A Hon, 1878. május (16. évfolyam, 106-131. szám)
1878-05-05 / 110. szám
110. szám. XVI. évfolyam. Reggeli kiadás. Kiadóhivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. iteti/.ettisiklis: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 5 hónapra ...........................................6 frt —kr. 6 hónapra...........................................12» — » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint ... 1 * — » előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Budapest, 1878. Vasárnap, május 5. Szerkesztési iroda: Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. AlkaliTKSEH szintúgy mint előfizetések a kiadóhivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Előfizetési felhívás HIT XVI-dik évfolyamára. AHon( megjelen napon kint kétezer) Előfizetési árak: Évnegyedre..................................... 6 frt Félévre...................................................12 » Egy hónapra ................................ 2 » Az esti kiadás postai külön küldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre a »Hon« kiadó hivatalába (Barátok tere Athenaeum - épület) küldendő. /. »Hon« szerk. ■ kiadóhivatal*. Budapest, május 4 A. delegácziók. A delegácziók összeülése is egyik tárgyát képezi a bécsi miniszteri tanácskozásoknak. Szükséges ezek összehivása, hogy a monarchiának közös budgetje végégésén megállapíttassék, a boszniai menekültek ügyében a kormány intézkedései, tervei megbíráltassanak és a külügyi helyzet iránt is felvilágosítást nyerjenek a parlamentek kiküldöttei. Úgy hiszszük tehát, hogy czélszerűség és szükségesség szempontjából a delegácziók összehívása ellen semmit sem lehet felhozni. De valódi szüksége és értelme csak úgy lesz ez újabb és a június végéig tartó indemnitás megújításának szükségével nem indokolható mostani összehívásnak, ha lehetővé lesz téve a delegáczióknak az 1878-iki közös költségvetés végleges letárgyalása; mert csak igy lesz megmenthető a monarchia attól a kalamitástól, hogy indemnitásokkal, illetőleg az 1877-iki költségvetéssel kormányoztassék 1878-ban is, a pótelőterjesztések és előlegek sok bonyodalmával együtt; és csak igy lesz lehetővé téve, hogy a magyar költségvetés is teljes legyen, a közös költségek megállapításával. Az osztrákok, utóbbi tekintetben túltették magukat a formai nehézségeken, megállapíták saját költségvetésüket véglegesen és beoszták abba a közös kormány előirányzatát, sans phrase. Nem kívántuk követni soha ez eljárást, de már decemberben kifejezést adtunk azon nézetünkünknek, hogy a delegációnak már akkor meg kellett volna állapítania a közös költségvetést és utasítani a kormányokat, hogy a fedezetet arra, felhatalmazás vagy végleges kiegyezés útján eszközöljék ki az illető törvényhozásoktól, mert ez eljárás mellett semmiféle törvényes követelmény meg nem lett volna sértve, a kormány csak azt utalványozhatta volna, mire felhatalmazása volt és meg lettünk volna kimérve a delegáczió két-három ülésezésétől, vagyis a törvényhozás megnyerte volna a márczius és május hónapokat, továbbá a magyar költségvetés bármikor befejezhető lett volna. Természetes, hogy itt a fedezet a kiegyezéstől függ. Mert a qvóta, a vámjövedelem és Lloyd ügye (még kiadási részében is) törvényes erővel nem bír e nélkül, de amint ideiglenes költségvetésekre utasíthatta a delegáczió a kormányt a törvényhozás adandó fedezetére , utasíthatja a véglegesre nézve is, ha ki van kötve, hogy a törvényhozás ellenkező vagy eltérő határozatai esetén, úgy a föltételesen megszavazott költség (pl. a Lloyd), mint a fedezet (vám- és quóta) megszűnik, illletőleg módosul. És mi most is úgy fogjuk föl a delegácziók feladatát, úgy gondoljuk azt a kiegyezés törvényes