A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)

1873-05-05 / 103. szám

103 szám. XI. évfolyam, fist!­üadíj. Budapest, 1873. Hétfő, máju­s. Szerkesztési iroda : Barátok­ tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közremé A szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogi­­atnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal : Barátok­ tere, Athenaeum-épü­let földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és sti kiadás együtt: 3 hónapra.............................................6 frt — ik­. 6 hónapra..............................................19 * — • Az esti kiadás postai kü­lönküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban meg­kezdhető, de ennek bármely napján történik is, min­denkor a hó­ első­ napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP­HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó­hivatalba (Baráti tere, Athenaeum-épü­let) küldendők. Budapest, május 5. Budapest, május 5. Örvendetes jelenségnek tartjuk minden tekintetben, hogy egy darab idő óta a sajtó pártkülönbség nélkül a reformkérdések meg­vitatására fordítja első­sorban tevékenységét, s ekkép a meddő politikai polémia csak akkor és ott lép előtérbe, hol az adott viszonyok között elkerülhetetlen. Semmi sem égetőbb kérdés nálunk, mint a kor szükségletei s a modern liberalizmus követelményeinek meg­felelő demokratikus intézmények létesítése által regenerálni állami és társadalmi viszo­nyainkat. De bár a kormány mindenkor nagy hangú ígéreteket tett ez irányban, s a trón­beszéd a jelenlegi országgyűlés feladatát a reformügyek kivitelében kör­vonalazta — mégis azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a kormány „ad calendas graecas“ halogatja a nagy reformkérdések megoldását, és ezek helyett csak másod vagy harmadrendű érdekkel bírókat tol előtérbe, me­lyeknek elintézésére később is volna még elég­séges idő. Jellemző a Deákpártra nézve, hogy valamint közjogi tekintetben is csak egy a magyar állam önállóságával összeférhetlen provizóriumot volt képes teremteni, úgy a reformkérdések terén sem határozhatta még el magát egy valóban nagyszabású, radikális actióra. Kétségkívül történt egyik - másik irányban elismerésre m­éltó haladás, de átalán véve félrendszabályokkal, betetőzetlen mun­kával találkozunk csak. A­mi a törvényhozás intézkedésében határozott jó volt is, az a kor­mány tapintatlansága, elhamarkodottsága és nem egy ízben — mint a felekezet nélküli isko­lák ügyében is — csak kevéssé kielégítően haj­tatott végre. Mindenki kénytelen beismerni például, hogy az igazságszolgáltatás az első fokú bíróságok szervezése által kiemeltetett azon stagnátió és ziláltságból, mely törvény­kezési viszonyainkat oly hírhedté tette a világ előtt. Ámde a bírói kinevezések körül tanúsí­tott könnyelműség, a kormánypárti enfant b­ér­­k előtérbe tolása a valódi szakképzett­ség, érdem és tehetség rovására, redukálták ez intézmény életrevalóságát is, és félsikert teremtettek ott, hol több lelkiismeretességgel és tapasztalattal, de kevesebb nepotismus és elhamarkodottsággal könnyű lett volna teljes sikert biztosítani. Nem mintha a kormány kevés munka­­anyaggal terhelné a törvényhozást. A ház asztalán egy egész csomó törvényjavaslat vár elintézésre, és Pauler úr csak szombaton sza­porította számukat négy ujjal. Semmi kifo­gásunk ugyan ellene, ha az igazságügyér mi­nisztériumának ressortjába vágó javaslatok­kal áll elő minduntalan — hisz én mi vagyunk azok, kik az igazságszolgáltatás hiányát és hibáinak orvoslását teljes nyomatékkal sür­getjük — de nem látunk rendszert e reform­munkálkodásban, mely évről évre halogatja az adótörvények, a kataszterreform, a polgári házasság, a