A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-01 / 99. szám
falai közt fényképezve, s a mindenhatóhoz emelkedett kebleinkben, múltúnk emlékének, s jövőnk reményének szentelve. Imádkozzatok honfiak a honleányok, öregek és ifjak — vallás és nemzetiség-különbség nélkül mindnyájan rokonok, testvérek — adjatok hálát a nemzetek sorsát vezérlő gondviselésnek, s tegyetek fogadalmat : rendületlenül hive lenni e hazának örökké, tegyétek ezt mindig, s különösen a székesfehérvári ünnepen május hatodikán, s az olajba főzött János névnapja a nemzet szenvedéséből támadt megdicsőülés hitében egyesítsen mindnyájunkat. Megszenvedte már e nép a múltat s jövendőt. Bel- és feülviszály sokszor feldúlta már templomainkat, házainkat, családainkat és csordultig merczangolt sziveinkben mégis kiirthatlan maradt ez érzemény : „tied vagyok hazám, tied e szív, e lélek ; kit szeretnék, ha téged nem szeretnélek.“ Létünk, mióta vagyunk, folytonos veszélyben volt, a kereszténységnek, és civilisationak, egyesek hiúságának, érdekének, politikának, diplomatának valánk szolgái, játékai, s mi szegény áldozat vérünkkel vagyonunkkal ott valánk mindig a békés vagy fegyveres csatatérén. — E rég hontalan nemzet, ez áldott nép, e szép föld örökös tárgya volt az esélyek, dicsvágy, hatalom, simány, szeszély törekvéseinek, s ha itt ott, jó akarat, egyetértés malasztja kizdeit felénk harmatozni, eljött a sátán és elhinné konkolyát. — Szegény nemzet mit vetettél? — A népek történelme másutt is szomorú, sötét képét mutatja fel azon törekvéseknek, melyek kétségbeejtőleg arról győznek meg bennünket, hogy az emberi bölcsesség, erély, igazság és jog, több ezer év óta nem tudott az Önkény felett diadalra jutni, de alig találhatunk a történelemben annyi szenvedést, annyi zaklatást, pártviszályt, és veszélyt, mint mennyit nálunk nem ritkán önhibánk, legtöbbször magas, és európai tekintetek azaz önkény reánk hoztak. Minek tulajdoníthatjuk mégis azon esélyt, hogy a világtól elszigetelt sarokban, annyi ellenség — annyi viszály, és balszerencse közt, megfogyva bár, de törve nem, sőt fennaradásunkra szilárdan elhatározva vagyunk és élünk ? Talán ellenségeinknek ? — Lehet. A sok vetélytárs meghasonlott — a mi kitartók és győztesek valánk. Talán természetünknek, s belátásunknak ? — igen, mert e rokontalan nép a meghasonlás kínjai közt tanulta meg leginkább összefutni, összetartani, ha vész kezéig. Talán intézvényeinknek ? — igen ! a tenné szót hét fia, midőn e földre vezette népét, nem irott pargamenek, codexek, diplomaţia és politica, hanem az emberi és társadalmi törvény bár primitiv, ha minden esetre mesterkéletlen tanait , emberi természet sugalmából meriték, s állíták fel kormányzatuk alakjául; fejlődtek ezek, s kard, tudomány, és bölcsesség az önkormányzat íveit követve a fejedelemnek és nemzetnek szabályt s törvényt jelölt ki, melylyel végképenvakítani tiltá azon meggyőződés, hogy ezen törvény közelebb áll azon felsőbb akarathoz, mely hetek hatalmából és az emberiség rendeltetéséből veszi származását, mint az, melyet az emberi változékony önkény tukmál reánk, és mindeen intézményeinkhez segítségünkre jött férfias bátorságunk, őszinte nyílt jellemünk, melyek iránt a civilisatio és a népek rokonszenve a mesterkedések dacaára tisztelettel viseltetett, s ez okozá, hogy ezer éves életünk sok szánalommal sokszor, de tisztelettel és szeretettel találkozott mindig a világ véleményénél. Fenmaradásunk ezen alapját tőlünk elvitatni nem lehet. De mindez nem volt elég nemzetiségünket biztosítani. — Ehhez