A Hon, 1876. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-22 / 93. szám
sek megvitatására kerül a dolog, hogy elmondhassák majdan: »amit mi kívánunk, azt nem csak magunk kívánjuk, nemcsak az ország egy töredéke, mely most tán többség, de a viszonyok fordultával kisebbséggé lehet;de kívánja az egész ország, a nemzet, mely más kérdésekben szakadhat sok felé, de a mellett, amit mi, mint kivánataink minimumát formuláztunk, úgy áll, mint egy ember s a biblia szerint el fogja vágni azt a tagját, mely ennél kevesebb követeléssel az egészet megbotránkoztatná.« Tette azért, hogy elmondhassa isten és ember előtt: »Kne itt állunk, az ország választottaiak választottai, kikre az uralkodó is kiterjeszté bizalmát, összefoglaltuk a föltételeket, melyek nélkül meg nem élhetünk, de melyek megadása nektek nem árthat, csak használ. Hiszen az még nem is minden, amihez szentesített törvény szerint kétségbe nem vonható jogunk van; — adjátok meg ezt legalább és elvállaljuk a felelősséget, hogy ez a kevéssel beérő magyar nemzet beérje vele, mert ez a legkevesebb, a mivel beérheti. Ha megtagadjátok, — nem találtok egy másik Magyarországot , melylyel alkudozzatok, mert Magyarország mi vagyunk. De ezzel a Magyarországgal alkudhattok, mert az el fog menni addig a határig, amelyen túllépnie már öngyilkosság volna. Azért történt a fúzió, hogy a megoldatlanul maradt gazdasági kérdésekben a kormány szája által Magyarország beszélhessen. Nem akartunk pártot tartani rezerváltan, melyet a másiknak elestével előtérbe állíthassunk. Minden reményünket erre tettük föl s ha bíztunk ebben a pártban és kormányában — másfelől teljes jóhiszeműséggel, becsületes őszinte hittel közeledtünk az osztrák fél felé, melyről föltettük, hogy szövetségünket, barátságunkat megbecsüli. A szabadelvű párt és a szabadelvű kormány létesítésének pillanatától kezdve él bizonyítványait adó mérsékletének és jóindulatának, mely méltán ejthette álmélkodásba a szemlélőt s bámulatba ejthette volna magukat az osztrákokat, ha bizonyos dolgok iránt ki nem veszett volna belőlök az érzék s szemek színvakságal megverve nincs. Valahányszor az alkudozásra vonatkozó kérdések egyike másika iránt interpelláció történt az ország házában, oly nyilatkozatok hallatszottak válaszul a miniszterek padjairól, melyeknél fényesebb tanúbizonyságok nem voltak képzelhetők az osztrákokkal kötött szövetségünk őszintesége, lojalitása s zavartalan föntartásának szándéka mellett . Annyira ment a dolog, hogy a hevesebb vérűek úgy találták, hogy a kormány nyilatkozataival megelégedni több joga van Ausztriának, mint a magyaroknak s vádak emelkedtek már nem csak a túlzóbb párttöredékben, de magában a pártban is, melyek annak a felfogásnak adtak kifejezést, hogy a magyar kormány már a kiindulási pont megválasztásánál tovább ment, mint ameddig, véleményük szerint, mennie szabad volt. A kormány fejének a gyanúsítások és szemrehányások egész özönét kellett elviselnie; vádolták elv föladással, következetlenséggel, sőt árulással is. Viselte a vádakat férfiasan, mint kevés ember viselt ily vádakat békével valaha. S a leghevesebb megtámadtatások közepette nem rettegett kijelenteni a legrebellisebb hirű kerületek egyikének választó közönsége előtt mondott programmbeszédében, hogy ő szakítást s az osztrák szövetséges fél ellen viselendő nemzetgazdasági háborút nem akar. A magyar közönség egy része zúgott, másik elégedetlen hallgatással vonult vissza, a magyar kormány ilyetén nyilatkozataira s a többi legfölebb megnyugodott azokban és várt. De volt mégis a ki ujjongott s örömében nem tudott hova lenni: — az osztrák közvélemény. Odáig ment a dolog, hogy már szinte emberfölötti varázshatalomnak kellett tulajdonítani, hogy a magyar kormány az osztrákok szép szemének mosolyáért népszerűségének idehaza kárát nem vallotta. Kezdődtek az előleges alkudozások, előbb Budapesten, majd Bécsben. Ki kételkedett volna benne, hogy ama coulans, előzékeny magatartás mellett, minőt a magyar kormány