A Hon, 1870. szeptember (8. évfolyam, 207-236. szám)
1870-09-29 / 235. szám
225. szám Yffl. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tér* 7.*7. földszint. Előfizetési ilj: Postin kaidra, vagy Budapesten hixhoa herdra reggeli £■ aati kiadta együtt: 1 hónapra............................i frt. S5 kr. 8 hónapra •*•».( „ 60 . 6 hónapra..........................11 „ — . Az esti kiadás postai korunkfildéseért felülfisatós ha vonkint .......................S. kr. Az előfizetés as et folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Hessen kiadás. Pest, 1870. Csütörtök, September 20. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási dij: 1 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdij minden beitatásért . . .10 . Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 6 hasábos petit sorért . . 25 kr.pd " Az előfizetési- és hirdetmény - dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. ■ lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert keséktől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. tOmmera—■ammaem—■——awnilni no POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési felhívás „A HON“ utolsó évnegyedére. October—decemberi ‘/« évre . 5 frt SO kr. Az esti kiadás postai különküldáséért felülfizetés havonkint 30 n OtP* Kilón előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A „HÖK“ kiadóhivatala. PEST, SEPTEMBER 28. Pest, sept. 28. Mit keres a franczia köztársaság küldötte, Thiers, Bécsben és Szent-Pétervárott ? Segítséget a franczia köztársaság számára. Tegyük fel, hogy megtalálná, a mit keres; hát mi mit találnánk aztán?] Amit mi nem kerestünk: osztrák-magyar-orosz szövetséget. És ami ezzel együtt jár, az absolutismus és reactio uralmát, és ami ennek megint természetes eredménye, annak a középső szónak, a „magyarnak“ kitöröltetését. De isten, ha a franczia köztársaság küldöttének sikerülne az osztrák Militstrherr- Schaftot az oroszszal összeboronálni,hogy a franczia terület javára Németországot invadálják, akkor vége van Magyarország alkotmányos állami létének. Hát ezt a szolgálatot akarja nekünk tenni a mostani franczia kormány ? A magyar nemzet rokonszenvei igen nagyok a franczia iránt, olyan nagyok, hogy képesek megtenni azt a szolgálatot Francziaországnak, hogy semmi osztrák kormány még csak ne is álmodhasson arról, hogy, mint az első franczia respublica alatt, magyar ezredekkel induljon meg Francziaország szabadságának eltiprására. Hogy Ausztria ellensége ne legyen a franczia respublikának, arról felelhet jót állhat, jól is áll Magyarország. S ez elég nagy és jó szolgálat. Az első consulate idejében ezt nekünk nagyon megköszönték volna. De hogy a franczia kormány most a mi fejünket dugja bele az absolutismusba, hogy a magáét kiszabadítsa belőle, hogy mi vessük magunkat az orosz szövetség s az osztrák katonai kamarilla karjaiba, az egy kicsit erős kipróbálása franczia rokonszenvünknek. Thiers úr küldetése valószínűleg Szt.Pétervárott is meg fog hiúsulni, mint Bécsben, s nem eredményez mást, mint egy kis lehangoltságot minden szabadságért rajongó nemzetnél, s azonfölül teljesen haszontalan. Akármilyen kedve legyen is egyik vagy másik felszólított kormánynak — nem a franczia kormány szép szemei végett — de a jó alkalomért, egy német, vagy keleti kérdésben kardot rántani, azt, hogy a vállalathoz a franczia respublicával szövetségben kezdjen hozzá, attól fogja föltételezni,hogy képese ez a franczia respublica oly erőt kifejteni, mely egy franczia nemzetet a had mezején képviselhet ? S ha terre képes a franczia respublica, akkor ugyan minek keresi a