A Hon, 1876. október (14. évfolyam, 236-261. szám)
1876-10-27 / 258. szám
számára vásárolt telken az intézetnek czélszerű épületet vélne emelendőnek, a jelenlegi épületet pedig a műegyetem számára tartja átadandónak. Azt tartja, hogy a fizetési pótlék nemcsak az igazgatónak, hanem ha rendszeresíttetik, a tanároknak is adandó lenne. T r e f o r t min. azt jegyzi meg, hogy a politechnikum elhelyezésével egy bizottság foglalkozik, s ha netalán az állatgyógyintézet helyiségének átengedése szükséges lenne, az intézet elhelyezéséről mindenesetre gondoskodni kell. Az igazgató fizetését illetőleg újabb teher nem háramlik az államra. Az előirányzat megszavaztatván, Csengery indítványára kimondja a bizottság, hogy a tanintézetek állapotáról az illető miniszter jelentést tegyen a ház elé. A bányakapitányságok szükségleténél Zsedényi felszólalása ellenében, ki nem akarja, hogy az írnokok fizetése 20 frttal emeltessék, a miniszterelnök és Helfy fölszólalása után, kik e csekély többletet megszavazták, a bizottság az előirányzatot elfogadja. A földtani intézetnél Csengery tudni szeretné, hogy mennyire haladt az intézet Magyarország geológiai felvételében, mire a bizottság kimondván, hogy az intézet évi jelentést terjeszszen elő, az előirányzatot megszavazza. A statisztikai hivatalnál Simonyi E. megjegyzi, hogy statisztikai közlemények nélkül ez intézet nem felel meg czéljának s ha nem adnak elegendő pénzerőt, hogy ez megtörténhessék, ezt a 40,000 frtot is bátran ki lehetne törölni. Keleti megjegyzi, hogy a legszükségesebb adatok az évkönyvben benne foglaltatnak, a jövő évre valamivel nagyobb összeg kell az áruforgalom kimutatása végett. Zs e d e nyi azt kérdi, miért kerül az oly sokba, hiszen az áruforgalomára nézve a vasutaktól ingyen kapják az adatokat ? Hegedűs S. a statisztikai hivatal jelentőségét emeli ki s ha a pénzügyi helyzet engedné, többet szavazna meg rá. Zichy N. gr. maga is azt hiszi, hogy ha hiteles adatokra akarunk szert tenni, akkor nagyobb dotatiót kell adnunk a statisztikai hivatalnak. Erre nézve a jövő évre költségvetést kívánna előterjesztetni. Ezzel az ülés véget ért. A képviselőház pénzügyi bizottságából. Október 26. Az esti lapunkban közlöttek után Móricz a gazdasági viszonyokban s az investitióban keresi okát a nagy deficitnek, a bajt nem a ménesekben, nem a méntelepekben kell keresni, mert hiába a mének tartása fölötte sokba kerül , azonban a mai viszonyok egyátalában nem alkalmasak arra, hogy a mének magánosok kezelésébe adassanak át. Elfogadja az előirányzatot. Puszky megemlíti, hogy nézete szerint, azon esetben is, ha az összes mének magánosok kezébe mennek át, a deficit a 600.000 frtot meghaladná. Igaz, hogy egy gazdasági ág sem részesül oly nagy állami segélyben, mint aminőt a lótenyészintézetek eddig igényeltek, hanem nemcsak gazdasági czélokból hozatik ezen áldozat, s tökéletesen igazolt, ha itt a kizárólagos gazdasági szempontoktól eltekintünk, s a lókivitel bizonyos körülmények közt megszoríttatik. Hefy a lótenyésztést más gazdaság módjára magánosoknak kívánja átadatni, mert az állam nem iparűző. Továbbá a helyzet sem olyan, hogy egy ágra évenkint 1.000.000-nál többet költeni lehetne. Fölhívandónak tartja a kormányt, hogy a lótenyészintézetek általa úgy rendeztessenek még a jövő év folytán, hogy azoknak kiadása 1878-tól kezdve az ezen intézeteknek adott 60.000 hold föld jövedelmeiből fedeztessenek. Zichy N. gr. Ily rövid idő alatt más alapra fektetni ezen ágat az intézetek teljes megrontása nélkül lehetetlen. Szontagh az előadó nézetét pártolja a dolog érdemére nézve, a kivitel tekintetében Pulszkyhoz csatlakozik, annak megfelelő határozatot óhajt. Tisza mint elnök felhozza, hogy a belföldi lóanyag javulása az 5 milliót bőven meghaladja s igy nem áll az, hogy a ráfordított millió kárba vész, miután annak bár indirect után, az ország hasznát veszi. Az itt mutatkozó deficit egy év alatt meg nem szüntethető. A midőn magánosok azon helyzetben lesznek, hogy az állami méneket átvehetik, szívesen hozzájárul a létszám apasztásához, de ma erre kilátás nincs. Óhajtja ugyan a deficit elenyésztetését, de ahhoz nem járul, hogy ez a fölötte nagy becsű és kitűnő lóanyag elfecsérlésével történjék. A lókivitelt illetőleg bizonyos viszonyok közt az államnak