A Hon, 1873. december (11. évfolyam, 276-299. szám)
1873-12-02 / 277. szám
277. szám, XI. évfolyam. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva 3 hónapra .reggeli es sti kiadás együtt: ....... 6 frt — kr. 6 hónapra.............................................12 » — » Az esti kiadás postai külünküldéseért felülfizetés negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó<első*napjától számittatik. 4 -“vr.» '■‘■fi , w Előfizetési felhívás )A HO^ Xlink évi folyamára. Előfizetési árat Félévre........................12 frt • Negyedévre .... 6 frt Külön előfizetés iveket nem küldünk szét. Előfizetésre a postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz frtig sak 6, 10 frton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizeti ok a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek tere Athenaeum épület küldendők. A „HON“ kiadóhivatala. Reggeli Hidas. POLITIKAI ES KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, dec. 1. A Deákkör a válságban. & Tegnap esti lapunkban terjedelmes és (mint a jobboldali lapokból látjuk) hű tudósítást hoztunk a Deákkör vasárnapi értekezletéről. Ebből láthatja az olvasó, hogy a Deákpárt Szlávy miniszterelnökkel még egy kísérletet tesz, tekintettel a helyzet nyomasztó voltára. Valóban nem nevezhetjük a conferentia eredményét egyébnek, mint egy újabb experimentumnak, a válság újabb elodázásának. Mert bizalmat szavazott ugyan a Deákkör „Szlávy miniszterelnökinek, de e bizalmat nem terjeszté ki az egész kabinetre, sőt maga Szlávy iránt is oly indokolással szavazta azt meg, melyből világosan kitűnik, hogy csak „Nothnagel “-nek tekintik őt is. Elismerjük, hogy igazságuk van, sőt azt is hozzátesszük, hogy bizonyos önfeláldozás kell annak részéről, ki oly gyenge alapon, milyen a Deákpárt cohaesioja most, kormányzásra vállalkozik. De kénytelenek vágyásuk megjegyezni, hogy a Deákpárt vasárnapi conferenciája a válság alapját, a pártviszonyokat egyáltalában nem javító, sem kifelé, sem befelé. Mert, ha már egy párt conferentiát tart csak azért, hogy belviszonyait, egyetértését megszilárdítsa, akkor a czél elérésére szükséges, hogy az ellentétes vélemények vagy kiegyenlíttessenek, vagy külön váljanak. A Deákkörben tegnap egyik sem történt meg. Mert Csengery (a vezérszónok) is elismeri, hogy az elvi és személyes ellentétek most élesebbek a pártban mint eddig bármikor, mert amazok most fejtik ki a zászlóikat, ezek most fékezhettesebbek, mint valaha. Hogy erre a szintén hit és orthodox Bánó, Perczel helyeslőleg nyilatkoznak, hogy a hivatalnok Szilágyi a minisztériumot védi, hogy Steiger és Horváth Boldizsár „egyelőre“ Szlávy személyének és nem társainak, bizalmat szavaznak — ez mind nagyon fölösleges, mert szükségtelen dolog, miután a helyzeten mit sem változtat. Beszéljen a Lónyay és Sennyei töredék, ez mondja el, hogy támogatja-e Szlávyt és mily feltételek alatt — akkor fogjuk megtudni, hogy magábanj a Deákkörben mily támogatásban részesül egy Szlávy elnöklete alatt még alakítható kabinet. De e töredékek a tanácskozásban részt sem vettek, sőt több oldalról nyert értesülésünk szerint Sennyey határozottan „szabad“ kezet akar magának fentartani, máskülönben a körből kilép. Már most kérdjük, melyik töredéket és meddig hallgattatá el Csengery és a conferentia, midőn Szlávynak bizalmat szavazott ? Egyiket sem. Mennyivel javult a vasárnapi conferentia által a jobboldal helyzete? Semmivel sem, ha csak nem roszabbul. Legalább mi abból a jelenségből, hogy a „frondeur“ök távul maradnak és maguk az orthodoxok is csak egyelőre, csakis Szlávynak, csakis programm követelése mellett, szavaznak bizalmat; azt olvassuk ki, hogy