szövetséget az osztrák chauvinismussal, az orosz absolutismussal ? A franczia császárság egész a legutóbbi időkig élt abból a politikai kapitálisából, amit magának a keleti háborúban szerzett ; most a franczia respublica mindjárt a politikai bankrotton akarja kezdeni? Eddig legalább reményeink voltak, hogy van solidaritás a szabadság nemzetei között, de ha az megtörténhetnék, amiben Thiers úr annyi utat megtesz, akkor tökéletesen össze volna zavarva Európában minden fogalom szabadság és despotismusközött; azon dicsőséges elvek helyett, mikért Francziaország 1791-től kezdve annyit küzdött, vissza volnánk vetve a múlt század fogalmaiba, a midőn mindegy volt egy megszorult hadviselőnek, akárki jött segítségére : ördög volt ? tatár volt ? csak az ő ellenségének ellensége lett legyen ; mindjárt jó barát volt. Ez a fogalom ma nem állhat fenn. Nekem csak az lehet barátom, aki a nép szabadságának is barátja. Absolut hatalmakkal együtt kereskedünk, csinálunk együtt békességet, de harczi és politikai szövetséget soha, az lehetetlen! Jókai Mór: TÁRCZA. A Kisfaludy Társaság septemberi kiléte. (Sept. 27. ,3. u. 6 órakor.) (y. y.) Az irodalomtörténet eléggé bizonyítja, hogy valahányszor a műköltészet véletlen, bágyadt formaisággá erőtlenült, mindig a népköltészet üde forrásához fordult, hogy fölfrissítse magát. Nálunk is a negyvenes évek közepén az Erdélyi János népdal gyűjteményeinek kiadása atalán kitűnő befolyással volt költészetünk élénkítésére s az egészséges ízlés terjesztésére. S ily frissítő eszközre ma bizonyára sokkal nagyobb szüksége van műköltészetünknek, mely egyre bágyadtabban mozog egy már kiaknázott szűk körben s utánoz és az egészség színét ezteromás festékkel pótolgatja, mint ezelőtt huszonöt évvel, midőn Vörösmarty, Petőfi, Arany és Tompa együtt éltek és működtek, részint a pálya végén, részint annak hajnalán, részint pedig némaságban élve. Nagyon természetes tehát, hogy az új népköltési gyűjtemény, melynek kiadását a Kisfaludy-Társaság mér régebben elhatárza, élénk érdekeltséget ébresztő a komolyabb írói körökben, s a sajtó nem egyszer nógatá a társaságot, hogy mért nem siet már kiadásával ? Tegnap (szerdán) feleletet kaptunk e kérdésre is. Gyulai Pál ugyanis jelentést tett e vállalatról, s elmondá, hogy bár a társaság — az ő indítványára— már 1861-ben elhatárza az újabb néptermékek kiadását, s ő a más évben fölhívást is intézett a gyűjtés érdekében, minélfogva számosan, (köztük Abonyi Lajos, Illésy György, Török Károly, Arany L. sat. s utóbb Ipolyi Arnold) becses gyűjtéseket küldtek be, mindamellett nem lehetett a kiadást megkezdeni, mert nyolcz éven át nem kaptak kiadót. Pedig eléggé kerestek,mind ő,mind szerkesztőtársa: Arany László.Nem rég azonban az „Athenaeum“ vállalkozott két (30—30 ívnyi) kötet kiadására, melyekből az első már a jövő hóban meg fog jelenni a második kötetet majdan a Török Károly alföldi becses népdal-gyűjteménye foglalja el. Az első kötetben a lapokból is(főleg az erdélyiekből, a „Koszorú“ ból és a Fővárosi Lapokéból) átvettek minden népköltési közleményt kivéve a Krizáét, miután ő maga fogja kiadni gyűjtését. A sajtó alatti kötet 15 mystériumot, 2 vízkereszti játékot, számos balladát, majd harmadfélszáz dalt s 33 mesét tartalmaz. Dallamaikat a költségesség miatt nem közölhetik, s ez egy jövendőbeli nagyobb kiadás munkája marad. A tájszólást is csak egy pár mesében, hol e tekintetben biztosak lehettek, tükrözhetők vissza; de miután az akadémia a tájszólások és szókincsek gyűjtése végett utaztatni készül többeket, idővel egy ilyféle népköltési kiadás is eszközölhető lesz. Ezúttal