főrendiház reformjának, az egy­házi ügyek rendezésének kérdéseit,s ehelyett csekélyebb jelentőségű és kevésbé égető ügyekre vonatkozó javaslatokkal veszi igény­be a ház egész munkaerejét. Hogy emellett alig került még az országgyűlés elé javaslat, mely csak tetemes időt igénylő módosítások és correctiók után volt elfogadható — az oly általán érzett baj, hogy a kormány tájékoz­hatta magát iránta a jobboldali körökből nyilvánuló rászólásból is. A kormány kevés­­bé­ többé féreemunkát végez, s alig látszik fo­galommal bírni feladatáról és a nemzet szük­ségleteiről. Ily körülmények között nem cso­da, ha a reformműködés terén oly vontatott lassúsággal haladunk, mint hat évi szakadat­lan parlamenti munkálkodás után elszomorító és sújtó elítélését képezi a kormánynak. Volt idő, midőn a jobboldali mamelukság az ellen­zéket merte vádolni e hátramaradásért, azt vetvén szemére, hogy az államjogi kérdés szüntelen előtérbe tolása által megakadályoz­za, sőt lehetetleníti a reformok keresztülvite­lét. Hogy e vád sohasem volt igaz, és hogy az ellenzék mindig kész volt hozzájárulni li­berális intézmények teremtéséhez, azt bizo­nyítanunk fölösleges, miután a pártszenvedé­lyek lelohadása ellenfeleinket igazságosabbá tette véleményük nyilvánításában. S hogy ép a jelenlegi országgyűlés az, melynek tar­tama alatt a kormány meggyőződhetett az ellenzék jóakaratú magatartásáról minden re­formkérdésben, az oly igazság, melynek a jobboldali sajtó is kénytelen kifejezést adni. Három jobboldali lap, a „P. Napló,“ a „Re­form“ s az „Ung. Lloyd“ támadják meg va­sárnapi czikkeikben a kormány viszás eljá­rt a reformügyek terén oly nyomatékkal, hogy teljesen igazolják az ellenzék álláspont­ját, és így közvetve beismerik mindazon vá­dak alaposságát, melyek a parlamenti kisebb­ség s a baloldali sajtó részéről ez ügyben a kormány ellen emeltettek. Nekünk elégtétel gyanánt szolgál a jobboldali sajtó velünk azonos elégedetlensége, de az országot meg fogja győződtetni arról, mily kevéssé hiva­tott kezekbe van letéve Magyarország kor­mányzása. Spanyolországban csakugyan bekövetkezett a kormányválság, de mely csak abban áll, hogy Acosta tábornok, volt hadügyér helyébe No­u­v­i­­­a­s tábornok neveztetett ki május 1-én. Az újonnan kine­vezett minister a karlisták elleni hadjárattal lévén elfoglalva, a hadügyérség ideiglenes vezetésével Pierrald bízatott meg. A barcelonai polgári kormány­zó következő jegyzéket tett közzé a közönség megnyugtatása és tájékoztatására: „Miután a hírlapok azt sürgöny­eztették ma­guknak, hogy Madridban kikiáltatott a foedera­­tív köztársaság, kérdést intéztem a kormány­hoz, hogy felhatalmaz-e engem e hír megc­áfolá­sára. Válaszul azt nyertem, hogy néhány klubb köve­telte ugyan a foederationális köztársaság kikiáltását, de a kormány figyelm­ezteti e lépés veszélyességére az illető klubbokat és rámutatott arra, hogy úgy hazánk jólléte, mint ügyünk sikere azt kívánja, hogy a köztársaság szervezése az alkotmányozó gyűlésnek tartassék fenn. Hozzá­teszi még a kormány, hogy az april 24 iki conspiratiónak itt-ott elágazásai voltak, így pl. Általában föllázadt a Calatrava-ezred egy része, de a Sanjago-ezred által szerencsésen szétüze­­tett. A lázadás le van verve s bajosan fogja fejét újra felütni. — Barcelona, april 25. Miguel Ferrery Garas, polgári kormányzó. Francziaországban megej­­tetvén a pótválasztások, a különböző pártok emberei nem szűnnek meg ostromolni Thierst az ezután követendő politika iránt. A látoga­tások egymást váltják fel. Kiemelendőnek tartjuk ezek közül T­u­r­q­u­e­t Edmund, a „fiatal köztársaság“ csoportozata képviselőjé­nek látogatását május 1-jén, ki egy szem- és fültanú szerint így szólt Thiershez: „Az