férfiai tanúsítottak, s minőt csak az ország roppant többségére támaszkodó kormány tanúsíthatott, kielégítő megállapodásra fognak vezetni az alkudozások. Nem vezettek. Még akkor eszünkbe se jutott m revségét vádolni az osztrákokat. Hiszen ezek az alkudozások csak előlegesek. Ez még csak az első szó, majd az utolsónál lesz alkalmunk meggyőződni a kölcsönös jóakaratról. íme megérkezett az utolsó szó is. Több heti keserves alkudozás után. Az a jóakarat, az a barátságos indulat, melylyel Bécs felé közeledtünk, nem talált jobb fogadtatásra, mintha Corvin Mátyás hadaival közeledtünk volna feléjök. Jóhiszeműségünk csak nevetséges naivitásnak bizonyult. Mondják, hogy a sas el nem ereszti prédáját, míg el nem verik. Mi elég bátrak voltunk azt hinni, hogy a sasok közül kivétel a kétfejű. Pedig a történet megtaníthatott volna rá, hogy kivétel csak annyiban, amennyiben kétszerte oly falánk. Maguk viselete nem tanított meg nagyobb óvatosságra. Dőreségünkben azt hittük, hogy a jó tett ha nem méltányosságra, az igazságosságra legalább kötelezi azt, akivel jót tettünk. Azt hittük Ausztria megemlékezik arról, mi lett volna belőle, ha most tíz éve ki akarjuk zsákmányolni kárukkal javunkra a helyzetet. Eszünkbe sem jutott. Nem érdemül említjük föl, de ők a mi helyzetünkben bizonyára nem haboztak volna megtenni azt, amint nem haboznának most sem, midőn azt hiszik, hogy ők az erősebbek. Politikai okokból fogadták el az 1867-i kiegyezést is, mondják. De hát megszűntek már e politikai okok ? Nem Magyarországban fekszik most is a monarchia ereje ? Hát azt a félholdat, ami Ausztria Magyarország nélkül lenne a mappán, nem könnyebben törné darabokra bármelyik szomszéd, mint azt ott Európa keletén ? Míg mi bizony ő nélküle is a leghatalmasabb nemzet lennénk a Duna mentén. De hát ők bíznak, a mi nagylelkűségünkben. És nem számítanak roszul. Nem hagyjuk összetörni őket, mert törvényt szegnénk akkor, azt pedig nem akarjuk. De igen is akarjuk azt, hogy ők is tanulják meg tisztelni azt tőlünk s midőn a törvény az osztrák-magyar monarchia két államának önállóságot biztosit, ne erőszakoljanak oly dolgokat, melyekbe Magyarország öngyilkosság nélkül nem egyezhet bele soha. Mi tőlük nem kívánunk egyebet, mint hogy az igazságba egyezzenek bele, de ezt az egyet követelik, s hiszszük is, hogy az utolsó órában eszükre térnek. És ez az utolsó óra közel van. Ha ez egyszer ütött s eredmény nélkül ütött: nincs a világon fórum, nincs az a történelem, mely felmentse őket a felelősség alól azokért a következményekért, melyekbe vakságukban magukat is, minket is beletaszítottak. Törs Kálmán: Mustár pasa Gackóba visszavonult,Miksice várát élelem nélkül hagyván. R a g u s a, ápr. 19. A felkelők fényes győzelmet arattak. A török hadsereg, Niksicsbe be nem hatolhatván s az élelmiszereket is Presperiában visszahagyván, hat napi heves küzdelem után Krsztacba visszavonult. Zimonics serege a török seregnek Gackóba való visszavonulása elé akadályokat gördit. A török consulnak azt jelenték, hogy Mukhtar mint győztes vonult vissza Gackóba, az élelmiszereket Greszjekában hagyván. A törökök tizennégyezer felkelőről beszélnek, azelőtt a felkelők számát igen kevésre becsülték. Hazugság, hogy csak 31 török veszett volna el. C e t i n y e, apr. 19. Mukhtar pasa teljesen tönkretéve, múlt hétfőn Greszjekáról Nozdrába vonult vissza. Onnan a felkelők által űzetve, múlt kedden éjjel Gackóba ért, Niksics várat nem is érinthetvén meg. Az élelmiszerek egy része a felkelők által elvétetett a törököktől, a többi pedig maguk a törökök által felemésztetett. Új roham készül Niksics mellett.A felkelők fegyverkészen várják Mukhtar pasát Miksics alatt. A felkelők hadi ereje, újabb adatok szerint, melyeket a »P. C.« hiteles forrásból merít, a következő összeállítást tünteti elő: Socha Lázár vezérlete alatt áll,100 ember, kik 250 Snider , 400 Wenzel fegyverrel, 300 minió karabélylyal és több régi puskával vannak felfegyverezve. 