A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)
1865-12-01 / 276. szám
CT -ik sz. Péntek, december 1. Kiadóhivatal: Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj Póalfyi tidvr vagy Budapesten h&zhos hordva "ÍJ hínapja.......................................1 Irt 75 kr. 3 ht napra ........ 5 frt 25 kr. 6 W u ....................................................10 frt 50 kr. Az I I.tűzeti 8 na ív folytán minden hónapban Oleg ozdhely, s ennek bármely napján torlódik ia, nindenhor a hí elsír napjától fog számíttatni. M indem pénzjárulék bérmentesitve kéretik baküldetni. Szerkesztési iroda : herencziek tero 7-dik szám 1-bő emelet. Szerkesztő lakása : Ország-nt 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP Harmadik évfolyam 1805. Beigtatési díj : 7 hasábos ilyféle pátit sora .... 7 ki Bályegdij minden beigtatására ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása : Szervita-tér, gr. Taleky-hás A lap szellemi részét illető minden hozt«aény a szerkesztőséghez intézendő. Bórmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, NOVEMBER 30. Kényes kérdések. I. Sok helyzet, mely a napi események ellenmondásaiból lakott, zavarnak tűnik fel első tekintetre ; de melyben a figyelő feltalálja a rendszert, s az ellenmondások szövetségét. Napjainkban a közfigyelmet foglalkoztató események: a magyar országgyűlésre történt és előkészített választások, és azoknak mellékkörülményei;—a horvátországi és erdélyi országgyűlések idomulása; — a lajthántúli országgyűlések különböző irányulásai, — és végül az uralkodó budapesti útjának programmja. Az első eseménykör az országgyűlési választásoké, mind egyes kimeneteleire nézve legérdekfeszítőbb, mind tanulságaira nézve legfigyelemreméltóbb. Mindenütt felfokozott izgalom a választók között, nagy versenyzés a legtöbb egyes helyért a jelöltek részéről, diadalzengés, és ingerült tiltakozások halmaza, néhol nevezetes költségeskedések, a minőket a törvény nem helyesel, bár a gyakorlat ritkán büntet. És a mellett mindenki tudja és mondja, hogy ez országgyűlésen az oppositio nagy felelősséggel fog járni, a kiegyenlítés pedig nagy akadályokat fog találni maga előtt. Azt kérdi tehát az első tekintet : miért akkor ez a nagy versenyzés, hiszen ha az oppositio a felelősség ily nagy terhéről, a kiegyenlítő párt akadályai ily nagy számáról van meggyőződve, akkor az volna a természetes és észszerű közhangulat, hogy a népakaratnak kellene bizalmával két-három választottat végig kínálgatni, míg egy negyedikre talál, aki azt nagy könyörgésre végre elvállalja, hogy sem mint most valóban történik, midőn megfordítva három-négy vállalkozó is versenyez e megterhelő bizalomért. Miért ez ellenmondás ? Ez a legelső kényes kérdés, a melyet elénk tettek a napok. Menjünk tovább. A végbement választások eredménye eddigelé ilyenforma : 169 eddig megválasztott képviselő közül 84 volt 61-diki tag, 85 új , tehát felénél több. Az úgynevezett határozati párt tagjai közül eddigelé 36 helyre választottak új képviselőt, azok közt vannak hasonló elvbarátok, vannak Deák párthívei, és van néhány határozott kormányhíve is. A harminczhat közül önkényt lemondott és visszavonult 12, halál által kiszólittatott 6, polgári működésében gátolva van 4, és verseny utján helyettesitetett 14. E számok beszélnek;— az első 12-nél azt kérdezik : az ellenzék maga is kétségesnek tartja-e működésének országos hasznát ? a másodiknál azt kérdezik : a sors is pártra hajlik-e a magyarországi ellenzék irányában, midőn soraiból épen a legelső vezértehetségeket viszi túlvilági nyugalomra, többnyire a munkás férfikor díszében ? A negyedik számnál pedig azt, hogy maga a