A Hon, 1873. május (11. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-05 / 103. szám
103 szám. XI. évfolyam, fist!üadíj. Budapest, 1873. Hétfő, május. Szerkesztési iroda : Barátok tere, Athenaeum-épület 1. emelet A lap szellemi részét illető minden közremé A szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogiatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal : Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és sti kiadás együtt: 3 hónapra.............................................6 frt — ik. 6 hónapra..............................................19 * — • Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenként . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAPHIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Baráti tere, Athenaeum-épület) küldendők. Budapest, május 5. Budapest, május 5. Örvendetes jelenségnek tartjuk minden tekintetben, hogy egy darab idő óta a sajtó pártkülönbség nélkül a reformkérdések megvitatására fordítja elsősorban tevékenységét, s ekkép a meddő politikai polémia csak akkor és ott lép előtérbe, hol az adott viszonyok között elkerülhetetlen. Semmi sem égetőbb kérdés nálunk, mint a kor szükségletei s a modern liberalizmus követelményeinek megfelelő demokratikus intézmények létesítése által regenerálni állami és társadalmi viszonyainkat. De bár a kormány mindenkor nagy hangú ígéreteket tett ez irányban, s a trónbeszéd a jelenlegi országgyűlés feladatát a reformügyek kivitelében körvonalazta — mégis azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy a kormány „ad calendas graecas“ halogatja a nagy reformkérdések megoldását, és ezek helyett csak másod vagy harmadrendű érdekkel bírókat tol előtérbe, melyeknek elintézésére később is volna még elégséges idő. Jellemző a Deákpártra nézve, hogy valamint közjogi tekintetben is csak egy a magyar állam önállóságával összeférhetlen provizóriumot volt képes teremteni, úgy a reformkérdések terén sem határozhatta még el magát egy valóban nagyszabású, radikális actióra. Kétségkívül történt egyik - másik irányban elismerésre méltó haladás, de átalán véve félrendszabályokkal, betetőzetlen munkával találkozunk csak. Ami a törvényhozás intézkedésében határozott jó volt is, az a kormány tapintatlansága, elhamarkodottsága és nem egy ízben — mint a felekezet nélküli iskolák ügyében is — csak kevéssé kielégítően hajtatott végre. Mindenki kénytelen beismerni például, hogy az igazságszolgáltatás az első fokú bíróságok szervezése által kiemeltetett azon stagnátió és ziláltságból, mely törvénykezési viszonyainkat oly hírhedté tette a világ előtt. Ámde a bírói kinevezések körül tanúsított könnyelműség, a kormánypárti enfant bérk előtérbe tolása a valódi szakképzettség, érdem és tehetség rovására, redukálták ez intézmény életrevalóságát is, és félsikert teremtettek ott, hol több lelkiismeretességgel és tapasztalattal, de kevesebb nepotismus és elhamarkodottsággal könnyű lett volna teljes sikert biztosítani. Nem mintha a kormány kevés munkaanyaggal terhelné a törvényhozást. A ház asztalán egy egész csomó törvényjavaslat vár elintézésre, és Pauler úr csak szombaton szaporította számukat négy ujjal. Semmi kifogásunk ugyan ellene, ha az igazságügyér minisztériumának ressortjába vágó javaslatokkal áll elő minduntalan — hisz én mi vagyunk azok, kik az igazságszolgáltatás hiányát és hibáinak orvoslását teljes nyomatékkal sürgetjük — de nem látunk rendszert e reformmunkálkodásban, mely évről évre halogatja az adótörvények, a kataszterreform, a polgári házasság, a főrendiház reformjának, az egyházi ügyek rendezésének kérdéseit,s ehelyett csekélyebb jelentőségű és