A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-02 / 177. szám
özelében mindenütt hidakat vert, Malaczka és itomjánál is pontosította magát. 21 én este megszállotta Beszterczét és Mária völgyét is 2 gyalog dandárral, 7 lovas századdal és 1 üteggel, s megkezdett csapatokat indítani a hegységbe jobb szárnyunk felé, mirel bizonyosságot szereztek maguknak a mieink kémszemle és az ellenséges tábor éjjeli fellármáztatása által. A Ferenc. József dsidások Dorner alezredes parancsnoksága alatt ismételve megtámadtak három ellenséges huszár századot, s vasúti töltésnél felállított Mazzuchelli ezred segélyével visszavetették, s saját csekély veszteségük mellett 2 ellenséges huszárt és 4 lovat hoztak viszsza az állásba reggel 61/5 órakor. Még ezen lovassági csatározás alatt reggeli 6-kor hozatta elő Mendel ezredes az egész dandárüteget és pedig 5 ágyúval az úttól balra, az előtte való éjszakán Regeln utász ezredes által készített sánczok mögé, és 5 ágyúval Stedry hadnagy alatt a sáncz alakulat készített magaslaton a vasút és a közlekedési út közt állította fel ; a tüzelés azonnal az aközben működésbe lépett ellenséges tüzérség és lovasság ellen megkezdetett. A dandár üteg balszárny meghosszabbításánál 6 óra 15 perckor reggel mind a 10 nyolcz fontos hozatott elő és ezek közül 4 egy kopár magaslaton legszélső balszárnyunkon előnyösen alkalmazva kielégítő kereszttüzelés elérésére igen alkalmas előretolt oldalt képezett. Az ellenség által kezdetben csak hat ágyú alkalmaztatott a Beszterczétől délre fekvő halmon, azután fíz, lassanként azonban reggeli 10-kor délelőtt még negyven ágyú a stomfai úttól nyugatra eső sikán 4500- 5000 lépés távolságnyira mely utóbb jobb szárnyán 2000 lépésre kevesbittetett , azonkívül időről időre ütegeinek felváltása is észrevehető volt. Az ágyúzás, melyet Mendel ezredes a lókészlet lehető kímélése tekintetbe vételével folytatott, mindinkább kevesebb jön ; részünkről 9 óra felé reggel a 7-ik számú lovassági üteg az úttól jobbra a dandár ütegek szétválasztott állása között foglalt helyet, úgy hogy részünkről 32 ágyú működött az erejét kifejtő ellenség ellen. Délelőtti 11 órakor kijelente Reisinger tüzérségi őrnagy, hogy a parancsnokoskodása alatt álló 16 nyolc fontosoknak már nincs lőkészletük, s nem is keríthetnek maguknak, mire Mendel ezredes őt ismét a hadsereg ágyútartalékjához indította. A 3. század Mensdorff-dsidások, melyek eddig ezen két üteg fedezetét képezték, nyomultak most a lovassági dandárhoz. A csata későbbi folyamatában kirendelt 8. számú lovassági üteg fél 11 kor délelőtt pótolta mindkét tartalék üteget állásában, miáltal ezen pillanatban ismét 24 ágyú jött működésbe részünkről. Ez idő tájt, délelőtti fél 11-kor, fel löngedve az ellenség szándéka, számos lovasság és tüzérség által iparkodott minket a homlokzatban foglalkoztatni és állásunkat a környező magaslatok elfoglalásával meghódítani. Többrendbeli egybehangzó közlemények nem hagynak se kétséget , hogy eleinte két, később még négy egész hat ellenséges zászlóalj küldetett a dandár balszárnya ellen a magaslatokra, körülbelül ugyanannyi fordult a jobb ellen is. Míg a jobb szárny, hol a parmai ezred kapitánya Stankiewitz ezredének 3. hadosztályát és egyszersmind a 12. számú vadász-zászlóaljat parancsnokolta, helyt állt, Mendel ezredes kénytelenítve látta magát a bal szárnyhoz két zászlóalj Hessen gyalogságot, mihelyt azok a csatatérre értek, Hidegkút magaslataira küldeni. A tüzelésnek rögtöni elhallgatása és másfelé irányzása, azután a 9-ik vadászzászlóalj egy jelentése oldaltámadásra hagytak következtetni , melyet ő királyi fenségének a wlittembergi herczeg dandárjának kellett egyetértőleg az ellenség helye ellen irányozni. Mindez a dandár-parancsnokságot igen előnyös