nemzet is megsokalta e védőinek buzgalmát, s más bölcseséget keres útmutatóiban ? — A harmadik számot tisztelettel kikerültük és hallgatunk róla. Haladjunk tovább. A Deák-párt elnevezés alatt az első tekintet nem érthet egyebet, mint egy törvényes úton járó hazafi tábort, mely az ország épsége , s jogfolytonossága alapján a közjogi viszályokat a nemzet és trón között szabályozni szándékozik. Az 1861-ki második felirat általános elfogadása után, s a jelenlegi képviselői programotokból elvont nézetek mellett azt kellene hinni, hogy ez a párt az egész nemzet zöme, jobbra balra eltérő töredékek szükséges de nem irányadó elemeinek kivételével. És még sincs ügy. A választások megkezdetésének első hetében húsz követjelölt (még nem is megválasztott képviselő) összegyűlt báró Eötvösnél, s szükségesnek találta elhatározni, hogy egy specifikus Deákpártnak megalakulása sürgetős kérdés, hogy annak saját kebléből országgyűlési elnököt candidálni első feladata , s hogy e párthatározatot a „Pesti Napló“-ban nyilvánítani czélszerű. És megjegyzendő, hogy a pártértekezlletre, semmiféle megelőző más irányú pártértekezlet kihívást nem adott ; az úgynevezett „határozati párt“ sem nyilván , sem titokban nem szervezkedett, sőt az előbbiekkel közös egyetértésre ajánlkozott mindig. A harmadik kényes kérdés már most ez : „ha a Deák-párt úgy is számra erősebb, ha azok, kiket személy szerint nem számítanak közéje, elv szerint e mostani helyzetben épen megegyeznek vele: —akkor minek volt ez elkülönzés, minek volt e sietség az elkülönzésben, s minek volt e nyilvánossá tétele e sietségnek ? Menjünk ismét tovább. Az erdélyi és horvátországi országgyűlések a végett hivattak össze, hogy határozzanak, váljon elküldjék-e képviselőiket a magyarországi közös országgyűlésre ? A többség előreláthatólag mindenütt igenre szavazna, hanem megakasztja az ügy folyamát az oppositio. Kolozsvárott a szász bureaucraták és román főhivatalnokok, Zágrábban a kormányhivatalnokok és határőr-képviselők ellenzéke. Az első tekintet bámulva kérdezi : hogyan ? a kormány eszközei állnak útjába a kormány jó szándékú előadványainak, miket a független nemzeti pártok közlelkesedéssel fogadnak ? Ez a negyedik kényes kérdés. Folytassuk utunkat. Ez alatt a Lajthán túli országgyűléseken a centralista pártok megkezdik az alkotmányos harczot, egyfelől a kormány, másfelől Magyarország ellen, sürgetve a központosító februári alkotmány helyreállítását, mely Magyarország beolvasztásával egyértelmű. A távol szemlélő ismét csodálkozva kérdi: „mi czélja lehet e törekvésnek ? remélheti-e egy kis töredék, mely csupán a birodalom egy hatod részében, ott is csak mesterséges választási formák mellett, visz ideiglen vezír szerepetj Légy egy felfüggesztett, egy gyakorlatiatlan, kivihetlen és káros rendszer az ő szép szemeiért újra rá fog erőszakoltatni az ellene tiltakozó öt hatodrészében az uralkodó által bírt országoknak ? Ez az ötödik kényes kérdés. És mind e kérdések közepette az uralkodó felség személyes megjelenésének hivatalos programmja a magyar országgyűlés megnyitásán. Ez már nem kérdés többé, ez tényleges adat. A következtetés, mely hozzá van kötve, az, hogy a kormány, mely ő Felsége magas személyének közbejöttével inaugurálja a Magyarországgal megkezdendő rendezkedési ügyfolyam politikáját, kell, hogy bizonyos legyen afelől, hogy ily kezdeményezésnek meddő formaságokon elsekélyesülni, mesterséges ellentétek összeakasztása által elzsibbasztatni nem lehet. És a minden kérdéseket egybefoglaló legkényesebb kérdés mégis ebből támad: Váljon a kormány, midőn ily önbizalommal indul meg egy alkotási korszak politikájának bevezetéséhez ; kezében tartja-e a fent elősorolt kényes kérdések megoldásának kulcsát? Megkísértjük nézeteinket elmondani e kérdésekre. Jókai Mór. nista párt eljárását. — A jog tehát a szabadelvűek részén van, írja a nevezett lap, s sajnálja, hogy a bán megfeledkezett arról, miszerint ő az országgyűlésen nem parancsnok, hanem elnök, s így végrehajtója az ügyrendnek. — A bán közlönye, az „Agr. Ztg“különben ígéri, hogy szintén indokolni fogja a bán eljárását. Bécsből azt távírják, hogy ő Felsége az unió-párt küldöttségét, mint ilyent, nem fogja elfogadni, hanem csak annak egyes tagjait. (f) A „Debatte“ hosszú czikksorozatot indít meg a horvát országgyűlésen kitört viszályról. Első czikkének lényege abban áll, hogy a mostani báni tábla, mely szervezetére nézve inkább csak egy Oberlandesgerichthez hasonlít, nem követelheti az egykori báni tábla azon jogát, hogy tagjai személyes szavazati joggal bírjanak az országgyűlésen. Az „Ost. D. Post“ a Zágrábból Bécsbe érkezett panaszosokat inspltálja. Előre bocsátja, hogy a tulionisták küldöttsége valószínűleg kedvező fogadtatásban részesül, s történhetik, hogy a bán fölmentetik hivatalától.Aztán őszintén kimondja, hogy neki, az „Ost. D. Post“-nak, sem a Bécsbe jött fisionisták, sem az otthon maradt autonomisták nem kellenek. Ez utóbbiak 1861-ben nagy szolgálatot tehettek volna a dualismus ellen. Akkor a „Reich“-nak szüksége volt horvát reichsrath urakra, most nincs Reichsrath, s a közjogi kérdések megoldásában a kezdeményezés Magyarországra van bízva. Minő jelentősége volna a kiegyezkedésnek Horvátországgal. Amióta a fehr- patens sistirozva van, nem tudjuk, minő haszna volna annak ? Ha a horvátok otthon egyenetlenkednek, ez minket nem hoz emptioba. A horvátok csak akkor bírnak jelentőséggel, ha kibontakoznak azon légkörből, melybe 1861-ben vonultak. Mintegy tizenheten a bécsi városi képviselők, vagyis községtanácsosok közöl, a „Wanderer “-ben tiltakoznak azon hit ellen, mintha ők Bécs város községtanácsában köszönő feliratot szándékoztak volna az alsó-ausztriai Landtaghoz intézni, azért mert ezen gyűlés Tinti báró indítványára, a tistírozott alkotmány javára, feliratot tervez. ait KOBoegtuu&u'jOB Linnauzasauuu jellemzők a következő sorok : „Oly eljárást támogattunk volna, melynek czélja volt a kormány köréből szerencsésen eltávolított centralizáló törekvéseket, melyek a valódi szabadságnak mindig ellenségei voltak, újra érvényre segíteni, s így magunk igyekeztünk volna meggátolni a kiegyezkedés ügyét Magyarországgal, holott ezen kiegyezkedés létrejöttét úgy a birodalom, mint Bécs főváros jólléte, okvetlenül megkívánja.“ Holtai országgyűlés. A horvát országgyűlésben előfordult dolgok, s az uniópárt magatartása, élénk érdeket keltett minden körben, s feszültséggel várják a választ , melyben az uniópárt küldöttsége részesülni fog. Mint a „P. Lloyd“ hallja, a ministerium még nem hozott végleges határozatot, s ilyen csak szombatra, vagy hétfőre van kilátásba helyezve. Bizonyos részről ajánlják az országgyűlés feloszlatását, s ez minden esetre előnyös lenne az uniópártra nézve , miután a jelenlegi követek közül többen még a Schmerling - féle befolyás alatt választattak meg. Nehogy azonban az újabb választások folytán az egyezkedési törekvések Magyarországgal újabb késedelmet szenvedjenek, több mint valószínű, hogy a bécsi válasz az unió-pártra nézve kedvező lesz. Legalább két lap, melyekről nem lehet elmondani, hogy az unió iránt rokonszenvvel viseltetnének, ugyanez értelemben nyilatkozik. Nevezetesen a zágrábi „Nar.Nov.