850 ember áll Zimonics pápa parancsnoksága alatt, kik 150 török Snider, 100 Wenzel-fegyverrel és régi puskákkal vannak ellátva. 1200—1300 ember állt az elesett Bacenicset helyettesítő kapitány alatt, kik 280 török Wenzel-fegyverrel vannak ellátva. 1500 ember van kisebb csapatokba felosztva Obren, Yukalovics és Melintije parancsnoksága alatt, leginkább régi puskákkal felfegyverkezve. Végül 450 ember van Pavlovics Peko vezérlete alatt, kik a felkelők szívét képezik. E csapat kezdetben 800 főből állott, de folytonos veszteségek által leolvadt. Végül apró bandák vannak, külföldiek parancsnoksága alatt, melyekre azonban maguk a felkelők sem fektetnek nagy súlyt. A felkelők összes hadi ereje 4500 —5000 emberből áll, kik 700 Snider, 1500 Wenzel, néhány más rendszerű hátultöltő és régi fegyverekkel vannak ellátva. A török haderő március közepén 23,000—25,000 emberből állott. Ennyi maradt meg abból a 40 ezer emberből, kik a törökök által a harcztérre hozattak. A többi elveszett. A török csapatok támadólag egyetlen egyszer léptek fel az egész felkelés folyama alatt. A török hadi szervezetet eléggé jellemzi azon körülmény, hogy midőn hivatalos adatok szerint Henry Martiny-rendszerű fegyver osztatott szét a hadseregben, ily fegyverek közül egyetlenegy sem volt látható egész Herczegoviában, noha konstantinápolyi csapatok is vettek részt a hadi műveletekben. A legutóbbi küzdelmekről a ragusai török főconsul következő, kissé rejtélyes s a helyzetnek meg nem felelő közleményt adott ki. Tegnap, ápril 18-án két táviratot kaptam. Az első Mukhtar pasának a lázadók fölötti diadalát tudatta velem, a második következő részleteket jelentett: Mukhtar diadalmasan visszatért Gackóba, miután hat nap alatt hat ütközetet vívott, melyek mindnyájan a törökök előnyére végződtek. A hadseregnek 31 halottja, 76 sebesültje van. A lázadók száma 14.000 volt, fele részben montenegróiakból állt, 800 embert vesztettek. Minthogy bizonyos táviratok parancsolólag kívánták a fegyverszünet meghosszabbítását, Mukhtar visszatért Gackóba, miután az élelmiszert Presjeka erődben letette, mely két órányira van Niksicstől. Ezen hírek megerősítik a Znahovból jött jelentést. Mindemellett nem bírom az ellenségeskedések ujabbi megszüntetését megmagyarázni, sem azt, ki kérte és ki adta meg a fegyverszünetet. Mukhtar visszatérése, úgy látszik, a fegyverszünet feltétlen elfogadását jelenti. Danis Effendi főconsul. A boszniai felkelésről írják, hogy Risovac környékén a felkelők és a törökök között csata vivatott, melynek eredményéről azonban határozott hírek nem érkeztek. A legutóbbi tudósítások szerint Risovacnál legalább 6000 török állott, kik kitartóan és hősiesen küzdöttek, de nem voltak képesek a felkelőket elfoglalt positióikból kiverni. — 15-én délelőtt a szerencse már a felkelők részére hatolt, kik végre heves küzdelem után a délutáni órákban a törököket visszaverték. A boszniaiak diadalhíreit, kik e hírek fogalmazásával néhány közöttük tartózkodó hírlapírót bíztak meg, nagy elővigyázattal kell ugyan fogadni, de a körülmények odamutatnak, hogy a felkelők diadalhíre ezúttal mégis tényeken alapszik. A törökök e harcz után Banjaluka felé vonultak vissza, s csak 1800 ember jutott Noviba. A felkelők számos fegyvert, hadiszert, lovat és szivasmarhát ejtettek zsákmányul. A felkelők különben maguk is legalább 550 embert vesztettek. Legújabban ismét a felkelők által kivívott diadalokról merültek fel hírek. A villajet viszonyai mind komolyabb alakot öltenek. A felkelés a tartomány középpontja felé terjed s úgy látszik, hogy a felkelők már Banjalukát fenyegetik. A porta, úgy látszik, nem képes több katonát e pontokra küldeni. A mohamedán lakosság csüggedni kezd. Bulgáriából jelentik, hogy ott nagy számmal fordulnak meg emissáriusok, kik a népet felkelésre buzdítják. A kormány kezdetben nem sokat gondolt e kísérletekkel, mi onnan is kiderül, hogy a szerb határpontokról a csapatok visszavonuttak. Amint ezt az izgatók észrevették, kétszeres erővel láttak munkájukhoz s