A Hon, 1872. július (10. évfolyam, 149-175. szám)
1872-07-10 / 157. szám
157. szám, X. évfolyam. Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.....................................1 frt 85 kr. 3 hónapra ...... 6 hónapra...................................11 & » 60 „ Az esti kiadás postai különküldéseért » — nj felülfizetés havonkint . . . . 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Reggeli kiadás: HON Pest, 1872. Szerda, juL 10. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. INRDF.TJELEK szintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalim *(ferencziek tere 7. szám) küldendők. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. földszint. Előfizetési dij: Előfizetési felhívás. „A H 0W“ X -dik évi folyamára. EMf fleszti af árait: Egész évre . . . ítSI ft — kr. Fél évre . . . 11 ft — kr. Negyed évre . . . 5 ft 50 kr. Külön előantési iveket nem küldikk giát. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek Mraienteoitáge ti* írtig csak 5, 10 írton felül pedig tb krbs kerül. As előfizetésel a 9Hon kiadó hivatala“ csim alatt Post, fereresiek tere 7. bx. alá küldendők. A HÓIM kiadás hivatala. FEST, JULIUS 9. Codificationalis kísérletek. A Kormányunk alkudozásai Belgiummal a közbűnösök kiadására nézve, meghiúsultak, miután e kulturállam azt követelte, hogy a területén, tőlünk jött megkeresésre előlegesen letartóztattak elfogatására a bírói rendelet 21 nap alatt kiadassák, azaz : ügyek ez idő alatt tárgyaltassék, mert ő nem tartja egy szabad állammal megegyeztethetőnek, hogy valakit puszta gyanúból 21 napnál tovább fogva tartson. Mi ennek a feltételnek ez időszerin „gyors igazságszolgáltatásunk“ szervezettsége daczára sem vagyunk képesek eleget tenni és így alkudoznunk kell Belgiummal, hogy elveit megtagadva, a mi kedvünkért, tovább tartsa fogságban az embereket. Törvénykönyvünk hiánya és törvénykezésünk rendezetlensége oka ennek is, és most láthatjuk, hogy e hiányok nem csak belkárokat, de szégyent is okoznak nekünk, és hitelünket rontják, mert most a belga kormány aligha sok hittel és bizalommal fog viseltetni a mi viszonyaink biztonsága és rendezettsége iránt, minek hallatára a belga pénzpiacz is más véleménnyel lesz irántunk. Ebből láthatjuk, mennyire égető szükség reánk nézve a büntetőjogi és törvénykezési reform. Egy más hk is megszomorított. Portugáliával hasonlóan nem sikerült a közbűnösök kiadására nézve megegyezni, mert ez államban a halálbüntetés el van törölve és igy azon bűnösöket, kik nálunk halállal bűntettetnek, nem akarja kiszolgáltatni, mert elveivel ellenkezik a halálbüntetés és nem akar embert öletni más által, ha maga nem öl. Ebből megint hátramaradásunk egyik szégyenítő eredménye tűnik ki és ismét csak a reform szüksége következik. Tehát fogjunk a codificatióhozl Azaz, fogjunk ehez már komolyan. Egy pár éve költünk már egy „codificationalis bizottságra, el is ment e czímen valami 100 ezer forint, de gyakorlati hasznát még egy §=ban sem láttuk. Láttunk nyomtatott munkálatokat e bizottság egy tagjától — de a gyakorlati szakemberek véleményét fejezzük ki akkor, midőn azt mondjuk, hogy bár ne láttuk volna. Egyébiránt e bizottság működését leginkább elítélte az országgyűlés azáltal, hogy soha hasznát nem vette és a kormány azáltal, hogy most gondolkozik egy codificationális bizottság alakításáról. Mintha a ministériumokban sem az ügyekkel, sem az emberekkel ismeretesek nem lennének, csak sok év lefolyása és sok költség után győződnek meg vamely