A Hon, 1868. szeptember (6. évfolyam, 200-224. szám)
1868-09-11 / 208. szám
fényes bizonyítékait s mindeddig egy szóval sem «zóláltatott meg. Ezek nem ferdítések, uraim. Ezek tények, — szomorú tények ; és ilyen van nem egy, de száz, melyek csak akkor szűnnek meg, ha a bécsi minisztérium filialisa — az Andrássy kabinet helyébe egy igazi önálló magyar kormány lép. Legjobb a Naplónak, ha hallgat. Előttünk hiába szépitgeti magát; ismerjük ő kegyelmét s tudjuk, hogy a mitől szépségét kölcsönzi, az csak — bécsi rongy. — Cs. k. magyar minisztérium. Épen most panaszkodik egy utazó előttünk, hogy a magyar állam északi vasut-vagyonjain „császári királyi“ felirat olvasható ; és ami még különösebb, hogy a harmadik osztályú kocsikon pusztán csak „királyi“ czim van, de az első osztályuakra már ezt nem találták elegendőnek s oda tették melléje a „császári“ szót is. Váljon, ez kedvezmény akart-e lenni az első osztályban utazó nagyurak számára ? Sohse tépelődjék utazó barátunk, így szokott már ez a mi kormányunknál lenni: egyszer királyi, másszor csátzári. — Lajtántuli hírek. Linczben és Grátzban a felirati viták befejeztettek. Prágában az országos fömarchal felszólította a 81 cseh képviselőt, hogy 14 nap alatt jelenjenek meg az országgyűlésen, ellenkező esetben új választások fognak kihirdettetni. Lembergben a bizottság Zyblikiewicz indítványát ajánlja az országgyűlésnek elfogadás végett. Ez indítvány azt akarja, hogy Galiczia összes kívánsága az alkotmányt illetőleg egy feliratban fejeztessék ki, mely felirat ő felségének nyujtatik át Lembergben való artózkodása alatt. Kölföld. Dunai fejedelemségek. Galaczból írják a „N. Fr. Pressernek: „Minden dementi daczára a bolgár izgatás Romániában teljes haladásban van. September 2 án a kitűnőbb görögök és bolgárok összegyűltek a börzeteremben, amint mondják, egy idegen kitűnő görög személyiség jelenlétéért. Több beszédet tartottak és azt mondták, hogy szükséges, hogy a bolgárok és görögök egyesüljenek, hogy a szándékolt czélt biztosabban érjék el. Ha váljon programmot is fogalmaztak-e, nem jutott nyilvánosságra, mégis kétségen kivül látszik lenni, hogy rövid időn a Dunaparton uj támadás lesz.“ Bukarestbe először 15 ezer fegyver érkezett s azt a Dialu Spiri fegyvertárba rakták le, és 15 ezer Peabody fegyver, melyet Mebedietzianour a román kormány rovására vett, útban van. Egyéb is mutat hadkészületekre, így a seregorganisatio, szaporítás, oly mértékben, milyenben még soha sem történt. Francziaország, Heydt és Schleinitz,porosz miniszterek Párisban voltak, de csak utjokba ejtvén azt, így Heydt a mint visszatért déli Francziaországból, Schleinitz pedig Trouvilleban volt, megfordultak Párisban és Moustierral „az Európa békéje, fenntartása és erősítésére nézt kedvező nézeteiket kicserélték.“ És az általános lefegyverzés kérdése most már Francziaország részéről is egy cseppet sem tartatik jókorinak. A „Kreutz Zig“ pedig azt mondja, hogy a császár Moustierral újra huzamosb ideig beszélgetett, mikor is újra szilárd elhatározását fejeze ki, hogy minden hatalmassággal jó viszonyban akar lenni. Stanley lord is közelebbi ottléte alkalmával Moustiert ismételten biztosító, hogy az angol cabinet mindent meg fog tenni, ami hatalmában áll, hogy az általános béke fennmaradjon. A „Courier du Havre“ írja, hogy a császárnak czélja a „Monsteur“ ben manifestumot kibocsátani, amelyben minden félelmet egy Poroszországgal történhető háborúra nézt alaptalannak nyilvánit. Egyszersmind a „Constitutionnel“ is dicsérettel halmozza el a „Nord. Alig. Ztg.