a válság elnapolva is csak rövid időre van. Ha Szlávynak kedve van még a maradásra, ha talál még társakat „ily bizalom mellett“ — a kormányzásra , az egy rövid életű provisorium lehet, de a válság megoldásának a Deákpárt sem tartja, mi sem tarthatjuk. Ha Csengery pártját ily kevéssé erősíti meg belül, annál kevésbé gyakorolt beszédével jó hatást az ellenzék bármely árnyalatára és a jövő fejleményeire. Mert nem elégedett meg azzal, hogy csakis a jobboldalt tünteté fel állammentő hivatásában , de az ellenzékkel való minden transactio lehetőségét is Visszautasítá csak azért, mert ez egy drága kölcsönt megszavazni nem akart, ami még egyáltalában nem egy az államfizetés képességével, miután nem a kölcsön eszméje, hanem annak módozatai ellen volt kifogás. Úgy látszik, hogy Csengery és a jobboldal legméltányosabb része is: kormányképesség alatt még mindig a jobboldaliságot érti. Sajnos ez elfogultság, főleg a mostani válságos körülmények közt, mert igen könnyen a Parlamentarismus rovására szolgálhat akkor, mikor a jobboldal újabb experimentatióival is képtelennek fog bizonyulni a kormányzásra, ami a Deákkör tegnapi conferenciája után valószínűbb, mint valaha. A hazafias lélek és tudományos buvárló ez aberratióját, mely csak egyoldalú kifakadásokra vezetést, annyival is inkább sajnáljuk, mert ép oly kevéssé mozdítá elő a pártok parlamentáris viszonyainak javulását, amely kevéssé szilárddá bensőleg: a jobboldalt. Azt hisszük, hogy nem távozunk az igazságtól, midőn konstatáljuk, hogy a Deák kör tegnapi konferenciája nem idézett elő konsolidáló eredményt a párt kebelében és roszhatással lesz a pártviszonyokra. Teremt egy újabb experimentatiót s egy újabb válságot, a megoldás útját pedig semmi irányban készíti elő. Ez a legnagyobb baj nem . A baloldali kör kedden folyó hó 2-káh d. u. 5 órakor értekezletet tart. — A IX. osztály dec. 2-án d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy : törvényjavaslat a tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlatairól, törvényjavaslat a horvát zászlóaljak szaporitásáról, tjavaslat a határőrvidékre eső hadjutalék megállapitásáról, tjavaslat a magyar sorhadi csapatokhoz 1874. évre kiállitandó ujoncz- és póttartaléki jutalék megajánlásáról; tjavaslat az erdélyi katonai kórházak bértöbbletei fedezésére szükséges póthitelről; és végzetjavaslat a belvizek levezetése körüli eljárásról Dániel Ernő s. k. osztályjegyző. Budapest, 187». Kedd. dec. Szerkesztési iroda , Barátok-tere, Athenaeum-épület 1. emelet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől tagadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK s mintugy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. — A tanügyi bizottság ma d. u. 5-től fél 9 ig tartott ülésében mindenek előtt a görög nyelv felett, — melynek discussiója már a múlt ülésben befejeztetett — végleg határozott és pedig az által, hogy azt mint kötelező tantárgyat vette fel a törvényjavaslatba. Ezután a hit és erkölcstan kérdése igen élénk vitát keltett, melyben a bizottságnak majdnem minden tagja vett részt; végül az által dőlt el e fontos kérdés, hogy a bizottság Tisza Kálmán és Molnár Aladár azon közvetítő indítványát fogadta el, mely szerint a miniszter e tekintetben az illető vallásfelekezetek meghallgatásával intézkedik. Az érdekes ülés utolsó tárgyát képezték az előkészítő osztályra vonatkozó 11. 