“ állítja, hogy az ügyrend 19. §-a értelmében csak verifiált követek vehetnek részt a választásokban, így nyilatkozik a prágai „Narod“ is, roszalván a bán és az antifusion (f). Az „Oesterr. Ztg“ mindennap hoz néhány csipős sort a centralisták ellen. Legutóbbi számában így ír : „A centralismus vakondjai, szorgalmasan dolgoznak, naponkint felhánynak egy kis turistai túrást a földszintre; mindamellett az uj vetés reménydúsan fölmagzik. Megengedjük, hogy fájdalmasan esik kibontakozni azon formulák szövetéből, mely eddig az egészséges közjogi kifejlődést gátolta; de mindennapoj bizonyságát látjuk, hogy a pártok ködprogrammja elenyészik az ausztriai kormányeszme jó napja előtt. Elmúltak azon idők, amidőn a népeket i Prokustes ágyába akarták szorítani, s mindenkinek el kellett férni az annyi fáradsággal összekovácsolt (febr.) alkotmányban. A népek végre oly lakhelyet építenek, mely megfelel politikai és történelmi egyéniségüknek. Az oly túl finom „indokokkal“ (mint Tinti úr támogatta indítványát) nem építünk fel új alkotmányt, az ilyen iratok azt sem érdemlik meg, hogy a levéltárba tegyék; helyük az elmúlt kor ócskasági raktárában lehet még. És ha a febr. rendszer valamelyik invalidusa még el-el sütögeti is rozsdás mangalétáját, a jövő végre is csak a septemberi katonáké lesz.“ — Az örjöngés legmagasabb/o/ca.Néhány hónap óta tömegesen jelentek meg a legdühösebb czikkek a centralista lapokban a magyarok ellen. Hanem annyi otrombaságot (bocsánat a szóért, mert másként nem nevezhetjük) a mennyit a „N. fr. Presse“ szerdai száma, egy czikkben összehord, szem nem látott, fül nem hallott, értelem fel nem fogott. lm egy kis mutatvány az őrjöngés ezen legmagasabb fokából, mert ami itt következni fog, az csakis a tajtékzó vak dühösség szánandó kifejezése lehet. A „N. freie Presse“ írja: „A magyar ének ismétlik Horvátországgal a régi játékot, s bebizonyítják, hogy semmit sem tanultak, semmit sem feledtek, s követeléseikben túlmennek az 1861-ki felirat tartalmán. „1861-ben hallottunk szép decllimatiókat a hires „fehér lap“-ról. Ma pedig Pesten még a legmérsékeltebbek is azt kiáltják: Horvátország nincs, vagy ha van, akkor a mienk! A horvátoknak nem szabad az átnyújtott „fehér lapra“ mást írni, mint az 1843-ki törvényeket a magyar nyelvről. Ezen törvények folytán nem fogadták el egymástól a magyar és horvát megyék a levelezéseket. Egy századnegyed óta semmi közösség sincs a két ország között, mert a horvát követeket Pozsonyban azonnal leordították, mihelyt csak ennyit bocsátottak ki ajkukon „Domine spectabilis“. Ma már Eötvös báró is arra hívja fel a horvátokat, hogy föltétlenül alávessék magukat mindennek a mi 1840. óta történt, s hogy Horvátország egészen olvadjon be Szt.István koronájába. Többé nem szabad létezni horvát országgyűlésnek, kanczelláriának, septemviratusnak, s csak 18 követet küld Pestre: az absorbtio már tökéletesebb nem lehet. „A felirati párt is csak játékot űz a horvát és erdélyi országgyűléssel, hogy igy az 1848-diki tumultuarius törvényekre egy kis conservativ köpenykét vethessen. Egy magyarnak sem jut eszébe, a délszlávoknak , románoknak, és szászoknak szabad választást engedni: akarják-e sorsukat Magyarországhoz kötni vagy nem? Még a magyar érdekek bécsi„Moniteur“-je is (a Debatte) nyíltan meri írni, hogy a pesti országgyűlés Erdély és Horvátország nélkül incompetens a közjogi kérdésekben határozni! Ezen urak már nem elégszenek meg sem az 1861-iki felirattal, sem a sept. pátenssel, miután ezen pátens az oct. diploma és febr. patens elfogadását a horvát országgyűlés elé is külön terjesztette. Tehát a patens tagadja, hogy e fölött csak a magyar korona alá tartozó tartományok együtt élve határozhatnak, a pesti országgyűlés lennt csak Magyarország részéről