A Hon, 1870. január (8. évfolyam, 1-24. szám)
1870-01-01 / 1. szám
a Kinek és Traupmann által Eliaszban érintett helyiségek térrajza. A vádlott egyes körülményeket ad elő az utazásról melyet vele az elnök lépésről lépésre leirat. Azt állitja, hogy bűntársaival, kiknek száma három, bort vizetett. Én. Ezt ön most mondja először. — Vádi. Én adtam a mérget és „a bűntárs“tette azt Kinek borába. A méreg Traupmann gyártotta kénsavany volt. Az elnök emlékezteti a vádlottat előbbi vallomásaira, melyekben magát egyedüli bűnösnek ismerte el, s kérdi: Ön tehát akkor hazudott ? — Vádi: Igen, hazudtam. (Mozgás.) Az elnök előadja az idősbbink holtteste megtalálásának körülményeit. A vádlott elbeszéli, hogy három egyént rajta kapott, mikor egy kerítésen keresztül másztak, s őket fenyegetések által bűnrészeseivé tette. — Elnök: Ismeri ön őket ? Vádlott: Igen. —• Elnök: Nevezze meg. — Vádi: Nem. (Felindulás.) Eleget mondtam róluk, hogy megtalálhassák őket. — Vádlott vonakodik azon tanukat is megnevezni, kiket ama három egyénnel együtt láthatták volna. Elnök: Ő” volt tehát, a ki mindent amit Kinek magával hordott, u. m. bankjegyeket, pénzt és ékszert, magának tartott, a bűntársak pedig nem kaptak semmit ? Vádlott egy tárczáról beszél, melyet bűntársai elástak, s melyet daczára, hogy ő mindenfélekép utalt arra, nem kerestettek, hogy a bűn súlya egyedül őt terhelje. (Emelkedettebb hangon) Vegyék el életemet, de ne állítsák, hogy magam vagyok a bűnös ; mert én nem kívánok egyebet, az igazságnál. •— Elnök: Miért nem nevezi hát meg bűntársait ? — Vádlott. Nem, azt nem tehetem. Ostoba embereket küldtek a vizsgálatra, kik még a hullákat sem bírták megtalálni. Még azt is állították, hogy kinek János holmiján vérfoltok voltak, ami pedig nem lehetett igaz, miután megmérgeztetett. Egyébiránt tanúk fogják vallani, hogy azon czinkosok voltak azok, akik Páris mellett segítettek nekem a sírt megásni. A nyomomnak czélja nyilván az, hogy időt nyerjen; e maneuvret az ülés eleje óta gyakorolja. Az elnök azon megjegyzésére, hogy vádlott vegyészettel foglalkozik, utóbbi ezt feleli: Igen , ép azért nem én vagyok a Páris melletti orgyilkosság elkövetője. Mert, miután bejárásom volt a családnál, könnyen megmérgezhettem volna valamennyit, mint az atyát. —Elnök: Miután a bűntett elkövetetett, ön Kinek nevét vette fel, s nevében levelet irt Roubaixbe, és elkezdte pokoli munkáját. Vádlott: Igen, elnök úr ! Elnök ezután fejtegeti vádlott törekvését, hogy a Guebwiller-i postára Kinek János czíme alatt érkezett pénzt magához vegye, mi azonban nem sikerült, daczára, hogy Kinek legidősb fiának adta ki magát, s hogy az öreg Kinek nevével hamis felhatalmazást állított ki magának. Vádlott ismétli, hogy ha ő a Kinek családot meg akarta volna ölni, megtehette volna akkor, midőn Roubaix-be utazott, méreg által, s nem lett volna oly ostoba,öltesze végett Párisba utaztatni s itt magát biztosabb veszélynek tenni ki. Beismeri azonban, hogy érdekében állt az egész családot kiirtani; ő tehát Párisba hitta őket, mert tudta,hogy itt mindnyájan megfognak gyilkoltatok De nem ő volt az, a ki a Páris melletti gyilkosságot elkövette. Az elnök felolvassa a Traupmann által írt leveleket, melyekben ő úgy adja ki magát mint idősb Kinek, s a férj- és atyai szeretet gyöngéd hangján csalogatja először Kinek idősebb fiát, azután Kinek asszonyt a többi gyermekével Párisban az,ki nekik a vasútvonalakat