A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-04 / 102. szám
szerint 204,329 emberből állott,most már 150,000 ember szabadságáéal fog szaporíttatni, továbbá az 1844-diki második korosztályt, vagyis 35,000 embert a tegnapi nappal véglegesen a hadseregbe osztottak be, s így május 9-kén mintegy 400,000 ember lesz fegyver alatt. Május 25-én az 1845 diki korosztály ujonczozása folytán további 55,000 embert egyesítenek a zászlók alatt ; ezzel még csak az 1842. és 1843-dik második osztályú korosztályok (összesen 65,000 ember) maradnak, mint behívható tartalék csapatok szabadságon. Egy szóval, az olasz hadsereg, május 9 s illetőleg 25-én (az említett két osztály kivételével) a lehető legnagyobb létszámra lesz emelve ; további emelése csak a jövő évi újonczozás anticipálása és az 1842 és 1843-iki második osztályok behívása által lenne lehetséges. A szárazi hadsereg erősbítésével lépést tart a hajóhad legénységének erősbítése is. Egyelőre nem lehet megítélni, mily rendszabályokhoz fognak nyúlni az önkényteseket illetőleg ; az erre vonatkozó elhatározás a minisztérium újjáalakításának eredményétől van függővé téve, mi már tegnap óta miniszteri tanácskozások tárgyát képezi. Victor Emmanuel végleg át fogja venni a hadsereg főparancsnokságát , és Lamarmora , mint táborkari törzsfőnök lesz oldala mellett. Arese grófot a külügyminisztériummal, Ricasolit a belügyekkel, Crispit az igazságügygyel, Cugia tábornokot pedig a tengerészeti tárcsával kínálták meg. Továbbá második sorban Lanza, Depretis és Cordovára számítanak, miután irányadó helyen az a nézet uralkodik, hogy egy coalitionális minisztériumot kell alakítani , mely (a szélsőségek kivételével) minden párt képviselőit magában foglalja, hogy a hadviselésre szükséges egység eléresére, eshetőleg hogy a parlament hajlandóvá tétessék a dictatura kimondására. Arese, ki Ratazzinak belügyminiszterré kineveztetését sürgeti, nehezen fog győzni, miután e jelölt a legnagyobb ellenszenvvel találkozik , Arese gróf képviselné a franczia elemet. Ricasoli, kitől a legnagyobb engedményeket lehetne várni Garibaldi és a tettpárt irányában, s ki csak rövid idő előtt nyilatkoztatta ki, hogy „inkább fog szárnyakat kapni, mint ismét a minisztériumba lépni“, úgy látszik egyebet gondolt, amint hogy egyáltalán a háború bizonyossága sokat tett a pártok összeolvasztására, s az óhajtott egységet bizonyos fokig előidézni látszik. A tett párt önkényes eljárását semmiféle körülmény között sem fogják tűrni ; parancsok bocsáttattak ki annak szigorú ellenőrzésére. Ausztria részéről várják a támadást , vagy legalább teszik magukat , mintha ilyen által fenyegettetnének. Olaszország kardot rántott, ami annyit tesz , hogy a kard hüvelyét eldobta! Aki e nézethez ragaszkodik, azt az események további kifejlődése nem fogja meglepni. A háború ellenes „Diritto“ (melynek szerkesztésétől Civini visszalépett, s Crispi lenne utóda) más irányt vett és a háború-párthoz csatlakozott, melybe a többiek beolvadni látszanak (a fekete és véres szélsőségek kivételével). Olaszország hadkészületeiről még a további legújabb tudósítások fekszenek előttünk . A hadügyminisztérium ápr. 2- től kelt rendeletével 80 ágyutelepet állítanak hadilábra. A tartalékcsapatok és a szabadságosok behívására vonatkozó rendeletek közzététele megtörtént. Gualterio az új nápolyi főnök ápril 25 én a nemzetőrség tisztjeit egy beszéddel fogadta, melyben azon reményét fejezte ki, hogy a nápolyi nemzetőrség a bekövetkezhető nagy események alkalmából meg fog tudni felelni feladatának. Franzini tábornok apr. 27 én Varese-be ment az ottani helyőrség megszemlélésére. — A milánói helyőrség f. hó elsejétől kezdve hetenkint kétszer gyakorló járatokat fog tenni, nem kevesebb, mint 30 kilométernyi távolságra teljesen felkészülve. (Az olasz tengerészet.) A „France“, míg egyrészről megengedi, hogy nincs minden remény feladva a békés fordulatra, mégis szintén már a háború-eshetőségekkel foglalkozik, s e mellett a közelálló háború alkalmából fontos feladatot tulajdonít az olasz hajóhadnak. Az olasz hajóhad, mely 1859 ben csak néhány gőz-fregatte- és jelzőhajóból állott, ma már tekintélyes. Két terv lép előtérbe az Ausztria elleni háború esetére. Az egyik igen csábító lenne az olasz hajóhadra nézve, s Velencze megtámadását czélozná. 