12 és 13. §§; erre nézve Schwarcz Gyula indítványa fogadtatott el, mely szerint a bizottság az előkészítő osztályt elvetette. A részletekre nézve legközelebb szólunk. — A pénzügyminiszteri tárcsára most már Korizmics Lászlóval áll Szlávy alkudozásban, miután Széll elfogadni nem akarja és Kerkapoly végképen megy. A Deák kör csak arra akarja bírni őt, hogy az országgyűlésről ne vonuljon vissza, hanem támogassa a pártot. E végett közelebbről ovatiot is rendeznek számára a Deák körben. Szlávy maga a párt oszentatlója után is csak azon feltétel alatt hajlandó maradni állásán, ha sikerülni fog pénzügyminisztert találnia. Esti lapunk azon hírét, hogy Kerkapoly is helyén marad, megerősíti a »Reform«. Ellenkezőt ír a „Lloyd« s a »Napló«, melyek Szélis Korizmics pénzügyminiszterkedését emlegetik. A franczia provisorium. (r.) Francziaországban a közvéleménynek gyakran egészen indokolatlan és kimagyarázhatlan apályai vannak, melyek annak legerőteljesebb dagályai után, egészen váratlan gyorsasággal szoktak bekövetkezni. Ilyen állott be közelebbről a Chambord-féle conspiratió teljes fiaskója után. Mert ekkor azt hitte és várta volna az ember, hogy a lehetetlenné vált monarchista töredékek vereségével szemben a republikánus párt egyesült erővel és eréllyel fog hozzá fognia a köztársaságnak, mint egyedül lehetséges kormányformának szervezéséhez; de e helyett időt engedett ez a monarchista törmékek újabb sakkhúzásának, Mac-Mahon hatalmának 7 évre való meghosszabbításának keresztülvitelére. E gyengeség a Say-féle interpellátiónak, (mely a kormányt a választások halogatása iránt vonta felelősségre) a hatalom meghosszabbítása után halasztásában mutatkozott, mert míg a szervezetlen monarchikus töredékeket az előtt szétrobbantotta volna az és nem csak kormányválságra, de valóságos bukásra vezetett volna, a hatalom meghosszabbítása után egészen eredménytelen szóváltással és üres miniszteri válaszokkal egyszerűen ellen ütve az. Azonban Mac Mahon hatalmának meghosszabbítása mégsem szolgált a monarchikus töredékek akkora hasznára, mint reméllették. Mert, Úgy látszik, a republikánus ellenhatás növekedésének félelme miatt, Mac Mahon úgy alakítá át kabinetét, hogy a monarchikus töredékek cohaesiója helyett, azok szakadását idézte elő és pedig a leghatározottabb töredék rovására, mert a legitimisták legkedveltebb két emberét (Ernoult és Bouilleriet) cserélte fel a kevésbé túlzó Larcyval és Depeyre-el. Továbbá a mérsékelt Decazes és Fourtou a kabint monarchikus színét nem változtatják ugyan meg, de a legitimista törekvésektől távolítják azt; sőt Decazes (állítólag) azt kötötte volna ki kabinetbe lépésének feltételéül, hogy mindenféle monarchikus törekvés ellen tiltakoznia kell a minisztériumnak első fellépése alkalmával. Nem tudjuk, be fog-e ez következni. De a mérsékeltebb irányba való változást leginkább a monarchikus sajtó magatartásában lehet észrevenni. A legitimista sajtó határozottan ellenezte Mac-Mahon hatalmának „köztársaság elnöke“ czímén való megerősítését és most, midőn az megszavazva van, vakmerő, úgyszólván forradalmi hangon hirdeti azt a tant, hogy e törvény csak feltételesen kötelező és most is bármely kedvező alkalmat fel lehet használni Chambord gróf királlyá tételére. Ezzel szemben még a legitimisták között is vannak mérsékeltek (az orleanisták pedig határozottan e nézeten vannak,akik a tényekben megnyugosznak és egyelőre legalább lemondanak restaurationalis törekvéseikről — azaz: inkább csak a nyilvános izgatásról. Azt hisszük, hogy nevezetes befolyással volt erre az a meseszerű kaland, melyet eddig hinni se mertünk, annyira nevetséges; de mely most be van bizonyítva, hogy t. i. Chambord gróf ‘ Párisban volt, a versaillesi nemzetgyűlést meglepni és magát királynak kiáltani szándékozott — épen a provisorium meghosszabbításának éjjelén. Valóban ez Don Quijotei jellemvonás ; mily nevetni való komoedia lett volna, ha Chambord a nemzetgyűlés