A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)
1865-12-03 / 278. szám
278-ik sz. Vasárnap, december 3. Riadóhivatal: Pest, Ferencziek terén,17. sz. földszint. Előfizetési díj: Pesltol kitelve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra......................................1 írt 75 kr. 8 hónapra...........................................6 frt 25 kr. 0 hónapra.........................................10 frt 50 kr. Az > tj fizeti a az ár folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik le, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-dik szám 1-bő emelet. Szerkesztő lakása: Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Harmadik évfolyam. Beigtatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr Bélyegdij minden beigtatásért . . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST , DECEMBER *. Menyes kérdések. III. Fentartjuk czikkeink zárszavával azon saját pártállásunknak körülírását, melyet más pártok mellett, vagy mögött, vagy előtt, vagy tán velük szemben elfoglalhatni idő és helyzet szerint lehetőnek gondolunk. Most folytassuk a kényes kérdések vizsgálatát. lön Mi történik a magyar államtesttől kiálló országgyűlések tanácskozmányaiban ? s mit szólunk mi az ott történtekhez. Az utóbbi kérdésre adandó választ szinte utoljára tartva, itt csak az elsőt kisértjük meg fejtegetéseinkkel követni. A csehországi és galicziai országgyűlések hálafeliratokat küldenek az uralkodóhoz a febr. alkotmány felfüggesztése végett; a morva országgyűlésen is súlyegyent tart a nemzeti elem a centralista ligának, bár a mesterségesen kifurfangolt választási törvény ott is, mint Csehországban nagy előnyöket ad a bureaucratiát ápoló elemeknek a nép többsége felett. Csehország és Galiczia, mondhatjuk Morva is, határozottan barátságos segélyt nyújtanak Magyarország jogos törekvései elé. A csehek újabb időben nagy succursust nyertek saját, eddig különszító, főnemességükben, mely újabb időkben elfoglalta azon helyet, mely ránézve legdíszesebb, a nemzeti ügy vezényletét. A lengyelek mindig meg voltak felőle győződve, hogy mind nemzetiségi, mind anyagi érdekeik a legtermészetesebb kapcsokkal vannak Magyarország anyagi és nemzetiségi érdekeivel összefűzve, s ha nem emlegetjük is a költői föllengésnek utalványozott múltat, a legfényesebb lapokat a két nemzet történetében, miképen azon időkre esnek, midőn Lengyel- és Magyarország egy királyi főn egyesült koronáik alatt három tengerpartig terjeszték hazájuk határait, de a jelenkor érdekei, a közös nemzeti törekvés, a szellemi kifejlődés közös vágya, és a közös kereskedelmi érdek most is karöltve járni tanácsolják a két nemzetnek. Ezekkel ellentétben azon országgyűlések, hol a centralisták viszik a vezetést, a legmerevebb jogtagadással, a legszigorúbb követeléssel lépnek fel Magyarország ellen. Jelszavuk: „vagy a februári patens, vagy semmi!“ Oppositiójuk küllemében kezdi fölvenni azt, amit mi nálunk átvitt értelemben úgy hívak, hogy „kurucz. “ Csudálatos hybridum! Egy kurucz német doktor. Hanem hát jól van. Joguk van hozzá. Miért ne lehetne egy bécsi doktor is kurucz, ha kedvét találja benne és jól áll neki? ők is egy hajszálon múlt, hogy határozati és felirati pártokat nem alakítottak, azonban felirataikban erősen intonálják a jogfolytonosságot: — annak a jognak a folytonosságát, mellyel soha sem bírtak Magyarország beolvasztásához való jogukét. Hogy ez álláspont