nyelvünk kifejlődése, diadala kellett. — Kellett dal, mely a csecsemőnek a hon érzelmeit vezesse gyenge szivébe, mely a serdülőt megtanítsa sitrotni hont és nemzetet, megtanítsa, hogy e földön kívül nincsen számunkra hely, a harcz mezején a délezeg ifjút, s bölcs vezért lelkesítse védeni a trónt, és alkotmányt — szóval kellett dal , mely átrezegje lelkünket, meghassa szivünket, felrázza velőnket, buzdítson, lelkesítsen, s a szép, nemes és dicső iránt fogalmakat szivvérünkbe csepegtesse. — Kellett hang, mely az isten házában, atyáink sírjánál, tanácskozási teremben, és csatatéren érzelmeinket nemesen, meghatóan fejezze ki, — kellett tudomány, mely a nyelv hatalmával a művelt világ bölcselméit, tanait, a társadalom eszméit az elkésett nemzet fiaival megismertesse ; kellett nyelv, mely a történelemből buzdító tanácsot, elbizakodás nélküli bátorságot csüggedésünkben erőt, bizalmat, önmagunkhoz és véreinkhez csatlakozást, hirdessen — mely a szerelem, barátság, családiasság, hon, emberiség s eény iránti kegyelet — ármány csalárdság, s bűn elleni utálat és gyűlölet tanait hirdesse, és szitánk, lelkünket nevelje, idomítsa. — Irodalom kellett nünk; s pedig annál inkább kellett nemzeti irodalom nekünk, mert a sorsunkat vezérlő bölcsek elhitetni szerették a világgal, hogy egyedül mi vagyunk azon szerencsétlenek, kiknek az alkotó oly nyelvet adott, mely teljesen alkalmatlan a magasb társadalmi czélok elérésére, s a hangok, melyeket atyáink rangokka’ hoztak, nem származtak azon czélból, hogy emberiek legyenek, hogy gondolataink kifejezésére alkalmasakká váljanak, hanem hogy legyenek eszköz csirájukban elfojtani gondolatainkat, s vágyainkat, s csak a többi nyelv hozta magával — -■rakivá --got hogy eszméket teremtsen,sminket dajkákat neveljen. Eline jött az irodalom korszaka is. — A nyitak homályában írunk nehány nemes lelket félénken, szólünken, szegényül, pártolás, részvét nélkül nemzeti nyelvünk körül buzgólkodni. Ez bizonyos cynzmusa volt akkor a hazafias érzelemnek. — Később tehetségesebbjeink belátni kezdek,miként e nyelvet is azért adátton, hogy azon gondolatainkat leirhassuk, s közzé tehessük; — nem sokára bátorság, olykor merészség tűnt ft, nemzeti nyelvünket a részvétlenség, közöny — vagyis inkább ellenséges irányadások közepette némi előtérbe vonni, — azután látunk fórnak Bÿ felemelt fővel hirdetni, hogy alkotmányt igen, de az elvesztett nemzetiséget visszaszerezni mi lehet — s ehez a nemzeti nyelv, s nemzeti irodalom kifejlődése kívántatik, — és jött az áldozatkészség, házafiui buzgóság, s azon elismerés, hogy ez irodalom embere a nemzet tiszteletét és háláját érdemelte ki. Eljött az idő, hogy e nyelv nemesnek, magasztosnak , alkalmasnak, leszek ismertetettel, s a honfiak nemesei veélkedve siettek a nemzeti nyelv kifejlődésén .Munkáivá, a világ előtt részünkre az irodalom téri dicsőséget, tiszteletet s létünket a nemzeti tgr,tv diadalát is biztosítani. E kor fiai nem oly vének még, nem is oly boldogok hogy a mondottak valóságára visszaemlékezni ne tudnának,» ha ítéletet kell mondaniok, mely Isten kegyelméből már úgy is mindnyájunk keblében ösztönszerüleg él, egyhangúlag elismerik mindnyájan, hogy a mit atyáink a harcrtéren és törvényhozáson biztosítani az ellenséges viszonyok közt képesek nem valának, azt fé százados irodalmunk nemes férfiai dicsőségesen kivívták . Nemzetiségünket az irodalom magas színvonalán örök időre tekintélyessé, tiszteletre méltóvá s tételünkre nézve legszilárdabb alappá tették. További kifejlődésének kétségtelen kezességével