kevésbé égető ügyekre vonatkozó javaslatokkal veszi igénybe a ház egész munkaerejét. Hogy emellett alig került még az országgyűlés elé javaslat, mely csak tetemes időt igénylő módosítások és correctiók után volt elfogadható — az oly általán érzett baj, hogy a kormány tájékozhatta magát iránta a jobboldali körökből nyilvánuló rászólásból is. A kormány kevésbé többé féreemunkát végez, s alig látszik fogalommal bírni feladatáról és a nemzet szükségleteiről. Ily körülmények között nem csoda, ha a reformműködés terén oly vontatott lassúsággal haladunk, mint hat évi szakadatlan parlamenti munkálkodás után elszomorító és sújtó elítélését képezi a kormánynak. Volt idő, midőn a jobboldali mamelukság az ellenzéket merte vádolni e hátramaradásért, azt vetvén szemére, hogy az államjogi kérdés szüntelen előtérbe tolása által megakadályozza, sőt lehetetleníti a reformok keresztülvitelét. Hogy e vád sohasem volt igaz, és hogy az ellenzék mindig kész volt hozzájárulni liberális intézmények teremtéséhez, azt bizonyítanunk fölösleges, miután a pártszenvedélyek lelohadása ellenfeleinket igazságosabbá tette véleményük nyilvánításában. S hogy ép a jelenlegi országgyűlés az, melynek tartama alatt a kormány meggyőződhetett az ellenzék jóakaratú magatartásáról minden reformkérdésben, az oly igazság, melynek a jobboldali sajtó is kénytelen kifejezést adni. Három jobboldali lap, a „P. Napló,“ a „Reform“ s az „Ung. Lloyd“ támadják meg vasárnapi czikkeikben a kormány viszás eljárt a reformügyek terén oly nyomatékkal, hogy teljesen igazolják az ellenzék álláspontját, és így közvetve beismerik mindazon vádak alaposságát, melyek a parlamenti kisebbség s a baloldali sajtó részéről ez ügyben a kormány ellen emeltettek. Nekünk elégtétel gyanánt szolgál a jobboldali sajtó velünk azonos elégedetlensége, de az országot meg fogja győződtetni arról, mily kevéssé hivatott kezekbe van letéve Magyarország kormányzása. Spanyolországban csakugyan bekövetkezett a kormányválság, de mely csak abban áll, hogy Acosta tábornok, volt hadügyér helyébe Nouvias tábornok neveztetett ki május 1-én. Az újonnan kinevezett minister a karlisták elleni hadjárattal lévén elfoglalva, a hadügyérség ideiglenes vezetésével Pierrald bízatott meg. A barcelonai polgári kormányzó következő jegyzéket tett közzé a közönség megnyugtatása és tájékoztatására: „Miután a hírlapok azt sürgönyeztették maguknak, hogy Madridban kikiáltatott a foederatív köztársaság, kérdést intéztem a kormányhoz, hogy felhatalmaz-e engem e hír megcáfolására. Válaszul azt nyertem, hogy néhány klubb követelte ugyan a foederationális köztársaság kikiáltását, de a kormány figyelmezteti e lépés veszélyességére az illető klubbokat és rámutatott arra, hogy úgy hazánk jólléte, mint ügyünk sikere azt kívánja, hogy a köztársaság szervezése az alkotmányozó gyűlésnek tartassék fenn. Hozzáteszi még a kormány, hogy az april 24 iki conspiratiónak itt-ott elágazásai voltak, így pl. Általában föllázadt a Calatrava-ezred egy része, de a Sanjago-ezred által szerencsésen szétüzetett. A lázadás le van verve s bajosan fogja fejét újra felütni. — Barcelona, april 25. Miguel Ferrery Garas, polgári kormányzó. Francziaországban megejtetvén a pótválasztások, a különböző pártok emberei nem szűnnek meg ostromolni Thierst az ezután követendő politika iránt. A látogatások egymást váltják fel. Kiemelendőnek tartjuk ezek közül Turquet Edmund, a „fiatal köztársaság“ csoportozata képviselőjének látogatását május 1-jén, ki egy szem- és fültanú szerint így szólt Thiershez: „Az eredmény, melyre sokan oly fontosságot helyeztünk, nem következett be. B a r o d e t jelöltsége, melyet