“ot egy czikkeért, a miből kitűnik, hogy most már a Rajnán túl is kezdik híven előadni a franczia kormány és nép valódi érzelmeit, s egyszersmind óhaját fejezi ki, hogy a többi újságok is épen oly pártatlanul adják elő a dolgokat. Az ország belállapota azonban munkaszünetek által is van zavarva. Marseilleben a nyomdászok, Párisban a favágók hagyták félbe a munkát Más testületek is követni fogják s azt hiszik, hogy e tekintetben a munkások közt egyetértés van. De ami a kormányt leginkább aggasztja, az a parasztok magatartása, akiket a katonatörvény még inkább sértett, mint a köztársaság idejében a 45 centime adó. A chalonsi táborban a császár fogadtatásáról már tettünk említést, még csak azt tesszük hozzá a „Patrie“ után, hogy a császár annyira meg volt hatva, hogy kényezett és hogy az egész mise alatt, daczára, hogy nagy hőség volt, fiával együtt térdepelt. A császárné September 7-én készült a táborba menni. A „Constitutionnel“ azon czikkének, amelyet említünk és amely a párisi börzén oly nagy hatást okozott, a „N. Alig. Ztgu nem tulajdonit olyan értelmet, mint a pénz emberei. Az egész csak annak az értelemnek volt kifejezése, vélekedik e lap,hogy a béke most nincs megzavarva, de hogy minden félreértést elkerüljenek, meg kell jelölni azon pontokat, melyek azt megzavarhatják , a „Constitutionnel“ ezt tette. Azonban nem titkolják azon lapok, hogy „Délnémetország elnyerése Poroszország által“ semmi tényleges alappal nem bír. Poroszország egész magatartása a prágai béke óta bizonyítja ezt. Különben is a „Constitutionnel“ másnap kinyilvánító, hogy az említett passusnál csak egynéhány porosz lap lebegett szemei előtt. És erre azt mondja a „N. Alig. Zig“, hogy a porosz lapok néhány extravagantiája (amivel azonban nem ért egyet) nem helyezhető sempui arányba a franczia lapok, Jaunt a „Liberté“ és „Pays“ hangjával, amelyek szomszédjuktól, Poroszországtól egész tartományokat akarnak elragadni, így a Bismarck lapja. Denique ez mégis csak czirógatás, de macskakörmökkel. A „France“ egy hosszabb czikket közöl e czím alatt „a három szerződés“, melyben többek közt ezeket mondja : „A párisi, zürichi ,prágai szerződések Francziaországra nézve az olasz, keleti s német kérdést befejezett tényekké tevék. Francziaország a loyális módon létrejött szerződések által alkotott helyzetet elfogadó, így tehát, ha a nemzetközi viszonyt senki sem sérti meg, nemcsak hogy nincs háborúra ok, hanem más kérdésben nincs is érdekelve. Háború csak azon esetben lehetne, ha Oroszország Törökország integritását újból fenyegetné,ha Ausztria befolyását Olaszországban újra el akarná foglalni, ha Olaszország Rómát meghódítani s Poroszország Dél-Németországot absorbeálni akarná. Míg a merészségek által új helyzet nem jö létre, amit előre látni nem lehet, a diplomáciai megegyezésen nyugvó békét biztosítottnak lehet, sőt kell tekinteni. Jelentése az állandó pénzügyi bizottságnak az 1868. évre előterjesztetett államköltségvetés tárgyban. Tisztelt képviselőház! Midőn a tisztelettel alulírott bizottság a jelen évi államköltségvetés felett „Jelentését“ a képviselőház asztalára letenné, nem mulaszthatja el mindenekelőtt rámutatni arra, miszerint ez első állambudget, mely rendszeres alakban kerül a magyar országgyűlés elé, szintén egyike megújult alkotmányos életünk jelenségeinek , egyike azon nagyfontosságú momentumoknak, melyek egyrészt tanúságául, másrészt biztosítékául szolgálnak annak, hogy a nemzet a pénzügyek terén is ön sorsa felett már szabadon intézkedhetik, s országos háztartását önnön érdekeivel megegyezőig rendezheti. De midőn ezt teszi, nem tartja fölöslegesnek megérinteni azt is, hogy állami életünk ez egyik új vívmányával egyidejűleg arra is utalhatunk állami háztartásunk ez első alkotmányos megállapítása alkalmával, egyrészt az első szervezkedés és az átmenetnek nehézségeit méltánylólag számba venni; másfelől, tekintve azt, hogy nemzeti hitelünk s anyagi emelkedésünk ép úgy, mint politikai tekintélyünk és erőnk nagyrészben pénzügyeink rendezett voltától és az államháztartásbani egyensúly biztosításától függ, arról gondoskodni, hogy a kiadások és bevételek közt a helyes arány fenntartassék, egy egészséges és szilárd államháztartási rendszernek alapjai megvettessenek. E kettős tekintetet vélte a pénzügyi bizottság is, osztozva azon elvekben, melyek a pénzügyminiszter úr által is az államköltségvetés beterjesztésekor ez irányban kifejtettek, szem előtt tartanáénak. A miért is egyfelől méltányos figyelembevétele az átmenet nehézségeinek, s a szervezés akadályainak ; másfelől kellő mérlegelése a nemzet fizetési erejének, a a kormányzat visszautasíthatlan feladatainak, valamint gondos szem előtt tartása a takarékosság és költségkímélés tekinteteinek ; képezik az alapot, melyből a bizottság tárgyalásai folyamában kiindult, — a nézpontot, mely szerint a budget tételeit egyen kint és egészben birálá, — a zsinórmérvet, melyhez megállapodásai és javaslataiban alkalmazkodott, így fogta fel a bizottság feladatát. Ezen szellemben iparkodott és oly fontos, mint nem kis nehézségekkel járó hivatásának megfelelni; és midőn a jelen tanácskozmányainak eredményeit bemutatná, azon hitben él, miszerint a tisztelt képviselőház felismerendi azt is, hogy a bizottság e munkálattal nemcsak a jelen közvetlen szükségletének kívánt eleget tenni, hanem oda is irányozó törekvéseit, hogy egy hasonczélú későbbi munkálódásnak rögös útját lehetőleg egyengesse, s biztosi alapjait megvesse. Másrészt szükségesnek tartja a bizottság méltányolva beismerni azt, hogy tanácskozásai folyamában mindazon közelebbi felvilágosítások és adatok, melyek munkálatának biztosi alapon való eszközlésére, s teljes tájékoztatás tekintetéből szükségeltettek, s a minisztériumtól előterjesztetni kérettek, ez utóbbi által lehetőleg teljes mérvben a bizottságnak tényleg rendelkezésére is bocsáttattak. Ezeket előrebocsátva, áttér a bizottság azon nézpontok tüzetes ismertetésére, melyek szerint az összes költségvetést illetőleg eljárt, s melyek őt megállapodásaiban átalában vezérelték. Először : ami azon budgettételeket illeti, melyek Magyarországra vonatkoznak, ezeket a bizottság részletesen és minden irányban behatólag tárgyala. Azonban az Erdélyre nézve előirányzott tételeknél a bizottság részletekbe nem ereszkedik, hanem szem előtt tartva azt, hogy az egész fennálló igazgatási szervezet csak átmenetesnek tekinthető, jelentékenyebb változtatások ez év folytán foganatba nem vehetők : az illető tételek nagy részét általányképen helybenhagyandónak vélte s módosításokat csakis ott hozott javaslatba, hol azt külön pénzügyi vagy politikai tekintetek követelték. — Horvátországot illetőleg végre a bizottság, figyelemmel a folyamatban lévő egyezkedésekre, az előterjesztett budget tárgyalásába nem bocsátkozott, hanem az 1867. évre fennállott budget tételeit fogadta el addigra is, míg a közjogi végmegállapodás nyomán az újabb költségvetés fog életbe léptetni. Ugyanily kép említendő fel az, hogy a bizottság által ol) költségvetési tételek, melyek a fennálló kormányzati szervezettel organikus összefüggésben már nem állanak, s inkább átmenetes, vagy egyenesen rendkívüli szükségletek fedezésére irányoztattak elő: az illető minisztérium rendes szükségleti budgetjéből kitöröltettek, és az extraordinarium megfelelő szakaszába helyeztettek által. Egy további jelentékenyebb körülmény a bizottság munkálatában a lehető legnagyobb takarékosság követelte levonások és törlések eszközlésbe vétele, mely irányban különösen a következők tartandók szem előtt: A megtakarítások, melyek az egyes minisztériumok kiadási összegeiben s egyes tételeinél történtek, kétfélék. Vagy ugyanis levonások, azaz költség-leszállítások, melyeket ott hoz javaslatba a bizottság, ahol az illető kiadási tétel vagy rendeltetése, vagy természete, vagy a legközelebb múlt évek tapasztalásai szerint olyannak mutatkozott, hogy az előirányzott summának alábbszállítása indokolt és ki is vihető , vagy pedig törlések, azaz egyes tételeknek egyszerű mellőzése, ahol név szerint az illető költségösszegnek megfelelő állomás, tiszti hely stb. vagy egy átalában nélkülözhetőnek, s feleslegesnek ismerteték fel, vagy pedig bizonyos rangban, vagy fokozatban lévő hivatali személyek számának kevesbítése szükségesnek látszik , megjegyezvén, miként mind a levonások, mind a törléseknél kellő tekintettel vala a bizottság mindenütt arra, hogy oly tételeknél, amelyeknek előirányzott összegei a minisztérium által élvezett indemnity alapján már részben elköltöttek, a törlés csak az esztendő utolsó negyedére, mint amelyre eddigelé az in-