föltételeivel, illetőleg a mostani ideiglenes állapottal megegyeztethetni, hogy : a közös költségekre nézve a kormány előirányzatai vétessenek bírálat alá önmagukban, szakszerűleg. És tárgyaltassanak tisztán költségvetési szempontból, a realitás tekintetében; utasíttassanak a kormányok, hogy a törvényhozások végleges intézkedéséig az ideiglenes fölhatalmazás, azután pedig a megállapított módozatok és arányok szerint gondoskodjanak a (Lloydban) költségekről és ezek fedezetéről. Tagadhatatlan, hogy nem könnyű dolog oly formulát találni, mely minden törvényes kelléknek és jogi cautelának megfeleljen , mert költségvetésünkben a közös budget, a vámjövedelem, levonása után, nettó létetik be; a vámjövedelem , a vámterülettől és tariftától függ és mindkettő lényeges változásokon mehet át; a Lloyd-szerződés pedig csak meghoszszabbítva van, a régi alapon: az új kiegyezéssel vagy új alakot nyer, vagy teljesen megszűnik; tehát költségvetési előirányzata, bevétele változik vagy el is marad; a quóta szintén eshet változás alá Tehát a nettó budget ép úgy a későbbi törvényes intézkedésektől függ, még öszszegére nézve is, mint maga a Lloyd-költségvetés előirányzata és az egész közös budget fedezetre. De e nehézségek tekintetében az eddig már kétszer megszavazott indemnitás és a költségvetések végleges megszavazása közt, csak az a különbség, hogy a fedezet nemcsak a régi alap meghosszabbításával, de az új kiegyezéssel is kapcsolatba hozatik ; az előirányzat egyetlen tétele, a Lloyd költsége föltétesesen vétetik föl és összegében változóvá tétetik, az egész költségvetés, minthogy bruttó szavaztatik meg, föltétlenül megállapítható; ami pedig annak költségvetésünkbe való nettó beiktatását, illetőleg a határvámjövedelemnek megállapítását illeti, ez eddig is (a restitutiók miatt) bizonyára mutatott annyi (5—6 millióra menő) differentiát, mint fogna mutatni most a vámjövedelmeknek a régi összegben való megszavazása mellett (mert ezt és a Lloydot csak a régi alapokon lehetne beiktatni, csak a költség lesz nagyobb, ha a fedezet nem lesz úgy fokozva, mint a kiegyezés tervezi, de miután már fél év úgy is elveszett ebből, a másik fél év legföljebb azon kedvező fordulatot fogja előidézni, hogy nem lesz annyi póthitelünk, mint volt eddig, a vámjövedelemnek az előirányzatnál sokkal kisebb eredménye miatt, így tehát csak időt nyernénk, ha a delegácziók végre elvégeznék már a közös költségvetést és nem sértenék meg ezzel sem törvényeinket, sem alkotmányunkat , ha kellő óvatossággal formuláztatnak a határozatok. Azt pedig mondanunk sem kell, hogy mily előnyös lesz az, ha a delegácziók most Bécsben lesznek. — Bosznia occupatiójáról egyre szárnyalnak még a jelentések és különböző hírek. A »Köln. Zigc-nak a következőket távírják Bécsbel: »Az annexió-pártnak Bosznia megszállására irányzott sürgetését a kormány sem nem éleszti, sem nem helyesli. A kormány csak a bosnyák menekülteket akarja mielőbb hazajuttatni. Azon esetre, ha Oroszország nem lenne képes biztosságot nyújtani a menekülteknek, midőn ezek visszatérnek, Ausztria-Magyarország kész lenne saját katonáinak fedezetet nyújtani a menekültek számára. Az osztrákmagyar csapatok Boszniába vonulása csak a porta felhívására, vagy annak beleegyezésével fogna megtörténni.« Ugyanezen tárgyra vonatkozólag írják Bécsből a »P. Ll.