A Hon, 1869. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1869-09-11 / 208. szám

A magyar orvosok és ter­mészetvizs­­gálók XIV-dik vándorgyűlése, Fiu­méban. (Kg.) A megnyitó közülésből. Ver­­n­e­d a polgárnagy beszéde. En­gedjék meg, nagyra becsült uraim, hogy tolmá­csoljam azon kifejezhetlen öröm érzelmét, me­lyet Fiume polgársága a tudomány annyi je­les bajnokainak ünnepélyes megérkezése foly­tán érez. Fiume történelme ma önök által egy szép és óhajtott lappal fog gazdagodni: önök megjele­nése ma legkedvesebb vágyaink egyikét elé­gíti ki. Szolgáljon tárgyul önök mély tanulmányozá­sainak a tenger, mely bennünket környez és lát­­hatlan világa, kristálytiszta és édes cserme­lyeink, a tengerpart, a növények, és mindazon elemek, melyekkel a bőkezű természet ezen par­tokat felruházta. Szolgáltasson vizsgálódásaikban világosságot a tudomány, mely nem ismer határokat, s vajha jobbra forduljon az ország állapota az önök tu­do­m­ánya és tanácsai folytán. Tekintve, igen tisztelt urak, az önök szívessé­gét és elnézését, Fiume azon reménynyel ke­csegteti magát, hogy azon keveset, mit önöknek nyújthat, azon soknak zálogául és mérvéül fog­ják tekinteni, mit tenni óhajtana, ha korlátolt eszközei megengednék. Fogadják, tisztelt urak, szívesen azon üdvöz­letet, melyet az egész város nevében hangozta­tok; fogadják a legmélyebb hála érzelmeit azon megtiszteltetésért, melyet irányában tanu­­sítanak, midőn meglátogatják és oly szép alkalmat szolgáltatnak neki arra, hogy köz­vetlenül nyilvánítsa önöknek azon érzelmek kincsét, melyek az egész lakosság keblét mind inkább lelkesítik, é­s nemes és lovagias nem­zetünkhöz fűzik. Éljen Magyarország! Éljenek igen tisztelt ma­gyar vendégeink! A közí­lésben Domini Vincze tanár a fiumei hajózási és keresk. collegium igazgatója, hosszú olasz beszédének tárgyát az orvosi és természettudományok s a hajózás ké­pezték. — Ritka szerencsével tünteti föl az emlí­tett tudományok között levő legkiválóbb talál­kozási pontokat, s ezekből beszéde folyamában fölötte fontos kérdéseket von le az emberiségre nézve általában s a természettudományokra és hajózásra nézve különösen. Feltüntetvén, mily szembeszökőleg találkoz­nak a benső viszonyok, az egészségtan, termé­szettan és légtünetisme terén, a következő téte­leket állítja föl : Az egészségtan körül: 1. Az orvoskar figyelmét a jelenleg létező kü­lönféle utasítások érettebb megvizsgálására irá­nyozza, hogy ilyképen egy új és olyan utasítás állapíttassék meg, mely kizárja mindazon bi­zonytalanságokat, melyeket a jelenleg tényleg létezők különfélesége feltüntet, különös tekin­tettel lévén e részben a hajókon alkalmazható eszközökre. 2. Felszólítja a gyülekezetét, hogy ragadja meg a kezdeményezést, az elfogadott utasítások lehető legnagyobb elterjesztésére czélszerű esz­közökkel küzdvén, s egyszersmind a létező s általánosan elterjedt előítéletek ellen; czél­­ravezető eszköz gyanánt szolgálhat e rész­ben a népszerű nyilvános és a falusi elemi ok­tatás. 3. Végleg elhatározni, ha vájjon csakugyan léteznek-e indokok, melyek hasznosnak tüntetik föl a besózott hús élvezetének eltiltását a hajók fedélzetén. 4. Feltalálni azon pótszereket, melyek amel­lett, hogy jobb táplálékot nyújtanak, egyúttal gazdászati szempontból is ajánlatosak. A természettan terén de Domini hosszasan be­szél a vízszintes hold (luna horizontális) tüne­ményéről, előadja a természettudósok által ed­dig felállított magyarázatokat, s miután azok helyességét határozottan kétségbevonta, végül javalja, hogy „mivel az e tüneményről állott ma­gyarázatok egyike sem kielégítő, a tisztelt gyü­lekezett tegye magáévá s különös vizsgálódások tárgyává a kérdést, s igyekezzék annak szigorú és végleges megfejtését adni.