csakugyan sikerült is nekik Ruszjuk és Balkán között egy kis csapatot, mely azonban alig áll 120 főből, szervezni. Más pontokról is gyanús mozgalmakat jelentenek. A béke azonban mindeddig nincs megzavarva s az ottani vali Konstantinápolyból kért segédcsapatokat, melyekkel a nyugalmat fenn fogja tartani. Ha Bulgáriában a lázadás kitör, ez csak külbefolyásoknak lesz tulajdonítható. Állítják , hogy Bukarestből, hol egy állandó forradalmi bizottság székel, nagy erőfeszítések téteznek, hogy Bulgária a mozgalomba belevonassék. Fegyverek is átcsempésztetnek a határon. A romániai kormány azonban ismételve a legmegnyugtatóbb nyilatkozatokat tette az iránt, hogy nem fogja megengedni, hogy a béke Bulgáriában Románia földjéről intézett törekvések által megzavartassék. Halására kimondatik, hogy amennyiben a jelzálog szőlő,s kölcsönvevő tartozik kimutatni, hogy szőlője mivelés alatt van, továbbá a jégkár ellen 5 évre tartozik azt a kölcsönösszeg erejéig a gyámpénztár javára bizosítani. A további szakaszokból a lényegesebbeket a következőkben közöljük. A kikölcsönözhető összeg minimuma 300 frt, a maximuma 30.000 frt. Ha azonban pl. egy özvegy apa vesz kölcsönt a gyámpénztárból, olyanformán hogy fiának ott bent levő vagyona meghaladja a 30.000 frtot, akkor ennek a megállapított maximumnál nagyobb összeget is lehet kölcsönadni, természetesen csak úgy ha saját vagyonából megfelelő biztosítékot képes a kölcsönre bekebeleztetni A jelzálog becslése bíróilag eszközöltetik, azonban Mátyás indítványára elhatároztatik, hogy ezenkívül a tanács is köteles a jelzálogot megbecsülni, mivel a bírói becslés Mátyás szavai szerint nem mindig megbízható. A tervezetben azon esetre ha az adós pontatlanul fizet, a kölcsönösszegnek megfelelő kötbér szedetése javasoltatik. Ezt a közgyűlésen többen ellenzik és a közgyűlés a tervezet e pontját csakugyan el is veti , e helyett elhatározza, hogy csődbejutás vagy más hitelező által való árvereltetés esetén 300 frtnyi kölcsön után 50 ft, 301—500 ft után 100 frt, 501—1000 ft után 150 ft fog bekebeleztetni a gyámpénztár javára biztosítékul. A kölcsönért beadott kérvények elintézése, illetőleg a kért összeg megszavazására vonatkozólag a szabálytervezet azt javasolja, hogy az »rendszerint sorrendben történjék.« E kétséges visszaélésekre alkalmat adó fogalmazás több felszólalásra és módosításra adott okot. Végre Br 6di indítványára a szöveg így állapíttatott meg: »a kölcsönösszeg megszavazása a folyamodványok beérkeztének sorrendje szerint történik«. A szabályt hitelesíttetvén legközelebb föl fog terjesztetni a belügyminiszterhez. A napirend következő tárgya a zálogüzletek rendezéséről a jog és iparrendészeti bizottságok által kidolgozott szabályjavaslat. Ez azonban az idő előhaladottsága miatt ma nem tárgyaltathatván a legközelebbi közgyűlés napirendjére újból ki fog tűzetni. — A közgyűlés ezzel befejeztetett. *) China: dob, a vendéglős barátságos véleményéről tanúskodó azon megjegyzésére, hogy »ön nem fog innen semmit elvenni«, tagadólag válaszolván, kiment a szabadba a reggelit bevárandó. A környék, melyet látott, vad volt, de nem festői. Előtte a hegy mintegy nyolczszáz láb magas le- ■hetett, s csak egy részét képezte a hosszú, szakadat- tan vadon erdővel benőtt hegyláncznak, mely a folyó mentén húzódott. A korcsma megett és a zugó folyó túlsó oldalán egy másik fennlapos erdővel benőtt ■ hegyláncz vonult tova, és ép úgy nézett ki, mint az I előbbeni. Maga Ilium első tekintetre elég öreg volt arra, hogy enyészetnek induljon, és ha valamit nyert az által, hogy a vasútnak fa- és vízállomásává lett, az csak a piszoknak és emészthetlenségnek egy újabb neme volt. P. Dusenheimer barátságtalan csapszékének ajtajánál állva, midőn a vonat megállt vizet meríteni, az utazó közönség részéről soha nem részesült más kegyben, mint hogy tréfás megjegyzéseket tettek az ő személyére vonatkozólag. Legalább százszor hallotta azon észrevételt, hogy »111 ium fuit« s mindjárt utána tették, hogy »amott megy Aeneas« s kérdék tőle, »hol van A n ch i se s ?