«-nak: »A Boszniába való benyomulás csak föltételesen áll a napirenden. Sem annak keresztülvitelére absolute meghatározott nap nincs, sem egyik vagy másik eventualitásnál legalább azonnal meg nem történik; ellenkezőleg, azt hiszik, hogy még elkerülhető lesz ; hiszik, hogy találni fognak eszközöket a bevonulás czéljának elérésére a bevonulás nélkül, de tény, hogy előre gondoskodva van minden eshetőségről. A portával való collisiótól nem lehet tartani A porta igen természetesen, szeretné, hogy a menekültek továbbra is osztrák magyar területen maradjanak és tápláltassanak , de ha az ez iránt megindult tárgyalások nem vezetnének sikerre, a porta igen könnyen belenyugodnék az osztrák-magyar occupatióba, mert ez meggátolná egyszersmind a birtokfoglalásokat Szerbia és Montenegró részéről. — Károly oláhfejedelem a múlt hó 23-án nála járt tirgoviszti küldöttségnek többi közt ezt mondá: »A háború, melyben nekünk, mint a kelet elst Keresztyen anamanak és lelvrajzi helyzetünknél fogva, nem vált választásunk a két harczolófél közt, véget ért. A háború eredményei Európa collectiv itélőszékétől függnek, s Oláhország tiszta lelkiismerettel és tiszta kezekkel jelenhet meg ez ítélőszék előtt. Ha a dolgok szerencsétlenségre más fordulatot vesznek, s országunk, mely nem keres területi növekvést, új pénz- és véráldozatot hozni lenne hivatva, meg lehetnek győződve, hogy hadseregem, mely jelenleg barát és ellenség tiszteletét bírja, oly vezetőt bizond élén, ki saját személyét nem fogja kimélni. Történjék, ami akar! Én nem szegem meg az esküt, melyet koronáztatásomkor tettem. Kezeimben Oláhország integritása sértetlen marad, mint szabadságunk és nemzetközi jogaink 12 év óta azok maradtak, mely idő alatt köztem és önök közt a soha meg nem zavart egyetértés minden nap új erőt nyert.« — Szulejmán pasáról jelentik Konstantinápolyból, hogy minden eddigi méltóságába vissza fog helyeztetni. — A keleti válságról azt írja a »D. T.« bécsi tudósítója, hogy mihelyt a megszavazott póthitel egy része folyósítva lesz, az Erdélyben levő csapatok száma, mely most csak 6000-re rúg, tetemesen növeltetni fog. Károly fejedelem magánbeszélgetésben kijelente, hogy minden tőle telhetőt el fog követni az oroszokkal való összeütközés elkerülésére. Teljes bizalommal viseltetik aziránt, hogy Oroszország utóvégre is el fogja ismerni Románia jogos követeléseit. De ha az oroszok megfosztanák őt jogaitól és megkísértenék hadseregét lefegyverezni, el fogja azokat vezetni a határon és szabad akaratból megteendi azt, amit az oroszoknak soha nem engedne erőszakkal megtenni. Az osztrák-magyar kormány újra bizodalommal viseltetik az iránt, hogy a congressus rövid idő múlva össze fog gyűlni. Azon nyilatkozatok után ítélve, melyeket a külügyi hivatalban ez iránt hallani lehet, azt kellene hinnünk, hogy Andrássy gróf oly értesítéseket kapott utóbbi napokban, melyek alapján jogosan azt véli, miszerint minden érdekelt fél el fogja fogadni terveit. Alig szenved kétséget, hogy Andrássy gróf azért ragaszkodik annyira a congressus tervéhez, mert belföldön a nagy kiegyezési kérdések elintézetlenek. A kiegyezés megkötése előtt lehetetlen pénzügyi műveletet keresztülvinni, e nélkül pedig hadi akció sem lehetséges. Illetékes forrásból nyert értesülés alapján mondhatom, hogy Oroszország és Ausztria-Magyarország között semminő különalku nem jött létre s Andrássy gr. nem is hajlandó ily lépésre. Az a hir, hogy Bosznia megszállása elhatározott dolog, adott okot az osztrák-orosz compromissumról szóló hírre. De minda kettő alaptalan. — Oroszország gabonakivitele az ostromzár esetén. Midőn legelőször szó volt arról, hogy az angol hajóhad a keleti tenger orosz kikötőit ostromzár alá vetheti, az orosz közlekedési minisztérium szakemberekből egy bizottságot alakított, azon rendszabályok tárgyalása végett, melyek alkalmasak lennének az orosz termények kivitelére nézve a bezárt tengeri utat némileg pótolni. E bizott- sság tanácskozásairól a »Nov. Vrem.