A Hon, 1872. október (10. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-10 / 234. szám
24. szám. X. évfolyam. Kiadóhivatal: Ferencziek tere 7. sz. füldszín. Előfizetési dij: Postin küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 8 hónapra 6 hónapra 1 frt 85 kr. 6 50 -11 Az esti kiadás postai különküldéseért felül fizetés havonkint : 30 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik Reggeli kiadó, Pest, 1872. Csütörtök, oct. 10. is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. HON POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7. szám. A lap szellemi részét illeti minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (ferencziek tere 7. szám) küldendők. Előfizetési felhívás. „A H 0 N« M -dik évi folyamőre. rtl8fls«téal scrafe l&vinc évre Fel évre Negyed évre tt — kr I 1 ft — kr 5 ft 34» kr. Ktflön előfizetési íveket «es» ktíldcA mér. JEUffiselisro e postai utalványok..i kérj tik hu» *4Inl, oselyek b&daeutegit&e tíz a*sfi fi. 10 írton felül pedig ts* krbife kerül Az élői setátó a kia dó-hivatslan esim síelt IV. fa. -aa ki*lekt«r« ?. m. slá küldendők. * HON kiadd'hivatala. PEST, OCTOBER 9. Egy álcrázott eszme. Az ez évi fölirati vitának három kimagasló momentuma van, mely igen sok tárgyat szolgáltat a gondolkodásra: a Ghyczy, Lónyay és Sennyey beszéde. A benyomásnak, melyet ezek a közvéleményre tettek, elég hangos tolmácsai voltak a lapok. Ismertették e beszédeket tüzetesen, úgy egyenként, mint egymással összehasonlítva. Világos azonban, hogy három ily programmszerű monumentális beszédnek egy nlrlapczikkben összehasonlítása kimerítő nem lehet s bármily ügyes toll is csak a legszembeötlőbb hasonlóságokat vagy különbözőségeket veheti azokban élbre.Hogy igy aztán sok oly tárgy kiesik a hírlapi discussió köréből, ami igen is méltó lett volna arra, azt bizonyítani nem szükséges. Egy ily felette nevezetes, tán a legnevezetesebb mozzanat a három beszédben az~a~felfogás, mely a nevezett három szónok részéről a védelmi erőre vonatkozik s mely kiválólag megérdemli, hogy gondos összehasonlítás tárgyává váljék. Ghyczy, mint tudjuk, az önálló magyar hadsereg felállítása mellett, Lónyay és Sennyey pedig a Ghyczy érvelése ellen küzd s az egységes hadsereg által inkább biztosítottnak véli az osztrák magyar monarchia fennállását. jQ^jgji érvelésének az önálló magyar hadsereg mellett a sok többi közt, melyet az egységes hadsereg pártolói meglehetősen cáfolatlanul hagytak, van egy i fay*.msVtwUmJbtajwt. én. Aemy&y.JaL lam férfiúi képzettségük legerősebb. -jegy^. vérét fordították. Ghygzy ugyanis felhozza, miszerint azt teszi,hogy az egységesen szervezete vezénylett és vezérlett osztrák-magyar hadsereg vereségeit a hadszervezet hiányossága okozta volna egyedül. és szerinte e vereségek oka az is, hogy a hadseregből hiányzi£~az önkénytesség, az éltető erő, a lélek, egy nagy eszme iránti lelkesedés, mely nélkül a hadseregekben állandó kitartás, a hadjárat veszélyei és nélkülözései közt, életáldozatra kész elszántság nem létezik, s amely a tökéletes hadfelszerelés hiányait nem egyszer pótolta, de melyet teljesen a legtökéletesebb hadi felszerelés sem pótolhat. Elismeri ő, hogy a hadsereg vezénylő köreinek van egy ilyen lelkesítő eszméje: az osztrák birodalmi eszme. De ez a hadsereg tömegeit nem lelkesíti, annak vérébe át nem megy. Ezt lelkesítené a tulajdon hazája iránti szeretet , ez tudna csodákat művelni, de ily eszmét a közös