“ De Domini végül a Bora nevű kelet-és­szak­keleti szélről beszél, mely az adriai tenger ke­leti partjain szokott uralkodni, s különösen Triesztben és Zenggben dühöng, azon elvből in­dulva ki, hogy ezen dühös szél előjelei természe­tesen inkább felismerhetők a magyar-horvát szárazföldön, mint nálunk. A hajózás, földmű­velés és ipar érdekében indítványozza : 1. Hogy a gyülekezet jelölje ki a legalkalma­sabb eszközöket, oly régből, miszerint a Fitz- Roy rendszer szerinti időjelzések segélyével közvetlen, rendes és gyors közlekedés létesít­tethessék a magyar-horvát szárazföld és part­vidéke között. 2. Hogy ezen gyülekezet elnöki bizottsága, az illető tanulmányok eredményének megfelelőleg, eszközölje ki a magyar minisztériumoknál a fö­­nőbb említett útmutatások életbeléptetését. A jövő évi gyűlés helyéül leginkább Aradot emlegetik, elnökéül pedig József főher­­czeget, s alelnökül Aczél Pétert. Egy igen nagy­párt (a tulajdonképi többség) M. Szigethet óhaj­taná, de hamar elhallgattatják azzal az érvvel, hogy Szigethig ma még nem jár vasút. jobboldalt tette felelőssé a Fiuméban támadt vi­szályért, és s­emére veté, hogy még azon jogo­kat is, melyeket igazabul maga elismer, tényle­­gesitni vonakodik,­­ hogy azért Ciotta heves szókkal illesse azon férfiút, ki Fiume hűségét évek óta lankadatlan buzgalommal tartja éb­ren, s ki iránt tiszteletét kifejezni az itt levő magyarok még jobboldali érzelmű része is, alig kevés kivétellel kötelességnek tartotta,­­ és hogy Verneda polgármester és elnök kikeljen ellene, azt csakugyan nem vártuk. A két urnak a magyarok közül egy kettő pártjukat fogta, de a tetemes nagy többség oly határozottan Matko­vics mellett nyilatkozott, hogy az elnök szüksé­gesnek látta engesztelőleg közbe lépni. B. Vécseynek csilapító és félig meddig elég­tételt szolgáltató beszédéért Matkovics köszö­netet mondott, de egyszersmind kijelentette, hogy szólani többé nem kíván. Később békejob­bot kínált Vernedáéknak, ha vele együtt Fiume város jólétét előmozdítani akarják. Az aristo­krata pártvezérei azonban a békejobbot büsz­kén utasították vissza. Ezzel vége lett a magyar vendégek épülésére Csobháék által rendezett nagy „tánczmulatságnak“, vége lett az ebédnek, az ágyuszó és zenetus kisérte felköszöntéseknek, és másnemű tánczmulatság kezdődött, melynél magyarok és olaszok egyforma tűzzel járták a­­ csárdást a kemény kövezeten, Bunkó jó zenéje mellett. Aztán szétoszlottak a vendégek ki haza, ki sétákra, a legtöbb pedig a roppant drága szín­házba (egy másodemeleti páholy 4 személyre 20 frt) az Ondina ballet gyarló előadását isten tudja hányadszor megnézni. Előadás végeztével olaszok és magyarok a fő téren összegyűltek és Bunkó zenéjével, a Rákó­­czy induló hangjai mellett, római gyertyákkal, számos szövétnekkel, útközben sok ezerre szapo­rodva vonultak az Ürményi térre, az öreg Mat­kovics lakása elé. Matk, a tömeg által több íz­ben eget verő hangon megéljeneztetvén, újra lelkes szavakat intézett ahoz, biztatva, ígérve és vigasztalva. Aztán felhangzott a Szózat, ze­nében, dalban, olaszok és magyarok kalapjai­kat levették, s úgy tisztelték szabad ég alatt e lelkesítő dalban a hazaszeretetek Matkovicstól Verneda lakása elé vonult a tisz­telgő társaság, ki azonban oly sokáig váratott megjelenésére, hogy utoljára egy megeredő eső a tisztelgést szétmosta. Holnap reggel 5 órakor 150 tagból álló tár­saság a Lloyd e czélra átengedett hajóján Triest érintése nélkül Velenczébe megy, honnan csü­törtökön este tér vissza. (Kg.) Fiume, sept. 6. Az ünnepélyes köz­gyűlésről tehát ismét a hadtengerészeti akadé­mia kertébe szállingózott a vendégsereg és­ el­foglalták a 16 frtos terítékeket. Bunkó zejsekta­­ra a Mecklenburg-Schwerin ezred bandájával felváltva elevenítő zenét kezdett, a tányérok ,és­­evő eszközök csörömpöltek és a sokaság apró csoportokra oszolva vagy rang és