« Eleinte azt válaszolta, hogy nem ismer ilyen férfiút, de utóvégre boszantó ezen kérdés, melynek értelmét sehogy sem tudta kihozni, és azt mondta helyette »vigyen el az ördög.« Fülöpöt Ilium feletti ábrándjaiból a gonya pergése és zaja a vendéglőben rázta fel, mely zaj és lárma folyton növekedett, mig a ház annyira tele volt azzal, hogy nem is fért többé bele, kitört a főajtón és értésére adta a világnak, hogy a reggeli készen van az asztalon. Az ebédlő hosszú és keskeny volt, s egy keskeny asztal foglalta el egész hosszában. Arra egy kendő volt terítve, mely úgy nézett ki, mintha épp oly régóta volna használatban, mint a törlő az irodában. Az asztalon a szokásos ékszerek álltak, a nehéz, sokat ütődött kőedények, a rozsdás pléh poháraljak iltó vajas tányérok. A vendéglős szolgált fel, és Fülöp örömmel vette észre a modorában történt változást. Az irodában a nyerészkedő korcsmáros volt, sora, a czukortartó, melybe zink kanálka volt dugva, egymásra rakott sárga kétszersült, és az elbátortalan Asztalnál ülő vendégének hátamegett állva most, örökös kegyúri arczot csinált, s a hang, melyen azon kérdést kisüté, midőn Fülöp tányérát megfogta »beefstake vagy tüdő tetszik ?« egészen elvette Fülöp választási képességét. Egy pohár tejet kért, miután megkísérte a kávénak nevezett zöldes kinézésű zagyvalékot, és az képezte reggelijét, valamint egy kevés kemény kétszersült, mely úgy látszik, még a vasló behozatala előtt lett Hiúmba importálva s tiz évi ostromát kiállhatta a rendes korcsmajáróknak, a görögöknek és másoknak. A föld, melyet Fülöp megnézni jött, legalább öt mérföldnyire esett Ilium állomástól. Egyik sarka a vasutat érintő, de a többi része jóformán egészen vadon volt, nyolcz vagy tízezer hold oly hegyhát, aminőt Hiúmban látott. Első gondja volt felfogadni három erdészt, kik kíséretét képezték. Az ő segítségükkel egy fakunyhót épített, hogy legyen tanyája e vidéken, aztán elkezdte kutatásait és egy térképet vett fel a földről, feljegyezvén a szállfákat, a föld fekvését s felületesen elkezdett kutatni, várjon lehet-e kőszenet találni. Az iliumi vendéglős rábeszélni igyekezett Fülöpöt, hogy béreljen fel egy bizonyos embert a vidéken, akiről az a hír terjedt el, hogy varázsvesszeje van, s hogy neki csak be kell járni azzal a földet és mindjárt csalhatlanul megmondhatja, van-e kőszén, s hogy merre futnak annak erei. De Fülöp előnyösebbnek tartá, hogy maga tanulmányozza a földet és megvizsgálja a földtani formatiót Egy hónapot eltöltött a vidéket beutazva és számításokat készítve, és azon meggyőződésre jutott, hogy a hegyen keresztül kell futni egy derék kőszénérnek, valami egy mérföldnyi távolra a vasúti állomástól, és hogy a hegy alja és teteje között középen kell a tárnát vájni. Fülöp a megszokott gyorsasággal mindjárt a cselekvéshez látott és Bolton úr engedelmével azonnal feltörette ott a földet, és mielőtt leesett a hó, már készen voltak némi durva építkezések, úgy hogy tavaszra mindjárt meglehessen kezdeni a műveletet Igaz, hogy a kőszén azon a helyen nem feküdt ki a föld felszínére, s Ilium népe azt mondá, hogy ott épugy áshatna dohány után; de Fülöpnek nagy bizodalma volt az egyenlő földformátió iránt a letűnt századokban és nem kétkedett azon, hogy ezen a helyen elfogja érni a gazdag kőszéntelepet, mely a »Golden Briar Company«-t gazdaggá tette. (Folytatása következik, A fölkeléshez. A zágrábi »Narodne Novine« a felkelésről a következő táviratokat közli: Ragusa, ápr. 19. Hire jár, hogy Rodics visszalép, s helyét Maroicsics foglalja el. — A fővárosi bizottság közgyűlése. — III. nap. — — ápril 21. A közgyűlés ma folytatta az árvaszék és tanács előterjesztésének tárgyalását az árvapénzek kikölcsönzése iránti szabályozatra vonatkozólag. Tegnap a tárgyalás a tervezet 8. §-ig haladt. E §. elrendeli, hogy a jelzálogul lekötött ingatlant (amennyiben az nem puszta telek), a kölcsönvevő a gyámpénztár javára kiálltandó bárcza