A Hon, 1868. február (6. évfolyam, 26-50. szám)
1868-02-01 / 26. szám
26-ik sz. Szombat, febr. I Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Hatodik évfolyam 1868. Előfizetési dij: Postán hildve, Völgy Budapesten hözhve hordva 1 hónapra.....................................1 frt 76 kr. 3 hónapra.....................................6 frt 26 kr. A 'napra..........................................10 frt 50 kr. L' r E. ilappal együtt egy hónapra 2 frt — kr. A/ ivtilappal együtt negyedévre 6 frt — kr. Az fdstilappal együtt félévre 12 frt — kr. A. előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Bünden pénzjárulék bérmenteiév* kéretik beküvetni. Szerkesztési Iroda : Főrendiek teremik min l-o0 emelet, daexkeisttó lakás« . Magyar-ulit 8-dik hamo dik emelet. I POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. iaewHwzwmgn ■ • at Beiktatási díj: 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 !u. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . 26 kr. ■BT Az előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Ferencziek tere 7. se. földszint.) E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés nyittatik „A HON“ következő folyamára február—martiusi 2 hóra február—áprilisi l/i évre február—júniusi 5 hóra » » e ste 3 ft 50kr Estilappal 4 ,» , , , . 5 , 25 11 Estilappal . .0 n » . c8 » Estilappal 10n » A „HONJ szerkesztő és kiadó hivatala. FEST, JANUAR 31. Pest, jan. 31. Abban megegyeztünk, hogy az ellenzéknek a delegatióba menetelét ne tekintsük többé válságnak, hanem tekintsük nyilt kérdésnek. Mint válságról tehát nem beszélünk róla, de mint nyilt kérdés igen sokszor szőnyegre fog az kerülni , mint ahogy épen ott van most. Nem Tisza Kálmán tisztelt barátom mai levelét értem az alatt, mely a »Hazánk“-ban azon elvbarátaink nézetét indokolja, kik helyesnek találták a balközép beválasztatását a delegátióba. Soha ez indokolt tisztaságát a „Hon“ meg nem támadta, s ha tán Csernátony humoros vagy az én dagályos irmodorom egy-egy kifejezése érintett volna ily kényes húrokat, azokat szíveskedjék tisztelt barátom mint irmodorunk hibáit tekinteni, s épen úgy nem jegyezni fel emlékezete táblájára, mint ahogy mi nem jegyeztük fel magunknak az ő válaszainak keményebb kifejezéseit. Le styl fait l’homme, — igaz, de hozzáteszem : mais pas l’objet. A tárgyat magát stylaris harczban meg nem alkotjuk, azt a gyakorlat, fogja kiidomítani. Már idomítja is. A delegatió jan. 29-iki ülésében Grhyczy Kálmán tisztelt képviselőtársunk, az ellenzék többi tizenegy tagja nevében egy interpellatiot lesz kénytelen benyújtani, melyre ha kielégítő válasz nem adatik, kinyilatkoztatják, hogy a költségvetés tárgyalásában nem fognak részt vehetni. Interpelláló képviselőtársainknak tökéletes igazuk van , s az ő helyzetükben elfoglalt álláspont egészen correct. Ők azt mondják : minket azért küldött ide az országgyűlés, hogy a közös költségvetést a közös miniszterekkel tárgyaljuk, nem pedig azért, hogy a birodalmi miniszterekkel a birodalmi költségvetést terjesztessük elő. Ha tehát nekünk a közös ügyek miniszterei megnyugvást nem szereznek az iránt, hogy ők nem birodalmi, hanem közös miniszterek ; mi nem tartjuk magunkat kötelezetteknek a budget-tárgyalásokban résztvenni. Fognak-e ily kielégítő választ nyerni? nem tudom , ha nem kapnak, meglepő nem lesz. Sehol a küldiplomatia, a világpénzpiaci, s a hadsereg előtt semmiféle közös képviseltetést nekünk Ausztria nem engedett. Mi csak magunknak mondjuk, s ha akarjuk, magunkról elhiszszük, hogy