nézet­kü­­lömbség nélkül egymással elvegyülve egész bé­kességben falatozott és h°llgatta végig a hiva­talos toaatokat. Teljes egyetértésben éljenez­tük meg I. Vécseyvel a királyt és a királynét, Kubinyi Ágostonnal József főherczeget és Fiu­mét, élvezettel hallgattuk dr. Bódog Albert csi­nos toastját. Azután felállott Matkovics, és ismeretes nyilt modorával, ismeretes fájdalmaknak adott kife­jezést, megható szavakban ecsetelte szülővárosa helyzetét, azon körülményeket, a­melyek e sajnos helyzetet előidézték, s utalt azon még mindig fennforgó akadályokra, melyeket a fiu­mei aristokrata párt férfiai nem hogy megszün­tetnének, de még folyton szaporítanak. Kérdé : ha tudják jobboldali pályatársai e súrlódások okait, mért nem iparkodnak azokat elhárítani ? Ha megengednék is, hogy az ősz politikai bajnokot heve elragadta, midőn szóközben a Egyetemet s ipartanodákat Er­délynek. (iv) A választások előtt röpiratokban úgy, mint fennhangú szavakban igértetett, hogy Er­dély azon esetre, ha a kormány mellett szavaz, mielőbb egyetemet és ipartanodákat fog nyer­ni, a közigazgatás és jogszolgáltatásra vonat­kozólag ígért reformokon kívül. Ez ígéretek hitelét igen emelte Kolozsvár város egyik képviselőjének, akkor ön képviselő­jelöltjének, a közlekedési miniszter úrnak kapcsolatba hozott neve, ki a sanyarú két évti­zed alatt az ország anyagi és szellemi haladása érdekében elvitázhatlanul érdemeket szerzett magának. Különösen Kolozsvár városának választó­pol­gárai lettek ez ígéretekkel felbiztatva, miután az egyetemnek s az első ipartanodának Kolozs­várit leendő felállítása csatoltatott azokhoz. Hogy ily ígéretek a szavazatokra döntő be­folyással bírtak, úgy véljük ott a túlsó oldalon sem fog kétségbe vonatni,kivált miután az is köz­tudomású, hogy az erdélyi vasutak kiépítése is azokról lett feltételezve. Hónapok teltek el a választások óta, s az egyetem és ipartanodák érdekében egyetlen lé­pést bár nem bírtunk felfedezni, pedig állhata­tosan hisszük , hogy ha a megválasztott képvi­selők felállításuk tárgyában indokolt javaslatot terjesztenek a képviselő­ház elébe, az pártkü­­lönbség nélkül elfogadtatott volna. Sőt azt sem vonjuk kétségbe, hogy ha az oktatás Ugyér úr ezek szükségességéről magának meggyőző fel­világosításokat szerez, ma már a szervezések küszöbén állhatnánk. Constatálva a választások előtti és utáni té­nyeket, szabadjon ez érdemben felszólalnunk. Az opportunitás politikája amúgy is azzal indo­­koltatott, hogy a közhazának anyagi és szelle­mi haladásra van szüksége és a közjogi küzdel­met nem lehet az elébe tolni. Hogy e politika helyes lenne, teljességgel el nem ismerjük, mert a közjogi küzdelmek az ál­lami lét attribútumainak visszaszerzésére irá­­nyoznák, a­mely ország pedig ezekkel nem bír, anyagi és szellemi haladását sem mozdíthatja elő kellően, miután pénzerejéről csak annyiban rendelkezhetik, a­mennyiben az államszükség­let czíme alatt igénybe véve nincsen, ezen szük­ségletet pedig önmaga meg nem határozhatja. Egy egyetemnek nem csak tudományilag van közhatása, de van azon tekintetben is, hogy a nemzeti és felekezeties különködést lazítja, éles­ségéből kivetkőzted, s fölébresztvén a közhaza­­iránti és a felebaráti szeretetet, ennek amazok fölébe helyezését csepegteti a fogékony ifjú szívbe. Meg kell ismernünk, hogy Erdély a mit élt államok után még nagyon hátra áll tudományi­lag — minek okát főleg azon helyezetben kell keresnünk, melyben több mint másfél századon át sinylett; és sajnálattal kell beváltanunk, hogy a nemzeti és felekezeties súrlódások,­inger­lések és bujtogatások folytán mindegyre fölme­rülnek. Az ipartanodák a mellett, hogy az elméleti tudományt terjesztik, a gyakorlati szakképzett­séget is fejlesztik — sőt arra is befolynának, hogy ne legyünk író, pap, ügyvéd és orvosokból álló nemzet