megjelzi, hogy éjszakára Párisba érhessenek, s ki felszólítja őket, hogy az 5600 frankkal és a családi irományokkal lássák el magukat. Az egész hallgatóságot mélyen meghatotta azon felolvasott levél, melyet a néhai Kinek egyik kis fia írt saját gyilkosának, azt vélvén, hogy azt szerető atyjának írja. A tárgyalás áttér azon esetekre, melyek az idősb Kinek fiú meggyilkolásával vannak öszszeköttetésben. Ez megérkezett Párisba 9’/a órakor este, s a vádlott állítólag elvitte Pantinba, hol egy más ember egy bűntárs által öletett meg. Ezen felelet is ellenmondásban van azon eredeti vallomásokkal, melyek borzasztó részletességgel mondattak volt el. Az elnök kiemeli hogy Kinek fiának tulajdonai mind a Traupmann birtokában találtattak, ki november 23-án bevallotta, hogy Kinknek minden zsebét kimotozta. Vádlottnak felhozzák azt az ásót, melyet a gyilkosság előestéjén vásárolt, s mely az eltakarításnál használtatott. Traupmann azt állítja, hogy azt által adta a még mindig meg nem nevezett bűntársnak. Elnök figyelmezteti vádlottat első vallomásaira, mely szerint az atya ölte volna meg a fiát. Traupmann tagadja, mintha ő vásárolta volna azon kést, melylyel kinek fia megöletett; ezt úgymond, bűntársa tette. S nem is lett volna, a ki a sirt megássa; ezt is a bűntárs vitte véghez. (Visszatetszés és nyughatatlanság jelei.) Felhozzák vádlott előtt a kapát. Elismeri, hogy azt ő vásárolta, de megid csak a „bűntárs“ számára. Traupmann azt állítja, hogy ő kinek asszonyt és gyermekeit azon helyre vitte, hol a gödör a bűntársak által már meg volt ásva, kik először az anyát, azután gyermekeit ölték meg. Ő nem akarta, hogy a legifjabb gyermekeket is megöljék. Ily módon adja vádlott elő az esetet : „A bűntárs az asszonyra vetette magát, s akkor rögtön újra felállt, hogy a fiúra rohanjon ; engem segítségül hívott, s akkor történt, hogy megvágtam az ujjamat. Akkor aztán megölték a többi gyermeket.“ Másnap újra a bűntársak azok, akik neki elbeszélik, hogy minden fel van fedezve, s hogy most már futni kell. Mindezt vádlott a legnagyobb nyugalommal beszéli el, míg a hallgatók testén hideg borzadály fut keresztül. Elnök még a vádlott által felhozott ellenmondásokra utal, s néhány percre felfüggeszti az 1 A^4-árgyalás újra fölvétetvén d. u. 3 órakor, am kihallgatása folydattatik. Elnök előíródan vitetett végbe ez iszonyatos emáz anyát egy puszta, elhagyottazon ürügy alatt, hogy ott fél- Éjfél van, sehol senki, siri leánykájával karján, vezeti. Akkor odaez. Ez alatt a töb■zélget, s húsz percz múlva ezeket is áldozatul viszik a mészárszékre. Ma azt állítja vádlott, hogy bűntársai voltak. Elnök rámutat az ellenmondásokra, melyekre vádlott így felel: ,,Czinkosaimat nem nevezhetem meg, okom van rá. Inkább a halált választom. Gyáva nem vagyok. Ennélfogva hallgatok. Vádlott még egyszer visszatér az eltűnt tárczára s nyomatékkal mondja: Én nem csüggök az életen, nem félek a haláltól. Tegyenek velem, amit akarnak, de engedjék, hogy azt mondjam, ami igaz, különben hallgatok. Hogy Havre-ból meg nem szöktem, annak az volt oka, hogy bűntársaimra vártam. E nök. A sebeket lesújtó, zúzó erő okozta, anélkül, hogy tusára került volna a dolog. — Vádi.Egy bizonyítékkal több , hogy bűntársaim voltak. Vádlott kijelenti, hogy nem tették meg a kellő kutatásokat, egy alvajáró nőhöz folyamodtak „és“ — mondja — nem tudtam hinni, hogy legyenek oly ostoba emberek, kik az igazságot alvajáró nőtől hiszik