« most némi részleteket közöl. Az összes kivitt gabonának egy ötödi része szállittatik tengeren, s csak 1877-ben szállittatott 10 millió csetvert, t. i. az egész tömegnek egy harmada szállíttatott vasúton a feketetengeri ostromzár következtében. Ha a balti kikötők is bezáratnak, akkor a vasutakra még több teher esik, mivel folyókon a gabonának csak kis részét lehet kiszállítani (a Niemenen és Visztulán). A keleti porosz pályák kötelezték magukat ostromzár esetén naponkint 1700 waggont, vagyis 1 millió padot kiállítani. na a gaUULitttttfc. OiuoDovcnt.0lAn naab 1COA VP.TS t. utat kell megtenni, akkor ily szállításra 1850 mozdony és 41,150 vaggon szükséges; az orosz vasutaknak most mindössze 4100 mozdonyuk van, és 60,000 vagyonuk. A nyugati vasutaknak tehát nagyon meg kellene szaporítani kerekes szerszámaikat. Azonkívül még a következő változtatásokat és új építéseket kell eszközölni: A varsói vasúton második vágányt kell lerakni Vilejkától Dünaburgig, Virballenben uj síneket kell lerakni 25 versenyi távolságban s építeni kell három átrakodó állomást. A Visztulai vasúton négy félállomást és Varsóban egy uj állomást kell emelni. A varsó-terezpoli vasúton szintén kell néhány uj félállomást építeni s a varsói állomást kibővíteni. Azután a moszkva breszti vonalat a moszkvántúliakkal össze kell kötni, s ki kell építeni a rjask-vjaszmai és a morsanszki vasutat. A minden pályán forgalomban levő vagyonok közti rend fentartása végett, ki kell nevezni egy külön igazgató bizottságot a közlekedési minisztériumban a vasutak képviselőiből, mely az ostromzár ideje alatt az árunak és a kerekes anyagszernek a vasutak közti elosztását határozza. A határon a vámok személyzetét a forgalom növekedéséhez képest szaporítani kell. A csapatszállítás tervét a hadügyminisztériumnak a vasúti igazgatóságokkal egyetértve minél előbb meg kell állapítani. A „HON“ TÁRCZÁJA. Egy hirhedett kalandor az XVII-ik századból. Regényes korrajz XXII részben. Irta Jókai Mór. MÁSODIK KÖTET. Tizenegyedik rész. A boldog nyugalom. (40. Folytatás.) Mindenképen meg lett volna velem elégedve az asszonyom, az új férjével. Csak egy dologban nem álltam ki a megboldogulttal az összehasonlítást. Az kapitány volt, én pedig csak konstabler. Persze csak olyan kapitány volt szegény, aki soha ütközetet nem látott, amikor a polgárőrséget arnapi processiók alkalmával vezényelte, s a mise végén sortüzet adatott, a két tenyerével betakarta a füleit, hogy ne hallja, hanem azért mégis csak kapitányné »nagyasszonynak« hitták az ő feleségét, az enyimet pedig a konstablerné »ifjasszonynak.« Ezt a degradácziót asszonyszív nem képes elviselni. Megpróbáltam én, mikor már nagyon sok pénzünk volt, hogy vásárlok magamnak legalább hadnagyi rangot. De elutasítottak vele, ötvenhatan voltak előttem bejegyezve, akiket nem volt szabad megelőznöm. E miatt aztán a feleségem nem járt ki a házból sehova, nehogy az ismerősök a konstablerné ifja asszony czimreel bosszantsák s ha levelet irt valahova a mivel kénytelen volt, mert még a mészárostól is levél utján rendelte meg a hortuczombot, igy jegyezte magát alá: Van der Bullen Tóbiás kapitány özvegye férjének a felesége, így aztán rajtam száradt a titulus, hogy Van der Bullen Tóbiás kapitány özvegyének a férje, amiből utoljára az lett, hogy rövidségnek okáért Van der Bullen Tóbiásnak hittak, így jutottam a tizenkettedik álnevemhez, egészen ártatlanul. Ez mondhatom, hogy nagyon unalmas élet volt. Hiába volt a tömérdek sok pénz a ládánkban , ha nem volt mire kiadnunk. Az ivásról lemondtam, pipázni otthon a tisztaság végett, nem volt szabad. Pedig otthon kellett ülnöm. Nem is tudom hová mentem volna. A kereskedők gyüldésében mind olyan dolgokról beszéltek, amiket én ki nem állhattam: a férfiak mind olyan okosok itt, hogy nem lehet velük semmi tréfát kezdeni, s az asszonyok oly erényesek, hogy még a kakasaiknak