már­is a túlságig nagy létszámú bureaucrata sereggel, hanem lépjünk az iparüz­let terére is, mely az anyagi jóllétet és függet­lenséget ígéri, szakképeseknek biztosítja. Erdélynek ipartudományra, szakképzett ipa­rosokra kiváló szüksége, mert alig van egy ne­­hány iparos a­ki reáliskolában tanult, azt vé­gezte — és mert a megindított vasutak az in­­portálások miatt iparosait már is érezhetőleg szegényitik, s miután tudomány és szakképzett­ség nélkül a versenyt ki nem állhatandják, ho­va tovább mind inkább szegényitendik. De Erdély a kormánytól egyetem és iparta­nodák felállítását már a „do ut des, facio ut fa­cias“ jogelvén alapuló viszonosságból kifolyólag meg is várhatja, mert szavazata mentette meg egy időre a már ingadozott delegationális alapot, úgy is a pénzügyminiszter úr állította sőt töre­kedett kimutatni, hogy az államháztartásban de­ficitünk n­ncsen, sőt feleslegünk mutatkozik — egy ország nevében kérjük : szánjon budgetjé­­ben egy rovatot ily égető szükség fedezésére; mert már a jog, orvostani s technikai facultások és egy két ipartanoda felállítása jótékony ha­tással leend arra, hogy a költségvetésben felvett adókat fizetni is lehesse­n. Aztán ha már vannak tanfelügyelőink, kivá­­lasztottan olyanok, kiknek GJS része az oktatás terén soha sem működött — legyen legalább egy általános­­tudomány­egyetemünk, s legye­nek iskoláink, hol iparosaink képezhessék ma­gukat — különben sajnosan jut eszünkbe, hogy „fenn az ernyő, nincsen kas.“ Máskülönben e kies, de szegény országot a XIX. század haladó és practicus szelleme job­ban le fogja nyomni , mint sülyesztették az 1848—­ ki viharos eseményekkel fölmerült rombolások — mert a közélet igazolja, hogy akár hány ország, melyen ily rázkódások vo­nultak át, kiépülte magát tudománya, ipara ál­tal, sőt túlszárnyalta az olyanokat, hol jog és elvharczok diadalt nem ültek és vereséget sem szenvedtek — de tespedésben maradtak. „Qui cito dat, bis dat“ legyen tehát a kor­­mánypártilag hirdetett reformok mozdonya. A kalocsai ásatások. A kalocsai ásatások nagyban és egészben befejezvék, négy heti munka után, melyet húsz napszámos vitt véghez. Találtunk három, illetőleg négy egymással összekötött vagy egymás fölött emelt elszigetelt építményt, melyhez semmi más alapzat nem csatlakozván, minden további nagyobb felfedő­­dés valószínűtlenné vált. A legrégibb építmény szent István korára vihető vissza, annak egyedül alapzata maradt fönn ; ez kis templomé volt, mihez aránytalan nagyságú, a templom testéből nevezetesen kiszökő kettős torony alapzat csatlakozik nyugat felé, világo­san kifejezett erősítési jellemmel. Nem tudom, váljon e két nyugati toronynak megfelelt-e két keleti is, de ezt valószínűvé teszi a magyar szé­kesegyháznál dívó egykorú szokás, mely szerint a fehérvári bazilika példájára e nagyobb tem­plomok négy toronynyal láttattak el. Ezen sz. István korából származó alapzat nevezetes kis, az emlékszerűséget kizáró mér­veiről ; erősítve volna tehát e példánynyal is többször kimondott nézetem, mely szerint az emlékszem építkezés nálunk csak III. Béla alatt kezdődik. Az említett alapzat az arra emelt későbbi két épület alapzata alatt fekszik, mely körülmény amannak régibb voltát kétségen kívül helyezi , de ezen ős­régi alapzatot későbben csak két he­lyen bírták felhasználni, mert a templom hibá­san volt keletelve. Tudvalevő dolog, miként a régibb keresztyé­nek egyházaikat szabályszerüleg úgy rendezték vagy helyezték el, hogy a szentély, az úgyneve­zett chorus vagy sanctuarium keletre esett, mit keletelésnek „orientationak“ neveztek.Az érintett alapzat egészben ugyan szintén kelet felé te­kint, keleten volt sanctuariuma is, de mégis csak úgy, hogy az a valódi keleti vonaltól több fok­kal eltér észak felé. Ugyanezen esetet vesszük észre a fehérvári