A Hon, 1874. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1874-02-25 / 46. szám
46. szám, XII. évfolyam. Ülmló-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és úti kiadás együtt: 3 hónaapra....................................... 6 írt — £ 1. 6 hónapra . . . » . . . .12» — » Az esti kiadás postai külünküldéseért felülfizetés) negyedévenkint . . . 1 » — » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó’Ösöklapjától számíttatik. naEBwnamn Előfizetési felhívás: „A HOI“ XII dik évi folyamára. . . , . Félévre...............................12 írt l,lCvS árak: Negyedévre...........................6 írt Egy hóra.....................• . 2 írt r Külön előfizetési íveket nem küldünk szét,. Előfizetésre postai utalványokat kérjük használni, melyek bérmentesítve tíz írtig csak 5, 10 írton felül pedig 10 krba kerül. Az előfizetések a »Hon kiadóhivatala« czim alatt Pest, Ferencziek tere Athemeum-épület küldendők. A „HON" kiadóhivatala. Reggeli kiadás. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, febr. 24. Egyik nevezetes érdekünk. A Uralkodónk szent-pétervári útjához ezer meg ezer conbinatio van csatolva, melyek közt, a valót a költöttöt csak az idő fogja elválasztani; de van egy ügy, melyet komolyan megvitatnunk és biztosan megoldanunk kellene és ez a kereskedelmi viszonyaink kérdése Oroszországgal. Tudjuk, hogy Andrássy gróf a kereskedelmi ügyek előadóját is magával vitte Szentpétervárra és igy reméljük, hogy ez ügyben komoly alkudozások folytak monarchiánk és Oroszország képviselői közt, melyeknek, ha reánk nézve kedvező eredményei lettek, akkor a szentpétervári útnak hasznát fogja venni hazánk is, a békeigérgetéseken kívül, anyagi tekintetben. Gondoljuk meg azt, hogy a mai Oroszország már nem épen »ázsiai állapotok «-at tüntet fel, mert a közelebbi 20 év alatt pénzügyeit a deficitből kiemelte, hitelviszonyait még a nép legalsó rétegeiben is (több, mint 215 saját nyereség nélkül dolgozó községi bankjával) javitá, ipartermelését magasra fokozta, vasúthálózatát úgy a fekete és balti tenger, mint a mi határaink és Ázsia felé csaknem egészen kiépité; külkereskedelmi forgalmát, 1000 o-al neveié. Ily ország, amily veszedelmes lehet háborúban, ép oly hasznos lehet a békés kereskedelmi összeköttetésben. És ha most, a mi szerencsétlen diplomatánk múltja és az orosz vámpolitika zárkózottsága miatt, mi állunk leghátrább Oroszország külkereskedelmének forgalmi skáláján, mert nemcsak Amerika és Németország , de Francziaország, Anglia, Svájcz és Olaszország is többet visz be Oroszországba, mint mi: ez azt jelenti, hogy egy óriási vásártért hagyunk távolabb eső, de okosabb versenytársaink által kizsákmányoltatni — holott mi vagyunk annak tövénél és termelvényeinknek, iparunknak jelleme is inkább minket, mint bármely más nemzetet, hitel arra, hogy az orosz piaczokat meghódítsuk és a transito kereskedést, is hazánkon át vezessük Oroszországba. Ennek most három akadálya van: első az orosz vámpolitika, második vasúthálózatunk és harmadik vasúttarifánk jelenlegi minősége. Az orosz vám nem csak protectionárius, de sok czikkekre nézve valóságos tilalmi tételekkel zárja el borunkat, más termelvényeinket, és iparczikkeinket Oroszországtól. Úgy, hogy e tekintetben a 15. és 16-ik században sokkal kedvezőbb helyzetben voltunk és igy nagyobb volt kereskedelmünk Oroszországgal. Minthogy e század első fele a kereskedelmet egészen a politika szolgálatában tartá, így megmagyarázható volt e vámpolitika. Ehez járult természetesen a belipar és földmivelés védelmi érdeke Oroszország részéről. De most már e tekinteteknek engedniük kell a fejlettebb nemzetgazdasági élet létfeltételének, a