eredmény, melyre sokan oly fontosságot helyeztünk, nem következett be. B a r o d e t jelölt­sége, melyet már politikai czélszerűség tekintetéből időszerűtlennek tartottunk és hirdettünk, rendkívüli győzelmet aratott. Honnan politikai elvtársaim ne­vében kijelentem, hogy mi sem el nem csüggedtünk, sem meg nem ijedtünk. Elég jól tudjuk, hogy az ijesztgetések és rémízgetések minő forrásból fakad­nak, hogy azokat megvessük. A kereskedelmi és iparvállalatok sehol sem zavartattak meg, sem hanyatlást nem tapasztaltak. Azon parlamentáris csoportokat, melynek nevében beszélek, oly megyéket képvisel, melyek hutákkal és mindennemű gyárakkal vannak elfödve. Az on­nan jövő hírek és tudósítások pedig meghazudtolnak minden félelmet és aggályt. St. Quentin, Chauny, Ternier, Bobain, Guise, Gerson, Sains és más nagy iparos városok szorgalmas és tevékeny lakói nagy bizalmat tanúsítnak a jövő iránt. Bárodét meg­választatása se nem nyugtalanította, se nem­ zavarta meg őket. A radikális eszmék nem rémítnek már töb­bé senki, csak az alak, melyben azok védelmeztet­­nek, okozza azt, hogy bizonyos körülmények között káríroztatással, más körülmények között pedig he­lyesléssel találkoznak. Nyíltan kimondva, mindazok, kik a radicális párt nevében beszélnek, nagy tisztele­tet tanúsítanak a törvény iránt. Barátim nevében arra kérem önt elnök úr, hogy határzottan republi­kánus politikát kövessen. Francziaország nyugodt, csendes, mindenki iránt türelmes köztársaságot óhajt ,s ha néha végletekre látszik magát ragadtatni né­hol, ez csak azért történik, mert a kedélyekben ké­tely uralkodik az ön czélzatai felöl.“ Ezekre Thiers a következőkben felelt: „Mondja meg ön barátainak, hogy én sohasem fogok hűtlen lenni szen kötelezettségemhez, hogy a nemzetnek a köztársaság reám bízott zálogát csonkítatlanul visszaadjam. Hanem mondja meg egy­szersmind azt is, hogy bármennyire republikánus is az ország túlnyomó többsége, czélunkhoz , a köztár­saság megszilárdításához csak akkor fogunk eljutni, ha nem csak tisztán köztársasági, de a szó teljes ér­telmében békülékeny politikát űzünk. Helyzetünk nagyon bonyolult; nemcsak a különböző érdekek, de a még különbözőbb vélemények iránt kíméletet kell tanúsítanunk. Mindenekfelett szükséges, hogy a republikánus követek a napi küzdelmeknél ne hagy­ják számításon kívül e két tényezőt, melyet soha sem méltattak megfelelően horderejüknek: a nem­zetgyűlést, melynek többsége nem köztársasági és a németek jelenlétét Francziaországban.“ Thiers — így folytatja az említett leve­lező — el van határozva, hogy megalapítsa a köztársaságot, de ezt a jelen pillanatban le­hetetlennek tartja és valószínűleg igen nehéz próbára fogja tenni a republikánus pártot a terület végleges felszabadításáig. Tényleg a bankárok és nagy financiérek között conspi­­ratió forog fenn a köztársaság iránt és Thiers ezeket kímélni akarja, mert 500 millióra van szüksége, hogy a terület teljesen felszabadítva legyen. Amerikában, mint a „New-yorki Handelszig“ írja, nagy megbotránkozást kel­tett Camby tábornoknak a m­o­d­o­c-i­n­d­i­á­­n­o­k által békekötési tárgyalások alkalmával olv módon való meggyilkoltatása. E gyalá­zatos tett folytán Grant békepolitikája nagy tért vesztett, s nem valótlanszínű, hogy a még vad indián törzsek ellenében csakha­­iar foganatosítania kellene az Egy­esült­ Állam­ok­nak a nem egy oldalról már évtizedek óta sür­getett irtó háborút. Louisianában is történt a múlt hó közepén vérengzés. A demokrata kor­mányzó 5000 négere megtámadta a republi­kánus kormányzó párthíveit, kik elsánczolták magukat, de csakhamar kitűzték, parlamentá­­lás czéljából, a fehér zászlót. A tárgyalások alatt azonban az ellenfél küldötteire állítólag