csupán irodalmi, s aeszthetikai szempontból indulhattak ki, s oly műveket adtak ki nagyobbára, melyek más gyűjteményekben nincsenek meg, s a kiadást magyarázó, felvilágosító jegyzetekkel is kisérték. Gyulai röviden jellemzi a magyar mysteriumokat, melyek a más európai népekéitől főleg a forintban s a pásztorok népies tréfáiban térnek el. Beszélt a népballadákról, megjegyezve, hogy a balladáknak egyszerre epikai, drámai és lyrai elemekkel kell bírniük, s a legtökéletesebb és legritkább, melyben az elemek arányosan vegyülnek. Négyféle alakot mutatott fel e műfajban. Egyik szélesen, epikailag beszéli el a történetet. Ilyenek a „Szilágyi és Hajmási“, a „Biró szép Anna“ és a „Kömives Kelemenné“, melyeket felolvasott. Az elsőben el van beszélve, hogy a két szőlőfürtért török császár rabságába esett magyar vitézt mint szabaditá ki a császár szép leánya, aki mégis szökött velük s a Hajmásié lett, mivel a másiknak van otthon jó felesége. Drámaibb balladák azok, melyek a bonyolulat közepén kezdődve, gyorsan rohannak a katasztrófa felé. Sőt némelyek a katasztrófán kezdődnek. Ily drámai (a mellé népmeseileg vidor) a „Pálbeli szép Antal“, ki minden furfangost elkövet, hogy szeretett Varga Ilonáját magához vonhassa, ami sikerül is neki, midőn holtnak tetteti magát. Ilyen a „Kis Julia“ is, melynek egy német variánsát Szász Károly nem rég fordítá le. A negyedik alak az, midőn a katasztrófa bukottja mega panaszolja el túlnyomó lyraisággal szomorú történetét. E fajból egy igen szép hevesi népkölteményt mutatott be: „Siroki erdőben nyílik egy gyöngyvirág,“ mely egy megesett lány fájó panasza s kitűnő néptermék, valamint a „Bogár Imre“ balladája is. Bemutatott továbbá néhány sajátságainál fogva ritkább művet is. Például a „Csehek Pistában“ a lány megtagadja bitó alá került kedvesét, ami más dalban nem igen fordul elő. Van egy két soros reframe daláb : „Kinek neve Albert Jóska, keze lába keze lába keresztvasba.“ Lyrai képeket is olvasott föl, melyek közül különösen szép „A legszebb virág.“ A búzavirág tartja annak magát,mivel a templomba viszik s ott a Krisztus teste lesz; de a szőlő virág is azt mondja: ő meg a templomban Krisztus vére lesz; mig a szekfa ismét magát tartja a legszebbnek, mert őt bokrétába kötik a lányok s templomba viszik, s aztán a legények fűzik a kalapjukhoz. A felolvasott dalok közt is sok szépet, eredetit, jellemzőt hallottunk. Ilyen ez a négysoros katona dal, a hazavágyás keresetlen és mély kifejezésével: „Nagy-Abonyban csak két torony látásik, De Majlandban harminczketttő látszik, Inkább nézném az abonyi kettőt, Mint Majlandban ezt a harminczkettőt. “ Eredeti ez a forradalomban csinált népnóta is: „Első, első, legelső : Kossuth Lajos az első ; A második Windisgrécz, Kinek népe mindig vész ; A harmadik Jelasics, Kinek népe sohasincs ; A negyedik Görgei, Ki a népét töreti“. Különben — jegyzé meg Gyulai, — a forradalmi tábornokokat nem igen emlegetik a népdalok, Perczel Mór azonban egyben mint „nyalka generális“ szerepel. Igen eredeti más nemből az öt harang beszéde, melynek változó szóhangjai a vastagabb, vékonyabb harangokat utánozzák. Eszünkbe jutott Szemere Pál, ki azt mondá, hogy a harangok vastagabb, vékonyabb hangjáról Losonczon mindjárt első hallásra megtudta : melyik milyen felekezeté ? Egyik mély ünnepélyességgel szólt: „az egy igaz istent dicsérjük“, ez a kálvinista; a másik : „Jézus-Mária-Szent József“ — ez a pápista ; a harmadik könnyedén csilingelt: „Isten tudja, hogy lesz még !