Magyarország és Ausztria már most közös ügyekkel is bírnak; de e mellett a magyar királyt és Magyarországot egy követe sem képviseli Ausztriának, hanem csak Ausztriát és az osztrák császárt, s így az osztrák közös minisztereknél csak következetesség,ha ők engedik ugyan magukat általunk közös minisztereknek neveztetni, hanem ők magukat csupán csak birodalmi minisztereknek mutatják be. Nem szólunk erről most, mint sérelemről. Azok az urak, akik a Hazánkban oly gúnyosan veték oda, hogy nem ér semmit az az örökös zú go lódás (!) most jó alkalmat találhatnak saját lapvezéreiknek lecskét tartani a fölött, hogy minek zúgolódnak ily csekélységek miatt, minek keresik mindenben az árnyoldalakat? ami a Hazánk szerint az ő körüré csoportosult ellenzéknek nem feladata. Hanem most már a zúgolódás megvan s a kérdést ellenzéki barátaink a delegatióban föltették, nem kérdezve, hogy foge az tetszeni itthon a Hazánk czikkíróinak vagy sem ? E kérdésre jöhet olyan válasz, mely őket ki nem elégíti, » az alternatívában kimondott elhatározásukra kényszerítendi : a budget-tárgyalásból való kimaradásra. Minthogy pedig épen a budget tárgyalása egyik legfőbb oka a delegatióba küldetésüknek, az onnan kimaradás egyértelmű a delegatióról való lemondással. És akkor arra az álláspontra jutottak tisztelt elvbarátaink, amelyet kívánunk mi, hogy elfoglaljanak a választások napján. Csakhogy akkor volt egy világos és mindenkitől megérthető okunk azt mondani, hogy nem kívánunk részt venni a delegatióban , és ez ok, hogy mi az egész delegatió intézményét nem helyeseljük, mert „csak“ nominális létet enged Magyarországnak, de tettleg elvesz tőle mindent, s mi ebben ellenzéki álláspontot foglalunk el , míg jelenleg a kilépés immuneál amiatt, hogy még a névszerinti létünket „sem“ ismerik el a delegatiók előtt. Amazt az indokot megértette volna a külföd és a haza minden népe, mig emebben majd nem lát egyebet, mint egy miniszteri epitheton fölött támadó bizánczi schismát, amely miatti villongás nekünk, kik értjük, keserű harcz ; a nem értőknek pedig csak kanapéprocessus. És még a másik baj az, hogy amíg a képviselőt semmiféle törvény sem kötelezi arra, hogy ha valami bizottmányba beválasztják, a választást egyszerűen meg ne köszönhesse, s vissza ne utasíthassa, addig a közösügyi törvény 49-ik pontja a választást m már elfogadott bizottmányi tagnak lemondását indokokhoz köti, s jogot ad magának a delegátiónak az indokok helyes vagy helytelen voltát megbírálni, tehát a meg nem jelenőt megjelenésre és helybenmaradásra kényszerül. Márpedig a többség előre kimondá, hogy az ellenzéki tagok indokait az elmaradásra nem tartja elégségeseknek. Mi van ekkor tisztelt elvbarátaink számára hátra? Az iránt ők kétségen kívül tisztában vannak mágukkal. De hátha győzni fognak ? Hátha a majoritás és a minisztérium megszerzik az elégtételt, s a birodalmi miniszternek czime helyet ad a közös miniszteri czimnek; mi lesz a győzelem eredménye ? Az, hogy megmentettük a „közös“ epithetont, ami ellen itthon épen mi küzdöttünk. Jókai Mór. A magyar delegáció tegnap két ülést tartott. A délelőtti ülés, megnyitása után csakhamar véget ért, mert a miniszterek tanácskozáson lévén együtt, nem jelenhettek meg. Valószínűleg épen az interpellációkra adandó választ állapították meg, melynek előterjesztésével a delegáció délutáni ülésében a gróf Andrássyt bízta meg a közös minisztérium. A válaszról tegnap délelőtt Bécsben még keveset tudtak, egyik bécsi lap szerint a kormány még a „birodalmi“ czimről sem