanánt tekintendő. Igen helyesen jegyzi meg a „ P. N. “ hogy emlitett beszédem korántsem országos jelentőségű nyilatkozat, mert az valóban csak saját egyéni nézeteimet foglalja magában, melyeket előzőleg nem vitattam meg, nem közöltem senkivel, de választóim előtt elmondani szükségesnek tartottam azért, hogy ismerjék nézeteimet, és én is tájékozhassam magamat véleményük felől. Abból, hogy levelezője által beküldött nyilatkozatomat a „Hon“ egész terjedelmében közlötte, nem helyesen következteti az „Ost Deutsche Post“, hogy az párt programm , mert ezen nyilatkozatot, mint megtörtént dolgot, a „Pesti Napló“ is felvette hasábjaiba, és én köszönettel tartozom mind a két lapnak azért, hogy ezt tevék; mert eképen e megye körén kívül is azok, kiket netalán érdekelhetné ismerni politikai nézeteimet, azok felett, amennyiben egy beszéd szűk keretébe szoríthatók valónak, ítéletet hozhatnak. A múlt országgyűlésen elnöki állásomnál fogva a pártokon kívül állottam, és tartottam magamat. Miként fognak a jövő országgyűlésen a pártok alakulnia mindazon erőlködések mellett, melyek e végett régóta tétetnek a mostani, talányokban gazdag korszakban, mindeddig előre látni nem lehet: részemről e tekintetben csak azt nyilváníthatom , hogy, ha képviselőül választatni szerencsém lesz, ez állással együtt járandó kötelességem szerént, azon párthoz fogok mint igénytelen, ha közvitéz csatlakozni, melynek czéljait, s eljárását a hazának, egyedül az 1861-ik évi országgyűlés által kijelölt ösvényen kielégithető érdekeivel, tiszta meggyőződésem szerint leginkább megegyezőknek találandom. Annyit mindazonáltal, nem azért mintha gondolnám, hogy a „Pesti Napló“ véleményemet nyomatékosnak találandja, hanem csupán azért, hogy jelen nyilatkozatom félre ne értethessék, ezúttal is ki kell jelentenem, hogy a „Pesti Napló“ban egy idő óta fejtegetett politikai nézetek közül sokban nem osztozom. Ghyczy Kálmán, Kis Igmánd, October 11. A „Hon”-nak és a „Pesti Naplódnak tegnapi számaiból ma értesültem arról, hogy a „Morgen Post“ és „Ost Deutsche Post“ választóim előtti, helső napján Komáromban tartott beszédemmel foglalkoztak. Nem szándékom a nevezett bécsi lapokkal az általuk felhozottak iránt érdemleges vitába bocsátkozni, és czikkeiket csak az előttem fekvő kivonatokból ismervén, ezt nem is tehetném , csupán a tényállást kívánom tistába hozni az „Ost De Post“ (f) A „Centralvertretung" és Magyarország. A „Presse“ írja: készek-e a magyarok a birodalmi parlamentbe lépni ? Ha hinni lehetne egy lapnak, mely egy éjen át félhivatalossá lett (az „Oesterr. Zig“) e kérdés immár kétséget sem szenvedne. A „Presse“ azonban tisztán magyar forrásokból akar okulni. Ha olvassa az egymást érő választási programotokat, látja, hogy a „közös ügyek“ pontja mindenikben megvan, azonban az utolsó szót még egyik sem mondta ki. Deák Ferencz, aki (húsvéti czikkében) írta, hogy a monarchia hatalmi állása semmi más tekintetnek alárendelve nem lehet, szintén hangoztatja : Semmi középponti parlament ! Azt is bizonyosan tudjuk, hogy Mailáth úr, a megoldás kérdésében még semmi kötelező ígéretet sem tett. A magyarok elismerik a közös ügyeket, s azokat alkotmányos úton akarják tárgyalni, de a ho? gyan? mi módon ? ra nézve azt mondják, határozzon az országgyűlés. Mert ha valaki azt mondta volna, hogy a közös ügyeket az országgyűlés , vagy egyenesen választott követekháza elé kell vinni, akkor ez nagyon hasonlított volna a Reichsratba lépéshez, amitől pedig annyira irtóznak. Tehát: mint akarja Magyarország a közös ügyeket, közösen, de mégis alkotmányosan tárgyalni , tovább is titok marad. „Nem érti a „Presse“, miért nem akar Magyarország a középponti