“ ez a lutheránus. Gyulai után a gyűjtemény másik részét — a meséket — Arany László ismerteté, úgy állíták össze e gyűjteményt — úgymond, — hogy minden mesefaj : Krisztus monda, tréfa, jelvi, gyermek és állatmese, képviselve legyen egy pár példányban, különös gondot fordítva az előadás, a nyelv sajátságaira. Igyekezett jegyzeteiben a rokonságot is (főleg a Grimmék gyűjteményének segítségével) fölfedezni a mi meséink és a testvérnépekéi közt. Érdekes meséket olvasott föl a királyfiról, ki oly országot keres, hol a halálnak nincs uralma; Szent Péterről, ki isten szeretne lenni; a három arkangyalról, kiket isten Ádám és Évának a paradicsomból való kiűzésére küldött, s a magyar angyal emberséges, jólelkü, az oláh ijedős, a német kiméletlen; a Tisza eredetéről, mely furcsa ötlet, s Mihókrul, e balga ficzkórul, melynek hasonmása van meg a Grimm-testvéreknél, de fordítás nem lehet, mert az öreg Brassay állítja, hogy ő már gyermekkorában hallatta magyarul, már pedig — jegyié meg elmésen Arany L.— az öreg tudós gyermekkora oly távol esik, hogy a Grimmék gyűjteménye akkor még nem lehetett ránk befolyással. Azaz: még akkor nem is létezett. Az állatmesék közt sok ötletdas van, ilyen a hangutánzáson alapuló „Szarka és vadgalamb.“ Ez megkérte amazt, hogy tanítná meg fészket csinálni. A szarka tehát kezdte tanítani, szokása szerint igy csörögvén : „csak igy, csak igy !“ A vadgalamb pedig szokása szerint rádugta: „tüdőm, tüdőm.“ „Noha tudod — mondá a szarka megharagudva, — hát csináld magad,és azzal elröpült. És a vadgalamb máig sem tud fészket csinálni. Annyi elmés ötlet, jellemző lelemény, élénk jelviesség, egésséges tréfa van e mesékben, hogy ilyesmi, csak a semmi lelki anyűg által nem terhelt népkedély mélyéből fakadhat- Maire hiába igyekeznék utánozni. Meggyőződtünk tehát ez alkalommal, hogy a gyűjtők sikeres fáradsága és a szerkesztők tárgykereső buzgalma folytán oly népköltési gyűjteményt fogunk már az első kiadásban is leírni,mely föl fog érni, ha túl nem szárnyalni, az Erdélyi-féle gyűjtemény bármelyik vaskos kötetét. S kell e érintenünk, hogy e kiadás pártolása mennyire kötelessége a műveit közönségnek? Hiszen ez a magyar nép tőről metszett eredetiségeinek tára: vérünkből való vér, a népjellem és jelleg hamisutlan kinyomata. A titkár e felolvasások után bemutatta a Fincicky által fordított „Magyar orosz népdalok“ egy kiadott példányát, Shidspeare-től két új (a 16. és 17-ik) kötetet; a Kálniczky Gyula levelét, mely szerint „Lakuntala“t ő nem a szanszkrit eredetiből, hanem németből fordítá, (e szerint a társaság neiv adhatja ki,) s egy 1833-iki lembergi „lengyel népdal-gyűjtemény “t, melyet Bartalus ajándékozott a könyvtárnak. A titkár fölhívta továbbá a tagokat, hogy Shakspeare hátralevő hat művét igyekezzenek mielőbb lefordítani, s mivel négyre van vállalkozó, a társaság óhajtásaként mondta ki, vajha egy év alatt elkészülnének vele, de ugyanő művekre másoktól is elfogad bírálatra fordításokat. A Győry Vilmos által fordított Moreto és Calderonféle három spanyol színmű sajtó alá adására (a pártolók számára) Greguss Ágostont felhatalmazták , a februári nagygyűlés előkészületeire pedig újra Toldié, Gyulait és a titkárt bízták meg. Végül Rákosi J. olvasá fel bírálati kifogásait a Lévai I. „Viola“ fordításáról, de mivel az egészet még nem hasonlítá össze, teljes jelentést jövő alkalommal fog adni. Három óránál tovább tartott ez érdekes ülés, melyen — elnökök és korosabbak hiányában — Gyulai Pál elnökölt. Csak kilenc tag volt jelen, s hallgató közönség sem volt annyi, mint az őszi hónapokban szokott lenni. Isem fog Bécsbe küldeni a delegációk összeülése előtt.Ezt kövesse a jobboldal és akkor maga is be fogja vallani, hogy az egész