már politikai czélszerűség tekintetéből időszerűtlennek tartottunk és hirdettünk, rendkívüli győzelmet aratott. Honnan politikai elvtársaim nevében kijelentem, hogy mi sem el nem csüggedtünk, sem meg nem ijedtünk. Elég jól tudjuk, hogy az ijesztgetések és rémízgetések minő forrásból fakadnak, hogy azokat megvessük. A kereskedelmi és iparvállalatok sehol sem zavartattak meg, sem hanyatlást nem tapasztaltak. Azon parlamentáris csoportokat, melynek nevében beszélek, oly megyéket képvisel, melyek hutákkal és mindennemű gyárakkal vannak elfödve. Az onnan jövő hírek és tudósítások pedig meghazudtolnak minden félelmet és aggályt. St. Quentin, Chauny, Ternier, Bobain, Guise, Gerson, Sains és más nagy iparos városok szorgalmas és tevékeny lakói nagy bizalmat tanúsítnak a jövő iránt. Bárodét megválasztatása se nem nyugtalanította, se nem zavarta meg őket. A radikális eszmék nem rémítnek már többé senki, csak az alak, melyben azok védelmeztetnek, okozza azt, hogy bizonyos körülmények között káríroztatással, más körülmények között pedig helyesléssel találkoznak. Nyíltan kimondva, mindazok, kik a radicális párt nevében beszélnek, nagy tiszteletet tanúsítanak a törvény iránt. Barátim nevében arra kérem önt elnök úr, hogy határzottan republikánus politikát kövessen. Francziaország nyugodt, csendes, mindenki iránt türelmes köztársaságot óhajt ,s ha néha végletekre látszik magát ragadtatni néhol, ez csak azért történik, mert a kedélyekben kétely uralkodik az ön czélzatai felöl.“ Ezekre Thiers a következőkben felelt: „Mondja meg ön barátainak, hogy én sohasem fogok hűtlen lenni szen kötelezettségemhez, hogy a nemzetnek a köztársaság reám bízott zálogát csonkítatlanul visszaadjam. Hanem mondja meg egyszersmind azt is, hogy bármennyire republikánus is az ország túlnyomó többsége, czélunkhoz , a köztársaság megszilárdításához csak akkor fogunk eljutni, ha nem csak tisztán köztársasági, de a szó teljes értelmében békülékeny politikát űzünk. Helyzetünk nagyon bonyolult; nemcsak a különböző érdekek, de a még különbözőbb vélemények iránt kíméletet kell tanúsítanunk. Mindenekfelett szükséges, hogy a republikánus követek a napi küzdelmeknél ne hagyják számításon kívül e két tényezőt, melyet soha sem méltattak megfelelően horderejüknek: a nemzetgyűlést, melynek többsége nem köztársasági és a németek jelenlétét Francziaországban.“ Thiers — így folytatja az említett levelező — el van határozva, hogy megalapítsa a köztársaságot, de ezt a jelen pillanatban lehetetlennek tartja és valószínűleg igen nehéz próbára fogja tenni a republikánus pártot a terület végleges felszabadításáig. Tényleg a bankárok és nagy financiérek között conspiratió forog fenn a köztársaság iránt és Thiers ezeket kímélni akarja, mert 500 millióra van szüksége, hogy a terület teljesen felszabadítva legyen. Amerikában, mint a „New-yorki Handelszig“ írja, nagy megbotránkozást keltett Camby tábornoknak a modoc-indiánok által békekötési tárgyalások alkalmával olv módon való meggyilkoltatása. E gyalázatos tett folytán Grant békepolitikája nagy tért vesztett, s nem valótlanszínű, hogy a még vad indián törzsek ellenében csakhaiar foganatosítania kellene az Egyesült Államoknak a nem egy oldalról már évtizedek óta sürgetett irtó háborút. Louisianában is történt a múlt hó közepén vérengzés. A demokrata kormányzó 5000 négere megtámadta a republikánus kormányzó párthíveit, kik elsánczolták magukat, de csakhamar kitűzték, parlamentálás czéljából, a fehér zászlót. A tárgyalások alatt azonban az ellenfél küldötteire állítólag lőttek, mire ezek feldühödve, a megtámadott Háromszék közönségének a királyföld rendezése