A Hon, 1876. június (14. évfolyam, 126-148. szám)

1876-06-03 / 128. szám

hallgatják. De nem igy a muszka A pétervári kormány intimus lapja, a »Journ. de St. Pe­­tersb.« írja, hogy a »hatalmak rendíthetlenül (?) egyetértenek (?) abban, hogy a török kor­mánynál a nélkü­lözhetlen reformok fogana­tosítását kieszközöljék. Erős pedig a gyanú, hogy gyenge az egyetértés. Az még meglehet, hogy sürgetni fognak reformokat, de az már épen nem bizonyos, hogy orosz alapon. Hogy mekkora kudarczot vallott a tö­rök trónválság következtében a muszka dip­lomata memorandumával, már volt alkal­munk rámutatni s most újabban kiviláglik Murád jun. 1-én kelt s a török kormányhoz intézett leiratából is, melyben a minisztérium utasíttatik, hogy tegyen javaslatot olyan kormányforma iránt, mely a birodalom­hoz tartozóknak minden különbség nélkül javára van, a legjobban meg­felel , mindenkinek teljes szabad­ságot biztosít. Ez határozottan azt mutatja, hogy Mu­rád és kormánya maga akar reformálni és egyátalában nem hajlandó Gortsakoff herczeg úr parancsszava után indulni. A memorandu­mot bízvást fidikusra használhatja. A­mint ma a helyzetet megítélni lehete, Oroszor­szág izolálva áll a keleti po­­litikáj­ával. Innen magyarázható meg az a düh, melylyel Oroszország Szerbiának harczba in­dításán dolgozik. Belgrádi hírek constatálják, hogy a szerb hadi ac­ió siettetése egyenesen orosz befolyásnak tu­lajdonítandó. Még­is vannak elég vakok, kik tagadni akarják, hogy Oroszországnak része volna a keleti zavarok élesztésében. — Tsernajeff és Fadejeff orosz tábornokokon kí­­vül már Ismailoff ezredes és Vlajkovics orosz kapitány is szerb szolgálatba lépett, — azon kívül Fadejeff 100 ezer darab aranyat adott a szerb kormánynak a háború folytatására és ingyen ajánlotta fel szolgálatát, — pedig a tábornok arról tudva van, hogy ruinált pénz­ügyi viszonyok között él. Hogy honnan kapta a pénzt — azt fejtörés nélkül is ki lehet ta­lálni. Ily viszonyok között nem csoda, ha Szerbiából egyre azt tudatják, hogy a há­ború kitörése minden órában várható. Azt híresztelték a portának jóakarói, hogy Abdul Aziz szultán megfojtatott. De a török reform­mozgalom nem szennyezte be magát vérrel, megmaradt annak, a­minek mi eleinte jellemeztük, »békés forradalomnak.« Abdul Aziz életben és biztonságban van. Er­ről egy hivatalos sürgöny olvasható távira­taink között. A nagy eseményekre vonatkozólag leg­újabban érkezett tudósításokat a következők­ben foglaljuk össze: P­e­r a, június 1. A portának egy hattja humaja tudatja a szultánnak trónraléptét a nemzet aka­ratából, proclamálja minden alattvaló jogegyen­lőségét, megerősíti a mostani minisztereket hiva­talaikban, súlyosnak ismeri el a mostani helyzetet és kiemeli a jelenlegi kormányfor­ma megváltoztatásának szüksé­gé­t. A miniszterek fölhivatnak, hogy tárgyalják e kérdést és az eredményt megerősítés végett terjesz­­szék elő. Továbbá az igazság-, közmunka- és közok­tatásügyi minisztériumok újjászervezése, főleg pedig a pénzügyek rendbehozása jeleztetik sürgősnek. A szultán a civillistából 7 millió franknyi összegről az állam ja­vára lemond. A hatt fölolvasása után Abdul­ Aziz lemondása egy fetvah által ünnepélyes módon közhírré tétetik.« A »Köln. Ztg.«-nak távírják Páriából má­jus 31-én. »A külügyminiszter már tegnap adott utasításokat Francziaország külföldi képviselőinek a keleti kérdés új fordulatára vonatkozólag. Decazes herczeg a konstantinápolyi eseményekben egy kiin­dulási pontot lát a hatalmak egyetértésére e kérdés­ben. A párisi török követ és török gyar­mat következő sürgönyt intézett a nagyvezér­hez: »A magasságod által a csá­szári követséghez intézett sür­göny kimondhatlan örömmel töl­töttél minket. Szerencsét kívá­nunk magasságodnak a jó siker­hez, és kérjük, adjon kifejezést a trón zsámolyánál azon tiszteletteljes hódolatunknak és forró kívánsá­gunknak, melylyel viseltetünk ő felsége Murád szul­tán kormány­­ának dicsősége és szeretett hazánk jó­léte iránt.