bazilikánál is; kimondhatjuk tehát, hogy szent István korában nálunk vagy nem értettek a keleteléshez, vagy hogy az építkezést a nyár hosszabb napjaiban kezdvén, nem vették alapul a napnak átlagos fölkelési pontját. A szent István korából származó templom, melynek felső, a földszint fölött emelkedő része alkalmasint kevéssé tartós anyagból készült, csakhamar elenyészett, illetőleg tűz által, minek számos nyomait találtuk alapzata kiásása al­kalmával, s igy keletkezett a második kalocsai templom, mint első jelentésemben mondom, vagy a XII dik század utolsó, vagy a XIII ik első éveiben; s ez már minden tekintetben emlékszerű volt, mint ezt elrendezése, pompás építészeti anyaga és annak kimivelése mutatja. Elrendezésére nézve megemlítettem, miként ez mindenben a franczia iskolát árulja el, mihez most hozzáadhatom, hogy ezt tanúsítja egy fenn­maradt sírkő is, mely így szól : Martinus Ravesu Lapicida Jacet­hic azaz : itt fekszik Ravesu (vagyis Ravesus) Már­ton kőfaragó. Kőfaragónak azonban akkor nem a mai kő­faragót, hanem az építészt, a tervezőt nevezték, s egyébiránt a tervezőn kívül, más az építkezés­sel foglalkozónak akkori időben nem is adtak volna sirkövet, legkevésbbé­ pedig fehér már­vány sirkövet, minő a szóban levő. Hogy pedig Ravesusunk franczia volt, sejthetjük nevéből, mely egy még ma is Francziaországban élő csa­ládnak neve, így jelesen egyik Raves 1817-től 1828-ig a franczia kamara tagja, sőt hosszabb ideig kinevezett elnöke is volt. E franczia névnek tökéletesen megfelel a minden tekintetben franczia elrendezés is, mely szerint a mai szentély zárlalát folyosó vagy járda vette körül s ennek külső peripheriáján öt, a közös középpontból tengelyével kisugárzó kápolna fejezte be a szentélyfőt. A pesti városi templomban megvan még a belső szentély s az e körül futó folyosó, de hiányzik a kápolna ko­szorú, mely specificus franczia jellemű. Jobbra balra, azaz észak és délfelé a sugárzó kápolnán kiszökött a kereszthajó északi és déli ága, az utóbbit pár hüvelyknyire találtuk a föld mai színe alatt, az északinak köveit pedig any­­nyira kiszedték és használták fel az újabb tem­plom építkezésénél, hogy itt az alapzatnak csak legmélyebb kősorát, s még ezt sem mindenütt ásathattam fd (egy helyen csaknem 16 lábnyi mélység­ben.) E templom testét, az úgynevezett koszhajót, födi a mostani székesegyháznak teste, mely am­annak falain emelkedik, s igy itt a déli kapuza­tot a modern falakból ki kellett vésetnem, mi azonban a fáradságot bőven jutalmazta; — mert itt pompás, fehér márványból igen szabatosan faragott talapot (sockel) találtunk. Volt végre a régi székesegyháznak nyugati ikertornya is, mert arra mutat két a mostani tornyok előtt talált lépcsőház-alapzat, de úgy tetszik, mintha a régi ikertorony nem annyira szökvén ki, mint a mostani, alapzata is az utób­bié alatt van eltemetve, miért is azt sehol sem találhattam fel. Említem, miként ezen inkább a XIII-dik szá­zad elején, mint a XII-nek végén keletkezett emlékszerű székesegyháznak építkezését vagy Saul (1193—1202) vagy Bertholdus (1206— 1216) érseknek kell tulajdonítanunk, leginkább azért, mert szylte középutat tett a székesfehér­vári államtemplom, a pécsi székesegyház és XIII-dik század folytán keletkezett magyar apát­sági templomok közt; említem továbbá azt is, hogy keletelése, ámbár nem tökéletes, mégis sokkal szabatosabb a régibb sz. István korából származó templom alapzatáénál. A jobb keletelés, elrendezés és főként a jobb alapzás (Fundk­ung) követelése miatt a XIII-dik századnak építkezésénél nem használhatták azt, mi a XI. század elejéről felmaradt. A XIII-dik század művénél még alapzatában is többnyire szabatosan faragott jó követ alkalmaztak, míg a XI­­k század alapzatának köve közönségesebb s nem faragott, hanem csak törött s itt nagy