1859 ben egy hajórajnak ostrom-hajóraj név alatt csapatokat kellett volna partra szállítani Velenczénél. Azonban az e czélra kijelölt, még a krími háború alkalmával használt hajók igen nehezek voltak, s még csak ágyú - lőtávolra sem közeledhettek Velenczéhez. — E czélra kisebb ágyunaszádokra és úszó ágyútelepekre volt szükség, milyenekkel a franczia tengerészet bír. Miután tehát ily módon Velencze bevétele nem lehetséges, hogy Olaszország hajóhadát használhassa, a Po és Ragusa között kellene egy hadtestet partra szállítania, mely a körülményekhez képest egész Magyarországig nyomulhatna előre. Igen bajos ily kiterjedt partvidéket védelmezni, miután a hajók ma itt, holnap reggel meg 50 mértfölddel tovább mutatkoznak. (Olaszország hadjárati tervéről) írják Svájczból. Az olaszok főtörekvésüket legelször is odairányozzák , hogy az Adda és Mincio között jelentékeny olasz haderőt állítván fel az osztrák várnégyszög ellen, s más részről az új várháromszögre támaszkodva, a várnégyszöget oly módon vegyék körül, hogy északkali összeköttetését megakadályozzák. A szükséges pánczélos hajókat a Garda-tóra ennélfogva már mgrendelték, melyek Salotól nem csupán Peschierát nyugtalanítanák, hanem Riva ellen is működnének, s az Etsch-vonalt körülbelül Roveredo mellett keresztültörnék. — Ezen operatiónak osztrák részről a legnagyobb vigyázat mellett is elejét vehetnék, miért is egy más operatióra gondolnak, melyet már régóta forgattak igyukban, s melyre szeretnék Garibaldit megnyerni. Ezen csíny Veltlinből intéztetnék. Igaz így az, hogy a Camonica völgyből kiindulva a pnte di Legno-n és a Tonale-n keresztül a Soa-völgy mentében is találhatnának átjárást . Körülmények szerint azonban egy ilyféle excursio mindennemű nehézségekkel járna,miért is inkább Jormio vagy Worms és Stifferjach felé fordulnak. delme alá véve, Ausztriának kötelességévé látszik tenni a lefegyverkezést. Igen érdekes tudni azon lépéseket, melyeket ezen pro forma, szóval megkísérlett lefegyverkezés kérdésében az osztrák és franczia diplomácia részéről történtek, s melyek pillanatra gyenge szárnyat kölcsönöztek a békehíreknek. A „Köln. Zig“-nak írják Páriából, ápr. 29-ről. Metternichig is jóformán későn látta át, hogy nagyon is túlságos vola bizalmával, midőn bizonyos oraculumszerű erősítéseket, sőt „szeretn sekívánásokat“ a maga nézeteinek hizelgő értelemben vett. Úgy hallani, hogy ezen követ magán minőségben közelebb meglehetősen keserű kifakadásokban fejezé ki a feletti nehestelését, hogy még ,,a magasabb helyreli nyilatkozások s oly kevéssé vannak összhangzásban a tettekkel. Sőt hallani,hogy Metternich byépen ma, vasárnap magánkihallgatást szándékozott a császárnál kérni,hogy magától III. Napóleontól nyerhessen felvilágosíttatást a „Constitutionnel“ tegnapi érthetetlen czikkére nézve. Úgy hallani, hogy a bécsi kabinet képviselőjét kiváltképen az nyugtalanítja, mert szemrehányásokat tesz magának amiatt, hogy a Tuilleriák hangulatáról tett jelentései által tévútra vezette a bécsi kormányt. De bármint áll ez a dolog, az tény, hogy Roucher már csütörtökön értesítve volt Ollivier interpellálójáról. Ennek következtében már pénteken küldettek Grammont grófhoz utasítások, melyek tartalmára vonatkozólag hivatalos körökben ezt beszélik : „Francziaország képviselője a bécsi udvarnál utasíttatik, hogy az osztrák kormány előtt határozottan jelentse ki, miszerint Olaszország legtávolabbról sem gondol Ausztria megtámadására, hogy ennélfogva a velenczei készülődések, melyeknek híre itt ép oly álmélkodással mint sajnálkozással vezetett, minden alapos jogosultság nélkül történnek. Francziaország csak azt ajánlhatja a bécsi kabinetnek, hogy az imént egész Európa előtt Poroszország irányában tanúsított nagylelkű mérsékletességét Olaszország iránt is tettleg bizonyítsa.