­ A trónfosztott szultán Konstantinápolyban van mint fogoly; a porta nem akarja megengedni, hogy kivándoroljon. Konstantinápolyban nem hiszik, hogy a föl­kelők fölhagyjanak autonómia-követeléseikkel, de számítnak arra, hogy a hatalmak nem fogják ezentúl támogatni a fölkelőket, mert czélba vétetett, hogy a re­formok szélesebb alapon foganatosíttassanak és a keresztények törökökkel teljesen egyenlőkké té­tessenek. Belgrádból a »P. L.« tudósítója is consta­­tálja, hogy a háborústól alig 24 óra választ el és egy tervet ad elő, mely egyedül lenne képes megoldani békésen a csomót, de melyről maga sem hiszi, hogy a hatalmaknál és Konstantinápolyban visszhangra találjon. Ugyanis Szerbia hajlandó lenne Bosniát paci­­ficálni és annak kormányzatát a szultán nevében elvál­lalni és pedig egy kárpótlási összeg mellett, melyeket Szerbia fizetne a portának a bosniai jövedelmek mi­att. R­i­s­z­t­i­c­s hajlandó lenne ezért fél millió­értot fizetni. Mikor Mihály fejedelem 1867-ben Kon­­stantinápolyban volt, az akkor senatusi elnök, Mari­­novics, előhozta az ügyet, de nem vezetett komoly tárgyalásokra. Mikor Beust gróf erről értesült, egy magyar mágnást, ki szem­élyes és ba­ráti viszonyban állott Ilis. Obrenovicscsal, küldött Belgrádba azon megbízással, hogy az ügyet kiderít­se. A gróf kérdésére, hogy van-e valami szándéka Bosniával, igy felelt a fejedelem: »Nem, nincsenek titkos czéljaim, én Boszniát kültérbe akarnám átvenni a portától és tributumot fizetnék érte. A vazallus állam és a luzerami közötti közjogi viszony nem szenvedne változást és Törökor­szág integritása is meg lenne óva teljesen. — Zichy Edmund gróf — mert igy hitták a magyar mág­nást — arra kérte a fejedelmet, hogy e nyilatkozását tegye meg írásban, a mi mégis történt és Marinovics a fölött a fejedelem megbízása folytán egy promemo­­riát készített. Később Obrenovics Mihály meggyil­koltatott és a terv elaludt mostanig. Risztics most újra fölvenné azt és csak annak megvalósitásáért volna hajlandó elállani a háborútól. — De hogy áta­­lában, lehet-e most ily eszmét tárgyalni, kétségbe vonom.« A magyar delegáczió ülése jan. 2. A magyar delegáczió ma esti összes ülésén az egyeztető bizottságok jelentései olvastattak fel. Fáik előadó jelenti, hogy a külügyi budgetben számszerű különbség nem volt s a szövegezési külön­bözetek kiegyenlíttettek. A jelentés jóváhagyólag tudomásul vétetett. Harkányi előadó konstatálja, hogy a pénzügyi budgetben külözet nem forog fen. A hadi és a ten­gerészeti költségvetés a nagyobb törlések ér­telmében egyenlíttetett ki. A két delegáczió egyeztető bizottságainak ma este tartott együttes ülésében a delegácziók hatá­rozataiban levő összes differenciált kiegyenlíttettek. // A magyar delegáczió holnap délelőtt tartja utolsó ülését, s holnap délután tartatik meg a zár­ülés. Az osztrák delegáczió ülése június 2. Az osztrák delegáczió ma délután 2 órakor ülést tartott. Legelőbb Benedek felelt a Steindel és társai által tett interpelláczióra, mely egy katonaőr által Reichenbergben tett megsértésre vonatkozik. Szóló sajnálkozik ezen eseményt fölötte: kinyilatkoztatja, mi­szerint a létező szabályok nem adnak okot az ily el­járásra, inkább csak a katona tudatlanságának lehet ezt tulajdonítani. Szóló idézi a katonai szabályok megfelelő helyeit, miből kitűnik, hogy a katonának még töltött fegyvert sem szabad viselni. Különben ezen ügyben a katonai törvényszék már megkezdte a vizsgálatot s további intézkedés a szolgálati szabály­zat szigorúsága folytán nem szükséges. A hadügymi­nisztérium mindennek daczára készített utasítást e tekintetben, semmit sem mulasztott el, hogy e tett megbüntettessék, hogy ily dolgok jövőben lehetőleg elkerültessenek. Coronini jelentést tesz az 1874-ki zárszáma­dásra vonatkozó átiratról s kimutatja, hogy mindket­tő megegyezik. A magyar delegáczió határozatát, mely szerint a kormány túlkapásai s póthitelei eseté­ben közös eljárásban egyezzenek meg, a delegáczió nem fogadja el, miután az itt felállított elvek már a hadügyi budget jelentésében is kimondattak a tenge­részeti budgetről szóló