megtudhatni. Lacoud védő: Igen és egy rendőri biztos által. Főügyész : Igen, de a törvényszéki vizsgálati eljáráson kívül. „On inge“ fordul elnök a vádlotthoz, „a kézcsuklótól a könyökig vértől volt áztatva. S azon felül mindaz, mi Kinek asszonynál volt, önnél találtatott. “ Traupmann havrei útjára áttérve, felhozza elnök a vádlott megrémülését, midőn egy rendőr útlevelét kérte. Ekkor történt, hogy a vádlott a tengerbe ugrott, honnan (Hauguel) matróz vonszolta ki. Miután elnök a vádlottat megkérdé, nincs-e még valami mondanivalója, befejeztetik kihallgatása és a tanuk szóllittattak fel vallomásra. Első tanú a roubaixi rendőri biztos. Ez előadja, mint jött a bűntény nyomára és mi volt eredménye a Kinek házában eszközlött motozásnak. Egy tanú előadja azon erőszakos jelenetet, mely egy napon Traupmann és testvére közt előfordult, kit Traupmann kalapácsosai fejbe ütött. — Vádlott: A tanú hazug, ki kötélre sem érdemes. (Mozgás.) Aganis Zsófia felhozza, hogy Traupmann azt mondá neki, hogy olyasmit készül tenni, mi, ha nem sikerül, szerencsétlenné lesz. Egy más roubaixi tanú azt mondja, hogy vádlott nála dolgozott, és úgy nyilatkozott: vagyont szerez bármi áron. Kinek Teréz Constantin. E tanú nem tud francziául, és tolmács segélyével hallgattatik ki. Nővére Kinek Jánosnak és nincs egyéb mondanivalója, mint, hogy bátyja hulláját fölismerte. A soultzi omnibus vállalat egy hivatalnoka Traupmannban fölismeri azon egyént, kit Kinek atyjával együtt látott. Leven asszony azon helységből, való, a melyben a Traupmann család lakik. Ő Traupmannak és Kincknek enni adott. Germain Künzler takács, egy másik német tanú, várta Kincket, az atyát és az indóházhoz ment,hogy elhozza őt, de egy sürgöny jelzi neki, hogy sógora nem fog eljönni. Kinck egy kis házra, mely az övé volt, egy emeletet akart emelni. Cam bé, Traupmannak, az atyának társa, vádlottal Roubaixba ment, amikor ez azon óhajáról beszélt, hogy vagyonhoz szeretne jutni. Merlin asszony, a Kinek család szomszédja, a vétek tudomásra jutása után azonnal gyanúját Traupmannra és senki másra vete. A Kinek család egy másik szomszédja, a felett nagyon előnyösen nyilatkozik. A tanuk kihallgatása foly, anélkül, hogy megjegyzésre méltó jőne napfényre. A hallgatóság általános fáradsága észrevehető, míg 4 órai várakozás és 8 órai tárgyalás után az ülés felfüggesztetett. Holnap következik a fontosabb tanúkihallgatás. A „Temps“ véleménye Napoleon leveléről. A „Temps“ Napóleonnak Ollivierhoz intézett levelére a következőket jegyzi meg: „E levél kétségtelenül esemény. Parlamentáris szempontból teljesen correct lévén, a személyes kormány leköszönéséül lehet azt tekinteni. Midőn a császár kijelenti, hogy célja, hogy az alkotmányos rendszer szabályosan működjék, közvetve elismeri, hogy e rendszernek semmi köze azzal, melyet 18 éven át ismerünk. Valóban itt az a kormány, mely állítólagosan kezdődik. Amint volt alkalmunk már mondani, mi annak műveit, elővélemény nélkül, fogjuk megítélni. Megjegyzésre méltó, hogy a császár, hogy a parlamentáris rendszert megint felállíthassa, csak a törvényhozó testhez fordul és a senatust egészen mellőzi. Az első államtest így kapja ki üdvtelen restségének büntetését. E nagy válságban az 1852-iki intézmény, mely a dynastia után az első, úgy tekintetik, mintha nem is léteznék.