előtt elkiáltja: „Je suis le roi“ — mily szépen vezették volna ki, ha nem is az őrültek házába, de legalább a mairei hivatalba! A terv meghiúsult, de már a szándék annyira nevetséges, hogy elégséges egy párt erejének megbénítására — miután köztudomásra jutott. Azonban úgy látszik, hogy amit a legitimisták vesztettek, azt az orleanisták és bonapartisták nyerték meg, úgy a kabinetre való befolyásban, mint a monarchikus tendenciák érvényesítésében. Legalább a kabinet színezete, az Orleans herczegek befolyása és a bonapartisták izgatása erre mutat. A kormány egyes tervei is azt engedik sejtetni, hogy most már más alakban fognak a monarchikus restauratio javára dolgozni. A sajtótörvények közül előkeresik azt, mely a praefektek hatalma és rendőri felügyelet alá rendeli a sajtót — ez a famosus 1852-ki törvény. Kész már az uj municipális javaslat, melynek következtében nemcsak a 20 ezernél több lakóval biró városok mairejei (mint Thiers 1871-iki törvénye követeli) hanem általában minden departementi, kerületi, vagy cantoni székváros polgármestere a kormány által lesz kinevezve, a kisebb községeket pedig a praefektek nevezik ki. Ez a legmerevebb centralisatio. Továbbá meg lesz szorítva a választási jog; a hadseregből és közigazgatásból szorítják ki, nyugdíjazzák a republikánus egyéneket. Az alkotmányozó bizottságba, mely épen a köztársaság szervezésére lenne hivatva, csak három republikánust választottak. Szóval, törvényes alakban, de annál erélyesebben folytatják a monarchisták üzelmeiket. Azonban mindezek daczára, saját meghasonlásuk a végczélokra nézve, sőt már most folyton növekedő ellenségeskedésük; valószinüleg csakugyan oly provisoriummá fogják tenni Mac-Mahon „marshallatus“át, mint egy angol lap találóan nevezé azt, mely a monarchisták terveit teszi lehetetlenné; mert, ha a nép jogain erőszakot tesznek, akkor a forradalom, ha annak szabad érvényesülést engednek — a békés fejlődés fogja megérlelni a köztársaságot; ha ugyan a republikánus közvélemény a pálya újra be nem áll akkor, mikor tenni kell. Országgyűlési tudósítás. Én nem is tudom, miért tart a képviselőház ülést, mikor azt sokkal jobban elvégzi a Deákkör. A ház kormányt buktat? Nem. A Deákkör fentartja a kormányt. A ház bizottságot választ s érdekel valakit, mi lesz az eredménye? Miért? Megállapította azt előre a Deákkör. Csak a szavazatlapot kell megnézni s az elnöktől bizony naiv dolog, hogy mgolvasatlanul, előzőleg ki nem hirdeti az eredményt. Mert a Deákkör — az csalhatatlan. Képzelem, minő örömet okoznak e sorok jobboldali laptársainknak. Viszonyainkban egy kicsit kezdett a személyes meggyőződések nyílt kimodásának becsületes irányú lábra kapni. Egy pár napig az emberek nem árultak zsákban macskát s véleményük szerint — beszéltek legalább, ha nem is tettek. Tudjuk, hogy a köznyomoruság szomorú okanak talán ez egy örvendetes következménye volt. Naiv emberek azt hitték, hogy ebből a viszonyok tisztázódása következik. Csalódtak. Hogy a vélemények szabadon nyilatkozzanak, azt nem tűrte a keresztyénség föltűnése korában a római caesarismus, a középkorban az Inquisitio, Magyarország alkotmányos aerájában a Deákkör. Egész héten azon törte fejét a jobboldali sajtó s képviselő-had, hogy szögi nyakát a szabad véleménynek a parlamentben. A képviselőház elnökét kiragadták neutralitásából s a vasárnap reggeli lapokban még az uralkodó nevével is korteskedtek a szent deákpárti egyetértés érdekében. S most, hogy megtörtént, hogy a szabad szó s véleménynyilvánítás gyökeresen elnyomatott, van rajta öröm Izraelben. Hogy azonban ezzel a financziák jobbak lesznek-e, erre a kérdésre nem felel senki. Van most pénz, a