A Hon, 1870. július (8. évfolyam, 147-175. szám)
1870-07-01 / 147. szám
privilégium minden tekintetben igazolhatlanabb és erkölcstelenebb. (Igaz! ügy van!) Azt is hallottam, hogy vállalkoztak még arra is, bebizonyítani, hogy a virilis szavazat nem negatíója a képviseletnek. Én részemről megvallom, nagyon fogokörülni, ha valaki lesz a házban, aki azt bebizonyítja, mert az egy oly eredménye lesz a magyar lángésznek és talentumnak, milyet még soha és sehol túl nem mutattak, mert eddig, legalább a külföldön ezen állítás bebizonyítását még csak megkísérleni sem merte senki; ha tehát nekünk sikerül bebizonyítani, mondom, azt a magyar lángész és talentum nagy diadalának fogom tekinteni, de amíg nem hallom, hogy miként lesz bebizonyítva, engedjék meg, hogy kétkedjem és azt mondjam, hogy igenis a virilis szavazat, privilégium és a képviseleti rendszernek negatíója; e törvényjavaslatot tehát, mely ily elvet mond ki, már csak azért sem fogadhatom el. (Helyeslés bal felöl.) Én tehát, nem tartozom azok közé, kik, — talán, e tekintetben némelyeknek nézetei az ellenzék tagjai közül is eltérnek az én nézeteimtől ; — nem tartozom azok közé, kik azt tartják, hogy figyelem nélkül a létező viszonyokra, a képviseleti rendszer utolsó consequentiáját rögtön, azonnal keresztül kell vinni. Én meg vagyok győződve, hogy az államok fejlődése oda fog vezetni és talán nem hosszú idő múlva, hogy azon átalános szavazati jog lép életbe, amely sem a választó, sem a választhatóra nézve nem ismer más korlátot, mint az erkölcsi, nemi, értelmiségi és korbeli korlátot, de tudom azt is, hogy ha ez bár magában véve, a képviseleti rendszernek leghelyesebb alkalmazása idő előtti lenne, mert hiányzanak még a műveltségi függetlenségi faktorok, és hiányzik a sajtó kifejlődése és elterjedése, hogy mindenki tudomást szerezhessen magának arról, mi felett kell szavaznia ; mondom elismerem, hogy ha ily körülmények között, midőn még ezek nem léteznek, hozatik be épen ezen leghelyesebb alkalmazása a képviseleti jognak, ezen legszabadelvűbb intézkedés a szabadság helyett igen gyakran a szolgaság érdekét fogja elősegíteni. (Helyeslés balról.) Tudva ezt, mondom, én kész volnék a képviseleti jog alkalmazásában, miként azt határozati javaslatomban ki is fejtettem, különösen a választhatóságra nézve bizonyos korlátokat tenni, de sohasem lehetek kész a képviseleti elvet megtagadni. A korlátokat tágítani könnyű, az adott privilégiumokat elvenni mindig sokkal nehezebb. De nem fogadom el ezen virilis szavazás jogát, azért sem, mert az egy új veszélyt teremt számunkra, megteremti az osztályok közötti gyűlölséget. Hazánkban tehát, voltak hosszasan, egész majdnem a legújabb időkig, privilégiumok, amelyeknek némi maradványai ma is megvannak, de midőn az osztálygyűlölés előállhatott volna, egyfelől épen a most annyira elítélt törvényhatóságoknak és azok egy részének bölcsesége midőn az úgynevezett honoratioroknak megadta a joggyakorlatot, nem engedte nagyobb mérvben kifejlődni azt, ezután pedig a 48-ik törvényhozás bölcsesége csekély maradványokon kívül eltörölte a privilégiumokat mielőtt az osztályok közötti gyülölség kifejlődhetett volna, s a szabadság harcz vérfürdője, s a 20 évi közös szenvedés csirájában fojtotta el azt, s most a helyett hogy annak mint legnagyobb nyereménynek örülnénk most ingyen való jó kedvünkben magunk akarunk teremteni oly privilégiumot, mely szembe állítja a vagyonost a szegényebbel, a kaputost a szűrös emberrel. (Igaz! balfelöl.) Oly dolog ez tehát, oly veszély rejlik ebben, hogy az e miatt következő veszély csak azért sem ejti kétségbe az embert, mert bízom — én legalább — még annyit a nemzet életerejében, hogy ha önök megalkotják ezen törvényt, nem lesz ideje, mind azon rosz gyümölcsöt meghozni, ami benne rejlik. (Igaz ! bal felől.) De tehát, ha a megyei bizottságok a leghelyesebben volnának is alakítva, elenyésznek bár azon veszély, de még akár is, bármi jók volnának ezen testületek, megsemmisülne maga az önkormányzat, mert gondoskodik erről