“ Metternichiy ápril 28 án megjelent Droum de Lhuys-nál s kijelenté, miként Ausztria kész jelenetében a készülődéseket visszavonni, ha Francziaország biztosítja arról, hogy Olaszországnak nem leend szabad őt Velenczében megtámadnia. Drouin de Lhuys ezen kívánságra kitérőleg felelt volna , hogy mit mondott, azt nem lehet bizonysággal tudni, — de miután a „Payse“ mely a külügyminiszterrel szoros viszonyban áll, ismét egyszerűen kívánja hogy Ausztria azonnal vonja vissza velenczei készülődéseit, hihetőnek látszik, miszerint Drouin de Lhuys csupán annak erősítésére szorítkozott felleetében, hogy Olaszország nem akarja Ausztriát megtámadni , mindazáltal ennek határozott bizonyításába nem ereszkedhetett. A „Pays“ következőleg fejezi ki magát : „Ausztriai és olaszországi különféle sürgönyök megerősítik ama roppant készülődéseket, melyeket a bécsi kabinet visz végbe, s amelyek arra látszanak mutatni, hogy Ausztria szándékosan készül nagy háborúhoz. Mi nem látjuk át, hogy mi oka lehet Ausztriának oly harczot kezdeményezni, amelynek rendkívüli kiterjedésűvé kellene válnia, s Európa jóllétét aláásná. Akárki lesz a győztes, mind a győző, mind a legyőzött fél anyagi érdekeinek tönkre kell jutniok. Minélfogva azon hitünkhöz ragaszkodunk, hogy a bécsi kabinet jobban értesülve és sugalmaztatva tudja azt, hogy Olaszország nem fenyegeti Ausztriát, ha Ausztria nem fenyegeti Olaszországot, s hogy az elrendelt rendkívüli katonai rendszabályoknál fogva kénytelen a florenczi kabinet is maga részéről komoly rendszabályokhoz nyúlni. Szükségesnek tartjuk arra figyelmeztetni , hogy ezen elővigyázati intézkedések, melyek Ausztriának Velenczében foglalt fenyegető állása miatt szükségessé váltak, nem előzék meg azon csapatösszevonásokat, melyek elrendelésének szerencsétlen eszméje a bécsi kabnetnél támadt, amidőn semmi oknál foga se tartható azokat szükségeseknek. Maga teremtette elő a veszélyt, hogy legyen mit hinnie. A dolgok ilyetén állása nem lehet maradandó anélkül, hogy az európai érdekekben négy bonyolódást ne okozna, melyek már nagyon is megzavartattak ama készülődések által , amikre a florenczi kabinetnek semmi tette se nyújtott okot, és amelyek úgy Ausztriának, mint Olaszországnak igen költséges kiadásokat okoznak. A harczias kilátások daczára is erősen reméljük, miszerint Ausztria elhatározásaiban a sérülékenység és mérsékeltség szelleme fog győzedelmeskedni, amennyiben Olaszországot és Poroszországot illeti a dolog, s hogy a Velencében rögtön elrendelendő lefegyverkezés az aggodalmaskodás minden okát elenyésztendő, mely aggódás a közjólétnek hátráltatóig áll útjában.“ Midőn a „Pays“ oly határozottan a „Constit.“ hangján szólal fel, jó lesz megemlékezni azon lapnak Ausstria iránti hagyományos barátságáról midőn De Cesenaur kereken a bécsi kabinetet teszi felelőssé az annyira feszült helyzetért , míg más felől az olasz készülődéseket pusztán az osztrák kihívás által előidézett kénytelen önvédelmi intézkedéseknek tekinti. — Ha Ausztria vonakodnék visszavonni készülődéseit, az a háborúra való jeladásnak fogna tekintetni, az ő eljárásának lenne tulajdonítandó, hogy ezen jeladás nem Berlinből hanem Bécsből történik. hadság. Ha —úgymost a szónok — Olaszország megtámadja Ausztriát, a franczia kormány ismételve kinyilatkoztatá az olasz kormánynak, miszerint ez esetre a felelősség egyedül és teljesen reá fog hárulni. Berlin, május 3. A mai „Staatsanzeiger“ írja : Az ápril 26-diki ausztriai sürgönyre, — mely a herczegségek kérdésének végleges szabályozására vonatkozó javaslatokat tartalmazza, — még nem