részben. Klier ezután a rendes hadügyi budgetre vonat­kozó átiratok fölött tesz jelentést s a 7, 13 és 25-ik czimre vonatkozó különbségekre vonatkozólag elha­tároztatott, hogy megmaradnak saját határozatoknál s csak a 16-ik czimnél fogadják el a magyar delegá­czió által megszavazott többletet. Demel a hadügyi budget rendkívüli tételeinél létező különbözetekről szól. A 2, 5, és 12 czimnél elfogadja a delegáczió a magyarok feltételeit. Azon­ban a 4, 7 és 9-ik czimeknél megmarad saját határo­zatainál. A 11-ik czimnél elhatároztatott, hogy a Krakkó mellett fekvő 44 és 47 számú erődítések épí­tésének folytatására, melyet az osztrák delegáczió tel­jesen törölt, merre azonban a magyar kormány az előirányzat szerint 150 ezer forintot szavazott meg, csak 100 ezeret fog beszüntetni. A 13-ik czímnél el­határozta a delegáczió, hogy a birodalom részletes térképére 300 ezer helyett 400 ezeret vesz fel. Ezután az ülés berekesztetett. Legközelebbi ülés est­e­­/27 órakor. Napiren­den van az átiratok tárgyalásának folytatása s külö­nösen a budgettörvény. Az osztrák delegáczió ma este tar­totta meg utolsó ülését. Az elnök Rechbauer kije­lente, hogy a beérkezett üzenetek szerint a megtör­tént kiegyenlítések után a két delegáczió határoza­tai közt különbség nem forog fenn. Ezután Demel előadó olvassa föl az egyes tételeket, úgy a­mint azok már elfogadtattak. Ezek szerint a külügyi minisztérium költsége 3.141.680 frt, a hadügyminisztériumé a­ fönálló hadsereg 86.240,704 frt, b) tengerészet 8.048,410 frt, a közös pénzügyéré 1.851,515 frt, a számviteli ellenőrzésé 126,714 forint, összesen a rendes előirányzat 99.409,023 frt. A rendkívüli előirányzat 11,902,630 frt. Az összes szükséglet tehát 111,811,659 frt, ebből a kö­zös vámbevételek által fedezve van 11 millió forint, fedezetlen követelés tehát 100,311.659 frt. Ebből 2 százalék a magyar államkincstár terhére levonandó 2,006.233 frt 18 krral. A maradékból 98,305.425 frt 82 krból esik Ausztriára 70 százalék vagyis 68 mil­lió 812.798 frt 7 és fél kr. Magyarországra 30 szá­zalék vagyis 29,491,627 frt 74 és fél kr. A külügyminisztérium póthitele 1875-re 475,910 frt 9 krral,1876-ra 519,727 frt.52 krral jóváhagyatik. Szintúgy a hadügyminisztériumnak 1876-ra 717,982 frt 22 kr, mely utóbbit a quota arányában kell a két államnak közösen fedezni.­­ Az 1874-iki zárszáma­dásokra vonatkozó jelentés szintén elfogadtatott. Ezután Andrássy külügyminiszter szó­lalt fel, jelentvén, hogy a két delegáczió határoza­tait kötelességéhez képest a legfelsőbb helyre fel fogja terjeszteni szentesítés végett. Ezután ő felsége legmagasabb köszönetét s elismerését fejezé ki a de­­legácziónak a tanusított hazafias buzgalomért, mely­lyel az ország jelenlegi szomorú pénzügyi viszonyai mellett is megszavazták az államnak a védképesség fenntartására szükséges eszközöket. Az elnök válasza s a szokásos formaságok után az ülés este 8 óra 20 perczkor bezáratott. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház ülése június 2-dikán. Az esti lapunkban közlött tudósítás után Bo­ros Bálint hosszas indokolás mellett indítvá­nyozza, hogy Szatmár megye székhelye Nagykároly­ból Szatmárnémetibe tétessék át. Tisza Kálmán nem lát okot arra, hogy Szat­­mármegyében a székhely megvált­ozattassék s a dol­gok természetes folyamára véli az e részben történen­­dőket bízni. (Helyeslés.) A ház megtartja az eredeti szerkezetet. Ke­mény István b. indítványozza, hogy az Aranyos mente ne csatoltassék el Alsó-Fejértől. Tisza Lász­ló ellenzi ezt; a ház megtartja a szerkezetet. Tibád Antal indítványozza, hogy Küküllő, Felső-Fehér megye és Seges némely községe Udvar­helyszékhez csatoltassék, mert csak így lehet kilátás arra, hogy Udvarhelyszék elbírja saját magának a költségeit. Tisza Kálmánnak nincs kifogása e módosít­­vány ellen, azonban szükségesnek sem tartja azt. Kasper Mihály keményen kikel Tibád szán­déka ellen, s tiltakozik az ellen, hogy a széke­lyek a szászokat a kormány jóváhagyása mellett föl­­emészszék. Tisza Kálmán utal arra, hogy fölemésztésről szó nem lehet. Könczey Károly indítványozza, hogy Udvar­­hely megye alkatrészei a következők legyenek : a) Udvarhelyszék, b) Székelyudvarhely, c) Oláhfalu, d) Segesvár városa és széke — kivéve Dános-Szt.