A Hon, 1871. augusztus (9. évfolyam, 175-200. szám)
1871-08-01 / 175. szám
175. szám. IX. évfolyam. Regiell kiadás. Pest, 1871. Kedd, augusztus 1 Kiadó-hivatal: Ferencziek-tere 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra .........................1 írt. 85 kr. 8 hónapra ..........................5 „ 50 „ 6 hónapra .........................fi „ — , Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint ... 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7. sz. Beiktatási díj: 9 hasábos ilyfél betű lóra ... 9 kr. Bélyegdij minden biztatásért . . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek föl. — Nyilt-téri 5 hasábos petit sorért . . . 25 kr. 6. Az előfizetési és hirdetményi dij a lap kiadó-hivatalába küldendő. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza Előfizetési felhívás „A HONX-ik évi folyamára. 23 frt — ki 11 frt — kr. 5 frt 50 kr. Egész évre Fél évre Negyed évre Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés havonkint . — , 30 kr. X külön előfizetési íveket nem küldünk, mert senki sem használja, s sokkal egyszerűbb is a pénzt postai utalványozással küldeni, mert ennek bérmentesítése csak 5 krajczárba kerül. A HON kiadóhivatala. 1r PEST, JÚLIUS 31. A gasteini találkozás. •Egy idő óta a víz nagyon kezd szerepelni a politikában. Igaz, hogy már a tilsiti békét is vizen kötötték volt meg, de az első napóleoni háborúk koráiban a politika mégsem viselt amolyan eladó leányi szerepet, mint a legközelebbi években, midőn ennek mint azoknak életre kiható viszonyai a fürdőkön döntetnek el. A jelenleg szóban forgó ez idei fürdői találkozáshoz, a német és osztrák-magyar monarchák találkozásához a gasteini hús vízzuhatagoknál, kivált túl a Lajthán sok fényes reményt és ominosus jóslatot fűznek. A conjecturalis politika két irányba indította meg teljes hitelessségű hozzávetéseit. Az optimisták egybefűzik a német császár és orosz czár között tervezett, de rögtön félbeszakított légyott kérdését, Gablencz tábornok küldetését a berlini diadalünnepre,melyről jól értesültek (?) oly véleményben vannak, hogy nem csupán a hideg udvariasság szertartása lett volna és végül a jelenben kivitel pontján álló gasteini találkozót. Mindezek egybevetéséből aztán kisül a következő nagyszerű tervezet : A két német nagy állam dualizmusa, a keleti kérdés megoldására, vagy talán megoldásának gátlására. Az állítólagos érdek Oroszország közelebbi magatartása lenne, hol bizonyos esélyek, a trónörökös vonzalmainál fogva az ó-orosz nagyravágyási és terjeszkedési politikát léptethetik előtérbe. Egy ily nagyszerű dualisticus véd- és dac-szövetség természetesen (?) háttérbe szorít minden más nemzetiségi aspiratiót s a vérmesebb gondolkozásu német politikus előtt például Magyarország is csak egy csepp lenne a nagy német tengerben.Más oldalról azonban, Magyarország egyéneiben jutna magasabb szereplésre. Beust grófot például az újabb események teljesen lehetlenné tennék, miután személyes viszonyai Bismarck herczeggel, őt a további szereplésre képtelenné tennék. Helyét pedig ki foglalhatná más el, mint gróf Andrássy, ki mind uralkodója bizalmát, mind az uj szövetségesek rokonszenvét bírja. E szerint az uj centrális ministeriumban Magyarország két egyénnel lenne képviselve egy ellenében. Hogy a két magyar államférfiú e fényes (!) szerepkörre