A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-24 / 194. szám
Végül a kiegyenlítés teljes sikere iránti reményét fejezte ki a küldöttség. * A horvát küldöttség nem számolhatott be megbízóinak, mert a horvát országgyűlés Bécsben ápril 21-én kelt kir. leirat által bizonytalan időre elnapoltatok. Íme tisztelt választók! ez a „fejér lapli beirásnak eddigi története. Lesz-e hatalom, mely a két testvér nemzetet a szabad, független s minden nyomástól ment egyezkedés terére visszavezethesse? Nem tudom, de azt jól tudom, hogy a kormány részéről ez ügyben eddig tett intézkedéseket sem a jogfolytonosság hirdetett elvével, sem a magyar birodalom épségének megőrzésével összhangzásba hozni nem lehet. Még néhány tárgyra nézve kérem ki önöknek becses figyelmét. Már a márczius 20-ai ülésben előterjesztetett Deák Ferencz mélyen tisztelt hazánkfia által azon indítvány, hogy az országgyűlési munkálatok érdekéből kiküldendő bizottságokra vonatkozólag előlegesen egy 12 tagú küldöttség választassék, mely javaslatot készítsen az iránt, hogy melyek azon tárgyak, melyekre néve bizottmányok szükségesek ; továbbá minő tárgyakat kell egyik vagy másik bizottmányra bízni. Végül, hogy mely tárgyakban leend szükséges törvényjavaslatok készítése, melyekben leend elégséges csupán előmunkálatokra és adatok gyűjtéseibe szorítkozni? Ezen javaslat a márcz. 21-ei ülésben egyhangúlag elfogadtatván, a 12 tagú küldöttség márczius 22-én megválasztatott, mely küldöttség munkálata az ápril 21- diki ülésben egyhangúlag elfogadtatott. A ház szabályainak átvizsgálása s a nemzetiségi kérdés tárgyában egy-egy bizottmány alakítása már korábban elhatároztatván, az elsőbe 35, az utóbbiba 40 tag megválasztása hozatott javaslatba. A Magyar- és Erdély ország közti viszonyok végleges rendezését az 1847/s-ik évi VII. t. czikk a jövendő országgyűlésnek hagyván fenn, az ez érdekbeli törvényjavaslat megkészítésére egy 40 tagú bizottság hozatott javaslatba. Ezen három bizottság tagjai az ápril 26-ai ülésben megválasztottak. Ezeken kívül még következő bizottságok kiküldése hozatott javaslatba és fogadtatott el : Egy 108 tagból álló bizottmány, mely a községek, megyék, városok és kerületek teljes és végleges rendezésére vonatkozólag készítsen törvényjavaslatot. Egy 95 tagból álló bizottság, mely törvényjavaslatot készítsen , a polgári jogról anyagi és alaki tekintetben, kapcsolatban a telekkönyvi rendszerrel, kiterjedve a még fenn lévő hűbéri s ezzel analóg viszonyok fölötti intézkedésekre is, ahová a kegyúri jogok és terhek végleges szabályozása is tartozik; továbbá a büntetőjogról anyagi s alaki tekintetben, és a börtönrendszerről ; váltó és kereskedelmi jogról ; a bányajogról ; a sajtóviszonyok rendezéséről, végül egy honosítási be- és kivándorlási törvény tárgyában. Egy 71 tagú bizottmány, mely törvényjavaslatot készítsen a különböző vallásfelekezeteknek egymáshozi viszonyaira s azon viszonyra nézve, amelyben azok az államhatalomhoz állanak, alapul véve javaslatában az egyenlőség elvét azon vallásfeletkezetekre nézve is, amelyekre eddig azt a törvény ki nem terjesztette, továbbá a közoktatás és különösen a népnevelés tárgyában, körvonalazván e téren is az államhatalom jogait és kötelezettségeit az egyes vallásfelekezetek önkormányzati jogának sértetlen megóvása mellett. Egy 100 tagú bizottság, melynek feladata adatokat gyűjteni, s ezek alapján javaslatba hozni oly törvényhozási intézkedéseket, amelyeknek czélja az ország anyagi erejének kifejlődését előmozdítani s az ezt gátló akadályokat elhárítani, különös tekintettel a földművelés, gyár- és kézműipar s a kereskedés emelésére, a bank- és hitelviszonyok rendezésére, egy az ország érdekeinek megfelelő közlekedési rendszer létrehozására. Végül egy 53 tagú bizottság az országos közintézetek szellemi és anyagi emelkedésére hatni képes törvényhozási intézkedések javaslatba tétele iránt. Ezen öt bizottság tagjai május 12-ikén megválasztatván, a különböző bizottságok május 22-én s a következő napokon meg is alakultak. (Vágó következik.) Béke-alkudozások. A „N. Pr. Ztg.