A Hon, 1871. május (9. évfolyam, 100-124. szám)
1871-05-05 / 104. szám
104. szám. IX. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. *7. földszint Előfizetési díj* Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ...... 1 írt 85 kr. 3 hónapra ...... 6 „ 60 „ 6 hónapra .........................IX „ — . Az esti kiadás postai kfilünküldéseért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! napilap. Reggeli kiadás. Előfizetési felhívás „A HON“ IX-ik évi folyamára. Egész évre......................... 22 frt — kr. Fél évre.............................. X1 frt — kr. Negyed évre .................... 5 frt 50 kr. Az esti kiadás postai különküldéseért felülfizetés havonkint. 30 kr. 4PF* Külön előfizetési Ivettet nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak a krajczárba kerül. A „HON“ kiadóhivatala, PEST, MÁJUS 4. Az osztrák Lloyd. □ A múlt budgettárgyalás alkalmával póthitelt kért a kereskedelmi miniszter egy enquéte bizottság egybehivására,mely az osztr. Lloyd subventionálásáról volna hivatva ítéletet mondani. E bizottságot nézetünk szerint a legközelebbi delegatió előtt egybe kellett volna hivni, mert a Lloyd szerződés ez év lefolyásával lejár s igy a delegátiók által eddig évente megszavazott 2 millió frtnyi subventiót többé nem lehet megszavazni. Leg is jobb lett volna, ha Ausztria és Magyarország már a delegátiós ülések előtt tisztába jöhettek volna az iránt, hogy mi történjék jövőre az osztrák Lloyddal. Úgy látszik, a magy. kormány el van tökélve a Lloyd subventiót kiemelni a közösügyi költségek keretéből. Ez elhatározást mi mindenesetre csak helyeselnők. Mert habár kormányköreinkben még azon nézet uralkodik, hogy a magyar tengerpart mentén teljesítendő postaszolgálat miatt az osztr. Lloyddal összeköttetésben kell maradnunk, ők mégis csak kölességüket teljesítenék, ha az eddigi s a mi államunkra nézve hátrányos szerződést feloldják. Alkalomszerűnek tartjuk tehát ma is azon figyelmeztetést, hogy azon szolgálat, melyet az osztrák Lloyd ez ideig Magyarországnak tett, elenyészőleg csekély, s hogy egyáltalában nincs ok arra, mért kelljen még jövendőre is oly szolgálatokat megfizetnünk, melyek nem nekünk, hanem Ausztriának tétetnek. Ha az osztrák Lloyd menetrendjét megtekintjük, azt fogjuk látni, hogy mindazon vonalak, melyekért subventiót követel és kap, Triestből indulnak ki. Fiume érdekének csupán a zára-fiumei és fiume-lussapicoloi — s ha épen akarjuk — a fiume-triesti vonalak felelnek meg. Mindezek igen rövid parti járatok és oly természetűek, hogy a Lloyd társaság nem is látta szükségesnek éreztük subventiót kérni. A megfizetett és derék gyorshajókkal bejárt vonalak tehát egytől egyig Triest javára esnek, a mi partvidékünk az osztrák üzlet dús asztalának néhány morzsahulladékával kénytelen megelégedni. Nem akarjuk ugyan tagadni, hogy a magy.ráratokat az osztr. Lloyd csupán azért teljesiti ingyen, mivel ezek mintegy ráadásul követektettek a többi oly magasan megfizetett vonalakra, vagy talán mivel megszállta a nemeslelküség s belátja, nekünk szegény ördögöknek a fizetett évi 600,000 frtért mégis csak kell egy morzsát adnia. De e morzsa csak nagyon parányi még az oly szerény étvágyhoz mérten is, minő a mienk, ha tekintetbe vesszük ama hatalmas összeget, melyet érte fizetünk. Az osztrák vonalak subventioja külön felvéve túlságosan magasra van számítva. Bizonyság erre, hogy a Lloyd társaság néhány év óta régi adósságait folytonosan törleszti, és ezenkívül még elegendő pénze is maradt