parlamentbe lépni ? Hiszen a közös ügyeken kívül a többire nézve külön törvényhozása lesz. (Köszönjük a savót, ha a tejfelt elvitték.) A magyar lapok szerint nem is a kormány fosztja meg őket az alkotmányos jogok élvezetétől, hanem mi német polgárok tesszük azt. (A magyar lapok csak azt tapasztalták, hogy ahányszor egy régibb osztrák kormány elvette Magyarország szabadságát, azok, akiket a „Presse“ „mi német polgárok“ alatt érteni szokott, rendesen megosztoztak a prédán, a kormány ura lett az országnak, a német bureaucratia pedig jó fizetésért végrehajtó eszközül szegődött a confiscatio művéhez. A bécsi lapok szemléje. (f) Czáfolat. Az „Oesterr. Zig“ kezdi már magát, mint félhivatalos lap gerálni. Legutóbbi számában olvassuk: „Több oldalról ismételve terjesztették azon hírt, hogy a magyar országgyűlés kezdete előtt Sennyey báró vállalná el az udv. kanczellárságot, Mailáthot pedig főtárnokmesterré neveztetnék ki. Egészen megbizható forrásból jelentjük, hogy ezen köslemény voltam alaptalan, Az illető államférfiaknak e változás épen nincs szándékukban, emellett e változást valamely politikai indok sem követeli.* — — Az fester. Ztg.“ szerkesztési változásával a bécsi journalistika sokat vesztett. A lap egyszerre minden élénkségét elvesztette. Az ellenpárt is sajnálattal tapasztalja, hogy nem hallhat többé a centralista táborból valóban leplezetlen és őszinte hangokat. Mint olvasóink tapasztalhatták, e rovatban az „Oeste”” Ztg* működését folyvást figyelemmel kisértük. Czikkei, a mi közönségünk előtt a legalkalmasabb agitatio eszközéül szolgáltak a centralisatio ellen. A béke érdekében azonban örülnünk kell, hogy az alkotmány eljátszás tanának legmagasabb cathedrája végre leomlott. Helytartósági alosztály Tyrol olasz vidékein. Ugyané lap írja : „Biztos tudósítások szerint tervben van, hogy Tyrol olasz kerületei külön helytartósági alosztályt nyerjenek. Az alosztály azonban az insbrucki helytartóság alá fog tartozni. Ezen intézkedéssel Tyrol olasz népségének „egyik“ kivonata teljesítve lesz, s a mellett a helytartósági alosztálynak függése az insbrucki helytartóságtól, biztosítja Tyrol integritását. A rendelkezés épen a középutat követi az eddigi két ellentétes nézet között, mely szerint némelyek Tyrol olasz részeinek egészen külön autonómiát, mások az olaszoknak a német Tyrol alá vettetését szorgalmazták. Ezzel az olasz nemzetiségnek méltányos kivánatai teljesedésbe mentek, s az olasz követek nem maradnak el az insbrucki tartományi gyűlésből. (Mint tudva van, Tyrol olasz vidékein a választók nagy többsége a választásoktól távol tartózkodván, a minoritás csupa beamtereket választott. Majd meghalljuk, mennyire lelkesednek fel az olasz tyrolok ezen concessióra, hogy külön Stathalterei-Abtheilunggal boldogítattak.) — Az idősb „Presse“ újra sötét színben látja az állapotokat. Panaszait a következőkben önti ki: „Fájdalommal tekintünk végig hazai ügyeinken, még nem volt oly pillanat, melyben Ausztria, teljes béke idejében, ennyire nyomasztó helyzetben lett volna. Ha sikerül is a kormánynak új kölcsönt szerezni, a papírok árfolyama mutatja, hogy ez csak igen terhes feltételek mellett történhetik. Máskor valamely új kölcsönterv alkalmával a papírok ára lement, mert a kereslet az új áru megjelentével keresbedett: ma az új kölcsön sikerét a kormány életképességének megismertető jeléül tekintik. A pénzügy helyzete ma abnormis, és nem maradhat sokáig így. Igaz, hogy vannak jámbor kedélyek, és félhivatalos biztatgatók, akik hiszik és hirdetik, hogy minden jól megy, s teljes reménnyel lehetünk. Azonban eddig és minden változáskor minden kormány azt mondta: bizonyosan rendbe hozhatná a pénzügyet, csak akadályokat ne gördítnének elébe. 