küldetett hivatalos válasz. A kérdés fontossága behatóbb megfontolást igényel. Poroszország ellenjavaslatának más téren kell mozognia, mint aminőn az ausztriai javaslatok mozognak , mely utóbbiak a bécsi békekötést és a gasteini egyezményt ignorálják. Poroszország ragaszkodik ezen szerződésekhez, és az ezek alapján szerzett jogokhoz. Hogy Ausztria a kérdésnek a szövetség általi kilátásba helyezett eldöntését mikép akarja a szövetséggel összeegyeztetni, — ez nem látható be. Poroszország nem lehet hajlandó arra, hogy Ausztriával közösen kivívott birtokot más, min saját elhatározásától ingyen függővé. Francziaország és Ausztria. A franczia félhivatalos lapok nyilatkozatai Ausztriának Olaszország ellenében kifejtett hadteszületeit illetőleg, mindenkit meggyőzhettek sok magatartás iránt, smelyet Francziaország e vérséiben foglalni szándékozik. Francziaország ■lég világosan Ausztriát tekinti támadónak, mig An.o-t vágót, mint támbott felet erkölcsi vé ♦ Hivatalos közlemény ok. A forgalomba lévő váltópénzek állása. Az 1866. mart. végén forgalomban volt váltópénzek egész észlete 2,323,631 írtban állott. Bécs, apr. 29. 1866. A cs. kir. pénzügyministeriumtól. A „Hon“ magántávsürgönye, München, május 3. Hír szerint a bajor kormány a parlament egybehuvási idejének megállapítása iránt elutasítólag fog válaszolni. Bajorország tudomást kíván szerezni a parlamentnek teendő előterjesztmények felől, minthogy ezen parlamentet nem tekinti alkotmányozó gyülekezetnek. Páris, május 3. A törvényhozó testület mai ülésében az évi katonai jutalék iránti viták folytában Roucer — élénk tetszés közt — azon nyilatkozatot tette, hogy a jelenlegi viszonyokban a kormány politikája eme három pontba foglalható egyre : békés politika, legális nemlegesség és tökéletes cselekvési szó Ausztria Bécs, máj. 2. (Egy császári manifestumkilátásba helyezése: Auersperg hg, a „N. Frankfurt. Ztg“ a remélhető belügyi változásokról.)Mint egy gráczi lapnak innét távirják, egy császári manifestum kibocsátása van kilátásba helyezve, mely az összes osztrák hadseregnek hadilábra helyezését fogja tudtul adni, miután a háború délen és éjszakán elkerülhetlennek látszik. A „France“ azt íratja magának Bécsből, hogy az osztrák kormány azon ponton áll, miszerint a kabinetet Auersperg Carlos herczeggel erősbítse. Mint tiszta fő és a haladás barátja, részvétele a közügyek vezetésében Ausztriában, különösen a jelen viszonyok között, igen nagy fontosságú lehetne. Eddig a „France.“ A „Presse“ ezt egyelőre nem akarja hinni, miután Auerspergig köztudomás szerint határozott ellenese Belcredi és Eszterházy grófok politikájának. Különben Ausztriának jelen helyzetében egy sokkal határozottabb haladás ösvényére kellene lépnie, mint a melyet Auersperg hg képvisel. A kabinetbe lépése csak az esetben bírna különös fontossággal, ha a birodalmi tanács egybehívásával lenne kapcsolatban. A „Neue Frankfurter Zug“ állítja, hogy Ausztria lépése a szövetségnél „imminens,“s hogy ezzel Poroszország korábbi nyilatkozatai folytán a háborúra adatnék fel. A császári állam belügyeiben is a háború-kérdést illető határozó pillanatban „az elmaradhatlan átalakítás“ bekövetkeznék. Teljes kiegyezés Magyarországgal, a német-osztrák viszonyok szabályozás, elvi változtatások a minisztériumban, meglehetősen közös kilátásba vannak helyezve, habár azok hordereje még nincs tudva. Ugyanazon lapnak egy bécsi levelezője megjegyzi : „A belügyi politikát illetőleg a népekkeli kiegyezés legfőbb szükségességének kell utat törni. Ha e kifejlődés bizonyos pontig terjedt, a jelenlegi minisztérium küldetését befejezettnek fogja tekinteni, s erélyesebb és népszerűbb férfiaknak enged tért.“ — A „N. Fr. Presse“ megjegyzi, hogy Bécsben minderről semmit sem tudnak , hanem óhajtandó lenne, hogy a frankfurti lap jól legyen értesülve. (Benedek tűszernagy), mint a gráczi „Telegraph“-nak írják, tábornagygyá neveztetnék ki. A „N. Corr.