mellett legalább 5 évre a tűz ellen biztosítani tartozik, a kölcsönösszeg erejéig. Apáthy indítványára itt a keresk.törvénynek megfelelőleg, bárcza helyett biztosítási kötvény létetik; a további módosítások a következők: Mátyás indítványára a tanácsra bizatik esetről esetre meghatározni, hogy a biztosítás mely társulatnál történik. Gerlóczy fölszólúlt hó 18-án a belügyminiszternél, mint tudva van, a kikerekités tárgyában értekezlet tartatott. Az értekezleten báró Baldácsi Antal is részt vett, kinek ott tett nyilatkozatai választói körében félreértésekre adtak okot, minek következtében a következő sorok közlésére kérettünk fel: Tisztelt szerkesztő úr ! A múlt hó 18-án tartott képviselői konferenciában a heves megyei székhely érdekében csakis ezen megye leendő székhelyére nézve nyilatkoztam és nyilatkozhattam,azt azonban, hogy én Szolnokot kívántam volna Kunvármegye székhelyének, annál kevesbbé tehettem, mert ez nem csak a miniszteri terven kívül állott, hanem homlokegyenest ütköznék a jövendő Kunmegye vitális érdekeibe. És hogy Szolnok Kunmegyének székhelye legyen, ha jól emlékszem, senki sem hozta fel ily értelemben, hanem Szolnok kikerekítését indítványozták és ennek folytán ajánlották Szolnokot székhelynek, Így tehát, se okom nem lévén Szolnok mellett kardoskodni, sem pedig közigazgatási elvemmel össze nem férvén az állítottak, aki azt mondja, hogy Szolnok mellett nyilatkoztam , csak azt árulja el, hogy talán kívánta volna, hogy nyilatkozzam mellette, de mivelhogy ezt nem tettem, következéskép a »Hon«-nak 67-ik számában megjelent és személyemre vonatkozó része semmi alappal sem bír. Ezen nyilatkozatomat kérem becses lapjában felvenni, hogy mindazok, akik megütköztek a közlött állítólagos nyilatkozatomban, megnyugodjanak, mivel az én hírem és nevem kétségtelenné teszi minden időben azt, hogy küldőim minden érdekét szívemen hordom. B. Baldácsi Antal, nagy kunsági képviselő. KÜLÖNFÉLÉK. — Az ipar nemű, és történelmi emlék kiállítás iránt, mely az árvízkárosultak javára rendeztetik, nőttön nő az érdekelteség; hatóságok úgy mint egyesek is vetélkednek a nagylelkű ajánlatokban; igy a földm. ipar és keresk. miniszter a kiállító bizottság által a kiállítókhoz, és viszont intézett egyszerű levelekre úgyszintén a 10 kilogramm súlyt meg nem haladó kocsiposta küldeményekre, ha értékük nincs megjelölve augusztusig portamentességet engedélyezett oly hozzáadással, hogy úgy a levélborítékok mint a szállító levelek is »kiállítási tárgy, miniszt. engedély folytán portamentes« záradékkal legyenek ellátva; hasonló nemes lelkű engedményt tettek a hazai vasutak és az 1-ső császári kir. szabadalm. dunagőzhajózási társulat igazgatóságai is: amennyiben minden a kiállítási bizottsághoz czimzett küldeményt készek ingyen szállítani . A már beérkezett nagy érdekű tárgyak közül mint különösen említésre méltókat kiemeljük: Festetics Tasziló gróf küldeményéből Kinizsi Pálnak, vagyis inkább Pálnénak egy rendkívül szép, kártyára írott imakönyvét Mátyás király idejéből. — Az ónodi ref. egyh. község ezüst- aranyozott kelyheit, közülök néhány Rákóczy György ajándéka. — Erdődy Juliánna grófnő küldött, Zboróban talált mozsarat a Báthory czimerrel, mely tehát valószinüleg Báthory Zsófiáé volt. Említés nélkül nem hagyhatjuk meg a fiumei kormányzó lelkes eljárását, ki a felszólítás vétele után azonnal külön bizottságot állított össze, mely Fiumeben s a Magyar tengerparton de még Dalmátiában is a magyarországra vonatkozó érdekesebb tárgyakat összegyüjtendi, s fel fogja küldeni. — A központi házi ipar-egyesület helybeli és vidéki tagjai felkéretnek, hogy az 1875. évre még hátralékban levő tagdijaikat Rakovszky Aladár pénztárnok urnak (zsihárus utcza 1. sz. I. emelet) mielőbb átszolgáltatni, illetőleg beküldeni szíveskedjenek. Az elnökség. — Orgona-hangversenyt rendez jövő szerdán, ápr. 26-án, délután pont 5 órakor a józsefvárosi plébánia templomban Lohr János helybeli zenetanító. Közreműködnek benne: Kajdácsy