hadseregben nem ápolnak, hanem rendszeresen elfojtanak, úgy hogy most csak a katonai becsület, a dicsvágy és a fegyelem ösztönzik tettekre a közös hadsereg tagjait. Ezek azonban nem azok az eszmék, amik a hadsereg összes zömét állandó kitartásra, életének és vérének önkénytes feláldozására lelkesítenék. Ez volt Ghyczy Kálmán a magyar hadsereg mellett felhozott érvelésének egy része. Egy része csak, nem az egész. De maga ez az egy rész is olyan, hogy az ellenpárt két legjelentékenyebb tagja sem merte az egészet megtámadni, hanem megosztották maguk közt két felé s míg az elejét megkisérlé czáfolgatni Lónyay, idáig Sennyey a régivel próbált meg fözdetni . E két vezérszónokot az gtámadás, meyet Ghyczy fentebbi állítása ellen intézett, tökéletesen jellemzi, szögletes, kissé szeles és falnak fejjel rohanó, addig Sennyey sima, kíméletes, tapintágos,"mig amott szinte érezzük az egykori demokrata kéreges tenyerét, addig ott a kellemezen érint a finom főúr glacékeztettje; urna, nyaktörést is kockáztatva, ráront a prédára, mint a hiú, — erre ráillik a biblia mondása, hogy szelíd, mint a galamb és okos, m mint a kígyó. De épen azért veszedelmesebb, határtalanul. Lónyay éleszesvakmerő támadása metsz és szúr, de le nem győz; a Sennyeyé belopja magát a vesékbe, s ha nem vagyunk elég óvatosak, egyszer csak azon veszszük észre magunkat, hogy kebelünkben az ellenség,aki ellen ezer év óta emeljük a védbástyákat, s martalékává lesz az, amit megvédelmezni a magyar állambölcseségnek évszázadokon keresztül a legmagasabb feladata volt:az állami önállóság,mely ki van ugyan már törülve a törvénykönyvünkből, de hála az égnek, elevenen él a magyar nemzet millióinak keblében. Sennyey ide intézte támadását, a szűz magyar szellem megváltoztatására irányozta szavait, — és tette azt oly ügyesen,oly simán, hogy az első ámulat pillanatában, melyet beszéde okozott, alig is vette észre valaki, mily veszedelmes méreg az, melyet virágbokrétába rejtve a nemzetnek oda nyújt. Mit válaszolt Lónyay a Ghyczy idézett érvelésére? Azt,hogy nem bírja felfogni, miffanda-lelkesedést idézhetne elő a magyar hadseregben a külön administráció. Hogy a mai időben nem annyira a lelkesedés, de igen is a vezénylet, a szigorú fegyelem és engedelmesség a döntők a háborúban. Egy szóval tagadta, hogy a lelkesedésnek a hadseregben oly fontossága legyen, aminőt annak Ghyczy tulajdonit s megnyugodva abban, hogy ezzel Ghyczy okoskodásának praemissáját halomra döntötte, nem is törődik tovább azzal, a mit Ghyczy ez előtéteiből levon. Már, hogy Lónyay e puszta tagadással megcáfolta-e Ghyczyt, annak eldöntését a múltak történetére, a józan észre, és a mindennapi tapasztalásra bízzuk. Aki az egész világ történetét, a tapasztalást tagadja, az lehet merész ember, de ne várja, hogy egyebet is elismerjünk felőle, legkevésbé pedig azt, hogy államférfi. Sennyey egészen más taktikával élt, ő egyet ért tdbiratra Thyczyvel,,hogy a"katonai hadképesség elérése tekintetéből a rideg fegyelem mellett még egy erkölcsi rugó is megkivántatik. De arra figyelmezteti Ghyczyt, hogy a történelmi jogot és a legitimitás elvét már csak Magyarországon ismerik el a szabadelvű pártok, másutt világszerte visszavetik. Ez áramlat ellenében és az államok tömörülési processusával szemben e kérdésben egy főeszme culminál, az, hogy a magyar állam és nemzet függetlensége legfőbb biztosítékát a monarchia másik felével kötött szövetségben találja, mely hogy