szabad kereskedelemnek. És Oroszország már eddig is engedett; most volt alkalma Andrássy grófnak az orosz vámtételek és rendőri, pénzügyéri szigornak chinai talán számunkra is rést tenni. A szentpétervári útnak valódi jelentősége az lesz, ha e téren nekünk kedvezményeket biztosit. Van azonban még egy ügy, melyet diplomatiánknak e téren reformálnia kell és ez consulatusunk. Mert a konsul képezi a kereskedelem világító tornyát és védelmét. De fájdalom, főleg oroszországi és keleti konzulaink e tekintetben nagyon sötétek. A bukaresti állomás most betöltve sincs, Odessából, Varsóból, Moszkvából csak hiányos terményjelentéseket kapunk, de az iparforgalmi adatokra és a vállalkozási mozgalmakra, a belkereskedelem irányára, bel- és külföldi tárgyaira és tényezőire konzulaink kellő figyelmet nem fordítanak, így iparunkra és kereskedelmünkre nézve nincs irányadás és tájékozás semmi irányban. Oroszország kereskedelmi, ipari és hitelviszonyait olvashatjuk a »Journal des Economist«-ból, de nem hiányos, hivatalos adatainkból. Iparunk és kereskedelmünk vergődik nyugat felé, hol nagy hatalmasságokkal áll szemben és terra incognita reá nézve Oroszország. Vasúthálózatunk a határszél felé kiegészítve van az osztrák vasutakkal, tehát ezeken érintkezhetünk Oroszországgal. De ezek csak magukra és Németországra gondolnak; hazánkból és Galicziából is kedvezményi díjak és kartell szerződések által Északnémetország felé fordítják a forgalmat és ennek hagyják fenn az Oroszországgal való kereskedelmet. Azt hisszük, hogy itt a magyar és osztrák kormány közös érdeke parancsolja azt, hogy a veszedelmes kartellszerződéseknek útját vágva, nyugöt felé, és úgy, mint az orosz pályákkal való egyenes összeköttetéseket segítsék elő, szerződésekkel és a hiányzó összekötő vonalak kiépítésével. Mert ha Oroszország méltónak tartá Romániával egyenes vasúti összeköttetésbe hozni legnagyobb kereskedelmi hálózatát, ki lehet ezt eszközölni a mi kereskedelmünk számára is. Igaz, hogy itt a stratégiai szempont is közbejátszik és a mint irányt szab Oroszországnak vasútépítésében, sőt kereskedelmi összeköttetéseiben is, úgy aggodalmat okozhat monarchiánknak is. De a mostani világban a kereskedelem nem hozza a háborút a nemzetek nyakára és sokkal jobb, ha van vasúti összeköttetés a kereskedelem számára békeidőben, mintha a háborútól való félelemből elszegényedünk vagy legalább másoknak engedjük át legtermészetesebb piacainkat. Ez iránynak megfelelőleg kellene reformálni tariffapolitikánkat is, és hogy e tekintetben épen a magyar államvaspályáknak van nagy jövőjük, azt említenem sem kell. Hódítsuk meg az orosz piaczokat, akkor nem fog meghódítani a muszka minket soha! A képviselőház osztályai közül ma az I., III., IV., V., VII. és IX. osztályok tartottak ülést. A marhavész elleni intézkedésekről szólójavaslatot a IV. osztályon kívül valamennyi bevégezte és holnap valószínűleg a IV. is bevégzi, mely ma folytatván a tegnap kezdett átalános vitát, a részletes vitát is megkezdő, s abban a 47. §-ig haladt. Módosítás átalában több osztályban történt, de nagyobb mérvű eltérések nem fordultak elő. Kivéve azt, hogy a középpárti képviselők értekezletük megállapodása nyomán a törvényjavaslatnak a minisztériumhoz visszautasítását indítványozták, mi azonban nem fogadtatott el egy osztályban sem. A belvizek levezetéséről szólójavaslaton a főrendiház által tett módosításokat eddigelé az I., II., V., VI. és IX. osztály tárgyalta és fogadta el. A statisztika szervezéséről szólójavaslatot ma az I. és IX. osztály tárgyalta és fogadta el- Ez utóbbi a czímet oda változtatta, hogy »statistikai adatok gyűjtéséről« és az 1. §. kihagyatását