rendszer csak jó időtől való. Meghívás. A népkör tisztelt választmánya tagjait felkérem, szíveskedjenek f. hó 29-én csütörtökön d. n. 7 órakor a népkör helyiségében megjelenni, hol a berendezések, némely választások, és különösen az új időszak alatt tartandó felolvasási és társalgási estélyek rendezése fölött leend tanácskozás. Pest, 1870. sept. 25. Jókai Mór: A „Népkor“ helyiségében jövő szombaton esti 7 órakor az első felolvasási estély fog megtartatni, mely alkalommal Jókai Mór „Buda ostromának“ (1849) regényes korrajzát fogja előadni. Tagok és tagok által bevezetett vendégek meghivatnak. — A „Pester Lloyd“ ma esti lapjában dicséretre méltó erélylyel kel ki a monarchia másik felében lévő állapotok által előidézett helyzet ellen. És határozottan kijelenti, hogy ha a bécsi urak abban az illuzióban riogatják magukat, hogy mi mindazt elnézzük és indemnity adnak, akkor csalódnak, mert a magyar országgyűlés utalni fog a kiegyezési törvény 41. §-ra (mely szerint a magyar miniszter csak azt veheti fel budgetébe a közös költségből, ami a delegationalia eljárás szerint meg volt állapítva,) és kijelenti, hogy egy krajczári Eredeti külföldi levelezés. (Saját tudósítónktól.) (M.) Turin, sept. 25. A kormány az új helyzet által igényelt intézkedésekkel foglalkozik. A „Gazza di Torino“ szerint a miniszertanács elhatározta,hogy a népszavazás jövő hó 2-án fog végrehajtatni, hogy 6-án ő faje a király városainkban a szavazás eredményéről fog értesülni, hogy 12-én a képviselőház összeül, s a kormány áthelyezésére vonatkozó költségek felett határoz, végre, hogy 18-án ő felsége ünnepélyesen bevonul az új fővárosba, ahová a törvényhozó testület, s a kabinet ugyanaznap átfog helyeztetni. A világi hatalom megbukása ellen úgy látszik az európai államoknak nincs kifogása, minthogy a „Gazzetta Piemontese“ szerint a Rómában levő követségek az olasz czimert azonnal feltűzték a pápai mellé. Sokan a képviselők közül már Rómába siettek; ezek közt Rattazzit is emlegetik. Mondják, hogy Lamarmorabk engedve a kormány sürgetéseinek Rómába utazik, mint teljhatalmúk. biztos. Állítják, hogy az 1848-iki 2-ik osztály nem fog behivatni, s azonfelül már a fegyver alá szólított osztályok közül is kettő elbocsáttatik. Ha való, nem csak örvendetes, de nagyon megnyugtató is ezen hír. A Rómával összekötő vasutak már 22. óta helyreállíttattak, s fentartják a folytonos közlekedést. Róma bevétele után, mint a „Gaz di Torinak írják, a Caprera-ra gyakorlott szigorú felvigyázat megszűnt. A franczia köztársaság segélyére siető önkénytesek elszállítása nagy bajjal jár, a napokban is a Ventimigliaban összegyűlt csapatot feltartóztatták a hatóságok, mind a mellett Marseilleben alakul az olasz légió, mint mondják, annak parancsnoka egy az olasz függetlenségi csatákban magát többször kitüntetett hazafi s Garibaldi kedves embere, Szalló Lajos lesz. —■nnwnm - iWiiiyBwammiwiFBwm—Bwnvi — wim«« Első magyar jogászgyülés. A 4 ik szakosztály ülése sept. 28-án. (Az ügyvédség rendezése.) A szakosztály ma Szentléleky Gyula indítványát tárgyalta, mely javasolja: mondja ki a magyar jogászgyülés, hogy egy oly ügyvédi rendtartásnak a törvényhozás utján leendő behozatalát a hazai jogszolgáltatás érdekében halasztjatlanul szükségesnek tartja, mely a szabad ügyvédkedés elvének alapján az ügyvédi szakképzettségről kellőleg gondoskodjék s mely a fegyelmi hatalomnak az ügyvédi kar kebeléből választott önálló s csupán a legfőbb törvényszéknek alárendelt közegek általi gyakorlatát, nem különben egy díjszabályzat alkotását, szóval az ügyvédség önkormányzati jogainak s függetlenségének öszves követelményeit biztosítsa.