kellemetes volt a centralistákra nézve akkor, midőn a favorit miniszterium szárnyai alól, mint Reichsrathi majoritás, mint a hatalom emberei küzdhettek ellenünk, szegény, megostromállapotozott , leprovisoriumozott, kiexequált, sajtónémított magyarok ellen,az igen felfogható.Az ember liberaliskodhatott s ezért meg volt az ő gyönyörűsége, s a mellett a kormánynyal tarthatott, s azért meg volt neki az ő haszna. De most, midőn ugyanazon gyönge álláspontot az oppositio saját keserű kenyerén kell védelmezniük, — immár nemcsak Magyarország jogai, Csehország és Galiczai közkivánalmai, de maga a kormány rendszeres politikai nézetei ellen : igen természetes a kérdés, hogy valjon mi lehetőséghez kötik reményeiket a centralisták? mert azt egy civilizált nép tudósairól feltenni nem lehet, hogy egy közjogi Montenegrót akarjanak képezni a birodalom öt-hatodrésze ellen, ahonnan hegyi harczot folytassanak békés szomszédaik határain átcsapogatva. Tehát valami eshetőséghez kell kötniök azt a reményüket, hogy hátha az az oppositió, amit ők most támasztanak, ismét kormányra juthat. Arra nézve mindenesetre előbb ennek a mostani kormánynak kellene megbukni.Mi remény csilloghat a bécsi centralista oppositió látkörén ily eshetőségre ? kisértsük meg kitalálni. Arról már letettek, hogy a liberális kedélyek összes ellenszenve által hassanak ez irányban. Nem feladatunk érdemsorozatot készíteni a jelen kormányról, de az csakugyan bizonyos, hogy nálunk az ostromállapot behozatala a Schmerling kormány idejére, megszüntetése a mostani kormányéra esik, hogy a sajtót Schmerling némitá el, a mostani kormány engedte újra megszólalni, s hogy a jelen kormány alatt adott amnestia a galicziai börtönökből csak azokat a politikai foglyokat adta vissza a közéletnek, kiket a liberális kormány oda becsukatott, s így utoljára el kell ismernünk, hogy ha a jelen kormányzat elve a conservativismus, úgy az legalább valami superior qualitat conservativismus, míg ha a centralisták kormányelve volt a liberalismus, akkor az nagyon inferior qualitat liberalismus volt bizonnyal. Az a kilátásuk is elmúlt a centralistáknak : a jelen kormány czipőibe léphetni egyhamar, hogy a velük ligában álló bankárok strikeje mellett a kormányzathoz legszükségesebb készpénzt nem tudják a miniszterek előteremteni, s a birodalom ekként újra kénytelen lesz mozgásba hozni állam kölcsöncsináló pátensgépezetét, a Reichsrathot. A párisi kölcsön ez „édes“ aggodalmakat eloszlatá. Gróf Larisch, kölcsönkereséseivel minden rongyos külvárosi lap által kigunyoltatva, elvégre is azon nemzet piaczához fordult, amelynek ellenséges szándékaival minden osztrák kormányt ijesztgetni legállandóbb bécsi divat. És ott kapott segélyt, többet, mint kért. Megbánhatják még azt a bécsi financierek, és talán mások is, hogy uralkodójuk kormányát kényszerítették a párisi pénzpiaczon aláírási íveit kiszegezni, s az ő káruk aligha lesz a mi kárunk. Miben vetik tehát reményüket a jelen kormányt megbuktatni, és visszahozhatni helyébe az ő ideáljukat, az egyedül üdvözitő centralista kormányt ? Abban ugye, hogy majd az ostoba magyarok az ő kezükre fognak dolgozni ? Jókai Mór. : A követi programok és az o.gyülési teendők. ii. Brüssel, nov. 24 Magyarországnak más politikai nemzete nincs és nem is lehet mint az, mely állam létéhez és nevéhez van kötve. Ha Árpád honalkotása idejében Hunnia vagy a latin Hungária nevet ültette volna át a magyar