ajavaslatnak azon része, mely a főispán illetőleg a belügyminiszer hatásköréről szól. Mert igaz, ezen törvény fennen hirdeti, hogy a törvényhatóság statútumokat alkothat és a tisztelt előadó úr is a városi törvényhatóságokat ezen statutárius jogokkal biztatja; igen, de gondoskodva van róla, hogy minden nevezetes tárgynál melynél a statútum megkívántatik, mindenesetre a belügyministérium jóváhagyása legyen szükséges, ami többé nem felügyelet, nem ellenőrködés, hanem az hogy a törv. hatóságok tanácsot adnak és a belügyminiszte rendelkezik. (Helyeslés balfelöl) mert az ellenőrködés nem kíván többet, mint azt, hogy a belügyminiszer a történteket tudja, hogy azok neki tudomására hozassanak és ha a törvénybe ütköznek, akkor azok ellen lépjen fel. (Balfelől helyeslés) így áll a dolog,amint mondom, a költségvetésnél,s így a tisztviselők választásánál is, azon külsőleg különböző, de lényegileg azonos két módozat szerint, melyről itt szó van. A főispán candidálja ugyanis a tisztviselőket, már pedig épen most egy éve, — ha tetszik a vita későbbi folyamában fel is olvashatom — a képviselőház jobb oldaláról azt hallottuk, hogy ha valaki candidál, az épen annyit tesz, mintha választ vagy kinevez (Derültség balfelől.) Kétségtelen is az, hogy azon körülmény, ki jusson valamely hivatalba, sokkal inkább függ attól ki föltétlenül candidal, mint attól, ki csak candidatió alapján választ, mert a candidátiónál 3 egyén ajánltatván megeshetik ugyan, hogy a választó testület a 3-ból talán nem épen azt választja,kit a candidáló leginkább akar de mindenesetre csak olyat választhat,kit a candidáló egyáltalában akar, mert hisz különben nem candidálta volna. (Balfelöl helyeslés és derültség.) — Azontúl a tisztviselők egy részét egyenesen kinevezi a főispán ; itt tehát a választási paráde elmarad egészen. (Felkiáltások balfelöl: Igaz!) de akár szinleg választott, akár kinevezett az illető hivatalnok, a főispán helyettesítheti, fölfüggesztheti, tiszti vizsgálat alá veheti, sőt bizonyos esetekben 5—6 évi tartamra hivatalából kiteheti őt, és helyette mást nevezhet ki. Ha már most a tisztviselő akár egyenesen akár a választási apparátus mozgásba tételével közvetve a főispán által neveztetik is ki, ugyan kérdem, azon tisztviselő, kit a főispán fölfüggeszthet, helyettesíthet, vizsgálat alá helyezhet, mennyiben tisztviselője és mennyiben szabadon választottja a törvényhatóságnak ? Én részemről a centralisatiónak, bármely alakban jelentkezzék, határozott ellensége vagyok ; de ha valaki feláll és egyenesen azt mondja: én a centralisatiót hazámra üdvösnek tartom, és annak életbeléptetését indítványozom akkor én ez eljárást becsülöm, de oly törvényjavaslatot, mely a centralisatiót az önkormányzat köpenyébe burkolva akarja becsusztatni (Helyeslés) azt becsülni nem tudom, hanem határozottan rászalni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Van egy elv a törvényjavaslatban melyet már előbb is érintettem ; azon elv is gyanús, hogy a kormány törvénytelen rendeletei is végrehajtandók. Igenis benne van, mert kimondatik, hogy habár a hatóság félrr, mihelyt a kormány rendeletéhez ragaszkodik, azt feltétlenül végrehajtani kell; orvoslást csak az országgyűlésnél lehetnén keresni, sőt még tovább is megy a törvény; úgy látszik azért, mert csak nem rég történt és így nem feledkeztünk még meg róla, hogy Magyarország számára hozott törvénytelen rendeletek nem kaptak rögtön végrehajtókat,úgyhogy azoknak végrehajtását ostrom állapottal kellett elősegíteni. Hogy pedig az többé ne történhessék, erről is gondoskodtak. (Felkiáltások a balról : Úgy van, úgy van). Mert kimondják azon elvet, melyet szabad államban kimondani nem lehet, hogy ki törvénytelenséget követett el, ha ezt felsőbb rendelet folytán tette, nem vonható felelőségre. (Úgy van! bal felöl.) Tehát önök egyfelől elhatározzák, hogy a hatóság a kormány törvénytelen rendeleteit is végrehajtani köteles, és azután gondoskodnak arról hogy fedezve legyen az,ki a törvénytelen rendeletet végrehajtotta (Úgy van! bal felöl. Zaj. Halljuk!) Egyébiránt t. hát (Halljuk!) ezen intézkedés a törvényjavaslatba bizonyosan belejött azon szándékból - és okulva is,megengedem,a múlt előbbi példáin— hogy megakadályozzák azon eshetőség előállását, miszerint némely törvényhatóság — beszélek nem a legközelebbi időkről, de általában a század első évtizedeiről, a 48-ik évig terjedő időkről, a kormány rendeletét, lett volna az bár törvényes ellenkezésből, vagy bármi más okból visszautasította. Önök, kik ezen törvényjavaslatot készítették, és ezen baj ellen orvosságot kerestek, meggyőződésem szerint helyesen tették, csakhogy oly orvosságot leltek, mely rosszabb magánál a betegségnél ; holott, ha végre már el akarjuk ismertetni hazánkban is azt, ami az egész világon, hol szabadság van, el van ismerve, hogy senki sem az, csak a törvény, akkor az orvosság igen közel van. Mert valamint megyei omnipotentia az, ha kétség támadván a rendelet törvényessége iránt s a megye határozza meg, vájjon végrehajtandó-e az, vagy sem l ép úgy a kormány omnipotentiája, az ha ily esetben a kormány dönt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A kettő között pedig áll az igazság, áll ugyanis az, hogy ily esetekben, mint márelőbb is említem, egy minden párttól független és azok felett álló, senkitől semmit sem várható bíróság által döntessék el a törvényesség kérdése (Helyeslés balfelől) a törvényhatóság pedig, ha egy rendelet végre nem hajtásával, — mely törvényes volt, de melyre ráfogta, hogy törvénytelen, — kárt okozott: tartozzék legszigorúbb felelősséggel, és kártérítéssel. (Helyeslés balfelöl.) Azt hallom említeni, — később akartam ugyan erről szóltani, de itt is elmondhatom e felett nézeteimet. (Halljuk, hogy önök hivatkoznak e tekintetben a parlamenti felelős kormányformára, és a minisztérium parlamenti felelőségére. Én tehát a parlamenti felelős kormányformát tartom azon egyedüli kormányformának, mely alatt egy nemzet, monarchiában valóban szabad lehet. Nem mondom ezt most először; mondottam ezt évekkel ezelőtt is, midőn nem egynek ellenében azok közül, kik most a parlamenti kormányforma nevében a törvényhatóságok jogkörét csonkítani akarják, védelmeztem a parlamenti kormányformát, melyet akkor ők elejteni akartak a megyei autonómia ellenében. Azonban először is vegyük hogy ezen esetre nézve midőn a kormánynak valamely megyéhez törvénytelen intézkedése ment és utólagosan a megye kérvénynyel járul az országgyűléshez—mit várhatunk és mi lehet az eredmény? Én a kérvényezési jogot nagybecsű jognak tartom,csakhogy egészen másra való az egyfelől, másfelől pedig s különösen egészen másképen kell magunkat az iránt viselni, mint viseltetünk most. (Halljuk.) Hisz,hogy a kérvényezési joggal mily garanciát adnak önök e törvényjavaslatban, azt a mai napon és a mostani törvényjavaslat tárgyalása alkalmával látjuk. Naponta jönnek hatóságoktól isést egyesektől a kérvények ezen törvényjavaslat ellen. Azok hűségesen bejelentetnek, a kérvényi bizottságnak hűségesen kiadatnak; a kérvényi bizottság, — nem akarom ezen bizottságot e részben vádolni —hűségesen át is olvassam azokat,hűségesen referálni is fog azokról, csakhogy ez már akkor fog történni, midőn azon törvényjavaslat, melynek törvénybe igtatása ellen intézve voltak, már törvénynyé lett. (Balfelül : úgy van !) De tegyük fel, hogy más intézkedés fog e részben történni, tegyük fel, hogy kimondatik, miszerint a törvénytelen rendelet ellen a tvhatóságok részéről feljövő kérvények valami kivételesen, jó sikeres uton fognak a ház tárgyalása alá bocsátatni, de kérdem — és nem vádul, senki irányában nem akarok ezzel állni, de hivatkozással a parlamenti kormányforma természetére, kérdem, lehet e bíró a ház, vagyis azon többség, melynek tetteit bírálni akarják ? A többség a kormányt fel fogja menteni. (Bal felöl: Úgy van! Mozgás és zaj jobb felöl.) És lehet-e ez másként ? Nem lehet másként és így ebben nem feküdhetik kellő garantia. Miért nem lehet ebben garantia ? Mert a parlamenti többség, mely