ne vállalkoznék, még csak kérdésbe sem tétetik. De a pessimisták ezen fényes német álmokkal szemben igen sötét képet állítnak. Ezek szerint a gasteini összejövetelt a Francziaországban történtekből elvont szomorú tanulságok eszközük. Mint már ezt nem egy diplomatiai nyilatkozat és kivált a conservativ sajtó elmélkedései gyaníttaták,a legújabb sociális mozgalmak s különösen azon ,nagy mérvek, melyeket ezek mind számarány és elterjedés szerint, mind pedig különösebben veszélyes elvi kinövések által öltött, s közösen fenyegető veszélyekkel szemben, közös megegyezés útján megállapítandó föllépést és eljárást szükségesnek. Csatlakozik pedig ezen hozzávetéshez azon legsötétebb árnyalat, mely azt állítja, hogy a reactio e nagy tanulságot föl akarná használni arra, hogy egy füst alatt a politikai szabadságot is nagy mértékben megszorítsa, és ezáltal a társadalmi mozgalmat azon forrásnál ölje meg, melyből az eredetét vette. Ezen megszorításoknál a minta természetesen Poroszország lenne, mely a legújabb idők tanúsága szerint megszorított sajtóval , conservativ , sőt absolutnak mondható belpolitikával a legnagyobb eszmék és nemzeti nagy lét munkáira mutatkozott alkalmasnak, míg Francziaország ellenirányú haladása* a legvisszataszítóbb eredményeket mutatta fel a politikai éretlenség és társadalmi rend ingadozásaira nézve. Node, mindezen vérmes reményeket és sötét képeket elmoshatja a viz. Nem is rész politika a magas diplomatiát ide egy nagy vizzuhatag mellé hozni. Ez az allegória nem lehet épen tanulság nélkül való reájuk nézve. Mert „Opinionum commenta debet dies.“ A szép terveket könnyű kifőzni, de ha azt a zuhatagot, melyet a mai korban a népek akaratának s a haladás áramlatának merünk nevezni, kihagyják számításaikból, s könnyen úgy járhatnak vele,mint a játszó I gyermek, mely a fölé kis papírhajót rak vagy zsindelymalmot épít, nem számítva arra, hogy az első hegyi zápor a zuhatagot kétszer vagy tízszer akkorává teszi a malmot, hajót magával ragad. Különben pedig, amennyiben e hozzávetések minket is érdekelnek, megjegyzésünk csak az, hogy nem hisszük, a jelenleg szereplő magyar államférfiak között akadjon valaki, ki Magyarország beolvasztási politikáját ne tartaná oly merész játéknak, mely a belevágott fejszét gazdájával együtt el ne ragadja. Látott már ez a szegény ország keményebb fergeteget is. Vik Károly birodalma nagyobb volt egykor, mint a germán népek összes szövetsége ; ezenkívül itt volt a török, mely mint a mythoszi szörnyeteg, minden nap egy-egy részét nyelte el ez országnak, — mégis istensegélyével csak megmaradtunk. Békés körülmények között könnyen álomra hajlik ez a mi keleti fajunk, mint ezt a legközelebbi évekis mutatják, de lássa csak saját nemzeti lételét fenyegetve, — akkor ki fog tűnni, hogy „a szűz nem halt meg, — a szűz csak alszik. “ Az ellen, ha a monarchia államférfiai a veszélyt valóban komolynak tartván, szövetségeseket keresnek, nem igen lehet kifogásunk , de egy oly politika, mely cserében ezért Magyarországnak állami lételét támadná meg, nálunk aligha emészthető almára találna. Mi bízunk nemzetünk tisztán látásában és történelmileg igazolt szívósságában, mely bizonyítja, hogy meg tudja magát menteni a reá mért csapások idejében. Ami a második combinatiót illeti, erről már szólottunk egy ízben. E társadalmi bajok