mérvben még tégla is van alkalmazva ; de ezen téglát kitűnőnek és a legjobb régi római téglá­val vetélkedőne­k­ mondhatni. Általán a tégla- és a cement készítés, mint ezt a fehérvári ásatások is bebizonyították, sz. István korában még a ró­maiak nyomdokán járt, ezt a római emlékszerű építkezés hagyományának mondhatni, mi mel­lett még a tégla rendkívüli nagy mérvei is szó­lanak. A történet székes­egyházun­k lerombolását nem a töröknek, hanem magyar hajdúknak tu­lajdonítja, kik ezt a XVII­I. század kezdetén kifosztották és leégették. Miután tehát Kalocsa a töröktől visszavétetett s az érsekség itt újra megalapittatott, uj templomra volt szükség ; s itt már is a régibbnek még fennmaradt alapza­tát, sőt egyes a föld szine fölébe emelkedő részeit is felhasználták az épületet szűkítve és kurtítva. Szűkítették, midőn a régi kereszthajó ágait elhagyták, kurtították, midőn a szentélyfőnek folyosóját és sugárzó kápolnáit egészen elmel­lőzték és a mai sanctuarium falát egyenesen a régi belső szentélynek oszlop talapjaira és kör­falaira rakták fel, s azért az előbbiek mai nap is részben kikandikálnak az uj falból s csekély munka után egészen kiszabadultak az azokat körülvevő rész tégla és vakolat köpenyből. Ha­sonlókig sikerült a régi déli kapuzat talaját is kiszabadítani, de itt már faragásra és vésüzés­­re volt szükség s e munkát végezvén találtuk, hogy az új építész úgy járt el, mintha valaki arany edényt, hogy ezt becsesebbé tegye, meg­­czinezné. E mai czinedény, vagy­is a mostani kalocsai székesegyház tehát bennünket alig érdekelhet, nem érdekelhet az északi oldalához 1780. kö­rül épített pincze sem, melyet azonban azért kellett nagy fáradsággal, közelebb vizsgálni, mert itt e kérdést fel kellett oldani: vájjon nem állottak-e régebben e helyütt a templommal ösz­­szeköttetésben lévő építmények, s nevezetesen vájjon sz. István korában nem éltek-e nálunk is, mint másutt történt, a káptalan tagjai közös életet, közös refectoriu­m­ban, dormitoriumban és kereszt­folyosón, vagyis nem volt-e a székesegy­házhoz zárdaféle függelék (clausura) csatolva ? Az ásatások eredménye e kérdésre valamint itt, úgy a templom más oldalain is nemmel felelt s magában állóknak mutatta legelőször a sz. István korából, utóbb a XIX-ik század elejéből származó templomot is. Nagyban és általán ezek volnának a kalo­csai ásatások eredményei; hazánk régi építmé­nyeinek két ,eddig egészen ismeretlen, hanem igen tanuságos példányával megismerkedtünk, megismerkedtünk egy régibb ó-román stylü épületeinket a későbbi átmeneti ízlésben emelt templomokkal összekötő közvetítő székes­egy­házzal s az archaeologiai és történeti tan ezen legújabb vívmányához Hajnald Lajos kalocsai érsek felvilágosodott tudományszeretete nyújtott alkalmat és segédkezet, mi iránt hálás köszöne­­tünket méltán kiérdemlette. Henszlmann Imre: Számadás kimutatás sz. k Pest vá­rosa összes pénztári forgalmáról 1868 évben. I. Házipénztár: 1. Községi alap bevétele 2315791 ft 33 kr kiadása 1709495 ft 77 kr ; 2. törlesztési alap bevétele 1629490 ft 70 kr, kiadása 1627569 ft 81 kr ; 3. építési alap bevétele 888829 ft 37 kr, kiadása 883201 ft 47 kr ; 4. vízvezetéki alap bevétele 551492 ft 63 kr, kiadása 540826 ft 28 kr ; 5. mértékhitele­sítő hivatal bevétele 50407 ft 64 kr, kiadása 50145 ft 60 kr. A házi pénztárnál kezelt ala­pok összes bevételei 5436611 ft 76 kr ; összes kiadásai 4811238 ft 93 kr ; maradvány 625372 ft 82 kr. II. Letéthivatal: 1) Rókuskórházi alap 305,499.52 kr bevétel, 301067.52 kr kiad.; 2) dologházi alap 29830.90, bev., 26140­29, ki­adás ; 3) Szegényházi alap 91266.60 kr bev. 8400. 