egy kormányt feltart, és melyet kell, hogy fenntartson, ha ezen kormány átalános politikájával meg van elégedve, meg nem buktathatja akkor, amikor annak egyes tetteivel nincs megelégedve. Már most mit tehet a többség a legflagránsabb visszaélések esetében is ? Mint pártnak nem szabad a kormányt megbuktatnia. (Pulszky Fer, közbeszól: de igenis meg fogja buktatni!) Hisz, hát! (Halljuk !) a parlamenti felelős kormányforma gyakorlati érvénye és értéke nem az, hogy a parlament a felett határozzon, hogy törvényesen járt-e el a kormány bizonyos esetben, hanem hogy határozzon a felett, hogy általános politikája megfelel-e az ország érdekébe, vagy nem ? Ismétlem, hogy ha a kormánynál ezen kellék megvan, és egyes esetekben igazságtalanságot követett el, nem lehetőppen a parlamenti felelősség elveinél fogva, hogy a parlament, ha helyesli a kormány általános politikáját, fenn ne tartsa a kormányt, egyes hibáinak daczára is, ha pedig nem helyesli általános politikáját, ha soha sem vét a törvény ellen, mégis meg fogjabuktatni. (Helyeslés balfelől.) Különben (Halljuk!) mielőtt azon ellenvetésekre felelnék, (Halljuk!) mielőtt vizsgálataimat kiterjeszteném azon ellenvetésekre, melyeket hallottunk és olvastunk az ellen, hogy a törvényesség kérdésében egy legfőbb bíróság ítélhessen, még a felelősségről kívánok szólni, úgy mint az a jelen törvényjavaslatban foglaltatik. Én részemről tehát, habár megengedem, hogy lesznek tán még némelyek, még az ellenzék padjain is, kiknek nézetei az enyémmel nem egészen találkoznak, én a felelősséget mindenütt, hol valóságos jogot látok, határozottan és feltétlenül nem csak elfogadom, hanem követelem is. Elfogadom és követelem azért, mert én legalább egy szabad állam első alapelvének tartom,hogy a joggal a kötelesség és a kötelességgel a felelősség együtt járjon. (Helyeslés balfelől.) De mit mond erről a törvény, mely most megalkottatni szándékoltatik? Azt mondja, hogy a tisztviselő, ha kárt okozott és azt saját vagyonából meg nem térítheti, felelős a kárról a bizottmány és annak tagjai. Igen, ha a tisztviselők indirecte ezen candidationális jognál fogva, mind a főispántól neveztetnek ki, ez felfüggesztheti, helyettesítheti őket, és arról pedig, hogy valaha a főispán legyen felelős, a törvényben egy betű sincs. A jog adatik a főispánnak és a belügyminiszternek, a felelősség a bizottságnak; ily osztó igazságot én érteni és elfogadni képes nem vagyok. (Helyeslés balfelől.) Meglehet, mert figyelemmel olvastam az illető szakaszokat, és nem találtam azok értelmét elég tisztának, meglehet, hogy azt fogják mondani, hogy ezen felelőssége a bizottságnak csak akkor van, ha bizottmányi határozat folytán cselekedett a tisztviselő; mondom, a szakasz értelme nem tiszta, de így is hallottam magyarázni, bár én máskép értem, de akkor is terheljük felelősséggel a bizottságot, ha az ő határozatára cselekszik a tisztviselő, s a bizottmány tartozik evictioval; ha pedig a főispán parancsol, akkor senki sem felelős, s így a felelős parlamenti kormányforma nevében felelőssé teszik igen helyesen a bizottsági tagot, de kiveszik a felelősség alól igen helytelenül a kormány tisztviselőjét. (Helyeslés balfelöl.) Vagy tán azon véleményben méltóztatnak lenni, hogy a főispán és illetőleg belügyminiszterúr is, akit kevésbé említek, mert azt bizonyos fokig a ház keblében mégis felelősségre lehet vonni, — bár nem is azon értelemben, mint amilyenről szó van, mondom, ha csak abból nem indulnak ki, hogy a főispán sem rosz szándékból, sem gyöngeségből roszat nem tehet, akkor valóban a főispán megkárosíthat rendeletei által akárkit, és az azután ütheti bottal a nyomát; azt pedig feltenni én sem akarom, hogy önök a főispánok számára vitassák azt, minek kimondását még Rómában is elhalasztották, a csalhatatlanságot. (Derültség balfelől.) Én te hát ! mert a további részletekbe bocsátkozni nem akarok (Halljuk!) azt tartom, ha hogy szabad állam, szabad monarchia lehessen valahol (mikép azt már említem is) annak első kelléke,hogy legyen