minket alapjukban keveset érdekelhetnek, nálunk még e seb nem tátong. Ez ugyan nem azt jelenti, hogy az ilyen munkás agitatióknak hívatlan apostolai itt is föl nem tolakodhatnak, de nagy veszélyűvé ezek föllépése itt nem válhatik, mert a jogosult alap csaknem teljesen hiányzik. Ha pedig boldogtalan túlzásaiban akarna mutatkozni, azt a nemzet józan esze már előre elitélte és a törvény szigorát közsajnálat sem fogja kisérni, legfölebb felebaráti részvét alakjában az elcsábítottak boldogtalanságával szemben. Ezért tehát senkinek sincs oka a gasteini fürdőt használni. P. Szathmáry Károly, a nemzetközi statistikai rongressuson képviselt orrszágok meghatalmazottjainak közös megállapo-ídása folytán, egy általános nemzetközi statistika létrehozása elhatároztatott és Magyarországnak jutott azon megtisztelő, de rendkívül nehéz feladat, hogy Magyarország egyúttal Európa szőlészeti és borászati statistikáját létrehozza, mégpedig az általa megállapítandó elvek és felvett módozatok alapján. A statistikai tanács tekintve ezen ügy rendkívüli fontosságát, s azon körülményt, hogy a kérdés sikeres megoldása az országra nézve becsületbeli kérdés a külfölddel szemben; másrészt pedig szőlészetünk és borászatunk fejlődésének ismeretére nézve, egy teljes szőlészeti és borászati statistika bírhatása megbecsülhetlen leend : mielőtt az egyes pontok részletes megvitatásába bocsátkoznék, elhatározta, hogy ezen javaslat az ez ügyben már egyszer működött bizottságon kívül is álló szakférfiakkal s oly közegekkel közöltessék, kik ezen kérdés megbírálására illetékesek, s mint ilyenek, közreműködni hivatva vannak a kérdés gyakorlati megoldásánál. A tanács ezért felhívta az országos magy. kir. statistikai hivatal jelen volt főnökét, hogy említett javaslatot, mely a statistikai hivatal kebelében szerkesztetett, belátása szerint mindazon közegeknek megküldje, s egyuttal őket levélileg fölkérje, hogy ezen kérdést behatólag tanulmányozván, az ez ügyben az országos magy. kir. statistikai hivatalban tartandó értekezletben részt venni, s észrevételeiket, netaláni javaslataikat, avagy a czélszerűnek látszó módosításokat a statistikai hivatallal írásban vagy élő szóval közölni szíveskedjenek. Ezután bizottságot nevezett ki a statistikai tanács, mely, mind a javaslat, mind pedig a meghallgatandó vélemények tárgyalása, s a javaslat végleges megállapításával lön megbízva. Ezen bizottság tagjaiul a statistikai hivatal főnökén Keleti, s a javaslat szerkesztője Duka, miniszeri titkáron kivül megválasztottak: Bicz, dr. Kity, Havas, Hunfalvi, b. Kemény, Korizmics, Dr. Krenner, Mórocz, Szily, Trefort, gr. Zichy Ferencz. E téren tehát az elméleti és gyakorlati ismeretek egymást kiegészíteni, támogatni fogják, s ily formán alapos reményünk lehet, hogy oly adatszerzési módozat fog véglegesen elfogadtatni, melynek alapján a megalkotandó mű nem csak hogy az európai tudomány igényeinek színvonalán álland, de egyúttal gyakorlati czéloknak is szolgáland, és hazánk közgazdasági irodalmában is hézagot fog pótolni. A HON TARCZÁJA. Milyen demokraták vagyunk mi ? Fürdői predikáczió Jókai Mórtól. (Az „Üstököséből.) (Vége.) Sehol pedig, oly aristokratikus ragyogásban nem tündöklünk, mint a demokratikus alapokon nyugvó országgyűlésen. [Ott vannak először a vezérszónokok, akik midőn felállnak, a házban senkinek