állásának megtartására határozta, melynek megvédése a legvégsőig volt nyíltan megparancsolva. A 11 óra felé megérkezett utolsó zászlóalja Hessen gyalogoktól, mint ezen ezred két első zászlóaljának tartalékja állíttatott oda. A Mazzuchelli 3. zászlóaljtól még előbb küldetett egy hadosztály a nagyon megtámadott baloldali magaslatokra, a többi kettő pedig azon pillanatban ütött az ellenségre a vasúti bevágáson át Franzhof felé igen kedvező eredménynyel, midőn ott rögtön rosz fordulatot vett az ütközés, és nevezetesen attól kellett félni, hogy erős porosz gyalog hadosztályok fogják magukat befészkelni Franzhofba és körülé, s igy derék hadunk és jobb szárnyunk közé és hogy onnan puskatüzelés által Üteglegénységünket meg fogják tizedelni. A jobb szárny iránti aggodalom arra indította Mendel ezredest, hogy a Parma ezred 1-ső zászlóalját s a második zászlóaljat a Rozália kápolnán túli magaslatokon állíttassa fel. A gyalogság tehát mind a magaslatok megszállására volt kirendelve, kivéve egy Parma ésegy Hessen zászlóaljat, melyek Lamács és Hidegkútnál foglaltak állást. Ezen intézkedés teljesen megnyugtató volt, mert a derékhad jól elhelyezett 24 ágyúval és a lovas dandárral rendelkezvén, minden egyenes támadást aggodalom nélkül vehetett fel. A csapatok minden ponton nagy elzántsággal küzdtek kedvező állásaik megtartásáért, sőt a jobb szárnyon az ellenség vissza is nyomatott. Így állott az ütközet, midőn 11 órakor megérkezik Schaffer százados a II. hadtest törzskarától, s közli a távsürgönyt, mely szerint öt napos fegyverszünet köttetett, s az ellenségeskedések déli 12-től fogva megszüntetendők. Habár a dandárüteg sokat szenvedett, s e pillanatban már tölténye sem volt, s a két lovas üteg is aránylag csak csekély mennyiségű lőszerrel rendelkezhetett, azért mégis az ellenséges ütegek ismételve nem itattak el, s láthatólag sokat szenvedtek ; valamint az ellenséges lovasság is, támogatva a gyalogság által, nem igen volt hajlandó a vasúttöltés védő Mazuchellek, és az osztrák lovasság ellen támadólag működni. Néhány perccel 12 óra után a tüzelés megszűnt a centrumban, egy fél óra múlva a szárnyakon is.A csapatok szembetűnőleg nagyobb erő ellen küzdöttek, állomásaikat megtárták, sőt a jobb szárnyon előnyt is vívtak ki. A dandár vesztesége: 1 tiszt, 19 az altiszttől lefelé, 9 ló sebesült és eltűnt: 6 tiszt, 131 közvitéz és 26 ló. Az ütközet alatt észrevehető volt, hogy az ellenség ereje négy porosz hadtestből, az egész 7-dik hadosztályból, majd az egész 8-ik gyalogsági hadosztályból, s a Bismarck vezérőrnagy lovassági dandárából állott.“ A prágai polgármester értesítette erről a polgárokat. Beneschau, jul. 28. Az egyenes vasúti öszszeköttetés Bécscsel aug. 1 én nyittatik meg. A prága brünni vonal f. hó 20 ka óta már szabad. A tegnapi „Politik“ egy külön lapja ismét lefoglaltatott, mivel jelentette a demarcationans vonal átlépését Leopoldsdorfnál. Woitz, jul. 29. A theresienstadti várőrség kitörést tett. A porosz parancsnokság Prágában ennek folytán repressáliákhoz nyúlt, és pedig requirál naponkint 10,000 mázsa zabot, 600 mázsa lisztet, 600 m. kávét, 150 m. rizst stb. Be nem szolgáltatás esetére executióval fenyegetőznek. (Mint a „Wand.