“ Egy más helyen ugyan e lap megjegyzi: Látni fogjuk hát Olliviert működésében és azt merjlik állítani, hogy soha államférfi súlyosabb helyzetben nem volt. Ollivier Emil nem elégedhetik meg középszerű eredménynyel; vagy nyomorúságosan fog meghiúsulni törekvése, vagy azon eszmét, mely hatalmában tartja és melyért ő oly jelentékeny áldozatot tett: t. i. a csázárság és szabadság kibékítését, keresztül fogja vinni. Ez eszme gyakorlati becse felett fentartjuk későbbi ítéletünket, mert nem láttuk előttünk lehetségesnek azzal az események elé vágni. A vég függ először a korona érzületeitől, melyek változhatnak és nem változhatnak , a tegnapi császári levél szelleméhez hívek maradhatnak és nem maradhatnak, és másodszor Ollivier és utódai politikai tehetségétől és erélyétől. Tehát oly feladatról van szó, melynek két fő feltételéről még nem lehet ítéletet mondani, és így azt theoretice is előre megoldani nem lehet. Egy harmadik feltétel, mely azonban eleshetik, már ismeretesebb előttünk. Értjük ezalatt, a mostani kamara szellemét és jellemét, ami épen nem bátorító. Új és teljesen szabad választások — mint már oly sokszor mondtuk — nekünk azon mű első feltételéül látszanak, melyet Ollivier Emil úr felválalt. De úgy látszik, hogy erről most szó nem lehet s ezt csak sajnálhatjuk. Ollivier 27-én este a jobb és balközép magángyűléseiben megjelent és felolvasta a császári levelet. Az első csoportban valóságos lelkesedést idézett elő és még arról is volt szó , hogy in corpore a Toilleriákba menjenek és lépjenek közbe és csak az est elhaladottsága miatt ették el ez eszmét. A franczia baloldal választási törvényjavaslata. December 27-én a franczia törvényhozó testbe Jules Simon, Pelletan, Bancel, Jules Ferry, Arago és Gambetta aláírásával a franczia baloldal egy törvényjavaslatot nyújtott be, melynek indokolását Jules Ferry szerkesztő. E törvényjavaslat főbb határozatai a következők : Minden 80,000 lakó után egy követ. A törvényhozó test 3 évre választassák. Lajstrom melletti szavazás. Egy napon történjék a szavazás a Cantonban magában, kivéve azon eseteka magában a községben is van 300 beírt szavazó. Az incompatibilitás kiterjesztetik, a császári ház által fizetett hivatalnokokra és a pénzügyi társulatoknak a kormány által választott vagy kinevezett szállítóira, vállalkozóira, igazgatóira, kezelőire vagy kormányzóira. A hivatalos jelöltségek, melyek a kormány által pártoltatnak vagy nyilván ajánltatnak — semmiségi büntetés mellett tiltatnak. Pénzváltság büntetése alatt tiltatik a hatalom minden kezelőjének falragaszok, körlevelek stb. által a választásokba bele elegyedni. Az eskünek és a választási köriratoknak és bulletineknek előleges letételének eltörlése. A képviseleti törvény alkalmazása Algírra és a gyarmatokra. Végre a törvényjavaslat 96-ik és utolsó czikke eltöröl minden előbbi választási törvényt. E törvényjavaslat szerint a törvényhozó testnek 532 tagja lenne és a választási kerületek törvény által határoztatnak meg. De a baloldalnak van egy kisebbsége, mely a lajstrom szerinti szavazást nem pártolja és a következő módosítást javaslá: „Minden kerületnek annyi követre van joga, ahányszor 60000 lakója van - ha még 30000 lakos van fölül , még egy követet választhat. Ha csak 60000 lakó van, a kerületben csak egy követre szavaznak, úgymint most a választó kerületben. Ha ellenben 2—3 követet kell választani , akkor lajstrom szerint szavaznak. Ez lenne a kerületben (arrondissement) a lajstrom szerinti szavazás, így a követek száma 600 — 650 lenne.