“-nak, az Ausztria és Poroszország közt állítólag létrejött békekötésről szóló s táviratilag már jelzett jegyzete így szól : „Hallomás szerint már megköttetett Prágában a béke Ausztria és Poroszország között Hivatalos értesülést még nem kaptunk e tárgyban , mindaz által a hír nem valószínűtlen.“ A Prágában megjelenő „Politik“ pedig aug. 20-iki számában így ír a békealkudozások mibenlétéről : „Biztos forrásból értesülünk, miszerint az itt folyamatban levő diplomatiai alkudozások közel volnának a befejeztetéshez, amelyet azonban újra visszatartóztat Olaszország nyakassága. Poroszország ebben egyrészt támogatja Olaszországot, olasz szövetségére utalgatván, melyet föntartani óhajt. Ide járul még, hogy az alkudozások Olaszországgal nem itt folynak, hanem Bécsben, Berlinben, Párisban és Florenczben, ami szintén tetemes hátráltatást okoz. Ausztria mindenkép igyekezvén az occupatiotól minélelőbb menekülni, kénytelen oly engedményekre ráállni, melyekre nem is gondolt. Úgy halljuk, hogy az osztrák kormány helyzete a porosz kabinettel szemben kedvezőtlen, miután habár Poroszország szemmel láthatólag mutat is kedvet a békekötéshez, épen nincs érdekében azt úgy siettetni, mint Ausztriának, mely az invasionak minél előbb végét szeretné látni. Azonban mégis remélhető, hogy az olasz kérdés negyvennyolcz óra alatt meg lesz oldva s akkor Poroszországgal is gyorsan megköttetik a béke. Sajnálkozással jegyeztetik meg az is, hogy Poroszország a pénzkérdésben „kiskalmárkodó“ nehézkedést tanúsít, és igen nagy bajjal bírható némi engedékenységre. Az utóbbi napokban kiválólag a következő pontok felett folyt az alkudozás : 1) a szövetség felbomlásánál felmerülő pénzkérdés ; 2) az osztrák helytartóság által Schleswig-Holsteinban tett némely intézkedések ; 3) egy Wildenschwertből Schwadowiczon át Glatzba és Schweidnitzba vivő vasút építése, amit Poroszország óhajt. Mind e tárgyak felett már nagyon előre haladtak az alkudozások, s az eredmények kabinetfutárok által küldettek meg Bécsbe és Berlinbe. Ezen alkudozások mellett folynak egyszersmind a katonai meghatalmazottakéi is. A napokban ugyanis egy porosz és egy osztrák ezredes érkezett Prágába, mint meghatalmazottak, az elfoglalt részek kiürítése, és a visszamenési vonal felett értekezni. Úgy hallani, hogy már e részben is közel járnak a megállapodáshoz.“ Iefer,Bv. és Szászország közt is elkezdődnek már a békealkudozások. Friesen b. szász államminiszter küldetett Berlinbe mint békealkudozási meghatalmazott. A Bajorországgali békealkudozásokra, azokkal ellenkezőleg, amint a „Köln. Zig“ értesült, egy legújabb müncheni távirat azt mondja — hallomás után — hogy Bajorország 30 millió forintot fizet Poroszországnak s 4 alsó frankeni kerületet enged át 40,000 lakossal. Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. Távirati jelentés : Berlin, aug. 21. A „Nordd. Alig. Ztg“ Írja: A tudósítások az Ausztria és Bajorország között állítólag már megkötött békéről nem nyernek megerősítést. Nyugati csatatér. Távirati jelentések : München, aug. 22. A „Baierische Zeitung“ jelenti : A porosz-bajor béke ma iratik alá Berlinben a hadiköltség-kárpótlás feljebb emeltetett, a területi átengedés lejebb szállíttatott. A porosz tábornokok parancsot vettek az ellenségeskedések meg nem újítására. Déli csatatér: Ricasoli b. a következő körlevelet bocsátotta ki : „Minden főnöknek és alfőnöknek. Tegnap este (a dátum nincs megírva) tudattam önökkel, hogy a fegyvernyugvás aláíratott , ma pedig a békealkudozások fognak megkezdődni, melyet igyekezni fog a kormány az országra nézve becsületteljes és hasznos módon eszközölni. Tudassák önök a lakossággal s a sajtó által is terjeszszék, hogy az ellenszegülés és recriminációk ideje lejárt. Mindenki előtt ismeretesek az ország bel- és külviszonylatai , azonban, ha érzi a valódi hazafiság az ország szenvedéseit , tud is azokról hallgatni, ha az idő úgy hozza magával, és ki tudja azokat kellőleg emelni annak idejében. Most kiválólag olyan hazafiságra van szükség, melynek lényeges jelleme az legyen, hogy az ország szükségeinek elébe ne tegye saját kívánságait. A keserű polémiák, az idétlen recriminációk csak a belgyöngeségről tennének tanúságot, melyek csak az ellenségnek lehetnének hasznosak, a kormány actióját pedig annál inkább zavarnák, amelynek pedig most szabadabbnak s a közvélemény által hathatósabban támogatottnak kell lenni mint bármikor, hogy a békealkudozásoknál helyt állhasson. Én érzem, hogy az olasz kormány megérdemli az olaszok bizalmát, mert meg fog az mindent tenni, ami az ország javára szolgálhat És van a kormány tökélve az utolsó pillanatig teljesíteni kötelességét, és teljes erejéből oda törekedni, hogy Olaszország mostani helyzetéből erősülve és biztosítva emelkedjék ki. A kormány iránti bizalom, a polgárok egymás közötti egyetértése és mérsékeltsége azon érzületek, melyekből keletkeznie kellene amaz erőnek, melynek segítségével az akadályokat leküzdhessük s a nemzet sorsát hozzánk illő módon biztosíthassuk. Ricasoli, a minisztertanács elnöke:“ Velenczéből, aug. 13-ról írják, hogy előtte való éjjel a Haynau erőd tövében tüzelő összeütközés történt a titteli határőrezred kémszemlélődő őrjárata és egy olasz előőrsi őrszem között. A tüzelés természetesen riadót idézett elő az erődben. Az összeütközésből az olasz őrszem nagy sietséggel visszavonult, s az osztrák őrjárat minden sérülés nélkül érkezett meg az erődbe. A „Corriere Italiano“ szerint Garibaldi épen nem örvendetes egészségi állapotban érkezet el a bresciai táborba. A tábornok igen elszomorodott és hallgatag hir szerint mindenkép vissza akar vonulni Caprera szigetre s nyugtalanul várja a kormány rendelkezését. Persano tengernagy s még néhány hajóhadi tiszt felett a jövő héten kezdődnek meg a haditörvényszéki vizsgálatok s csak ezek befejezése után fog megválni, váljon Persano a senatus legfelsőbb ítélőszéke elé utasíttatik e vagy sem. Az elsülyedt „Affondatore“ kiemelése végett több rendbeli kísérlet létezik, de még nem tudhatni, milyen lesz a siker. Az olasz működő hadsereg főhadiszállása most Trevisoban a figyelő hadseregé pedig folyvást Paduában van. Hogy az olaszok Mestreből elvonultak volna, az nem igaz ; még mindig áll ott 15—18 ezer főnyi olasz haderő, s egyedül az felötle, hogy mindez ideig nem fogtak ostrom munkálatokhoz. Ellenben a járáskelést igen szigorúan ellenőrzik, úgy hogy Velenczéből Mestrebe, Maranoba ésDoloba egy lelket se bocsátanak át, ugyanott több befogást hajtottak végre, név szerint több befogott papi egyén szállhatott Paduába. Távirati jelentés : Florenez, aug. 21. A „Nazione“ megcáfolja azon hírt, mintha Lamarmora idegen befolyások következtében lépett volna vissza ; s ugyanazon lap a többi miniszterek elbocsátásáról szóló hírt is megczáfolja és azt állítja, miszerint a miniszteri tanács összes határozatai egyértelműleg hozattak. Az „Opinione“ megczáfolja a bécsi „Debat.