experimentum hasznavehetetlenségéről. Sok pénzbe, sok időbe került az adóenquete működése és munkálata. Most a kofák sajtot takarnak bele, maga a pénzügyminister hasznavehetetlennek mondá. Sok pénzbe és sok időbe került a codificationális bizottság is : most mást akarnak teremteni és a mostaninak munkálatait haszontalannak tartják. Attól félünk, hogy egy újabb költséges, de haszontalan experimentumra van kilátásunk. Az a hír, hogy nem az igazságügy, hanem a miniszerelnöki osztályban fognak egy „törvényelőkészítő bizottságot“ felállíttatni, és már névszerint emlegeték annak 3 tagját. A tervet csak töredékes hírlapi közlésből ismerjük, de ez és a név bennünk gyanút keltett. Kifejezzük jó eleve azt, hátha figyelembe veszik. Nem látunk benne sem határozottságot, sem önállóságot, és így czélszerűnek sem tartjuk. Épen olyan formán hangzik az egész terv, mint mikor önálló bankrendszer felállítása, illetőleg előkészítése helyett, Trefort indítványára a kormányt „jegyforgalmi központi közeg“ előkészítésével bízták meg. Látjuk , hogy a határozatlanságnak eredménytelenség volt az eredménye. Mi lesz az a „törvény-előkészítő bizottság“ ? Ha az igazságügyministérium lakásából átteszik e bizottságot az elnöki palotába, ha 38,600 frtba kerülő,megszaporított személyzete lesz, mint tervezve van, azzal még mit sem nyertünk. Ha Szilágyi Virgil helyét Szilágyi Dezső foglalja el , még abból csak neki lesz haszna és gyönyörűsége. Itt a működési kör és a kormányhoz való viszony a döntő. Mi a mostani codificationalis bizottság ? Egy pár ember (nem szerencsésen választva) meg volt bízva, hogy írjon egy-egy törvénykönyvet. A többi az egyes ministeriumok törvényeit — sajtó alá rendezte. Az eredmény ösmeretes — semmi. Vagy legalább nem az, aminek lenni kellett volna. Mert ez által semmiben a törvényhozás működése előmozdítva, rendszeresítve nem volt — törvénykönyv pedig létre nem jött. Attól tartunk, hogy az elnöki palotában tervezett „törvény-előkészítő bizottság“ sem fog czéljának megfelelni. Mert, ha miniszteri hivatalnokokból fog az állam, akkor ugyanazon erők fognak dolgozni a központban, melyek a szakosztályokban. Tehát sem idejük, sem tehetségük nem lesz arra, hogy a mostani szervezetlenségen segítsenek , és az irodai munka nem fogja megengedni a nagyobb mérvű munkát, milyen egy törvénykönyv készítéséhez szükséges. Lassan fogunk haladni , szervesség hiányában leszünk, mint eddig. A tervben említés van ugyan téve szükség esetén szakértők meghívásáról és ezek díjazásáról is, de vagy nem fogja a miniszteri hivatalnokok hiúsága ezt megengedni, vagy az úgy hevenyében kért és adott tanács a törvénykönyv belbecsét és szervességét nem fogja emelni. A fellebbi elszórt vonásokból ki lehet venni, hogy milyen codificationalis bizottságot szeretnénk mi. Legyen szakemberekből és nem bureaukratákból alakítva; legyen önálló tanácskozási testület, és nem burneu működéséről időszakonként (pl. hónaponként) tegyen jelentést a minisztertanácsnak és a kormány által készített minden törvényjavaslatot átdolgozva és indokolással nyújtson be az illető miniszter által (ha ez eredeti javaslatát akarná is tárgyalás alá vétetni az országgyűlésnek , hogy legyen ennek bírálati anyaga és szakképzettségi tájékozottsága. Így el lenne érve az, hogy a minisztérium csak arra adna ki pénzt, aminek hasznát venné, felelősségével jót állana arról, hogy hiába pénzt és időt nem vesztegetünk és azon kívül az országgyűlés előtt állana az ügy egész európai állása