A Hon, 1876. február (14. évfolyam, 25-49. szám)

1876-02-01 / 25. szám

s ezokon közzététetik. Azon utczákban, a­melyeken a menet elvonul, katonaság fog képezni sorfalat. Hoz­závetőleges összeállítás szerint a gyászkíséretben 56 törvényhatóság és 100 egyesület és testület lesz kép­viselve. Szombaton, e hó 5-dikén, reggeli 10 órakor, ugyanakkor tehát, mikor a budapesti belvárosi temp­lomban Deák requiemje tartatik, Zsedényi egy­házi főgondnok felhívására, melyet az ágostai hitv. evangélikusok négy superintendenséhez intézett, — e felekezetek mindazon városaiban, a hol superin­­tendesi székhely van, tehát Pozsonyban, Győrött, Rozsnyón és Békés-Csabán, gyászisteni tisztelet fog tartatni a nagy halottért. A bécsi egyetem fekete tábláján a ma­gyar tanulók felhívást tűztek ki, mely a hallgatókat felhívja a Deák Ferencz temetésén való megjelenés­re s annak módozatai megvitatására. »Az írók és művészek társasága« által folyó hó 5-ére tervezett tánczvigalom, a nagy nemzeti gyász miatt február hó 16-ára halasztatott el. Jegyeket válthatni 13-áig a nemzeti színház pa­lotájában, a kör helyiségében 1 fő emelet 8. sz., azon­túl a nemzeti szállodában. Deák koporsóján csak a király, a királyné, az országgyűlés és a főváros koszorúi lesznek elhe­lyezve. Viszhangok az országból. Zágráb, jan. 31. A mai lapok részvétteljes hangon nyilatkoznak a magyar nemzet súlyos vesz­teségéről. Molinárynál minden csütörtökön tartatni szokott sok­et .Deák halála folytán beál­lott országos gyász miatt« — úgymond a hivatalos jelentés, — elhalasztatott. Kresztics or­szággyűlési elnök táviratilag fölszólita a magyar or­szággyűlés horvát tagjait megjelenésre a gyászszer­tartáson. Jászberény, jan. 31. Deák Ferencz hazánk nagy fia halála alkalmából Jászberény városa egy­előre akként intézkedett, hogy minden középületen gyászzászló tétetett ki, nemkülönben folyó hó 9-éig bezárólag minden nap délelőtt 11 órakor valameny­­nyi templom nagy harangjaival egy negyed óráig tartó harangozását rendelte meg, egyszersmind a­ vá­­rosi hatóság a polgármester elnöklete alatt küldött­­ségileg vesz részt a végtisztelet megadásánál. Szatmár, jan. 31. Szatmár város ma tartott bizottsági közgyűlését Böszörményi polgármester Deák Ferencz elhunytáról tett jelentéssel nyitotta meg. A gyászhir leverő hatása folytán a gyűlés elha­lasztatott s a bizottmány tagjai a székesegyházban Schlauch püspök által a nagy halottért tartott gyászmisén vettek részt. Városunk Deák temetésén küldöttek által fog képviseltetni; e napon minden felekezet templomában a hatósági és állami tisztségek s összes polgári egyesületek résztvevőse mellett gyászszertartás leend s minden nyilvá­nos üzlet és mulatság szünetelni fog. Szeged, jan. 31. Szabadelvű körünk Deák em­lékét és érdemeit közgyülésileg megörökítvén, ápolá­sáért Széll Kálmán családjának köszönő iratot hatá­rozott. A temetésnél képviseletre 30 tagot küldött ki és koszorút a koporsóra. Emlékbeszéd kidolgozá­sára Szabadost, költeményre pedig Nagy Sándort kérte föl. Fiuméból mai kelettel veszszük a következő táviratot : A törvényhatóság mai rendkívüli közgyűlésén elhatároztatott, hogy Fiume városa Deák temetésén a podesta és Peretti képviselő által fogja magát kép­viseltetni. Előre látva, hogy a háladatos nemzet az elhunytnak méltó emléket fog emelni, a bizott­sági közgyűlés e czélra már ma ezer forintot szavazott meg. Az összes népességnél a legszo­­morubb hangulat uralkodik s a nyilvános és sok ma­gánépület gyászzászlókkal van díszítve, A külföldi lapokban. A cseh lapok, úgy a »Pokrok«, mint a »Národni Listy« is Deák Ferencz életrajzának szen­telik vezérczikkeiket. Méltó és érdemelt hálával adóz­nak emlékének. Ez utóbbi röviden annak életfolya­mát elősorolva, Szécsényivel és Kossuthtal hasonlítja össze, állítván, hogy Deák a lángészt, a teremtő erőt s messze ható terveket illetve, az említett két ál­lamférfi mögött marad, de a nyugodt megfontolást, a