“ biztos forrásból értesül, az államminiszter részéről rögtön sürgöny intéztetek gróf Károlyihoz a porosz főhadiszállásra Nikolsburgba, melyben osztrák részről a theresienstadti várparancsnokság eljárása félreértésből eredetinek jelentetik ki, miután nem volt lehetséges azt még ideje korán értesíteni a megkötött fegyverszünetről. Ennek folytán remélni lehet, hogy Prága szegény lakosai e végzetteljes esetért nem fognak tovább szenvedni, miután különben is legtávolabbról sem részesek abban.) Budweis, júl. 30. A theresienstadti parancsnok szombaton kitörést intézett Kralup felé (úgy látszik tehát, hogy a fegyvernyugvás meghosszabbításáról nem értesíttetett idején) leégette ott a vasúti hidat, miáltal a közlekedés a turnau-kralupi vasúton megzavartatott s több poroszt elfogott. Ma egy parlamentar utazott Theresienstadtba, értesítendő a várparancsnokot a fegyverszünet meghosszabbításáról. A fenebbi hid helyreállítására utászok mentek ki. A kerületi hivatalnokok visszatérnek állomáshelyeikre. Berlin, jul. 80. (Párison át.) A badeni, hessen - darmstadti és meiningeni fejedelmek Bajorország példájáraközvetlen előterjesztéseket intéztek Poroszországhoz. A porosz király vonakodott, a karnoverai király által küldött tábornoki segédtisztet elfogadni. Beneschau, jul. 31. Egy császári rendőri biztos fogatott el a prágai indóházban tegnap éjjel a poroszok által. A prágai község odautasíttatott, hogy tábori kórházat állítson fel. Távirati jelentések : Beneschati, jul. 28. Ma reggel 7 órakor a poroszok nagyobb számmal indultak ki Prágából a wischehradi kapun át a beneschaui útra. Nyűgat! csatatér. Távirati jelentések ■ München, jul. 30. Mint a „Baierische Zig” jelenti, tegnap a bajorok és poroszok között Weidennél csata volt. Tekintettel a fegyverszünetről és fegyvernyugvásról szóló hirekre, ez eset egészen megmagyarázhatlan . Súlyos veszteségek bajor részről. München, jul. 30. A „Bair Zing“ említi, hogy daczára a Pfordten báró által 27-dikén Nikolsburgban nyújtott bizositásoknak, porosz csapatok 29 kéig Bajorország egyes részeibe előnyomultak. Pfordten báró által ennek folytán Bécsben erélyes lépések létettek a porosz főhadiszálláson, hogy a további előnyomulás megakadályoztassék. A „Baierische Zig“ jelenti tovább : Károly bg Manteuffel unkkal tegnap fegyvernyugvást kötött aug. 2-káig 24 órai felmondási határidővel. A csapatok táborba vonulnak. Berlin, jul. 30. (Párison át.) Hofból julius 29 ikéről jelentik: A mecklenburgi herczeg Poroszország nevében Oberfranken kerületet birtokába vette. A poroszok a bajor testőrség egy századát szétszórták. München, jul. 31. A „Bayerische Ztg.“ jelenti . Ma éjjel Roth alezredes Barreuthba küldetett, hogy a mecklenburgi nagyherczeg parancsnoksága alatt álló csapatok részére is kieszközölje azok rögtöni belépését a fegyvernyugvásba . Déli csatatér. A „Journal des Débats“ ismert levelezője, Petrucelli della Gattina, Turinból jul. 22-től ezt írja a Lissai csatára vonatkozólag : Hajóhadunknak az Adriai tengeren vivott csatája Olaszországot először kínos meglepetéssel, tegnap óta pedig mély bánattal tölte el. Olaszország büszkén tekintett hajóhadára.Nem volt oly áldozat amelyet ne volna kész meghozni azért, hogy hajóhadát az idő előmenetelének és a haditudományokban tett haladásoknak megfelelő magaslatra emelje, s méltóvá tegye azon álláshoz, melyet Olaszország Európában elfoglal, és azon küldetéshez, melyet hajóhadának betöltenie most és jövendőben feladata. Midőn e hajóhadat ott láttam himbálózni a tarenti öbölben, ezt irom önnek : „Az Adriai tenger királynője fogva van ; a királyság szabad és a mienk !“ Akkor messziről se gyanitám, hogy az ágyuk, melyeket látok, hasonlók egy régi nemzetségi kastély bronzzal bevont faágyuihoz ; hogy a hajók helyiségei üresek valónak ; hogy nem hiányzott a lökészlet, és hogy ezen tengeri szörnyek kőszén hiánya miatt nem valának képesek helyből kiindulni ! Bizonyosnak mondatik, hogy midőn Persano a hajóhad parancsnokságát átvette, s látta annak szomorú állapotát, így kiáltott fel : „Itt ugyan kedve lenne az embernek magát főbe lőni.