fogja indítványozni. Előadók a belvizekre vonatkozólag: I. oszt. Bittó Béni, mind az 5 t javaslatra; II. o. Hedry Ernő; V. o. Vécsey József b. (és tengeri hajók lajstromzására) ; VI. o. Molnár Antal (mind az 5 törvényjavaslatra); VII. o. Szomjas József; IX. o. Dániel Ernő. A marhavészre vonatkozólag előadókká választattak ma az V. o. részéről Patrubány Gerő, — a III. o. részéről Gullner Gyula. — A keleti vasút tárgyában az albizottság indítványa folytán a következők fognak kihallgattatni : a kormány rszéről gr. Mikó, Gorove és Tisza Lajos volt közlekedési miniszterek ; Hollán Ernő, gr. Szapáry Gyula volt közlekedési államtitkárok s Hieronymy jelenlegi államtikár; továbbá gr. Lónyay s Kerkapoly volt pénzügyminiszterek, úgyszintén Thomen, Weninger (szakértő) Hidegbéry, Fakh, Rohrmüller urak, s a keleti vasút ig. tanácsa, valamint az angol-osztrák bank, s illetőleg ennek igazgatója, Mayer ur. Warringot illetőleg majd akkor hoznak határozatot, ha mindezen személyiségeket kihallgatták. Tervben volt egyes ig. tanácsosok és kormánybiztosok kihallgattatása is , de ezt elejtették, minthogy az ig. tanács egyetemlegesen felelős, a kormánybiztosokért pedig a kormány viseli a felelősséget. Budapest, 1674. Szerda, febr. 25. Szerkesztési iroda t Barátok tere, Athenaeum-épület I. emelet A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. —‘Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. A szász egyetem tiltakozási tényének bírálata, ti. lássuk.Mi ellen tiltakozik a szász egyetem 34 tagja. Először a szász székek és vidékek municipalis egysége megsemmisítése ellen. Mi a municipium a magyar államalkotmány szerint? Határozzuk meg azt, s a kérdés oldva van. Municipium az 1848-iki magyarországi VII. és erdélyi I—II. t. czikkek kelése óta Erdélyben volt a hét vármegye, két vidék, öt székely és kilencz szász szék és két vidék, az öt szab. kir. város, 13 kiváltságos mezőváros. 1861 után még ilyenekké lettek: Fogaras, Kézdi-Vásárhely, Naszódvidék ... A municipium más neve törvényhatóság, juris dietió, s tesz egy teljes közigazgatási organismussal biró vármegyét, vidéket, széket, várost, melynek főispánja, főkapitánya, főkirálybirája, királybirája és székbirája, polgármestere, tisztviselő kara, képviselete és tanácsa van, mely önkormányzati joggal bir, rendes jövedelemmel s állandó alappal bír, árvaügyeit intézi, adót fizet, katonát állít, rendőrséget tart fenn, utat csinál, tisztviselőit választja s az országgyűlésre képviselőt küld, szóval, mint egy alkotmányosan elismert önálló politikai testület és országos törvényhatóság, mint egy erkölcsi és politikai individuum folytonosan létezik, mint ilyen el van ismerve s a jurisdictio minden attribútumait bírja. A ki Erdély alkotmányát s alkotmányos ország-szerkezetét ismeri: ilyennek tudja-e, ilyen municipium, ilyen politikai egység, ilyen önálló jurisdictio, törvényhatóság-e a kilencz szék és két vidék együttesen ? Elé jő-e a municipium az 1791-ki 11. t. czikkben, mely elősorolja az országgyűlés alkotó részeit? Elé jő-e az 1848-ki m. országi VII. és erdélyi II. t. czikkben ? A municipium imént elősorolt attiibutumaival birt-e a királyföld in concreto ?! Hát curiatim votumát nem eltörölte-e az idézett 1791-ki 11. t. ez. ? Hát nem fejenkénti volt-e a szavazás Erdély országgyűlésén ? Ha a királyföld nem volt municipium, nem volt egysége, s ha nem volt, a b. n. miniszte nem semmisíthette meg. Másodszor, tiltakozik a szász nemzeti egyetem törvényes hatásköre s a szászföld (?) municipális joga megsemmisítése ellen. Mi az egyetem törvényes hatásköre ? Tisztázzuk ki ezt s a fogalomzavar azonnal elenyészik . . . Egyetlenegy erdélyi írott törvény formulázza a hatáskört a kis ország egész múlt,életében, az 1791. XIII. t. ez., mely szó szerint ez: »Ő felsége helybenhagyásával a szász nemzet is, annak egyeteme, a székek s vidékek, sz. kir. városok, kiváltságos mezővárosok, községei s tanácsai — úgy tisztviselőiknek a törvény szerint őket illető választása, mint politikai, gazdasági és a törvényes közigazgatás tekintetében, törvényes és a Leopold-hitlevéllel megegyező állapotában megtartatik.