nyelvbe, a magyar név tán nem vált volna viszályürüggyé. Nincs belga nyelv, de mégis van belga állam és belga nemzet, és e nemzet nem egy, hanem négy sőt hatféle nyelvű nemzetiségből áll. Nincs a világon schwaiczi nyelv, de azért ott áll az európai monarchiák közé beékelve a svaiczi köztársasági állam, a svaiczi önálló bár saját nyelv nélküli nemzet. Soha sem hallhatni a svaiczi lakostól, hogy ő magát németnek, olasznak, románnak vagy francziának mondaná. Ő mindenhol a világon svalczi, valamint a belga soha sem mondja magát francziának vagy flamandnak, vallonnak vagy németnek, hanem belgának, csak Magyarországban találták fel, hogy a fiú megtagadta az anyját. Azonban el kell ismerni, hogy az országnak németajkú fiaitól soha sem lehetett hallani hogy ők németek, hanem Deutsch-Ungarn“, és nem is más mint az oláhosodásnak indult és a bureaucratiai nepotismus emlőin nevelt, de nem a független szász, tán mivel történetileg a szász nyelvet soha sem beszélte, és csak a szász nevet — lucus a non lucendo modorban — elkölcsönözte vagy is magát a magyar királyok által megajándékoztatta, jár holdkórosan egy miniatűr Sachsenlandban, mely András király oklevelében, úgy emlékezem, terra regia nevet visel. Ne beszéljünk tehát erdélyiesen nemzetekről, hanem a nemzetiségek tökéletes jogegyenlőségéről. A natio régibb időben a külön törvényhatósággal és a politikai elzárkózással egyértelmű volt. A székely miért mondatott külön nemzetnek a magyartól, noha mind politikailag, mind nyelvileg egy nemzet ? Mert a külön szabadalmakkal felruházott népnek, mihelyt kiváltságainál fogva külön törvényhatósággal birt, natio nevet adtak, ha mindjárt többféle nemzetiség lakta a törvényhatósági területet. Ei méltányos igények és jog érzületeiről szól, és meg nem elégszik polgári, vallási, nemzetiségi egyenlőséggel, az mást akar, azzal kár szóba állani, kár vele vitatkozni , azért mindjárt gyakorlatilag törvényalkotáshoz kell látni, ez a legjobb válasz a mindenféle hazug koholmányok ellen. Valamennyi programm a magyar nép hazaszeretetének hű viszhangja, és az ami a honfiúi kebelt még reménynyel tölti el a haza jövő sorsa iránt. Nincs programm, melybe az 1848-ki törvények jogérvényessége még azok részéről is ki nem emeltetnék, a kik leginkább e törvények ellen vétettek. De mikor e törvényeket fennen hangoztatták, még nem emlékeztek sem azon hű hazafiakra, kik akár mint törvényhozók ama törvényeket létesítették, akár létesítésükre a megyék teremeiben és sajtóban közreműködtek, akár pedig kormányon és országgyűlésen vagy a harcztéren védtek, meg nem emlékeztek azokra, kik e hűségük miatt sinlődnek vagy számkivetésben hordják az élet és családi pusztulásuk terhét, csak Madarász József egykori követtársam a kor igényeinek épen úgy mint közjogi sérelmeink orvoslási követelményeinek megfelelő jeles szózatában az igazság és meggyőződés bátor hangján kimondta, akik törvényeink ellenére sújtva, máig is honunkon kívül menekülnek, vagy letartóztattak, kárpótoltatásukkal a bántalmatlan hazatérés törvény által biztosittassék számukra. *) Nyilván szives baráti köszönetet mondok, nem a siker reményében — hiszen a feldúlt családi boldogságot és az élet legszebb éveit semmi sem adhatja vissza, — de köszönetet mondok, mert szózatában az igazság érzelme nyilvánult. A világ előtti bevallás, hogy az 1848-dik évi törvények végrehajtásán kívül nincs sem üdv, sem kiegyezkedési tér, egyedüli