“ Ollivier programmja. Minthogy Ollivier van megbízva cabinet-alkotással, nem lesz érdektelen e férfi programmját ismerni. A rendkívüli ülésszak kezdetén, Ollivier ártja nevében a következő programmot adá: „Tekintetbe véve, hogy a nemzet képviselőjének kötelessége a közvélemény minden óhajának kifejezést adni. — Tekintetbe véve, hogy ez óhajok közt a parlamenti rendszer hű alkalmazása, mely az országnak monarchia alatt önmaga általi kormányának szükséges formája — első sorban áll. Tekintetbe véve, hogy a parlamenti rendszer szabad sajtót és szabad választást , egységes és felelős minisztériumot és határozott és általánosan osztott elvek által összekötött majoritást feltételez. Tekintetbe véve, hogy minden alkotmányos párt a parlamenti rendszer alatt köteles, programmját alkalmazni, mihelyt a többség azt elfogadta, alulírott követek, anélkül, hogy ezért új reformokat visszautasítani akarnának, ha azok szükséges volta előttük bebizonyíttatik, hogy ők egyetértenek abban, hogy akarják kifelé a békét, a nagy fizetések cumulatiójának eltörlését, a közbiztonságról szóló törvény eltörlését, a politikai vétkeknek az esküdtszékre való utalásába hírlapbélyeg eltörlését,mely részben helyettesítendő,a postadíj emelése által; a hírlapok szabad választhatását a pártok, bírói és jogi hirdetésekre nézve. A törvényhozás kizárólagos jogát a választási kerületek megszabására , annak idején törvény szabja meg a követek számát és a választási kerületeket egy törvényt a választások szabadságának és függetlenségének megszabására. A mairek kötelező választását a municipális tanács tagjaiból. A község canton és departement autonómiája melletti közigazgatási centralisatio iránti nyomozást. A VIII i. évi alkotmány 75-dik czikkének teljes megváltoztatását, és annak teljes eltörlését választási ügyekben — a hivatalnokoknak a polgárok egyéni szabadsága és a tulajdonba való bevágását illetőleg. Parlamenti vizsgálatot a kereskedelmi szerződésekben. Általános vizsgálatot a munkásosztályok erkölcsi, értelmi és anyagi javításának eszközeire nézve. Mint látjuk, e programm első feltételei közé tartoznak: a kamarai többség, szabad választás és szabad sajtó, de ezek még nem léteznek. Hanem azért Ollivier miniszter. Vée a Dunán. A napokban a Mercur gőzösön Pest felé utazva, a legborzasztóbb szerencsétlenségnek lettünk volna tanúi, ha Auracher József gőzk.kapitány őrködő figyelme, s lelki ébersége meg nem óv a gyászos látványtól. Ugyanis esti 6 óra tájt Promontor körül úszott hatalmas hajónk. Az est bár szeles és homályos volt, siettünk. Egyszerre a balpart felől egy csolnakot pillantunk meg a hullámok közt himbálózni.Szerencsétlen gazdája vigyázatlanságból-e ? vakmerőségből? vagy tán ittas volt? — mert azt nem feltételezhetők, hogy legalább zajából ítélve , észre ne vette volna közelgő óriás-járművünket, lélekvesztőjében hajónk előtt akart ellavírozni. A szerencsétlent elhagyta mind szellemi, mind phisicai ereje, s egy „Jézus segíts !