“nak azon tudósítását, mintha a Szentszék és Olaszország között legközelebb alkudozások folytattatnának. Vidéki levelezések. Gerendás, aug. 20. Termésünk Csaba határán és környékén oly csekély, hogy akinek eddig 10 köböl jutott eladásra, jó ha ez idén kettőt zsarol ki kamarájából. Egér, fagy és aszály, egy is elég, volt a három csapás (úgy mondják, hogy akkor jó, ha három) mely az idén ért. Az egerek, kivált a kincstári és gerendási pusztákon még ősszel és télen zöldjében csaknem végkép kiirtották a búzavetéseket, a máj. 24-ki fagy a kukoricza és rozstermést V1- re szállította, s a búzának és dohány palántáknak is érzékeny kárt okozott, és a mi remény fenmaradt, annak a mögöttük jött aszály nyakára hágott. Legalább búzám lesz, mondá az egér kimért gazda, régen nem állt igy, 8 köblöt megad holdanként és lett — 2 köble ! Árpáról, zabról nem is beszélek, mert az liszthiányánál fogva vetőmagnak sem alkalmas. Mit ér már most nekünk, ha nem 5, mint tavaly, hanem 9 írt a búza köblének ára, mikor tavaly (pedig nem volt bő termés) öt annyi volt eladónk és akkor is rákmódjára haladtunk. Még egy jövedelem-forrásunk volna : a dohány. Tavai jó termésünk volt, a miért is kincstár és kereskedő alacsony áron szedte be. Megfordítva lesz e az idén? mert alig lesz fél termésünk. Ami van is, a fagy és aszály következtében oly kései, hogy aggodalommal nézünk az őszi dereknek eléje. A dohányt nálunk, kevés parasztgazdát kivéve, feles kertészekkel miveljük. Mi építkezünk s vesszük a sok fát és kötelet hozzá, a termésnek csak fele a mienk és még is a lefolyt buzadéh tizedében oly jövedelmező volt, hogy most a termelési czikkek első rangjára kezd felemelkedni. Méltán, mert rendes évben, holdanként fele termés 4 m. 10 ftjával 40 ft, többet ad, mint a buza, 4 köblével 7 ftján 28 ft, és minthogy nem lisztnövény s földje kétszer szántatik, kétszer kapáltatik, utána a buza merően fekete ugarba, egy évig pihent, megtisztított földbe kerül s rendesen kitünően fizet. Dohányunkat idén épen az aszály derekán raktuk, úgy hogy minden foltozás daczára a sorok most csak félig telvek. Imitt amott a jég is megpaskolta. Jég ellen ugyan lehet biztosítani, ha az embernek végkép kedvét nem szegné a biztosító társaságok eljárása. Beszéljenek számok. Gerendást jul. 24 én érte jég, s a dohánykár aug. 20-án sincs felbecsülve. Elejét fejezni, kacsázni, törni kellene, de a szabályok tiltják. Más eset. A gazda 10 forintra biztosította mázsáját, átlagosan, mert a dohánybiztosítás nem enged levél osztályozást. Jön a becslő s a súlyveszteséget határozza meg, holott a gazdának értékes szivarlevelei lyukadtak át,s kapja ennélfogva beváltáskor a remélt árnak V4-dét, holott a biztosító társaság annak súly szerint csak V4-dét térítette meg. A becslés késedelme ellen van orvosság, mert a károsult, ha dohányát törni kell, kárát hivatalosan megbecsülted, mint ez Gerendáson történt, de a sulyszerinti kártérítést eddig tudtomra jobbal egy társaság sem pótolta. Mokry S. Ausztria, Bécs, aug. 21. (Hübner b. ide érkezése egybefügg a római kérdéssel; B e u s t.) Azon tudósítások szerint, melyek a „N. Fr. Pr.