1859. végén az ezüst agio csakugyan megszűnt. Azonban a kitört háború alatt a pénzügyi szerencsés eredmény megsemmisült. Uj kisérlet történt Schmerling urál-liberalismusával. Ezen államférfi elhitte, hogy a csillogó külső által elvakítja az ellenzéket. Volt ugyan rendszerének egy pillanatra pénzügyi sikere is, de azóta ismét minden elborult, amit a papírok árfolyama nagyon is bizonyít. Honnan e tünemény ? Háború fenyeget ? Nem. A belügyek állása súlyosodott meg? Nem. Sőt némelyek szerint e tekintetben a helyzet könnyebbült. „A „Presse” tehát nyíltan, és lojalitással nem tartózkodik kimondani, hogy a pénzügyi calamitás egyedüli oka az,hogy nincs a közönségnek bizodalma azon módban és rendszerben, mely szerint a kormány a bel és külügyeket kezeli. A „Presse“ gyászos tekintettel néz a porosz szövetségre, mely mint vampyr nehezedik melléje. Ez fosztotta meg Ausztriát Németország rokonszerétől, míg Bismark ur Francziaországgal alkudozik. „Olaszországban fenyegető talány áll ellenünk. A roszul álcrázott absolutisták erre ugyan azt mondják, hogy e talány megoldása könnyű: vissza kell szerezni győzelemmel azt, amit a csatavesztés elrablott. És vannak, akik alig várják, hogy támadó harczot kezdjünk Olaszországgal, s így Francziaországgal is. Szerencsére az ilyen tanácsadók nem a kormányban tűrik, hanem uakai előszobákban tüzetnek meg, s itt félhivatalosan az államférfiak csizmáit tisztítják. Azonban ezen ultralegitimista őrjöngésben is van methodus, mert ezek is látják, hogy a folytonos halogatással az olasz kérdés távol sem leli meg megoldását. „Ami a belügyeket illeti, látjuk, hogy a nemzetiségi és közjogi kérdések a gátakat szétszakították. A német-osztrákok, akik eddig minden áldozatuk és nélkülözéseik mellett is, az osztrák állameszméhez ragaszkodtak, ma megzavarodva és lehangolva néznek a mai látványra, melynek kezdete csodálatos, s vége előre ki nem számitható.A német osztrákok bizonyos dolgoknak folyvást birtokában maradván, ne sokat beszéljenek áldozatokról és nélkülözésekről. A bureaucratia roppant hada, egészen a németeké, vagy a németté letteké volt. A hadsereg szervezése, satisztikar német, a birodalmi főváros német, a pénzügy, bankügy, mind német alapon van szervezve. Odajutottunk, hogy a német tudományos és művészi intézeteket is a többi nemzetek hozzájárulásával kell föntartani, s ha más nemzeteknek olykor megengedik, hogy saját Landesfondjukból, egyik düledező intézetük foltozására odaengedjenek valamit ezt már valami nagy hegynek és örök hálára lekötelező pártfogásnak nevezgetik , s követelik, hogy azt az illetők is így tekintsék!) „Minő helyzetbe veti magát a kormány? — folytatja a „Presse“. —Előbb utóbb kénytelen lesz a federalistáknak és dualistáknak vagy rendkivül sokat engedni, vagy igen sokat megtagadni. A centrifugai kivánatok teljesítése nem erősiti meg az államot. (Nem, ha az állam alatt Bécset és a bécsi börzét értjük.) Más részről az említett két párt kivánatainak megtagadása a feszült viszonyokat még inkább súlyosbítják, és előidézik azon helyzetet, melyben a renitens országok, királyságok , és nemzetiségek ezelőtt voltak. Végül a „Presse“ régi panaceájának említéséhez folyamodik, elmondván, hogy valahára akadna oly kormány, mely a valóban szabadelvű intézményekben keresné támpontját. Békésmegyéből a választók összeírása kérdéséhez. Békésegye bizottmányának f. h. - án a követválasztások tárgyában tartott tanácskozásán nr. Schieffner Ede plébános ur azt inditványozá, hogy a középponti választmány tagjaiból községet kint küldessék ki három tag a választók összeírása végett, mert a távolabb eső községekre igen