“ meghazudtolja azon híreket, mintha Kübeck osztrák szövetségi képviselő legközelebb Bécsbe utaznék. Az „Innsbrucker Schützenzeitung“ írja, ápr. 29-ről : „Tegnap, mint hitelesen értesittetünk, Cialdini piemonti tbk ide érkezett, s a ma reggeli vonattal — állítólag Bécsbe — tovább utazott. Tirolon keresztül utaztában bizonyára szemlét is tartott.“ — Ez a hir igen érdekes lenne, ha — igaz volna. Külföld. Németország. (A német szabadelvű párt és a porosz kormány kibékülése iránti alkudozások.) A „Berliner B. Zig“, mely úgy látszik, egyszer másszor miniszteri sugalmazásban is részesíttetik — a következő figyelemre méltó czikket közli : „Minél szorosabban húzódik össze a külbonyodalmak csomója az Olaszországbani előretolulás által, annál fontosabb események látszanak nálunk a belviszonyokban fejlődni. A jelen pillanatban ugyan még egészen bizonytalannak látszik lenni, hogy mennyiben fogná magát Poroszország is gyors adtjóra elhatározni azon esetben, ha Olaszország kilépne a cselekvés terére ; a tudósítások nevezetesen mind összevágnak arra nézve, hogy a király mostanáig még visszautasított a seregnek további mozgósítása iránt tett minden javaslatot ; az az egy azonban bizonyosnak látszik, miszerint még olyan körökben is kezdik átlátni a belbéke helyreállításának s a belviszonyokbani visszás ellentétek kiegyenlítésének szükséges voltát a készülőben levő eseményekkel szemben — ahol eddigelég fájdalom — nagyon is elzárkózának. Az előkészítő alkudozások, amik ebből következnek, nem arra valók, hogy nyilván taglaltassanak, sőt minden azokra vonatkozó közlemény ki van téve a meghazudtoltatás kellemetlenségének mindaddig, amig elhatározott eredmények nem léteznek, — és pedig annál inkább, minthogy végleg nem fog minden életbeléptettetni, amit innen és túl kívánnak s ami az alkudozások folytán mint követelés hozatik fel. Minélfogva nem akarjuk jelezni, mintha Roggenbach bárónak e pillanatbani Berinben idézése közvetlen összefüggésben volna ezen alkudozásokkal, s hogy a legközelebbi napokban nevezetesen a szabadelvű párt vezérszereplőivel sokat alkudoztak azon feltételek felett, melyek szerint lehetséges volna az összebékülés. — Hogy Roggenbach báró ezen dologban Bismarck miniszterelnökkel közvetlen egyetértésben munkálkodik , azon körülmény is arra mutat, hogy Roggenbach báró Bismarck gr. közvetlen meghívása folytán jött Karlsruhéból Berlinbe, s hogy több ízben értekeztek már együtt. Sőt úgy értesülünk, miszerint nem lehető, hogy Roggenbach b. legközelebb porosz államszolgálatba fog átlépni. Amenynyire értesülve vagyunk, eddig még nem igen elfogadhatóknak találtattak azon feltételek, melyeket a szabadelvű párt kikötött. Nevezetesen azt nem hiszik, hogy az urak házának újraszervezésére vonatkozó s meglelelősen előtérbe tolt követelést a király hajlandó lenne megadni, annál inkább, minthogy ez esetben az urak háza kiegészítésére vonatkozólag nemrégiben kibocsátott királyi rendeleteket vissza kellene vonni. Az alkudozásoknál azt az egyet meglehetős tisztán ki lehet venni, hogy a katonai út szervezés nem igen fogna a kibékülésre nézve nehézségül szolgálni, oly formán, hogy a képviselőház költségszavazási joga elismertessék, is demnity-bill terjesztessék elő , s a minisztériumba, habár Bismarck gr. elnöklete alatt, szabadelvű elemek is alkalmaztassanak. Határozottan jelezhetjük, hogy ilyforma értelemben történtek bizonyos formulázások, s még azt is véljük állíthatni, miszerint meglehetősen nagy kiterjedésű kegyelmi tények szellemében békülékeny rendszabályok már megállapított tényeknek tekinthetők. Francziaország, Páris, ápril 29. (A franczia lapok magatartásában jelentékeny fordulat) észrevehető. Míg a viszálkodás csak Ausztriára és Poroszországra szorítkozol, az összes franczia sajtó Bismarck elleni túlkövetett politikája ellen fordult. Most azonban, midőn Olaszország is a