“ szó kiáltása után már korholta csolnakja hajónk oldalát. — Egy fordulása még a hajó kerekének s a boldogtalan a legborzasztóbb halál martalékává lesz. A kapitány jókor figyelmessé lett a zajra, s gyakorlott szeme, a sötétség daczára is fölismerve a szörnyű vészt, mely a szerencsétlen feje fölött lebegett , villámgyorsan rohan föl vezénylő helyére, kürtjébe fújt s azon pillanatban állott meg a gépezet, midőn a szerencsétlen a kerekek által összetörés kínjai közt képzelhette már magát. A bátor harczos, ki a csatában ellent öl, hőssé emeltetik. Mennyivel inkább érdemli meg azon férfiú a hősi czímet, ki a vész pillanatában, őrködő figyelmes lelki ébersége által egy emberéletet megment. Éljen a derék kapitány! Hivatalos. Ő felsége a budai józsef műegyetemen újabban rendszeresített tanszékekre, és pedig az iparműtani tanszékre Miller Józsefet, a víz-, út és vasút- építészeti tanszékre Kherudl Antalt, a kísérleti természettanira Szily Kálmánt, a leirati mértanira Fölser Istvánt, és az erőműgéptanira Horváth Ignáczot rendes tanárokká kinevezte. Ő felsége Bömbes Frigyest, a magyar kir. legfőbb ítélőszék rendes biráját, államszolgálatától saját kérelmére fölmentvén, véglegesen nyugalmazta. Ő felsége Schweinitz poroszországi meghatalmazott minister meghitelező iratait átvette. A pénzügyér Korponay Ödönt a debreczeni, Mondics Jenőt a szathmári p. V. igazgatóság számvevő osztályához III. oszt. számtisztté nevezte ki. Nevét változtatta Czihanyik Endre Vásárután Tihanyira. A Nagy-Szebenben felállított államszámviteltani bizottság tagjaivá Kienbacher Károly I-fő osztályú számtiszt, és Kirichich József adó- és vámhivatali I-fő osztályú tiszt neveztettek ki a pénzügyminiszer által. A belügyminiszer Sáros megyét rablókra, rablógyilkosokra, azok bűntársaira, bűnrészeseire, orgazdáira és gyújtogatókra nézve rögtön bíráskodási joggal egy évre felruházta. ÚJDONSÁGOK Pest, dec. 31. — A „Corvina“ könyvkiadó részvénytársulat választmánya, dec. 31-diki ülésében Vadnay Károlyt választotta igazgatóvá. E választást örömmel kell üdvözölnünk, mert Vadnaynak irodalmi és bírálati tehetsége úgy, mint gyakorlottsága a könyvkiadási dolgokban azon feltevésre jogositnak, hogy a „Corvina“ az lesz az ő kezében, a minek lennie kell: az irodalom hathatós emeltyűje s egyszersmind jövedelmező vállalat. — Több századosra, és subalternus tisztre vonatkozólag , kik a honvédsereghez kívánnak beosztatni, a bécsi hadügyminisztérium leküldte a magaviseleti jegyzékeket a honvédelmi minisztériumhoz, s folyamodványuk elintézése mielőbb várható. Több megye folyamodott a honvédelmi minisztériumhoz,hogy az egy évi önkéntesek fegyvergyakorlataira oly idő tűzessék ki,mely az akadémiai vagy egyetemi előadásokkal össze nem esik, mivel az eddigi katonáskodás is feltűnő hátrányára volt azok tanulmányainak folytatására. — Wagner Rikárd életveszélyes betegen fekszik Luzernben. — A pozsonyi törvényszék által 2 évi börtönre ítélt, de csakhamar megugrott Silberer József rablót a budai kapitányság elfogta. A fráter épen egy házon tett stratégiai tanulmányokat. Több tárgyat találtak nála, melyek társadalmi állásához nagyon illettek, s másokat, melyek ahoz illettek, például értékes kázsmirsált és tolvajkulcsokat. — Nógrádmegye az idén a közös hadsereg számára 517 ; a tartalék sereghez 27 ; és a honvédséghez 416 ujonczot állított ki. — Az 1870-diki ujonczozás alkalmával honvédhuszárok is fognak besoroztatni, de csak azon feltétel alatt, hogy az ujonczok saját lovaikkal álljanak be, a leélelmezést a kincstár szolgáltatja. Egy-egy svadronhoz csak 40 embert fogadnak el. Daczára a számtalan szerencsétlenségeknek, melyeket a kocsik sebes hajtása okoz, a budai rendőrség ez ügyet nem méltatja kellő figyelmére. Közelebbről is az Albrecht után, a fordulónál egy conform table a gyors menés következtében felfordult, s mind a kocsis, mind a bennülő