mély elmét, a pontos és világos ítélő tehetséget és a politikai bölcseséget illetve, Deáknak Magyaror­szágban nem volt párja. Mikor fog köztünk is oly férfiú születni, — végzi be a cseh lap — mint Deák volt ? A »Journal des Debate« vasárnapi szá­ma Deákról, mint nagy férfiúról s kitűnő államról­ A „HON“ TÁRCZÁJA. Racine nőalakjai. (Rogeard előadása.) Racine műveiben legnagyobb tehetséget fejt ki a szerelem és a nők festésében. Az ő legjobb színmű­veiben a nők sokkal kiválóbb alakok, mint a férfiak. Mert neki a női szív tanulmányozására és jellemzé­sére, érzelmeinek, szenvedélyeinek visszadására volt természetes hajlama és tehetsége. Származik ez : 1. Saját természete gyöngédségéből. 2. Azon kor divat­jából, melyben élt, melynek fő foglalatossága a ga­­lanterie, a szerelem volt. Az ifjú király udvara volt en­nek központja. 3. Mint már emlitettük : saját, külö­nös természetéből, mely képesíté őt, hogy a legnehe­zebb lélektani feladatot: a női szív tanulmányozását. S a legfinomabb bonczolással tegye meg és tárja azt elénk, legrejtettebb részeiben, leggyöngédebb szá­laiban. Mert, ha csak a szerelmet kívánja vala rajzolni Racine, erre használhatott volna férfialakokat is. De a férfi szivet , dicsőség és a k­iélet is elfoglalja, holott, ha egyszer a szerelem meghódítá a női szivet, kizáró­lagosan uralkodik abban. Ezért választja ő is, mint Euripedes, a nőt darabjai hősévé. Racinenak tizen­egy darabjából leszámítva a két elsőt (»Thebaide« és »Alexandre«), melyeket csak vázlatoknak lehet te­kinteni, a megmaradt kilenc­ből hatban még a czím­­szerepet is nők viszik, ezek : Iphigenia, Berenice, Phedra, Andromaque, Eszther és Athalie; a másik háromban pedig a főalakok nők, ezek : Roxane, Mo­­nimee és Agrippina. Ez alakjai teremtésére befolyt az, hogy Racine, mint ember őszinte, mint művész bámulandó és mégis szerencsétlen úgy, mint ember és művész egyaránt. Ő őszinte keresztyén és monarchista volt, sőt nemessé­gére is sokat adott. Czimerében egy patkány és egy hattyú volt (állítólag ebből G­rat­cygne-ből lett­­ Racine), ő igen durva kifejezésnek tarta az előbbit és levakartatta czimeréből a patkányt.­­ Tudjuk, hogy ő egyszersmind udvari hystoriografe is volt, de történeti feljegyzéseiben semmi tehetséget nem tanú­sított, elégették azokat, csak az 1672-iki hadjárat le­írásából maradt fel egy részlet, ebből látszik, hogy egy kis satyrizáló tehetségen kívül, egyebet kifejteni nem tudott. Irt még a »Port Royal« ról egy rövid történetet és a »Szent« ház által sugallt vallásos énekeket és ódákat. De mindez költői érdemét nem emeli. Gyermekeit ugyan vallásosan nevelte, több fiá­ból pap lett, Lajos fiából igen középszerű költő, ki­nek tehetségénél nagyobb volt ambitiója, úgy, hogy midőn Voltaire »Zaire«-ját olvasá, egy versszaknál felkiáltott, hogy azt tőle vette Voltaire, mire a mel­lette ülő abbé elment hozzá, hogy adja vissza a Ra­cine Lajos versét. Mindez az öreg Racinenak dicsőségére nem vá­lik, a­mint, hogy nem lett irodalmi oskolája sem di­csőségévé , mert 150 év alatt számos utánzója, csak névleg volt klassikus, tehetséget egyik sem ta­núsított.­­ Ezért bár a classicitás típusa, Racine egy­maga áll. És páratlanul tudja festeni mindazt az érzelmet, a­mi csak a női szívet elfoglalja, kitűnő alakjai van­nak : a testvéri, leányi, anyai szeretet, az üde, ártat­lan, a szenvedélyes, bűnös szerelem képviseletére, a női honszerelemre és hatalom vágyásra egyaránt. A leányi szeretet páratlan példánya: Iphi­genia. Őt atyja (Agamemnon), feláldozni, anyja megmenteni akarja és ő egész resignatióval, sőt kész­séggel engedelmeskedik atyjának, megmondja neki anyja, Clytemnestra kétségbeesésére, hogy szívesen adja életét, megelégedetten hal meg és »vissza­adom neked mind­azt a vért, mit tőled kaptam.