csatarendbe állott, egészen megfordult a koczka, s a legkülönbözőbb színezetű lapok, mint az „Opinion nationale“ a „Journal des Débats“ és a „Siecle“ határozottan Olaszországnak fogják pártját. A „Constitutifationnel“ napi krónikájában azt mondja, hogy Ausztriának vissza kellene készülődéseit Olaszország irányában is vonnia. A „Débats“ nemcsak erősnek, hanem egyenesen sétőnek találja azon hangot, amin a „W. Abdpost“ a Velenczében történő készülődések czéljáról szól ; ilyen hangon — úgymond — legfölebb akkor lehet egy országgal szemben beszélni, ha már az első ágyulövéseket megtették egymásra. A„France“ tudatja: „Az olasz hadsereg hadilábra állítatik, Ausztria készülődései Velenczében roppant mérvekben folynak, s a bécsi kabinet vonakodik ezen a részen visszavonni készülődéseit.“ Ugyane lap egy„A német-olasz ügyek“feliratú czikkét így kezdi: „A helyzet egyre feszültebbé válik ; ma érkezett sürgönyeink mig komor hireket hoznak mind háborúról szólnak . Ausztria valóban rettenetes készülődéseket tesz Velenczében. A teher- és személyszállítások a vasutakon megszakíttattak, s csapatokat és hadiszereket szállítnak. Velenczében minden éjjel vadászat tartatik szolgálatképes ifjúra ; a befogott olaszok nem olasz tartományokba hurczoltatnak , az olasz ezredek magyar ezredekkel cseréltetnek ki, még Triesztben is megszegetnek a város régi szabadalmai s rendkívüli ujonczozás foly. Ezek láttára Olaszország is hadilábra állítja seregeit, amely pedig eddig azt erősíté, hogy nem tesz készülődéseket. Mindezek egyáltalában veszedelmes helyzetre mutatnak. A békéről való beszélés órája még nem érkezett el,midőn minden felől puskaporral beszélgetéshez készülnek. De ha délen készülődnek, akkor északon se lehet szó a készülődések visszavonásáról. Ezen fenyegető eshetőségek közepett nem lehet többé szó a szövetség-reformról. Ma vettük a porosz szövetség-reformterv taglalatát, mely csak kitágítani képes a két német nagyhatalmat egymástól elválasztó mélységet. Ha keresztül vitethették, meg lenne általa rontva Ausztria befolyása a szövetségnél , s ezt Ausztria csak nehéz vereségek után nézhetné el.“ Egy német lapnak ezt írják: Már észrevehetni, hogy az álcrákat emelgetik,de még nem vetik egészen le.Az ütegedet sem akarják nagyon korán fölleplezni, hogy a német középállamok és a német nép a közelgő hazaárulás végett majd csak akkor riasztassék fel, amidőn már késő. Bismarck gr. már megfogadta hadviselő társakul a „Francét és az „Opin. nat.“ franczia lapokat. A külügyminisztériumban sem ámítják magukat többé. A miniszteri irodákban is erősítik, hogy Drouin de Lhuys kiszolgálta idejét, lejátszotta szerepét. Az új helyzet és új szerep alkalmas új szereplőt kíván. A hivatalfőnökök Benedettit várják Berlinből mint leendő miniszterüket. De az elkerülhetlennek látszó változás nem fog még hamarjában megesni. A kiállítás elhalasztásának híre még fokozta az úgy is napról napra, perezről perezre növekedő paniquet ; hogy a congressusra utalnak csilipitásképen, az csak átalános gunykaczajra ingerel ; mivel jól tudják az emberek, hogy minek kell a congressust megelőzni; hiszen szakasztott ez a játék űzetett 1858 végén s 1859 elején. Mindenfelé azt óhajtják : Vajha Ausztria nyugodtan bevárná az olaszokat, akik nem fognak jönni , és a poroszokat, akik kénytelenek lesznek kilépni a síkra, hahogy nem képes a Tuilleriákkl megegyezni a Velencébeni készülődések visszavonására nézve. Roucer államminiszter csütörtökön okvetlen fog Ollivier interpellatiójára felelni, de bizonyosnak lehet tartani, hogy a „Constit.“ felvilágosító jegyzékein túl nem fog menni. Még folyvást azon teljes semlegességben vagyunk, amely hallgat, hogy ne kellessék szint vallani. Esti posta, Bécs, máj. 2. (A háború közelgése, a poroszok berontása Szászországba, s mi keletkezhetik ebből.) Az „O. D. P.