kormánynak megszavazták a bizalmat, ki törődik mással. Két hónap múlva majd elfogy a pénz, akkor ismét lesznek érzékeny jelenetek, addig azonban mért ne paczkáznék a többség a kisebbséggel. Mintha csak nem a többség juttatta volna oda Magyarországot, ahol ma van, oly büszkén dohálódtak ma a jobboldal szónokai a majoritásra való hivatkozással. »Hogy mer a baloldal indítványozni olyasmit, amit már egyszer mellőzött a többség,* Így beszélt nagy garral a miniszterelnöktől kezdve a máskor oly pártatlan Zsedényiig mindenki. Én istenem. Az egyház és állam köztiviszonyok olyatén szabályozását, ahogy azt Deák Ferencz indítványozó, a baloldal évek óta sürgette. Hányszor megbukott vele ! S azért most az ne lehetne határozattá ? Az inkompatibilitás ügyében szegény öreg Bobory hányszor indítványozta, hogy küldessék ki bizottság. Megbukott Vele. S az írt Bujanovics indítványára mégis ki lehetett küldeni ama bizottságot. S mindennek daczára nem csodáltam volna ha Horn egy indítványát ma még szavazás alá sem bocsátják. Sőt azt sem bántam volna, ha nem vitatják meg. Akkor legalább Horn szép indokolása után abba marad a dolog s nem hallja a ház azokat a nyilatkozatokat, melyek elmondattak. Nem halja különösen Zsedényiét, mely nyiltan kimondja, hogy a magyar kormány önálló magyar bank felállítására mindaddig nem is gondol, mig csak a legcsekélyebb mérvben is számot tarthat az osztr. nemz. bank kegyelem-morzsáira. Ezen nyilatkozat után, melyre Szlávy ur helyeslőleg integetett fejével, a képviselőház szavazása elszomoríthatott bárkit. Azok az urak, akik törvényhatóságaikban népszerűségcsináló speacheket tartottak az önálló bank mellett, kik a folyosókon annyit szabadkoztak, hogy e kérdésben nincsenek engagehozva a kormány iránt , most szépen fölálltak a kormány mellett és segítettek leszavazni a magyar nemzetnek es idő szerint leghőbb óhaját. Ez idő szerint ez a tegnapi deákpárti határozatnak eredménye. No meg még valami. Hogy a kormányelnök hangosabban beszól, hogy a belügyminiszter önteltebben simogatja bajuszát; hogy Tóth Vilmos újra elérkezettnek látja az időt, hogy parlamenti pályáját (a miniszterkedés után) a szónoklatok közben való »eláll« kiabálások által folytassa, hogy Prileszky Tádé újra Deák A „HONA TÁRCZÁJA. Közintézeteink. V. A pesti m. kir. egyetem jövője. Talán egyetlen irányban sem tanúsított a törvényhozás — mostoha idők daczára is — nagyobb áldozatkészséget, nem fejtett ki a kormány nagyobb buzgalmat, mint a felsőbb közoktatás terén. Három közoktatási miniszterünk közül egyikben sem hiányzott a jó akarat, de úgy látszik mindenikben hiányzik az az erkölcsi és politikai bátorság hogy az „ecclesia militans-sal« a „cultura militans«-t merjék szembeállítani, mely téren pedig okvetlenül részekre hajlanék a győzedelem. Ez okozta aztán a haladás lassú voltát, néhol a fennakadást a nép- és alsóbb oktatás terén; míg fenn, bár egy két renitens hang itt is emelkedett, a közszellem, a fölvilágosodás áramlata »megtörte a kígyónak fejét, s szabadabb kezet engedett a miniszternek. Így jött létre az újabb vívmányok között méltán emlegetett kolozsvári egyetem; és így látjuk ugyanazon alkalommal, midőn a szabadelvüség elnyomhatlan szelleme egy fenkölt lelkű egyént ültet a pesti egyetem igazgatói székébe, — maga az egész intézet lerázza haladását eddig gátoló czopfjait s egyszerre köztük megifjodni szellemben és anyagban , egyszerre vetkezi le avult köntöseit a törvényhozás előtt és az építőmester kalapácsütései alatt. Ez alkalommal csak az utóbbi átalakulást tesszük figyelmünk tárgyává, azon részint kész, részint munkában vagy tervben lévő építkezések megismertetéséül, melyek