önmaga iránti kötelessége azt megakadályozni s ezt a kormány szem előtt is tartja, de a fenálló kereskedelmi szerződések értelmében egyszerű határozattal megtenni nem lehet s igy a bizottságnak ily nemű határozata gyakorlati haszonnal alig járna. Hogy a lovak java a mi seregeink részére tartassék fen, csak úgy érhető el, ha a hadsereg számára vásárolt lovak ára fölemeltetik, ez pedig a mai viszonyok közt alig tehető. Kéri a bizottságot az előirányzat megtartására. Kozma min. tanácsos kimentő felvilágosításokat ad a lovaknak magánosok kezére történt kiadatása tárgyában. Helfy visszavonja indítványát és Hegedűs azon nézetéhez járul, hogy a bizottság előbbi határozata megnjittassék. Pulszky a kivitel kérdésében megelégszik azzal, hogy a minisztérium, amint kijelentetett, figyelemmel kísérje ezen ügyet. A bizottság megújítja azon határozatát, hogy a minisztérium oda működjék, hogy a tenyészintézeteknél már a jövő években megtakarítások éressenek el. A központi kiadások a részletes tárgyalás folyamán megszavaztatnak, Szapáry gr. azon indítványának elfogadásával, hogy a központi állomások jövőre kisebb állású egyénekkel töltessenek be. A ménes birtokgazdaságoknál a bizottság Wahrmann indítványára s Trefort min. hozzájárulásával virement megadása mellett 16.000 frtot töröl. A méneseknél Wahrmann előadó azon 8000 frtot tartja levonandónak, melylyel az előirányzat az előző évit fölülmúlja. Kozma min. tanácsos nem tartja keresztülvihetőnek az ily megtakarítást. Szapáry gr. a törlés ellen s Hegedűs mellette nyilatkozván, a bizottság a virement mellett a 8000 frtot levonja. A méntelepek szükséglete vita nélkül megszavaztatik. A lóversenyekre fölvett összeget Simonyi egészen törlendőnek tartja, mert az országnak mulatságokra nincs költsége ; ha azonban a bizottság a törlést el nem fogadja, nem frankokban hanem forintokban kívánja az összeget kifejeztetni. Tisza K. min. elnök az előtte szólónak megjegyzi, hogy a lóverseny nem csupán mulatság, hanem a lóanyag szerzésének egyik főeszköze, kéri az előirányzat változatlan megtartását. A bizottság Zichy N. gróf pártoló fölszólalása után az előirányzatot változatlanul fogadja el. A lótenyésztési jutalmakra fölvett 15.600 frtot Wahrmann kidobott pénznek tartja ugyan, de miután a ház már tavaly e tételt 3000 frttal szállította alá, törlési indítványt nem tesz. Zsedényi úgy vélekedik, hogy a ház pillanati hangulata a bizottságot véleménye nyilvánításától el nem térítheti. Az előirányzat, valamint a tenyészanyag bevásárlására fölvett összeg változatlanul elfogadtatott. A ménesbirtok-gazdaságok bevételéből Wahrmann indítványára 150,000 főt töröltetett. T á V i r d a. Kiadás 1.954,610 bevétel, 1.610,40 frt. Wahrmann előadó. A miután a posta és távírda egyesítése a bizottság által elfogadott alapon tavaly történt s ez által valami megtakarítást értünk el, s ezt örömmel konstatálja , az előirányzat megszavazását javasolja. Helfy kérdést intéz a távirda és postai nyomtatványok kérdésére nézve, melyről az utóbbi napokban a hírlapok különös híreket közöltek s az előadó azon megjegyzésre, hogy erről inkább a postánál lehet szó, csak azt az egyet kérdi ezúttal, hogy hány ritma nyomtatvány rendeltetett meg a távirda számára a mult évben. T r e fo r t min. e kérdésre vonatkozólag részletes jelentést fog a bizottság elé terjeszteni s ez ügy a postához tétetvén át, az előirányzat megszavaztatik. Takács János min. tanácsos a személyi és dologi kiadások közt virementet kér, mire a bizottság a két kiadás közt külön-külön megszavazza a virement-t. A vesztegintézeteknél, melyek 53.700 frtnyi előirányzatát az előadó megszavaztatni javasolja, Hegedűs úgy tudja, hogy a bizottság határozata értelmében a vesztegintézetek szervezésére vonatkozólag a törvényjavaslat már beterjesztendő lett volna , mire a reformin. azt válaszolja, hogy a javaslat készülőben van. A marhavész elfojtására előirányzott 39.000 frt az előadó felszólalása ellenére, ki 100.000 frtot kíván felvétetni a zárszámadások nyomán, a miniszter megnyugtatása következtében, változatlanul hagyatik. A budapesti állatorvosi tanintézetnél S i Jvá nyi E. megjegyzi, hogy a gyógyintézet Nyilt levélre nyikt válasz. A dévai tanítóképezde ügyében Sándor Domokos úr, a képezde igazgatója több lapban egy