parlamentáris felelős kormányformával felruházva. Parlament és kormány mindazon attribútumokkal, melyekkel a kormány és parlamentnek felruházva lennie kell, nem vitatom, hogy mikép van az nálunk és elfogadom hogy a parlamenti felelős kormány bír nálunk mind azzal a mivel bírnia kell, azonban hogy a felelős parlamenti kormány azon áldásokat meghozhatja, melyek szükségesek, vagyis melyeket meghozhat, szükséges úgy rendezni az ország belszervezetét, hogy a parlamenti felelős kormány alapja meg ne hamisíttassék, azaz úgy rendezni, hogy miután még minden kormánynak e világon megvan, megvolt és meglesz azon törekvése, hogy uralmát megtartsa és növelje, ne adassanak kezébe az eszközök arra, hogy a Parlamentarismus alapja meghamisítassék, azaz ne adassanak kezébe neki az eszközök, melyekkel meghamisítván a választásokat, elesik a Parlamentarismus fő alapelve, hogy az országot a többség kormányozza. (Úgy van balfelöl.) A második ami okvetlenül, szükséges, az, hogy szemben a parlamenti felelős kormányformával, az egyénnek, a kisebbségnek, a testületeknek joga biztosíttassék. Én elismerem ugyan, hogy ezen absolutismus, melyet az ország többsége gyakorol, inkább igazolható, mint amelyet az egyes ember gyakorol, de annyi bizonyos, hogy még szenvedhetlenebb mint ez. (Helyeslés balfelől.) Látjuk is, hogy mindenütt, hol a többség kormányoz, kerestek és találtak is eszközt a kisebbség és az egyének jogainak biztosítására, fellelték azt abban, hogy mindenki fölébe helyezték a törvényt, és annak meghatározását, hogy mi törvényes és mi nem, egyik félre sem bízták, hanem bízták egy független bíróságra. (Helyeslés halt elöl.) Ott, hol ily intézmény van, szabad az ország, s szabadok az ország polgárai, mert megvan egyaránt a politikai, polgári, egyéni s egyesületi szabadság. Azért, hogy ez nálunk is meglehessen, kívánom én, hogy a felelős kormánynak ne adassanak meg soha azon eszközök, melyek által a választásokra oly döntő befolyást gyakorolhasson, azaz kívánom, hogy a végrehajtó közegek a törvényhatóságokban ne a kormánytól hanem a törvényhatóságtól függjenek. Az hogy ezen közegek a központi kormánytól ne fügjenek, minden államban hol egyéni szabadság létezik, keresztül van vive. Az igaz hogy Angliában egész más után van ez keresztül vive, de annyi bizonyos hogy keresztül van vive, s kérdezzünk meg bármely angolt, hogy nem abban teli-e a személyes szabadság, de sőt a politikai szabadságnak is legfőbb garantiáját; keresztül van vive, mert ha szinte a békebírákat a kormány nevezi is ki, de ezek egyfelől a törvényes gyakorlat szerint el nem mozdíthatók, tehát nem függnek a pártkormány tetszésétől, továbbá fizetve sincsenek, s így tehát függetlenek, s nem oly közegek, melyek által a kormány a választásokat meghamisíthatná. Nálunk ez nem úgy fejlődött ki, nálunk azt létesíteni nem lehet, de bírjuk a köztörvényhatóságokban azon közegeket, melyek útján el lehet érni azt, hogy a végrehajtási közegek ne legyenek a kormány kezében, s elérhetjük, hogy a választások s így a parlamenti felelős kormány valódi alapja, meg ne hamisítassék. Az mondatik, hogy ha a törvényszékre bízzuk, hogy a központi kormány és a törvényhatóságok közt felmerült differenciákban a törvényesség iránt döntsön, akkor ezen bíróságot fölébe helyezzük a parlamentnek s veszélyeztetjük a ministeri felelősséget. Ezzel szemben tehát, beérhetném azzal is, hogy hivatkoznám példákra. Mellőzöm most Amerikát, mely köztársaság, és hol még a congressus határozatai felett is a legfőbb bíróság mondja ki, hogy nem ellenkeznek-e az alkotmánynyal, s azért a congressus tekintélye egyátaljában nem csorbult; mellőzöm ezt, mert ez köztársaság; de hivatkozom Angliára, hol ha a ministeri rendelet törvényessége akár egy végrehajtó alárendelt közeg,"akárki más által kétségbe hozatik, akkor nem a minister, hanem az egyik főtörvényszék a Queens Beutsch mondja ki, hogy ez vagy törvényes, vagy törvénytelen rendelet, és én legalább nem hiszem, hogy ezen százados gyakorlat folytán az angol parlament