lőttek, mire ezek feldühödve, a megtámadot­t Háromszék közönségének a ki­rályföld rendezése tárgyában a képviselőházhoz ké­szített feliratában az van, hogy a belügyminiszer, illetőleg Tóth Vilmos e tárgyban az ismert­­javaslatot a képviselőháznak alkotmányos tárgyalás végett benyújtotta! Ez tévedésen alapszik, mert a Király­föld rendezéséről még eddig semmiféle jj­a­vas­lat a ház elejébe nem terjeszte­tett. A Tóthféle­­javaslat csak a lapokban jött nyilvánosságra s hasonló sorsra jutott, mint Raj­­ner „egyesülési és gyülekezési“ t javaslata. Sőt még biztos értesülés alapján hozzá­tesszük azt is, hogy az ismert­­javaslat csak úgy létetett közé, a­mint azt Tóth Vilmos kidolgozta, de azt a miniszerta­­nács soha el nem fogadta. Mindezek igen lé­nyeges és fontos körülmények.­­ A kormány egy erélyes fel­lépését regisztrálhatjuk. Olvasóink ismerik a fogarasvidéki ügyet. E tárgyban a belügyminiszter Fogarasvidék közönségéhez múlt hó 27 én a követ­kező rendeletet intézte: A f. év és hó 8. és 9-én tartott bizottsági köz­gyűlésről szóló, ugyane hó 22-én hozzám felterjesztett jegyzőkönyv felülvizsgálás folytán, méltó megbot­ránkozással értesültem a jegyzőkönyvi azon határo­zatokból, melyek szerint Demsusian bizottsági tag indítványának elfogadása folytán az mondatott ki, hogy a törvényhatóság a jelenlegi pesti országgyűlé­sen magát képviseltetnek nem tekinti, tekinteni nem akarja, a már foganatosított képviselő választásokat törvényeseknek el nem ismeri s tiltakozik azokból jövőre vonható bárminemű következtetések ellen, a­mely szerint továbbá a törvényhatósági pecsétnyomók tárgyában múlt évi october hó 24-én kibocsátott bel­ügyminiszteri rendelet önkényesnek, erőszakosnak a törvényhatóság önkormányzatára néve sérelmesnek és az 1868. évi XLIV. t. ez. valamint 1870 XLII. t. ez. 61. §-ába ütközőnek mondatott ki, s annak meg­jegyzése mellett, hogy ebbeli sérelmének orvoslását a törvényhatóság szerencsésebb időre tartja fenn, ezen rendelet ellen szintén óvás jelentetett ki. Ezen határozatok a mellett, hogy az ország alkotmányát sértik és a törvényes felsőbbség iránti köteles tiszteletről való megfeledkezésről tanúskod­nak a törvénytelenség bélyegét is oly­annyira ma­gukon hordják, hogy azokat lehetetlen komolyan nem roszalnom. Nevezetesen, a törvényhatóságoknak az or­szággyűlésen való képviseltetésére és a foganatosí­tott képviselőválasztások érvényességére vonatko­zólag az első pont alatt foglalt nyilatkozat tör­vényellenes és ennélfogva semmis, mert a képvisel­­tetés módja és az egyes képviselőválasztások érvé­nyessége feletti intézkedés és határozathozatal az 1848. évi V. valamint az ugyanazon évi kolozsvári II. tcz. értelmében a törvényhoz­ótestületet, illetőleg képviselőházat illeti,­­ miután a képviselőház a foga­rasvidéki képviselőválasztások felett véglegesen ha­tározott, ezeknek érvényessége vagy érvénytelen­sége most már kérdésbe egyátalán nem jöhet, any­­nyival kevésbé képezheti pedig közgyűlési vita s ha­tározat tárgyát, minthogy a közgyűlést az 1870. XLII. t. sz. ilyen hatáskörrel csak azon esetre ru­­házza­ fel, ha a törvényhozáshoz kérvénynyel járulni kíván. A mi az ugyanazon pont alatt Erdély önállósá­gára és az úgynevezett nemzeti programm határoz­­ványaira való hivatkozást illeti, amennyiben ezen vonatkozások Erdélynek Magyarországgal létrejött egyesülését támadják meg, ezen nyilatkozatot is tör­vényellenes és semmisnek jelentem ki, mert Erdély­nek Magyarországgal egyesülése az 1868. évi XLIII. t. sz. által szentesítve lévék, e kérdés közgyűlési vita és tanácskozás tárgyát szintén nem képezheti. Törvényen nem alapszik, sőt egyenesen tör­vénybe ütközik a törvényhatósági pecsétnyomók kérdésére vonatkozó