“-hez érkeztek, Hübner br. „szabadság idei utazása“ még más ügyekkel is összefüggésben van : „Hübner br. — írja a tudósító és egyszersmind tagadja annak miniszterjelöltségét — a római kérdés miatt hivatott Bécsbe. Arról van a szó, hogy az utóbbi nagy események által oly lényegesen változott helyzetét a római széknek szemügyre vegyék és a fölött tanácskozzanak, mily állást foglaljon el az osztrák kabinet a septemberi egyezmény által a franczia megszállás részére megállapított határidő bekövetkezendő lefolyásával szemben. A szentatya a közelmúlt súlyos eseményei után a közelgő eshetőségeknek most nyugodtabban, sőt úgyszólván Vidám abban néz elébe, mint eddig. Rómának elhagyásáról ő szentsége egyátalán nem akar semmit sem hallani, ámbár egyes bíbornokok ez értelmű tanácsokat osztogattak, ezen kedély elfoglaltságban a pápa még a város környékében teendő kis kirándulásokra sem hajlandó, ámbár az egészségtelen időszak ilynemű felüdítést a beteges aggastyánra nézve sürgősen tesz ajánlatossá.“ Mi Hübner dr. elutazását magát illeti, arról azt írja a tudósító, hogy a követ már július 12-én, midőn Velencze átengedése Rómában ismeretes jen, készült azi elutazásra, és azért nemcsak a Vatikánban volt búcsukihallgatáson, hanem a bíbornok alállamtitkárral is értekezett. Hübner dr. különben, minthogy a pápa épen elutazása előtti napokban igen szenvedő beteg volt, s igy látogatásokat nem fogadhatott, közvetlenül elutazása előtt még egyszer a szent atyához hivatott, ki a követet személyesen fölkérte, ő felségének e szentsége leghőbb érzelmeinek kifejezését megvinni. Hübner dr. elutazása előtt még II. Ferencz király és a királyi csataadai is többszörösen értekezett, mely értekezések a királyi család átköltözésére vonatkoztak volna, miről azonban nem hallani semmi közelebbit. Beust többé már nem szász miniszter , a „Dresdener Jour.“ aug. 19-től következőjelentést hozza : Az országos bizottsághoz mai nap érkezett legfelsőbb határozat szerint ő felsége a király Beust br. államminiszter által kért elbocsáttatást legkegyelmesebben elfogadta. A többi államminiszter Beust br. elbocsátási kérelméhez csatlakozott, ő felsége azonban ezen kérelmeket nem fogadta el, miután ő felsége az elsőben felsorolt indokokat az összes minisztérium többi tagjaira nem találta mérvadóknak. Külföld. Törökország. Cattaro, aug. 13. (Törökország készülődései Montenegro és Szerbia ellen; Ausztria mint ezek megkeresett szövetségese.) A „Zukunft“-nak írják : Már hosszabb idő előtt jelentettem, hogy a török hajóhad Elekelőfoknál gyűl egybe és a Sutorina tengerpart hosszában csapatokat és lőszert szállít ki. Épen igy ezt megelőzőleg jelentettem, hogy Sarajevón át mindig több török katonaság vonul a Dugavölgybe és hogy Metkovicsen át a minden sietséggel rakott után a Sutorinában szárazföldre kiszállított hadsereghez csatlakozik. Ugyan igy megírtam, hogy a Montenegro bemenetét képező Duga völgyében, valamint Albánia felé Spaz és Podgorika vidékén a törökök erődeiket erődítik, és újakat építenek. Végül megemlítettem, hogy a török hadsereg tavasz óta, de különösen mióta Sumla és Ruszcsuktól visszavonul, hol Románia ellen volt fölállítva, Novipazarban sánczolt tábort alakít. A török haderő legesül említett három álláspontja által Montenegro aggodalmasan látja magát fenyegetve, különösen miután az Ausztria és Olaszország közt kötött fegyverszünet még látszatát is elvette annak, mintha a Latorinóban a porta által tett hadi intézkedések azon czéllal bírnának. Ausztriát az olasz önkénytesek részéről netán intézett támadás ellen segélyezni, ahogyan az osztrák-olasz bonyodalmak kezdetén, a török