kielégítő és hasznos legyen, szükséges azt oly attribútumokkal felruházni, melyek az állam képezetének Európa államainak családjában a nagyhatalmi állást biztosítják. Erre közös hadsereg szükséges. Erős meggyőződése, úgymond, továbbá, hogy ha a kiegyezés következtében a viszonyok állandóságot nyernek, a közvélemény e részbeni idegenkedése át fog változni, és akkor a közös hadsereget nem mint saját érzületünkért hozott áldozatot, hanem mint saját érdekünkben hozott oltalmat fogjuk elismerni. A magyar katona nem fogja magát úgy érezni, mint egy idegen intézmény tagja, de mint a magyar hűségnek, a magyar vitézségnek egyik képviselője. Hogy ez első pillanatra meglehetősen homályos szavak mit rejtenek, azt gondolkozó embernek nem nehéz kitalálni. Sennyey reményű, hogy a 67-ki kiegyezés által megalkotott helyzetbe a nemzet bele fog nyugodni, megszokja azt a gondolatot, hogy neki a specificus magyar állami és nemzeti czélokon kívül még más czéljai is vannak. Reményű, hogy e más czélokat lassankint fölibe fogja helyezni a magyar állami és nemzeti ús czéloknak, megszokja magát nem csak magyar honfinak, de még inkább egy „tágabb haza“ polgárának tekinteni, s az összbirodalom „nagyhatalmi állása“ bele megy csontjába, velejébe és lelkesíteni fogja nagy dolgokra. Törs Kálmán, Országgyűlési tudósítás, Pest, oct. 9. A képviselőhöz mai ülésén Tóth Vilmos, Püszky Ferencz és Tisza Kálmán emeltek szót a felirati vitában. Tisza Kálmán alább egész terjedelmében következő beszéde a túloldal szónokainak diadalmas,sikerült és hatást aratott cáfolata volt. Pulszky beszédéről esti lapukban elmondtuk nézetünket. Tóth Vilmos beszédéről, mely esti lapunkban bő kivonatban van ismertetve, itt csak annyit mondunk, hogy az a választások körül elkövetett erőszakoskodások kérdésében a kormányt épen nem tisztázta. Tott Vilmos érzékenyen és nem minden szónoki hatás nélkül emlegette az ellene fölhozott vádak súlyos voltát; de védekezése azokkal szemben tisztán subjectiv volt, a pártra apelláló, melyet háta mögött tudott, s melyet bárminő kérdések fedezésére is képesnek tapasztalt akárhányszor a kormány,leginkább pedig a választások kérdése az, a hol pro domo-érdek az igazság iránt kevésbé teszi részrehajlatlanokká a jobboldali hatalmasok kedélyeit. Tóth Vilmos beszédének legnagyobb részét ez foglalta el. A beszéd másik része,hol saját szavai szerint,támadni akart, hogy a folytonos támadások védelmezésében kifáradtnak ne lássék — a házban nagyobb hatást gyakorolt ugyan, de voltaképen szintén nem rejtett magában több igazságot, mint védelme. Hogy a baloldal ellen van az egész intelligencia, azt mondhatja Bródy Zsigmond úr egy-egy jobboldali választóértekezlet bornírt hallgatósága előtt, de Tóth Vilmos úr kevés bizonyítékát adja eredetiségének, kevés bizonyítékát egyszersmind a ma annyit emlegetett tapintatosságának is, ha ezt a ház előtt ismételgeti. Egyébiránt Tóth Vilmos ez által azon helyzetbe hozta magát, hogy beszéde végén azzal vádolta a baloldalt, amit beszédének még csak nem is elején maga követett el. Sokat beszélt Tóth Vilmos a sajtó corrumpált voltáról is. Igaza lehet. Vannak bizony zuglapjaink, melyek a magánélet szentélyébe tolakodnak, s hogy vannak — Tóth Vilmos úr értesülhetett Bródy Zsigmondtól, s hogy vannak a journalistikának olyan személyei, kik minden politikai pártot végigszolgáltak, erre nézve is — több ifjú jobboldali képviselőn kívül — bő tapasztalásokat