nyílt levelet intézett hozzá. E levél tartalma röviden öszszefoglalva az, hogy nehezteli a dévai tanítóképezdéről a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozatomat és tagadja, hogy ezen intézetben dákoromán szellem uralkodnék. Azt hiszem, hogy e nyílt levélre a leghelyesebb választ akkor adom, ha ismertetem az ezen intézet fölött a képviselőház pénzügyi bizottságában folyt tárgyalást. Erre vonatkozólag a kolozsváriMagyar Polgáriban jelent meg a legrészletesebb és leghívebb tudósítás és legyen szabad azt ide írnom : »A dévai tanitóképezdénél Lukács Béla kijelente, hogy miután e tanitóképezde jelenlegi szervezetében nemcsak nem felel meg a czélnak, hanem dákoromán tanya, melyben csak magyargyülölség és államellenes eszmék tápláltatnak, — nem hajlandó mit sem megszavazni e tanitóképezdére mindaddig, mig az gyökeresen át nem alakittatik ; mert a magyar állam pénze nem arra való, hogy azon oly intézetek tápláltassanak, melyek magyar és államellenes üzelmeknek fészkei. Trefort miniszter és ez ügybeni előadója , Gönczy miniszteri tanácsos elismerték, hogy e tanítóképezde méltó panaszra adhatott okot, elismerték, hogy a tanítóképezde tagjai magyarellenes demonstrátiókat vezettek s az egyik tanár nemcsak a román nyelvet és irodalmat, hanem szabályellenesen a többi tantárgyakat is nemcsak román nyelven adta elő, hanem előadásai miatt politikai szempontból is jogos lehetett a panasz. De a minisztérium intézkedett ez irányban már, az eddigi hanyag igazgatót mással helyettesítés reménye van, hogy az eddigi dolgok ott többé nem fognak ismétlődni. Simonyi Ernő oly intézetre, mely államellenes eszméknek a gyálpontja, szintén nem hajlandó pénzt megszavazni, azért követeli, hogy a kormány ez intézetnél, ahol csakugyan úgy látszik baj van a legerélyesebben járjon el. Szontagh Pál az igazgató egyszerű áthelyezését nem tartja elégnek; ez nem büntetés az oly egyénnek, ki a magyar állam pénzén fizettetvén, mégis megengedi az államellenes üzelmeket. Tapasztalásból tudja, hogy egy egyén egy egész intézetet ritkán képes reformálni, s azért meglehet, hogy a jelenlegi igazgató is kénytelen lesz úszni az intézetben uralkodó iránynyal. Kívánja a kormány erélyes eljárását , a tanárt ki az intézetben politizál, vagy azt tanítja, mit tanutnia nem szabad, az igazgatói ki kötelességét nem teljesíti — egyszerűen el kell csapni. A miniszter azon ismételt ígérete folytán, hogy a legszigorúbban ellenőrizni fogja e tanítóképezdét és szükség esetén erélylyel fog intézkedni, e fentartással a bizottság megszavazta a dévai tanítóképezde jövő évi dotatióját. Ennyi az, ami a dévai tanítóképezdére nézve a pénzügyi bizottságban mondatott. A miniszter úrnak és előadójának beismerése bizonyítja, hogy felszólalásom nem volt alapnélküli. Ha tehát Sándor Domokos úr azt írja, hogy én a dévai tanitóképezdéről többet tudok, mint ő, ki amaz intézetnek igazgatója és azt éber figyelemmel kiséri, de abban dákoromán szellemet nem tapasztalt — akkor kérnem kell őt legyen oly szives és forduljon nyilt levéllel miniszteréhez, ki ugy látszik bár távolabb van, mégis jobban van informálva mint ő. Budapest október 26. Lukács Béla, orsz. képviselő, az állami szerződésekkel is, bár miként legyenek azok szövegezve. Nemzetközi szerződések nem lehetnek érvényesek, mihelyt a tények, melyek azok kötésénél irányadók voltak, teljesen megváltoztak. És bizonyára a változás Törökországban 1856 óta igen nagy s elég indokul szolgálhat a szerződést fölbontottnak tekinteni. 1856-ban komoly baj leendett Európára nézve, ha Törökországot Oroszország elfoglalja, s főkép Európa szabadságára, melynek akkor Oroszország ellensége volt. De most Németország hatalmi növekedése oly teljesen megvédi Európát Oroszország ellen, hogy e tekintetben nem tesz semmi különbséget, váljon Oroszország elfoglalja-e Törökországot vagy sem. A garancia fő indoka nem létezik többé, sőt annak eszméje is úgyszólván kiveszett az emlékezetből. S magát Törökországot illetőleg is változtak a viszonyok. 