tekintélye kisebb lenne, mint például a mi parlamentünké (Helyeslés és derültség a balon.) És uraim, nem is támadja az meg a parlament törvényes magyarázati jogát,mert hiszen »parlament törvénymagyarázati joga nem abban áll, hogy egyes conkrét esetekben magyarázza a törvényt; — ha azt divatba hozzuk, hogy a parlament magyarázza az egyes concrét esetekben a törvényt, — ez — megengedjenek, de oda fogja fejleszteni a dolgot, hogy Magyarországon többé nem a törvény, hanem egyes váltakozó parlamenti pártok szeszélye fog uralkodni. (Helyeslés a balon). Parlament által törvényt magyarázni annyit tesz, mint általánosan törvényt magyarázni, az, az, bármiként ítélt is a törvényszék, ha akár egyesnek, akár a kormánynak az a nézete van, hogy nem úgy magyarázta a törvényt, mint azt a törvényhatóság értette joga van provokálni a törvényhozást,hogy egy magyarázó törvénynyel állítsa helyre és tegye tisztává a törvény értelmét, és amely perekben ez megtörtént, bármit tett egyes, vagy törvényszék, a parlament által adott magyarázat a döntő és az a kötelező. De még kevésbé veszélyezteti ezen eljárás a felelős kormányt és annak helyzetét. Nem csak nem veszélyezteti a gyakorlatban mert hiszen Angliában soha azért egy kormány sem modott le,de nem veszélyezteti)a dolog természetesül fogta sem, mert hiszen a parlamentek nem azért buktatják vagy tartják meg a kormányt, hogy egyes esetekben megtartotta e vagy nem a törvényt, hanem azért, hogy egészben és nagyban véve helyes és megegyező-e, az ország közvéleményével politikája, hogy nem lehet nagyon veszélyes ily intézkedés a kormány tekintélyére nézve sem, e tekintetben már engedjenek meg, hogy egy közelebb eső példára hivatkozzam. (Halljuk!) Én legalább nem hallottam még, hogy az osztrák államok arról lettek volna nevezetesek, hogy ott a kormány tekintélyét akarnák minden áron csorbítani, és mégis a kormánynak magának belegyezésével nem régen iktatatott törvénybe, hogy ha a rendeletek törvényessége bárki által kétségbe vonatnék, a törv.-szk ítél a felett. Megvan ez tehát mindenütt, ki szabadság van és a hol nem volt, behozatik, ahol szabadság után törekednek. Csak mi vgyunk azok, kik ebben veszélyt és kellemetlenséget látunk; mintha épen nekünk, kik 800 év óta és még utóbb 300 éven át küzdöttünk a szabadságért, épen nekünk jutott volna az átkozat sors, hogy megtagadjuk mindazt, ami a szabadság alapját képezi. (Élénk hosszas helyes és bal felől.) T. hát! Elmondtam, hogy miként képzelek én egy szabad államot legfőbb vonásában, s mint szeretném én hazánk belszervezetét endeztetni,engedjék meg, hogy mielőtt beszéden bevégezném, felhívjam figyelmüket arra, hogy minő lesz azon állam, melyet önök e t javaslat által alkotnak ? Ezen törvényjavaslat, mint már ismételve elmondtam és magyaráztam, a végrehajtási közegeit a törv. hatóságoknak a főispán és a belügyminiszter függése alá helyzi, így meg van teremtve azon közeg mely álal mint jelesen Frankhonban, a választásokra nyomást gyakorolni, azokat meghamisítani lehet, ily módon ha egyszer létrejött ezen parlamenti ezen kormány, önök törvénye gondoskodik, hogy a törvénytelen rendelet végrehajtassék , ezzel nem érve be, gondoskodik arról hogy a törvénytelen rendelet végrehajtót találjon, kimondván, hogy az tettéért nem felelős, és miután minderről gondoskodott, gondoskodott még aról is, hogy a kormány ellen az egyetlen bíró az a többség legyen, mely a kormány pressiója alót választatik, és így gondoskodva van arra, hogy itt mindig és folytonosan lehetséges legyen a törvénynek lábbal tapadása. (Élénk ilyeslés balról.) De mi következése lehet ennek ? mi mnyájan elismerjük, hogy a fejedelemnek feltétlen joga van minisztereit kinevezni és elbocsátani e jogot kétségbe vonni monarchiában senkinek eszébe nem jut. A fejedelem, meglehet, elveszti bizalmát a kormányhoz, mely pedig az országgyűlésen — sőt tegyük fel hogy a választások korrektek voltak, — az országban is többséggel bir, s kinevez egy másikat, teljes joga szerint, olyant,amely talán 