szerezhetett magának a belügyér úl a sajtóbureauban. Hogy ez így van, elismerjük, tenni keveset tehetünk róla". *Tóth Vilmos úr talán többet tehetne A képviselőhöz ülése odt. 9. Az esti lapunkban közlött tudósítás Pulszky Ferencz beszéde folyamán szakadt meg. E beszédből közöljük még a következőket. A balközép feliratának azon vádját, mintha nem minden kiadás fordíttatnék beruházásra, vissza kell utasítania, s annál inkább csodálnia kell, mert oly oldalról jő, amely pártnak egy kitűnő tagja folyton jelen van a pénzügyi bizottság ülésein. A vasúti kölcsönről tudni való, hogy az vasutakra fordíttatott; a sorsolási kölcsön külön kezeltetik ; a szabályozási munkák, az új hid megtettek; e szerint semmi kétség sem forog fönn a 3-ik kölcsön hovafordítása iránt sem, s a múlt folytán bizalommal viseltetik e tekintetben a kormány jövője iránt is. Az, amit az ellenzék a felől mond, hogy a tv.-tiszteletben a kormánynak kell elöljárni, oly axióma, melyet szívesen magáévá tesz mindenki, de itt külön ismétlése azzal lenne egyértelmű, mintha a kormány nem tisztelte volna a törvényt. Ez pedig nem áll. Nem ad igazat az ellenzék abbeli argumentációjának , mintha a választásnál országosan törvénytelenségek fordultak volna elő. Történt ilyesmi igenis, deelzüllötten; nálunk a vesztegetésnek nincs hazája, mert nincsenek megvesztegethetők, abban a véleményben van, hogy nemcsak a felsőbb osztályok lehetnek romlatlanok, de a nép is. Igaz, hogy van etetés, itatás, de ez nemzeti faj, hanem van egymás is: a terrorismsta kisebb pártok mindig erőszakosabbak, a mint ez a válaszfeliratokból is kiderül. Legkevésbé erőszakos a jobboldalé (Derültség baltelőn, leginkább az pedig — és ez a számok fogyása szerint fokozatos — azon párté, amely csak két képviselőből áll. (Általános de- szültség.) Ajánlja a bizottság javaslatát. (Helyeslés jobbról.) Tisza Kálmán : T. ház! (Halljuk!) Ha lehetne, csakis azokra felelnem, amik válaszfeliratom ellen komoly érveküt felhozattak, beszédem igen rövid lehetne, mert ilyen érvekkel a vita folyamában alig volt szerencsém találkozhatni, de ily érvek helyett igen sok oldalról lettek félreértve s félremagyarázva részint válaszfeliratomnak, részint beszédemnek egyes tételei, s a vita átment általam nem érintett sok oly kérdésre és tárgyra, amelyekről hallgatnom nem lehet, és így, hogy rövid leszek, legjobb szándékom mellett sem ígérhetem. Mielőtt a múlt napokban történtekre reflectálnék, legelőször is a központi bizottság 1. előadója előadására nézve van csak két észrevételem. Az egyik arra midőn azt mondja, hogy válaszfelirati javaslatom insinuálta mint gyanút, azt, hogy a ház többsége nem törvényes, amit a 48-as párt felirati javaslatában szerinte férfiasan mint vádat kimond. Én hivatkozom azon beszédemre, melyet javaslatom indokolásául előadtam, hivatkozom a javaslatra magára. Állítottam, állítom, hogy történtek egyes törvénytelenségek, kormánytalommali visszaélések, de épen azt, hogy e többsége e háznak azok folytán ülne itt, nem hogy insinuálni akartam volna, de amint azt Simonyi J. képviselőtársam releválta is, határozottan tagadtam. Ily insinuáló szándék nem lehet, és nincs is válaszfelirati javaslatomban. (Helyeslés balfelől.) A másik amit meg rótta. előadó úr, az, hogy én kemény vádat emelek, midv.jó azt mondom, hogy félek, miszerint a kormány nem lesz képes beváltani a trónbeszéd azon nyilatkozatát, hogy, a kölcsönök csak hasznot hajtó beruházásokra