bírunk. Az ország tanári testületei egytől egyig fényes tanúságát adák azon hazafias érzelmeiknek, miszerint a legkényszerítőbb beolvasztási kísérletekkel férfias kitartással daczolva az ifjúság kebelében a nemzetiség szent érzelmeit nemcsak megőrizni, hanem kifejteni tudták, akarták. — És mit mondjunk korunk mindkét nembeli ifjúságáról ? Örül lelkünk, s e nemzedékre tekintve, nyugodtan szállhatunk sírunkba, mert kik utánunk következnek, jobbak lesznek, mint mi valánk, és nem hazafiságot, nem alkotmányos köesesség teljesítését fogják már a nemzetiség megőrzésében találni, hanem létükre — gondolatuk gondolata — életük élete a nemzetiségfogalmával leszen örökre egyesitve. És ha rájuk, hogy nemzet választottal saját nemzetiségüik iránt szerelmükben a velünk egy kenyéren levö testvéreink nemztisége iránt tisztelettel, rokonszenvvel és igazságban viseltetnnk , e testvéries értelemben saját nemzetiségünk és nemzet nyelvünk és kocsi diadala is támogatva lesz. Ha látjuk, hogy az ország képviselői a nemzet nssy költője szerény e Itkünn fut nlelinke kiküldésével megtsztetni egyhangúlag » Ibioáruzá, s ha halljuk a nyitkozatulat, melyekre ez ünnepély alkalmat nyújt, valóban elmulhatjuk, hogy Székes-Fehérvár és városunk ez évi május hatodán ismét koronázást várósá tesz, mert e napon a nemzet nagy hölgye megdicsőítésében legdrágább érdekének egyik bajnokát koronázza mg. D. Zs. Országgyűlési tudósítás. Az alsóház ülése ápril 30 -án Elnök: Szentiványi Károly. Az ülés jegyzőkönyvét vezeti Ócsvai Ferencz, a szólhat jegyzi Tóth Vilmos. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök a következőket jelenti be: A pozsonyi és miskolczi lyceumok kérik az országgyűlési irónium okát. Az elnökség felhatalmaztatik a kérés teljesítésére. Zwitkovszky Károly eperjesi órás egy általa feltalált hasznos új gépet a muzeumnak ajánl fel, de egyszersmind pénzbeli segélyt kér, hogy újabb és még tökéletesebb gépet készíthessen. A kérvénybizottsághoz utasíttatik. Tolna megye Fadd községének 108 zsellér-lakosa panaszolja, hogy politikai rövid uton az albáitis zsellérek sorába igtattattak, holott ők úrbéri zsellérek ; erre nézve még ezen országgyűlés alatt korunk feitéz.k-«leit czsmén a kérvény-bizottsághoz utasittatik. Weisz Ferencz építész, 1861-ben egy ideig I. ország ház tervének készítését és a tanácskozási terem körül tett fáradozását, 700 írttal kéri megjutalmaztatok A költségvetési bizottsághoz utaloitatik. Újhelyi József panaszolja, hogy a provisorius kormány 350 fő félévi fizetését alap nélkül visszatartja, oly intézkedéseket kér tetenni, hogy a 350 ft fizetését megkaphassa. A kérvény-bizottsághoz utasittatik. Szathmár-Németi város lakosai a debreczen-szathmárnémeti vasút ügyében kérelmeznek. A kérvény-bizottsághoz utasittatik. Erre felolvastatja az elnök Borbély Miklós heves megyei tiszaabádi képviselőnek a házhoz intézett levelét, melyben roncsolt egészségi állapota miatt lemond képviselői megbízatásáról. A ház a lemondást elfogadván, Heves- Szolnok megye központi választmánya új választás eszközlésére fog felszólíthatni. Az állandó igazoló bizottság részéről Torma Károly által tartott előadás folytán, Domokos László Felső-Fehér megye belső kerületinek képviselője, a választás ellen emelt panaszokadatolva nem lévén, egyhangúlag igazoltatott. Gajzágó Salamon előadó olvassa, hogy Sopron megye kapuvári kerületének képviselője, Lukinich Mihály megválasztatását illetőleg a hír Horváth Bdizsár képviselőt bízta meg a vizsgálat végrehajtásával. A vizsgálatról a kiküldött