1856-ban még remélni lehetett, hogy Törökország reformálni fogja magát, hogy pénzügyeit rendezni s alattvalóit jobban kormányozni fogja. De reformok helyett az ország aláhanyatlott pénzügyei rosszabbak, mint 1856-ban voltak s kormánya gyengébb és rosszabb, hogy sem jó czélokra törekedhetnek. Másodszor azt mondják : Ígéret ide, Ígéret oda, Törökországot fen kell tartanunk, mert különben Oroszországé lesz Konstantinápoly — tényleg, ha nem is névleg. Mert nincs hatalom, mely onnan vissza tarthassa ha egyszer a török állam felbomlott. A görögök, szerbek, románok tehetetlenek volnának Oroszországgal szemben, mihelyt Konstantinápolyt bírni akarná. Ezen érv egyik premissája helyes, a török elemen kivül más nem tarthatja meg Konstantinápolyt. De a másikat nem lehet bebizonyítani. Senki nem bizonyíta be azt, hogy Konstantinápoly oly fontos positió Angliára, miszerint érte háborúba bocsátkoznia kelljen. Angliára nézve ugyan valamivel előnyösebb volna, ha Oroszország nem bírja a Fekete tengert, kereskedelmünk ott biztosabb s Indiával való közlekedésünk is kevésbé veszélyeztetett volna. De mindez még nem elég előny arra, hogy háborút kezdjünk. Érdekből többé nincs okunk Törökországért küzdeni. Némelyek azt mondják, hogy Konstantinápolyt az öt hatalom garantiája alatt szabadvárossá kell tenni, háború nélkül. Ám legyen, de háborúba menni ezen czélért sem volna érdemes. S mint minden garancia, szükség esetén ez sem sokat érne. Az egyedüli állam, melynek érdekében áll Konstantinápolyt szabad várossá tenni, Anglia, és csak egy igen vérmes úgy képzelheti, hogy Németország vagy Ausztria vagy bármely nagyhatalom egy oly szerződés kötését erőszakolja más államra, mely által csak Anglia lesz a nyertes. Ily önzetlenséget a nemzetközi moralitás nem tanúsít. Mondják azt is, hogy Anglia akadályozza meg nehogy Oroszország tengeri hatalom lehessen a Feketetengeren, s hogy el kell zárnunk előle a Dardanellákat és a Bosporust. De tagadjuk, hogy Angliának ez érdekében állana. Vannak már más tengeri hatalmak is a Fekete tengeren, melyek ellen Anglia kénytelen ott hajórajt tartani, ha szükséges , s kevés különbséget tesz, váljon egygyel több vagy kevesebb-e a hajórajok száma. És van abban valami monstrosus vagy embertelen, mint Gladstone mondaná, hogy a Fekete tengernél lakó hatalom ne mehessen ki onnan,, nehogy egy távol levő sziget tengeri hatalma gyöngíttessék. Azt is ajánlják, hogy Konstantinápolyt vegye birtokba Anglia s tartsa meg azt meg az angol érdekek anyagi garantiája gyanánt. De ha ezt akarná tenni, nem tehetné másként ha csak a körülte levő tartományokat is birtokba nem venné. Ez esetben az a természeti törvény érvényesülne, mely kényszeríti a czivilizált népeket, hogy hódítsák meg félig czivilizált szomszédaikat. Sokkal olcsóbb is volna tengeri hatalmukat erősebbé tenni a keleti kereskedés védelmére, mint Konstantinápolyt elfoglalni és megszállva tartani. Ezért világos , hogy Anglia nem viselhet háborút Törökország fentartásáért. Aztán az »Economist« a másik kérdést tárgyalja: várjon a török birodalom felbontására ne fogjon-e fegyvert Anglia és szintén arra az eredményre jut, hogy nincs ok a beavatkozásra. A Bulgáriában elkövetett kegyetlenségek , úgymond, szükségképens következményei voltak a bomladozásnak. Angliának nincs is módjában a Dunafejedelemségeknek jó kormányformát adni. Azok sorsa egészen a szomszéd nagy katonai birodalmak kezében van. Annak kell megtörténni amit ezek fognak kívánni és mi ezt nem változtathatjuk meg. Ha sikerül nekik valamely független államot teremteni, kétségkívül örömest elfogadják Anglia garantiáját, de ez ránk nézve csak teher lesz. Világosan szólva, ha most háborúba mennénk Oroszországgal, Törökország ellen, Oroszország a háború alatt elfoglalná e tartományokat s a háború után megtartaná azokat és mi nem juthatnánk hozzájuk. Rosszul cselekedhettünk 1854 ben, hogy nem engedtük Törökországot felbomlani, e felbomlás borzasztó pusztításokat fog okozni, de legalább a jelen nemzedék meg lett kimérve attól. Ha most interveniálnánk megint csak bajt okoznánk, de az eseményeket nem tartóztathatnók fel. Azt hiszszük tehát—így végzi az »Economist« czikkét — hogy Angliának távol kell maradnia a bekövetkezendő küzdelemtől. De nem vagyunk bizonyosak az iránt, vájjon képesek leszünk-e erre. Egyfelől elavult ideák unszolnak arra, hogy Törökországnak segítsünk, más ideák arra ösztönöznek , foglaljuk el Konstantinápolyt, mindkettő egyértelmű azzal, hogy Oroszország ellen menjünk a háborúba, másfelől egy új hatalmas érzület