-Lász­­ló, továbbá Hódvilág, Nagy-Szőllős, Nethus, Proht- Rádos községeit, melyek Kis-Küküllő megyéhez csa­tolandók. Kőhalom városa és széke északkeletre eső több községe, u. m. Szörényszeg, Szász-Fehéregyház, Garad, Darócz, Kacza Mirkvásár, Sieberg, Szásztyu­­kos, Homoród, Felső-Fehérmegyének közbeeső része, u. m. Fehéregyháza, Sárpatak, Felek, Héjjasfalva, Szederjes,­ Voltány, Zoltány, Pálos, Petek, Zsombor községei. Székhely: Székely-Udvarhely. Orbán Balázs melegen szólal fel a mellett, hogy e módosítás elfogadtassék. A szászok többsége 100 ezer magyar feláldozásával mesterségesen bizto­síttatott négy törvényhatóságban; az oláhok is egész csomó megyét kaptak; illő hát, hogy a szászok ez engedménynek legalább tizedrészét meghálálják. Beszédét így fejezi be: T. ház! a kormánynak két egy telken lakó gazdával van dolga s én úgy találom, hogy csak az egyik gazdával értekezett, a másikkal elfeledte magát érintkezésbe tenni s igy természetes, hogy eljárása egyoldalúvá lett. Méltóztassék a tér­képre tekinteni, méltóztassék a népesedési, területi és adózási viszonyát számba venni s meg fog győ­ződni, hogy Udvarhely és Kis Küküllő megyéknek czélzerű kikerekítését s életképessé tételét csakis egyedül fentebb jelölt módon eszközölheti Tibád Antal­­. Képviselőtársam II. módosítása javít ugyan valamit a helyzeten, engem azonban ez nem elégí­tett ki, pártolom azért Könczey sokkal radikálisabb javaslatát, megjegyezvén, hogy az nem csak egysze­rűen az ő javaslatán, hanem Udvar­helyszék bizott­­mányi gyűlésének a t. házhoz intézett s minden tag­jának kezéhez juttatott kérvényével is támogatva van, eltérés a székhelyen van csak s én Székely-Ke­­reszturt éppen mint a szászokra is előnyösebbet óhajtanám székhelylyé tenni, mint mely igy alakított megyének központján fogna feküdni. Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! Igen röviden kénytelen vagyok az előttem szólott képvi­selő úrnak csak egy pár szóval válaszolni azért, mert részint olyant említett fel, a­mi csakugyan a való­sággal nem egyezik meg, részint pedig oly föltevés­ből indult ki, a­mit megengedek azért tett, hogy nincs tudomása a dolgokról, de a­melynek valóságát hasonlag meg kell tagadnom. Ő ugyanis azt mondja, hogy a kormány az egy telken lakó két gazda közül csak az egyikkel értekezett, tehát csak annak az ér­dekeit elégítette ki. Természetesen az ő nem gyanú­sító modorában, mert ő is a ház azon részéhez tarto­zik — a­mint azt onnan hallottuk, mely soha nem gyanúsít — azt tette föl, hogy a kormány az erdélyi szászokkal természetesen nem értekezett s azok ér­dekeit minden áron megóvta , a magyarság és a szé­­kelység érdekeit pedig feláldozta és velük nem is be­szélt. Erre nézve kötelességemnek tartom megjegyez­ni, hogy mielőtt ezen kikerekítés elve megállapítta­­tott, mind a képviselők, mind a főispánok azon vi­dékről ezen vidékre különbség nélkül voltak a mi­nisztérium által meghallgatva. Sőt még, ha kell, azt is kimondhatom, hogy míg mindössze alig egy-két szász képviselővel beszéltünk róla, addig igen nagy számú nem szász képviselő véleménye volt kikérve, még­pedig nem négyszem­közt, nem zárt ajtók mö­gött, hanem értekezleten, a­hol is az ellenkező néz­­pontokat egymással szemben kifejtették. Tehát azt, hogy a kormány az egyik résznek nézetét kikérte, a másikét mellőzte, mint határozottan valót­lant kénytelen vagyok visszautasítani. Ajánlja a ja­vaslatot elfogadásra, esetleg Tibád módosítványával. A ház Tibád módosítványát fogadja el. Könczey Károly indítványt nyújt be, mely szerint Kis-Küküllőmegye így alakulna : Kis-Kükül­­lőmegye: Ezt képezik a) Küküllőmegye, b) Medgyes­szék városa, c) Erzsébet városa, d) Felső-Fehérmegye eddigi keresdi, hidegvizi, bólyai, barkósi járásainak egybefüggős 26 községe Hidegvíztől Keresdig. e) Nagy-Sinkszéknek északi részén a Hortobágy fo­lyam jobb parti községei Szt.