megnyugtatásunk, és a hazajövő boldogsága bő jutalmunk. De akik politikai credóikba az 1848. évi törvények jogfolytonosságát felvették, de záradékul hozzáteszik, hogy ugyanazon törvények revisioját óhajtják, vagy mindaddig tekintik azokat érvényeseknek, mig a fejedelem s a nemzet egyesült akarata meg nem változtatják, nem tesznek-e egy pontban oly ígéretet, melyet a másik pontban visszahúznak ? Szeretném tudni mi az, mi ama törvényekben revisio tárgya lehetne, mit maguk a törvények nem ideiglenes intézkedésnek mondtak, — így a sajtótörvény ideiglenes, a megyei hatóság gyakorlata addig, míg a megyei szerkezetnek népképviselés alapján rendezéséről az országgyűlés fogna intézkedni, ideiglenes. Itt új intézkedés kívántatik, de az nem revisio. Elvben minden törvény megváltoztatható. De ha valaki törvényt változtatni akar, miért nem mondja meg melyiket ? A programmok tán csak nem phrasisok kedvéért hatnak, sem a végett, hogy az 1848 ik évi törvényeket programmal kitűzvén, azokat revisio és változtathatás záradékaival hátulsó ajtócskán áruba bocsássák. Egy programmban olvastam, hogy a birodalom másik felével való kiegyezést minden polgára e nagy és szép hazának egyaránt óhajtja. Szép és nagy, miután hol innen, hol onnan szakítottak le belőle egy fülenget; kivánnám, a törvényt látni, melyben Magyarország az osztrák birodalom részének vagy felének mondatott, az bizony sem a patensbeli birodalom megszületése előtt, sem megszületése után be nem csúszott a törvénybe, jobban ügyeltek az egykori spectabilisek szavaikra. Mily mephistophelesi képpel és hangnyomattal sürgetnék a bécsi pünkösdi politikusok a magyar alkotmány, leginkább pedig a magyar zsebek revisióját nem Pesten, hanem a Reichsrath ruthenjei, bureaucratái és mostani és jövő Friedländereinek fóruma előtt , ők ítélnék ha a magyar törvények és háztartás a reichsrathi birodalom gyomor-érdekeivel összehangzóknak találtatnak, ha Lustkandl uram valamely czikkecskében a kedves birodalmi közösséget és a magyar osztrák condominiumot ki tudta volna nyomozni ? Mi végett kell kiegyezkedni ? Tán mi vittük be a dohánymonopoliumot Ausztriába, vagy mi vittük e Beamterjeiket, vagy mi magunk számára confiscáltuk jogaikat? Hova vinnének ily phrasisok ? csudálom a bécsi sajtót, hogy ilyféle terminusokból még ki nem demonstrálja a közös birodalmat és a kormány központosítást Az osztrák birodalom biztonságának Magyarország önállása soha sem volt kárára, hazánk jóléte és jószomszédi viszonya az osztrák birodalom népeinek is jólétére és üdvére szolgált, mi nem confiscáltuk jogaikat, nem tagadtuk jogfolytonosságát törvényeiknek. Kívánunk nekik több szabadságot, mint szerződéseink Magyarhonnak biztosítottak. El nem vesszük tőlük a februári pátenst, de ők se akarják azt a magyar nemzetre reádisputálni és reáerőltetni. L.gh. (f) A „N. Fremdenblatt“ Írja: „Későn éjjel veszzük a nagy fontossággal bíró értesítést, hogy Sokosevich báni excellentiája ad audiendum verbum regium hivatott Bécsbe s így a báni méltóságot már nem sokáig viselheti. Különben némelyek tudni vélik, hogy a bán maga fogja kérni hivatalátóli fölmentetését.Erősitik továbbá, hogy ő Felségének szándéka volna az elnökséget a horvát országgyűlésen a zágrábi érseknek,Havlik bibornoknak adni át,de csak azon időig, mig az országgyűlés constitualva lett, s a verificatiok végbementek. Haulik bibornok 1836—1848-ig a magyar főrendek házának tagja volt, s feltehetni