akar lemondani, azzal indokolván ezt, hogy a birodalmi minisztérium semmi olyan jogot nem igényel magának, melyet a kiegyezkedési törvény rá nem ruházott, más részről pedig igen czélszerűnek találja ez elnevezést s legkisebb okot sem lát benne az aggodalomra, azért továbbra is megmarad a „birodalmi“ féle czímezésnél. Ha csakugyan ez a birodalmi minisztérium határozata, úgy nem tudjuk, mi indította arra, hogy a magyar delegáció elé terjesztett költségvetésben mint közös minisztérium írja alá magát. Nagyobb hitelt adunk tehát a másik tudósításnak, mely azt mondja, hogy az interpellációkra adott felelet ki fogja elégíteni a jobboldal szerény kívánságát, de nem a bal jogos követeléseit. A „birodalmi“ elnevezés helyett fölveszik a „közös“ czímet, de ami a paritást illeti a közös minisztérium tagjaira és hivatalnoki személyzetére vonatkozólag, erre nézve csupán azon felvilágosítással szolgál a válasz, hogy a paritás nem a személyekben, hanem magában a tárgyban keresendő. Köszönjük a felvilágosítást. Egyébiránt a távirat alkalmasint tudósítani fog e tárgyról, mire e sorok megjelennek, s azért, legjobb lesz a különböző s kevés hitelességgel bíró tudósítások elsorolásával e pillanatban felhagynunk. A horvát országgyűlés jan. 28- án tartott ülése. Elnök 10 órakor megnyitván az ülést, a jegyzőkönyv minden változtatás nélkül hitelesíttetik. Jegyzőket Hervoies és Car szóllíttatnak fel, s miután Dr. Gál Lajos kérvénye, melyben segélyt kér az országgyűléstől, a kérvénybizottsághoz utasíttatik, elnök kijelenti, hogy az ötödik ülés határozatához képest a kilenczes bizottmány felirati javaslata fog tárgyaltatni. Zivkovics (a kilenczes bizottmány előadója) kifejti az 1867-iki okt. 20. legf. leirat értelmét. Nézete szerint abban különösen hangsúlyozva van, hogy Dalmátia, Horvátország és Slavoniának államjogi viszonyai Magyarország és az összbirodalom irányában mielőbb véglegesen meghatároztassanak. Ennek pedig a sz. István koronájához tartozó királyságok és tartományoknak közös képviseletében kellene történnie. E legfeleirat lényege a következő 3 sarkpontban vonható össze : 1. Mindenekelőtt főkérdés, mint legyenek a törvényhozást illető ügyek Pesten képviselve a háromegy királyság részéről ; 2. a második főkérdés a horvát-slavon országgyűlésről Pestre küldendő regnicolaris küldöttség összeállításának módjára vonatkozik; 3. végre az ország önállásának fentartása van kiemelve. A fejedelem kegyeskedett a választási szabályok és az országgyűlés koordinálására vonatkozó javaslatot néhány lényegtelen változtatás mellett szentesíteni. Nem tagadható, hogy a kilenczes bizottmány felirati javaslata alak és tartalomra nézve a lejalitás jellegét viseli magán. Az előttünk fekvő felirati javaslat nemzetünk fennállásának elegendő biztosítékot nyújt. A fejedelem az első pontban a pragmatica sanctióra hivatkozik. Kötelességünk neki azt felelni, hogy a legf. leiratban említett közösség nem csak az öszbirodalom a legf. határozatban hangsúlyozott átalkulásának felel meg, de egyszersmind országos képviseletünk , nevezetesen a közös jogok elveinek is. Az előttünk fekvő felirati javaslat néhány pontja kiemeli azt is, hogy a regnicoláris küldöttség elküldésének mielőbb meg kell történnie, s utal a Sz.István koronájához tartozó királyságok és tartományok elválaszthatlanságára a pragm. sanctió alapján. A német, delegatió azalatt folyton dolgozik. A külügyi budget-albizottság ma ülést fog tartani, melyben Eichhoff előadó jelentését olvasandja fel. A hadügyi budget