« Ámde a hivatolt Leopold-hitlevél III. pontjában csak e hat szó van a szász nemzetiből: »a szász nemzet municipalis törvényeit megerősitjük,« — a municipalis törvény pedig az 1578-ban Báthori István erdélyi fejedelemtől adott szász magánjogi törvénykönyv, mely a tisztviselők választásáról, a perek folyásáról, osztályról, gyámságról, örökösödésről, szóval magánjogi kérdésekről szól. A szász nemzeti egyetem 1848-ig az idézett XIII. t. cz. értelmét követve a törvényes gyakorlat szerint[egyébbe nem vegyült, mint 1) ispánja a székek s vidékek választására ügyelt, a kir. kormányszéknél tanácsos s előadó volt és ezért 2000 frtot húzott, május és Katalin-napkor egyetemi gyűlést tartott, oda a székekből s vidékekből behívott két-két követtel a fontosabb közigazgatási ügyeket, királyföldi határegyenetlenségeket, legkivált pedig a kir. kormányszéki rendeleteket elintézte, a székek, székek s testületek oda felhívott ügyeit igazította — ez volt politikai közigazgatási teendője; továbbá 2) a szász törvényhatóságokból apellált perekben ítélt mint másodbíróság — ez volt törvényes jogköre; végre 3) a két bírák jószágai jövedelmét s később az egyetemi fogarasi és nemzeti főpénztárt kezeltette, a számadásokat ellenőrizte, a jövedelmek hovafordításában a kir. kormányszék és fejedelmi udvar intéző befolyása mellett elhatározta — ez volt gazdasági teendője. Semmi közjogi cselekvénybe avatkozni soha joga nem volt, nem is merte azt tenni, hiszen csak egy századdal ezelőtt egyeztek bele Erdély többi nemzetei, hogy ne neveztessenek peculiumnak, hogy Alma helyett Inclyta natio legyen czime, hogy a kincstár ne bánjék velők úgy, mint a fiscus alattvalóival, hogy fiai a titkárságnál magasabb hivatalokig is alkalmaztassanak stb. — Régen a szász jellem egyik fővonása volt az eszély és sze V4ixxyadg______________-------------- - v» .___ Az érintett törvényes hatáskörből az 1868-ki XLIII. t. ez. 11. §-a elvette a törvényes functiot, de a más kettő máig fennáll, a tisztválasztást és belügyi igazgatásban való közvetítést az egyetem ispánja által most is gyakorolja, a VII bírák s nemzeti főpénztár jövedelmeiről intézkedik; tán előleges engedély nélkül intézi azt s még jegyzőkönyveit s számadásait sem terjeszti föl. Ezekből a belügyminiszteri rendelet semmit el nem vont, tehát törvényes hatáskörét meg nem semmisítette, csak amit a törvényeken felülemelkedve ragadtak volt magukhoz, annak állotta útját, eltiltotta egyedül az ország nagy politikai kérdéseiben a közjogi dolgokban való törvénytervek készítését, kívánságokat és követeléseket, azért, mert a törvényjavaslatok készítésével az alkotmány szerint a miniszter köteles, nem a municipiumok, annyival kevesebbé pedig oly testület, mely a municipium attribútumaival egyátalában nem bir, a törvény által egészen egyébre van hivatva, s melynek követelési joga a kormánnyal s parlamenttel szemben nincs. Hogy pedig az egyetemnek törvényes hatáskörébe visszaterelése által a miniszter a szász föld municipális jogát semmítette volna meg, az alaptalan, a minisztert, a törvényt és a testvérnemzeteket sértő állítás, mert az a föld, amiről szó van, királyföld, minden ott lakó egyenjogú honpolgárok édes szülötteföldje, melyen 