róla, hogy alkotmányos országban őszülvén meg, az elnökséget a törvény értelmében viendi, habár különben nem barátja az uniónak. Halljuk továbbá, hogy a zágrábi csonka parlament által elintézett verificatiók, úgy az uj jegyzők választásai, mint meg nem történt dolgok fognak tekintetni. Továbbá biztos forrásból halljuk, hogy Ő Felsége dec. 4 én Hellenbach bárót és Bedekovics bárót magán kihallgatásban fogadandja.Bécsben irányadó körökben rész néven veszik, hogy a bán 116 szavazóval az országgyűlést constituáltnak nyilvánította. A mai (dec. 1.) minisztertanács, mely a horvát üggyel foglalkozott, négy teljes órát tartott.“ — A „Presse“ erősíti,hogy ha a fusionistáknak adnak Bécsben igazat, a zágrábi „autonomisták“ otthagyják az országgyűlést“ . (Már tudniillik a báni tábla tagjai, a kiknek úgyis kifelé áll a ru Íjok, s azon igen sok követ, kiket a ház különben sem verifiálna.j *) Ezt bizonnyal többen is tették, s akik kihagyták programmjukból, azért hagyták ki, mert meg vannak győződve felőle, hogy a legfelsőbb irányadó jóindulat ez óhajtásukat megelőzendi s annak hatását pressio gyakorlás által nem akarták gyöngíteni. Szerk. ME (f.) A bureaucratia, melynek különben egyedüli iránytűje a paragraphus volna, Horvátországban ezúttal megpróbálta, mint lehetne pártérdekből az ügyrend paragraphusait saját javára értelmezni. A bécsi lapok kicsinyeivé néznek a horvát fusionista küldöttségre, elmondván, hogy azon parlament, melynek tagjai nem a többséghez, hanem egy más fórumhoz felebbezik ügyeiket, maga magát ítélte el. Ebben sok igazság van, de nem alkalmazható Horvátországra. A fusionista párt ugyanis nem a többség ellen recurral, hanem az elnök ellen, aki mint bán, kormányzó és elnök magát az országgyűlés fölé helyezte már akkor, amidőn 21 határőrvidéki követ verificatiója alkalmával kimondotta, hogy bármit határozzon az országgyűlés, ő új választásokat nem rendel el a határőrvidéken. Ilye viszonyok között nem kételkedhetünk némely bécsi lap azon közleményének igaz volta fölött, hogy ő Felsége elfogadván a küldöttség némely tagját, azt mondta volna : önök ügye igazságos, maradjanak itt még néhány napig. A „Wanderer“ szerint a horvát küldöttség most már addig fog Bécsben időzni, míg a Bécsbe hívott bánnal és Haulik bíbornokkal a tárgyalások véget értek. A küldöttség közül eddig Rauch báró és Khuen gróf nyertek kihallgatást; később Hellenbach báró és Bedekovics báró részesülnek e kedvezményben. A bán és a bibornok útja Bécsbe valószínűleg azon czélból történik, hogy ezután az országgyűlési elnökség a zágrábi érseknek adassák át. — Haulik úr ugyanis a magyar és a horvát országgyűlésen már rég megszerezhette azon tapasztalást, hogy az elnökség első kelléke és fődísze a pártatlanság. E tekintetben bizonyára alkalmasabb egyéniség is lehet, mint a bán, aki csak az 1861-ki országgyűlésen volt jelen, s különben is életpályáján a parlamentáris intézményekkel nem jöhetett szoros érintkezésbe. Egészen más kérdés : lesz-e hajlandósága Haulik bibornok urnak a mostani viszonyok között az elnökséget elvállalni ? ő maga is az antiunionista párthoz tartozik, s a csonka országgyűlés üléseiben részt vett, az pedig bizonyos, hogy a fusionisták csak úgy vehetnek részt tovább is a gyűlésekben, ha előbb a távollétekben hozott határozatok megsemmisíttetnek. A ministerialis „Oesterr. Zrg“ a horvát országgyűlési viszályról írja: „Némelyek aggodalommal, mások kárörvendőleg tekintnek a horvát országgyűlési viszályra. Mindenki attól fél, hogy elmérgesedvén ez ügy, a közjogi kérdés megoldása késleltetni vagy épen megakadályoztatni fog. Azonban úgy az aggodalom mint a kárörvendők reménye alappal nem bír. Ami most Zágrábban történik, az tisztán Horvátország belügyi kérdése. És pedig két kérdés forog fönn: 1. Bírnak-e a báni tábla tagjai az országgyűlésen üléssel és szavazattal ? 