albizottság jövő szerdán ül össze, hogy Demel előadó jelentését meghallgassa. A bécsi lapok egy tudósítást hoznak, Kuhn altábornagy aláírásával, mely a birodalmi hadügyminisztérium működési körének meghatározásáról a hadsereg főparancsnokság felosztása után és az újonnan kinevezett hadseregparancsnok jogai és kötelességeiről szól. Főbb részeiben mi is közöljük. _ E szerint a hadseregről szóló évenkinti főjelentés kivételével 1868. febr 1-jétől kezdve mindazon jelentések és beadványok, melyek eddig a hadsereg főparancsnokságnak voltak szánva, a hadügyminisztériumhoz küldendők be. A hadügyminisztérium azonban minden oly esetben, hol a szervezésben valamely változásról van szó, vagy a hadsereg és egyes részeinek kiegészítéséről, fegyverzéséről és fölszereléséről létezik említés, vagy pedig az illető rendeletek és fontosabb előiratok változása forog szóban, vagy a hol üresedésben levő tábornokok és törzstisztek állomásainak betöltése, tábornokok és törzstisztek áthelyezése és ilyeneknek a szolgálatból való eltávolítása jön kérdésbe, vagy végre hol a legfelsőbb elismerés nyilvánítása látható jelek kioszása által a hadseregnek szolgálatban levő tábornokai és törzstisztei részére jön szóba, köteles, ha tudniillik idevonatkozó javaslat nem létetett már a hadseregparancsnok részéről, a hadseregparancsnok kedvező véleményét kieszközölni, vagy az előterjesztvényt ezzel expediálás előtt közölni. Továbbá a birodalmi hadügyminisztérium köteles rövid úton a hadseregparancsnoknak átszolgáltatni . A fennebb említett Ügyeket illetőleg minden legfelsőbb határozatot vagy kéziratot. Egyéni leírásokat, Csapatrelatiokat, Az egyéni leírásokat illető vizsgálati és jóváhagyási bizottság jegyzőkönyveire vonatkozólag a törzstisztek klaszifikátiójára s az egyénileg leirt kapitányokra, végre a beérkezett jelentékenyebb tudósításokat, jelentéseket, melyek a hadsereg parancsnok működési körébe vágnak. A hadsereg parancsnok hatáskörébe tartoznak ellenben ő felsége elhatározása szerint a hadsereg egyesített hadi kiképezése, a szolgálati eljárás felett való őrködés, valamint az erkölcsi elem növelése és fentartása. A hadsereg parancsnok gondoskodj a csapatok vagy a hadsereg elhelyezéséről milyen arra alkalmas időben, tudomást szerez a csapatoknak hadiképzettségükről, harczra való fölkészültségükről, szolgálati működésükről valamint időnkint a hadsereg készleteiről is. Ha hiányokra talál a hadseregparancsnok, köteles aziránt felvilágosításokat adni, sőt olykor-olykor, ha a dolog nem vág a katonai administració körébe és semmi kiadást nem ró az aerariumra vagy mások jogait nem sérti, szükség esetében mindjárt helyben is orvoslást eszközölhet. A hadsereg-parancsnok teszi a javaslatokat a birodalmi minisztériumnak a törzstiszti és tábornoki állomásba való előmozdíttatás iránt, valamint a törzstisztek és tábornokok áthelyezése és azoknak nyugalomba bocsátatása iránt is. A hadsereg-parancsnoknak szabadságában áll a csapatok elhelyezését, hadgyakorlatokat s más idevágó intézkedéseket illetőleg javaslatokat tenni a birodalmi hadügyminiszter előtt. Ezután megneveztetik, kik adatnak a hadsereg parancsnok oldala mellé s azon ígérettel végződik a tudósítás, hogy a birodalmi hadügyministerium szervezése rövideden be fog következni. A kilenczes bizottmány javaslata az 1861-iki országgyűlés által hozott 42-ik czikket véve a Dalmatia, Horvátország és Slavoniának Magyarország irányában államjogi viszonyok alapjául. Nem tagadható, hogy a dalmát, horvát és slavon királyságok nemzeti