mindenféle költséges építkezésekre. A részvényeseknek fizetett osztalék ugyan csak 4%, de ennek oka korán sem az, hogy a Lloyd nem képes többet fizetni, hanem az állammal kötött szerződés azon határozata, mely szerint magasabb osztalékok fizetése meg van tiltva mindaddig, míg az összes adósságok le nincsenek törlesztve. A Lloyd különben igen ravasz, s mivel azt hiszi, hogy az államot a garantírozott adósságokkal kezében tartja, azaz folytonos segélyezésre kényszerítheti, ezért is nem siet valami rendkívül adósságainak törlesztésével, hanem előnyösebbnek tartja, egészen nevetségesen nagy összegeket leírásokra fordítani, mely leírások részben igen sajátságos természetűek, így péld. azok között figurái az arsenálban tett költséges építkezés, új hajók épzése és hajók átépítése, úgy hogy a Lloyd részvényesek tulajdonképen a négy százalékos osztalék mellett magukat egészen jól érezhetik , mert vagyonuk tőkeértékét egészen tekintélyesen látják felduzzadni. Ezen eljárás ellen nem lehetne kifogást tenni, ha az osztr. Lloyd azon körülményt, hogy csak 4%-ot fizet, bizonyság gyanánt nem használná arra nézve, hogy subventiója nagyon szűken van kiszabva, s hogy a részvényesek megkárosítása nélkül abból nem lehet jelentékeny levonást tenni. Beszélnek a számok. Az 1869-ki igazgagatási évben az összes haszon 2,213,983 ft 83 krt tett. Ezen óriási összegből csak 367,698 ft fizettetett osztalékra, az egész többlet a tartalék alapba, adósság törlesztésre és a fent érintett leírásokra fordíttatott. Az osztrák Lloyd tehát az eddiginél tetemesen csekélyebb összeggel is megteheti az eddigi szolgálatokat. Ezt csupán azért említjük, hogy lajtántúli barátaink ne játszák az érzékenykedőt, és ne panaszkodjanak túlterheltetésről akkor, ha majd Magyarország ki fogja nyilatkoztatni, hogy az eddigi számítás szerinti subventioról mit sem akar tudni, s hogy az osztr. Lloydot az eddig nekünk tett csekély szolgálatokért megfelelő összeggel ki fogja elégíteni. Austria emiatt nem leend kénytelen többet fizetni a Lloydnak, mert ez az Austriától eddig kapott 1,400,000 ftért megteheti az eddig tett szolgálatokat, meg azon esetben is, ha Magyarország neki egyért sem fizetend. Hogy mennyit kellene Magyarországnak a 21,736 tengeri mérföldet tevő magyar érdekű vonalakért az osztr. Lloyd számára fizetni, ezt egész pontosan nem számíthatjuk ki. De ha számítási alapul a legmagasabb azaz 4 ft 20 kitevő tétel számíttatnék mérföldenként , még ezen esetben sem esnék 91,291 ftnál nagyobb összeg Magyarországra. Ennyit kellene tehát legfeljebb az osztr Lloydnak fizetnünk, de magától érthetőleg csak azon esetben, ha a társaság a mi szolgálatunkra is ép oly jó gyorshajókat fog állítani, minőket az egyptomi vagy a Konstantinápolyba menő vonalakon használ. Látható ebből, hogy nem csekélység az, amivel a Lloydnak eddig érdemen felül fizettünk. Jól tudjuk ugyan, hogy ezen felülfizetés nem ajándék a társaságnak, mely irányunkban ugyan nem viseltetik valami barátságos indulattal, hanem hogy az a kiegyezésnek hozott áldozat volt, de azt hisszük, hogy nem szükséges jövendőre többé ily áldozatot hozni. És ez az oka annak, hogy mért tartottuk kötelességünknek a kormányt és törvényhozást, valamint a közvéleményt ezekre figyelmeztetni. — A bányatörvényjavaslat átvizsgálására összehívott bizottság 3. ülésében a bányatörvényjavaslatnak a „kutatásról“ szóló II. fejezete jött tárgyalás alá. A tárgyalás elején mindjárt azon fő elvi kérdés támadt, váljon fentartandók-e a kizárólagos kutatási körök s jelenlegi szabad kutatások vagy nen ? Minthogy az ásványtelep mürevalóságának igazolása elejtetett s egy részt a lesben állók, versenygéseknek, — melyek például a muva bányatörvény érvénye alatt helyt foglaltak — eleje vétetni szándékoltatok ; másrészt pedig okvetlen szükségesnek találtatott a kutatási munkát addig, mig a kutató szabad ásványra akad, úgy a kőszénnél, mint más kivált nagyobb mélységben levő, tehát csak hosszabb kutatási Pest, 1871. Péntek, május 5. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyféle betű sora . . . 9 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. —Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . .26 fer. Az előfizetési és hirdetményidíj a lap kiadó hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőségbe» intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el . Kéziratok nem adatnak vissza, munka után feltárható ásványtelepeknél más versenyző vagy leselkedő ellen védeni , tehát a bzottság a zárt kutatmányok megtartása mellett nyilatkozott. Ezen elvi kérdés eldöntése után tárgyalás alá kerülök egymásután a 8. 9. 10. 11. 12. 13 14 és 15. §. kiegésztést s helyreigazítást a 8-dik § nyert annyiban, mennyiben a kutatási munkálatok határozottan a felszínre és földalattira kiterjedőknek mondattak s az a) pont alatt tiltott helyek sorából a köritett kertek és vadas kertek, tekintettel a későbbi 10 dikk tartalmára, kihagyattak, melynél fogva a kutatványos a kutatás, munkálat megkezdése előtt az érdekelt földbirtokossal a kártpótlások iránt az egyezkedést megkísérteni köteles. Hosszabb tárgyalást igényelt még a 13. §, mennyiben a távirati uton beérkezett zárt kutatmányi jelentés könnyen támadható hiányaira is figyelemmel kellett lenni. — E hiányokból származható bajok megelőzése czéljából kijelentetett tehát, hogy táviratozás esetében az eredeti táviratnak a távirdai hivatal által hitelesített másolata nyolc nap alatt beküldendő. Miután végre a 15. § még azzal egészíttetett ki, hogy a bejelentésnek a bejelentő nevét és lakását is kell tartalmazni, a logikai sorrend tekintetéből a 15. § 12 nek, a 12. §. 13-nak, s a 13. §. 15 nek tétetett, a 14. §. helyén hagyatott s annak 2-ik kikezdése, mint felesleges, kitöröltetett. — Az első folyamodású tvszékek székhelyeit s számát illetőleg tökéletes krízis állott be . Andrássy emiatt tegnap este Bécsből Pestre érkezett, hogy a ministertanácsban, mely a 25-ös bizottság munkálatát vette tárgyalás alá, elnököljön. A ministerelnök s ap. ü. minister határozottan kijelentették, hogy a 25-ös bizottság munkálata, melynek keresztülvitele 13 millió forintba kerülne (eddig csak 10 millióról volt szó), nem fogadható el s azon javaslat mellett maradnak, melyet még husvét előtt a miniszertanács is magáévá tett s melyet a 25 Cs bizottságban Kézsmárky indítványozott,de mely végre is egy szótöbbséggel elvettetett. Ezen javaslat szerint körülbelöl 100 első folyamodásu társas bíróság állíttatnék föl az illető javaslatban kijelölt helyeken, a kerületi törvényszékek számos székhelyének meghatározása azonban egyelőre az igazságügy miniszterre bízatnék, úgyhogy csak később, a tapasztalatoknak megfelelőig, eszközöltetnék a törvényhozás által a végleges rendezés. — Mi természetesen nem tudjuk — írja a „Pester Lloyd“ — mi történt tegnap éjjel s ma a minisztertanácsban ; annyi azonban bizonyos, hogy a minisztertanács mindenesetre indítványt fog tétetni az igazságügyminiszterrel és ekkor a ház alternatíva előtt áll: vagy elfogadja a minisztertanács indítványát, vagy a 25-ös bizottság javaslatát, utóbbi esetben azonban el lehet rá készülve, hogy a korona megtagadja a szentesítést. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház 339. ülése május 4. Az esti lapunkban elmondottak után felolvastatott a következő szakasz : 14. §. Az 1.§. b) c) d) pontjaiban érintett első folyamodású bíróságoknál a segéd- és a kezelőszemélyzetnek a szükséges számban való alkalmazása iránt az igazságügyi minister intézkedik. Ez azon módosítással fogadtatott el, hogy az első sorban a szók „első“-ig kihagyatik. II. Fejezet: Az előfolyamodású bíróságok székhelyei és kerületei. 15. §. A királyi járásbíróságok és törvényszékek száma, székhelyei és járásoknak a törvényszéki kerületekbe való beosztása iránt külön törvény rendelkezik. Simonyi Ernő bővebb indokolás és kifejtés után ezen módosítványt adja be a fentebbi szakaszra vonatkozólag. A 15-ik §. egészen kimaradván, a helyett tétessenek a következő §§-ok : 15. §. Megyék, kerületek, vidékek és székekben első folyamodásu törvényszékek lesznek ott hol eddig voltak a megyei, kerületi, vidéki vagy széki törvényszékek. Az első folyamodású törvényszéki bírák száma az ügyek halmazához képest szaporítható vagy kevesbíthető az igazságügyi miniszter által. Szaporításnak azonban csak akkor van helye, ha ez iránt az illető törvényszék a miniszterhez indokolt felterjesztést tesz. 16. §. Első folyamodású törvényszékek felállíthatók mind azon szabad királyi, s rendezett tanáccsal ellátott városokban is, melyeknek képviselő bizottmánya biztosítékot nyújt a kormánynak az iránt, hogyha a törvényszék összes költsége a törvényszék által beszedett jogilletmények által teljesen nem fedeztetnék, a fenmaradt hiányt maga a város fedezendi. Azon városok,melyek ezen kötelezetséget elnem vállalják, azon megyei kerületszék vagy vidék törvényszékéhez fognak tartozni, melynek területén léteznek. Szabad kir. vagy rendezett tanáccsal ellátott városok, ha különben is megyék, kerületek, székek, vagy vidékek székhelyei voltak, csak egy törvényszékkel bírhatnak, melynek hatósága ugy a városra, mint a megyére kiterjed. Budapest városa külön első folyamodásu törvényszékkel birand, melynek hatásköre a város határán kívül nem terjed. 17. §. Első folyamodásu járásbiróságok, a megyékben, kerületekben, székekben és vidékekben minden járásban lesznek felállítandók. Ha egy járás népessége az 50,000 et meghaladja, vagy területe 20 □ midnél nagyobb], vagy különben a forgalom igényei úgy kívánnák, több járásbíróság is lesz felállítandó. 18. §. A járásbíróságok számát, tekintettel a 17-ik szakaszban megszabott korlátokra, az illető megyék, kerületek, székek vagy vidékek felterjesztésére az igazságügyi miniszer határozza meg. Székhelyei pedig és a községek beosztása az illető megye, kerület, szék vagy vidék központi bizottmánya által fog megállapíttatni. 19. §. A járásbíróságok székhelyei és a községek beosztása ezen törvény kihirdetése után három hónap alatt lesz megállapítandó. Az ekép megállapított járásbírósági székhelyek, úgy mint az első folyamodás a törvényszékek székhelyei is, egy külön törvénybe fognak igtattatni. Az egyszer megállapított és törvényczikkelyezett törvényszéki vagy járásbírói székhelyek csak törvny által lesznk megváltoztathatók. Deák Ferencz azt tartja, hogy a 2 ik fejezetet és tírmonyi indítványát függőben kellne tartani, míg a 25 ös bizottság munkálata tárgyalás alá kerül, tírmonyi indítványa átmenet volna amarra. Tisza Kálmán pártolja Deák indítványát, de megjegyzi, hogy ha filanciális helyzetét vesesztik az országnak, egyfelől mindaz, ami az első TARCZA. A czigányok Törökországban.