hadi intézkedéseket az Adriában törekedtek magyarázni. A novipazari hadállás, hol a porta terve szerint 75.000 ember egyesülne, fenyegeti Montenegrót és Szerbiát, amint ezen, a montenegrói és szerb terület közé benyúló országrészben fekvő helység földirati fekvéséről mindenki meggyőződhetik. Azonfelül nem nézheti nyugtalanság nélkül Szerbia, hogy a Drinán is (a nyugati szerb török határon) török csapat összpontosítások történnek. Montenegro és Szerbia, ezen két természetszerinti szövetséges, már jó ideje iparkodtak, Európát a felsorolt török rendszabályok horderejéről meggyőzni. Különösen abban fáradoztak Csetinre és Belgrádban egyaránt, hogy Ausztriát megnyerjék, miszerint mindkét hozzája mindinkább közelítő államot a törökök eshetőleges megtámadása ellen védje. Azt hisszük, hogy Szerbia és Montenegró e tekintetben nem csak helyesen, hanem igen eszélyesen is cselekszik. Ők a keleti kérdés felkarolásának és ennek megoldására szükséges küzdelmeknek kezdeményezését a Balkán félszigeten Törökországnak akarják átengedni. Ezen helyes eljárás által Montenegro és Szerbia a népjoghoz csatlakoznak és természetesen Európa nagy hatalmai ré TÁRCZA. Oroszországi titkos társulatok és Karakosoff merénylete. Mennyire veszélyes az államra nézve és menynyire megboszulja magát a világi s egyházi hatalom túlterjeszkedése s a nevelési, oktatási és polgári szabadság módnélküli megszoríttatása, világos példa erre nézve most Oroszország, hol a szabad gondolkozás és eszmecsere megszoríttatván annyira ferde irányt vett kivált az ifjúság tettvágyó szellemében, és annyira ismeretlenek a polgárok a józan politikai elvekkel , a társadalom szerkezetének és szervezetének kellékeivel, és így annyira fogékonyak mindnyájan a socialismus és communismus elvei iránt, hogy számos titkos társulat jött létre a birodalom fővárosaiban sőt még Szibériában is, melyek czélja nem más mint: a jog és birtok-egyenlőség eszméjét létesíteni — mint ez a czár parancsára kinevezett s a gróf Muracheff elnöklete alatt működő bizottmány 2/2 havi fürkészése s vallatásai nyomán, mely Karakasoff és társai ellen idéztetett, hivatalosan kiderült. Ily társulatok növendéke Karakosoff, ki f. év ápr. elsején a czár ellen a már azóta köztudomású merényletet elkövette. „Kölcsönös segélyzési társulat.“ — „Átszökőnők és férfiak társulata.“ — „Szervezés“ — „A magánmunkásokat segélyző társulat.“ „Haza és szabadság.“ — „P o k o 1“ — vagy fejedelem gyilkoló társulat stb. stb. ezek ezége s ugyan csak változatos gyilkos szellemi s anyagi eszközökkel láttak hozzá a propagandához , érintkezésbe tevén magukat a külföldi és lengyel hasonló czélű titkos társulatokkal , és egy forradalmi ügynökséget állítván fel „Narodowa opicka“ czím alatt. Programmjuk: 1) Terjeszteni a nép közt azon meggyőződést, hogy a földbirtok egyenlően az ő sajátjuk. 2) Felingerelni a népet a nagyobb birtokosok, főkép a nemesség és kormány ellen. 3) Iskolákat, műhelyeket, könyvkötő, szabó stb. társulatokat állítani fel vagy azokban befolyásokat nyerni, hogy így minél közelebb hathassanak a népre. 4. Könyvtárakat, szabad iskolákat, fegyverjogosított társulatokat stb. állítani vidékszerte a communismus szabályai szerint, melyek a moszkvai központi társulat rendelkezése alatt állanak, de megannyi másodrendű központokat képeznek — minél több tagokat vonván be ügyeikbe. 5. A socialismus elveinek terjesztése az ifjú növendékek által — kik ily téveszmékbe legkönnyebben bevonhatók. 