képviselő által tett jelentés flytán a bizottság igazolást véleményez, miután az ellenpárt csőcselék nép (nem-választók) által előidézett verekedés folytán eltávozott ugyan, de alkalom nyuttatott a rögtöni visszatérésre. Gr. Apponyi György a maga megnyugtatására és az igazság kerítések kedvéért, kéri a vizsgáló képviselő jelentésének felolvasását. Kerry Ernő ezen felszólalás kapcsában kéri, miszerint olvastassék fel a háznak azon határozata is, mely szerint a vizsgáló képvislő kiküldése megtörtént. Okul adja azon körülményt, hogy a jelentésből most értette, miszerint az állandó igazoló bizottság nem arra fektette a fősúlyt, váljon eltávolitatott-e a választók egy része a másik fél alól, hanem arra, váljon visszajöhetett-e az egyszer kiűzött fűl. Óhajtja tehát a határozat felolvastatását, hogy tájékozhassa magát, minő elveket állított fel a ház, midőn a vizsgálat elrendeltetett. Tóth Vilmos megjegyzi, hogy a háznak e vizsgálat elrendelésére vonatkozó határozatában semmiféle indokolás nincs. Felolvastatván erre a vizsgáló képviselő jelentése, dr. Apponyi György azon két orvosi látlelet felolvastatását kéri, melyekre a vizsgáló képviselő különös súlyt fektet. Megtörténik , azonban az egyik látlelet nagy derültséget idézett elő, miután kitűnt, hogy az Ürményi-család (Ürményi Miksa volt az ellenjelölt) egy régi háziorvosa alltotta ki, s így természetesen nem nagy súlyt lehet arra fektetni. Erre megkezdődött a vita, még eddig nem tapasztalt nagy zaj , s folytonos „szavazzunk“ és „eláll“ kiáltások között. A véleményekkel feléágazván, a bzottság javaslata mellett szólókat Joannovics, az ellene szólókat pedig Tóth Vilmos jegyzi. Apponyi György gr.: T. ház ! Rövid leszak, mint mely eu er. ea», mennyire kivántos, hogy a drága idővel gazdálkodjunk, s hogy a verificatior«, — mely bárminő fontos I.gyen, mégi* mintegy coronius betegség kehzedik már most a t. t azra — cask ar.» gi időt földit* »Unk, a mennyi as e és duó eretnek tárgy il go« és igazságos eldönté..* a « kv* tdi.ül szűki g*». — A sarbadvág az a ak hi-béese az, hogy azok, a kikre a tervéi y a szabad« ál»»z á jogát idiázt , azt szabadon akorolhassák. A hol tehát a jogosultak »kár kijátszás, akár erőszak által ettenek a s ;aba vá)a»z ási jog g)«ki r »tától, az il v valaHZ'áa törvénytélnak és semmisnek tekintendő. A jelen esetben kétségtelen az, hogy az egyik párt fegyverek használatával vezetett szét ; meg lett sértve a törvény, mely azt rendeli, ha nem csalatkozom 40-ik fában, hogy a választóknak semmi némű fegyverrel megjelenni nem szabad ; meg lett sértve ezenkívül a vérengzés álól, mely mindenesetre alkományos jogainknak legnemesbikét lealacsonyitotta, s a törvény ezért t, t.s a szabad válastást meghiúsította az által, hogy azok, kik arra feljogosítva voltk, a választási jog gyakorlatától megfosztattak. Mindezek a háznak kiküldött képviselő tagja által tökéletesen be vannak bizonyítva. Ellem nem tesz különbséget sz, hogy vájjon az ellenféink választói használták-e fel a fegyvereket, amelyekre nézve visum repertumok adattak elő; vájjon ők voltak-e okai annak, hogy a másik párt megfuamodott, mint ezt akárhány tanú vallomásából, de az egész jelentés szövegéből is látszik, minden esetre mégis be van bizonyítva az, hogy igen nagy száma a választóknak választási joga gyakorlásától megfosztatott. Ennélfogva a választást részemről megsemmisítendőnek, s új választást elrendelendőnek javaslom. (Helyeslés.) Egy megjegyzésemet kell még kimondanom azon argumentumára nézve, amely a bizottság jelentésében foglaltatik._ Nagy súlyt fektet a bizótság arra, hogy az Ürményi párt választói, miután a véngzés után a vad ismét helyre álitatott,öt katonákkül lettek a megfutamodottak után, hogy őket visszahozzák, e szerint visz jöhettek, és szavazati jogukkal élhettek volna; de kérdem, milyen bizalommal visel......