határozat indokolása is, mely szerint a törvényhatóság hivatalos nyelvéül a román nyelv tekintetik, s mely szerint az e kérdésben kelt 34.340—1872. számú belügyminiszteri rendelet az 1868. XLVI., valamint az 1870. XLII. t. ez. 61. §-ába ütközőnek mondatik ki, mert a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában kelt 1868. XLIV. t. ez. 1. §-a értelmében az ottani s a törvényhatóságok hiva­talos nyelve a magyar, a törvényhatósági pecsétnyo­mók kivétel nélkül csakis magyar körirattal látha­tók el, annyival is inkább, mert a fentebbiekkel szem­ben a törvény 61. §-ára való hivatkozás merőben téves, minthogy e szakasz csak a szolgabírók által használandó külön pecsétről szól. Ezek szerint tehát a fent idézett határozatok a törvény világos rendelkezésével és a törvényhatóság­nak törvényben körvonalazott hatáskörével össze­egyeztethetők .Nem lévén, ezen határozatokat, mint törvényellenes megállapodásokat, ezennel hatályon kívül helyezem és semmisnek nyilvánítom, s megha­gyom a közönségnek, hogy jövőben a törvény vilá­gos rendelkezésével homlokegyenest ellenkező ha­sonló kijelentések, illetőleg határozatoktól tartóz­kodjék. „A magyar országos bizottság által a múlt évben az elhelyezési rendszer kidolgozása tárgyá­ban kijelentett óhajtásra vonatkozólag a hadügyi albi­zottság ez ügyet a kebléből kiküldött választmány­­ által vette vizsgálat alá. A kiküldött választmány­nak a közös hadügyminiszter által előterjesztett, s az albizottságnak is bemutatott adatokra és kimuta­tásokra fektetett elintézéséből meggyőződést merített az albizottság, hogy a téli hónapok alatt, melyek az országos bizottság múlt évi ülésezete óta lefolytak, a csapatok elhelyezésében nagyobb mér­vű változtatá­sok eszközlése lehető nem volt; hogy erre nézve tehát jelenleg is az albizottság múlt évi jelentésében rész­letezett viszonyok állnak fen, hogy azonban a tény­leges szolgálati tartamnak 3 évre kiterjesztése foly­tán a tartalék csapatok tényleges állományának sza­porítása, valamint a tüzér­ezredek 13 ik üteges ke­reteinek kiegészítésével területi divisiók rendsze­rével összhangzó elvek alapján eszközöltetik. Meggyőződött egyszersmind a közös hadügymi­niszter nyilatkozatából arról,hogy a csapatok elhelye­zésének nagyobb mérvű változtatásai a területi divi­siók elvének további érvényesítése a határőrvidéki­­ezredek feloszlatása alkalmával van kilátásba he­lyezve, a­mikor a hadikiegészítő kerületek új beosz­tásának szüksége bekövetkezik. Azon időpont beálltáig is azonban, midőn rend­szeres intézkedések lesznek eszközlenyek, az albi­zottság azon kívánalom fenntartását ajánlja, hogy a közös hadügyminiszter a területi divisiók rendszeré­nek megközelítésére törekedjék és e tekintetben in­tézkedéseiről az országos bizottságnak az előirány­zat előterjesztése alkalmával jelentést tegyen. A hadügyi albizottsághoz utasított kérvényeket illetőleg Andras Péter, Singer Lipót és Dics Nándor kérvényeit szabályszerű elintézés végett a közös hadügyminiszterhez véleményezi áttétetni; a Wanzel János és fiai kérvényét illetőleg a felhasznált talál­mányért állítólag járó feltalálási díj megszavazása tárgyában, a kérvényben részletezett ügy tényálla­­dékának megvizsgálására külön bizottság küldetett ki, melynek jelentése nyomán az albizottság a kér­vényt sem jogi, sem méltányossági tekintetből indo­koltnak nem tarthatja, s azért azt további eljárás vé­gett a közös hadügyminiszterhez ajánlja utasítani. A hadsereg felszerelési és ruházati ügyét illető­leg a hadügyi albizottság tekintve az ügy fontossá­gát, a tartott enquete-bizottságnak a hadügyminister által az orsz. bizottság elé terjesztett irományait t­nulmányozás és annak alapján javaslat előterjesz­tése végett külön választmány küldetett ki, melynek jelentése alapján az albizottság következő határozati javaslatot ajánl az országos bizottságnak elfogadás végett: Határozati javaslat. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság a közös hadsereg felsze­relése és ruházási ügyében kiküldött választmány jelentését helyeslő tudomásul véve, annak alapján felhívja a közös hadügyminiszert, hogy a kö­zös hadsereg felszerelési és ruházási ügyét illető­leg az enquete bizottság által felküldött, valamint az országos bizottság elé terjesztett jelentésében alapo­soknak elismert hiányok orvoslását a tényleges fenn­álló egyedárusági rendszer mellőzésével és a de­­c­entralizáció elvének érvényesítésével eszközölje.­­ Elfogadás esetén e határozat hozzájárulás végett a birodalmi tanácsban kijavított országok és tartomá­nyok orsz. bizottságával közlendő.“ A jelentés a hétfőn d. e. 11 órakor tartandó ülés napirendjére tűzetett. Ezután az ülés 12­­ órakor eloszlott­­tak men­helyét felgyújtották, úgy hogy vagy kétszáz néger bennégett. A kormány már meg­tette a rendeleteket, hogy ezen, a két kor­mányzó kineveztetéséből származott bűnök megtorlásukat találják. A magyar delegáció XI. üléséből. Bécs, május 4. Elnök: Perczel Béla. Jegyző: Bujanovics Sándor. A kormány részéről jelen vannak: Orczy Bé­la b., Mérey. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván, bemutatja a birodalmi tanács delegátiójának üzene­tét a közös pénzügyminisztérium, a közös legfőbb számszék, a hadsereg 1874 iki előirányzata, a had­ügyi kormány 72-ik évi hitelmaradványa, végre a közös külügyminisztérium 74-ik évi előirányzata tárgyában hozott határozatokra vonatkozólag. A hetes bizottmányhoz utasíttatnak. P­u­­­s­z­k­y Ágost bemutatja a hadügyi albi­zottság jelentését a hozzáutasított kérvények, a dis­­locatió, továbbá a felszerelési és ruházati ügyben kiküldött enquettebizottság véleménye tárgyában. E jelentés így szól: •SKH! m Magyar földrajzi társulat. —* Május 4-én. A magyar földrajzi társulat ma d. e. 11 órakor az akadémia palotájában gyűlést tartott, melynek ez alkalommal csak igen csekély számú hallgató kö­zönsége volt, minek okát a kellemetlen esős időnek, de még inkább ama körülménynek kell betudnunk, hogy a társulat ily gyűlésein bemeneti díjakat kell fizetni. Valóban csodálkoznunk kell, hogy a társulat választmánya nem hallgat a sajtó felszólalására, mely már két ízben kimutatta ez eljárás czélszerűtlenségét. Beláthatták volna mindkét ízben, hogy e megszorí­tás nem termi meg az óhajtott gyümölcsöt, sőt kárá­ra van a társulatnak. A mai gyűlésen sem voltak többen, mint 4—5-en, kik belépti díj mellett vettek részt a gyűlésen, ezekért pedig nem érdemes elriasz­tani a nagyobb számú hallgatóságot. A társulat na­gyon eltévesztő czélját a számítással; nem gondolta meg, hogy nekünk először barátokat kell szereznünk az ügynek, s csak ha egyszer magunkhoz édesget­tük, s szükségét érzik e társulatnak és tudomány­­szomjukat vagy legalább érdekeltségüket felébresz­tettük, csak akkor észszerű őket megadóztatni. Sok­kal helyesebben tesznek többi társulataink (a termé­szettudományi, történelmi, stb.), melyek már annyi­ra leköt­­ték a figyelmet, hogy üléseiket telt padok előtt tartják, s tagjaiknak száma az ezeret meg­haladja. A földrajzi társulat ez eljárásában a külföldet akarja majmolni; de nem gondolj­a meg, hogy nálunk még előbb a tudvágy ébresztésére kell hatni; meg kell teremteni a közönséget, mely előadásainkat meghallgassa; ezt pedig nem fogjuk azáltal magunk­hoz édesgetni, ha az ajtónál lefizettetjük a garast. Reméljük, hogy a választmány, megfigyelve e tapin­tatlan intézkedés káros voltát, jövőre nem riasztja el a közönséget oly