« A tulajdonképeni szűzi szerelmet képviseli Ju­­nie Brittanicusban, továbbá Iphigenia, Berenice és Monimee Mitridatesben. »Berenice« egy ver­seny eredménye. Az orleansi herczegnőnek jött az a szeszélye, hogy felszólítsa az öreg Corneillet és Ra­­cinet, hogy ugyanazon tárgyról írjanak. Az ered­mény nagyon különböző lett. Corneille írt egy szá­raz hideg hangon tartott tragoediát, holott Racine »Berenice«-je a gyöngédség maga, finom, nőies da­rab , de nem színpadra való, mert egyátalában nincs benne cselekvénye: a hely és idő tökéletesen összeol­vad, egy szobában, változatlanul foly le az egész da­rab, inkább elégia, mint színmű. Tárgyát az egésznek Suetoniusnak azon feljegyzése képezi, hogy Titus Berenicet bár szerette és általa szeretteték, eltávo­­lítá magától, mindkettőjük hajlama ellenére (invitus invitam). Ebből csinál Racine 5 felvonást. És az mégis érdekkel bír, mert leírásai, érzelemfestései varázserővel bírnak. De az antique tárgy moderni­zálva van. Egészen XIV. Lajos társadalma tükrö­­zik abban vissza, úgy a felfogásban, mint a leírá­sokban és a társalgási nyelvben. Midőn Berenice egy éji ünnepélyt leír, a tolongó népet, a szép kertet, a lobogó lángokat és ezek közt a »fenséges jelensé­get«, melyben lehetetlen, hogy mindenki urát fel ne ismerje, akkor nem Titus és Roma, hanem XIV. Lajos és Versailles van festve. Mennyire asszonyias kifejezés az, mely egy férfi (Titus«.) »kedves jelen­létéről« »és bájairól« beszél; de ez XIV. Lajos ud­varában divatos volt. Monimee, Mithridatesben, még gyöngédebb alak. Ez alakjával Racine ki akarta fejezni összes gyöngédségét és magával a darabbal versenyezni akart Corneille-el. De Corneille fenntartja az er­kölcsi nagyságot, míg Racine Mithridatese tanúsít ugyan férfias erélyt a római hatalom ellenében, de a végén elsülyed a szerelem és féltékenség által és csaknem komikus, midőn fia Xiphares javára lemond arájáról, Monimeeról. De e nő tökéletes alak. A kö­telesség köti Mithridateshez, mégis erélyt, önállást tanúsít vele szemben; a szenvedélyes szerelem vonja Xiphareshez, mégis azt mondja ennek »kerülj!« Igen, mert az erélyes nő fél mindentől és nem botlik meg semmiben«, míg más nők épen megforditva tesznek, Hermione (»Andromaque«-ban) a tiltott vétkes szerelmét képviseli, titkon szereti Orestest és erre szerelme halált hoz, Pyrrhus irányában kaczér (ez is mutatja, hogy ez alak is modernizálva van, mert az ókori nők kaczérok nem voltak), szenvedélyes mind­végig és midőn elválik Pyrrhustól, megmondja »menj, esküdj másnak hűséget, mint nekem esküd­tél, de ne hidd, hogy Hermionera találsz.« Roxane is Amurat helyett, ennek fivérét Bajazetet szereti, ez pedig, eleinte Atalide-ot. Ebben van egy önálló férfi alak is, ez: Acomat, a nagy ve­zér, ki Amuratot megbuktatni akarja és cselszövénye tárgyává teszi a titkos szerelmet. Az ő és a Joad alakja (Esztherben) versenyez csak Racine női alak­jainak nagyságával, a többi férfi csak báb. A vétkes szerelem halált hoz Bajazetre is. Az anyai szeretetnek két eltérő, de egyenlően kitűnő képviselője van Racineban. Az egyik : Andromaque, a másik: Clitemnestra. Andro­maque, Pyrrhus rabja, de ez szereti őt és ő erre a szerelemre számít, hogy fiát megszabadítsa, mi egyet­len czélja. De Racine e darabjaiban egészen a 17-ik század franczia társadalmát tükrözi vissza. Pyrrhus a régi fogalmak szerint könnyen elbánhatott volna rabjával, ezt kényszeríthette volna, hogy nejévé le­gyen, de Racine művében ered utána, szeszélyeinek alá­veti magát, lovagias, modern és a nő kac­érko­­dik vele. Azonban mind­végig erényes, egyetlen ér­zelemnek , az anyai szeretetnek hódol. Clitemnestra is anya, de más jellemű. Dühös, szenvedélyes, az ő küzdelme férje ellen, saját házá­­ban van, hogy leányát , Iphigeniát megmentse az áldozattól. A honszerelmet, Racine női közt, két alak kép­viseli. Az egyik jelentéktelen, de gyöngéd vonásokkal van alakítva: ez Axiane (Alexandreban) másik Esther. Az ő hazafisága, honleányi szerelme vallásos érzésből ered ; az ő­ czélje a templomfelszaba­­dítás. Dominálja a vallásos érzés. Szóval: zsidó hazafiság. E műben is csekély a cselekvény. De an­nál szebb, úgy­szólván páratlan a stylus. A cselek­vény hiányán kívül még egy másik főhibája e műnek, hogy nincs benne valószínűség. Athalie a hatalomra vágyó nőt képviseli. Undok eszközöket használ czéljaira. Egy egész ki­rályi családot kiölet. Racine e művét egészen átlen­gi a bibliai szellem. Ő, midőn a szin irdalommal sza­kított, 20 évet szentelt a biblia tanulmányozásának és e tanulmányt leginkább Athalieban adta vissza, noha Esther is annak eredménye volt. És Athalie csakugyan, Racine legremekebb alakja. Bámulja azt Voltaire és isteníti Lamartine. Ez azt mondja, hogy az egész világirodalom ilyent még nem teremtett, szerencsésnek mondja a franczia nemzetet, hogy az a mű francziául íratott, mert az isteni nyelven van írva ! De Racine műveinek közös jellemvonása ebben is meg van, átalánosságokban vész el. Úgyszólván abstrakt darab. Ez a 17-ik század irodalmára különben átalában illik. E mellett gyakran áldozza fel a történeti hűséget is, így pl. Estherből egészen más alakot teremt, a­milyen az a történelemben. Ezt is megmodernizálta, csinált belőle egy gyöngéd, finom alakot, mely maga a jóság , holott a biblia szerint két nap alatt 150 ezer ember feláldozását követeli és a harmadik nap ellensége fiait akasz­tatja fel. Meglehet, hogy ez is ép azon indokból történt, a­miért Eszterből és Athalieból a szerel­­met is egészen kihagyta. Igen, mert ő e két darabot a st.-cyri leánynövelde számára irta Maintenon asz­szony felkérésére. Itt ugyanis, a növendékeknek leg­előbb Brignon asszony irt darabokat, de ezek alatt elaludtak. Ekkor előadták egyszer Racine Androma­­que-ját, azonban ennek szerelemteljes részeit oly szépen, oly szenvedélylyel adták a kisasszonyok, hogy a további előadást Maintenon asszony betiltotta, így aztán az ő kérésére jött létre : Eszther és Athalie, szerelem nélkül. E darabok is egészen az udvar mintaképére vannak csinálva. Még az alakokat is meg lehet ismerni. Esther Maintenon asszony ; Assuerus, XIV. Lajos ; Aman nem más, mint Mon­­tespan marquis, Mardocheus pedig a »nagy« Arnauld; Esther barátnéi a st.-cyri növendékek. Racineban is megvan, minden kitűnőségei da­czára, a klassikus oskola minden hibája, ő typussá lön, 150 évig utánozták; de utánzói nem bírtak az ő tehetségeivel, és igy a »hamis genre ban jót terem­teni, mint ő, nem tudának. Mert az tagadhatatlan, hogy a klassikus oskola hamis alapon állott, midőn irodalmi theoriája a következő nagy hibákban szen­­vedett. 1. Az akczió­ kerülése, a­mi a darabokat unal­massá teszi. 2. A tulajdon­nevek kerülése, a­mi peri­­frázisra vezetett. Sőt 3. Kerülik a szoros értelemben vett költészetet is vagyis az életteljes alakokat és benső érzelmeket, még Racine alakjai sem igen domborodnak ki és stílusában annyira kerülve van a közvetlenség, hogy St.­Beuve találóan mondta: »Racine közel j­ó a prózához.« Vagy, mint Regnier mondta a rosz költőkről, a klassikusok is »rímelnek prózában.« Hiányzik az élő személy ezeknél, Raci­­nenál is csak a nők élnek, a férfiak nagyon fádak, unalmasak, nyugodtak, keveset cselekesznek, hallga­tagok, míg a nők szenvedélyesek. Természetes, hogy utánzói a nőket is olyanokká tették. Ezért volt találó egy franczia kritikus meg­jegyzése. A klassikusok alakjai mindig ünnepélyesek, de nem élők; ezek nem emberek, nem fáradnak, nem éheznek, nem szomjaznak, csak mérget isznak és saját gyermekeiket eszik meg. Ez Racine alakjaira is illik. És ilyen a Staffage is. A versaillesi mesterkélt faso­rok, vízesések, tritonok hatása csak eleinte megnye­rő, azután unalmat kelt az emberben : ilyenek a Ra­cine leírásai is. Mindezek daczára, és daczára exclu­siv classicitásának, nyelvezete merev epuratiójának , az ő művei örökre szépek maradnak, azáltal a mi va­lóban nagy azokban, kis mi ez ? A női szerelem és női alakjai nagyszerűsége. Márról emlékezik meg, kinek köszönheti Magyaror­szág újjászületését. Boldognak mondja a nagy férfiút, hogy művének diadalát megérhette. Az augsburgi »Allgemeine Zeitung« elbeszélvén Deák utolsó óráit későbbre ígéri műkö­dése részletes ismertetését s most csak azt emeli ki, hogy e nagy férfiút, mint Cavournál s Washington­nál is történt, az egész nemzet gyászolja, s hogy ő e gyászt valóban megérdemli, mert csak nemzetének s nem önmagának élt. Apró hírek. Deák Ferencz végtisztelete a­­ ka­­­má­­b­ól az osztrák államvasut vonalán f.