----: - j- r— - -7—--— - ----tási elnök iránt, a ki atkor, nődön figyelmeztetve lett a vérengzés lehetőségére, semmit sem tett, és miről sem gomboskodott, hogy őket jogukban és 8«m lyük bátorságában oltalmazza. De továbbá úgy hittem a t. ház ebben velem egyet fog érteni, hogy meg nem fér azon tisztelettel, mely a választóknak, tartzzanak azok bármely osztályhoz, a törvény előtti egyenlőségnél fogva tartsunk. (Helyes,) miszerint tőlük olyasmit követeljünk, amit hasonló esetben nagyiklói indignatioval utasítanánk el. Követeljeük-e, hogy a választók, mintán személyes bátorságukban és becsületükben oly alacson módon megsértetve a becstelentés helyére visszatérjenek, mielőtt nekik elégtétel adatott volna. Tennék , mi azt? akarnánk e részt venni oly választásban, miután az ily merény által megfertőztettetett? Nem azért adta a törvény a szegényebb osztálynak a választási jogot, hogy az mint alacsony eszköz használtassák föl. (Helyeslés. Felkiáltások : Nem is történt!) melynél fogva, ha a párt érdeke kivárja, neki olyanokat eltúrni kelljen, mikre magunkat kötelezni soha nem fogjuk, hanem azért adta a törvény e választási jogot a szegényebb osztálynak is, hogy az alkotmányos jogotat velünk egyaránt tisztelje és szívelje. Nem fogadhatom el tehát azon okoskodást, hogy az a választó, ki a helyre állított rendnél fogva, meret vérengzés előzött meg, visszahivatván, meg nem jelent, és azért szavazati jogával 10111 élt többé , annak elvetését magának tulajdonítsa, sőt ellenkezőleg épen az által bizonyották be, úgy hiszem a kérdéses választók zen jogukra való tökéletes érdemüket, hogy oh válsz án, mely botránykoztató merény alta roe lett fedöztetve, többé részt venni nem akartak, ismétlem tihát a löthi nyiltkozatomat, hogy e en választást a tökéletesen bebizonyított tényeknél fogva megsemmisitendőnek tartom. (Savazzuk. Iyeslés. Zaj) Talabér Jlajos: E ő nem szólo tisztelt képviselő Úr az monda, ,hogy az idő fontos 8 kezd gazdákodni kö 1t. En is azt tartván, lágyen meggyőzo.tve a t. kepviseliihaz, l.ogy ha azon rlhtísok , melyek-t ezen üt.-y első tárgyalása alkarnán 1 f lholi.i szereticem volt, egy b tűig min . igaz ágok Lega-ova nem voltának, nem úgy 1 lint öltem szólóit t. kepviselö ur n.d.dá, haneti vr ób. n te nem győz. ttek volia, l.izto itva a t. ko.vi«' le utal es a t. láza', fel nem szóla Itam volna is az időt a t. ház « el nan» rabolnám. A Lukinich-féle valagrts elle kérvényben következő pontok ad ittak elő, melyek »l. pjá« a kérvényező felek a vála» tvs megsemmisítését kérelmeztek ; egyik sérelmi pomjuk az volt, hogy az összeírás nem jog szerint teljesittetett ; a második, hogy a választási jog szabad gyakoritát épen a megválaztott képviselő által előidézett verekedés lehettieitet .1; a harmadik súlyos vád, hogy a megváasztott képviselő vesztegetést követett el; végre a negyede, hogy az ürményi Miksa ellenjelölt választói a helyszínéről tökéletesen elsvettek. Een állítások eleében, amint a kinyerítő és alposan indokolt bizottsági jelentésből a háznak úgy, mint nekem tapasztalni alkalmam volt, kitűnik, hogy a választás helyéről az Ürményipártbeli választók egyrészben maga az ellenképviselőjelölt Üméri Miksa úr, másrészről pártjabeli fővezérei, t. i. az illető