40 kiad.; 4) Josefinum fiárvaházi alap 30207.43 kr bev., 30226.81 kiad; 5) leányár­­vaházi alap 24926.87 kr bev., 18599.53 kiad.; 6) lipótvárosi templomépitési alap 182420­ l0 bev., 117177.6 kiad.; 7) Letétmények 3.483 390 bev., 1598340.12 kiad.; 9) Gyámtartalékalap 65510.95 bev., 65211.42 kiad. 10) Flog Alb­recht alap 28334.11 bev. 26792.24 kiad.; nép­konyhaalap 9682.32 bev., 9690.3 kiad. Összes bevételek 4215767.14 kr; összes kiadások 2295733.42; maradvány 1.920,029 ft 82 kr. III. Városi adópénztár. Kivetés államadóban 3,000,832 frt 71 kr, községi pót­lékban 591,882 frt 43 kr, összesen 3,592,715 ft 14 kr. A befizetés összesen 2,537,698 ft 13 kr. IV. Gyámi pénztár vagyona és for­galma : A gyámvagyon mindössze 5,160,762 ft 64 kr; az évi forgalom összege tartozásban 2,655,585 frt 92 kr, lerovásban 376,563 frt 43 kr, hátralékban 1,679,022 ft 48 kr. A házi pénztár, letéthivatal, adópénztár és gyámpénztár 1868-dik évi forgalma összesen 12,566,636 ft 47 kr.­­ A hatósági kezelés alatti összes alapoknak cselekvő állapota 8,845,810 ft 18 kr, szenvedő állapota 2,710,943 ft 37 kr. Ha a főváros ezen számadási kimutatásába kissé alaposaban betekintünk, igen sok résznak nyomába juthatunk. Leglényegesebbnek tartjuk e helyütt azon positiókat, melyek a közegészsé­gi állapottal vannak szoros összefüggésben és itt kivétel nélkül látni, hogy a főváros tanácsa mindenütt lehető fukarul vagyis hanyagul járt el. így például az utczák öntözésére az előirány­zat szerint 6000 ft lett volna fordítandó és még ezen jelentéktelen összegből is 5300 ftot hagyott a tanács érintetlenül, mert az öntözésre tényleg kiadott költségek csak 700 frtot tesznek. Most tehát világos, hogy mért van Pesten oly nagy por. A világítás rovására tett megtakarítás 2547 ft. A városliget elhanyagolása által az elő­irányzatból érintetlenül maradt 22,921 ft. De legbűnösebb gondatlanságot árul el a csatorna­ügy : építésre és fentartásra előirányozva volt 237,622 ft és ebből csak 80,622, tehát az elő­irányzatnál 156,999 fttal kevesebb lett a köz­egészségi állapot eme legfontosabb factorára fel­használva. A lefolyt 1868. évben a kövezet, fa­tenyésztés és utczák s terek tisztogatása is ha­nyagul administráltatott, a­mint a költségvetés­ből következtetni lehet. Mert a kövezetre tett elő­irányzatból 236,371 ftot, a fatenyésztésre felvett előirányzatból 26,697 ftot s az utczák és terek tisztogatására megszavazott tételből 2127 ftot nem tudtak a város atyái felhasználni. Bizony siralmas az ilyen gazdálkodás ! Pest város képviselőtestületének folyó hó 9-én tartott közgyűlésében a közös­ érdekű tárgyak a következők voltak: 1) Havas képviselő mint az isk. bizottság elnöke felkéri a közgyűlést, hogy a megválasztott központi bi­zottság szaporittassék, az összeírás pedig a könnyebbség miatt kilencz helyt történjék. A közgyűlés e kérésnek engedve a központi bi­zottságba még következő tagokat választott. A belvárosból : Ráth Mór, dr. Kohn Sámuel, id. Málits György, Gozsrgovits Szilárd, dr. Mandel Pál, Herzberg Simon, Röser Miklós, Planer Antal. A Lipótvárosból: Karlovszky Zsigmond, Brüll Miksa, Frohner János ,­­Schossberger Henrik, Hampl Antal, dr. Reich Ármin, Agorasztó Szi­lárd, Mandel Ignácz, Kern Gusztáv. A Terézvárosból: Helfenstein Máté, Barnay Ignácz, Neugebauer Ferenci, Holitser Fülöp, Roszberger Nándor, Kartelits Albert, Birkl Já­nos, Kern Ágoston, Schweiger Márton, Szabó Pál, Herle József, Bauman Zsigmond, Janusch­­ka Simon. A Józsefvárosból: Windisch­­Ferencz, Bu­­csánszky Alajos, Rosenthal Adolf, Fröhlich Já­nos, dr. Goldstein Ignácz, Leschitz Mihály, Win­ter Jakab, Elefánt Mihály, Auscherl Mór. A Ferenczvárosból: Hueber József, Rosen­baum Simon, Kocsis Mátyás, Wellisch Lipót, Simkovics Márton, Engler Mátyás,Kurcz Vilmos. 2) Bejelentetett a közgyűlésnek Zágráb fővá­ros folyó hó 6-án sürgönyileg intézett meghívása a „báni installatió ünnepélyére“, minthogy a fő­polgármester ez ügyben már intézkedett, tudo­másul vétetett. 