sérelmes és megszorító az, ha a választó kerület csak egy helyén történik az összeírás, s 8—10 mértföldről oda kell minden választónak személyesen fáradni, először a beíratásért, másodszor a választásra; annyival inkább kérte e részben a fellebbi módon lehető orvoslatot, mert az 1848-iki törvények szelleme, — ha betűje nem is — e tekintetben nem csak az egyenjogúságot, de a jog egyenlő élvezhetését is czélozza. — Ez indítvány minden indokolás nélkül, egyszerűen, mint a törvényekbe ütköző, elvettetett, s most egy csapat község zarándokolhat Gyomára, egy másik csapat pedig Orosházára. — Mi a felebbi indítványt a bizottmány nézete ellenére nem csak igen méltányosnak, de az 1847/8-diki törvényekbe ütközőnek épen nem tartjuk. Az 1847/8-diki törvényeknek a választásra vonatkozó része csaknem minden §-ból kitűnik, hogy a lehető legnagyobb nyilvánosságot, egyszerűséget, könnyítést és igazságot czélozták. Magára az összeírásra nézve a 12. §. b) pontja mondja: „Meghatározza (t. i. a középponti választmány) a napot, melyen a választók összeírása a kerületenkint e végett kijelölendő helyen kezdetét veendi stb.— Igaz, hogy itt nem mondja a helyeket, de azt ki sem zárja, meghatározni pedig a helyet jogot adott. De ne ragaszkodjunk a holt betűhöz, mely öl, hanem a törvény szelleméhez. Bátran merjük kitűzni a kérdést: vajjon ellenkeznék-e az 1847/8-iki törvények szellemével, s nem lenne-e törvényes és érvényes, ha a középponti választmány kiküldve a 3 tagú bizottságot a kerületek valamely helyére, hogy ott 14 napon át szakadatlan teljesítse az összeírást, egyúttal az egyes községekbe is 3—3 tagot küldene, kik megkímélendők a választók fáradságát, a helyszínen előleges és többszörös hirdetés szerint 3—5 napon át teljesítnék azon egyes községre nézve az összeírást, szabad lévén a kinek tetszik vagy a ki e 3—5 nap alatt nem tévé, a 14 nap bezártáig a főhelyen ülő bizottsághoz menni beiratás végett ? *) Mi ezt legkevésbbé sem tartanók a törvényekbe ütközőnek, — igy tehát az érvényes s a mellett méltányos és igazságos lenne. A munkát is könnyítené, mert a választó jogosultsága legkönnyebben dönthető el saját *) Ez igy is van gyakorlatban több helyen, az indítványt alit hely •»•íjuk. Sietk. községében, hol az elöljárók mindenkit ismernek, kivihetlen lévén különben is, hogy minden községből 14 napon át a tanácsból az összeiró bizottságnál valaki részt vegyen. Népünk 1848-ban a választói legszebb polgárjogot először élvezte, azóta újra 61-et kivéve el volt attól zárva, s igy még nem is értelheti annak magasztosságát annyira, hogy azért személyes áldozatokra kész legyen, kötelességünk tehát őt nem csak fölvilágosítani e részben, de könnyitni is lehetőleg a jogból származó kötelességen. Elégedjünk meg, hogy a választásra kell 8—10 mértföldre fáradni s két egész napot áldoznia. A középponti választmánynak jogában áll e bajon segíteni, a nélkül, hogy a megyebizottmány arra fel vagy nem hatalmazta, és ideje is van még hozzá, mert az összeírás még csak 10 nap múlva veszi kezdetét s tart a kerületi főhelyeken 14 napon át, ez idő alatt tehát lehetne még az egyes községekre nézve is intézkedni. Hisszük, hogy Békés megye követválasztási középponti választmánya 16 község hátrányára nem marad meg első végzésénél. Többen. Somsich Pál beszéde választóihoz. Nagyra becsülöm e bizalmas felhívást, s ha megválasztatom, ugyanazon buzgósággal lépek a térre, s foglalom el a képviselői állomást mint 1861-ik évben; de sokkal több reménnyel, mert felséges Urunk uralkodó királyunknak magasztos szavai, a kormány élén álló férfiaknak törvényes törekvése, és a nemzetnek higgadt józansága, kezeskednek ezúttal az óhajtott sikerrel. Pedig nem titkolom el, hogy sok nehézségekkel kell megküzdenünk.