plébános urak által vezettettek el ; kitűnik másodszor, hogy a zavart sem az egyik, sem a másik részről nem a választók idézték elő, hanem csőcselék által idéztetett elő a zavar. Eként azon súly, melyet a t. képviselő úr fektetni méltóztatott a választók elkergetésére, legkevesebb alappal sem bír . — harmadszor kitűnik másrészről szinte, hogy a t. ház kiküldöttje a vizsgálat alkalmával azon kérdésre fektetett nagy súlyt, hogy 10 boboti választó a választás alkalmával követelte az elnöktől szavazást vagy Bem ; 4-er súlyt fektetett a katonatisztnek azon bizonyítványára, melyet a választási jogokkal ellenkezőleg 1865. dec. 15-én Sopronyoa keltezve kiállított. Mindezen tények tehát igazolják azt, hogy a választás legngyobb rendben és csendben ment véghez (Derültség Zaj.) Ami a választást magát illeti, méltóztassanak a kiküldött képviselő úrnak jelentésére figyelni. (Zaj. Derültség) Mondom, ha méltóztattak figyelemmel kísérni a bizottmányi előadó jelentései, akkor nem nevethetnek, mert abban késégtelenül be van györve az, hogy a képviselő válastás alkalmával az ellenjelölt vezérei elvezették a szavazókat a választá a helyéről; be van győzte, hogy azon zavart, mely a választás előtt történt, nem választók idézték elő, és így úgy hízem, késégtlenül és tiszta lélekkel, ki lehetzt mondni, hogy ezen választás igazolandó. Azonban megjegyzi még azon körülményt, melyet az előtem szóló képviselő» ur c»aa per tang- ntem érintett meg, t. i. a tanúskodást il előleg. Ha jól tudom, a folyó apuilhó 23 ikinsben Turóczmegye egyik érdem is képvislője Juth Józant ur előhozott egy bizonyy ügyben, t. Cebián László gr. valasztai ügyében, ő idén csak az érdektelen 'a tk vallomását ' hajja . ifogadtat 'i é akkor az erdemes képviselő ur igen helyeselt', azt kérdeni, hogy ha akkor h lyesele és a t. ház egy része azon elvet, hogy csak érdektelen tanú tehet tanúságot, most annál inkább jogos, hogy helyeseljük azt, iden a jelen esetnél a XXVIIII. szám alatt érdektelen tanuk vallomtá-sai által igazoltatik azon állítás, melyit at. bizottmányi előadó úr felolvasott. Ha azon szerencsétlen elvet fogadná el a t. ház, miszerint érdeklet folyamodó felek tanúskodásai döntő erők emeltessenek, akkor úgy hiszem, hogy a jövő követválasztások alkalmával legnagyobb része a képviselő testületnek az igazoláson aligha keresztül menne. Annálfogva én a XXVIIII. száza alatt érdektelen tanúk által beadott bizonyítványt tartom hitelesnek és döntő erejűnek, nem pedig azon bizonyítványokat, melyeket Ürményi érdeklett felei állítottak ki, s melyek nem hielesek. Annálfogva én az igazoló bizottság véleményét pártolom , az igazolás mellett vagyok. (Szavazzunk !) Jekelfalussy Lajos megjegyzi, hogy ha ezen választás megsemmisíttetik, azon párt, mely Lukinich képviselőt megválasztotta, szabad válaztási jogától valósággal elültetnék. Az egész választás folyamából kitűnik, hogy ez óvást nem is azok tették kik jogosítva voltak óvást tenni. Az eltávozást csak az ügyül akarták felhasználni, mert kisebbségben érezték magukat. Pártolja tehát a bizottság véleményét, miután nem akar arra nézve precedenst, hogy a kisebbség és épen oly egyének által, kik jogosítva sem voltak, reelautálhasson a választás mégsem—----- - *■ árt /I • Zichy Antal nem szólalt volna fel, ha a bizottság előadója megérinti, hogy a fölolvasott jelentés a bizottság többségének véleménye. Megjegyzi,hogy ő annyira objectíve tárgyalta az igazolási kérdéseket, midőn mint előadó működött, hogy lehetőleg mindig kikerülte a nevek megemlítését. (E két megjegyzésre