é. febr. hó - án Bécsből Budapestre, valamint Temesvárról Buda­pestre — a legtöbb közbenső állomásokon való meg­szakítással — egy-egy külön vonat fog közlekedni. Ezen vonat Bécsből estek­ 10 órakor elindulván, febr. 3-án reggeli 7 óra 35 perczkor Budapestre ér­kezik. — Az elindulás Temesvárról estek­ 10 óra 25 perczkor, az érkezés Budapesten február 3 án reggeli 8 óra 27 perczkor történik. A menetdíj mindhárom kocsiosztályra nézve 50 százalékkal lejebb szállíttatott. A visszautazásra szóló menetjegyek érvénye az összes személyvonatoknál a futárvonatok kivéte­lével­­, kizárólag febr. hó 7-kéig terjed. A pesti asztalos ipartársulat testületileg lesz képviselve Deák temetésén. A budapesti »Albina« czimü román lap idei 6. száma gyászkeretben jelent meg, meleg sorok­ban emlékezik meg Deákról s igy végzi czikkét: »Legyen hantja könnyű és emléke örök.« Az ág. hitv. evang. gyülekezet népiskoláiban a második félévi tanfolyam a közbe­jött országos gyászesemény miatt nem csütörtökön f. hó 3-án, hanem pénteken f. hó 4-én veszi kezdetét, miről a növendékek t. ez. szüleit ezennel tisztelettel értesíti­­ a népiskola igazgatósága. Egyúttal följe­gyezzük, hogy a temetés napján egyik fővárosi isko­lában sem lesz előadás. A déli vasúttársaság, hogy a Deák Ferencz ünnepélyes temetésén való részvevést meg­könnyítse, valamennyi magyar és horvát állomásai­ról Budapestre és vissza 50 százalék menetár­­leengedést engedélyez. Ezen árleengedés az ideutazásra február 1-től február 2-ig éjjel bezá­rólag és a visszautazásra Budapestről február 7-re estéiig érvényes. Egy kártyavető jóslata. Egyszer, na­gyon régen, midőn Deák Ferencz életteljes fiatal em­ber volt, egy szabadban töltött mulatság alkalmával megyei tiszttársainak egy czigány kártyát, sorsot ve­tett ; a boldogult Deákra is rájött a sor, bár nem örömmel adta rá magát, hogy meghallgassa a barna jóst. Ez azt jósla neki, hogy nagy ember lesz belőle, de azért nem fog­­­ágyban meghalni. A jóslat va­lóban teljesült: Deák Ferencz nagy ember lett s nem ágyban, hanem karos­székben halt meg. A budapesti ügyvédjelöltek és jog­gyakornokok egyesületének január 30-án tartott közgyűlésén elnök Haydin Károly indítványa folytán határoztatott, miszerint Deák Ferencz nagy hazánk­fia végtiszteletének megadásánál a testület bizottsá­gilag is képviseltessék, mely czélból kiküldettek Haydin Károly elnöklete alatt : dr. Strasser Lajos, Oláh György, Kollár Lajos, Gortvay Bertalan. Február 3-án, mint Deák Ferencz teme­tése napján úgy a legfőbb törvényszékek, mint egyéb bíróságoknál a tárgyalások felfüggesztetnek. K­e­h­i­d­á­n tegnap óta a toronyban s a kas­télyon fekete lobogó leng. Az ottani intelligentia el­határozta, hogy a kastélyben egy művész által Deák­nak reliefképét állíttatják fel, alája egy márvány­táblát helyeznek, melybe e szavak vésetnek: »Deák Ferencz lakháza.« A kastély tulajdonosa, Ba­­ranyi úr fedezi a költségeket. A leleplezés nagy ün­nepéllyel fog véghezvitetni. A szabad­kőmivesek az ő volt ha test­vérüknek koporsójára szintén készülnek koszorút le­tenni. A bécsi »magyar egyesület« Deák Ferenczért az ottani kapuczinusok templomában gyászisteni tiszteletet tartat. A magyar athleticai club teg­­napi közgyűlésén határozatba menvén, hogy az egye­sület a haza bölcse Deák Ferencz temetésén testüle­tileg vesz részt, alulirt titkárság felhívja a club min­den tagját, hogy e végett folyó hó 3-án d. e. 9—10 óra közt, a tagsági jelvényt, mely