önállásának kifejlődésére e kiindulópont a legalkalmasabb. E főpontok az előttünk fekvő javaslatban helyesen ki is emeltettek. Különben e pontokról a részletes vita is meg fog emlékezni. Mi a harmadik főpontot, s nevezetesen a sajnálatot illeti, melyet e királyságok a felett éreztek, hogy a viszonyok kikerülhetlen hatalma azok nemzetének nem engedte meg az inaugurale diplomára vonatkozó tárgyalásokban és a koronázásnál részt venni, tudjuk, hogy ez az egész nemzet véleménye. Dalmatia és a határőrvidéket illetőleg kiemeltetett a javaslatban azon óhajtás, hogy kegyeskednék ő felsége oly intézkedéseket léptetni életbe, melyek az egész nemzetnek e részbeni általános kívánalmait valósítandják. A határőrvidéki rendszer megszüntetésére vonatkozólag a bizottmány semmi feltételt nem szabott, mert csak „részben“ kívánja, miután egyszerre és egészben ez intézményt megszüntetni nem lehet. Dalrantiát illetőleg azt mondja a javaslat, hogy a legfelirat értelmében annak egyesítése a horvát és slavon királyságokkal csak a Magyarország és az őszbirodalom irányában létező viszony rendezése utánlétesíthető. Negyedszer említenünk kell a választási rendet. Mi annak aerogáltatását illeti, én, mint a javaslat előadója, egészen tárgyilagosan ítélek. Mindnyájan tudjuk, hogy a most egybegyűlt horvát-slavon országgyűlés egy oetrogált választási rend alapján hivatott össze. Ugyanez történt az 1865-iki horvát-slavon országgyűlés alkalmával is. Javaslatunkban nyíltan óvást tettünk ez petrogálás ellen. Nem tagadható, hogy ily petroválás által e királyságok általános és különösen alkotmányos jogai sértetnek meg, mely két különösen fontos körülmény a javaslatban ki is emeltetett. A m. évi oct. 20-ai legfeleiratban az öszbirodalom átalakulása azon okból hangsúlyoztatott, hogy ezt magasabb politikai szempontok követelték. Tudja az egész világ, hogy a sadowai ütközet után a viszonyok általánosan változtak. Ezen a kormány által is hangsúlyozott tényt e királyságok nemzete sem mellőzheti, mert a legfeleiratban a magasabb politikai szempontok is kiemeltettek. Habár a választási rend, melynek alapján összegyűltünk, oetrogált is, magasabb, politikai természetű szempontból mégsem mulaszthatjuk el haladéktalanul az államjogi viszonyok rendezéséhez fogni. Ha ez említett viszonyok rendezve lesznek, képesek leszünk országgyűlésünk, illetőleg törvényhozó testületünknek alapját is létrehozni. Kötelességemnek tartom tehát a felirati javaslatra nézve e négy főpontot különösen kiemelni. Kugler (Verőcze megye képviselője, eszéki ügyvéd) úgy nyilatkozik, hogy Horvátország és Slavónia nemzetének Magyarországgal egyesülnie kell, mert ezt kívánja a közös alkotmány és számtalan más, fontos körülmény. Azért szükséges, hogy a Száva, Dráva és Unna között lakó nemzet megkösse az uniót Magyarországgal. A territoriális integritást tartva szem előtt, ez országgyűlés kénytelen volt a feliratban ő felségét a határőrvidéki rendszer megszüntetésére felkérni. Szónok megjegyzi, hogy a javaslat, amennyiben államjogi viszonyokra vonatkozik, nem egyezik meg nézetével, mert abban részint a dualismus, részint a federalismus elvét látja kifejezve. Ha az országgyűlés ily alapon akarna törvényeket hozni, új provisorium létesülne, mely sem a birodalomnak, sem a nemzetnek javára nem válnék. Miután azonban szónok óhajtja, hogy a Magyarországgal való unió mielőbb létesüljön, opportunitási indokokból azt indítványozza, hogy a javaslat egész tartalmában en bloc elfogadtassák. Zivkovic megjegyzi, hogy az