3) A belügyminiszter az ebadó ügyben hozott közgyűlési határozatokat helybenhagyván, a köz­gyűlés az erre vonatkozó belügyminiszteri le­iratot kihirdette. 4) Felolvastatott a földmivelés-, ipar s keres­kedelmi miniszternek a népszámlálásra vonat­kozó utasítása. Tavaszi képviselő tekintve az ügy fontosságát az előmunkálatok kidolgozásá­ra egy bizottság küldését hozza javaslatba. A közgyűlés e javaslatot elfogadja s a bizottságba következő tagokat választja : Balassa István (elnök), Steiger Gyula, Tavaszi Endre, Rado­­czay, Blahunka, Kiss Károly, Aul, Barhó, Bauer Márton, Kun Gyula (jegyző.) 5) A Rókus-kórházban a halotti kamara tova építésére az építő bizottság a meghatározott ösz­­szegen felül 6300 frtot kér megadatni. A köz­gyűlés ez összeget megadja, egyszersmind hatá­rozatilag kimondja, hogy ezentúl semmiféle költ­ségvetési tervezetet a mérnöki hivatal felül­vizs­gálata nélkül nem fogad el. 6) Felolvasta­ ott a régi színháztéri bazárépí­­tők nyilatkozata. A nyilatkozók kijelentik, hogy ők a szerződést híven tartották szem előtt, de, hogy a városi képviselőtestület kívánságának eleget tehessenek, készek a bazárt vasból épí­teni s e czélból kérik a közgyűlést, hogy az épí­tési tilalmat megszüntesse, s a kiépítésre szabott határidőt kellőleg meghosszabbítsa. A közgyű­lés e kérésnek engedve, a tilalmat megszünteti, s ez ügyben Vecsey elnöklete alatt egy felügye­­leti bizottságot nevezett ki. Eredeti külföldi levelezések: Turin, aug. 3-án. (M.) Az új sajtótörvényre vonatkozó a „Pic­colo Giornale di Napoli“-ból arról értesülünk, hogy az új törvény nem fog követelni bánat­pénzt, s nem fogja feltételezni a czikkek aláírását, ha­nem az egész felelősség terhét a szerkesztő s ki­adóra hárítandja, s meg fogja határozni azon kellékeket, melyekkel kell hogy bírjanak a szerkesztők, s követelendő, hogy minden hírlap, mielőtt szétküldetik, az államügyész elébe ter­jesztessék, hogy ha az jónak látná a lap lefogla­lását elrendelni, az abbeli intézkedés a szó teljes értelmében végrehajtathassék. Ha tekintetbe vesszük, hogy jelenleg a nyomda vagy a kiadót a legkisebb felelősség sem terheli, a szerkesztő pedig azt helyettesére (gerente) háríthatja, a­ki rendesen bűnhődik a sajtó vétségekért, ámbár gyakran még csak szellemi képességgel sem bír, s ha akarná, sem tudná azokat elkövetni, úgy nem is lehet kifogásunk egy oly törvény ellen, mely a valódi vétkest akarja sújtani, de hogy mire való az államügyész közbenjárása a hír­lap kiosztása előtt? azt fel nem foghatjuk. A censura által akarná a kormány elnémítani a sajtót ? szájkosárba akarná elfojtani a szabad eszméket? hasztalan törekvés. Az osztrák s bourbon uralom végső éveiben ezen rendszer használtatott Olaszhonban, száműzés, börtön, szenvedések nem bírták elfojtani a zsarolt nép panaszát. A szabad elvek üldözése a művelt Európa kárhozatával találkozott, az üldözöttek­nek rokonszenvet, az elnyomónak pedig átkot eredményezett. Mi ugyan mindaddig, míg a té­nyekről meg nem győződhetünk, nem hihetjük, hogy az olasz kormány a sajtószabadság elnyo­­mására komolyan törekednék, mert független­ségét s nemzeti egységét csak a szabad sajtónak köszönheti az olasz nép, valamint azt sem hi­hetjük, hogy ezen nép képviselői eltűrhessék azt, hogy a haladás s felvilágosodás ezen hatal­mas eszközétől megúsztassanak. Florenczben a miniszter­tanácsok egymást váltják anélkül, hogy határozzanak; mondják, hogy a szőnyegre került képviselőház feloszla­­tási kérdést ő felsége határozottan elvetette, azt is állítják, hogy a nézetkülönbség a miniszté­riumban egész a meghasonlásig növekedett, végre híresztelik, hogy azon esetre, ha csak­ugyan a ház feloszlatására kerülne a sor, azt a miniszterválság fogná megelőzni, mi pedig azt hisszük, hogy azon hírek egyike sem fog való- Folytatás a mellékleten.

Next