“ Dr. Siegmund Vilmos, ki e tárgyban előadóul választatott, azon kérdést veti fel: szükséges-e az indítványozott rendezés ?s arra igennel felel. Indokaiban felhozza, hogy hazánk jogszolgáltatási tényezői közül alig van egy is,mely pongyolább szervezettel bírna, mely mostohább gyermeke lenne Themis istennőnek, mint épen az ügyvédség. Azután így folytatja: Az 1803-as szabályrendeletek, némely későbbi cancellariai rendelvények, ez országbirói ért, és egy két újabb ministeri rendelet alig vetették meg alapját az ügyvédség rendezésének: az 50 évek odtrogáltak ugyan némi rendszert, de e rendszer a függetlenség teljes elnyomása folytán alig hagyott vissza nálunk kedves emléket; — az alkotmány visszaállítása az 1848 iki állapot egy- szerű rehabilitálását hozta magával az ügyvédség tekintetében is, anélkül hogy közel tizennégy évi haladás lehelete életerős organismust is teremthetett volna, miután a közjogi kérdések tisztázása oly annyira előtérbe nyomult, hogy a magánjogi érdekek tekintetbe vétele és az érdekek egyik hatalmas közvetítőjének — az ügyvédségnek—rendezése a legközelebb múltig legnagyobb részt pium desiderium maradt csak. Nagyon szükséges nálunk az ügyvédi karnak rendezése, annál inkább, mert az igazságszolgáltatás egyik tényezőjének, a bíróságoknak rendezése, küszöbön áll, e tényező pedig önmagában a sikernek csak felét is alig biztosítja jogi reformunk terén, ha a másik egyenlő fontosságú tényező még továbbra is jelen zilált és szervezetlen állapotában tesped.Magának az ügyvédi karnak életfeltétele, hogy az ügyvédség rendeztessék mielőbb, rendezessék oly szellemben, mely az ügyvédet hivatásszerű állásának önérzetten elfoglalására képesítse. Szóló kéri elfogadtatni a szabad ügyvédkedés elvét olyformán,hogy az ügyvédek száma sem országszerte, sem bizonyos egyes helyen meghatározva és az ügyvédek bizonyos székhelyhez kötve ne legyenek, mert csak a szabad ügyvédkedés teremtheti azon jóltevő versenyt, mely a szunyadó munkaerőt tettre serkenti és a tehetségnek és becsületességnek elismerést biztosít.Kéri egyúttal azonban elfogadtatni azon főelvet is, miszerint a szakképzettség és gyakorlat tekintetében is szigorú feltételek állítandók fel arra nézve, hogy valaki ügyvéd lehessen, mert végre ki kell bontakoznunk azon álhitből, mintha az ügyvédség volna legkönnyebben, legkevesebb fáradsággal és készültséggel befutható életpálya, mintha a rendszeres foglalkozástól és komolyabb hivatástól rettegő, vagy más pályáktól eltért egyén végső menhelye lehetne; meg kell szoknunk az ügyvédi állást épen a megkívántató nagyobb készültség és kiterjedt gyakorlat szülte oly tekintélyes állásnak tekinteni, melyet elfoglalnia csak annak szabad, ki magát arra erkölcsileg és szellemileg méltóvá tette; azt pedig a theoreticus képzettség és practicus jártasság együttes megszerzése eredményezheti csak, melyek elseje a nagyobb készültséget, bővebb tanulmányozást, rendszeres egyetemi tanfolyam áthaladását szükséglő szigorlatok letétele, míg a practicus jártasság ismét csak több évek során teljes szorgalommal betöltött gyakorlati alkalmazás által érhető el. Ezen két alapfeltétel mellett indítványozó úrral egy értelemben ajánlom annak elfogadását is, hogy az ügyvédi kar testületileg kormányozza önmagát, függetlenül gyakorolván saját kebelében tagjai felett a fegyelmi hatalmat is , mert csak az önkormányzat rendszere mellett várható az, hogy az ügyvédi testületet megillető erkölcsi hitel és tekintély régi fényében felragyogjon ismét, és mert autonóm országban, mint a mienk, azok felett, kik a jog és igazságot szükség