előtte szólónak néhány észrevételét a részletes vita alkalmával tárgyalás alá lehet venni. Elnök: Elfogadja a ház a kilenczes bizottmány által szerkesztett és itt felolvasott válasz - felirati javaslatot a részletes vita alapjául ? (A képviselők felállanak.) Elnök: Nem tudom megkülönböztetni a többség vagy a kissebbség kell-e felkérem tehát a képviselő urakat, hogy még egyszer nyilatkozzanak. (A többség felkel.) Zivkovic előadó felolvassa a javaslatot. (Az első öt pont vita nélkül fogadtatik el.) A 6. pontban foglalt azon kifejezés „az egyúttal felséged által is hangsúlyozott állami egység“ hosszabb vitát idézett elő. Vukotinovic egykori főispán azt kívánja mondatni „közös egység“. Jankovic Gyula gr. szintén módosítványnyal áll elő, mely azonban nem tartalmaz lényeges eltérést az eredeti szerkezettől. B rosz (plébános) igen részletesen és sarkasticusan emlékezik a Schmerling és Bach alatt e királyságokra tukmált octrogálásokról, melyeknek főczélja a centralisatio, germanisálás és despotismus volt, mi azonban mind eltemettedtt a solferinoi ütközet után, hol e királyságok hű fiai ontották véröket. Az országgyűlés ugyan többször ünnepélyesen óvást tett ez aorogálások ellen, de a miniszterek nem gondoltak vele. Az „állami egység“ kifejezése neki sem tetszik, s azért Vukotinovic indítványa mellett szavaz. Dr. Petrovic L. (A zágrábi 3. választókerület képviselője) küldőinek óhaja és érdekében kívánja, hogy a javaslat „állami közösséget“ említsen. Car (Varasd megye főjegyzője) az eredeti szerkezet mellett szól, (melyet azután szótöbbséggel el is fogadnak.) A többi 16 pont nagyobb ára eredeti szerkezetben fogadtatik el. Végül megjegyezzük, hogy az egyházi méltóságok közöl az ülésen jelen voltak Gruiia, és Smiciklasz, görög püpökök és Haulik érsek is. Ülés vége délben. Elnök kijelenti, hogy a legközelebbi teljes ülés, 29-én 10 órakor lesz. Eredeti külföldi levelezés. Bukarest, jan. 24. Az országgyűlés a verification hamar átesett, a kormánypárt többségben lévén a nagylelkűt játszotta a baloldal irányában könnyedén bebocsátván ezek közül is néhányat de Czezár Boltak mégis kiesett. Belgrád megye több választója kérvényt adott be Hajdú kormánypárti képviselő ellen. A kérelmet román nyelven adták be, de sok választó orosz és görög nyelven írta alá nevét. Cogalnicianu Kuza volt miniszterelnöke indítványára e kérvény visszavettetek, mert román országgyűlés csak román iratot fogad el. A tegnapi Monitor hivatalos részében hozta Bretiano Demeternek Bécsben e hó 21-én tarthat kedves fogadtatását. A román kormány nem egy jelét adta közelebb Bécs iránti rokonszenvezésének s igy reméljük, hogy az Erdély ellen izgató röpiratok pl. a Maniuféle és hirlapi czikkek nem sokára elvesztik a román nemzet előtt is minden jelentőségüket. Távol vagyunk attól, hogy emiatt sírjunk, csak olyan simptomát látunk ebben, melyet helyesen megjelöltünk. Ily gyorsan fogadta el a kormány a posta ügyet s a t. S mit felelnek mindezen jelekre ? Alaptalan tagadásokat, s hogy Brettano Demeter kettős játékot játszódván maga személyesen ment hypoerita módjára Párisba, hogy ott Oroszország mesterkedéseit előadja. S mit reményszek ezekkel elérhetni ? Nem mondom a czélt mert ezt ugyan ki ne látná? Meg akarnak mindenáron a kormányon maradni. Azt mondják ők, hogy az eredmény Erdély meghódítása fogna lenni ! De mi kell ilyen hódításhoz ? Valóban kevés ! Francziaországot, Angolhon és Olaszhont kell csak meghódítani . . . szegény esztelenek ! Azt hiszitek, hogy csupán óhajtástok már elég