arra kényszeríti Angliát, hogy a török alattvalók sorsának javítását kivánja, ami azt jelenti, hogy Oroszországot segítsük. Ezen hatalmas erők mindenikét bárminő esemény túlsúlyra segítheti és akkor belevonathatunk a conflictusba. Mi ne legyen Anglia politikája keleten. E czim alatt egy czikket közöl a londoni »Economist,« mely az igazi John Bull szellemet árulja el. Közöljük eszmemenetét. Közéig a döntő pillanat, midőn Angliának határoznia kell, hogy segítségére menjen-e Törökországnak s a török birodalmat megmentse, avagy háborúba menjen Törökországot megsemmisíteni s egy uj birodalmat képezni, mely kedvezőbb legyen a török alattvalókra nézve e mostani uralomnál. Az előbbire nézve azt mondják, hogy Anglia 1856-ban garantirozta az ottomán birodalom integritását, hogy határozottan megígértük neki, miszerint, ha bármely idegen állam megtámadná és segítségre leene szüksége, mi azt megadjuk neki, és hogy ezen ígéretet épen azért tettük, nehogy Oroszország megtámadja Törökországot ami most tényleg bekövetkezik ; ha azt akarjuk, hogy jelentsenek valamit a szerződések, akkor most egész erőnkkel segíteni kell Törökországot. És nem lehet kétség, hogy mikor a szerződés megköttetett, akkor csakugyan ez is volt a czélunk, mert a szavak olyan világosak a minek csak lehetnek. Azonban ez nem lehet irányadó. Ép úgy mint a magánszerződések bizonyos határozott időkhöz és körülményekhez vannak kötve, így van ez Budapest főváros rendkívüli közgyűlése október 26-án. A mai folytatólagos közgyűlést Ráth K. főpolgármester azon kijelentéssel nyitotta meg, hogy a legközelebbi rendes közgyűlés nem szerdán, nov. 1-jén mikor ünnep lesz, hanem pénteken, nov. 3-án tartatik meg. Ezután az 1877 évi költségvetés folytatólagosan tárgyaltatott. A közvágóhidi és marhavásári bevételek, mértékhitelesítő hivatali, közjótékonysági és szegényügyi bevételek, reál-, polgári-, és elemi iskolai bevételek, rajztanodai bevételek, gyámhivatali kiadások megtérítése, letéthivatali jövedék, irodai és mérnöki díjak (XX —XXVIII főrovatok) czimén előirányzott összegek észrevétlenül hagyattak helyben. Az állandó katonaszállásolási költségek (XXIX. főrovat) cziménél elfogadtatott Scheich K. indítványa, hogy a beszállásolások után 10 nappal a kimutatások a pénzzel együtt a számvevőség által a kért elöljáróságokhoz tétessenek át, mi a feleknek nagy könnyebbségére lesz. A fölvett összeg ellen nem volt észrevétel. Az átkelő katonaszállási díjak és adóvégrehajtási dijak XXX. és XXXI. czimei elfogadtatván, a vegyes czimek alatti 38,343 forinttal előirányzott (XXXII. fer.) bevételeknél a pénzügyi és gazd.bizottság a 3yik alpontra nézve, melyben 20,000 frt államsegély van fölvéve, az országutak jó karban tartására azt indítványozza, hogy a jelen évre előirányzott, de a minisztérium által még mindez ideig nem utalványozott ugyanekkora összeg a miniszternél megsürgettessék külön felirattal. Ehhez a közgyűlés is hozzájárult. Az 1. alpontnál pénzkészletek gyümölcsöztetése után 3000 forint jövedelem irányoztatik elő. Ráth Károly (országos képv.) fölvilágositást kér az iránt, mi kép lehet az, hogy ily csekély pénzösszeg van e czímen előirányozva ; csak 60—70,000 írtja gyümölcsöztettetik a fővárosnak a pénzintézeteknél évenkint ? Az elnök által fölvilágosittatván, hogy itt csak a házipénzt&F rövid lejáratú betétei vannak fölvéve, elfogadja ő is, a közgyűlés is az egész czimet. A rendkívüli bevételek (XXXIII— XXXIX. fer.) ezen rovatánál, melyben az adókezelési rktv. költségek részbeni fedezésére 30 ezer frt államsegély van felvéve, a pénzügyi bizottság azt indítványozza, hogy a miniszter ennek idejében leendő utalványozására szintén felkeressék , s egyúttal mondja ki a közgyűlés, hogy jövőre állami czélokra a főváros csak úgy szervez hivatalt, ha az állam ezen hivatal költségeinek viselését is magára vállalja. A tanács csak a felirathoz járul, mert ily elvet kimondani azért sem lehet, mivel a törvény kötelezi gyakran a fővárost ily hivatalok felállítására. A közgyűlés a tanács véleményéhez járul. Még a két utolsó bevételi tétel is elfogadtatván a szükséglet tárgyalása kezdődik. Ennek I. ferovata a tiszti és szolgaszemélyzet fizetését és lakbérilletményét 627,492 fttal veszi fel. A p. v. és gazd. bizottság e roppant tételt fájdalommal