pisszenni nem szabad, az elnök egyik kezével a harangot húzza, másikkal a galvani csengetyűt hangoztatja a buffetben ácsorgók beidézésére. Közbekiáltások nem töretnek , személyes ügyek rögtön rendreutasítatnak. Beszédjük ciceróval nyomatik a lapban. Ezek az országgyűlés brahminjai. Egy fokkal alább következő szónokok, akiknek félóráig szabad beszélni, de a beszéd alatt a szomszédoknak szabad a buffetbe kiszökni. Beszédjük úgy is megjelenik a lapban, de csak kis betűkkel, ott majd elolvassuk. Ezek az országgyűlés k s e t r i á i. Azután következik az a szónok, a ki azon kezdi hogy „rövid leszek,“ s aztán akár szabad, akár nem, elmondja végig a ház lármáz, nem hallgat oda, végül a gyorsíróknak odaadja maga írásban, mit beszélt. De már ez csak kivonatban közöltetik a referádák közt. Ezek az országgyűlés sz urái. Azután következnek a szónokok, a kiknek megszólása előtt minden hangváltozatokon keresztül hangzik az ominosus biztatás: „eláll!“ míg le nem ül; ezek az országgyűlés páriái. Végre azok a derék nagyrabecsülendő egyéniségek, akiknek nem hallani egyéb szavát, mint „igen“ és „nem.“ Ezek az országgyűlés mamelukjai, íme az egész indus hierarchia itt van. És milyen hiábavalóság mindez a hiú tetszelgés, amivel magunkat megkülönböztetjük, — a katona előtt. Tudjuk jól, hogy a katona előtt mindenki, a nem katona, az csak paraszt! Vagy magasabb műnyelven: „so ein verfluchter Civilist.“ Régi adoma, de épen ide illő, ahogy aztán a katonai rangfokozatot felállítja a huszár. Legelső a világon az úr Isten. Azután jön a huszár.Azután jön a huszárnak a lova.Azután jön a semmi. Azután jön mégegyszer semmi. — Azután jön a baka. — Képzelhetni, hogy hol jövünk már mi most többi parasztok ? Annyit tudok, hogy azok a parasztok, a kikhez én tartozom,fáziók, azok legutoljára jönnek.Apoéta! askribleria firkász! Ugyan ki ne érezné magát ezzel szemközt herczegnek! Emlékezünk rá, hogy egyszer Dessewffy Aurél még Eötvösnek is azt vetette szemére, mint lesújtó invektívát, hogy hiszen regény író! Mire aztán Eötvös azt válaszolta neki, hogy a regényírás összefér anynyira a politikával, mint a pálinkafőzés, amivel Dessewffy épen akkor foglalkozott. De azért ne tessék azt hinni, hogy ez a legutolsó, legelnyomottabb osztály szűkölködik aristocratias nélkül. Még China sincs jobban ellátva ! A mandarin rangot foglalják el az akadémikusok, kik közül a finnisták előkelőbbeknek tartják magukat, mint az orientalisták, s mind a ketten mélyen maguk alatt látják a belletristákat. S még jó ha látják. Legközelebb az akadémiai díszlakomán egy rendes tag azt kérdezi a szomszédjától : vájjon ki légyen amaz ismeretlen fiatal ember, aki most poharat emelt ? Amaz ismeretlen fiatal ember én voltam. Azután következnek a levelező tagok, ezeknek szabad beszélni, de szavazatuk nincs, s pezsgőt sem kapnak az elnöki ebéden. Azután emelkednek ki a Kisfaludytársaság tagjai, büszke önérzettel a kivül rekedt tollviselők felett. Végre a hírlapírók, akiknek a féken tartására egy külön törvényt kellett alkotni az országgyűlésnek. Permanens statáriumot. Ezen partizánok rangfokozata ismét eloszlik nagy lepedő lapok journalistáira, alább jönnek a heti lapok szerkesztői, azután a vidéki lapok, és végül a globae adstricti a vidéki levelezők misera plebs contribuense. És ezek mind rettenetes büszke emberek ! Kik per „Mi“ beszélnek a közönséggel, mint ő felsége a király! És mindanynyi fölött áll, mind valamenynyinek ura és réme: a kritikus; a ki elitél, megkegyelmez és lenyakaz; egy személyben biró, király és hóhér. Ez a szellem aristokratiája! S most következik az, ami előtt minden democratikus elv meghiúsul :a szépség aristokratiája. Már Sándor czár azt mondta Magyarországról, mikor itt átutazott, hogy ez egy ország tele királynékkal! Oh be igazat mondott! Jaj de értenek az uralkodáshoz ! És méltán. Ez az egyedüli nemesség, melyet semmi éghajlat alatt senki kétségbe nem von. Aristocratia, melynek nem kell korona, inkább ő oszt koronákat. A költők az emberi nem szebbik felének, a bölcsészek az emberi nem jobbik felének nevezik őket. A férfinem barezol és sebeket oszt, a nő nem gyógyít és tápol. A férfi a haragban nagy, a nő A szeretetben. A férfi nem keresi a dicsőséget, a nő szerzi a boldogságot. Melyik szerez jobbat? A férfiaké a kenyéririgység; a nőké a szánalom. A nő megosztja kenyerét az éhezővel. A siró gyermek, kit atyja elhagyott, a férfinem elleni élő vád; a nőnem felkarolja a vádló nyomort, hogy kiengesztelje a más vétkét. A férfi meg tud hazájáért halni, de a nő tud érte élni. Női hazaárulót Magyarország története fel nem mutat. A férfi hős a küzdelemben, a nő hős a szenvedésben. Az egész világ rangunk szerint becsül fel bennünket, csupán a nők ítélnek meg bennünket szívünk és lelkünk becse szerint. Ők bírják, ők osztják azt a nemességet, mely örökkön örökké fenn fog állani, amig nemes szíveknek értéke lesz köznapi sivár lelkek fölött. Hanem mi még ezzel az uralkodó szép nemmel szemközt sem mondtunk le aristocratikus hajlamainkról. Őseink, a nemes urak, gavalléros nagylelkűséggel megadták a szavazatjogot a magyar aszszonynak, ha özvegygyé lett, mi pedig a democrata nemzedék, egész mezítlábas őszinteséggel kitiltjuk a nőket még a tisztességes kenyérkereseti pályákról is. A politikához pedig ne szóljon a szép nem. Ez a mi democratikus nézetünk. Azt megengedjük nekik,hogy angyalok legyenek , de hogy emberek legyenek, azt nem. Amerikában ez persze hogy másként van; ott a nőnek joga van minden pályán helyt állani, ahol észszel, ügyességgel versenyezhetni a férfinemmel ; de hát mit értenek ahoz az amerikaiak, akiknél a demokratiát úgy értelmezik, hogy megválasztanak egy szabómestert az ország elnökének, s miután az három esztendeig a világ birodalmának ura volt, a harmadik év leteltével megint leteszi hatalmát, visszamegy szabóműhelyébe s varrja egykori hadserege számára a köpönyeget. Fi done ! Ennyire mi nem sülyedhetünk. De az Isten előtt tán csak demokraták vagyunk ? Minő kérdés? Magasabb köreink számára franczia hitszónokokat hozatunk Pestre nagyböjti prédikácziókat tartani, akik délben prédikálnak, mikor a filiszter eszik, és olyan nyelven, amilyenből a filiszter nem eszik. De ha már sem a hölgyek előtt, sem az Isten előtt nem vagyunk demokraták, a pénzvilág előtt csak azok vagyunk ? A pénz csak nem ismer rangot ? Dehogy nem. Ahány iparvállalatot megindítunk, annak az élére vagy egy híres országgyűlési szónok, vagy egy fényes nevű mágnás, vagy egy hírhedt tábornok szükséges. Nem azt nézzük, hogy aki szappant meg téglát akar gyártani, értsen hozzá, hanem hogy nagy ember legyen, s ez aztán persze olyan téglát gyárt, mint a szappan, s