sem engednek egy tyúknál többel ismeretséget kezdeni. Ez alatt megtörtént az a szerencse, hogy a feleségem abba az állapotba jutott, amelyben az aszszonyoknak rendkívüli kívánságaik vannak. Hiszen tetszik tudni, hogy ez rendes dolog. Az egyik asszony azt kívánja meg, hogy egy tál vargacsirizt szeretne megenni; a másik mindjárt meghal, ha egy nagy varangyos békának a rángatózó lábát le nem haraphatja; van olyan, amelyiknek a kedvéért éjszakának idején kell kiugrani a férjének az ágyából, s fölvenni valamennyi szatócsboltot, hogy adjanak a felesége számára egy kis jó fáin kulimászt. Tetszik tudni, hogy az ilyen kívánságokat nem lehet sőt veszedelmes megtagadni. Az én feleségem valamennyinél exoticusabb dolgot kívánt meg. Egy darab pergament. Hát hisz az van elég. Igen, de arra a pergamenre annak kellett írva lenni, hogy az ő férje kapitány. Hol vegyek ilyet ? Mikor legjobban tépelődném rajta, elém hoz a véletlen egy régi ismerősömet Mynheer Ruyssent. Rögtön rám ismert, nem lehetett magamat előtte eltagadnom. Különben is volt már közöttünk némi czimboraság, ami kötelezett a bizalmasságra. Elmondta előttem, hogy ugyan keresnek ám Németországban, egyfelől a templáriusok templomi kincseinek meghatalmazás nélküli újraczineztetése végett, másfelől pedig a hamburgi mahhorju csodálatos metempsychosisának előidézése miatt. ( Gyönyörű paraphrasisai a lopásnak, és gyilkosságnak dörmögé a soltész.) Szerencsém, hogy itt Hollandban csak a feleségem meghalt férjének a nevén gúnyolnak, mert ha megtudnák azt, hogy ki fia vagyok, bizony kiadnának. Én meg azután magam részéről előadtam neki a nagy bajomat, hogy kapitány szeretnék lenni, de nem tudom, hogyan kell azt itt kiböjtölni, a nélkül pedig a feleségem agyonboszant. — Hja, fiam, monda mynheer Ruyssen, »nem éred azt hajasan, kopaszan is bajosan,a hogy te itt a szárazföldön valaha kapitány légy. Itt nem csinálnak háborút, azt a hollandul jobb szereti nézni. Hanem ha kapitányi rangra akarsz vergődni, gyere el velem , a tengerre, én most útban vagyok Keletindia felé , s épen puskákat, ágyúkat szállítok a bengáliai Nábob, Nuruf khán számára , annak a hadseregében szolgál, mint hadvezér a te hazádfia Reinhard Walter. Az is kalandorból, minő te vagy, lett nagy úrrá. A nevét megváltoztatta Sommerre, az indusok úgy híják, hogy »Szumre,« a francziák meg »Sombre.« Annak nagy szüksége van jó katonákra, különösen tüzérekre. Ha eljötz velem, egy esztendő alatt fejedelem is lehet belőled, nem csak kapitány. Mynheer Ruyssen olyan csodadolgokat tudott nekem mesélni Sommer bámulatos sikeréről Bengáliában, hogy egészen fölhevítette az agyamat. Hozzájárult a rettenetes unalom, ami ebben az egyhangú semmit nem tevésben, majd megölt már. Felcsaptam a mynheernek. A feleségem nem tudott hová lenni örömében, mikor bevezettem hozzá mynheer Ruyssent, s elmondattam vele, hogy van egy ország, ahol terem egy fa, annak a neve banaan, annak van ezer ága, minden ágán lóg száz füge s minden fügében egy kapitányi pátens, csak le kell szakítani Még ő küldött: »Eredj fiam! Eredj mindjárt! Le ne késsél a hajóról!« Ő maga pakolt el a számomra minden útravalót, a jó lélek! Hiába kértem, hogy ne emelgesse a bőröndöt, csupa igyekezet volt: még szappant is pakolt el a számomra, meg fogkefét. S mikor elbocsátott, még csak meg sem siratott. A hollandi nők hozzá vannak már ahoz szokva, hogy a férfiak évhoszszant odajárnak távol tengereken túli országokba, s arra való a kölcsönös erényességben való bizalom, hogy egymást ne féltsék. Megvallom, a sok egyéb közt, nekem is tetszett az a gondolat, hogy nem kell idehaza lennem bizonyos idő alatt, amíg a kezdődő ember a legkiállhatatlanabb valamennyi állatok csirkéi és csikói között. Bizonyos, hogy az én hivatalom volna a bölcső ringatás. Akkor még is ringasson engem inkább a hajó. Két nap múlva hajóra ültem Mynheer Ruyssennel, s egy időre búcsút vettem Európától. Kedvező szél dagasztó vitorláinkat. Feleségem szebkendőjével integetett utánam a partról.