fordíttattak. S annak bebizonyítására, hogy ebben nincs igazságom, felhozza, hogy a kölcsönök bizonyos határozott czélokra köttettek és bizonnyal azokra is fordíttattak. Nem akarom vitatni, várjon mindenkor egészben ezen czélokra fordíttattak-e, vagy nem? Lehet, elhiszem hogy igen, de ugyan,hogyan lehet mondani, hogy a kölcsönök általában, nem csak azon a kölcsönöket értem, hanem általában mindenkölcsön csak haszonhajtó beruházásokra fordittattak, midőn az 1870-iki zárszámadásoknak a főszámvevőszék által készített kivonata szerint, az állam vagyon fogyatkozás 26,282,000 forint; vájjon az ország vagyonának ily megfogyatkozása nem-e a kölcsönvétel ? nem-e a jövő rovására elköltése a tőkevagyonnak? (Ellenmondás jobbfelöli.) És hogy lehet azt mondani, midőn nem beruházási czélokra, kincstári jegyek kibocsátására lett a ministérium felhatalmazva, s azt hiszem, bizonyosan nem tudom, körülbelől 7 millió frt. ki is bocsáttatott és elköltetett? (Helyeslés balfelől. Tökéletesen áll tehát feliratom azon nyilatkozata, hogy igenis meglehet,hogy azon kölcsönök, melyeket itt Pulszky Ferencz I. képviselő úr is hozott, beruházásokra fordíttattak,de a kincstári utalványokban és a vagyon fogyatkozásában egy nagy és több mint 30 millió frtnyi összeg költített el, amely már nem beruházásokra fordittatott Ha egyébiránt a t. előadó úr e tárgyban bővebb tudomást, a az ország anyagi helyzete felöl ez irányban nagyobb fölvilágosítást kivánna, olvassa el általam igen. Csengery Antal képv.urunk választóihoz tartott beszédét, (úgy van! balfelöl Pulszky kérdőleg fordul Csengődhez. Derültség.) És most még a mai napról az igen t. belügyminister úr beszédére kell, hogy reflectáljak. A t. minister úr legelsőbben is megtagadja azt,hogy azon általam idézett kifejezése fenyegetés akart lenni; azt mondja, az nem volt fenyegetés, az figyelmeztetés volt; épen ezt lehet mondani a falu végén felírt statáriumra is, az sem fenyegetés, de figyelmeztetés az annak folytán bekövetkezendő eseményekre. (Tettiés balfelől, ellentmondás jobbról.) Tisztelt miniszer úr felhozza, hogy helytelen azon állításom, mintha nem a 48-iki törvény, de az ő javaslata szerint jártak volna el több törvényhatóságban, s felhozza, hogy ez nem történt, hogy a 48-iki törvény alapján jártak el, csakhogy a törvényhatóságok egy része — mint ő mondá, vagy 30 részletes utasítást adott az összeíró küldöttségeknek, és ő ezen eljárást helyesli, hivatkozván arra, hogy 69-ben is volt ily eljárás; tökéletesen igaza van, csakhogy 1869-ben Halász Boldizsár képviselő úr választása épen azért semmisíttetett meg, mert Pest megyének központi bizottsága utasítást adott, és épen azért a központi bizottság a költségekben elmarasztaltatok, kimondatván, hogy illetéktelen volt az utasítás, (ügy van balfelöl). A 69-iki praecedens tehát épen ellene bizonyít annak, amit a minister úr mondott. (Helyeslés bal felől. De különben is azt mondotta a miniszer úr, hogy helyes volt utasításokat adni, helyes volt hogy telekkönyvi kivonattal kelljen a negyedtelket, adókönyvecskével az iparosnak jövedelmét bizonyítani oly czélból, hogy szavazati jogával élhessen. Váljon ezen eszme nem az ő megbukott törvényjavaslatából vétetett-e ki ? váljon van-e ezeknek nyoma a 48-iki törvényekben, midőn 48-ban telekkönyv még nem is létezett ? (Egy hang jobb felől: Igenis létezett !) — Azt gondolom, hogy 48-ban a mai értelem szerinti telekkönyv még sehol sem létezett