-Ágotával együtt, f) Segesvárszék, a Nagy-Küküllő folyam jobb és bal­partján (a 8-ik pont alatti fennmarad.) Dános, Szt.­­László, Holdvilág, Nagy-Szőllős, Netus, Gród, Ra­­dos községei. Székhelye Erzsébetváros. Tisza Kálmán miniszterelnök: T. ház ! Legel­sőben is, mi ezen indítványt illeti, én azt gondolom, annak sorsa már az előbbi indítványokéval körül­belül eldőlt, mert a képviselő úrnak indítványai, melyek Erdélynek egy egész részét tökétesen máskép akarták beosztani, egymással összefüggenek és a­mint az egyiknek sorsa eldőlt, a többi más nem is tehető, mert akkor ismét a már elfogadottakon kel­lene változtatni. Ezt akartam ezen indítványra néz­ve megj­egy­zeni. A­mi különben magát a 9-ik pontot illeti, én habár a magam részéről Erzsébetvárost proponáltam volt székhelyül, híven ahhoz, a­mit Mocsáry képvise­lő úrnak még az átalános tárgyalás alkalmával mint­egy megígértem válaszomban, azaz ahhoz, hogy a­hol a megye területe lényegesen nem változik, ott kész vagyok a székhelyeket érintetlenül hagyni, és bízni arra, hogy ha a megye akarja az tegyen lépett a meg­választás iránt, ezen nézet­ helyességét akkor elismer­vén, ennek alapján magam részéről a bizottság szövegéhez hozzá­járultam. (Helyeslés) Dániel Márton: T. ház!­5 percz múlva két óra, én hosszasabban akarok szó­lni! Elnök: Ha a t. képv. ur holnap kíván szólani, nem lehet tőle megtagadni. Holnap 10 órakor ülés, folytattatn­i fog a mai tárgyalás, az után a szokott időben kérvények tárgyalása. Ülés vége 2. órakor. Pallavicini Ede s Vay Béla stylaris módosítá­saival. Következett az 1872-k i zárszámadásra s a 30 milliós államkölcsönre vonatkozó képviselő­­házi határozatokról szóló jelentés. Cziráky János gr. A mura-letenyei hidra nézve a roszalás kimondását óhajtja s a Kund-féle telek megvásárlására nézve nem adja meg a felmen­tést, azonban Széll Kálmán hosszasabb fejtegetései után megnyugszik. A képviselőház 1587 számú hatá­rozata törvényhozási határozattá emeltetik. Következett a fizetések, nyudíjak s egyéb illetményekre vezetendő végre­hajtás korlátozá­sáról szóló törvényjavaslat. Álta­lánosságban s részleteiben észrevétel nélkül elfogad­tatott, úgyszintén a nemzetközi métermér­ték hivatal felállítására és fentartására szükséges póthitelről szóló törvényjavaslat. Következik a phylloxera rovar terje­désének meggátlására szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Nyáry Gyula s Károlyi György gr. fel­szólalásai után az átalános tárgyalás alapjául elfogad­tatott. A 2-ik­­­nál Cziráky gr. kérdi a minisztert, várjon a szőlők új beültetése miért van oly hosszú időre megengedve, míg Klosterneuburgban azonnal be lehet ültetni. Simonyi dr. miniszter kijelenti, hogy a rovar a hajszálgyökerekben is megmarad s Klosterneuburgot, hol szakértők működhetnek közre, nem lehet például venni. Cziráky gr. a külföldi ta­­pasztalokra utal. Simonyi Lajos b. földmivelés-, ipar- és ke­reskedelmi miniszter. Azokra nézve,a miket ő exczel­­lentiája fölemlíteni méltóztatott, a következőket bá­torkodom válaszolni. A phylloxera legelőször 1854- ben észleltetett Amerikában és miután az ott egy honos rovar s ott, hol honosul nem tesz oly nagy kárt, a mennyiben a növények is hozzászoknak, ott nem tulajdonítottak neki nagy fontosságot. Később a sző­lővesszők által átplántáltatott Francziaországba, s míg ott észrevették, miután pusztítása nem oly roha­mos, már igen nagy területre volt elterjedve, úgy hogy a körülbelül 2 millió hectárnyi szőlőterületből mintegy 700,000 hectare általa már ellepetett, s igy Francziaországban nem lehetett már alkalmazni azon módszert, mely így czéloztatik alkalmaztatni, mint­hogy ily nagy területen a szőlők kiirtása úgyszólván lehetetlen. Más országokban is próbáltak különféle szereket ezen rovar kiirtására, de ezek közül egyik sem bizonyult sikeresnek. A legbiztosabb szer min­denesetre a kiirtás és ez nálunk annál könnyebben alkalmazható, minthogy eddigelé e rovar pusztításai még csak igen