nyilatkozhatik. Lehet, hogy tán Erdély részéről is, de Horvátország nevében semmi esetre sem nyilatkozhatik. „Vagy tán azt hiszik a magyarok, hogy a felhívás az vct. diploma, és febr. patens elfogadására, annyit tesz, mint eltiltani őket a tárgyalástól? Rendes emberi észjárás nélkül, valamely keleties utógondolat nélkül, ez annyit tesz, hogy Horvátország maga is inarticulálhatja ezen okmányokat, s így magát Magyarországtól örökre emancipálhatja. Ha a kir. leirat az unió kérdését a kiegyezkedés útjára bocsátja, az csak egyszerű óhajtás. „A magyaroknak meg kellene mutatni a világnak, hogy parlamentáris iskolázottságuknál fogva tréfa dolog lesz Horvátországot az unióba vonni, anélkül, hogy oly borzalmas jelenetekhez folyamodjanak, mint 1848-ban, májusban, Erdélyben! Itt az ősi alkotmány, mely minden magyar koldusnak szavazatot ad, a jó birtokos romántól pedig megtagadja, megakadályoz minden ellenmondást. Annál kiváncsiabbak voltunk, mi történik Horvátországban, ahol a magyarorische Partei egyenlő erővel jelenhet meg a küzdtésben. Mi szegény németek, mint vadnépek, s akartunk volna valamit tanulni a magyarok parlamenti taktikájából. De már a választási törvény épen úgy volt szabva, mint a magyaronische Partei kívánta. A * báni tábla protestál a mágnások személyes szavazata ellen. (Ez nagyon furcsa: a báni tábla tagja, a beamter, aki személyes szavazatot követel magának, protestál, a nagybirtokos mágnás személyes szavazata ellen.) „De úgy látjuk nem sokat tanulhatunk: a horvát-magyarok úgy tesznek, mint négy év előtt. Akkor is egy rész kilépett az országgyűlésből, s panaszra ment Schmerling úrhoz, miután az Ozalj mellett készült completnak a népet a zágrábi gyűlés ellen beindítani nem sikerült. Azonban a bureaucrata Schmerling semmit sem értvén az ily ősi alkotmány j féléhez, a kilépők folyamodását vissza a zágrábi gyűlés elé terjesztette. Az unió barátai ugyanazok Erdélyben mint Horvátországban, akik 17 év előtt is kiásták: unió vagy halál! A horvát unionisták, ha látják, hogy otthon nincsenek többségben, futnak Bécsbe és segítségül hívják a kormány hatalmát. Ez a Parlamentarismus? ez az ősi alkotmány ? (Ellenkezőleg, a velünk egyezkedni akaró párt többségben van, de egy elnök van fölötte, aki, mint látszik, magát a többség fölött állónak tartja.) —Végül a „NI. fr.Presse“ megmagyarázni igyekszik, hogy mért lehet Zágrábban a fusio párt csak annyira is erős ? — Feleli igen naiv módra, mert sok embert irritál az, hogy a határországi követek a katonák nagyon függnek elöljáróiktól, s hogy Mazuranics által kinevezett beamterek, s a báni tábla tagjai szintén nem tekinthetők különösen függetleneknek. Ezen egy vallomás elég arra, hogy minden eddig elmondott badarságait maga rontsa le, mert elismeri, hogy a fusio-párt a függetlenek pártja, míg a Zágrábban maradt Rumpfbundtag (mint a „Wiener Abendpost“ nevezte) jobbára a határőrségi követekből, s a Schmerling-Mazuranics által kinevezett hivatalnokokból áll. Képviselő-választási mozgalmak. A homonnai választókerület tisztelt választóihoz ! Hosszabb távollét után haza érkezve, választóim által azon tudósítással fogadtatván, mi szerint nem létezik a csábítások, vesztegetések, s lélekvásárlások oly neve, mely az ellenpárt által győzelme kivivására nem használtatnék fel, — melyek fájdalom! már vérengzéseket is idéztek elő, s miknek még elválasztatásomat sem szabadna köszönnöm, — elhatároztam, ennek jövőre leendő megszüntetése tekintetéből, pártom tanácsára, visszalépésemet, miről midőn tisztelt választóimat értesíteni kötelességemnek tartanám, török ezúttal azon óhajtással veszek búcsút: adja mindenható,miszerint oly képviselőre