szavazza meg ; indítványozza, hogy a 9-es szervező bizottság hivassék fel javaslatot adni a munkaórák beosztása s az ez által elérhető megtakarítások iránt. A tanács nem nagy eredményt vár ugyan ettől, de hozzájárul a kérdéses ügynek a 9-es bizottság elé utasításához. Havas pártolja az előirányzatot s a munkaórák elégséges voltát hangsúlyozza, Zmeskál is a rendszerben látja a hibát. A rendszer megváltoztatása nélkül a 9 es bizottság sem tehet megtakarításokat. Ráth főpolgármester a közigazgatási bizottság teendői közé sorozza, a hivatalos órák czélszerűbb beosztásáról is intézkedni ; felhozza, hogy a jelenlegi 1128—1113-ig tartó hivatalos órák nem csak nem tartatnak be, ('/28-kor egy tisztviselő sincs a városházán), de még 9 órakor is alig találni valakit. Még Kammermayer szól e ponthoz, a beosztás bajos voltát emlegetve, mire a közgyűlés elfogadja az indítványt, hogy a 9-es bizottság hivassék fel a hiv. órák iránt véleményt adni oly formán, hogy ez által megtakarítások érezhessenek el. Az ideiglenes napidíjasok diurnumaira (II. fer.) előirányzott 35.000 írtból a pénzügyi bizottság indítványára 5000 frt töröltetik a tanács utasíttatván, hogy ezen törölt összeget a liquidationalis bizottság által behajtandó hátralékokból fedezze. A IV. főrovat alatt segélyekre és jutalmakra 6000 frt van előirányozva. F a b i n y i Theofil felhozván, hogy elég jól vannak a tisztviselők díjazva, a segélyekkel szűk markúan kell bánni, 50% törlését indítványozza, s csak 3000 frtot szavaz meg. Rupp tanácsnok tekintettel arra, hogy ez összeg e legszegényebb sorsú tisztviselők részére vétetett föl s a tanács különben is megnézi kinek ad segélyt, de a mult évi eredmény szerint 6000 ft e czélra szükségeltetni fog, megszavaztatni kéri az összeget. Ráth K. orsz. képv. 10°jo levonást indítványoz. A közgyűlés Fabiryi indítványát fogadja el, és a czimből a jutalmakat töröli. Az irodai szükségletek 10-ik alrovásánál »kisebb szükségletek«-re felvett 3000 forint 2000-re szállittatik le. Elfogadtatik Szabóky indítványa, de csak óhaj kép, hogy a papír stb. lehetőleg hazai gyárosoktól szereztessék be, mert tudvalevőleg az ily szállítások árlejtésen adatnak ki annak a ki legolcsóbban szállítja, bármily nemzetiségű is. Innen a VI — XIV. förovatok észrevétlenül fogadtatnak el. A XV. förovatban nyilvános parkokra és faültetvényekre 60,398 frt van felvéve. Ennek b) '/. alrovatánál a 4000 frt prelimináré meghagyatik, de az egy ps fentartásának költségei is ebből kerüljenek ki. A 6., 5. alatt az üllői-út baloldalán alakított faiskolára fölvett 3350 frtból 1000 frt törtetik. A ferenczvárosi régi temetői új erdőre előirányzott 3000 frtból szintén 1000 frt, a szederkertre stb. tett 1970 forint előirányzatból pedig 970 frt töröltetik. Ellenben a közgyűlés a szentgellérthegyi faültetvényekre praeliminált 1500 ftot felemeli a p. v. bizottság indítványára 1980 írtra, amennyi tavaly volt. E rovatnál Szabóky a szederkert állásáról kért fölvilágosítást, mi neki meg is adatott. Weisz B. F. pedig azt kérte, hogy az Albrecht út felkanyarulójánál levő meztelen falak vad szőlővel futtattassanak be , hogy szép zöld színben ékeskedjék. Scheich szavaira az indítványt a közgyűlés elvetette. Ellenben Naszluhácz helyes javaslatát, hogy 500 frt vétessék föl a florváth kert törmelékeinek elhárítása s a térnek sétatérré visszállitása czéljára, a közgyűlés elfogadta s egyik alsóbb pont 500 fttal magasabbra emeltetik. A XVI. főrovat elfogadása után a vízvezeték kezelési költségeiből 2. p. alatt 800 forint eltöröltetik, 3. dj pontjából pedig 400 frt. A jogügyleti kiadások, vám és jövedék kezelési kiadások, tőketörlesztés, kamatok után fizetendő összegek akadálytalanul elfogadtatván, a kül- és beltelki utak, hidak, védgátak jó karbantartására fölvett 250,000 frt a pénzügyi bizottság javaslatára 227,800 frtra szállíttatik le. Az »utczák és terek jókarban tartása« cziménél tanulságos vita fejlett ki. A követésekről lévén szó, Haris rámutat azon botrányos követésekre, melyek az év azon szakában történnek, mikor a napok legrövidebbek, az idő legváltozékonyabb, s ezáltal a város is, a kereskedelem is kárt szenved. Gerlóczi azt mondja, hogy a mérnöki hivatal az árvíz miatt nagy munkákkal volt elfoglalva, azért késett, de ha jövőre ilyen