olvasó közönségünket nem csak közmivelődésünk és ifjúságunk haladásának érdekei szempontjából, hanem mint fővárosunk emelkedésének tényezői is érdekelni fogják. Hogy a különbségről múlt, jelen és jövő között helyesen ítélhessünk, okvetlenül visszatekintést kell tennünk a néhány év előtti múltra. Mily terjedelmű és minőségű volt még a 60-as években is a pesti kir. egyetem elhelyezése ? A pesti egyetem pár év előtt még így volt elhelyezve : a tulajdonképi egyetem-épületben, mely még Mária Terézia és József korában épült és az egyetlen Aulatermet kivéve, szűk, sötét és czélszerütlen fölszerelésű termekből, inkább alacsony termekből állt. Ennek helyiségeiben adatott elő a három facultás (theologia, bölcsészet és jog) minden tantárgya; sőt az orvostaniaknak egy része; itt volt és van máig elhelyezve a természettani igen hiányos és ásványtan igen díszes gyűjtemény. Az orvosi szak többi tantárgyai részint az ujvilág-utczai, egykor jezsuita seminárium tágas, de természetesen nem ezen czélra épített helyiségeiben adattak elő s a természet és boncztani gyűjtemények egy része, sőt egy pár gyógyterem is itt volt elhelyezve, — az orvostani tudományok többi része s az állatorvostan pedig az országúti Kunewalder-féle házban, — tehát újra nem ily czélra épitett s állítólag igen is romlandó épületben helyeztetett el. A könyvtár a ferenczi szerzet épületében egy minden nap omlással fenyegető nagy terem gyalulatlan támoszlopai alatt s nehány szűk, sötét szobában, részben a földön heverve is volt felhalmozva s az állítólagos gazdák ezt is csak kegyelmi lakásnak tekintették. E négy helyiségből s a meglehetősen elhanyagolt uj botanikus kertből állott az egész egyetem, gúnyolva az egész újabb korszak tudományos vívmányait. Nem volt csoda, ha első magyar egyetemünk, eme helyzetét sem a törvényhozás, sem a kormány nem tűrte s már be. Eötvösünk meginditá az egyetem külső reformját, a’ régi botanicus kertben épített nem nagy, de igen diszces "vegytani épületével, mely egyike a legjelebbeknek Európában, s melyet e lapok hasábjain még a múlt évben tüzetesen ismertettünk. Pauler, mint közoktatásügyér gyakran volt ostromolva, legkivált az egyetemi könyvtár helyzete és jogügyében, mely utóbbi, ha jól emlékezünk, az ő minisztersége idejében el is dőlt, az egyetem békesség utján nyervén meg a teleknek egy részét. Ez alatt lépések tétettek arra nézve is, hogy a gyógyászati szak és egyetemi kórház részére alkalmas tér szereztessék s igy jutott az egyetem ama nagy terjedelmű telkekhez, melyek az Ősz utcza és üllői út sarkán vásároltattak meg; mig a régi „botanikus kerthez a Beleznay kert egy részének kisajátítása is szóba hozatott s Trefort Ágoston, a vegytani laboratórium körül építendő négy pavilion tervezetét már a múlt év budgete alkalmával a törvényhozás elé terjeszté. És most, midőn e sorokat írjuk, az egyetemi uj épületek közül már három áll a betetőzés munkájánál : az igen díszes könyvtár a ferencziek tere és reáliskola sarkán, az élettani pavilion, mely a vegytani laboratórium északkeleti sarkát foglalja el s a nagy egyetemi épület oldal és hátszárnya, mely által részint a szerb utczai oldal, részint az eddig pusztán álló udvar foglaltattak el. Ez épületek mindenike Skalniczky tervezete után készült. Az egyetemi könyvtár az egyszerű, de épen azért igen ízletes renaissance stylban épül, oszlopos homlokzattal a Ferencziek terére s kerek toronynyal a szögletre, mely a takarékpénztár hasonló szabású tornyának felel meg. A fő bejáró egy 60—65 □ ölnyi oszlopos előcsarnokon átvezet a fő* lépcsőzetre s innen az egyetemül tervezett ugyan csak 60—65 □ öl területű, tehát 100—120 olvasóra