esetén még a hatalom ellenében is hivatják megvédeni, fegyelmi hatalmat eredményesen csakis a bátor harcrosok egyeteme, illetve kiküldöttei gyakorolhatnak. Indítványozó úr végre egy díjszabályzat alkotását is óhajtja. Szóló az indítványnak ezen részét is ajánlja elfogadtatni. Indítványozó úr maga is bizonyára csak oly értelemben kívánja a díjszabály behozatalát, hogy az úgynevezett „chablon“szerű munkák díjazásánál szolgáljon zsinórmértékül. Ha az ügyvéd ügyfelével jutalma iránt eleve nem szerződött, mert a szabadszerződést mellőzhetőnek egyátalán nem hiszem. Ha pedig a szabadszerződés engedélyezése mellett állítjuk fel a díjszabályzatot, akkor annak üdvös hatása alig ismerhető félre, mert felszabadítja, az ügyvédet a bírák kegyosztogatása alól egy részről és a felek zsarolási vádaskodásai alól más részről, hogy pedig erre nálunk szükség van, az kétséget nem szenved, mert a bírák kegyosztogatása és az ügyfelek gyanúsítása egyaránt ássa alá az ügyvédi kar tekintélyét. E tekintély helyreállítása képezi pedig az ügyvédi kar törekvéseinek egyik legfőbb célját. Az indítvány Aradi, Boor, Ajtós, Teleszky és Környey lényegtelen módosításaival elfogadtatik. A szakosztály erre Környei Edének a békebírósági intézmény honosításáról szóló indítványa vitatására tér. Pósfai, Zlinszky s többek felszólalása után az indítványt elfogadja. A Karagyorgyevics per. Előzmények. Szerbiában mióta a török járom alól fölszabadult, felváltva az Obrenovics és Karagyorgyevics családból származó fejedelmek uralkodtak. Az Obrenovics családból származott Mihály 1868. jan. 10-én orozva meggyilkoltatott. Mihály meggyilkoltatása után Belgrádban biztos adatokat véltek leírni az iránt, hogy az öszszeesküvés feje a Karagyorgyevics család, és ezálja nem más, mint Karagyorgyevics Sándor fiát, Pétert, hozni ismét a szerb trónra. A miért is a bűnpert tárgyaló belgrádi törvényszék a Karagyorgyevics családot, mely 1858 óta, midőn Karagyorgyevics Sándor kénytelen volt elhagyni a szerb fejedelmi széket, Magyarországon tartózkodik , in contumaciam elítélte. A magyar kormány fel is szólittatott, hogy ezen ítéletet végrehajtsa. Miután azonban a magyar kormány azon felfogásból indult ki, hogy oly egyének, kik a magyar szent korona oltalma alatt élnek, csak a magyar törvények megszegéséért vethetők büntetés alá, megtagadta ugyan a belgrádi törvényszék ítéletének végrehajtását, de egyszersmind vizsgálatot rendelt el arra nézve, vájjon a magyar törvények oltalma alatt élő egyének vettek-e részt a fejedelmi gyilkosságban olykép, hogy a magyar törvények szerint büntetendők lennének. A vizsgálat megtartatott herczeg Karagyorgyevics Sándor, ennek titkára Trifkovics Pál, és Stankovics Fülöp kereskedő ellen. Múlt 1869. február havában tartotta meg Pest város fenyítő törvényszéke a hitelesítési tárgyalást ezen perben, amelynek alapján a törvényszékig Karagyorgyevicsot, Trifkovics és Stankovics Fülöpöt Obrenovics Mihály meggyilkoltatásának bűntényében bűnrészeseknek kimondása miatt ellenük a tánper megindítását elrendelé. A legfőbb itélőszék pedig a herczeget a felhajtás miatt mondá perbefogandónak. Ez ellen vádlottak felebbezéssel élvén, úgy a másod, mint a harmadbiróság a perbefogási határozatot helyben hagyta azon módosítással mindazáltal, hogy a per ne a gyilkosságban való részvétel, hanem a gyilkosságra való izgatás tárgyában indíttassék meg. Ez után megkezdetett az írásbeli tárgyalás, mely jelenleg már szintén be van fejezve, úgy hogy a per csak az előadásra, illetőleg ítélethozásra vár, a mi f. hó 29-én fog megkezdetni, és a következő napokon fog folytattatok