az előadó igen helyesen felelt.) Kénytelen a választás megsemmisítésére szavazni, miután megegyeznek arra nézve a tanuk mindnyájan, hogy az egyik párt a választás sziphelyéről erőszakkal elvezetett. Hogy visszajöhetek e vagy nem, erre nézve, véleménye szerint, Apponyi gr. kielégitőleg megfelelt. Állítja, hogy az összeirt választók általános többsége nem szavazott Lukynichra. Halász Boldizsár eláll a szótól. Besze János a jelentésből azt látja, hogy az egyik párt tettleg elvezetett. A szétvert népet bajos volt ismét visszavezetni. Miután tehát be van bizonyítva, hogy a választók elvezettek és egy tetemes rész gátolva volt legszentebb jogai gyakorlatában, a választást törvényesnek el nem ismerheti, és megsemmisítésre szavaz. A ház zajosan sürgette a szavazást, s a nagy zajban már alig lehetett a szónokokat érteni. Stephanidesz Henrik azt sem tartja lehetetlennek, hogy az Ürményi-párt maga magát szándékosan támadtatta meg a csőcskék által. Alba tengernyi petitiók idejében a kisebbség minden alkalmat megriad arra, hogy törvénytelenséget mutassa ki. A/t his/.i, hogy még azon esetben is ha a verekedés a Lukynich-prt részéről keletkezett volna, a szabad választási jog itt kevésbé van megértve, mint egy ép a nem régen igazolt esetben, t. i. Czebrián gr. ts táben, mert a hivatalos pressió sokkal nagyobb hatású. Miután tehát nem látja bebizonsitva azt, hogy az Ürményi-párt részén levő választók szabad választási jogukban akadályoztattak volna, nyugodtan szavaz igazolásra. Si m s sch Pál megjegyzi, hogy ki van mondva, miszerint nincs oly praemissa, mely tökéletesen hasonlítana egy másikhoz, s nem is praemissákra, hanem csak elvekre történhetik hivatkozás. Minden oly választást meg kell semmisíteni, melynél a választók választási joguk szabad gyakorlatában akadályoztattak. Ez esetben pedig a verekedés olyan volt, hogy az egyik fil a térről elűzetett, és pedig fegyverekkel. Valószínűnek tartja, hogy a csőcselék népét a Lukynich-pártbeliek ingerelték a verekedés megkezdésére. Megengedi, hogy a verekedés után visszatérhettek volna, de lehettek igen sokan, kik a visszatérésre, részint erkölcsi részint physikai bátorsággal nem bírtak, s különösen azok , kik megsebesültek, csakugyan nem jöhettek vissza , hogy szavazási jogukat gyakorolhassák. Miután tehát e választás alkalmával a jogosult választók szavazási joguktól megfosztottak, megsemmisítésre szavaz. Csiky Sándor igazolásra szavaz. A sürgető „eláll“ kiáltásokra többen csakugyan elállanak a szótól, s végül még Gajzágó Salamon, mint előadó, legelébb is Apponyi grófnak jelölve, védelmezi a választási elnököt. A katonaságot ugyanis azért nem lehetett elosztva felálítani, mivel ha alóban fegyveres fellépés szüksége jött volna közbe, mindössze csekély lett volna valami erőszak ellen. Zichy Antalnak felelve, megjegyzi, hogy jelen volt egy más igazoló bizottsági ülésben is, hogy a többség nem oly nagy s a kisebbség-sokkal jelentékenyebb volt, de azért soha sem vonta kérdőre az előadót a végett, hogy miért nem adta elő azt, hogy ez csakis a többség véleménye. (Helyeslés.) A nevek megemlítését illetleg megjegyzi, hogy Zichy tegnap jelen volt a bizottság ülésén, s ha kifogása volt az előadás ellen, talán collegialis kötelessége lett volna az előadót a hiányokra figyelmeztetni (Helyeslés). Somssichnak felelve megjegyzi, hogy egy tanú vallomása se bizonyítja, mintha a Lukynich-pártbeliek befolytak volna a támadásra. A többiekre nézve ragaszkodik az előadás szövegéhez. Zichy Antal a házszabályok 46-dik szakasza