előfordul, fegyelmi eljárást indít meg. Imre főmérnök : lehet fegyelmi eljárás, a bajon nem lehet segíteni, mert kevés a személyzet. Steiger a két ellenkező nyilatkozatból érdekes tanulságot von s helyesléssel kísért beszédben kér orvoslást e gazdálkodás ellen. Kammermayer ígéri az orvoslást, a főmérnök irányában nem a leghizelgőbb módon nyilatkozva. A közgyűlés kimondja, hogy a jövő évi követéseknek nemcsak programmja, de tervei és költségvetései is áprilióig okvetlen beterjesztve legyenek s a munkák kivitele lehetőleg nyaranta eszközöltessék mindenkor. Az előirányzott összeg azonban kifogástalanul elfogadtatik A XXIV—XXVIII. rovatok észrevétlen helybenhagyása után, a közvágóhidi és marhavásári kezelési költségek czíménél a p. v. bizottság felemlíti, hogy egy gépész a közvágóhídnál már 1875. julius hóban felfüggesztetett állásától, s azóta — 24 hónapja ! — a vizsgálat befejezve nincs, az illető pedig fizetését folytonosan húzza, sőt helyébe egy lakatos bizatott meg a munkával együrt napidijjal, miért is a város most egy állást kétszeresen fizet. A fegyelmi választmány elnöke kijelenti, hogy e fölött véglegesen döntött ez év márczius havában még, azóta meg a jegyzőnél hevert. Márkus az ily huzavona eljárás ellen hevesen kelt ki, mire a közgyűlés a közigazgatási bizottság ügykörébe tartozandónak mondván ezen ügyet, a czimet elfogadja s mára berekeszti tanáczkozásait. A közgyűlés holnap folytattatik. KÜLÖNFÉLÉK. — Királyné ő felsége holnap délelőtt fél 12 órakor Gödöllőről a fővárosi váriakba érkezik s szombaton reggel innét vadászatra megy, melynek végével ismét Gödöllőre tér vissza. — A magyar történelmi társulat vál. ülését f. nov. 2-ról — az ünnep miatt — nov. 9-ére halasztotta. — A magyar mérnök- és építészegyesület October 28-án (szombaton) esti 6 órakor az egyesület helyiségeiben (régi Lloyd-épület, Duna felöli oldal, II. emelet) egyetemes szakülést tart. Tárgyai: 1. Meiszner Sándor : a szatmári vasúti Szamos hidat ismerteti. 2. Seefehlner Gyula : a budapesti összekötő vasút út-áthidalásainak vasoszlopaira vonatkozó számításokat mutatja be. — Prokesch Osten Antal báró, mint egy bécsi távirat jelenti meghalt. Prokesch 1795. deczember 10-én született Gráczban. Gondos nevelésben részesült, szép sikerrel végezte a bölcselmi, jogi és államtudományi tanulmányokat és 1813-ban beállt az osztrák hadseregbe, mint hadnagy. A francziaországi hadjáratban részt vett és még egy sor évet töltött a katonaságnál Károly főherczeg oldala mellett. Ezután néhány évig mathematikai tanár volt az olmützi apródiskolában. Innen Prokescht beosztották a táborkarba őrnagyi ranggal és 1830-ig a táborkar feje volt az osztrák hajóhadnál. Ez állásában gyakran jött érintkezésbe az egyptomi alkirálylyal, a szövetséges hajóhadak tengernagyjaival stb. és ez mintegy előiskolájául szolgált neki későbbi diplomácziai pályájához. Ez időben több rábízott diplomácziai ügyet szerencsés siker követett, amiért 1831-ben »von Osten« praedikátummal nemességet nyert. Ugyanekkor a hadsereggel Bolognába ment és megbízást adtak neki több diplomácziai ügyben. Egyszer Rómába küldték, majd még békeközbenjáró volt a szultán és kairói alkirály közt. Ez időtől fogva kizáróan a diplomácziai pályára veté magát. 1834- ben követül ment Athénbe, 1845 ben bárói rangot nyert, majd vezérőrnagynak előléptetve Berlinbe és 1853-ban altábornagyi ranggal kitüntetve majnai Frankfurtba ment, mint a német szövetség elnöki követe. Prokesch 1855 óta, mint internanczius működött Konstantinápolyban. Midőn néhány éve a diplomácziai pályáról visszalépett, kineveztetett az osztrák urakháza tagjának és táborszernagygyá. Mint katona, diplomata szakított magának annyi időt, hogy tapasztalatait, melyeket Keleten szerzett, följegyezze és iratai, miket a Kelet történetéről, ama országok néprajzi, társadalmi viszonyairól közzétett, rég elismert jelességüek. Főbb művei közöl megemlítendők : »A görögök története a török birodalomtól való elszakadásuk idejéből«, »Visszaemlékezések Egyptomra és Kis-Ázsiára« stb. — A budapesti rab segélyző-egyesület igazgató választmánya folyó hó 29-én délelőtt 11 ^2 órakor, a megyeház 16. sz. termében (2 ik em. bejárat új világ-utcza) rendes havi ülést tart. Napirend : folyó ügyek elintézése, segélyzések, pénztári havi jelentés, titkári jelentés. — Philharmoniai hangversenyek A nemzeti színház zenekara, Erkel Sándor karnagy vezérlete alatt, Wilt Mária és Friedrich Materna bécsi cs. k. udvari énekesnők és Goldmark Károly közreműködése mellett a fővárosi vigadó nagy termében három zenekari hangversenyt rendez. Az I. hangverseny műsora nov. 8-án ez : 1.Nyitány »Euryanthe« czimü dalműhöz Weber K. M. 2. »Danse Macabre« zenekarra (ul) Saint Saëns. 