szűk, mintegy 70 cataster holdnyi te­rületre szorítkoznak. Más országokban a kiirtás még keveset alka­­maztatott. Eddigelé csak Kolosterneuburgban és Své­ziában tettek ezzel kísérletet s igy tapasztalati adatokkal az iránt nem rendelkezünk, hogy hány év szükséges arra, hogy a terület újabb beültetése ese­tében a rovar újabb fellépésétől ne kellessék tartani. Amennyiben azonban tapasztalat szerint a gyökerek sokkal tovább élnek, mint a felső növényzet, minden­esetre több évi határidőt kelletett szabni és miután más biztos eljárás eddigelé nem ismeretes, úgy vélte a­ kormány, hogy helyesebben jár el, ha a beültetési tilalmat, talán a szükségesnél inkább valamivel to­vábbra is terjeszti, mintsem hogy az intézkedés sike­rét koc­káztassa, s talán utóbb, csak sokkal nagyobb költséggel lehessen a veszélyes rovar kiirtását esz­közölni. Ennél fogva kérem a méltó főrendeket, méltóztassanak ebben megnyugodni.(Helyeslés) mert úgy hiszem ez a legczélszerűbb és a fennforgó körül­mények közt legolcsóbb módja is a kiirtásnak. (He­lyeslés.) A törvényjavaslat többi §§-ai észrevétel nélkül elfogadtatnak. Elnök: Mielőtt a mai ülés jegyzőkönyve hi­telesítéséhez fognánk, legyen szabad egy sajnos köte­lességet teljesítenem. Épen most értesülök hiteles kútfőből, hogy házunk nestora Zichy Károly gróf elte 91-ik évében tegnapelőtt elhunyt, úgy hiszem, hogy kevesen vagyunk, kik e férfiút élte ereje teljében ne ismertük és szerettük volna. Ő, igaz, már e század elején e háznak tagja volt,és míg ereje tartott, annak tanácskozásaiban igen tevékeny részt vett és kétséget nem szenved, hogy hazaszeretete, szilárd jelleme és meggyőződésének ritka függetlensége, melyet minden irányban és a legválságosabb időkben tanusított, számára, míg élt, a köztiszteletet és közbecsülést biz­tosították. (Felkiáltások: Igaz!) Úgy hiszem tehát, hogy a méltó főrendek érzel­meinek vagyok hű tolmácsa, ha azt indítványozom, hogy e férfiú elhunyta feletti bánatuknak és részvé­tüknek jegyzőkönyvükben illő kifejezést adni méltóz­tassanak. (Helyeslés.) Bánffy Dezső b. jegyző (olvassa a mai ülés jegyzőkönyvét.) Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv hitelesíttetik. A legközelebbi ülést szerdán fogjuk megtartani. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést fel­oszlatom. Ülés vége 1 óra 45 perc­kor. dők, esetleg pedig ugyancsak a fentebbi X. czik ha­­tározmányához képest ugyancsak a beruházási köl­­csöntoké javára kezelendők. Ellenben az I czikkben felsorolt beruházi ösz­­szegeken túl, de a II. czikkben említett maximál ösz­­szeg határain belül kibocsátandó kötvények kama­tozásának kezdete és módozatai iránt, ezen kötvé­nyek átvétele , illetőleg a további beruházások en­­gedélyezése alkalmával fog esetről-esetre határozat hozatni. XII. czikk További beruházások. Az I. czikkben felsorolt eddigi beruházási tőkékből és ezek gyümölcsöztetéséből (a XI. czikk c) pontjában említett kamatokat is ide értve) netán még fenma­­radó összegek, valamint a fentebbi II. czikk értel­mében még az alulírt társulatok rendelkezésére bo­csátható 960,466 frt 2 kr. papírpénzben meg nem haladható összegek is, első­sorban a jelen kölcsön­ügylettel összekötött kiadások fedezésére és az I. czikk alatti kiadások helyesbítéséből netán eredhető hiánylatok fedezésére, azután pedig a kormány által legszükségesebbeknek elismert halaszthatlan beru­házásokra, név szerint a forgalmi eszközök szaporítá­sára is már ezzel szorosan összefüggő munkálatokra, különösen pedig a felépítmények megerősítésére lesz­nek fordítandók. A beszerzendő forgalmi eszközök számát és minőségét s úgy­szintén a kapcsolatos egyéb beruhá­zások megengedhetőségét is, az igazolt szükséghez képest s az érdekelt társulatoknak részint már be­nyújtandó külön beadványai alapján a kormány ha­tározza meg, melynek egyszersmind a szállítási ille­tőleg építési feltételek, vagy esetleg a kötendő szer­ződések jóváhagyása is fenntartatik. Ezen adatok alapján a még további rendelke­zésre álló s papírban 960.466 frt 2 krt meg nem