40 szavazattal nem rendelkezik a ház kebelében. Természetesen ily kisebbséggel párlamenti kormányforma mellett kormányozni nem lehet; igen, de azon kormánynál és a fejedelemnek ismét kétségbe vonhatlan joga van ezen esetben az alsó házat feloszlatni már ekkor a házban és az országban valósággal kisebbségben levő kormány azon eszközzt, melyet neki az önök törvénye nyújt, oly háza választathat a milyent akar (Élénk helyeslés balfelöl) Válaszolhat mondom oly házat a miket épen akar, és akkor azután ismét az önök töményének alapján ezen kormány ha tetszik, kományoz törvénytelenül. Gondoskodott az önök röménye arról,hogy megkapja erre az eszközöket valamint gondoskodott arról is, hogy azon többség és azon kormány, amely törvénytelenül kormányoz, bírálja meg azt is, hogy törvénytelenül kormányoz«, Így Magyarországból jogi álam helyett lesz oly állam, melyben az egy vagy más után többségre törekedett ház capriciuji fog uralkodni. Én részemről ily államot nem óhajtok. Azt mondják, mert azt is tudom, hogy kedvencz eszme, hogy a nemzetek szabadságát intézményekkel nem lehet biztosítani, mert azt csak a nemzeti akarat és életerő teheti. Tökéletesen igaz, csak hogy az intézményeket úgy kell alkotni, hogy ha a nemzetben megvan erre a kedv és életerő az alkotmányos formák megtartása mellett biztosíthassa magának a szabadságot, nem pedig úgy, hogy a nemzetet az alkotmányos formák megtartása mellett édesen jogaiból kiforgatni. (Helyeslés balfelöl!) Azt is mondják , hogy hiszen rendes időben a kormány nem fog törvénytelenül kormányozni; ha pedig az erőszak akarja az ország alkotmányát felforgatni, akkor annak hatalmában lesz legelőször is a megyét semmisíteni meg, bármi legyen annak hatásköre. Tökéletesen igaz te hát! és épen azért én az institutiókban, a megyei institutióban nem az erőszak ellen keresek orvoslást, hanem keresek menedéket és orvoslást az ellen, hogy erőszak nélkül, a tény tiszta bevallása nélkül az alkotmányos formák között újra ne lehessen az absolutizmusnak ezt tenni. E kettő között véghetetlenül nagy különbséget látok, mert míg egyszer fogja magát valaki elszánni arra, hogy erőszak által felforgassa egy ország intézményét , addig tízszer akad valaki aki az alkotmányos formák megtartása mellett annak jogait csorbítsa. A nyílt erőszak felnyitja az emberek szemeit, felrázza a tespedőket, és a nemzetet egy testté forrasztja össze, míg az alkotmányos forma közötti elnyomás erkölcsteleníti, demoralisatióba sülyeszti és végül orozva öli meg az elaltatott nemzeteket. (Zajos tetszés balfelöl Justh József közbeszól: Phrasis!) Tökéletesen igaza van a t. képviselő úrnak, hanem az ember oly gyengén van teremtve, hogy gondolatait csakis szavakban és phrasisokban fejezheti ki, csak hogy vannak phrasisok melyek üresek, — hallottam ilyet eleget — (derültség) és vannak phrasisok, melyeknek értelme van. (Helyeslés bal felől.) Jól tudom én azt tehát, hogy általánosságban a világon tán mindenütt, s nálunk tán még inkább, minit más parlamentekben, ha egyik rész véd, a másik támad valamit, megvan különösen azon hit egymásról, hogy az a ki valaminek jó oldalát emeli ki, rendesen több jót mond róla, mint amennyit maga is hisz; viszont az, ki támadó, több részat mond arról, amit támad, mint amennyit maga is feltesz róla; tudom, hogy mindnyájan ilyen helyzetben vagyunk, de méltóztassanak elhinni, hogy épen a jelen esetben nagyon higgadtan, és a dolgot nagyon megfontolva mondottam el azokat, amiket elmondok, elmondottam úgy, hogy inkább elhagytam abból, amit a törvényjavaslatban rosznak tartok, nem pedig hogy szónoki hatás miatt, azt még nagyobbítani szándékoztam volna. Általában igen kérem a t. többséget, méltóztassanak jól meggondolni a dolgot, mielőtt a tjavaslatot törvénynyé emelnék, mert ha azt hiszik is, hogy én túlzottam azon veszélyeket, melyeket a tjavaslat hozhat, de lappangjon benne annak csak Vio része, elég ez arra, hogy az országra veszélyt hozzon. Én egész lelki meggyőződésből mondom, hogy bár voltak azon törvények