150,000 szásznál kétszer több román, magyar, székely és izraelita lakik,a kiket az 1848-ik évi törvények a legelső szász particiussal egyenlő politikai jogúvá emeltek, épen úgy, mint a legutolsó szász földmives egyenlő politikai jogaira nézve a legfőbb születésű magyar aristokratával. Azután pedig a királyföldnek van 11 municipiuma, azok képviselői a parlamentben ülnek, otthon beligazgatását mindenik önállóan viszi, tiszt- és képviselőválasztási jogaikat élvezik, tehát a királyföld politikai jogait a miniszteri rendelet nem is érintette. Harmadszor, tiltakozik a törvényhozásnak a szász nemzeti vagyon iránt czélba vett törvényes intézkedése ellen. A múlt gyakorlata ebben is tájékozást nyújt. Nézzük, mi volt az? A múlt század épen középéig a VII birák jószágai jövedelmét vették a székek, vidékek tisztviselői pénzül és terményekben, olykor napszámmunkában ; a begyült dézsmák, robotváltságdijak, haszonbérek, allodialis termények árai Szebenben a VII birák által, de sajátképen a szebeni allodialis pénztárak által kezeltettek VII birák pénztárai név alatt a szebenvárosi pénztárral együtt, felügyelője volt a királybíró és egyszersmind nemzeti ispán is volt; ezenkívül a szász törvényhatóságok évenként meghatározott összeggel járultak a közre, s ebből lett az egyetemi pénztár, később a fogarasi uradalom megszerzése után alakult a harmadik vagy a fogarasi jószágok pénztára, mely a 11 törvényhatóság részvétével szerzett birtok jövedelmeiből állván, nemzeti közpénztárnak tekintetett. A VH birák közt nem volt eleinte Brassó, Besztercze, Medgyes városok bírája és Szerdahelynek bírája. Azonban idővel ezek is mind a VII birák közé számláltattak s minden jövededelemből részesültek. Hogy kezeltettek e pénztárak ? Mikre s ki engedelmével fordittattak a jövedelmek? Vagy tán mint a magyar nemes a maga tulajdonával tehetett vele az egyetem tetszése szerint akármit ? Szabad keze volt az ispánnak és egyetemnek, vagy a kormány és fejedelem szigorú ellenőrízése alatt állott? Mindezekre a levéltárak adataiban tiszta felelet található. A szász VII bírák pénztárának valamint a nemzeti pénztárnak is lesz kezelése a kir. kormányszék utján az udvar tudomására jővén, legelsőben 1753-ban, azután 1795. végre 1802. az egyetem pénztárai költségére kir. biztos neveztetett ki a bajok kinyomozására és orvoslására. Első eredménye a lett, hogy a szász tisztviselők természetben vámfizetéseik és mellékjövedelmeik megszüntettetvén, 1754. állandó pénzfizetés határoztatott számukra az udvar által a kir. kormányszék utján, s el lön rendelve, hogy azon jószágok haszonbérbe adatván,a jövedelmek egy igazgatótestület által kezeltessenek, a tisztviselők a pénztárból vegyék fizetésöket; 1768. felvilágosítást kér az udvar a Vli birák jószágai állásáról, s azok jövedelme hova fordításáról, minek következtében 1770. az ispánnak meg lön rendelve, hogy a szász pénztári számadások általa történt megvizsgáltatása után, terjesztessenek fel a kir. kormányszéki számvevőséghez felülvizsgálás végett; 1773. ismét az lön rendelve, hogy az egyetem kimutatást küldjön fel: 1) Saját bevételeiről és kiadásairól, 2) a VII birákéról, 3) a szász székek, 4) a városokéiól, 5) a falukéról; ugyanakkor a szász nemzeti egyetemnek a számadások megvizsgálásában való részvétele szabályoztatott, s miután a kir. kormányszéki számvevőség azokat felülvizsgálta, a kormányszék véleménye kíséretében az udvarhoz terjesztése rendeltetett; 1774. az egyetem pénztáráról előleges költségvetés felküldése rendeltetik, s a kimutatásokból kitűnik, hogy Szebenben királybírót, polgármestert, a szék és város tiszteit a város majorsági pénztárából fizették; ugyanakkor rendelte az udvar, hogy a kir. kormányszék adjon tervet a szász tisztviselők fizetéséről; 1775. viszont azt határozta, hogy minden szász allodialis számadást s mind a múltra, mind jövőre nézve a kir. kormányszéki számvevőség vizsgáljon meg; ugyanez évben az udvar megparancsolja, hogy a kir. kormányszék nyomoztassa ki: a szász nemzet miért fizeti az eddig házipénztárából tett kiadásait allodialis jövedelmeiből? 