*) Vámbéy Ármintól. A czigányok kétség kívül az európai állami rend legjobb súlymérőjét képezik a balkáni félszigettől kezdve egészen a távoli Tweed partjaiig.Míg Angolországban, félig kivetkőzve nemzeti arczvonásaikból, a nomád erkölcsök és szokásokból, alig külömböztethetők meg a többi csavargóktól, Németországban már a régi czigányság határozottabban kifejezett vonásaival találjuk őket. Magyarországban azonban a lapályokon még most is vándorolnak elvadult, romantikus külsejükkel, még ugyanazon nomád gondatlansággal és közönnyel, mint évszázadok előtt. Magyarországban van azonban a czigányoknak két egymástól lényegileg különböző osztálya ; a letelepedettek, kik a falu végén laknak és életüket részint zenével, részint a kovács kézművészet gyakorlásával töltik; íásodszor, a vándorló, úgynevezett oláh czigányok, (mely nevezet azonban nem annyira eredetüket, mint inkább a Törökországból Oláhországon keresztül történt bevándorlásukat jelzi.) Minthogy a czigányok ezen osztályának a Dunán át történt vonulásuk nem napokat és hónapokat, hanem éveket vett igénybe, könnyen érthető, hogy ezen vándorló csapatok, míg a Kárpátok tövéhez érkeztek, többnyire az egyik vagy másik országos nyelvet sajátították el, és így nem maradt a keleti sajátságokból semmi más rajzok, mint a vadon csillámló, fekete szem, a nagy ezüstgombok a rongyos ujjasmellényen, undorító piezok és a „laisser aller“ a legmagasabb fokban, de, jól megegyezve, nem az idegen tulajdonnál alkalmazva, minthogy maguknak leginkább Proudhon: „La proprieté c'est le voi“ nemzetgazdászok tételét sajátították el. Ha tehát a mondottak szerint a czigányoknak európai Törökországból való bevándorlásuk majdnem biztosnak állítható, akkor hasznos szolgálatot tett Papáti Konstantinápolyban gyakorkodó görög nemzetiségű orvos az által, hogy az európai Törökország czigányait behatóbb tanulmány tárgyává tette. E felett a legújabb időben megjelent könyve valóban érdekesnek mondható.Műve természetesen,nem a legkönnyebb feladatok közé sorolható.A czigányok,mint minden üldözött nemzet,minden idegen iránt gyanakodással és bizalmatlansággal viseltetnek. Nemcsak hogy Paspali urat a czigányok sátorai alatt csodálták,hanem ezenkívül még más nem épen kellemes bánásmódoknak volt kitéve. „Látogatásaim alatt,“ igy beszél Paspati „otthagyták dolgukat, kioltották az egészenet, a nő nyugodni hagyta a nagy fúvót, és a nők és a gyermekek mind kijöttek a sátorokból, hogy körülem csoportosuljanak. Zsámolyon ülve és 30-nál több egyén által körülvéve, nemcsak azt jegyeztem föl, mit mondtak, bánom a gyermekek kifejezéseit is, kik egymással pereltek , valamint azokat is, melyekkel a szülők a gyermekeket lecsitítani akarták. Az egész idő alatt a gyermekek kezeikkel túrtak zsebeimben, a felnőttek szítták dohányomat, tanítóim ürítették zsebeimből az aprópénzt és azután búcsút vevén a gazemberektől s sátoraikból kikisértetvén, fáradtan és tele a nálok annyira meghonosított kisebb férgekkel, tértem tőlük meg.