6. A Volga mentében fejteni ki tevékenységüket a gőzerővel a közlekedés segélyével. Természetes, hogy ily nagymérvű működéshez sok pénz kell , de ők ezen is segítettek, maguk módja s a communismus elvei szerint ; t. i. részint maguk a tagok tettek kegyes (?) adományokat, részint a legszebb hangzású jótékonysági czimek alatt gyűjtöttek ilyeneket boldogtól és boldogtalantól. Szükség esetében pedig a gazdagok megrablását, gyilkolását is megengedték és igen üdvös dolognak tartották a mennyiben végrehajthatták a köz- és államkincstárak megrablását. Egyik comité p. o. egy esetben arra ítélt egy fiatal embert, hogy atyját mérgezze meg , mert pénzére, hagyományára a társulatnak „szüksége“ volt. Mindinkább könnyen jutván a külföldi forradalmi tiltott könyvekhez, ilyeneket önmaguk is gyártván, és ezáltal még inkább felfokozván a tapasztalatlan, vállalkozó szellemű fiatalság képzelődését, sőt maguk módja szerint magyarázván a nyugateurópai szabadelvű lapok tételeit is, meg sem álltak a „N i h i i i s m u s“ ig, kivált a „Szervezés“ és „Pokol“ czimű moszkvai társulatok tagjai, melynek növendéke mint említők, Karakosoff, az előbbeni elnöke pedig ennek nagybátyja volt. A „Szervezés“ czimü társulat azonban, tulajdonkép két irányzatra szakadt ; egyik csak a jelenlegi államot akarta felforgatni s alkotmányossá tenni — csendes utón ; a másik pedig egy forradalom előidézésén dolgozott, mely a czár meggyilkoltadáával kezdődnék. A „nihilismus“ tulajdonképeni iskolája a „Pokol“ cz. társulat volt Noshin elnöklete alatt (ki a merénylet után csakhamar meghalt) mely tankönyveket adogált ki a nép számára, összeköttetésben állt a külföldi „fejedelem-gyilkoló“ társulattal, saját tagjai felett pedig oly fegyelmet gyakorolt, miszerint : halált mondott annak fejére, ki a comité által reá rótt kötelességet nem teljesitette — és ha ezen kötelesség p. o. egy fejedelem meggyilkolása volt, második kötelességéül rovatott fel, hogy önmagát meggyilkolja s e végre méreggel stryenhinnel láttatott el, mely apró golyócskákban, fejéhez, haja közzé ragasztatott. Ki ily „hazafias“ kötelesség teljesítésére kiszemeltetett, annak el kellett szigetelnie magát a társulattól : egészen át kellett engednie magát a dorbézolásnak és mindenféle bűnöknek, hogy szivét, jellemét megszoktassa, megkeményítse vállalatához és magáról minden komolyabb politikai tervnek, vállalatnak gyanúját elhárítsa — sőt szükséges volt egy s más feljelentést, árulkodást tennie,, hogy a gyanúsításokat, leskelődéseket kijátsza. A „P o k o l“ moszkovai köre többek közt Tschernischeffszkyt, ki felségsértési vádak miatt szigorú fogságra van ítélve Szibériában, azért akarta kiszabadítani, hogy Genfben egy lapot szerkeszszen, mely a tervezett felforgatásra a népet előkészítse. E végett 1 tagot küldött a,Pokol' társulat Szibériába, kit a társulat pétervári ügynöke ellátott hamis útlevelekkel, bóditó szerekkel, melyekkel az őröket elaltassa, méreggel, melylyel nemsikerülés esetében önmagát meggyilkolhassa és ajánló levelekkel a „Pokol“ társ. tagjaihoz Nyugat- és Kelet-Szibériában , (kik többnyire lengyelek) hogy a nagy vállalatban közreműködjenek. Ezen társulat szabadította meg a hasonló ok miatt hasonló fogságra ítélt Dombrowszkyt Szibériából két év előtt, és e társulatok főfeladata kiszabadítani s pénzzel ellátni a lengyel foglyokat. Fiatal tettvágyó emberek nem igen vizsgálván és ismervén azon viszonyokat, melyek a kereket jónak s rosznak kivitelében egyaránt megkötik, mihelyt az nem köznapi szokásos dolog — leginkább szeretik a merész rendkivüli czélokat s igy természetes, hogy ezen titkos társulatoknak számos tagjai