“ Írja : Uggy halljuk, hogy a porosz követ ma délben egy órakor fogja átadni Mensdorff grófnak a porosz kormány válaszát az ápril 26-diki két osZtrák sürgönyre. Mind a két sürgöny visszautasítása oly határozott , amilyet sugalmazott porosz sajtó nyilatkozásai után várni lehet. Most már olyan tisztán állnak a dolgok, hogy holnapra vagy holnaputánra várni lehet Benedeknek az északi hadsereg főparancsnokává kineveztetését s a többi vezénylő parancsnokokéval együtt. Ugyanaz „Ost-D. P.“ írja : Talán nagyon kevés nap van még azon állapotnak szánva, amelyet most békének nevezünk ; megeshetik, hogy mielőtt egy hét elmúlnék, már az ágyuk fogják egymásra dörgeni rettentő köszöntéseiket. A poroszoknak Szászországba bevonulása két-három nap alatt bekövetkezendő ténynek tartatik, miután a szász kabinet visszautasítólag felelt a porosz sommatióra. Úgy vélik, hogy a porosz betörés Szászországba szombaton fog történni. Egy porosz hadtest a szász határ mellett állíttatott fel, míg Ausztria a maga csapat elhelyezésével sokkal hátrább van, hogysem Szászországnak sikerei mehetne segítségére. A szász hadsereg egyelőre, — nem védhetvén magát a túlerő ellen, — vagy osztrák, vagy bajor területre lesz kénytelen elvonulni. A középállamok között közelebb történt összebeszélések után feltehető, hogy bajor földre fognak a szálok hátrálni. Az augurgi összejövetelben figyelembe vétetett azon eshetőség, hogy ha porosz hadoszlopok erőszakosan betörnének Szászországba , s ha jól fogtunk fel bizonyos jelzéseket , úgy a bajor és szász hadsereg együttműködése iránt összebeszélés létezik. Annyi bizonyos , hogy Pfordten úr kinyilatkoztatta, miszerint Bajorország képes 14 mp alatt 80,000 katonát hadilábra állítani. S egy egyesült bajor és szász hadsereg tanulságos leckét adhatna a missundei hősöknek. Az osztrák hadak elhelyezésével szemben lehetetlen, hogy Poroszország derék hadát küldje Szászországba , 40—50.000 emberrel beronthat mindenesetre , hanem az egyesült szász-bajor hadsereg ennél egy harmadrész számmal erősebb lehet, anélkül, hogy Bajorország megfosztaná magát az otthoni mgkivántató katonai erőtől. Berlin, máj. 1. (A hadsereg mozgósítása.) A „P. Lt.“ levelezője írja, már tegnap el volt a hire terjedve, hogy ki van adva a parancs az egész hadsereg mozgósítása iránt. E pillanatig nem kaptunk a porosz kormány ezen nagy horderejű intézkedése felől oly határozott értesülést, hogy a hírt szószerint valónak merhetnek állítani. Rendesen jól értesülő részről úgy halljuk, hogy a mozgósítás kilátása helyezteten ugyan, azonban katonai körökben máig csak annyit tudnak, hogy a tüzérség parancsot kapott, felkészülve várni az elindulást. A gárdatüzérség egyes ütegei három nap óta kaptak a mozgósítási raktárakból Spandauból teljes lőszerilletéket, 1000 töltést egyegy ágyúra. Hogy a katonákat harczias szellem lelkesíti, abból is eléggé kivehető a legújabb olaszországi tudósítások után, hogy az ogazporosz szövetségről meglehetősenhangon beszélnek katonai körökben. A félhivatalosak még Olaszország és az Ausztrián kívüli Németország között levő diplomatiai kölcsönösen működésinek nevezik azt, hanem az Ausztria ellen halált és pusztulást csörtető „Krautjunkerek“ azt mondják , hogy ez a kölcsönösen működés Bismarck végszava volt ápril 29-iki sürgönyében, s hogy poroszosan ezt így lehet kifejezni - „be fogunk vágni !“ Ezen politikusok a Szászországba bevonulást úgy látszik már csak idő kérdésének tekintik. Beust bárónak ma ideérkezett sürgönye mély megütközést okozott irányadó helyütt. Tudva levő dolog, hogy Schulenburg úr, a szász udvarnál levő porosz követ nem kapott szoros feleletet azon kívánatra, hogy indokolja Szászország készülődéseit. Úgy hallani, hogy a szász miniszterelnök ide küldött sürgönyében igen kimeritő-leg, éles és tiszta hangon s tiszta logikával adja elő indokait. Azt azonban mégis kétlik diplomatiai körökben, hogy Beust b. jegyzéke képes lehetne a casus bellit kimutatni. Páris, apr. 30. (A börzén.) A „Köln. Zig“-nak írják. A mai börze elébb igen viharos volt, később valamivel nyugodtabb, s végül ismét mindent eladásra kínáltak, miután arról volt szó, hogy „a poroszok rögtön megszállják Hannovert, Kurhessent és Száezországot.