kisaszszony énekkel, Stoiber vadászkürttel és Csutor hegedűn. Az érdekes műsorozat ez: Mendelssohn. Sonata 4. sz.; Haendel. Ária »Messiás m oratóriumából. Kajdácsy k. a.; Bach. A-moll Fuga; Brahms. »Andante mesto« vadászkürt, hegedű és orgonára. Bach. Nagy Praeludium és Fuga E mollban. Belépti jegyekartjával Rózsavölgyi és társa, úgyszintén Táborszky és Porsch hangjegykereskedésében kaphatók. A tiszta jövedelem fele a józsefvárosi plébániatemplom orgonájának tökéletesbítésére fordittatik. A bemenet a sekrestye-ajtónál lesz. A fővárosban felállítandó szeretetház ügyében működő bizottság ápril 21-án vasárnap délelőtt 10 órakor a józsefvárosi szabadelvű kör helyiségében (stalló-utcza és nagy körút sarkán Hebelt-féle ház I. em.) gyűlést tart, melyre a kiküldött egyesületi tagok szives megjelenése kéretik. — Sztoczek Károly id. jegyző. — Eljegyzés: Dr. Nagy János nógrádmegyei orvos eljegyezte Reusz Klemma kisaszszonyt. Az esküvő május 18-án lesz. --Tamássy ma este lépett föl először a népszínházban, mely ez alkalomból néhány páholy kivételével minden részében megtelt közönséggel. — Soldosné akadályoztatása miatt a kitűzött »Tündérlak« helyett a »Csikós«-t adták elő Tamássy első fölléptéül, melyben Bandi bojtár, egyike Tamássy bravour szerepeinek. A közönség zajos, perczekig tartó tapssal fogadta régi kedvenczét, midőn a színpadra kilépett; számos dalát megismételtette, nyílt jelenetben is többször kitapsolta, megéljenezte. A rég óhajtott találkozás a legjobb hangulatba hozta úgy a közönséget, mint a színészt, amaz nem fukarkodott tetszésnyilvánításaival, ez pedig mindent elkövetett, hogy a tapsokat kiérdemelje. A »Csikós« szomorú nótáit ma is oly szépen dalolta, mint valaha; a hoszszú szünet alig hagyott valami nyomot hangján; játéka is a régi, a számadóval való kocsmai jelenetet zajosan megtapsolták. — Ma este egy másik nyomsan szerződött tag is lépett föl először a népszínházban, Horváth Vinczéné Rózsi szerepében. Soldosné után persze nehéz a népszínműben valakinek megállani, mindamellett Horváthné dalait párszor megtapsolták, mert csinos, kifejlett hangja van; játékáról azonban nem mondhatni ugyanazt. — Peregy drámaszerzősége iránt. A nemzeti színházban legközelebb színre fog kerülni »Egy királynő szerelme« Virág Benőtől. E darabról a »N. H « furcsa történetet beszél. Ez a »Virág Benő« voltakép álnév, mely alatt b. Horváth Miklós rejtőzik. Most azonban egy második szerző is jelentkezett, ki igényeit a ferenczjózsefvárosi járásbíróság előtt akarja érvényesíteni. E második szerző, Farkas Albert, a keresetlevélben elmondja, hogy ő Horváth Miklós úrral együtt irjt. »Csak egy hibáért« ez drámát, és abban állapodtak meg, hogy Horváth a drámát »Virág Benő« álnév alatt benyújtja a nemzeti színháznál és a közösen írt dráma előadása esetére a szerzői jutalékot felveszi és felét kifizeti Farkas Albert urnak. Farkas úr elmondja, hogy a »Királynő szerelme« és a közösen írt »Csak egy hibáért« azonos darab. Horváth Miklós önkényesen változtatta meg a czímet, hogy Farkas Albertnek igénye a szerzői jutalék felére kétessé váljék. Farkas Albert úr azon kérelemmel fejezi be keresetlevelét, hogy a járásbíróság rendelje el a ppts. 324. §. a. értelmében a zárlatot a nemzeti színházban előadandó »Egy királynő szerelme« czímű színmű után járó szerzői osztalékra, s annak a nemzeti színház igazgatóságánál leendő foganatosítása végett küldjön ki birósági végrehajtót. A járásbíróság e keresetre azon végzést hozta, hogy csak a darab előadatása után fog ez ügyben érdemleges ítéletet hozhatni. — A »józsefvárosi szabadelvű kör« saját helyiségében tartott kedélyes családi estélyeknek — ez idény alatt — utolsója csütörtökön este az »országos nőipar egyesület« javára rendeztetett. Ezen estélyek első része rendesen a hangversenyből, a második része pedig tánczból állott. Kétségtelen, hogy e kör, mely csak a a múlt év október havában alakult a főváros legszebb s egyúttal a legfesztelenebb társaságainak egyikét képezi. E