Magyarországon. Azt követelni, hogy csak telekkönyvvel lehessen bizonyítani a negyedtelkek birtokát, engedelmet kérek, ez oly követelés, melynek megfelelni az ország legnagyobb részében még ma is tljes lehetetlenség. (Ügy van a bal felől) Mert igen jól tudjuk, hogy telekkönyveink, kivált az apróbb parczellákra nézve, oly rendetlenségben vannak, hogy a 10 is kézben is van már a birtok és mégis az eredeti tulajdonos nevére van írva a telekkönyvben. (Helyes és bal felől.) És ismét ami az adóval bizonyítást illeti, ha egy mesterember vagy tőkepénzes kibúvik azon adóbeli kötelezettsége az, melylyel az állam irányában tartozik, kibúvik azáltal, hogy vagyoni állapotját eltagadja, én az ilyen embert megbüntetendőnek és megbüntethetőnek tartom pénzügyi tekintetben; de hogy midőn eltagadja az adót, ennek az legyen a sanctiója, hogy szavazatától megfosztassék, ez nem volt kimondva a 48-iki törvényben, és ha különben igazolja szavazati képességét, öt szavazati jogától megfosztani nem lehet (Élénk helyeslés bal felöl.) Igen nagy köszönettel tartozom a minister úrnak, hogy azon kérdéses rendeletét, melyet Bihar megye központi bizottságához intézett, felolvasni méltóztatott. Semmivel nem igazolta annyira állításom igazságát, mert mit mond azon rendelet, melyet ő felolvasott ? Azt mondja, hogy oda utasítja a bizottságot, hogy e tárgyban újabb végzést hozzon és vizsgálatot rendeljen. Vagyis mit teszen? (Jobbfelől: Hogy vizsgálja meg!) Azt, hogy azon végzését, melyet az iránt hozott, hogy itt vizsgálatnak helye nincs, hanem el kell mozdítani az illetőt, változtassa meg, mert a régi végzés megváltoztatása nélkül újabb végzést hozni nem lehet. (Úgy van balfelöl.) De különben a minister úr azzal védi magát, hogy igaz, ha ő bureaukrata lett volna, be kellett volna várnia a jegyzőkönyvet, arról tudomást szerezni, és azután határozni. Talán a t. minister úr is elhiszi, hogy én a bureaucratákat nem szeretem , de megengedjen, nemcsak egy tekintélyes testület, de egyes ember eljárása felett is nem a bureaucratia, de az igazság szempontjából nem szabad dönteni addig, míg ki nem hallgattatik. (Helyeslés balfelől.) Épen az, hogy a t. minister úr azt hiszi, vagy legalább azt mondja, hogy csak a bureaucrata követelné azt, hogy tudomást szerezzen előbb valamely testület eljárásáról mielőtt határoz,mutatja, hogy a törvényességről és igazságszeretetről minő fogalmai vannak. (Ellenmondás jobbfelől.) A t. minister úr sokat emlegeti az általános gyanúsításokat a házban, a sajtóban, a választási mozgalmak alatt, programmbeszédekben és másutt. Azt mondja, hogy ezt ő nem panaszképen említi. Igazsága van, én sem panaszkodom, pedig bizony, ha ily vádak és ráfogásokért valaki panaszkodni jogosulva volna, nincs e házban oly ember, kinek annyi joga lenne, mint Bekem, (Zaj jobbfelöl.) kire egy képviselőjelölt azt fogta rá, hogy öt évig elleneztem az adóreformot, ami, mint mindnyájan méltóztatóak tudni, egyenes hazugság. (Úgy van bal felől) csak azért, úgymond, mert félek, hogy alföldi jószágaimon az adó feljebb emeltetik. (Zaj jobbfelől ki mondta?) Programjabeszédben mondatott, nyomtatásban megjelent, el lehet olvasni. (Zaj jobb felöl.) Ilyen beszédre nekem válaszom csak egy van, a megvetés (Helyeslés balfelöl.) Különben minister úr, ami az általános vádakat illeti, fogván alkalmam lenni azokra később felelketni, most ezen szempontból azokat mellőzöm Csak egyre figyelmeztetem a t. miniszer