tehessenek szert, ki a haza jóléte előmozdításában nálamnál sikeresebben működve, bizalmukra méltó legyen. Feketepatak, nov. 18-án. 1865. Bujanovics Rudolf. Hajós, nov. 26. A keczeli választókerületben, miután a pártmozgalmak annyira élesen kezdettek nyilvánulni, hogy a véres összeütközéstől méltán lehetpff f @ ffan í , öffölnink r.Hrg.rlí láao fohlut.fitAhnl Szabély Antal a három párt értelmesebbjeit f. hó 25-én Hajóson tartandó értekezletre meghívta. A kitűzött értekezleten az összehívó az elnökségre egyhangúlag megválasztatván az értekezletet megnyitotta. A megnyitás után az elnök által kérdés tétetett, ha váljon a képviselőjelöltek, kik szintén meghivatták, megjelentek-e? Miután kettőnek megjelenése bejelentetett, a városban volt két képviselőjelölt a kiküldöttek általi meghívásnak engedve azonnal megjelent, kiknek miután az elnök elmondotta, hogy az értekezlet bár mindkettőjüket egyformán jó hazafinak ismeri, a czél könnyebb kivitelének tekintetéből egyenes nyilatkozatra egymás vagy egy harmadik irányában^ lelépésre szólította fel. Egy kevés szünet után Ábrahámfy János úr szólalt fel, mentegetvén magát egy öregebb melletti elsőbb felszólalásáért, s előadja , hogy ő számos választók felhívására lépett fel, kik felett, miután nem rendelkezhetik, s kik irányában tanúsított megtiszteltetésüket, valamint magának nem ambiálta, úgy ezt azoknak megsértése nélkül vissza sem utasíthatja; de áthatva az értekezletnek ily magasztos egyetértésétől, melyet megsérteni véteknek tartana, ez értekezleten levő pártjának belátására bízza magát, s határozatának hódolni fog. Ezután Zlinszky György úr szólalt fel, köszönetet mondván pártolóinak azon bizalomért, melylyel megtisztelték, tudja hogy mind számra, mind értelmiségre tekintélyes azon párt, mely őt óhajtja képviselőjelöltnek, s bármennyire becsüli is ezen megtisztelő bizalmat, még sem oly hiú, hogy ezt érdemének róná fel, vagy személyének tulajdonítaná, hanem azon elvnek, melyet eddig képviselt és ezentúl is képviselend ; ezek azon rugók, melyek pártja bizalmát biztositják, s ez csak igy van jól, mert a személyek változhatnak, csak az elvet ne változtassuk ; azért kéri az értekezletet, hogy csak az ügyet tartva szem előtt, minden személyeskedést mellőzzenek, ami saját személyét illeti, feltétlen aláveti magát ez értekezlet határozatának. Miután mind a két képviselőjelölt egyformán valóban a hazaszeretettől megihletve kitűnő éljenzések között valóban tiszteletre méltó nyilatkozatukat elmondották, az értekezlet tovább folytathatása tekintetéből, hol felettök saját beleegyezésük folytán határoztatni fog, hosszan tartó éljenzés között eltávoztak. Az értekezlet minden egyes tagja ezen nem mindennapi példa által még inkább lelkesülve az eltávozott képviselő jelöltek egy személybeni összpontosítását még inkább megnehezítette. De miután csakis az egyetértés lebegett az értekezlet szemei előtt s miután a harmadik képviselő-jelöltnek meg nem jelenését személyesen vagy megbízottja által rosszalták, sőt megróvták, ki is egyedüli oka, hogy az értekezlet kitűzött végczélját el nem érheti, közösen abban állapodtak meg, hogy a harmadik jelölt itt nem létében a kettő közötti egyesítés szavazás utján döntessék el, melynek eredménye jön , hogy Zlinszky György ur 7 szavazattöbbséggel ez értekezlet jelöltjének kikiáltatott. Az értekezlet ezen ritka egyetértését csak egyetlen szó zavarta meg, midőn t. i. egy értekezleti tag által az egyetértés még továbbra is melegen ajánltatott s az itatás, mely a magyarnak lealacsonyitása volna csak, egy értetlen tag által azon közbekiáltással, miszerint „az itat a kinek van“ helyeseltetett. S miután e