gyászba vonandó, mellékre tűzve, a lovarda helyiségében összegyűlni szíveskedjenek, hogy onnan a temetésre testületileg induljanak. Az elnökség nevében Császár F. titkár. A megyékből több küldöttség érkezett Deák Ferencz temetési gyászünnepélyére. A ven­déglők tömve vannak s előre lefoglalva. Egyes kül­döttségeket magánházakban fognak elhelyezni. A pesti szr. nőegyesületnek ma tartott választmányi ülésében az elnökség indítványa folytán elhatároztatott, hogy az egyesület »Deák Ferencz nagy hazánkfia dicső emlékezetének meg­örökítésére leányárvaházában egy Deák Fe­­r­e­n­c­z-a­l­a­p­i­t­v­á­n­y­t fog létesíteni. A vég­tisztességnél az egyesület küldöttség által lesz kép­viselve, mely a koporsóra koszorút fog letenni. A»Grafic« és »Illust. London News­ czímű képes angol lapok rajzoló correspondensei Deák Ferencz temetése alkalmából fővárosunkba ér­keztek. A budapesti kereskedelmi és iparkamara Kochmeister Frigyes elnö­kének gyöngélkedése folytán S­chossberger Zsigmond alelnökének elnöklete alatt tegnap tartott ülésében elhatározta, hogy a Deák Ferencz nagy hazánkfia temetésénél egy az alelnök vezetése alatt mindkét osztály képviselőiből és a titkárból álló kül­döttség által részt veend és mindkét kereskedelmi grémium, továbbá a kereskedelmi csarnok, a Lloyd társulat és az áru- és értéktőzsde képviselői egyetem­­legesen a nagy hazafi sírjára egy koszorút teend le. A franczia szenátus. A franczia szenátusnak 300 tagja lesz. Hetvenötöt ezek közül élethossziglan megvá­lasztott a múlt assemblee; a hátralevő 225 megválasztása tegnapra volt kitűzve. A táv­írda 219 választás eredményéről értesít (a hátralevő hat hely a franczia gyarmatok vá­lasztása, a­honnét még hír nem érkezhetett) A 219 megválasztott közül a kormány által ajánlott jelölt 130 volt; a kormány által nem ajánlott bonapartista volt 8; balközépi 15, határozott köztársasági és radikális 63. A nemzetgyűlés által választott 75 sze­nátor közül a republikánus árnyalatokhoz tartozott 65, ezekhez hozzá számítva a most megválasztott köztársaságiakat, összesen het­­vennyolc­at, a határozottan republikánus sze­nátorok száma 13- re rúg. Ezekkel szemben áll: a nemzetgyűlés által megválasztott 15 monarchista, a tegnap megválasztott 8 bonapartista, s végül a 130 kormányjelölt, kiket ma említ a távíró, együtt 153, vagyis a fentebbi 139 számmal szemben 14 szónyi többség. Ha tehát a franczia terminológia határo­zott lenne és szabatos ; ha az ember tudhat­ná, hogy az »Agence Havas« közvetítette sür­gönyök rejtelmes mélyén mi lakik : egész biz­tonsággal utalhatnánk rá, hogy a szenátus többsége — habár csekély többsége — a je­len államformának ellensége s hogy igy az nem is leend tartós életű. A kombinácziók egész sora fűződhetnek e tényhez. Maga az, hogy az u. n. konzervativizmus szenátusi képviselőinek tömb­ét nem a reak­­czionáriusnak gúnyolt 71-ki parlamentből nyerő, hanem egyenesen a községi tanácsok által alakult választói testületektől, könnye­dén arra lenne magyarázható, hogy a fran­czia közszellem monarchikusabb magánál a volt kamaránál. Továbbá az a tény, hogy e kormánytöbbségben elzüllött kisebbségben vannak a bonapartisták, kézzel foghatólag utalna arra, hogy a netán bekövetkezendő restauráczió mily irányban nem történhet­nék. Végül könnyen lenne ez a választási eredmény prognosztikánul vehető a jövő hó közepén végrehajtandó átalános képviselői választások politikai jellege iránt s mindebből szépen kiczirkalmazhatná az ember — mint az egyenlet három ismert tényezőjéből a ne­gyedik ismeretlent — a politikai alakulást, mely a franczia nemzetre a legközelebbi jö­vőben vár. Az ismert tényező azonban mind e per­­czig előttünk voltakép egy se oly bizonyos, mint a minőnek első pillanatra látszik. A büszkén hangzó szó: »a kormány által aján­lott jelölt« — s ilyeneknek mond a tudósítás 130-at a megválasztottak közül, — nem tud­ni mily mérvben rejt maga közt oly eleme­ket, melyek