“ Azt is tudni akarták, hogy Francziaország egy 40,000 emberből álló figyelő hadtestet szándékozik felállítani Forey tábornagy alatt. Az utóbbi hír alaposnak látszik lenni. Bécsi sürgönyök szerint , melyek titkos jegyekben érkeztek, ott különben el vannak készülve a háborúra. A poroszok Szászországba belépése jel lenne az osztrákok rögtöni benyomulására. Ezt a császár egy proclamátiója előzné meg, mely, mint a sürgönyök állítják, „roppant sensátiót fog előidézni.“ A nagy közönség az utóbbi két nap harczias híreit nagy bosszankodással fogadta. Az egész világ meg van ijedve, s a liszt-, olaj- és gabnaüzérek úgy elvesztették a fejüket, hogy délután 3 óráig semmiféle üzletet nem kötöttek. Páris, april 30. (Rendkívüli minisztertanács Metternichy ajánlata fele 11 ; olaszországi tudósítások a hangulatról; a parmai fiatalság tüntetése; Napoleon császár; Drouyn de Lhuys állása meg lenne ingatva.) A„Köln.Zig“-nak írják: A rendkívüli minisztertanácsban a császárné részt vett. A „Presse“ szerint Metternich herczeg ajánlata felett tanácskoztak, mely szerint Ausztria Velencében lefegyverez, ha Francziaország biztosítja, hogy Olaszország nem fog támadni. Az „Opinion Nationale“ és a „Siècle“, melyek köztudomás szerint, ami a külpolitikát illeti, gyakran vannak sugalmazva, rendkívül harczias kedvet tanúsítanak. Az „Opinion Nationale“ azt hiszi ma, hogy Poroszország most már többé vissza nem léphet, s mostantól fogva Olaszországhoz kell csatlakoznia. Különben minden olaszországi tudósításból kitűnik, hogy a florenczi kormány majdnem teljesen el van készülve. A „Gazette du Midi“ egy levelezője ezeket írja erről: „A tisztek minden nyilvános helyen táborszerű öltözetben jelennek meg, ami csalhatatlan jele a közelháborúnak. Más részről biztos forrásból értesültem, hogy Nápoly helyőrsége tetemesen alább szállíttatott és nagyobbrészt a nemzetőrség vette át a szolgálatot. Piemont Bologna környékén vonja össze minden haderejét. A brigantaggio e mellett Nápolyban folyvást tart, sőt az utóbbi időben növekedett ; e pillanatban még Taestumba sem lehet menni a nélkül hogy a rablók általi elfogatás veszélyének ki ne tétessék az ember.“ Az olaszországi hangulatról írják Parmából : „A hírt, hogy valószínűleg háborúra fog kerülni a dong, itt roppant örömmel fogadták, s a fiatalság lelkesedést tanúsít, hogy az utolsó harczot vívja a függetlenségért. Tegnap este néhány fiatal ember járkált a városfőutczáin, l kiáltozták : „Éjen Olaszország! Éljen a háború ! Éljen Garibaldi !“ Az eset a rend megháborítása nélkül folyt le.“ A távirati érintkezés egy részről Pária, s más részről Bécs, Berlin és Florencz között igen élénk. Egyenesen a császár érintkezik a követekkel e városokban. Ezt tette az olasz háború kezdete előtt is. Napóleon császár különben a kormány gyeplőjét kizárólag mindinkább ismét saját kezeibe veszi ; a legújabb parancsok egyenesen a kabinetből indulnak ki, anélkül, hogy a miniszterek tudnának róla. Tulajdonképeni készülődések itt nem történnek, hanem mégis figyelemreméltó, hogy a lovassági ezredekhez nem mint közönségesen 60, hanem ez alkalommal 100 pótlovat osztanak be. Ily körülmények között megfogható a börze hallatlan baisse-je. Ausztria most még Poroszország leghatározottabb elleneitől is kellemetlen dolgokat hallhat, igy p. a „Siècle“, Olaszország fenyegetését „Francziaország elleni rész akaratnak“ jelenti ki , „melyet ez a német viszályban követett magatartása által bizonyára nem érdemelt meg ; különben Francziaország fogja tudni védelmezni, amit Solferino által teremtett." — Drouyn de Lhuys állása nem lenne többé egé , szilárd : bözénk, hogy Benedekt követné.