— Követtél el útközben valami tengeri istentelenséget? állitá meg a kifeszitett vitorlákkal tovarepülő hajót a soltész.) — Semmi feljegyzésre méltót. (— Akkor ugord át az egész atlanti tengert a csendes óczeánnal egyetemben; ne töltsd az időt repülő halak és éneklő syrének meséivel, hanem köss ki egyeneset Bengáliában s folytasd ott, ahol valami gonoszat tettél.) Megérkeztem már! HARMADIK KÖTET. Tizenötödik rész. Bengáliában. 1. Szumro Begum. Megbocsát nekem a kegyelmes törvényszék, kezdé másnap a vallatott bűnös, ha némi körülményeket előre bocsátok. Ezek az általam elkövetett legsúlyosabb vétkek felvilágosítására szolgálnak, amik között vannak a bálványimádás, soknejűség és királyölés. (— Tudom, hogy mindmegannyi virtussá fognak azok átváltozni! sóhajta fel keservesen a soltész.) Igenis, hagyá helybe a vádlott. Tehát, hogy az elején kezdjem: a Ganges partján Benáresz mellett van egy óriási torony. Annak az ablakából nyúlik ki egy emberderék vastagságú bámbuszgerenda, arra van felakasztva hosszú lánczon egy nagy vaskalitka. Abban a vaskalitkában ül egy ember, akinek a toronyból hosszú bambuszrúdon nyújtanak be enni és innivalót. A kalitka egy nagy tó fölött libeg, melyet a Ganges szakadéka képez ; ez a tó tele van krokodilusokkal. Estenben csak úgy látogatják a százfogu torkaikat, fölfelé ácsingózva. Ha az a kalitkában ülő ember valahogy kitudna törni a vasrudakon s megkísértené a leugrást abba a tóba, bizonyosan felfalnák a kajmánok. S ki ez az ember ott abban a kalitkában ? Senki sem más, mint ő császári királyi fensége, sah Allum, a Nagymogul koronaörököse. S miért ül ő ott abban a kalitkában ? Azért mert vendégszerető karokkal fogadta Mir Koszszimot, a bengáliai nábob ő felségét, mikor őt az angolok a patnai ütközet után országából elűzték. Az angolok azután sah Allumot is elfogták a baxari ütközet után, akkor Mir Koszszim tovább futott az audhi nábobhoz. Ennek a fővezére volt Sommer. Az angolok azt követelték az audhi nábobtól, hogy adja ki nekik Mir Koszszimot és Sommert, hogy még két másik kalitkát függeszthessenek fel a krokodilus-tó fölé, s azokba elhelyezhessék őket sah Allum mellé, hogy ne unja magát ő fensége olyan nagyon. Az andhi khán futni hagyta Sommert s nem adta ki a kalitka számára. Sommer a dzsatokhoz menekült a Jumnah folyón túl. Ott új hadsereget szervezett. Az angolok onnan is elűzték. Akkor futott a Radsputa fejedelemhez, Joudporba. Annál is hadsereget alkotott európai rend szerint, s meghódította számára a chitorei és az abnili rahjákat; — az angolok innen is elűzték. Nem hadsereggel, hanem ráijesztettek a nábobra. Sommernek futni kellett. Innen aztán Nujuf khánhoz futott, Delhibe, India fővárosába, akinek egész neve »Mirza Nujuf khán, Zülfikár, al Dowla« a Nagy Mogul fővezére és mindentevő minisztere. Sommer itt is szíves fogadtatásra talált. (No ez épen hozzád illő csavargó lehetett, jegyzé meg a soltész.) Nagy megtiszteltetés rám nézve! A legelső napon már alkalma volt Sommernek meghálálhatni Nujuf khánnak a baráti fogadtatást. Éjjel a lázadó maratták rajta ütöttek a fővezéri palotára s meg akarták Nuruf klánt ölni. Sommer a hit kíséretével gyorsan segélyére rohant s leverte a lázadókat. Azok pedig mennykő ficzkók, a császári sereg válogatott csapatjai, akik az előbbeni nagy vezérrel megtették azt, hogy mikor nem fizette ki a zsoldjukat, megfogták. Kikötötték az égető napra hajadon fővel s addig tartották ott, mig nem fizetett. (— Ezt jó lesz nem publikálni, nehogy az európai katonák is megtudják! — dörmögé —, nem a soltész, hanem a nagyfejedelem.) (Folyt, köv.) A bizottság elhatározta, hogy a nyugati pályákon a szállítási vitelbér a minimumra szállíttassák le. — Gorcsakov utódjául egy párisi távirata többek közt Valujev Pétert is fölemlíté. Valujev, mint egy külföldi lapban olvassuk, a belügyminisztériumban kezdte pályáját. Még fiatal korában feltűnt a czár előtt különös képességei folytán, és mint »Oroszország legelegánsabb férfia.