“ Azonban jobban meggondolva a körülményeket, okosabbnak tartotta segédeszközökről gondoskodni, s hozzá is fogott a dologhoz. Az előbbi tengerészeti miniszter helyébe igen értelmes és erélyes férfiú, De p re t is létetett, s három hét alatt elő volt minden teremtve : ágyuk, lőszerek, kőszén, gépészek, matrózok, eleség, szóval minden amire szükség volt, előszereztetett s helybe vitetett. Persano tengernagy még többet kívánt, keveslette azt, ami már meg volt, s úgy vélekedik, hogy azzal még nem lehet a tengerre ereszkedni. Mindamellett elment Tarentből Anconába, hol az éghajlat odébb s a közlekedés könnyebb. Az tény, hogy Persanonak nem voltak a hajóján gépészei, a coaks meggyűlt a hajó belsejében s a legénység nagy zavarba jött, attól féltében, hogy a hajó majd a levegőbe repül. Hanem azért Persano mégis előtette a dolgot és ment a hajóhaddal az ellenség elébe. Két féle hadmivelet látszik ajánlatosnak : Triestet megtámadni, vagy Velencze ostromzárolásához fogni. Én azt tartom, hogy nekünk nincs szükségünk Triesztre, s hogy ezen várost szépen odaengedhetnek nem Ausztriának, hanem a német szövetségnek, hahogy nem válna még jobb szabadvárossá , olyan hansavárosfélévé nyilvánítani. Hanem híjába már mi csak követeljükTriestet akár jogosan akár jogtalanul, miután Olaszország természetes határának az Alpesek déli lejtőjét tartják a Mont Cenistől a Quarneroig. Egészen egyszerű dolognak látszik tehát, hogy Persano ezen város alatt fog megjelenni, s igyekezni fog azt hatalmába keríteni. Azon akadályokat elháríthatta volna útjából, melyek a Velenczéhez tenger felöli közeledésnek útjában vannak. Akkor aztán Cialdini és Persano által vizen és szárazon egyszerre megtámadtatva, nem sokára kénytelenek lettek volna az osztrákok feladni az adriai tenger hajdani királynőjét. Azonban másként történt. Persano talán úgy gondolkozott, hogy Ausztriától el kell venni Dalmatiát, ha megvetőleg s mintegy kihivólag Velencéébe zárkózott. Annyi tény, hogy Persano San Marco hajdani köztársasága volt tartományának — Dalmatiának — egyik előszigetét tűzi ki elfoglalandónak. Lissa szigetnek,— mely sok térképen ki sincs jelölve — igen kétséges a fontossága Persano a közvélemény nyomásának, mely őt tétlenséggel vádolt, engedvén, ezen sziget ellen intézett támadást. Villámsebességi dolgot akart végbevinni, bátorságát kívánta kitüntetni, amit senki se von kétségbe; egy szóval feltűnő dolgot akart végbevinni. Tegetthoffal megütközött, s mi lett az eredmény? Mindnyájunknak vérzik a szive, s a lelkeink szomorúságban úsznak. A távirati jelentés, mely tegnap ezen csatáról tudósított, inkább vereség palástolásának, mint győzelem hirdetőjének látszik. Már az magában vereségre mutat, amit a jelentés bevall. A tengernagyi hajó, az a felséges és dúsan kiállított „Re d’Italia“ elsülyesztve a „Palestro“ légbe röpítve i s a hajóraj maradéka kétségkívül megrongálva , a hajóhadunk mindenhatóságában vetett, és az ellenség hajóhadát csekélyebb tehetségűnek tartott hit megsemmisülve ; az Adriai tenger feletti uralkodás vitézül kétségessé téve ; a hajóhadnak Velencze elleni actiója meggyengitve s egész azon pillanatig elhalasztva, amig a szenvedett veszteségek kipótolva, s a többi hajókon esett sérülések kijavítva nem lesznek stb. Nem lehet azt leírni, hogy milyen félelem lepte meg, tegnap óta a turiniakat. A sürgöny szerkezete még növeszti a tény valódi szomorító minőségét. Azzal vigasztalnak bennünket, hogy az ellenségnek is nagy veszteségei vannak. De hát mit ér az ! Mit nyertünk roppant veszteségeink fejében ? Ha ezen nagy szerencsétlenség által legalább Triestnek jutottunk volna birtokába, legalább a lagúnák útja nyílt volna meg előttünk, áldást mondanánk reájuk. De hát a legjobb esetben is, ugyan mit csináltunk volna azzal a szigettel az Adriai tengerben ? Ugyan Petrucelli della Gattina Írja Rovigoból a „J. des Debats“-nak: Tiszteink szégyenük ezt a lábfárasztó háborút, melyet viselünk, anélkül, hogy ellenséggel