a köztársasági párthoz hajlan­dók; a félhivatalos táviró természetesen a kormány által ajánlottak közt nem tesz kü­lönbséget s igy e részben, ha csak e 130 em­ber jelentéktelen hányadát, — mondjuk egy tizedét — szuppenáljuk olyanokat, kik nem a monarchikus táborba, hanem a Dufaure- Lay-féle köztársasági árnyalathoz tartoznak, s mint ilyenek lőnek a kormány által ajánlot­takká: a monarchikus koalíczió előbb kimuta­tott többsége rögtön fiktió lesz s egy republi­kánus, habár csekély számú többségnek ad helyet. S ha így van, nem lehetetlen egy »mi­niszterválság« rögtön a kihirdetett választási diadal után. Emlékeztetnünk kell itt arra is, hogy a jelen kormány programmját voltakép sem monarchikus, sem republikánus elvek nem képezték, hanem egy konzervatív szellemű kísérlet a jelen köztársasági alkotmánynyal. Ha e programmnak adott a tegnapi nap 130 szavazatot, akkor csak a republikánus tovább­fejlődés hívei vannak csekély számmal ki­sebbségben, de nem a republikánus állam­forma ellenes többségben. Ekként változnak a kombinácziók, a­mint a politikai szótár egyes szavait így vagy úgy fordítja le magyarra az ember. Egy azon­ban bizonyos. S ez az, hogy erős, hatalmas, kompakt többsége a senatusnak nincs. Nincs egyik irányában sem. S ez nem ki­­csinylendő veszedelem. Ha a választás esélyei úgy találnák ma­gukkal hozni, hogy a nemzetgyűlés elemei is így vegyüljenek , akkor készek lehetnénk számtalan kísérletre, fondorlatra, melyek az államélet legfontosb kérdései közül pártszem­pontból űzetnek. S a­mint az assemblée múlt ülésszakai alatt láttuk, egy-egy megindult áramlat művét halomra döntené az ellenkező irányzat rövid idő múlva való túlsúlyba ke­rülése s félő, hogy a legnagyobb érdekek ilyetén koczkajátékáért a nemzet csakhamar megadná a vezeklést azon a téren is, a­hol a politikai consolidálás műve az idén oly nagy sikereket idézett elő, értve az anyagi tért. E­z azonban nem valósinű. A nemzet­gyűlés a direkt átalános szavazatjogon épül,­­ a választási törvény a felvilágosult, urbánus elem iránt is igazságosabb, mint a szenátusi, mely Párisnak ép úgy csak egy szenátorvá­lasztó kiküldésére ad jogot, mint az utolsó bretagnei apró községnek, hol az egyedüli olvasni tudó ember : a pap. Mindez a nemzetgyűlési választásokra nézve nagyon biztató Buffet bukása, ki egész szenvedélylyel ragaszkodott vosgesi jelöltsé­géhez, arra mutat, hogy a hivatalos befolyás békéi is annyira­ mennyire megtörvek, s így a demokratikus Francziaország a direkt vá­lasztás urnáinál küldhet még oly képviselő­házat, mely a republikánus haladás azon cse­metéjét, mely a februári alkotmányban rejlik, sudaras fává növelheti. S akkor, legyen bár a legroszabb érte­lemben veendő a mai táviratok eredménye, a franczia köztársaság híveinek nincs miért ret­tegniük, mert ha egy tizennégy főnyi több­ség élni merne is az alkotmány legsarkala­­tosb elveinek felforgatása iránt biztosított kezdeményezési jogával, nem mehetne az to­vább a kezdeményezésnél, a miben találhat­nának örömöt a jelen kormány reakczioná­rius támaszai közül a frondeai­ok, de még a komolyan számbavehető monarchikusok is alig. S ez a megoldás lenne legelőnyösb mint Francziaország, úgy Európa jövőjére. KÜLÖNFÉLÉK. — Az orsz. m. iparegyesület gyár­­ipari szakosztálya jan. 29-én tartott ülésében az uj ügyrend értelmében újjáalakult. A szakosztály elnökévé Ráth Károly, alelnökévé Volny József, jegy­zőjévé Kraus­, Lajos választatott meg. A szakosztály választmányába meg választattak: Adler Károly, Landauer Ede, Kölber Alajos, Ungár Ignác­, Oetl Antal és Tabermann L.