olyan szappant, mint a tégla; ha gyertyát készít, a gyertyái ugyan nem égnek, hanem a részvényesei igen, s ha gépeket gyárt, azokat utoljára is a ministériumnak kell kirántani a sárból. Egyetlen egy magyar demokratát ismertem életemben, az volt Irinyi Józsi. Ez annyira demokrata volt, hogy Deákot csak Ferkónak, Széchenyit csak Pistának nevezte. — Egyszer kérdi tőle„Deák Ferencz, mit adnak ma a színházban ? Ő felel rá: Hunyadi Laczit. — Ugye — monda Deák — annak a Hunyady Mukinak a fiát, aki ország kormányzója volt ötödik Laczi idejében. Azóta nem született democratánk. Valljuk meg az igazat, bizony aristocrata nép vagyunk mi. Ebben van a fő virtusunk. Régen vigasztalom én magamat azzal, mikor nemzetem sorsa fölött elgondolkozom, hogy minden népet teremtett az isten valami czélra, az angolt azért, hogy lássa el varrótűvel az egész világot, a francziát azért, hogy Európa el ne aludjék, az olaszt azért, hogy énekeljen, a németet azért, hogy dolgozzék; egyedül a magyart teremtette azért, hogy benne gyönyörködjék. Nyugodjunk meg ez öntudatban s fogadjuk el a titulusunkat. Mindezt az önvallomást pedig azért mertem én itt különösen Füreden elmondani, mert itt tudom, hogy senki meg nem haragszik érte. Hiszen tudva van, hogy itt mindenki a legdemokratikusabb egyetértésben éli világát; itt nincsenek osztályfalak, cotteriák, itt az előkelő urak magány mulatságaikkal a nagy közönséget nem feszélyezik, itt a fiatalság példát ad szerény szabadelvű magaviseletével az új nemzedéknek, itt a papok bőkezűek és reformerek, itt a kormánypárt liberális. Itt a tisztviselők velünk egy asztalnál ülnek, ha szükség, reggelig is ; itt a minister is adót fizet s együtt úszik velünk; itt az újságírók csak igazat írnak, itt a szépség aristokratiája, a hölgyvilág, egymással versenyez teilettek egyszerűségében, s igénytelen előzékenységben, és mindenki kivétel nélkül hazafiúságban, áldozatkészségben, türelmességben, s egyéb magyar erényekben. Ily demokrata közönség előtt méltán volt bátorságom általános hibáinkról beszélni, amikből mi kivételek vagyunk. Arra pedig bárkivel, bármekkora fogadásra késznek ajánlkozom, hogy esztendő ilyenkorra minden ember demokrata fog lenni Magyarországon. — Akkor kezdődnek el az új képviselőválasztási mozgalmak. Akkor tessék majd bennünket megnézni. Az országos statistikai tanács szombaton folyó hó 29 én tartott ülésének tárgyát, a Magyarország valamint a többi európai bortermelő államok szőlészeti és borászati statistikájának létrehozása iránt készített javaslat képezte. Tudvalevő ugyanis, hogy az 1869-ki hágai Nézetek a közös hadügy fölött. Pest, aug. 1. ££ A franczia-német háború folyamában, midőn a francziák ellentállási erőfeszítései folytonos nagyobb s nagyobb áldozatokat követeltek a németektől, azzal vigasztaltattak, hogy ezen áldozatok által a véres munka fényes béke által fog bevégeztetni s akkor aztán Németország katonai terhei is enyhittetni fognak. Újabb s újabb, nagyobbnál nagyobb hadtömegek vegyültek e két nemzet óriási küzdelmébe, s a német katona, ki csodákat művelt a csatatéren, azzal vigasztalta magát, hogy a jelen nemzedék áldozatkészsége megveti egy jobb jövő alapjait. A katonai terhek enyhítése iránti hit elég merésznek bizonyult be. A háború be jön végezve, fényesen, csattanósan és mondhatni páratlanul, — de a