találkoznánk, s szégyenük, hogy Velenczéhez így kell jutnunk. Megvallom, hogy Olaszország hadjáratát magam is bevégzettnek tartom ; ismerem az olasz Pindarismust, s nem jól esik rá gondolnom. Azt lehetne most nekünk mondani, hogy nem igen teljesítettük kötelességünket azzal, hogy egy olasz tartomány felszabadítására fegyvert ragadtunk, s hogy olyan vitézek vagyunk, kik felszedik azt, amit más elhullatott. Abaujmegye főispánja a füzéri járás másod ■ alszolgabirája Klestinszky Kálmánnak saját kérelméhez képesti felmentése folytán , ezen szolgabirói állomásra füzéri járásbeli rendszerinti esküdt Bátor Istvánt nevezte ki. A magyar kir. udv. kanczellária Kéler Józsefet, az eperjesi első-biróságú kir. váltótör- vényszék igtatóját, ugyanazon törvényszék jegy-zőjévé nevezte ki. Abaujmegye főispánja az Abaujmegye füzéri járásában üresedésbe jött rendszerinti esküdtállomásra Szentmiklóssy László megyei Írnokot, s ennek helyére Timkó Józsefet nevezte ki ....- --t-TM 11 b, itt'i ------- Y illősd levelezések. Kaposvár, jul. 27. Azon vészes jelenségek, melyek napjainkban hazánkat különböző oldalról fenyegetik, lázban tartják annak egyik igénytelen pontját Kaposvárt is. Nem írható le azon zilált hangulat, amely itt egyrészről a jelen háborúnak bekövetkezhető szomorú utóhatásai, másrészről pedig a küszöbön álló somogymegyei inségszülte keserű aggodalmak érzetében nyilvánul. Ily körülmények közt tehát alig választhatott volna Szigligeti művezetése alatt utazó pesti színészek társasága alkalmatlanabb időt nálunk történő megjelenésre, mint a jelen napok. És mégis örömmel értesíthetem e lap t. szerkesztőségét, hogy Kaposvár minden szép felett lelkesülni tudó közönsége a súlyosan ránk nehezült lapok daczára is megfelelt azon pártoló kötelességnek melylyel „a nemzet elsőrendű napszámosainak“ tartozik. Az itt tartott négy előadás közül különösen a két utolsó volt az, mely zsúfolásig megtörté a termet, hol Pre 11 Cornelia és Felek Igeniaus alakításának, művészi erejének s általában a kerekded és öszszevágó előadások iránt mutatkozott elismerésnek, gyakran megújuló tapsokban adott hálás kifejezést a kaposvári közönség. Ezzel azonban még nem elégedtünk meg, hanem hogy a művészet iránti fogékonyságunk bizonyítványa legkisebb csorbát se szenvedjen : verekedve siettünk az aláírási ivtartókhoz, kik folyó hó 15-ikén a távozó színművészek tiszteletére „búcsú - estélyt“ valának rendezendők. Az estély egy kis várostól igényelhető fénynyel a „Korona“ vendéglő mulató kertjében meg is tartatott; ajó kedv azonban némileg korlátozva jön azon szomorú dolog által, hogy az estély leendett királynője Priell Cornélia tortelep rosszul lett s az est élvezeteiben részt nem vehetett. A társaság f. hó 16-án hagyott el bennünket, Kanizsára utalván. A bucsu-mosolyt, meylyel a színművészet istennője első rendű magyar papjai és papnőinek körünkből történt távozása alkalmából bennünket üdvözölt — min tekinti városunk oly momentumnak, melyben szomorú időben talán hallgatag magatartása és csak a remények meghiúsulása feletti keserve utalna bennünket , hanem inkább úgy veszi ezt,mint erőt adó lehelletet oly mozoghatásra, mely míg egy részről szellemi erőnk nyilvánulásáa is alkalmat nyújt , addig másrészről épen azon kedvezőtlen állapot enyhítésére szolgál, amely miatt azt, mellőzni intenek sokan. így fogja nemsokára próbára tenni erejét a „Kaposvári dalegylet“, így fogja több rendbeli kísérletit ismételni a „népünnepélyek“ tevékeny rendezője Roboz István, hogy mindketten a szellemi erő hatalmával anyagilag is képesek legyenek valamit segíteni az ínségesek isiyén vagy a karettéren megsebesült katonák ápolásán ! R. L. Hivatalos közlemények. A cs. k. Apostoli Fesége f. évi julius 22-röl kelt legfelsőbb határozatával, Warrens