­­ A szakosztály rendes havi gyűlései minden hó 2-ik hétfőjén, vagy ha akkor aka­dály merülne fel, 3-ik hétfőjén d. u. 5 órakor hatá­­roztatnak tartatni. A napirend többi tárgyaira térve, az egyesület igazgatója előterjesztette az egyesület­nek a diszérmekre vonatkozó rendszabály­át, mely szerint a szakosztálynak joga van 3 érdemesült tele­pet ajánlani. A szakosztály némely tagjai erre több telepet hoztak javaslatba, melyek mindegyikére szak­értő bizottság küldetett ki a végből, hogy a megbi­­rálásra szükséges adatokat megszerezze. A jövő gyű­lés napirendjére az iparpolitikai emlékirat tárgyá­ban érkezett válaszok tárgyalása tűzetett ki. — Deák Ferencznek sikerült arczképét adta ki színezett kőnyomásban Posner. Az arczképét zöld babérkoszorú környezi, s alatta Deáknak jól talált aláírása olvasható. A féliv nagyságú kép ára 1 frt 30 kr s a bejövendő tiszta jövedelem a buda­pesti két árvaház javára fog fordittatni.­­ A Budapesten tartózkodó szepesiek február hó - án, azaz vasárnapon este 8 órakor a »Hungária« nagy szálloda kis ter­mében egy szepesi egyesület alakításának czéljából közgyűlést tartanak, melyen az ideiglenes bizottság által kidolgozott alapszabályok fognak előterjesztet­ni megvitatás végett. A szepesieket minél nagyobb számmal a közgyűlésen megjelenni kéri a,­, alakuló szepesi egyesület id. bizottsága. — A zálogház egy évi forgalma. A m. kir. zálogházban a múlt 75-ki évben bezálogo­­sitottak volt: 374,035 darabot 3,225,407 frt érték­ben, kiváltatott 370,228 darab 3,299,092 frt érték­ben. Kamatkép befolyt 278,262 frt. Legkevesebb tárgy zálogosittatott el február hóban : 27,838 ; a legtöbb november hóban : 34,628 darab. — Egy uj Uctatius. Beregből írják a »Mármaros«-nak, hogy egy szászokai paraszt, meg­unva az ottani zsidók uzsoráskodásait, iszonyú tettre határozta magát. Kiszolgált tüzér lévén, sziklai nyár­fából egy ágyút készített, azt megvasalta s még leb­­bentyüvel is ellátta. Mikor azután a zsidók szomba­ton imádkozni összegyűltek, a paraszt erősen meg­töltött ágyúját az ablakon keresztül közéjük irányzá, de a vasdarabok, szegek s más primitiv ágyutöltelék­­kel saturált ágyú az elsütéskor egészen más irányt vett, s ekként semmi élő­lényben kárt nem okozott. Jelenleg Actatius collegája ágyústól együtt a be­regszászi törvényszék börtönében gondolkodik az ágyukészités nehéz mesterségéről. — A vízállás. A Duna vize folyton apa­dóban van, s az árvizveszély úgy látszik, hogy leg­alább egy időre eltávozott a fővárostól. A dunagőz­­hajózási társulat mai tudósításai a következők: Budapest, jan. 31. Reggel 20 hideg. A viz 4.6 méter; apadás 10 cm. — V­ácz jan. 30. Viz apad; a hideg 1°. — Nagymaros, jan. 30. A viz 13 cm.-rel esett. A jég 1° hidegnél változatlan. — G­ö­n g­ő, jan. 30. A viz lassan emelkedik 5° hideg­nél csekély zaj. — B­é­c­s, jan. 30. A viz változat­lan 94 cm. a zérus alatt. 5° hideg. — Linz, jan. 29. 70 hideg, erős jégzaj. — Promontor jan. 30. A viz folyton apad; most 5 cm.-en áll. — Paks, jan. 30. A viz keveset változott, magassága 4,11 m. A jég szilárd s szekerekkel járható. A fővárosban a zsilipeknél fölállított szivattyúk, bár a víz 15 lábnál már alacsonyabban áll, még mindig szakadatlanul dolgoznak.­­ Több budapesti szállító és ke­reskedő folyamodott a pénzügyminiszterhez, hogy hozza nyilvánosság elé azon szállítók és kereskedők neveit, a­kik a hírhedt vámcsempészet által compro­­mittálva lettek, e kérésre pedig az ösztönözte őket, hogy ha ezek névsora titokban marad, az ő hitelük is csonkítva lesz, mert senki sem tudja, kik voltak a bűnösök.­­ A vízsűtésre vonatkozólag a főv. tanács Felsmann József, Roller Mátyás Wolkenberg Gyula, Clauser Vitályos, Pritzel János és Barczen János iskolaigazgatókhoz, továbbá a városházi fel­ügyelőhöz és Reich J. erzsébet téri kioszk bérlőhez egy szabályutasítást küldött, melynek főbb pontjai a következők : A fűtés középnagyságú szén alkalmazá­sa mellett reggeli 6—1/2 - kor kezdődjék a víznek 40 °-nál csekélyebb s 50­ °-nál nagyobb (R.) hőmér­­sékkel bírnia nem szabad. Kemény téli időben a fű­tés este is, jóllehet csekélyebb mérvben történjék, va­lamint hosszas szünidőkben sem szabad a fűtést beszüntetni, nehogy a víz megfagyjon, miután ebből a legnagyobb szerencsétlenség támadhatna. A kályha

Next