érdekes előadásoktól, mint a­mi­lyen ma volt dr. Kaál Ivoré, ki „A buddhis­­mus és halottjai“ czím alatt vonzó előadásban adta elő keletázsiai expeditiója alkalmával szerzett tapasztalatait és tanulmányait. De tartsunk sorrendet a történtek elsorolásá­ban. Hunfalvy János elnök megnyitván az ülést 11 órakor, B­e­r­e­c­z Antal, a társulat titkára felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét; bemutatta a franczia földrajzi társulatnak közleményeit: „Rap­port sur les travaux de la société de géographie et sur les progrés des sciences géographiques par Char­les Maunoir. 1867 —71.“ E közleményeket a franczia társulat küldő társulatunk számára. G­­ i e­z­zi, algíri osztrák-magyar konsul, ha­sonlólag egy néhány földrajzi közleményt küldött a társulatnak. L i 11 v o w H.,kir. természeti felügyelő, ő fen­sége Lajos Salvator főherczeg megbízásából meg­­küldé a társulatnak „Der Golf von Buccari, Porto Re“ czimű művét. E bejelentések után b- K­a a s Ivor értekezett. Bevezetésében előadta röviden a régi egyptomiak és a mohammedánok cosmogoniáját és vallási alapelvei­ket, innen áttért a buddhismus ismertetésére, mely­nek alapítója 614-ben született Kr. e.­­ 534-ben halt meg. Előkelő családból származván, alkalma nyílt magát az akkori műveltségben teljesen kiképezni, de bölcselmi kutatásai őt a világ iránt békétlenné tevék, s magányba vonult, hol mint remete önszem­lélésbe merült el. Később síkra kelt a braminok és kasztja ellen, s megalapította vallástanát, melynek a buddhák hite szerint 450 millió követője van. A buddhismus a legcsodásabb mythologiai alakulás, milyent csak a fanatismus és túlcsigázott képzelem beíz teremteni. A tant a legendától, a valót a káprázattól nem lehet megkülönböztetni, ez a legelfogultabb vallás a föld kerekén. Nem ismer öntudatos istent,csak kény­szert, mely mindent létrehozott. A vallás alapja a lélekvándorlás. Egyik állati lelke átvándorol a má­siknak testébe, mi mellett emelkedés és sülyedés (degeneratió) is lehetséges. Ez a világ sem jó, sem rész, minden viszonylagos és minden a változandó­­ságnak hódol. A paradicsom a földön túl van. Nir­vana (a paradicsom) mindentől ment állapotot jelent; ott megszűnik minden gondolat, érzés és cselekedet. E paradicsomba közönséges halandó nem érhet el, hogy valaki oda juthasson, oda sokszoros (100,000) átváltozás (transmigratio) szükséges. A feltételek, melyek teljesítésétől függ a boldogság elnyerése, igen szigorúak, úgy hogy valódi asceta életet kell annak élnie, ki ide eljutni kíván. A világ alkotását illetőleg igen sajátságos hite van a buddhismusnak. A világ végtelen, megszám­­­lálhatlan naprendszerekből áll, a naprendszer köze­pén egy nagy hegy emelkedik fel,mely 840 ezer mért­­földnyire sülyed a tengerbe, s ugyanannyira emelke­dik fel annak felszíne felett. A halálról szóló tan és a halottakkal való elbá­nás a legsajátságosabb jelleget adja a buddhismus­nak. Legszokottabb és legkedveltebb eltakarítás az elhamvasztás. A haldokló ágya körül a hozzátarto­zók nagy lármával mondogatják el imáikat páli nyelven, s ezt folytatják akkor is, midőn az illető meghalt, hogy a test felett lebegő lélek imádság által környezve, nemesebb hüvelyre legyen érdemes. Ha a halál bekövetkezett, elégetik a testet, s a csontból és szénből keveset egy toronyszerű kehelybe téve, azt kegyeletből a család szentélyében őrzik. A kelet­ázsiai expeditió alkalmával halt meg a siami király Bangkokban, s értekező ennek végtisztességénél jelen lévén, azt körülményesen és igen érdekfeszítő­­leg irja le. Fényképekben bemutatja a sírok és te­metkezési helyeket, természetben mutat egy hamu­tartó kehelyt stb. Értekezik a buddha papok rideg erkölcsta­náról, a khinai