értelmében szólal fel, kötelességének tartván kijelenteni, hogy nem volt szándékában az előadót megtámadni vagy hibájául róni fel, hogy nem említette, miszerint a vélemény a bizottság többségének véleménye. Csak azt akarta igazolni, hogy mint a bizottság tagja, a bizottság többségének véleménye ellen volt. Az elnök erre felteszi a kérdést előbb a bizottság véleménye mellett, s ki lehetett ugyan világosan venni a többséget, de a jobb oldalról többen golyózást sürgettek, s így az elnök azt elrendelte. A golyózás eredménye az, hogy Lukynich Mihály 152 szavazattal 110 ellenében, az igazolt képviselők sorába igtaztatott. Az elnök figyelmezteti a ház tagjait az előteremben kitett ívekre, hogy jegyezzék Van el vététe. ' ’ " Több tárgy nem lévén, az ülés 1 órakor eloszlott. Mihelyest tárgy lesz, az ülés napja jó eleve tudtul fog adatni. Olaszországi hadkészületek. A „Presse“ nek Mulezból apár 24-ről a következő tudósítást írja egy Lombardiából visszaérkezett tudósító, részint saját szemeivel látott dolgok, részint biztos forrásból szerzett tudomások alapján . A Po és Mincio mellett folyamatban levő készülődésekről s csapat-összpontosításokról szóló részletes hírek annyiban alaposak, amennyiben ezen rendszabályok, bizonyos eshetőségek bekövetkezésére valóban elhatároltattak, s a kellő pillanatban valósággal életbe is fognának léptettetni. A zajütő hírek ezen szemmel látott tapasztalatokra alapított alábbszállítása daczára is kétségtelen az, hogy már most is meg van téve minden lényegesebb előkészület egy Ausztria elleni háborúhoz. Az még bizonytalan, váljon e háborút formaszerinti hadszünet fogja-e megelőzni vagy nem, hanem az bizonyos, hogy a dolog háborúra fog kerülni, és pedig minél közelebb. Mondják ugyan, sőt kétségtelen dolognak állítják, hogy Napóleon mindent elkövet az olasz harczvágynak egyelőre csillapítására, alkalmasabb pillanatban óhajtván azt neki szabadítani, amidőn aztán franczia segítségre is számíthatna Olaszország. Azt is mondják, hogy a király hajlandó volna Napóleon kívánságát teljesíteni , hanem a cselekvési párt ellenállhatlanul beleunszolja a Poroszországgal szövetségbe s az Ausztria elleni bábot liba. Ezen párt biztosítja a királyt lényeg segítéséről s arról, hogy a maga havozi erőit a király főparancsnoksága alá bocsátja. Ellenkező esetre pedg forradalommal s az olasz köztársaság kikiáltásával fenyegetőzik, és hllotvás szerint ezen alternatíva megtette döntő hatását. Husvet hétfőn Mendrisióban Tessin cantonban a cselekvési párt és a minisztérium küldöttei formaszerinti szerződést kötöttek, melynek erejénél fogva a cselekvési párt eláll minden öt akarata szerinti cselekvéstől, s fogadja, hogy minden rendelkezése alatt lévő utón módon segíteni fogja a kormányt; a kormány pedig arra kötelezi magát, hogy a Poroszország részéről ajánlott szövetséget megköti vele, s Velencze megszabadítása érdekében egész erejével meg fogja támadni Ausztriát. Tudósító saját szemeivel olvasta ezen szerződést s igy képes is állításának valóságáért jótállani. Az olasz határról ápril 26 ról pedig ugyan a „Pressernek ezt írják : Mi valánk az elsők, kik az olasz készülődések terjedelméről hiteles adatokat közölünk s amit mi közlöttünk, már több ízben meg lett erősítve — tényleg és hivatalosan. Mindig azt álítottuk, hogy azon esetre, ha Ausztria és Poroszország között háború törne ki, Olaszország minden esete használni fogná az alkalomat Velencze elleni támadásra; — ma még tovább megyünk, s állítjuk, miszerint még azon esetben is, ha Ausztria s Oroszország között