— Az összes monarchia érdekeit tartós öszhangzásba hozni, — az újabb politikai iskolának elveit régibb alkotmányos fogalmainkkal kiegyeztetni, — a kiváltságos osztály által kizárólag élvezett szabadságot az egész népre kiterjeszteni, ennek gyakorlatát újabb formákba önteni, s e formákat eddigi helyhatósága rendszerünk autonómiájának sérelme nélkül megtestesítői, végre anyagi nyomasztó helyzetünkből hazánkat kiemelni, hogy erkölcsi s szellemi előnyei mellett elég ereje is legyen azokat élvezni, bírni és megőrizni; — és még sok más igen nehéz feladata lesz a jövő országgyűlésnek. De én mindamellett reménylem a sikert, mert biztosan hiszem, hogy a királyi szó, a kormánynak törvényes erélyessége, és a nemzetnek higgadt józansága helyt fog állni törhetlen kitartással, s teljes buzgósággal. Ily reményben leszek önök képviselője, kérvén a nagy istent, hogy felséges urunkat ezen uj aera alapitóját sokáépen megtartsa, hazánkat boldogitsa. Ivánka Imre programmja A Duna Pataji kerület választóihoz. Szerencsém volt az 1861-iki országgyűlésen bizodalmukkal megtisztelve, a Duna pataji választó kerületet képviselni. Most, midőn alkotmányos életünk ismét megnyílt, s az országgyűlés f. é. december 10-dik napjára van hirdetve, megjelentem körükben hogy felajánlhassam ismét szolgálatomat. Elveim ugyanazok, melyeket vallottam 1848 ban és 1861-ben. Én az 1848 iki törvényekben oly alapot látok letéve, melyen tovább építve, hazánk nagysága és nemzetünk virágzása biztosítva van. Az 1848-ki törvények visszaadják az országnak mindazon jogait, melyek egy szabad nemzetet megilletnek. Az 1848-iki törvények megszüntették a különbséget a haza polgárai között ; felszabadíták azokat, kiket a hűbériség lekötelezett, és felemelték önmaguk, és vagyonuk felett rendelkezhető szabad emberek sorába. Úgy mint az egyén csak akkor szabad s független, ha ereje és vagyona felett rendelkezhetik, úgy csak azon ország szabad és független, mely vérével és pénzével — minden idegen befolyástól menten — szabadon intézkedhetik. Ezen vezéreszme irányozza minden léptemet, s ha önök, érdemteljes választók, bizodalmukkal megtisztelve, ismét képviselőjüknek fognak megválasztani, mindenekelőtt az 1848 iki törvény rendelményeinek teljes életbeléptetését sürgetendőm. Amennyiben e törvények netalán nem lennének eléggé részletezve, s azok továbbfejlesztése szükséges, és kimagyarázásokat igényelnének, hogy mindenekelőtt azon viszony határoztassék meg, mely a független felelős magyar minisztérium és a megyék — mint alkotmányunk védbástyái — között létezzék, ennek mielőbbi eszközlésére törekedni kötelességemnek ismerem. Az ország épségének helyreállítása, s alkotmányunk fent érintett biztosítása után, kész vagyok a birodalom többi népeivel, mint független nemzet más független nemzettel, azon ügyek elintézése iránt értekezni és egyezkedésbe ereszkedni, melyeket — eleget téve a pragmatica sanctio igényeinek — a kölcsönös védelem szükségessé tesz. A többi közös ügyeket, melyek egy Fejedelem uralma alatti életünkből fejlődtek és fejlődhetnek, és melyek létezését 1848-ki törvényeink, minden magyar törvények közt mint közöseket először elismertek, a birodalom többi népeinek megbízottjaival esetről esetre kívánom tárgyaltatni. Különös súlyt fektetek arra, hogy a közös ügyek egyedül a független kormányok folytonosaa képviselőtestületek megbízottainak esetleges érintkezése által intéztessenek el, mert minden közös törvényhozás veszélyezteti nemzeti függetlenségünket. Szorosabb kapcsolatot csak az idő érlelhet, ha majdan a kölcsönös jogtisztelet elenyésztehet bizalmátUuuágot.