temetkezési szokásokról, melyeket leginkább Mister Gray anglikán missionáriusnak kö­szönhet, a ki Khinának 14 tartományát bejárván, az ország és vallása mindennemű szokásait alaposan ismeri. Értekező Khinának négy tartományát utazta be s itt szerzett tapasztalatait a nevezett tudós férfi magyarázataival bővítve, annyi érdekest mondott el, hogy szűk terünk kivonatosan sem engedi ismer­tetnünk. A khinai halott két napig áll kiterítve, mialatt a család fehérítetlen vászonruhát és kékszínű gyászt ölt magára. Előkelőbb halottakat több hetekig hagy­nak a térítőn, s csak azután égetik meg. Ha valaki meghal, színes papírra nyomott pénzt, ruhaneműt, papírhordszékeket s más effélét égetnek el a halot­tal, hogy a túlvilágon szükséget ne szenvedjen. A halottal a társalgást olyképen tartják fenn, hogy két lyukas krajczárt összekötve, azt a halott ujjasába teszik, s ezután a földre dobják, s a korona vagy felírás szerint döntik el a feleletet. A szegények, kik halottjaikat el nem temettethetik, bedobják azokat a város végén e czélra készít­ett torony­ba, s a hatóság hetek múlva gondoskodik azok kiürítéséről s a hul­lák eltakarításáról. A halottak iránti félelem igen nagy, azért van, hogy azokat az idegen földről is ha­zaszállítják, mert az a babona él közöttük, hogy a mely halott haza nem hazatik, annak lelke hazajár, s az övéin boszut áll. Leírja Kanton zárdáit s iskoláit, s még igen sok más érdekes dolgot mondott volna el, ha az idő rövidsége miatt félbe nem kellett volna szakítnia elő­adását, hogy a széket átengedje C­h e r v e n Flórnak, a­ki „Pompeji és környékéről“ értekezett. Rég is­mert dolgokat elevenített fel, melyek ifj. Plinius és mások műveiből már igen ismeretesek , s e felolvasás, bár elég szépen és érdekesen volt kidol­gozva, szorosan még sem tartozott a társulat ke­retébe. Utána Hunfalvi János ismerteti Lajos Salvator főherczegnek előbb említett művét, mely- - nek előszavait magyar fordításban felolvasta. A mű igen díszes kiadásban, gyönyörű tollrajzokkal illus­­trálva jelent meg. Ezzel az ülés 1/2 2 órakor eloszlott. KÜLÖNFÉLÉK. — Arra a nyílt kérdésre, melyet a P. L. után mi is közöltünk, két felől is kaptunk felele­tet. Az egyik Rózsaági Antaltól származik, a másik Szigligetitől. Amaz így szól: A „Hon“ tegnapi szá­ma a „Pester Lloyd“ hirdetési rovata után egy bizo­nyos Halász Leo (?) által Ribáry miniszeri tanácsos­hoz, színházi zártszékem ügyében intézett felszólítást közlött. A dolog természeténél fogva nem bocsátkoz­hatom sem a felszólalási érvelésébe, sem pedig annak jogosultságának taglalásába. Miután azonban a felszólalás valótlanságokat is tartalmaz, kötelessé­gemnek tartom az igazság érdekében következőket megjegyezni: 1-szer. Valótlan, hogy én valaha a „Haza“ biztosítóbank ügynöke voltam és ennél fogva azon combinatio, mely az én színházi jegyemet a b. Orczy Bódog igazgató tanácsosi minőségével kap­csolatba hozza, merő koholmány és nem egyéb de­­nunciatio-viszketegnél. 2 szót. Nem való, hogy én a szemetszórt ingyen zárt székjegyet mint a Szabad­ Sajtó állítólagos (?) szerkesztője kaptam volna; mert midőn 1872 évi november hóban a kérdéses jegy számomra, mint az akkorában megindult „Magyar hivatalnokok“ lapja szerkesztőjének kiszolgáltatott a Szabad Sajtónak már megvolt a jegye és pedig jobbról 5 sor­­­ső szám és igy a Szabad Sajtó köpe­nyül nem szolgálhatott. A Szabad Sajtó megszűnté­vel, megszűnt egyszersmind annak színházi jegye is, míg az én jegyem i. é. április 1-jével az új igazga­tóság által is megnyitatott, pedig az uj igazgatóság nem adoptálta b. Orczy igazgatótanácsosi állomását, hanem talán inkább tekintetbe vette azt, hogy szá­mos év óta sokat foglalkoztam a színházi ügyekkel

Next