társas mulatságok kizárólag magyar jellegűek s hogy a főváros e részének magyarosodására a kör nagy befolyással van, azt rövid fönállása alatt fényesen bebizonyította. — A tegnapi hangverseny is kitünően sikerült. — Póruljárt lócsiszár. Sztojkó József vidéki lócsiszár czigány még a múlt évi őszszel értesült arról, hogy Galambos Pál mezei rendőrkerülőnek eladó lova van, miért is azt felkereste s tőle a lovat kialkudva, 2 frt foglalót adott. Galambos azonban a lovat Sztojkónak hitelbe nem volt hajlandó átadni, a czigány tehát úgy segített a dolgon, hogy a lovat egyszerűen ellopta s azt azonnal egy majorosnál elcserélte, azután pedig a fővárosból nyomtalanul eltűnt. A legközelebb múlt marhavásárra azonban már volt bátorsága eljönni, gondolván, hogy számtalan hasonló furfangos tettei már feledésbe mentek, de a vásárban az általa lócserebere által érzékenyen megcsalt részint vidéki, részint fővárosi lakosok őt felismerték, megragadták, és hogy a felingerült károsok által halálra nem vezetett, csak annak köszönhető, hogy Mandák Pál mezei rendbiztos is a vásárban jelen volt, ki őt a főkapitányság elé vezette. — Gr. Csáky-Palla v icini. Király ő felsége — mint a mai hir. lap közli — megengedte, hogy néha Pallavicini Roger őrgróf által örökbe fogadott Csáky Zsigmond és Hyppolit grófok, családi nevük után a Pallavicini nevet, valamint az őrgrófi czimet és czimert használhassák. A birmai tátorkozott Georgios Konstantinos, ki évek előtt Budapesten a boldog emlékezetü »Delejto« szerkesztőségében mutogatta magát, jelenleg Rómában tárja fel teste tübökdöste rajzait. Ez alkalommal a »Popolo Romano« a következő levelet vette: »Róma, 1870. ápril 13. Alólirott kéri a t. urat, hogy a következő nehány sort becses lapjába fölvenni szíveskedjék, annak megvilágítására, hogy mit képes írni egy e fővárosbeli lap. Azon embernek, ki most itt a publikumnak a »birmai tátovirozott« álnév alatt mutogatja magát, a birmai királysággal épen semmi köze sincs. Ilyen barbár kínzó szokás, ilyen büntetésre méltó gonoszság soha sem existált köztünk, s azért azt hiszszük, hogy a nevezett tátovirozott sohasem volt ő felségének, a birmai királynak birodalmában. — Alázatos szolgája Nay Myo Thidikyoden Sarai Dawgyse Menry, ő felségének, Birma királyának titkára. — Állomás-megnyitás. A szaácsi állomás f. évi május 1-ével fog megnyittatni s tart okt. végéig. Személy és teherforgalom számára a nyári idény alatt az állomás berendeztetik. — A magyarországi vasutak igazgatóságainak értekezlete május 15-én fog megtartatni. — A német vasúti egyesület közgyűlése ez évben julius 31-én fog Münchenben megtartatni; tavaly Brémában, 1874-ben pedig Budapesten tartatott. A gyűlésen a magyarországi igazgatóságok is részt fognak venni, mert ott igen fontos ügyek fognak tárgyaltatni. — Az országos nőipar egy e- 8 net ez évi közgyűlését május 7-ikén (vasárnap) i. e. 10 órakor a megyeház nagytermében tartja meg. — Egy német életlap »szerkesztőjének« elfogatása. Fuchs H. a »Kombold« úgynevezett életlap szerkesztője tegnap délután Weisz Bernát vizsgáló biró megkeresésére letartóztatott. — Rendőri hírek: Skarlát Mathild, gács- országi, topteresei szül., 23 éves, róm. kath., férjes munkásnő, nehány napig a városházié 7. sz. a. lakó Sztakovszka Rozália aranyozó neje földinőjénél tartózkodván, tegnap délután felhasználta az alkalmat, mig szállásadónője az udvaron házi munkával volt elfoglalva, annak szekrényeit felnyitotta, s 160 frt értékű ékszereket ellopott és azokkal megszökött. A szökevény tolvajnő beszél németül és lengyelül s viselt hamuszinti tűnik nélküli ruhát, nagy kendőt és fekete tollas kalapot. — Sima Ferencz, 56 éves, nős, hivatalszolga a m. kir. közokt. minisztériumnál f. hó 18 án reggel 9 órakor hirtelen roszul lett s nem sokára meg is halt. Miután a halottkémlelésből alapos gyanú merült fel, hogy Sina F. kuruzslásnak lett áldozata, hullája bonczolás végett kórházba szállíttatott s az eset iránt a vizsgálat folyamatba tétetett.