“ Az európai Törökországban tartózkodó czigányok számát Boué Ami hires geolog 200,000- re teszi. Oly országban, hol még a tiszteletre méltó társaság sincs statistikailag megszámlálva, ezen becslés valóban merész. Annyi bizonyos, hogy Rumeliában sokkal nagyobb számmal vannak mint Anatoliában, különösen nagy számban tartózkodnak Turácziában, hol téli szállásaikat — az úgynevezett kiszlákat — ütik föl és honnét kedvező időjárás mellett a Duna partjaiig vándorolnak.A török czigányok ezen vándorló osztálya, mely magát mohamedánnak vallja, de vallási fogalmaikat keresztényektől lakott vidéken könnyen változtatják, legjobban tartotta meg nemzetisége valódi jellegét. Az ottomán birodalom nemzetiségi vegyülékében első pillanatra tűnik fel a czigány vad kinézése, fekete, villogó szeme, karcsú, sovány termete, hosszú, repkedő haja és napbarnította a rezsziue által. A megvet minden megtelepedettet, különösen pedig azon testvéreit, kik a nomád életmódtól elpártoltak, és jóllehet mindig szem előtt tartja az állandó házi élet kéjét, mégis jobban szereti életét átlyukasztott sátorban tölteni, hol esőomlásoknak és viharoknak ki van téve és hol a komor őszi napokon meztelen gyermekeitől körülvéve kell oly keserű órákat élnie. Boszniában vannak ugyan a czigányoknak szegényes, fával fedett sátrai, ezeket azonban csak rövid ideig lakják , mert gyakran látni, hogy — mikülönben Magyarországban is történik — a részidőjárás daczára is útnak indulnak. A gyermekeket zsákokba dugják, melyek a ló mindkét oldalán lógnak le. Az anya ül a soványodott poroszka hátára, az atya a gyeplőt fogja kezébe, és így megy azután a harozatlan szél felé, bizonytalan irányban, míg kimerültség és fáradtság nem akadályozza a további haladásban. Van, küönösen a czigányok egy törzse, melyre Paspati irányozza figyelmünket. Ez a Zapari , vagy helyesebben a Suaparisoké, mely név a török Tschapary szó czigány elferdítése, és mely alatt chevalier errant-ot, azaz udvarias kinézésű rablót értenek, és valóban igaz is, hogy ezen Zaparik, fajuk legereditebb állapotában élvéo, sokkal vadabbak és bátrabbak azoknál, kik a lopás mesterségét lovagiasb módon gyakorolják, hogy a többi lakossággal csak keveset jönnek érintkezésbe, és a nyelv és szokások sok oly sajátságát tartaták fenn, melyek a többieknél már egészen kihaltak. Különösen kitűnik ezen törzs a vallásosság határozott hiánya által, míg a többi czigányok a divat kedvéért, a Mohamed és Krisztus tanaiból egynéhány mondatot sajátítottak el maguknak, addig a Zaparik ez irányban még annyi fáradságot sem vettek maguknak. Paspati ezen jelenség következtében nemzeti vallásuk nyomaira vélt akadhatni,de mindhiába. Szokásuk ugyan az első tavaszi hónapban valamely zeldelő réten folyó víz mellett összegyűlni, hogy távol a törökök és görögöktől ünnepeljék kakavajukat azaz katlanünnepüket. Három napot töltenek akkor dinomdánomban, énekkel és zenével; még a legszegényebb is öl egy báránykat és birja meg barátjait ebédre, mely bor és virágok által diszittetik ; a czivódás és perlekedés helyébe táncz és zene lép; és három nap elmúltával szokták a Tscheribaschi — vagyis a csapatvezérnek a szokásos adót fizetni ? Mindez azonban, úgy látszi, csak utánzása a régi török, a perzsáknál még most is szokásos Norus ünnepnek és jóllehet a megtelepedett czigányok a kakava ünneplésével már felhagytak, mégis nehéz abban egy régi, Keletindiából származó szertartásra ismerni. Hogy Törökországban a megtelepedett czigányok száma, a vándorlókéval szemben feltűnő kisebbséget képez, azt alig szükséges megjegyeznünk. Anatóliában legnagyobb számmal találhatók, a Maraschtól kezdve a Marmora tenger partjáig a nagyobb városok, mint Diarbekr, Mosul, Tokat, Karahissar és Enguri legközelebbi szomszédságában, európai Törökországban pedig legszámosabban Adrianápoly, Zófia és Konstantinápoly