3. Magány dal Mozart »Szöktetés a serailból« czimü dalműből (zenekar kiséret mellett) előadja Wilt Massz. 4. Simfonia (C-dúr) Schumann Rob. — A II. hangversenye november 2- én : 1. »Adrien« nyitány (uj) Mehul. 2. »Szt. Cacilia legendája« Mezzosopran és nőkarra szerző Liszt F. 3. Serenade vonós hangszerekre (F-dúr) Volkmann R. 4. »Falusi lakodalom« symfonia (uj) Goldmark K. (a szerző vezérlete alatt.) — A III. hangverseny műsora decz. 13-án : 1. Serenade vonós hangszerekre (új) Fuchs Róbert. 2. »Mindenhatóság« szerző Schubert F., hangszerelte Liszt Ferencz, előadja Friedrich-Materna assz. 3. Scherzo (Mari tündér) Berlioz Hector. 4. Aria »Fidelio«-ból Beethoven F., előadva Friedr.-Materna 5. 4-ik symfonia (B-dúr) Beethoven L. Bérleti árak a három versenyre: Páholy 25 frt. Körszék 8 frt. Számozottszék 5 frt. Zenekariszék az első sorban 8 frt. A többiben 5 frt. Karzati zártszék 3 frt. Naptárak: Páholy 10 frt. Körszék 3 frt. Számozottszék 2 frt. Zenekariszék az első sorban 3 frt. A többiben 2 frt. Karzati zártszék 1 frt 20 kr. Beléptijegy a terembe 1 frt. Bérelni és jegyet váltani lehet Rózsavölgyi és társa (Kristóf tér) , Táborszky és Parsch (kis koronautcza), Pirnitzer (Deákutcza) mükereskedéseiben és a vigadóirodában. — Népesedési mozgalom.Budapesten a lefolyt 1876. oct. 15-től 1876. oct. 21-ig terjedő héten élve született 243 gyermek,elhalt 195 személy; a születések tehát 48 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 172 törvényes, 71 törvénytelen; nemre nézve 118 fiú, 125 leány. Halva született 14 gyermek, köztük 11 törvényes, 3 törvénytelen. A halottak közt volt 117 férfi, 78 nő, egy éven aluli gyermek 70. Ez év 42 hetében élve született összesen 11250, elhalt 10089, a születések többlete 1161-at tesz. Élve szülöttek vallás szerint így oszlanak meg: katholikus 176, ágostai 9, helvét 10, görög n. e. 2, zsidó 46. — Nevezetesebb halálokok : Veleszületett gyengeség és alkathiba 13, heveny agyvízkór 2, agykérláb 5, rángások 12, croup 2, roncsoló toroklob 7, hökhurut —, derme és állgörcs —, kanyaró 3, vörheny 6, himlő 5, bélhurut 18, gyomorbélhurut 0, vérhas 1, cholerat, typhus 2, genyláz 0, tüdő- és mellhártyalob 15, hashártyalob 0, vízkór 3, rák 3, tüdőgümő 30, gyermekágyi bajok 1, agyhüdös 3, aggkor 6. A halálozások kerületek szerint : I-ső kerületben 13; II. 9; III. 8; IV. 7; V. 5; VI. 22; VII. 27 ; VIII. 37; IX. 16; X. 6; kórházakban 45, — kárba veszett igazolványok. A kerületi elöljárók, jegyzők s esküdtek — mint irtuk volt—a polgármester és főkapitány aláírásával ellátott igazolványokat kaptak hogy azok birtokában a rendőrségi közegeket mindenkor igénybe vehessék. Mint halljuk, ezen igaz©lványok oly idomtalan nagyságúak, hogy zsebbe sem férnek , úgy hogy az illetők hasznukat éppen nem vehetik. — Az idők jele. Rosz idők járnak a főváros gazdaságára i°. Tekintélyes számú és nagyságú szántóföldre és telkeire nézve a kötött szerződések részint lejárnak, részint, a bérlők fizetésképtelensége miatt felbontatnak. Olyan ember, ki újabb bérletre hajlandó volna azonban alig akad. És ha nagy nehezen akad, oly potom áron kapja a bérletet, hogy a hivatalos eljárás ily ügyekben is majdnem többe kerül. Legközelebb a »vizafogón« fekvő 300 □ öles telket, amely eddig a pesti kőszénbánya és téglagyári részvénytársaságnak volt birtokában — kellett volna az ötödik kör, elöljáróságnak árverés utján bármi áron is bérbe adnia. Nem jelentkezett senki ! — Száz éves utczaseprő. A lipótvárosi kerületi elöljáróságnak van egy utczaseprője, ki száz éves, 18 éve söpör és ritka vénsége daczára még utóbbi időben is oly kitartással, hogy az elöljáróság, mely igen szorgalmas és becsületes munkást bir benne, még továbbra is használná, ha a szegény aggastyán a napokban ki nem jelentette volna, hogy »hiába, már nem bírom a seprőt sem !« Az elöljáróság tehát