tervezett olvasóterembe. E főterem a homlokzatra esik s egyik fődisze lesz a fővárosnak. A reáliskolautcza felől lesznek elhelyezve a könyvtári termek, számra hat, melyekben 3—400,000 könyv lesz elhelyezhető. Ez elhelyezés pedig akként történik, hogy a könyvszekrények éllel jőnek a belső ablakok felé, miáltal nem csak hogy kellő világítást nyernek, de egyúttal a külső tűz esetében és lehetőleg biztosítva vannak, miután az ablakokkal szemben egy szekrény vagy könyv sincs. Igen szerencsés gondolatnak látszik az is, hogy a belső vas táblák helyett finom vas rostélyok fognak alkalmaztatni, melyek a Davy-féle bányalámpák elmélete szerint a lángot és hőt át nem bocsátják. Az épület többi helyiségét az igazgató és t Őrök lakása foglalja el s az egész épületben vízgőz I fűtés lesz alkalmazva. Ez épület költségvetése 600 ezer frt. Építése és beosztása ellen kevés kifogásunk lehet; csupán azt jegyezzük meg, hogy az alsó termek egyikét még olvasóul kell berendezni, mivel 120 személynél a napi közönség is többre rúg, s hogy az előcsarnok, roppant űrét (60 - öl) kár lenne egészen pusztán hagyni, lehetne azt jeles tudósok gipszeivel vagy üveg alá állított magyar nyelvemlékekkel stb. betölteni. Az élettani pavilion már egyszerűbb épület lesz az öt pacsirta utczára homlokkal s ma már ez is fedél alatt áll. Ennek építkezése egyszerűbb, de azért elég díszes. Egy fő, mintegy 40 □ ölnyi teremből s két kisebb teremből fog állani; a többi épületrészeket a gyűjtemények és felügyelők fogják elfoglalni. E pavilion egyike a vegytani laboratórium körül tervezett négy sarképületnek s az egyetem egyik fő hézagát tölti be. Került mintegy 300,000 írtba. A harmadik építkezés a régi egyetem épület kitoldása, oldalt és hátul, mely már szintén fedél alatt van. Itt 10—12 kisebb s egy nagyobb gyülésteremmel szaporittatott a tantermek száma. A kisebbek 12 □ , a nagyobbak 30 □" területtel. A mint e hátsó rész készen lesz, a régi épület is át fog idemittatni. Az aula, vagy fő terem ide helyeztetik át s a homlokzat kidiszitve ékes rysalith. nyer. Itt is gőzfűtés lesz alkalmazva. Ennyit az egyetemi építkezések jelenére A jövőt illetőleg a közoktatási miniszterre fényes tervei vannak. És pedig azért fényesek, mert először tervezett épületek valóban kiáltó szükséget képeznek , mert másodszor, a miniszter az építkezéseké túlterhelt állampénztár igénybevétel nékül akarja tenni. Az uj épületcsoport az üllői úti telkekre va tervezve s egész épület-complexből áll ugyancsa pavilion modorban. Az üllői út felöl jöne két oldalon a kő klinikai pavilion 100—100 kórággy* és egy félkörű előadási teremmel, melyből egyeaoa a kórterembe vezetne a bejárás; ezek egyike egyelőre a szülészeti osztályt fogadná . Ekét pavilion közé építették az igazgatói lak minden ellenőrzést és feügyeletet magában foglaló személyzettel. A két hátulsó sarkon a kór bonca tani s később a szülészeti pavilion nyerne helyet, hasonló pavilonokban s közben díszes parktó övezve pótló barack-kórházak, boncztani, fűtési stb helyiségek, halottas kamrák stb. helyeztetnének el Ezen egész palotacsoportozat előleges szimitások szerint két és fél millióba kerülne, — mi még összeg ugyan, de ideforditása semmi esetre sem sajnálható. Csak még a füvészkertet kell rendbehozni itt is megszerezni a növény, doncr és élettan, növénytani gyűjtemények eladhatása s elhelyezésének föltételeit s akkor az első magyar egyetem a külsőkre nézve megállhat európai nagyobbik társai között. Hogy belső emelkedése megfelel lesz-e ? — az a nemzet géniuszától és a jövőtől függ ^i^f kortól bőven elég, ha'0IBea belfejlődés küls föltételeit megteremtette. P. Szathmáry Károly,