Ede hajdani éjszak-amerika consult, az évek hosszú során át tanúsított ausriai hazafias érzület elismeréséül, dijmentesen udvari tanácsosi czimmel s ranggal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A „Hon“ magántársürgönye. Bécs, aug. 1. A porosz király tegnap Nikolsburgba utazott. — A békealkudozások, — melyeket ausztriai részről báró Brenner, porosz részről báró Werther folytatand, — a közelebbi napokban Prágában fognak megnyitatni . A fegyvernyugvás Olaszországgal 8 napra meghosszabbittatott, hogy ezen idő alatt a fegyverszünet megkötése lehetségessé té tessék. --------------------s. - —.................................................. Külföld. Moldva Oláhország. Bukarest jul. 26. (Szerbia fejedelmének küldöttsége a románfejedelemnél.) Az „Alig. Rom. Zig“ Írja: Ő fensége a fejedelem Szerbia fejedelmének egy küldöttségét fogadta el mult vasárnap, mely Cristics senator, s Nicolics kapitányból állt. Cristics senator a fejedelmi diszfogaton vezettetett a fejedelmi palotába, hol ő fensége miniszterei és házának tisztjei által környezve részesíté Mihály fejedelem küldöttjét kihallgatásban, és átvette fejedelmének egy levelét, mi mellett a küldött a szerencseüdvözlés néhány szavát intézte ő fenségéhez. Károly fejedelem hegyteljes szavakban válaszolt. A hivatalos fogadás végeztével a senator ő fensége által külön magánk hallgatásban fogadtatott. " Rákövetkezett napon a fejedelem a szerb küldött tiszteletére ünnepélyes lakomát rendezett. A minisztertanács minden tagjai ,valamint Szerbia itteni ügynöke, Magazinovics, voltak hivatalosak. Károly fejedelem toaszot mondott Szerbia fejedelmére, mit Cristics senator sietett viszonozni, mi nagy lelkesüléssel fogadtatott Németország. (A délnémet államok kezdnek a békéhez igazodni.) — A „Würtembergi Staatsanzeiger“ így elmélkedik : Poroszország a német szövetségből kilépvén azt nem ismerte el többé jogosan létezőnek, s ezen el nem ismerésének nyomatékos kifejezést adott azok által, amiket az imént lefolyt napokban megértünk. A szövetségeti kormányok nem illethetik magukat szemrehányásokkal a dolgok ily szomorú lefolyása miatt. Miután Ausztria a szövetségből kilépésére elvileg ráállott, egészen megváltozott a czél : tanért a középállamok háborút viselek. Most már nem az előbbi reform helyreállításáról van szó hanem egy ellenséges invasionak megakadályozása. Déli Németország a legnagyobb egyetértéssel tiltakozik a Majna-vonal, és az új szövetségből való kizárattatása ellen. És ez nagyon fontos, mert ebből az derül ki, hogy egész Németország Poroszország körül akar csoportosulni. A berlini „Volks Zeitung“ már sürgeti a német császárnak az 1849-diki birodalmi alkotmány alapján való kikiáltatását. A német nemzeti egyletre néz , végre felviradt az óhajtott nap, hogy élénk munkásságot fejthessen ki. Hannoverben sikerült a nemzeti egylet befolyásának Poroszország oltalma és határozott befolyása mellett izgatást léptetni életbe a mellett, hogy a királyság, vagy legalább bizonyos részei bekebleztessenek. Stade és Leer városok előkelői a napokban emlékiratot küldtek Berlinbe, melyben Ostfrieslandnak Poroszországhoz csatoltatását különösen kérik . Nassauban is hasonló irányban működik a nemzeti párt. Az ottani „iparos előkelők“ küldöttséget indítottak Berlinbe, s hogy ott szívesen meghallgattatnak, az kétségtelen, valamint az sem szenved kétséget, miszerint a más véleményűeknek bedugják a száját. Badenben a kabinet egészen porosz szellemben alakíttatott át. Az államminisztérium elnöke Mathys egyszersmind a kereskedelmi és pénzügyi tárczát is ő kezeli, Jobey belügy-s ideiglenesen igazságügyminiszter, Freidorf b. a külügyet veszi át. Ludwig és Nuszlin megmaradnak, Francziaország. (Laguerronniére válasza Girardin