és szaktudományi vívmányai. A ki látta, hogy országgyűlésünkön csak egy-két hiányos adat használtatik — argumentumul — az érezni fogja ennek az utóbbi intézkedésnek szükségét is. A ki tudja az eddigi codificationalis vajúdásokat — az helyeslendi a fellebbi eszméket. — Választási eredmények. Két győzelem registrálásával kezdjük meg e rovatot. Udvarhelyszéken, hol 1869-ben még igen törpe majoritásban volt az ellenzék, pártunk jelöltjei: Ugron Gábor és Orbán Balázs nagy szótöbbséggel választottak képviselőkké. Ez által a jobboldaltól két képviselői széket hódítottunk el. Megelégedéssel soroljuk e győzelmünket legelső győzelmeink közé s büszkén mutathatunk rá, mert oly kerület nyilatkozott az ellenzék politikája mellett a közjogi kiegyezés ellen, ahol a szavazók száma meghaladja a 16 ezeret. Éljen a derék udvarhelyi székelység! Szabolcs megyének e sorok írásáig (esti 7 óráig), csak három kerületéből érkezett hír. Kállay Ákos és Lukács Ignácz megválasztatásáról már megemlékeztünk. A délutáni órákban a telöki kerületből vettünk tudósítást, megválasztatott itt e kerület volt ellenzéki képviselője, Szomjas József. Az eredmény eddig a következő: van összesen 136 megválasztott ellenzéki képviselő. Nem választott még öt kerület; ezek közül a múlt országgyűlésen 19 ellenzéki és 32 kerület jobboldali által volt képviselve. A közös hadügyminister idei rendes költségvetésébe tízmillióval vett föl többet a múlt évi összeghez képest, de az ő felsége elnöklete alatt szombaton tartott minisztertanács a tíz millióból kilencz milliót törölt, s így a hadügyminister rendes költségvetése mégis emelkedett egymillióval. A rendkívüli költségvetésbe a taval megszavazott összegnél tizennégy millióval vett föl többet a hadügyminisztérium; ebből a minisztertanács tizenegy milliót törölt; a rendkívüli költségvetés tehát a múlt évihez képest három millióval, 8 így az összes költségvetés négy millióval növekedett. Szépen haladunk! — Zágrábi hírek megerősítik a két párt közti egyetértés létrejöttét. A tegnap éjjeli ülés igen zajos volt, de a felirati javaslat, Makanetz, Possilovits, Spun és Ferkics [heves ellenzése daczára elfogadtatott. A szélsőbal a részletes vitában nem vett részt. Ma olvastatik fel harmadszor a fölirati javaslat s ezután a delegáltak és a regnicoláris küldöttség fog megválasztatni. — Holnap (szerdán) választás van: Hunyadmegyében és Hátszeg városban. Hunyad megye hátszegi kerületében az ellenzék jelöltje Mara Lőrincz, a jobboldali jelölt Kendeffy Árpád, a marosvidéki kerületben az ellenzék jelöltje e kerület volt képviselője: Makray László, a kormánypárti jelölt Jordán Domokos. Hunyad megye a múlt országgyűlésen egy baloldali s egy jobboldali által volt képviselve. A kiházasitási egyletek. A kiházasitó és hasonló alapokra fektetett (születési és temetkezési stb.) társulatok ügyében tartott szakértői értekezlet határozatai illetékes helyről vett értesítés szerint, igy hangzanak. A kiházasító és hasonló alapokra fektetett társulatok fenállhatása következő feltételektől függ-I. Részvényekre alapított társulatok csak legalább 200,000 frtnyi alaptőkével alakulhatnak, melyre a működés megkezdése előtt 15% és 5000 biztosított tagot meghaladó minden 1000 tag után további 6000 frt. valósággal befizetendő. A kölcsönösség elvére fektetett ily társulatoknál a berendezési és szervezési költségekre legalább 30,000 frtnyi biztosítási alap szerzendő be, mely ha a tagok száma 5000 et meghaladja, minden 1o00 tag után 6000 frttal