közelében. Az utolsó helyen 340 család él. Feltűnő, hogy a megtelepedettek majdnem mind a keresztény vallást látszanak vallani, mi nomád testvéreiknek, kik mohamedánusoknak szeretnének látszani, gyűlöletét még fokozza. Foglalkozásukra nézve többnyire kovácsok, itt-ott azonban török zenét is mivelnek és fiatal leányaik soraiból bajaderek egy neme alakul, kik a régi törökök tivornyáin nagy szerepet játszottak és alsóbb néprétegek mulatságainál ma is részesülnek különös kedvezésben. Ki a Bosporus melletti mulatóhelyeket és különösen Európa édes vizeit látogatta, észrevehet fátyolozott, különben komoly kinézésű műcsoportban, sőt itt-ott vngari társaság előtt is oly czigány szépséget,, ki a legtarkább kendőkkel és szalagokkal diszitve, éles hangon énekli a legszemtelenebb dalokat, terpsichorei mozgásaiban a legdurvább érzékiséget fejezi ki, mig öreg atyja valamely hangszeren, kisér és édes fivére mint szerető, játék közben vele kaczérkodik. A törökök, kiknél a nők megjelenése nyilvános helyeken legszigorúbban tiltva van, az ilyen jeleneteket érdekeseknek találják, és a mollak tilalmas daczára is gyönyörködnek bennök. Mi a czigányok eredetét illeti, helyesen mondja Paspati, hogy daczára annak, hogy Zigeuner, Zingari, arabsul Zengi (a szerecsen, Zanzibar lakosa, vagy az angol Gipsy, spanyol Gitano (az aegyptusi) nevük származása után Afrikából Európába mondják bevándoroltaknak; ezen nevezet inkább az ázsiaiak azon szokásának tulajdonítható, hogy mindenkit ki náloknál feketébb, afrikainak mondanak, mit saját tapasztalataimból is bizonyíthatok, minthogy a középázsiaiak és az azerbaidsesanok a törököket karatschik-nak, azaz feketéseknek nevezik. Hogy Indiából Európába vezető utjokon Afrikát csak keveset érintették, az bizonyos. Közép-Ázsiában egészen Bocharáig terjedtek el a czigányok, hol — ami eléggé különös — az első elfoglalás idejéből származó arabs maradványokkal tévesztetnek össze. Perzsia déli részében és Beludschistanban szórványosan találhatók és minthogy szabályszerűen a nomád népektől lakott vidékeket kevésbé szeretik, nagyobb tömegekben csak Törökországban és persa Irakban jönnek elő. Természetes, hogy a czigányok eredetének kérdése csak nyelvek beható tanulmányozása által lesz megfejthető és az európai czigányoké tétetett is már Grellmanntól Pottig, és az újabb időben Müller Fri től Bécsből és Paepati úrtól behatóbb kutatás tárgyává, és minthogy már ezen munkálatokból elegendőség tűnik ki, hogy nyelvök eredeisége azon mértékben növekedik, melyben nomád lételekhöz ragaszkodva kelet felé hajolnak, alig tagadható, hogy, ha későbben a középázsiai czigány szójárás jó nyelvész által ki fog kutatni, e kérdést illetőleg egészen tisztába jövünk. Paspati úr munkájával jelentékeny lépést tettünk előre; könyve, melyet inkább nyelvészetinek, mintsem néprajzinak mondanék, nagyobbrészt áll a Törökországban használt czigány nyelv szó származási szótárából; ő összehasonlított minden szót a rokonban tájnyelvekkel és kimutatja a legnagyobb hasonlatosságot a sanskrittel. Közöl végre a kötet végén hat valódi czigány elbeszélést, melyekből az elsőt és másodikat mi is közölni fogjuk azon megjegyzéssel, hogy utóbbi eszmemenetében sok hasonlatosságot mutat azon gyönyörű ind-mesével, melyet körülbelül két évvel ezelőtt „Did Decan Days or Hindoo Fairy legends“ ezim alatt Frere nővérek Londonban Muraynál bocsátottak közre. *( Études sur les Tehmgianes ou Bohemiens de 1‘empire ottoman, (par Alexandre GL Paspati D. M. Constantinople 1870.