tárgyában a képviselőházhoz készített feliratában az van, hogy a belügyminiszer, illetőleg Tóth Vilmos e tárgyban az ismertjavaslatot a képviselőháznak alkotmányos tárgyalás végett benyújtotta! Ez tévedésen alapszik, mert a Királyföld rendezéséről még eddig semmiféle jjavaslat a ház elejébe nem terjesztetett. A Tóthfélejavaslat csak a lapokban jött nyilvánosságra s hasonló sorsra jutott, mint Rajner „egyesülési és gyülekezési“ t javaslata. Sőt még biztos értesülés alapján hozzátesszük azt is, hogy az ismertjavaslat csak úgy létetett közé, amint azt Tóth Vilmos kidolgozta, de azt a miniszertanács soha el nem fogadta. Mindezek igen lényeges és fontos körülmények. A kormány egy erélyes fellépését regisztrálhatjuk. Olvasóink ismerik a fogarasvidéki ügyet. E tárgyban a belügyminiszter Fogarasvidék közönségéhez múlt hó 27 én a következő rendeletet intézte: A f. év és hó 8. és 9-én tartott bizottsági közgyűlésről szóló, ugyane hó 22-én hozzám felterjesztett jegyzőkönyv felülvizsgálás folytán, méltó megbotránkozással értesültem a jegyzőkönyvi azon határozatokból, melyek szerint Demsusian bizottsági tag indítványának elfogadása folytán az mondatott ki, hogy a törvényhatóság a jelenlegi pesti országgyűlésen magát képviseltetnek nem tekinti, tekinteni nem akarja, a már foganatosított képviselő választásokat törvényeseknek el nem ismeri s tiltakozik azokból jövőre vonható bárminemű következtetések ellen, amely szerint továbbá a törvényhatósági pecsétnyomók tárgyában múlt évi october hó 24-én kibocsátott belügyminiszteri rendelet önkényesnek, erőszakosnak a törvényhatóság önkormányzatára néve sérelmesnek és az 1868. évi XLIV. t. ez. valamint 1870 XLII. t. ez. 61. §-ába ütközőnek mondatott ki, s annak megjegyzése mellett, hogy ebbeli sérelmének orvoslását a törvényhatóság szerencsésebb időre tartja fenn, ezen rendelet ellen szintén óvás jelentetett ki. Ezen határozatok a mellett, hogy az ország alkotmányát sértik és a törvényes felsőbbség iránti köteles tiszteletről való megfeledkezésről tanúskodnak a törvénytelenség bélyegét is olyannyira magukon hordják, hogy azokat lehetetlen komolyan nem roszalnom. Nevezetesen, a törvényhatóságoknak az országgyűlésen való képviseltetésére és a foganatosított képviselőválasztások érvényességére vonatkozólag az első pont alatt foglalt nyilatkozat törvényellenes és ennélfogva semmis, mert a képviseltetés módja és az egyes képviselőválasztások érvényessége feletti intézkedés és határozathozatal az 1848. évi V. valamint az ugyanazon évi kolozsvári II. tcz. értelmében a törvényhozótestületet, illetőleg képviselőházat illeti, miután a képviselőház a fogarasvidéki képviselőválasztások felett véglegesen határozott, ezeknek érvényessége vagy érvénytelensége most már kérdésbe egyátalán nem jöhet, anynyival kevésbé képezheti pedig közgyűlési vita s határozat tárgyát, minthogy a közgyűlést az 1870. XLII. t. sz. ilyen hatáskörrel csak azon esetre ruházza fel, ha a törvényhozáshoz kérvénynyel járulni kíván. A mi az ugyanazon pont alatt Erdély önállóságára és az úgynevezett nemzeti programm határozványaira való hivatkozást illeti, amennyiben ezen vonatkozások Erdélynek Magyarországgal létrejött egyesülését támadják meg, ezen nyilatkozatot is törvényellenes és semmisnek jelentem ki, mert Erdélynek Magyarországgal egyesülése az 1868. évi XLIII. t. sz. által szentesítve lévék, e kérdés közgyűlési vita és tanácskozás tárgyát szintén nem képezheti. Törvényen nem alapszik, sőt egyenesen törvénybe ütközik a törvényhatósági pecsétnyomók kérdésére vonatkozó határozat indokolása is, mely szerint a törvényhatóság hivatalos nyelvéül a román nyelv