találkoztak az oroszország egyetemekben, akadémiákban sőt számos jobbmódu ifjú külföldre ment, hogy az ottani társulatokban részt vegyen s ezek elveit gyorsan terjesztették ha visszajöttek. Hogy pedig a gyanút magukról lehetően elhárítsák, fő elvük többet tenni mint szólni : „hátramaradás a beszédben, de előhaladás a tettben“ ez jelszava, ez titkos hitczikke, melyet szem elől soha sem téveszt az, ki az orosz népnevelés ügybarátja“ — mondá a társulatok egyik erélyes vezénylője. Ők ugyanis a népnevelés ürügye alatt működnek és hogy a leskesedést, kémkedést kikerüljék : „ellen nem szegülnek, sőt azon igyekeznek, hogy az ő embereik legyenek a rendőrök és kémek.“ Ezen társulatok tagjai a legszigorúbb titoktartásra kötelezvék , ha elfogatnak , hallgatnak vagy hazudnak mig lehet. így tett Karakosoff, ki magát előbb Petroff Alexeinek adta ki midőn vallatták ; az orvos-sebészeti akadémiában pedig honnan „orvosságokat“ szokott beszerezni, Wiadimiroff Dimitrinek ismerték, holott igazi neve Wiadimiroff Karakosoff Dimitri , 24 éves ifjú a Szerdobszki kormánykerületből, hol atyja földbirtokos — mint azt később önmaga bevallotta. Karakosoff Demeter előbb a pensai gymnasiumba járt, 1861 ben a Kauzasi egyetembe ment honnan rendetlen életmódja miatt kirekesztetett, de csakhamar visszavétetett — és bizonyítványaival a moskovai egyetembe ment át, honnan a fizetések nem teljesítése miatt szintén kirekesztetett. Moszkovában tartózkodása alatt tagja volt azon társulatnak, mely az egyetemi és a petrovszkoji földmivelési iskola szabad hallgatóiból alakult. Ez már több név alatt több kerületre kiterjeszkedett s a mult évben a „Szervezés“ czimét vette fel, melynek irányát említettük. Karakosoff nagybátyja a moskovai socialisticus köröknek egyik fővezénylője volt első, kinek a czár meggyilkoltatása, határozott szándékává lett, midőn tavai Pétervárról haza jött. Ő volt érintkezésben a külföldi , „fejedelem gyilkoló“ társulattal, melynek létezését még akkor közölte elvbarátaival s felfedezte, hogy ezen társulat kész Oroszországban a forradalmat, fegyver s más eszközök által előmozdítani. Ő alapította ekkor Moszkovában a „Pokol“ társaságot, melynek tagja volt a merénylet végrehajtását magára vállaló Karakosoff. Karakosoff e végett még a böjt első hetében Pétervárra ment, ott különböző helyeken, fogadókban és magánházaknál többek közt 4 napig egy orvosnál lakott, kivel a communismusról sokat értekezett — s csak ettől tudta meg hogy Pétervárott sok socialistikus, és communisticus társulat van. Pétervárotti tartózkodása alatt proclamatiokat osztogatott szét, melyek czime : „Barátainkhoz a munkásokhoz.“ Rendetlen életet élt a korcsmákon és sörházakban. ..........E közben a „pokol“ némely tagja megijedt, hogy Karakosoff vigyázatlanságból elárulja titkát — Moszkovából Pétervárra jöttek, hogy az ifjút magukkal visszavigyék. Karakosoffot a téli palota előtt találták, parasztruhában — bementek egy korcsmába s megigértették vele hogy visszajön Moszkovába ..... De sokáig késedelmezett. A böjt vége felé tehát nagybátyja parancsolólag felszólította, hogy térjen vissza. Ő el is indult a nagyhét vége felé — de csakhamar visszajött, a „Sznamenszkaja“ fogadóba és meglátogatta az emlitett orvost és a „Népkönyv“ szerkesztőjét, kitől pénzt s más apróbb segélyeszközöket kapott, és kinek bevallotta szándékát ez után egy fegyverművesnél golyót vett — port a laboratóriumból kapott, pisztolya pedig már volt s igy látott a merénylethez, melynek részletei a „Hon“ olvasói előtt eléggé ismeretesek- K. L.