1788. ismét megújította az udvar ama határozatot, hogy a szász városok tisztviselői fizettessenek allodialis jövedelmeikből, s fizetési segélyt — Adjutum Salariale — ne húzzanak; 1791. meghatároztatott hogy a fogarasi és VII. birák jószágai jövedelmeit ne kezelje a Szebenvárosi allodialis pénztárnok, hanem egy önálló külön egyén, fölöslegéből szegény szász és oláh ekklezsiáknak templomok és iskolák építtessenek; 1801. a szász nemzeti pénztárak kimutatásának felküldése rendeltetik; 1805. pedig az, hogy a szász nemzeti pénztárakból mind a XI. törvényhatóságnak évenkint közigazgatási szükségei fedezésére ezer-ezer forint adassák; 1808. és 1816. az egyetem engedélyt kért arra, hogy külegyetemeken tanuló szász ifjaknak stipendiumot adhasson, s evégre 1809. 50,000 frt tőkésittetett is, oly feltétellel, hogy a kiket az egyetem felküldeni akar, a kir. kormányszéknek névszerint jelentse be; 1811. a fogarasi uradalom jövedelmeiből a 11 szász törvényhatóság közigazgatási költségeire ismét ezer-ezer forint rendeltetett; ugyanez évben az egyetemi követek namiiliai megkétszeresitésére kért. egyetem engedélyt; 1817. a szász törvényhatóságok tisztviselőinek saját majorsági pénztáraikból fizetése az udvar által szabályoztatott; 1832. meghatározza a kir. kormányszék, hogy ezentúl az egyetemi pénztárakból való minden rendszeresített kiadásnál tétessék ki az utalványozó rendelet száma, önkényes kiadásokat pedig az egyetem tenni ne merészeljen; 1833. az úgynevezett egyetemi pénztár megszüntettetett; 1839. megengedi az udvar, hogy a bécsi műegyetemen egy szász ifjú festészetet, 1841. hogy ugyanott egy magasb mértani tanuljon, s a végre stipendium is jön utalványozva; 1843. kérte az egyetem, hogy Szebenben a köznemzeti pénztárból jogi tanszéket állíthasson. . . . Sőt nem csak a jövedelmek ügyét állandóul a kormány intézte, de hogy azok természetéről meggyőződhessék, 1776—77-ben és 1787-ben felkérte a VII. birák adományleveleit, azokat véleményadás végett kiadta a kir. közigazgatóságnak, 1787-ben azok felküldettek az udvarhoz, s ennek következtében lett aztán 1788-ban az a rendelet kibocsátva, hogy a szász városok kötelesek a magok tisztviselőiket saját majorság jövedelmeikből fizetni. 1770-ben július 18-án kelt udvari rendelet azt tartja, hogy mivel a szász VII birák Lotorezrét és Verestornyot nem tartják jó állapotban, hanem elhanyagolják, kiváltságuk semmisittessék meg, s a nekik adott faluk a koronának adassanak vissza. Az egész 120 év alatt egyetlen nagyobb politikai cselekvényét mutatják a levéltári adatok a szász egyetemnek, a würtembergi német bevándorlást, melynek 2—300 elámított külföldi lett szomorú áldozatja. Ezer tény mutatja a kormánynak a szász nemzeti vagyon és jövedelmei miként kezelésére s hová fordítására való szakadatlan ellenőriző és intéző befolyását. Nem volt abban korlátlan ur a szász egyetem, mert az nem olyan magántulajdon, mint egy donatárius nemesé vagy városé. A nemes fiait nem csalhatja meg. A város érdekei ellen nem cselekedhetik. De egy oly testületi vagyon, mely hét birtokosé, egynek kezelése alatt visszaélésre könnyen ad alkalmat. A minthogy adott is, Szeben város visszaélt a VII. birák közös vagyona kezelésével, s azért vette a kormány ellenőrizése alá. V. László azon föld minden polgárának és lakójának tette adományát, s az egyetem mégis egy századig kizárá a román, magyar és székely polgárokat e jövedelmekből. 