Emilnek. — Európa jövője. II.) Tisztelt barátom ! Ön engem a múltba, a történelembe vet vissza, magát pedig a jövőbe, a haladásba helyezi. Lehet, hogy ön a jövő embere, de az el nem érkezett s még nem is közeledő jövőnek, míg én azon múlthoz tartozom, mely még most is tart, háta mögött minden kor igazsága és valamenynyi kormány hagyománya van. Kettőnk iskolája közt az a különbség, hogy az enyém a már örök időtől fogva létezőt,az öné a leendőt, de ha szabad oda tennem soha,sem leendőt képviseli. Én ön szerint meg vagyok halva, ön szerintem még nem is született. A világ úgy, mint ön képzeli, eszmény. Ön mellőzi a fajok ellenkezését, az érdekek ellentétét, melyek a területeket és embereket megosztják, s a becsvágyakat, melyek küzdelemre viszik egyiket a másik ellen. Ön a lehetetlenbe szállt át. Társadalmat akar kormány nélkül, kormányt tekintély nélkül, szabadságot szabályzat, — államot határok, — nemzeteket hadsereg — és Európát egyensúly nélkül. Lefegyverkezést állít az egyensúly ellenébe. Úgy de ki kezdje a lefegyverkezést ? — Oroszország ? mely Ázsia helyébe tör , Lengyelországot legázolta, s a Feketetenger felé nyomulva, szüntelen a középtengeren tartja szemét. — Poroszország? mely győzelmét megszilárditni s tán folytatni akarná? — Ausztria? mely megaláztatott, s vagy vesznie vagy lábra állania kell. — Anglia? mely gyarmatait tengeri erővel tartja fenn. — Olaszország ? mely nem mondott le Rómáról. — A belviszálylyal küzdött Amerikábán, vagy a forradalom dúlta Spanyolország, vagy tán Kelet, melyet szokások és vallás, s megannyi félelmes kérdés izgat ? A világ melyik szegletén témád az általáno béke és lefegyverkezés, a tisztéhség, az egyetértés és tiszta igazság angyalai ? Szép álom az egész. De ébredjen fel ön e szép álomból, s ne olyannak nézze a világot a milyennek képzeli, hanem a milyen valóban. Ön nem akar tudni a háborúról, s ime, a sadovai ágyú még alig hallgatott el. Ön csak a hitel és üzlet küzdelmeit kívánja, és ime, Frankfurtot, ennek székét, a polgárosodás várát, erőszak ostromolja-A világ átalakulásában nem mellőzheti a természet törvényeit, ki van téve, mint az ember, az érdekek és szenvedélyek árjának. Jelenleg új válság küszöbén állunk. Minő feltételek körében kell Európána szervezkednie ? Minő állást kell vennie Francziaországnak most a német szövetség újjászervezése és Olaszország végleges megalakulásával szemben? Ez a kérdés, ide kell vinnünk a vitatkozást, e gyakorlati pontokról kell szólnunk, ha azt akarjuk, hogy élaek migyen azok előtt, kik minket azzal tisztelnek meg, hogy sorainkat olvassák. Ausztriának, mint német tartománynak létezése a kérdés köztünk, s mindketten ugyanegyet védtünk. Hogy Ausztriát Németországon megerősítse, azért akarta ön Olaszországból kihozni. Azonban e szándék, fájdalom, meghiúsult. Ausztria ellenállott midőn engednie — és engedett, midőn ellentállnia kell vala Nem adta át Velenczét, hanem ott hagyta, s igy az olasz hadsereget, melynek csak egyszer volt alkalma küzdeni, és akkor megveretett, azon becsvágyra vezeté, hogy Bécs ellen induljon, s foglalja el Tirolt, mig magát a béke elfogadására kárhoztatá. E béke, mely Németországból kirekeszti, reá nézve nem szerencsétlenség, hanem bukás. Európának egyensúlyát lényegesen módosítja, s Francziaország politikáját másfelé tereli. Ausztria Európában nevezetes szerepet játszott, megosztotta a különböző fajokat, szlávok, magyarok, lengyelek, olaszok és németek képezvén alkotó elemeit, gátolá a nemzetiségek egyesülését, mindeniktől elvévén valamit történelmi életrevalóságukból. Most Olaszországtól és Németországtól elkülönöztetvén, meggyengül benne, melyet képezett, a nagy szövetségnek kapcsa, s a mije még megmaradt, az a válság után inkább szétmenni, mint tömülni