tekintetik, s mely szerint az e kérdésben kelt 34.340—1872. számú belügyminiszteri rendelet az 1868. XLVI., valamint az 1870. XLII. t. ez. 61. §-ába ütközőnek mondatik ki, mert a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában kelt 1868. XLIV. t. ez. 1. §-a értelmében az ottani s a törvényhatóságok hivatalos nyelve a magyar, a törvényhatósági pecsétnyomók kivétel nélkül csakis magyar körirattal láthatók el, annyival is inkább, mert a fentebbiekkel szemben a törvény 61. §-ára való hivatkozás merőben téves, minthogy e szakasz csak a szolgabírók által használandó külön pecsétről szól. Ezek szerint tehát a fent idézett határozatok a törvény világos rendelkezésével és a törvényhatóságnak törvényben körvonalazott hatáskörével összeegyeztethetők .Nem lévén, ezen határozatokat, mint törvényellenes megállapodásokat, ezennel hatályon kívül helyezem és semmisnek nyilvánítom, s meghagyom a közönségnek, hogy jövőben a törvény világos rendelkezésével homlokegyenest ellenkező hasonló kijelentések, illetőleg határozatoktól tartózkodjék. „A magyar országos bizottság által a múlt évben az elhelyezési rendszer kidolgozása tárgyában kijelentett óhajtásra vonatkozólag a hadügyi albizottság ez ügyet a kebléből kiküldött választmány által vette vizsgálat alá. A kiküldött választmánynak a közös hadügyminiszter által előterjesztett, s az albizottságnak is bemutatott adatokra és kimutatásokra fektetett elintézéséből meggyőződést merített az albizottság, hogy a téli hónapok alatt, melyek az országos bizottság múlt évi ülésezete óta lefolytak, a csapatok elhelyezésében nagyobb mérvű változtatások eszközlése lehető nem volt; hogy erre nézve tehát jelenleg is az albizottság múlt évi jelentésében részletezett viszonyok állnak fen, hogy azonban a tényleges szolgálati tartamnak 3 évre kiterjesztése folytán a tartalék csapatok tényleges állományának szaporítása, valamint a tüzérezredek 13 ik üteges kereteinek kiegészítésével területi divisiók rendszerével összhangzó elvek alapján eszközöltetik. Meggyőződött egyszersmind a közös hadügyminiszter nyilatkozatából arról,hogy a csapatok elhelyezésének nagyobb mérvű változtatásai a területi divisiók elvének további érvényesítése a határőrvidékiezredek feloszlatása alkalmával van kilátásba helyezve, amikor a hadikiegészítő kerületek új beosztásának szüksége bekövetkezik. Azon időpont beálltáig is azonban, midőn rendszeres intézkedések lesznek eszközlenyek, az albizottság azon kívánalom fenntartását ajánlja, hogy a közös hadügyminiszter a területi divisiók rendszerének megközelítésére törekedjék és e tekintetben intézkedéseiről az országos bizottságnak az előirányzat előterjesztése alkalmával jelentést tegyen. A hadügyi albizottsághoz utasított kérvényeket illetőleg Andras Péter, Singer Lipót és Dics Nándor kérvényeit szabályszerű elintézés végett a közös hadügyminiszterhez véleményezi áttétetni; a Wanzel János és fiai kérvényét illetőleg a felhasznált találmányért állítólag járó feltalálási díj megszavazása tárgyában, a kérvényben részletezett ügy tényálladékának megvizsgálására külön bizottság küldetett ki, melynek jelentése nyomán az albizottság a kérvényt sem jogi, sem méltányossági tekintetből indokoltnak nem tarthatja, s azért azt további eljárás végett a közös hadügyminiszterhez ajánlja utasítani. A hadsereg felszerelési és ruházati ügyét illetőleg a hadügyi albizottság tekintve az ügy fontosságát, a tartott enquete-bizottságnak a hadügyminister által az orsz. bizottság elé terjesztett irományait tnulmányozás és annak alapján javaslat előterjesztése végett külön választmány küldetett ki, melynek jelentése alapján az albizottság következő határozati javaslatot ajánl az országos bizottságnak elfogadás végett: Határozati javaslat. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság a közös hadsereg felszerelése és ruházási ügyében kiküldött választmány jelentését helyeslő tudomásul véve, annak alapján felhívja a közös hadügyminiszert, hogy a közös hadsereg felszerelési és ruházási ügyét illetőleg az enquete bizottság által felküldött, valamint az országos bizottság elé terjesztett jelentésében alaposoknak elismert hiányok orvoslását a tényleges fennálló egyedárusági rendszer mellőzésével és a decentralizáció elvének érvényesítésével eszközölje. Elfogadás esetén e határozat hozzájárulás végett a birodalmi tanácsban kijavított országok és tartományok orsz. bizottságával közlendő.“ A jelentés a hétfőn d. e. 11 órakor tartandó ülés napirendjére tűzetett. Ezután az ülés 12 órakor eloszlotttak menhelyét felgyújtották, úgy hogy vagy kétszáz néger bennégett. A kormány már megtette a rendeleteket, hogy ezen, a két kormányzó kineveztetéséből származott bűnök megtorlásukat találják. A magyar delegáció XI. üléséből. Bécs, május 4. Elnök: Perczel Béla. Jegyző: Bujanovics Sándor. A kormány részéről jelen vannak: Orczy Béla b., Mérey. A múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetik. Elnök az ülést déli 12 órakor megnyitván, bemutatja a birodalmi tanács delegátiójának üzenetét a közös pénzügyminisztérium, a közös legfőbb számszék, a hadsereg 1874 iki előirányzata, a hadügyi kormány 72-ik évi hitelmaradványa, végre a közös külügyminisztérium 74-ik évi előirányzata tárgyában hozott határozatokra vonatkozólag. A hetes bizottmányhoz utasíttatnak. Puszky Ágost bemutatja a hadügyi albizottság jelentését a hozzáutasított kérvények, a dislocatió, továbbá a felszerelési és ruházati ügyben kiküldött enquettebizottság véleménye tárgyában. E jelentés így szól: •SKH! m Magyar földrajzi társulat. —* Május 4-én. A magyar földrajzi társulat ma d. e. 11 órakor az akadémia palotájában gyűlést tartott, melynek ez alkalommal csak igen csekély számú hallgató közönsége volt, minek okát a kellemetlen esős időnek, de még inkább ama körülménynek kell betudnunk, hogy a társulat ily gyűlésein bemeneti díjakat kell fizetni. Valóban csodálkoznunk kell, hogy a társulat választmánya nem hallgat a sajtó felszólalására, mely már két ízben kimutatta ez eljárás czélszerűtlenségét. Beláthatták volna mindkét ízben, hogy e megszorítás nem termi meg az óhajtott gyümölcsöt, sőt kárára van a társulatnak. A mai gyűlésen sem voltak többen, mint 4—5-en, kik belépti díj mellett vettek részt a gyűlésen, ezekért pedig nem érdemes elriasztani a nagyobb számú hallgatóságot. A társulat nagyon eltévesztő czélját a számítással; nem gondolta meg, hogy nekünk először barátokat kell szereznünk az ügynek, s csak ha egyszer magunkhoz édesgettük, s szükségét érzik e társulatnak és tudományszomjukat vagy legalább érdekeltségüket felébresztettük, csak akkor észszerű őket megadóztatni. Sokkal helyesebben tesznek többi társulataink (a természettudományi, történelmi, stb.), melyek már annyira lekötték a figyelmet, hogy üléseiket telt padok előtt tartják, s tagjaiknak száma az ezeret meghaladja. A földrajzi társulat ez eljárásában a külföldet akarja majmolni; de nem gondolja meg, hogy nálunk még előbb a tudvágy ébresztésére kell hatni; meg kell teremteni a közönséget, mely előadásainkat meghallgassa; ezt pedig nem fogjuk azáltal magunkhoz édesgetni, ha az ajtónál lefizettetjük a garast. Reméljük, hogy a választmány, megfigyelve e tapintatlan intézkedés káros voltát, jövőre nem riasztja el a közönséget oly érdekes előadásoktól, mint amilyen ma volt dr. Kaál Ivoré, ki „A buddhismus és halottjai“ czím alatt vonzó előadásban adta elő keletázsiai expeditiója alkalmával szerzett tapasztalatait és tanulmányait. De tartsunk sorrendet a történtek elsorolásában. Hunfalvy János elnök megnyitván az ülést 11 órakor, Berecz Antal, a társulat titkára felolvasta a múlt ülés jegyzőkönyvét; bemutatta a franczia földrajzi társulatnak közleményeit: „Rapport sur les travaux de la société de géographie et sur les progrés des sciences géographiques par Charles Maunoir. 