1848 után ennek igy lenni nem szabad. Vagy hazugság a jogegyenlőség Magyarországon, vagy a románoknak és magyaroknak a 11 királyföldi törvényhatóság közvagyonai jövedelméből aránylag osztozniok kell. Nem hiszem, hogy legyen valaki, aki ezek után is illetéktelennek mondhassa a m. kir. belügyminiszter azon eljárását, hogy a királyföldi törvényhatóságok vagyonügyét nem egyoldalúlag közigazgatási úton, de a törvényhozás utján minden érdekeltek részvétével tartja elintézendőnek. Negyedszer, tiltakozik az egyetem 34 tagja és törvénytelennek s jogellenesnek nyilatkoztatja a miniszter rendeletét azért, hogy az egyetemtől oly tárgyak feletti tanácskozás jogát veszi el, melyek annak alkotmányos hatáskörében állanak. Ez a két első pont alatti téves állítás változott kifejezésű ismétlése. Én az amazok tárgyában mondottakra hivatkozni elégnek, az ismétlést fölöslegesnek látom. A tiltakozási pontokat megelőző tényelőadás is hasonlóul alaptalan és ferdített, sőt úgy látszik, vagy jogviszonyainkat nem ismerő papi egyének műve, vagy czélja a dolgokat nem ismerők tévútra vivése. A van mondva, hogy a 9 szék és 2 vidék összmunicipium volta a Leopold hitlevél III. pontjában és 1791. XIII. erdélyi törvényczikkben mint»sérthetlen« törvényelv van kimondva. Nincs azokban efféléről egy szó is. Mondva van, hogy a magyarországi és erdélyi alkudozások 1848-ban szintén biztosították ezt. Amaz alkudozások két positiv eredménye a magyarországi VII. és erdélyi I. és II. törvényczikk. De e törvények az egyesülés jogalapjává a teljes politikai jogegyenlőséget tették, ami evvel ellentétben nincs, mindennek fentartását, ami ellentétben áll, mindennek alkotmányos útra való átalakítását helyezvén kilátásba. Ebben sincs afféle, a mit a tiltakozók felemlitnek. Az 1868. XLIII. tezikkben is a törvényen és szerződéseken alapuló jogok csak általánosságban vannak említve, a mi alatt az erdélyi közjog egész_^ összesége értetik; de hogy evvel azon közjognak a fenforgó speciális szász jogérdekre vonatkozó részéről annak alapjog természetes meg nem változtathatósága ki lenne mondva, ezt állítni józan ésszel nem lehet. Mondva van ott, hogy a vonatkozó s fentebb idézett törvényekben az egyetem mint a szász municipális törvény kiegészítő része van megemlítve s biztosítva. Ez is tévfogalom. Mi a municipalis törvény? fennebb elő volt adva; az a 810 ívnyi magánjogi codex, melynek diplomatikus neve : »STATUTA seu JUS MUNICIPALS NATIONIS SAXONICAE« ott az Approbata és Compilata végén, melynek tartalmát fennebb ismertettem , csak annyiban neveztetik a 9 szék és két vidékének, mert magánjogi némely ügyeiket ezek szerint és nem a nemesi jellegű vármegyei s székelyföldi törvények és törvényes eljárás szerint intézték el. Az összmunicipalitás ezen symbolumát és kapcsát azonban szász polgártársaink már 1852—54 ben az osztrák összbirodalomnak áldozatul vitték volt. Ezt tehát most megsemmisíteni nem lehetett. Mondva van ott, hogy a szász egyetem, mint a nemzet együttes képviselete még 1872-ben előterjesztette az akkori miniszternek a királyföld municipalis és községi rendezéséről készített munkálatát, s abban a maga kívánságait és követeléseit tudomására adta bekannt gegeben; bár a királyföld összeségét megillető több történelmi jogairól lemondott, s a municipalis és községi jogok csak azon összegét tartotta fenn, amelyek minden más egyes municipiumot megilletnek, mégis a miniszter e tárgyban máig előterjesztést az országgyűlésen nem tett. Már a korona egy tanácsosával, egy