szaporítandó. II. A csoportok száma nem korlátozandó ugyan, de a társulat érdekében áll, oly tagtartalékot fentartani, mely halálozás vagy törlesztés (storno) esetében a csoportok lehető hiányait fedezi. Hl. Egy és ugyanazon személy több csoportban is részt vehet, de egy csoportban csakis egyszer. IV. Gyermekeket a felnőttekkel egy csoportba felvenni nem lehet. V. Az egyes esetben a tagok által befizetendő házassági járulék minimuma azon hányadossal legyen egyenlő, mely ered, ha a kiházasítási összeg, ennek a tartalék javára esendő 5%-ra, és a kezelési költség összege, a tagok száma által elosztatik. A kezelési költségek és jutalékok fedezésére beszedett külön járulék egy külön számlán lesz elszámolandó és az egyesület mindennemű költségei csakis e számla rovására teljesíthetők. VI. A belépti illeték a kiházasítási összeg legalább 5%-ját tegye. VII. A házassági járulékok, a házasság bejelentése alkalmával fizetendők, ha azonban a bejelentett házasság nem köttetett, a befizetett járulék a legközelebbi házasságba fordítandó, vagy az előbb kilépő tagnak fizetésébe beszámítandó. VIII. A bejelentés a házasságot megelőzőleg 3 hóval bejelentendő, mely idő lejárta előtt a kiházasítási összeg nem követelhető. Ha e három hó lefolyta után a házasság nem igazoltatott, a bejelentés érvénytelennek tekintendő. IX. A társulat a belépéstől számítandó egy év előtt nem köteles a kiházasitási összeget kifizetni. Minden egyes tag köteles belépti díj és házassági járulékok fejében a kiházasitási összegnek 95%-át és a kezelési költségekre szükségest megfelelő összeget befizetni, és egy tag sem nyerheti kiházasitási összegét mindaddig, míg az említett százalékot teljesen be nem fizette, vagy járandóságából legalább a még be nem fizetett összeg le nem vonatott. Ez után fizetések vagy levonások a tartalékba helyezetdek el. A tagnak vagy örököseinek kivételes esetekben,ha azoknak időközben beállott elszegényedése be van bizonyítva, a kiházasítási összeg egy része kiadható, de csak a befizetett járulékok erejéig. XI. Ha a tag legalább egy évig volt a társulatban, és egész kötelezett tartozásának eleget tett, rögtön egész kiházasítási összegével kielégíthető, és részére a tagoktól semminemű dij nem szedendő be, a megfelelő összegek részére a tartalékban készen állván. XII. A kiházasitási üzletet születési, temetkezési vagy hasonló alapokra fektetett üzletekkel egy társulatban csak úgy lehet egyesíteni, ha minden üzlet külön vagyonnal és elkülönítve kezeltetik, megjegyeztetvén, hogy ezen utóbbi . A „törvényelőkészítő bizottság“ tagjainak névsora, mint a „P. N.“ értesül, már a legközelebbi napokban fog megjelenni a hivatalos lapban. A bizottság alelnökéül Fabinyi Theophilt emlegeti. i „HÖH“ TAHCZAIA. Az arany ember. Regény öt kötetben, irta JÓKAI MÓR. Negyedik kötet: Noémi. Melancholia. (85. Folytatás.) Mihály a Balaton melletti lakba csak egy férfi cselédet vitt magával. néhány nap múlva azt is haza küldte, azon Ürügy alatt, hogy elég neki szolgálattételre a házra felügyelő vinczellér. Az pedig vén ember volt és hozzá még süket is. Valami kevés emberi nesz még maradt a közeli fürdő vidékén. Az ottani egyetlen nagy bérház tulajdonosa ott lakott családostul, azonkívül néhány uradalmi hivatalnoknak volt ott állandó lakhelye s a kápolnában minden reggel beharangoztak a misére. Egy este aztán a bérház tulajdonosa leánya névnapjára nagy dáridót csapott, sütöttek, főztek, a zsirláng kicsapott a kéményen, a bérház