jelentékeny sérülést szenvedtek. — Érdekes czivódás képezi jelenleg Budán a közbeszéd tárgyát. Ugyanis egy pesti lakos, kinek e mellett az a jó tulajdonsága is megvan, hogy Budán háziúr, mind jobbmind baloldali szomszédjait beperelte; az egyiket, mivel annak sütőkemenetéje nagy hőséget okoz neki; a másikat, mivel ennek jégverme hideget hajt udvarára. Szerencsétlenségre e három ház békességes egyetértésben él együtt 60 év óta. Minélfogva a háziúr elutasíttatott panaszával. A Warring bankár, az erdélyi vaspálya építője, ezer forintot adományozott a pesti szegényeknek, Újpestről. A pesti légszeszvilágító társaság 2000 forintnyi bánatpénz lekötése mellett kötelezte magát, hogy Újpesten a váczi-, fő- és József utcza kivilágítását 15 hó alatt létesíti. Azon 18 vontató hajónak részeit, melyeket az országos dunagőzhajótársulat Angliában rendelt meg, a napokban várják. Az összeállítás a magyar-belga hajógyár gyár igazgatója Bargiel Ernő és műtanigazgatója Beyer Ferencz felügyelete alatt megy végbe, az újpesti kikötőben, hol a sziget felső részén a társulat e czélra egy helyet szerelt föl 6000 forint költséggel. — D ac z á r a, hogy még csak kezdetén vagyunk a télnek, az újpesti kikötő már annyira megtelt gőz, vontató és egyéb hajókkal, malmokkal, talpakkal stb., hogy a kikötő már tökéletesen tömve van. Legjobban mutatja, hogy az újpesti kikötő megnagyobbítása az égető kérdések közé tartozik. Halácsi mérnök a múlt héten kezdette meg az „Angyalföld“ felmérését és részletezését. Ha ezen körülbelül 400 cat. holdat kitevő rész, fel lesz mérve, a hajcsárút és Újpest között eső telkekre kerül a sor. Múlt héten kezdette meg az első magyar keményítőgyár Kausler Károly igazgatása alatt működését. A gyár a pest-újpesti után, az úgynevezett „ördögmalommal“ szemközt épült, s naponkint 200— 300 mázsa keményítőt készit, melynek legnagyobb része külföldi piaczokon adatik el. — Újpest gyarapodásának bizonyítására szolgál, hogy jövő évi költségvetése a 12 ezer forintot meghaladja.Ez összegből az iskolaügyre 4000 forint esik, melyből a legközelebb berendezett két oszt. községi, két oszt. r. kath. és négy oszt. izraelita iskolák segélyeztetnek. Valóban örvendetes látni, hogy van oly község, mely költségvetésének egy harmadát iskolákra költi. — A kereskedő ifjak társulata által rendezendő tánczvigalom 1870. február 1-én a polgári ló földe dísztermében tartatik meg. A rendező bizottmány Éberling Gusztávné urhölgyet volt szerencsés bálanyául megnyerni. A -----* kik e bálban részt venni óhajtanira igényt tartanak szíveskedjem rendező bizottmányhoz (váczi utca ház 1. emelet) fordulni. — Állami adó kép e közönségére 1869-ben kivettetett: fi frt 61 kr, házbéradó 10,067 ft 48 k 54,073 ft 51 kr. Összesen 69,955 ft — A kir. m. természetigyi társulat f. évi január 5-dedán délután 5 órakor a magyar akadt üléstermében közgyűlést tartana, melyigy ai következők : 1. Elnöki megnyitó b Titkári jelentés. 3. Pénztárnoki jelz Könyvtárnoki jelentés. 5. A választmány jelztései. 6. A társulat felirata gazdaság kísérleti állomások érdekében. 7. Pénz választás. Megjelent könyvek Ráth Mórnál megjelentés „A pápa és az egyetemes zsinat“ írta J (Németből.) Ara 2 frt. „Oktatási szabályzat a honvéd lovasság mára.“ Hiv. kiadás. Ara 2 frt. Továbbá megjelentek: „Magyar köztársasági bank.“ Irta Mur Pál. Aignernél. Ara 1 frt. „A sociális kérdésről.“ Nemzetgazdaság nulmányok. Irta Lugossy Béla. Aignernél. 