miniszterrel szemben egy egyetemről való ilyen hangon tartott beszéden vagy csak mosolyogni lehet, vagy a szerepek borzasztó összecserélését és teljes fogalomzavarodást kell constatálnunk. Ha az egyetem nem összmunicipium — a mint kimutattam — hogy kivánhat s követelhet magának avagy csak egy jotta municipium-jogot? ha azt soha sem gyakorolt eddig, hogyan kivánhatja s követelheti a székelyek és románok jogegyenlősége sértésével ? Csak annyit kiván s követel — úgymond — amennyit bármelyik más municipium. De ezt is Hogyan—rom.a, mikor vnem municipium; és hogyan mondhatja, hogy több történelmi jogairól lemondott, hiszen az erdélyi jogtörténelem az egyetemnek semminemű históriai jogát nem ismeri, positív törvényes jogait mi is bírja, amennyiben a törvény meg nem változtatta; és aztán minő modor az a kívánás és követelés modora, az a tudomásul adás! Miféle fogalma van a correlatioról az egyetemnek, hogy ő felsége a király egyik miniszterével ily hangon érintkezik, hogy kívánj mikor petitionálásra van utalva,követel, mikor azt a felsőbbek iránti tisztelet meg nem engedi. Még csak a van hátra, hogy a szász egyetem parancsoljon rá a magyar kormányra, hogy vagy követeléseinek eleget tegyen, vagy felmondja az engedelmességet s bevádolja valamely európai nagyhatalomnak. Valóban a legkevesebb és legkiméletesebb volt, a mit a miniszter ily tárgyban és ily eljárással szemben a szász egyetemi Bekanntgabe-val szemben tett. A vallási rkvizis Európában. — Renan Ernőtől. — (Negyedik közlemény.) Az állam azt teljesen ignorálja, ki az igazi katholikus; két párt jelenik meg előtte, hivatkozván ez elnevezés jogosítványaira. Mit tehet az állam ? összeszámítja a két párt híveit, és a számok aránya szerint megosztja köztük a jogosítványokat. E szabály, mely a gyakorlatban a könnyítés minden nemével járhat, épen nem az volt, melyet Poroszország elfogadott. A győzelem a leghelyesebb felfogást is megzavarja. Németország, mely abban tölti életét, hogy bírálja a franczia történelmet, s mely a közben annyi helyes észleletetlen, úgy látszik mégis el akarja követni XIV. Lajos és I. Napóleon hibáit. E két uralkodó legnagyobb hibája volt, hogy túlvitte az állameszme fogalmát, s ennek folytán vallási üldözésekig ragadtatott. Bismarck és a német hazafiak épen úgy okoskodnak mint ők. A protestantizmus, így szólt XV. Lajos, árt államom egységének ; a protestánsok nem annyira francziák, mint többi alattvalóim ; összeköttetéseik vannak a külföldön azokkal, akik úgy gondolkoznak mint ők ; vallási elveik ellenzésre utalják őket kormányommal szemben, el kell hát nyomni őket.« Ha a »protestáns« szó helyébe a katholikust tesszük, teljesen a porosz kormány által az ultramontánokkal szemben követett politika indokolására találunk. Néhány felvilágosult ember igazolására, kitársulva látunk szintén e politikához csatlakozva, meg kell jegyeznünk, hogy a szabadelvű politika inkább ízlésük szerint lett volna, de a pietista párt ellenkezése a házasság világivá tétele ellen kényszeríté őket kevésbé korrekt eszközökhöz nyúlni, hogy az ókatholikusoknak tűrhető helyzet biztosíttassék. Ez igaz, csakhogy később tértek a rendszabályra, mellyel kezdeni kellett volna s mely idejében használva magában is majdnem kielégitő leendett. Mit tett a porosz kormány, a helyett, hogy biztosítsa az ókatholikusoknak a szabadságot, a melyre szükségük volt ? Nyugtalanította a katolikusokat, kik elfogadták a zsinat határozatát, s kik igen nagy többségben voltak. Oly tábori lelkészeket, s hittanárokat alkalmazva, a kik az érsek daczára, nem fogadták el az uj hitszakaszt. Nem mondjuk mi, mintha e lelkészek s e tanárok a legcsekélyebb hibát