« 1856-ban a czár Milan és Kurland kormányzójává nevezte ki, mely állásában egy csomó memorandumot szerkesztett a jobbágyság megszüntetéséről, a pálinkabérlet mellőzéséről. Ennek következtében Valujevét a czár kinevezé az uradalmi minisztérium igazgatójává és 1861-ben belügyminiszterré. Ez állásában a mérsékelt haladópárthoz tartozott; ellenségök volt a moszkvai ó-oroszoknak, s az ő sürgetésére hivatott vissza Muraviev Lengyelországból.Mérsékelt szabadelvűsége és a nyugati műveltséghez hajlása sok ellenséget szerzett neki, úgy hogy a czár kénytelen volt Timasevvel helyettesíteni. Valujev ekkor nagy utazásokat tett külföldön s hazatérve 1872-ben uradalmi miniszterré neveztetett ki. — Cross Prestonban. Az angol belügyi államtitkár Cross a conservativ club megnyitási ünnepélyén Prestonban egy nagyszabású beszédet tartott, melyben a keleti kérdésről hosszasan beszélt s egyebek között ezt mondá. Az utóbbi napokban igen különbözőleg hallottam megítélni, a miniszterelnök politikáját — restellem is kimondani — gyűlöletes alávaló politikának mondták Isten és ember előtt (»Gyalázat!«) Én csak azt mondhatom, hogy ő felsége miniszterei összetartanak, mert meg vannak arról győződve, hogy az a mit tesznek az ország érdekében s jólétének előmozdítására szükséges (Cheers). Szemünkre vetik, hogy mi elszigetelt politikát követünk. De mutathatnak-e önök kormányt, mely ne érezte volna Salisbury lord jegyzékének hatását ? Mutathatnak e kormányt, mely be nem ismerné, hogy az elfoglalt alapon igazunk van. S mit jelentsen e vád ? Azt, hogy nem törekszünk az európai hatalmakat valamely együttes cselekvényre vezérelni. Pedig épen ezen fáradoznak, ez fekszik ő isge kormányának leginkább a szivén. De mit érnénk azzal ha a nagyhatalmak összeülnének és megállapodásaikat papírra tennék, aztán egyik nagyhatalom ezt széttépné. Aztán azt mondják, hogy mi háborúba viszszük az országot, mert a kormány meg akarja védeni az ország érdekeit és megvédeni az európai törvényeket. Ha valamely cselekvény babomra vezetne, nem a mi tettünk vagy intézkedésünk leen, az. Ha Orosznroszá g meg akarja az ioné as 71-íti o«.«..*meg kell mie a többi aláíró hatalmakat eziránt. Remélik-e önök, hogy ha Anglia vagy Európa nem ellenőrzi Oroszországot, az toleránsnak fogja magát mutatni? Mutatott-e vallási türelmet azok iránt kik nincsenek vele egy hiten ? A san stefanói békepontokban számos olyan van, melyek nem irányulnak az állandó békére. De ha ez okmány a conferentia elé fog terjesztetni, akkor kimutathatjuk azt a többi nemzeteknek és Európának, és valószínűleg magát Oroszországot is meggyőzhetjük, hogy saját érdekében és Európa érdekében meg kell változtatni a szerződést. Visszapillantás. A nagy emberek működését vagy csodás eredmények jelzik, vagy óriási catastrophák kísérik. E szabály alól a nagy diplomaták sem képezhetnek kivételt, amint hogy Bismarck herczeg is tapasztalhatja ma, mennyire kinőtt Európa az »ököljog« uralma alól. Nagyszerű tervei keresztülvitelében Oroszország erejére támaszkodott, mint biztos tartalékra. Most ez a becses tartalék megritkult, s ha Európa komolyan akarja, egy századnegyedre kieshetik a számbavehető anyagi tényezők sorából.