1 frt. magyarok kivándorolnak őshazájuk Történeti albumlap. Rajzolta Kollarz. Agyarország és nagyvilág“ műmelléklete. „Magyarország bányászata.“ A hiv. szakai közlemények II. évf. 2-ik füzete. „Külkereskedelmi viszonyok.“ A hiv. közlemények II. évf. 4-ik füzete. Nemzeti színház. Január 1. „Bánkopera 3 felv. Népszínház. Január 1-én. A beduinei sereg mutatványai és Kocsisovszky B. föllévei „Szerelem örökség“ vígjáték 2 felv. A Bakonyi daltársulata minden előadást tart a „Komló“-tan. KÖZGAZDÁSZAT! ROVAT (M.) Közgazdasági viszolyt évre, ma azon moembe venni, melyek f formévben a gazdasízés körül végbe mer munkálatok menete vetkeztetéseket vár A községi ban igen élénken v szava: község, lat ez irányban meg egy enquéte foglalkonyosan, kevés gonddá az még a községi gaztrozott, és a tudomány fogalmával is igen nagjába jönni. Az enquéte munkálat hogy a reformer urak a jével nincsenek tisztában,zonytalan ; nem tudhatni uzottság e rendezésnél bár gazdálkodás követelményeit állami gazdálkodásét vagy vadálkodás igényeire akarja-e avagy vájjon a községi, megy koordinált fogalmak maradjanak alulról felfelé vagy felölről lefelé rendezés. A jelenkori még ugyan kellőleg dúlt gazdaság-közigazgatási tudomá. résre az alapelvet már régóta feltalál azt a természettől elleste: minden fejlődésnek alulról felfelé kell történni, is, ha az ország már belátja, hogy szó terjedő absolutismus és két évtizedig tarto szetirtó uralom („osztrák civilizálás,“) után, de a téren nagy reformokra van szükség : a gyár nemzetnek össze kelle szedelőzködnie és van a nagy reform-munkálatot megkezdeni, és nem oly tervszerűtlen ide-oda kapkodással, mint ahogy azt a módorn tudományos haladástól elmaradt jobboldali majoritás tette és teszi, hanem a helyzetnek megfelelő összreform szükségének öntudatával, egységes terv szerint, berendezett helyes munkafelosztással. Tehát úgy, hogy a községi rendezésre kiküldött bizottság már a megye- és államgazdasági reformban munkálkodó bizottságokkal való organikus kapcsolatánál fogva a községi reformnál a természetes alapot elfoglalhatta volna, s azt a modern közigatási tudomány elvei szerint következetesen keresztül is vihette volna. Nem bocsátkozhatunk ugyan még a pozitív javaslatokba, mert a jelen helyzet tarthatlanságát sem indokoltuk kellőleg, azonban anynyit kimondhatunk, hogy ha ily értelemben községi, megyei és állami reform bizottság működik vala együttesen, a községi rendezés ügye már oly stádiumba léphetett volna, hogy az egyszer megalapított elveket bátran törvénybe lehetne felvenni anélkül, hogy attól lehetne tartani, miszerint ezek a megyei vagy állami gazdálkodás követelményeivel összeütközésbe jöhetnek. És e mellett a reform a megyei és állami gazdálkodás terén is öszhangzatosan haladt volna előre, mindenik természetes alapján; a községi, az egyéni gazdálkodás szükségleteinek útmutatása szerint; a megyei, s a községi élet magasabb igényeit véve sinórmértékül; az állami reform pedig mindazon érdekeket, melyek védelmet vagy fejlesztést csak a nemzet összességétől nyerhetnek. Így azonban, amint a gazdasági szervezési reform jelenleg folyamatban van, az egyes téren működő „reformerek“ nem csak nem találnak semminemű támogatást a más téren működők részéről, hanem tulajdonképi feladatukat sem ismerik fel; az egy téren helytelenül megkezdett reformban akadályokba ütköznek, miáltal munkálatuk szükségkép ferde irányzatot vesz, és