urat, arra, hogy ő megrótta az általános vádakat, de kérdem, hogy ugyan ő beszédének nagy részében, annak vége felé mutat egyebet, mint hogy általánosságban vádolta a hazai sajtót. (Ellenmondás jobbfelöl.) Nem mondom uraim, hogy nincsenek a sajtónak kinövései, vannak, adja Isten, hogy minél előbb elenyészszenek, de megengedjenek, ha helytelen Önöket alappal vagy alap nélkül ■■ majd megmondom később — önöket, kik itt ülnek, s kik e szerint magukat védhetik, általános vádakkal illetni, akkor sokkal kevésbé szabad a sajtót, melynek kinövései mellett derék tettei, fattyú hajtásai mellett köztiszteletre méltó férfiai vannak de kik a házban magokat ezen a téren nem védhetik, annál kevésbé szabad ily általános vádakkal sújtani. (Úgy van bal felöl). Különben t. minister úr azt mondja, hogy már annyira szokás a ministereket vádolni, hogy miniszer és vád már egészen együtt jár, és talán vád sem lehet miister nélkül, vagy minister vád nélkül. Hogy lehet vádolni olyat, ki nem minister,arról önök itt a házban s e házon kívül mindennap meggyőződhetnek. (Tetszés bal felől). Egyébiránt azt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy amennyire helytelen volna, hogy minister és vád, vád és minster egyet jelentsen, de épen úgy volt már példa rá, hogy ült oly ember a minister padokon, kinek a vádlottak padján kellett volna ülni. (Felkiáltások a jobbról: hal?) Akárhányszor a világon, ki a történelmet nem ismeri, az nem fogja tudni. T. képviselő ház ! Beszédem további folyamában igen sokat leszek kénytelen szavaim értelmének helyreigazításával foglalkozni; már mindjárt a vita kezdetén Simonyi Ernő t. képviselő úr azt állította beszédemről, hogy én annak végső részében lerontottam azt, amit elején állítok, vagyis, hogy a mit elején hibáztattam, hogy ők az országgyűlés többségét törvénytelennek akarják kimondatni, beszédem második részében a legfényesebben igazoltam azt engedelmet kérek, ezt nem tettem, beszédem elején kimondtam, hogy tudom, hogy vannak, történtek egyes törvénytelenségek, hatalommali visszaélések s más hasonló, de tagadom,hogy be lehetne bizonyítani, hogy a ház többsége ily módon választatott meg. Beszédem második részében igenis bizonyítottam és hiszem be is bizonyítom, hogy történtek ily törvénytelenségek, de egyszóval sem említem. Míg Lónyai Ha ez így lesz, akkor aztán felesleges speciális nemzeti politikát űznünk. Ha egykor beáll az az idő, amikor egy kiváló politikust lelkesítő ez ideára, lelkesedni fog az egész magyar nemzetisem is lesz az akkor aztán többé magyar nemzet hanem lesz egy eredeti jellegéből apránkint kivetkező, pusztulásnak induló, másba olvadó néptömeg, melynek keblében is végbe ment az a magát feladó, magát elhagyó processus, mely törvénykönyvünkben nagy politikusaink nagyobb dicsőségére már megörökítve van. Várjon beáll-e ez az idő? Sennyey báró saját vágyait?Tátja-e csak valósulóban, vagy pedig prófétai ihlettel beletekint jövőbe s megjósolja, hogy az az út, amilyen elindultunk, a dolgok termi kényszerűsége folytán , okvetlenül vezet a békét, hogy igaza van. De legyen szabad még azt reménylenünk, legalábbegynehányunknak, e magyar hazában, hogy nemzetünk zöme hozzájárulhatlan még annak az eszmének, mely a „jövő magyarjait“ az észbirodalomért lelkesíteni, lángokra gyújtani fogja, reménylenünk, hogy a nemzet geniusa elég erős még lángpallossal állni azok elé, akik keble szentélyébe oly készek lennének elátani idegen isteneket.