1867 —71.“ E közleményeket a franczia társulat küldő társulatunk számára. G i ezzi, algíri osztrák-magyar konsul, hasonlólag egy néhány földrajzi közleményt küldött a társulatnak. L i 11 v o w H.,kir. természeti felügyelő, ő fensége Lajos Salvator főherczeg megbízásából megküldé a társulatnak „Der Golf von Buccari, Porto Re“ czimű művét. E bejelentések után b- Ka a s Ivor értekezett. Bevezetésében előadta röviden a régi egyptomiak és a mohammedánok cosmogoniáját és vallási alapelveiket, innen áttért a buddhismus ismertetésére, melynek alapítója 614-ben született Kr. e. 534-ben halt meg. Előkelő családból származván, alkalma nyílt magát az akkori műveltségben teljesen kiképezni, de bölcselmi kutatásai őt a világ iránt békétlenné tevék, s magányba vonult, hol mint remete önszemlélésbe merült el. Később síkra kelt a braminok és kasztja ellen, s megalapította vallástanát, melynek a buddhák hite szerint 450 millió követője van. A buddhismus a legcsodásabb mythologiai alakulás, milyent csak a fanatismus és túlcsigázott képzelem beíz teremteni. A tant a legendától, a valót a káprázattól nem lehet megkülönböztetni, ez a legelfogultabb vallás a föld kerekén. Nem ismer öntudatos istent,csak kényszert, mely mindent létrehozott. A vallás alapja a lélekvándorlás. Egyik állati lelke átvándorol a másiknak testébe, mi mellett emelkedés és sülyedés (degeneratió) is lehetséges. Ez a világ sem jó, sem rész, minden viszonylagos és minden a változandóságnak hódol. A paradicsom a földön túl van. Nirvana (a paradicsom) mindentől ment állapotot jelent; ott megszűnik minden gondolat, érzés és cselekedet. E paradicsomba közönséges halandó nem érhet el, hogy valaki oda juthasson, oda sokszoros (100,000) átváltozás (transmigratio) szükséges. A feltételek, melyek teljesítésétől függ a boldogság elnyerése, igen szigorúak, úgy hogy valódi asceta életet kell annak élnie, ki ide eljutni kíván. A világ alkotását illetőleg igen sajátságos hite van a buddhismusnak. A világ végtelen, megszámlálhatlan naprendszerekből áll, a naprendszer közepén egy nagy hegy emelkedik fel,mely 840 ezer mértföldnyire sülyed a tengerbe, s ugyanannyira emelkedik fel annak felszíne felett. A halálról szóló tan és a halottakkal való elbánás a legsajátságosabb jelleget adja a buddhismusnak. Legszokottabb és legkedveltebb eltakarítás az elhamvasztás. A haldokló ágya körül a hozzátartozók nagy lármával mondogatják el imáikat páli nyelven, s ezt folytatják akkor is, midőn az illető meghalt, hogy a test felett lebegő lélek imádság által környezve, nemesebb hüvelyre legyen érdemes. Ha a halál bekövetkezett, elégetik a testet, s a csontból és szénből keveset egy toronyszerű kehelybe téve, azt kegyeletből a család szentélyében őrzik. A keletázsiai expeditió alkalmával halt meg a siami király Bangkokban, s értekező ennek végtisztességénél jelen lévén, azt körülményesen és igen érdekfeszítőleg irja le. Fényképekben bemutatja a sírok és temetkezési helyeket, természetben mutat egy hamutartó kehelyt stb. Értekezik a buddha papok rideg erkölcstanáról, a khinai temetkezési szokásokról, melyeket