ha­ladható beruházási összegek odaítélése az egyes társulatok részére a kormány elhatározásától fog függni. XIII. czikk: Hazai ipar: A megelőző czikkben tárgyalt új beruházások létesítésénél s ille­tőleg a IX. czikk alatt emlitett forgó tőkék felhasz­nálásánál a hazai ipar s főleg az állami vasipar gyárt­mányai elfogadható feltételek esetén előnyben része­­sitendők s különösen forgalmi eszközök és más na­gyobb beszerzések külföldi iparvállalatoknál felelős­ség terhe alatt, csak a minisztérium beleegyezésével rendelhetők meg. XIV. czikk: A közös vasutakra és a magyar keleti vasútra vonatkozó kü­lön intézkedések. A kassa-oderbergi, ma­gyar nyugati és első magyar gácsországi vaspályá­­kat illetőleg a kormány fentartja magának az anyag­­szerekre szükséges forgó tőkék és esetleg a beszer­zendő forgalmi eszközök engedélyezését, illetőleg az e részbeni szükségletnek számszerű megállapítását és helyesbítését a cs. kir. kormánynyal netán létre­jövendő megállapodásoktól tenni függővé. Úgy­szintén a m. keleti vasutat illetőleg fen­tartja a kormány magának, hogy tekintettel e vasút pénzügyeinek küszöbön álló rendezésére,­­ annak részvételét a beruházási kölcsönben függőben tart­hassa , esetleg végkép elejthesse. Önként érthetőleg azonban ez esetben a többi vasutaknak nyújtható évi külön biztosítási összeg 613.045 frtra, a kormány által átveendő kötvények névleges összege pedig 11.191.600 frtra száll le. A főrendiház ülése június 2. Elnök Majláth György országbíró. A kormány részéről jelen vannak Perczel, Si­­monyi W­enckheim és Széll miniszterek. Elnök bejelenti Bácsmegye részvétnyilatko­zatát Deák F. elhunytáról s Jászberény kérvényét Jászkunmegye székhelyére nézve B. Nyáry Béla meg­bízó levelét mutatja be. Gr. Festetich György ajánlja, hogy a phyl­loxera ügyében beadott törvényjavaslat még az ülés­ben tárgyaltassék. Elfogadtatik. Ugyanő bemutatja az erre vonatkozó jelentést. Zichy F. Bódog gr. bemutatja a nyugdíjügyre s a nemzetközi méter mértékre vonatkozó jelentéseket. Még ma tárgyaltatnak. Következett a záloglevelek biztosítá­sáról szóló törvényjavaslatról szóló jelentés tár­tárgyalása. Átalában a jelentés fogadtatott el, de Szerződés az állami biztosítást élvező vasutak beruházási költ­ségei tárgyában. (Vége.) X. czikk. Függő adósságok törlesz­­t­é­s­e. Az alulírt vasúttársulatok kötelezettséget és feltétlen felelősséget vállalnak arra nézve, hogy az l-so czikkben felsorolt beruházási összegeket az ál­lamkincstárnak járó megtérítések lerovása után és az anyagszerek beszerzésére megállapított forgó tő­kék sérelme nélkül, első­sorban a kimutatott beru­házásokból — de csakis ezekből —­ eredő s még a kormányközegek által érdemlegesen is megvizsgálan­dó függő tartozásaik pontos és haladéktalan törlesz­tésére, azután pedig a kormány által netán már en­gedélyezett beruházások befejezésére fordítandják, a netán fennmaradó összeget pedig mindaddig, míg azok már engedélyezett vagy még engedélyezendő beruházásokra fel nem használtattak, a beruházási kölcsöntőke javára előnyösen gyümölcsözte­tendik. XI. czikk: A kötvények kamato­zásának kezdete. Az I. czikkben felsorolt be­ruházási összegeknek megfelelő összes kötvények ka­matozása s ebből folyólag a megfelelő állami bizto­sítás is 1876. jan. 1 től veendi kezdetét. —A fentebb említett időponttól a kötvények átvételéig járó kama­tokra nézve pedig megállapittatik, hogy: a) az 1875. év végéig felszámított kincstári megtérítéseknek (lásd a VIII. sz.) megfelelő kötvé­nyek kamatozása 1879. évi január hó 1-től kezdve a kölcsönt adó államkincstárt illesse; b) hogy a beruházási kölcsön terhére 1876. ja­nuár 1-től kezdve kiszolgáltatott, vagy netán még a kötvények átvételéig kiszolgáltatandó kincstári előle­geknek megfelelő kötvények ezen előlegek kiszolgál­tatásának napjától kezdve szintén az államkincstár javára kamatozzanak; és végre ,) hogy a többi (az I. czikkben felsorolt beru­házási összegeknek megfelelő) kötvények után ezek átvételéig járó kamatok az érdekelt társulatoknak készpénzben