ily csoda végrehajtására ! A mi minket illet a legforróbban kívánjuk, hogy Francziaország ellenségei reményeikben csalatkozzanak, mert nem Erdély de egész régi Dacia teljes helyreállítása sem volna képes politikai létünket a napságtól biztosítani midőn tétlenségre fognának Románia nagy testvérei ítéltetni. Azt mondjátok, hogy szövetkeznetek kell Porosz és Oroszországokkal, hogy Erdélyt megkaphassátok. Bizonyosan azért is, hogy erősek lehessetek, követtek el mindent, hogy a hazafiakat elidegenítsétek. Miért követtetek el annyi törvénytelenséget ? Ugye Erdélyért ! Ilyen árért nem alkuszunk.“ A conservativpárt melyet helytelenül bojár pártnak neveznek s melynek orgánuma a „Terra“ soha sem izgat ellenünk, sőt szívesen beszél honi ügyeinkről. Közelebb ilyent is mondott: Bukarestbe nem sokára egy magyar konzul fog jőni.“ Szépen hangzik, csak nehogy Pestről a viszhang ezt verje vissza : „nem fog jőni.” Ugyan e lapok számában Blaremberg ezeket írja : „Több orosz emissarius, akik közt előkelő emberek is vannak, tisztelnek meg minket látogatásaikkal, különféle ürügyek alatt. Egy hátralék még az orosz occupacióból, melyet eddig hiában kértünk, most a legnagyobb szívélyességgel kifizettetett. r. 1. Torin©, jan. 27. (M.) Gualtiero csakugyan a kir. ház minisztere lett. Ezen kinevezés, mely ellen mult napokban lapjaink oly hevesen kikeltek, átalában a legkedvetlenebb benyomást okozta már csak azért is, mert a dec. 23-ai képviselői szavazással nyíltan daczol. Villa képviselő interpellációja nem adott ugyan feltűnő eredményt, de kétségkívül Cadorna népszerűségének vesztét eszközlötte. A belügyér politikai múltját tekintve mindenki jogot tarthatott a közvélemény méltánylására, de a kinevezési okirat ellenjegyzése a nemzet bizalmát megcsalta ! Ezen kinevezésben „Roma“ Páris művét látja, melynek egyébiránt nem volna más czélja, mint a kir.házat Ratazzi befolyása ellen biztosítni. A „Gazzetta Piemontese“-nek írják Florenczből, miként Ferraras Scialoja hatalmas befolyást gyakorolt a pénzügyészségre ; nem csoda tehát ha az elkobzott egyházi javakra nézve az illető miniszter egy Langrand-Damonceau-féle tervvel szándékozik előállni, s ha netalán a képviselők ebben gátat vetni akarnának, a ház feloszlatását előidézni készül. Hogy az olasz Tirolban nem hamvadt el a nemzetiség szent tüze bizonyítja Ilovereto városi tanács által tett óvás a vasúti személyzet ellen, mely az Üzletkezelésnél német nyelvet használva, sérti a törvényileg biztosított nemzeti érzelmet, s azonfelül nemcsak hátrányára, de kárára is szolgál az ottani kereskedelemnek. A városi tanács elhatározta az ebber sérclm orvoslását a közlekedési minisztériumtól sürgetni. Látni fogjuk ad e a bécsi minisztérium kedvez e választ, s fogja-e figyelembe venni Rovereto jogos követelését? vagy hogy ők is kezet foghatnak a magyarral ki ugyanezen, s hason sérelmi orvoslását csak az időtől várhatja ! Civita Vecchiából közük a „Nazione“-nak miként az ott táborozott franczia csapatok a közel levő falukban elhelyeztették. Mit mondanak erre az optimisták, kik a franczia kormány békés érzelmeiről annyira meggyőződvek, hogy a franczia csapatok kitakarodását kétségbe vonni sem merték ? Assauti s Nicotera közti párbajban, melyre Gualtiero kinevezése által a képviselőházba előidézett vita adott okot, az utóbbi sebesült meg. A „Diritto“ felségsértés vád alatt lefoglalhatott. A Massa-Carrarai városi hatóság egy a biro márványbányába vezető vasutat akar építtetni. A királyi Umberto herczeg városunkba érkeztek.