között, melyeket e ház hozott, olyanok, melyek egyéni meggyőződésem szerint nem voltak jók, de olyat, mely ily veszélyes lenne a hazára nézve mint ez, még nem hozott. (Helyeslés balfelől.) Gondolják meg t. képv társaim azt, mert késő lesz a panasz akkor, ha az elvetett rész mag fel fog csírázni, s ha majd együtt fogjuk keresni,— de az önmaguk által alkotott törvények miatt nem fogjuk lenni, — azon alkotmányos eszközöket, melyekkel az ország sorsán segíthetünk , akkor szomorú lesz sorsunk, szerencsétlenek leszünk mindnyájan, de önöket az önvád is fogja ostorozni. Ajánlom határozati javaslatomat. (Élénk hosszas éljenzés balfelől.) A főrendiház jún. 30-án tartott ülésében kihirdettetett a budapesti lánczhíd megváltásáról szóló szentesített törvény. Továbbá elfogadtatott az 1868. VIII. tcz. által helybenhagyott szerződés 5. és 20. §§-ainak módosítása. Végül hozzájárul a főrendiház azon kijelöléshez, melyet a képviselőház a főszámvevőszék elnökségét illetőleg tett. Izabella királynő kiáltványa a spanyol nemzethez. Izabella azon kiáltványa, melyet a spanyol nemzethez intézett a trónlemondás kérdésében, így hangzik: A spanyolokhoz. Uralkodásom hosszú időszaka sok ügyben szerencsétlen és szomorú volt, de szerencsétlenebb és szomorúbb reám nézve, mint bárki másra nézve, mert bizonyos cselekedetek dicsősége, a történt haladás az alatt még szeretett hazánk sorsát vezérlem, nem felejtető el velem, hogy az én mint a béke és nevekedő közjóllét barátjának legkedvesebb, és mélyebb érzelmeimet, legnemesb törekvéseimet Spanyolország üdve iránti legforróbb óhajaimat, az akaratomtól független tények akadályozák meg. Midőn gyerek valók, ezer meg ezer hős hirdető nevem, de a háború borzalmai környékezék bölcsömet, mint felnőtt leány csak arra gondoltam, hogy, nekem jónak látszó tervek közül támogassam azokat,melyeket az önök tanácsa ajánlott,de a pártok szenvedélyes harcza nem engedi meg, hogy a törvények tisztelete és a jó reformok szeretete az erkölcsökben helyet nyerjenek, azonkorban, midőn az értelem erősbül a saját és idegen tapasztalat által, azon férfiak erőszakos szenvedélyei kia ellen az önök vérével harczolni nem akartam mely nekem oly drága mint életem, idegen földre űztek engem őseim trónjától távol erre a földre, mely barátságos ugyan vendégszerető és hires, de még sem hazám és ép oly kevéssé fiaimé sem. Ez rövidbe foglalva azon 35 év politika története, melyek alatt én átszállott jogaimnál fogva gyakoroltam azon népek képviselését és hatalmát melyeket isten, a törvény és a nemzeti akarat gondjaimra bízott. Midőn átfutom azokat , nincs okom vádolnom magamat azzal, hogy szántszándékkal befolytam volna azon roszokra, melyekkel engemet vádolnak, sem azon szerencsétlenségekre, esélyeket meg nem akadályozhattam. Mint alkotmányos királynő, őszintén tiszteletben tartom az alaptörvényeket, mindenekelőtt spanyol nő és Spanyolország fiainak szeretetteljes anyja lévén mindeniket egyenlő meleg vonzalommal vettem körül. Azon szerencsétlenségek, melyeket gyakran megrázkódott lelkem megakadályozni nem tudott, általam a lehető legnagyobb mértékben enyhíttettek. Semmi sem volt szivemnek kedvesebb, mint elfelejteni és jutalmazni és soha egy eszközt sem hanyagoltam el, hogy megakadályozzam, miszerint az én ügyem miatt alattvalóim könyeket hullassanak, mely óhajaim és törekvéseim mégsem voltak képesek megkímélni engem a trónon és attól távol azon kemény bírálatoktól, melyek életemet késeriték meg. El lévén határozva azokat elviselni és tisztelni az isteni gondviselés szándékait önkénytesen és saját akaratomból még megteendőnek vélem az utolsó tettet, hogy jólléteteket alapítsam meg és nyugalmatokat biztosítsam. 20 hónap folyt le, a mióta lábamat idegen földre tettem, aggodalommal telve azon bajok miatt, melyeket vakságukban ismételni nem rettegtek egy törvénytelen t törekvés makacs képviselői mely tditélve van a királyság törvényei számos gyűlés szavazása, a győzelem joga és a civilizált Európa nyilatkozatai által elítélve vannak.