kigyuladt, fürdőház, uradalmi tisztilak, kápolna minden leégett; igy is maradt aztán egész tavaszig; a füstös romok közül minden ember elköltözött. Most azután nem hallatszott a völgyi lak körül emberhang sem, harangszó sem, csak a roppant tó titokteljes mormogása. Timár naphosszant elült a tó partján, hallgatva annak rejtelmes beszédét; néha a legcsöndesebb időben elkezd az zajlani, színe smaragdzöldre változik egész a végtelen messzeségig olyankor,s e méla zöld hullámszín felett egyetlen vitorla nem jár: semmi hajó, komp, dereglye: mintha ő volna a holttenger. Csodálatos kettős ereje van e tónak: a testet megedzi, s a lelket elkomoritja. A mell felszabadul, az étvágy kegyetlenül követelő lesz, hanem a mellett valami méla bánatos érzés lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba andalít vissza. A festői hegycsoportok a tó partjain még koronázva vannak a közelmúlt hőskor várromjaival. Szigliget, Csobáncz várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket az elmúlt családok asszonyai ültettek oda; de a falak évről-évre roskadoznak, egy egy torony meredek fala daczol még csoda módon a zivatarral. És amit élők laknak, az is a múlandósághoz közelit. Maga a tihanyi hegyoldal folyton omladozik keleti oldalán, vén emberek még arra emlékeznek, hogy a kolostort támekerekkel lehetett körülkerülni; később már csak gyalogút járt el fala mellett; ma már épen a meredély szélén áll s a görgeteg kő egyre hull alá Endre király tömör épülete alól. A hegytetőn fenn két tengerszem volt ;már az is elenyészett, az ut mellett puszta templom düledez; a falu helyén legelő van. S a nagy tó a belehulló kövekért özönvíz előtti csigakövületekkel fizet, kecskeköröm alakú kagylókat hány ki partjaira , és minden a mi benne lakik, oly idegen, oly különböző más vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt leánya volna az egykor itt árkodott tengernek, s még most is tartogatná emlékeit messze távozott anyja, a tenger után. Halai, csigái, kígyói, még rákjai közt is uralkodó szín a fehér; azok más vizben nem laknak, iszapja kristálytűkkel van tele, miknek érintése éget és gyógyít; spongiája hólyagot húz a bőrön s egész vize édes és iható. Sok embert ismerek, a ki valósággal szerelmes a Balatonba. Timár is az volt. Óra hosszat eluszkált a csendesen ringató hullámban, s fél napon át járta alá s lel a partjait, s este későn alig tudott megválni tőle. Nem kereste mulatságát se vadászatban, se halászatban. Egyszer magával vitte a fegyverét, s ott felejtette valami fára felakasztva; másszor meg a horogjára akadt fogas elvitte a horgot pálozástul együtt. Nem volt figyelme a közellevő tárgyak iránt. Lelke és szemei csak a messzeséget járták. A hosszú ősz is vége felé járt már; a víz nagyon áthűlt a hosszú éjszakákon, a fürdést rövidebbre kellett szabni, hanem a hosszú éjszakáknak is megvoltak a saját méla gyönyöreik: a csillagos ég; a hulló csillagok; a hold. Timár egy hatalmas refractort hozatott magának, és éjfeleken túl elnézegette az ég csodáit, a bolygókat, mik holdakat, gyűrűket hordanak maguk körül, miken látható fehér foltokat támaszt a tél, miket vörös fénybe borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt, a változatlan holdat, mely a távcsövön át, mint egy fénylő lávadarab tűnik elő, szétsugárzó hegy gerinczeivel, mély kőszikláival, fényes mezőivel, és sötét árnyaival. Egy egész világ, a melyen semmi sincs! Csak azoknak a lelkei, a kik erőszakkal eldobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk semmi. Azok vannak odaküldve a semmibe. Ott nem bántja őket semmi, nem éreznek semmit, nem tehetnek semmit, nem fáj nekik, nem gyönyör nekik semmi, nincs nyereség, nincs veszteség semmi, ott nincs hang, nincs jég, nincs víz, nincs szél, nincs vihar, nincs virág, nincs élő állat, nincs harcz, nincs csók, nincs szívverés, nincs születés,nincs halál, ki van, és tán az emlékezet ?!csak a semmi az, az rettenetesebb volna a pokolnál: ott élni a holdban, mint testtelen lélek a semmi világában s emlékezni a földre, ahol van zöld ftt és piros vér, villámcsattogás, csókcsattanás, van élet, van halál. Mit mondott Noémi ? És Mihálynak valami untalan azt súgta, hogy neki mégis oda kell menni: a semmi világának lakói közé. Ebből az ő szerencsétlen életéből nincs más kijárás. Maga szerezte magának azt. Két, egymásnak ellenmondó életet. Két nőt, akik közül egyiket sem tudja elhagyni, egyiktől sem tudja magát elszakítani. Ilyenkor, mikor mind a kettőtől egyformán távol van, mikor egészen egyedül van, érzi csak egész rettenetes nagyságában belhelyzete súlyát. Hisz ő Timéát imádja! És Noémié egész lelke. Azzal együtt szenved, ezzel együtt örül. Az egy valódi szent, ez egy valódi nő. Vissza-visszagondolt elmúlt életére: hol hibázta azt el ? Mikor Timea kincseit megtartotta magának ? Vagy mikor nőül vette Tímeát ? Vagy mikor kétségbeesetten elhagyta őt s ily szétzúzott kedéllyel talált Noémira és ott lelt boldogságot ? Az első vád nem terhelé. Timéa úrnője már az egész vagyonnak, mit Timár a Duna fenekéről mentett meg, vissza van az neki adva. A második vádnak is van mentsége. Ő szerelemből vette el Timeát s Timéa önkényt ment hozzá, forró kézszoritással fogadta el ajánlatát. Mint férfi, ki egy nőt megérdemel, úgy lépett eléje Mihály. Azt nem tudhatta, hogy Timea mást szeret. Azt nem tudhatta, hogy annyira szeret, hogy a szerelmet megismerni sem akarja ! Hanem a harmadik vád alól nem talált menekülést. Mikor megtudtad, hogy nem szeret a nő, mert egy harmadik alak áll kettőtök szive között; nem kellett volna gyáván elfutnod, hanem oda kellett volna menned ahoz a harmadik emberhez és azt mondanod neki: „barátom, ifjúkori bajtársam,kettőnk közül egyikünknek ezen a világon nincs helye, szeretlek, ölellek, hanem már most törünk ki egy szép csendes szigetre, s ott lövöldözzünk egymásra addig, amíg egyikünk halva nem marad. — Ez lett volna a dolgod. Majd akkor a nő megismerte volna benned a férfit. Azt a másikat az tette eszményképpé a nő előtt, hogy bátor férfias alaknak tűnik fel, mert nem mutattad meg, hogy te is az vagy. Egy éles kard a kezedben jobban megnyerte volna őt számodra, mint minden aranyod és gyémántod. A nő szerelmét nem szokás koldulni, hanem meghódítani. És aztán lettél volna rajta, hogy kiérdemeld, kivívd, s ha kell, kierőszakold ezt a szerelmet! Tudtál volna zsarnok lenni, lettél volna szultánja a nőnek, kit rabul megvettél, verted volna végig korbáccsal, mig meg nem szelídül, most még is ura volnál, bírnád, tied volna: — igy pedig áldozatoddá tetted és mindennapi kisérteted lett belőle; ki a sírból jár fel élő arcczal, hogy tégedet vádoljon. Es te nem tudsz tőle megválni ! Csak volna hát annyi bátorságod, hogy most eléje lépj és azt mondd neki: „Timéa, én önnek rész angyala vagyok, oldjuk fel frigyünket.“ De te félsz valamitől. Attól, hogy Timéa így fog felelni : „Én nem válok el öntől. — Én nem szenvedek. — Én megesküdtem, hogy önhöz hű maradok. — Én vissza nem esküszöm.“ (Folytatása következik.)