igyekszik. Attól lehet tartani valóban, hogy Németországtól elszigeteltetvén, melyben Poroszország ellensúlya vala, a nélküle alakított német testülettel szemben önmagától ledől , mint egy roppant nagy szikladarab, melynek támaszpontja nincs. Ne titkoljuk, hogy ez Európára nézve nagy baj és nagy zavar kútfeje lenne. Ezért aggódom én — noha Francziaországgal együtt örülök az 1815 -i szerződések buktán — hogy egyik német állam azon gazdagodjék, mi*elvesz* —... a másiktól XT-t Németország uralmát szerezte meg Sadovánál Poroszország, s noha lassan halad, előbb kis államokat keblez be, mégis megalakul előbb utóbb. Ez nemcsak területi módosítás ; politikai forradalom az Németországon, s megváltoztatása a nemzetközi erőknek Európában. Németországon a német test úgy volt szervezve, hogy teljesen nyűgözi e nagy faj becsvágyét, mely oly erősen ült Európa közepén. Csupán védelemre lévén szervezve, nem birt azon erélye mozgékonysággal, mely támadásra szükséges, s melyet az egység ad. Miveit, tudományos, fellágosult nép, és több fejedelemségre lévén oszolva, nagyságát egyébben, nem hódításban kereste. Mint katona-nemzet, nyugtalaníthaták vala Európát, de mint tudományos, csendes, gazdálkodó nép, az értelmiség úttörőivé vannak kárhoztatva. Mindez másképen van ma. Ami csak egyensúlyi erő volt, támadóvá lehet, Poroszország példája megmutatta, mily nagy a különbség katonai szempontból véve szövetkezett nép és egyesült központosított nép közt, melyet csak egy mozgósító erő vezet. Azt mondja ön , hogy végre is nincs ok több nyugtalanságra egy nagy Poroszországban, mint egy nagy Ausztriában, s hogy 37 milliónyi osztrák ellensúlyozza Németországot, legyen bármikép egyesülve II. Frigyes örököse alatt. Behunyhatja e ön szemét az előtt, ami most történt? Nem láttuk-e épen most, hogy 20 milliónyi porosz 37 millió osztrákon, és egyszersmind 18 millió szövetségesen diadalmaskodott ? Az egység diadala ez. A Németországban készülő egység szükségképen a többi fajra is ri fog hatni, s megszilárdítja az egyesülési törekvéseket. Elég tanulmányozni az eseményeket logikai menetekben, hogy megláthassuk, hogy a történelemben ugyanazon okok, ugyanazon következéseket vonják maguk után. Az olasz egység a német egységet vonja maga után, ezt a többi faj egyesülése követi, és ezek egyesülése széttöri a régi Európa keretét. Azonban ne ringassuk magunkat álomban, a nemzetiségek ezen egyesülése alattt egy titokszerű és rémítő hatalom áll, a század legnagyobb hatalma, mely azt vezérli : a d e m o c ra t ia. A Habsburg-ház lealáztatásával nemcsak Poroszország diadalmaskodik. A forradalom jár vele, melynek, akár akarja, akár nem, Bismark szövetségesévé vált, ez tartja őt fenn, és ez tán uralkodik is rajta. Mi lehet most Francziaország teendője ily fontos és bonyolódott körülmények közt, midőn a fejedelemségek emelkednek és buknak, a területek apadnak vagy terjeszkednek, s az egyesülés által a demokratia szelleme nagy forradalmakat készít. Ön azt mondja : „Álljon félre Francziaország, s nézze békén, hogy Ausztria és Poroszország addig üssék egymást, mig egyik feltétlenül megadja magát,“ — és hogy nézze békén „a német császárság alakulását, melynek úgy sem lenne sem több lakosa, sem nagyobb területe az osztrák birodalomnál, melynek épen ellensúlya lenne.“ És e tartózkodási politikát ön lefegyverkezésnek nevezi. íme ez, ami minket elválaszt : Midőn ön közönyösséget, én őrködést kívánok, s ahol ön lefegyverkezést mond, én Francziaország egész haderejének fentartását kívánom. A háború iránt épen azt érzem, amit ön. És mint a császár mondá, csak végletekben folyamodhatunk hozzá, Francziaország vére csak függetlenségéért és befolyásáért folyhat. Ha most a senatus ennek vitatásával foglalkoznék, azt monda-