2. Vajjon a még nem verifiált követek részt vehetnek a szavazásban? „Miután a báni tábla, úgy amint ma szervezve van, nem bír egykori politikai jellegével, miután e tábla ma nem egyéb mint törvényszék, mely szervezetére nézve sem különbözik a többitől; részünkről nem vagyunk hajlandók e tábla tagjainak oly politikai előjogot adni, mellyel a tábla korábbi szervezetében még bízhatott. „Ami a másik kérdést illeti, alig képzelhetjük, hogy ily dolog csak kérdéssé is válhatott. Hiszen az alkotmányosság elemi szabályai szerint, ha a még nem verificált követnek megengedjük is, hogy sub sperati az ülésekben jelen legyen, de azt már leheslen követelni, hogy a még nem verificált követ, aki megválasztatását még nem igazolta, szavazhasson is. „A fönforgó differentiák a zágrábi országgyűlés belügyeihez tartoznak, a viszály azonban oly élessé vált, hogy küldöttség érkezett az udvarhoz, és a horvát kancellárhoz. Nem tudjuk, minő fogadtatásban részesülend a küldöttség, de annyit már tudunk, hogy a küldöttség némely tagjai legfelsőbb helyen már kihallgatásban részesültek.“ — Ugyan a lap a magyar inaugurált diplomáról írja : Mi az a koronázási hitlevél? A belföldi, cseh, olasz, osztrák dynastiák egymásutáni következése alatt szokásba jött, hogy a király trónraléptekor koronázási oklevél adassék ki. Magyarország teljes lecsendesítése után VI. Károly császár után ugyanezen uralkodónak koronázási oklevele megváltozhatlan alapnak ismertetett el. (Ez bécsi fogalom : Magyarország esetről esetre mindig föntartotta a jogot, hogy az inaugurale diploma fogalmazásába befolyhasson, ha ugyan áll az is, hogy kölcsönös egyezség útján jó idő óta a kiadott inaugurale dippoma szövege ugyanaz volt. Egyébiránt jelen időkben, az országgyűlés igen nagyban meg lesz elégedve, ha a coronatio előtt a III. Károly király (VI. Károly császár) diplomája fogja kiadatni, mert azon diploma megerősít minden azelőtt, s azután az országgyűlésen hozott törvényt.) A király — folytatja az „Oesterr. Zrg“ ezen diplomában ünnepélyesen megígéri az ország törvényeinek és szabadságainak fentartását, továbbá, hogy a koronát az országban őrizteti, hogy a netán visszanyert részeket ismét Magyarországhoz csatolja, hogy a királyi ház kihalása után az ország visszanyeri szabad ráasztási jogát, hogy a király örököse, trónralépte után hat hónapra’megkoronáztatik, s a koronázási oklevelet kiadandja. „A változás, melyet a magyar alkotmány újabb időben szenvedett.(Alkotmány változásnak csak azt tartjuk, ami érvényes úton jött létre: ha netán egy oldalról történt változási szándékra történnék hivatkozás,az országgyűlés majd meg fog felelni.) „Különösen pedig szem előtt kell tartani azon viszonyokat, melybe jött az ország, a király és a Gesamtmonarchia irányában. Magyarország Szt. István koronájának integritását fen akarja tartani s ez okból „fehér lapot“ nyújtott át Horvátországnak. A közjogi kérdések megoldása, a horvát országgyűlésben előfordult differenciák miatt, azért késleltetni nem fog.“