leginkább Mister Gray anglikán missionáriusnak köszönhet, a ki Khinának 14 tartományát bejárván, az ország és vallása mindennemű szokásait alaposan ismeri. Értekező Khinának négy tartományát utazta be s itt szerzett tapasztalatait a nevezett tudós férfi magyarázataival bővítve, annyi érdekest mondott el, hogy szűk terünk kivonatosan sem engedi ismertetnünk. A khinai halott két napig áll kiterítve, mialatt a család fehérítetlen vászonruhát és kékszínű gyászt ölt magára. Előkelőbb halottakat több hetekig hagynak a térítőn, s csak azután égetik meg. Ha valaki meghal, színes papírra nyomott pénzt, ruhaneműt, papírhordszékeket s más effélét égetnek el a halottal, hogy a túlvilágon szükséget ne szenvedjen. A halottal a társalgást olyképen tartják fenn, hogy két lyukas krajczárt összekötve, azt a halott ujjasába teszik, s ezután a földre dobják, s a korona vagy felírás szerint döntik el a feleletet. A szegények, kik halottjaikat el nem temettethetik, bedobják azokat a város végén e czélra készített toronyba, s a hatóság hetek múlva gondoskodik azok kiürítéséről s a hullák eltakarításáról. A halottak iránti félelem igen nagy, azért van, hogy azokat az idegen földről is hazaszállítják, mert az a babona él közöttük, hogy a mely halott haza nem hazatik, annak lelke hazajár, s az övéin boszut áll. Leírja Kanton zárdáit s iskoláit, s még igen sok más érdekes dolgot mondott volna el, ha az idő rövidsége miatt félbe nem kellett volna szakítnia előadását, hogy a széket átengedje Ch e r v e n Flórnak, aki „Pompeji és környékéről“ értekezett. Rég ismert dolgokat elevenített fel, melyek ifj. Plinius és mások műveiből már igen ismeretesek , s e felolvasás, bár elég szépen és érdekesen volt kidolgozva, szorosan még sem tartozott a társulat keretébe. Utána Hunfalvi János ismerteti Lajos Salvator főherczegnek előbb említett művét, mely- - nek előszavait magyar fordításban felolvasta. A mű igen díszes kiadásban, gyönyörű tollrajzokkal illustrálva jelent meg. Ezzel az ülés 1/2 2 órakor eloszlott. KÜLÖNFÉLÉK. — Arra a nyílt kérdésre, melyet a P. L. után mi is közöltünk, két felől is kaptunk feleletet. Az egyik Rózsaági Antaltól származik, a másik Szigligetitől. Amaz így szól: A „Hon“ tegnapi száma a „Pester Lloyd“ hirdetési rovata után egy bizonyos Halász Leo (?) által Ribáry miniszeri tanácsoshoz, színházi zártszékem ügyében intézett felszólítást közlött. A dolog természeténél fogva nem bocsátkozhatom sem a felszólalási érvelésébe, sem pedig annak jogosultságának taglalásába. Miután azonban a felszólalás valótlanságokat is tartalmaz, kötelességemnek tartom az igazság érdekében következőket megjegyezni: 1-szer. Valótlan, hogy én valaha a „Haza“ biztosítóbank ügynöke voltam és ennél fogva azon combinatio, mely az én színházi jegyemet a b. Orczy Bódog igazgató tanácsosi minőségével kapcsolatba hozza, merő koholmány és nem egyéb denunciatio-viszketegnél. 2 szót. Nem való, hogy én a szemetszórt ingyen zárt székjegyet mint a Szabad Sajtó állítólagos (?) szerkesztője kaptam volna; mert midőn 1872 évi november hóban a kérdéses jegy számomra, mint az akkorában megindult „Magyar hivatalnokok“ lapja szerkesztőjének kiszolgáltatott a Szabad Sajtónak már megvolt a jegye és pedig jobbról 5 sorső szám és igy a Szabad Sajtó köpenyül nem szolgálhatott. A Szabad Sajtó megszűntével, megszűnt egyszersmind annak színházi jegye is, míg az én jegyem i. é. április 1-jével az új igazgatóság által is megnyitatott, pedig az uj igazgatóság nem adoptálta b. Orczy igazgatótanácsosi állomását, hanem talán inkább tekintetbe vette azt, hogy számos év óta sokat foglalkoztam a színházi ügyekkel