szolgáltassanak ki. Az érdekelt társulatok részére ezekhez képest készpénzben kifizetendő kamatok a fentebbi X. czikk­ben említett függő tartozások után 1875. jan. 1-től járó időközi kamatok törlesztésére lesznek fordítan­ KÜLÖNFÉLÉK. — Udvari kir. Király ő felsége tegnap au­­dientiát tartott. A tiz órától 12-ig tartott kihallgatá­son mintegy 80 egyén jelent meg, köztük egy bara­­nyamegyei küldöttség és sok előléptetett honvédtiszt. — A kir. Józse­f-m­űegyetemen a ta­nácstagok és tisztviselők választása május 31-ikén délután ment végbe. — Megválasztottak: rectorrá : Stoczek József (újólag), Vész János Ármin prorec­­tori minőségében maradván ;dékánokká: a) az egyetemes osztályban: Kriesch János; b) a mérnöki és építészi szakosztályban: Kherndl Antal; c) a gé­pészmérnöki szakosztályban: Dr. Wartha Vincze (mindhárman újólag)­­tanácstagokká: A rec­­toron, prorectoron és a dékánokon kívül: Dr. Nendt­­vich Károly, Kruspér István, Schnédár János, Szily Kálmán, Fölser István és Hauszman Alajos. — A fővárosi szeretetház alakítása ügyében kiküldött bizottság ma kizárólag az egyesü­let alakításáról tanácskozott. Az alapszabálytervezet szerint 30 férfi s 20 női tagból álló igazgó-választmány fogja kezelni az egyesület ügyeit s az elnökön kívül, kit közvetlenül a közgyűlés választ, a tisztviselőket is saját kebeléből nevezi ki. A tiszteletbeli tagokat is az igazgatóválasztmány választja. A szeretetház­­ba az alapszabályok értelmében az anyagilag s er­kölcsileg elhagyott, első­sorban budapesti illetőségű s hat évet betöltött gyermekek vétetnek föl, kik itt legfeljebb 16 éves korukig ápoltatnak, azonban az egyesület ezentúl is gondot visel reájuk. Az egye­sület alakuló közgyűlése, ha lehet, a me­gyeház nagy termében, pünkösd után következő va­sárnap leend. A bizottság a kijelöléseket is eszközöl­te s egyúttal kimondotta, miszerint a város által ki­küldött tagok állandó bizottsági tagoknak tekinten­dők, miután minden alapítványt tevő hatóságnak s testületnek joga van az alapszabályok értelmében az egyesület ü­gyeiben résztvenni. — Értesítés. Mindazokat, kik a Kisfalu­­dy-társaságban, mint vendégek, valamely munkájo­­kat fölolvastatni kívánják, van szerencsém értesíteni, hogy efféle munkák, a társaság új határozata szerint, az elnökség által elrendelendő megbirálásuk végett, mindenkor a titkárnál nyújtandók be. Budapesten, 1876. június 1-én. Gr­eguss Ágost, a Kisfaludy­­társaság titkára. — Kéjvonatok Budapestről Palo­tára. Az ünnep- és vasárnapokon Budapest és Rá­kos-Palota között közlekedő kéjvonatok, melyeknek Palotáról való visszajövetele eddig estel­ 8 óra 45 perczkor történt, június hó 4-étől kezdve Palotáról estel­ 9 óra 30 perczkor fognak elindulni. Az elindu­lás Budapestről, mint eddig, délután 4 órakor tör­ténik.­­ Sikkasztás a pesti kereske­delmi bankban. Fluck Károlyt, a nevezett bank pénztárnokát a bank igazgatója, Töm­öry A. a rendőrség elé állította, minthogy kiderült ellene, hogy a bankot megkárosította. Az eddigi kutatások szerint Fluck 80—90 ezer frtnyi értékpapírokat ide­­genített el, mit azzal palástolt, hogy azokat a cso­magokat, melyekből az értékpapírokat kivette, itatós papirossal törte ki. Fluck előterjeszti azon váltójegy­zékét, melyeket az eladott értékpapírokért befolyt összegeken leszámított. Ezen váltók mintegy 60,000 frtnyi összegre rúgnak, közte van 54 ezer frt, me­lyekről Fluck azt állítja, hogy a Bécsben lakó Salm herczegnek kölcsönözte. — Úgy hiszi, hogy ez az összeg megtérül, s igy a bank kára csak 17—20 ezer frtra menend. Fluck Nagy-Bányán szüle­tett, 31 éves és csak egy hete, hogy megnősült. Laká­sán közönséges bútoroknál egyebet nem találtak. Egy gyémánt ékszert, melyet nejének legközelebb vett, lefoglaltak. Flucknak van még egy szállása muzeum utcza 8. sz. a. II. emelet 2. sz., mely még legény kori idejéből maradt meg. Ezt a 3 szobából álló lakást a törvényszéki bizottság szintén megvizs­gálta, és nem kevéssé volt meglepetve, midőn e la­kásban több száz ritka és szép madarat talált, meg

Next