nép, mely semmi áldozattól sem rettent vissza a jobb jövő reményében, csalódott, midőn azt hitte, hogy a hadi terhek, melyek társadalmi s közgazdasági állapotaira nehezedtek — enyhülni fognak. Ellenkezőleg, oda jutottunk, hogy e békés állapot Európa valamennyi államaitól még nagyobb áldozatokat követel, és a nemzeti vagyon az eddiginél is nagyobb mértékben fordíttatik teljesen improduktív czélokra. S a hadi terhek semmivel sem szálltak alább Poroszországban sem ; a tényleges szolgálat nem rövidebb, a kardcsörtetés még nagyobb a katonai és polgári elem között még magasabb a válaszfal mint volt eddig, és a hadi terhek czimén ép oly mélyen nyúlnak bele az adózók zsebébe mint eddig , sőt ami eddig csak Poroszországban volt, az most a szövetségnél fogva általánossá vált egész Németországban, úgyhogy általában mondhatni, miszerint a katonai terhek még súlyosabbakká váltak, mint a minők voltak eddig. Valóban, a békétől sohasem álltunk ogy távol, mint most. A német katonai erőnek tekintélyes és hatalmas volta a többi államokra nézve életfentartási kötelességül szabta elő, hogy véderejüket kifejtsék. S Európa valamennyi államában lázas sietséggel fognak a véderők a védelmi ügy reformjához, több vagy kevesebb higgadtsággal, több vagy kevesebb sikerrel. S az ezek folytán mindenütt megvastagodott hadügyi budget ismét még nagyobb terheket ró a népekre. Mindenütt sietnek az e nagy háborún tanult tapasztalásokból hasznot húzni; a védrendszer, a gyalogság fölszerelése, a táborkar, a lovasság, a tüzérség, a különféle műszaki csapatok a szükséghez képest itt is, ott is — vagy már átalakíttattak, vagy átalakulásnak néznek eléje. S e tekintetben ismét elől jár Poroszország, mely a győzelmi mámor közepette is tudott tanulni és okulni a hosszú hadjárat egyes eseményeiből. Csak egy helyen látunk teljes megállapodást és ez az osztrákmagyar monarchia. A franczianémet háború mondhatni nálunk semmi változást sem idézett elő. Azonban csalódunk, változás mégis esett abban, hogy a hadügyi budget megszaporodott, s Austriára meg Magyarországra még nagyobb terhek nehezültek.De nem valamely életrevaló reform szükségességének érzete okozta ezen többletet, hanem oly intézkedések, melyek ép oly félszegek mint nevetségesek. Nálunk vagy nem tanultak az általánosan európaszerte megváltozott hadi viszonyokból semmit, — vagy pedig oly mélyen őrzik a tanulságot, hogy az senkinek tudomására ne juthasson s hogy a laikusok azt a maguk mindent tudni akarásukkal el ne ronthassák. Poroszországban épen most rendszereztetett katonailag a vasúti osztály, melynek egy jövendő háborúban nagyszerű eredménye lesz, mert hiszen a Francziaország elleni hadjárat kezdete elég fényesen igazolta azt, hogy mit jelent ideje korán nagy hadtömegeket öszpontosítani a támadásra ; nálunk a honvédségtől még a tüzérséget is megtagadta az eszeveszett vakság s az irigy féltékenység; a német katonai vezérlet épen most késziti elő a nehézlovasságnak s a vértesezredeknek eltörlését, mert hasznavehetleneknek bizonyultak be a lefolyt háborúban ; nálunk pedig épen a lovasság szaporításán dolgoznak s a lovasság begyakorlásában ma is az ataque játsza a főszerepet, melyet ugyan ma még nagy imponálással és fényes bravourral lehet végrehajtani valamely jámbor erdő ellen, de nem a gyorspuskák ellenében, mert a lefolyt háború