A Hon, 1879. május (17. évfolyam, 106-132. szám)
1879-05-01 / 106. szám
106. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. csütörtök, május 1. Szerkesztési irottat Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési dij: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra.......................................................2 frt 3 hónapra ........... 6» 6 hónapra ..........................................12» Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívás A HÓIT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. » kiadóhivatala. Budapest, április 30. Az országháziból. Ma érdekes volt a tárgyalás. Érdeket adott annak Mocsárykülönlegest felszólalása, Madarász és Molnár Aladár frappáns válasza erre, valamint átalában a magyar nyelv kötelező oktatásáról szóló javaslat ellen felhozottakra. Trefort miniszter rövid nyilatkozata , végre Strevoi ultra román, és Grebbel ultra szász szempontból való tiltakozása. Tehát meglepetés és változatosság, figyelemre és elhallgatni valónak elég a mai ülésen. Mocsáry, a kétségtelenül kitűnő magyar hazafi, bámulatosan találkozott érveiben Polittal, Zayval, Strevojjal s Gebbellel; úgy, hogy ha Madarász József, mai jeles és épen nem chauvinista beszédében oly feltűnő kapcsolatban polemizált Polittal, Zayval és Mocsáryval, tulajdonítsa az utóbbi önmagának, illetőleg azon hamis álláspontnak, melyet elfoglalt. Mert először is azt a hamis tételt állítá fel, hogy ezzel a törvényjavaslattal szakítunk azon mérsékelt, méltányolt nemzetiségi politikával, melyet 1868-ban inauguráltunk; de ezt a merész állítást Mocsáry absolute semmivel sem bizonyítá, mert a nemzetiségi törvény csak az egyenjogúságot mondja ki és a nemzetiségek nyelvének használatát érvényesíti a közigazgatás- és igazságszolgáltatásban; de a magyar nyelvet sem az államban, sem az iskolában jogtalanná, feleslegessé nem teszi. És ha a nemzetiségek iskoláiban tantárgy lesz e nyelv; és úgy nem sértjük ezzel az anyanyelvet, mint nem a számtanítással, vagy írástanítással. Mocsáry másik alaptétele a paedagogiai szempont volt. Tagadta, hogy az elemi iskolában eléggé be lehetne tanítni a magyar nyelvet; tagadta,hogy akár a praeparandián, akár az 1872—1881. közt végzett tanítók, a nekik adott 4 év alatt ezt képesek lennének önerejükön megtanulni. Ez azon alig 30 éves emberekre, kik csak most kerültek haza oly városból, hol mégis csak volt alkalmuk magyarul tanulni, jártak oly gymnasiumba és praeparandiába, hol magyarul tanítottak, vagy tanultak , mégis merész állítás, mert annyi csak ragadt rájuk, hogy 4 év alatt önerejükön is képesek legyenek annyira megtanulni a nyelvet, hogy tanulni képesek legyenek, a népiskola tananyaga pedig oly természetű, hogy a mellett a magyar nyelvet úgy lehet tanítani, hogy a népiskola paedagogiai czélja ne legyen veszélyeztetve. Molnár Aladár Polit fejére olvasá Svájcz és Belgium példáját, mely államokban a franczia nyelvet, idegen ajkú (német, flamand) népiskolákban is sikerrel tanítják. Madarász fölolvasta Románia szigorú eljárását e tekintetben ; és hogy Magyarországon is ez nem valami uj, chauvinista áramlat győzelme ; bebizonyitá Molnár Aladár, midőn az 1792. 7. és 1805. 4. t. czikkek rendeleteit felolvasá, vagy Ferencz király 1806-ki ratio educationis-át idézé, melyek már elrendelék a magyar nyelvnek a népiskolákban tanítását. Tehát Magyarország most csak 70—80 éves törvények végrehajtásáról gondoskodik, kíméletes, fokozatos módon. Ami pedig Mocsáry és a nemzetiségiek azon ellenvetését illeti, hogy a felekezeti és iskolai autonómia sértetik meg, egy tantárgynak állami megszabásával, hát ez sem áll. Mert a tananyag megszabása minden állam eminens joga, és ha ezt, a föntebb idézett törvények, illetőleg szabályrendelet szerint gyakorolhatta a magyar állam is, ha az 1868. 38. t.czikket is megszabhatta, a felekezeti iskolákban is, a tantárgyak minimumát, akkor ezt a minimumot csak megszaporíthatjuk a magyar nyelvvel is. E tekintetben Molnár Aladár okoskodása ép oly apparátussal, mint kifogástalanul jön előadva. Sőt mi is azt tartjuk, hogy a törvény e czélját, nem ennek szűkre szabott betűje, de a foganatosításra vonatkozó utasítások biztosíthatják. Ezt kiemelte Trefort miniszter is, ki helyesen tette Molnár Aladár azon kifogására, hogy nem külön javaslattal, hanem a népiskoláról szóló törvény revisiójával kellett volna ez eszmét valósítni, — azt a megjegyzést, hogy ez a revisió annyi nehézségbe ütközik a felekezetek és — hozzátehetjük — közigazgatási és pénzügyi viszonyaink felől, hogy nehezen vagy nagyon lassan lehetett volna azzal most czélt érni. Addig várni, a tíz év óta sürgetett nyelvoktatással, kár lett volna. De Mocsáry még a nemzetiségeken is túl ment. Mert Strevoj és Gebbel ma is, csak a fentebb említett, nemzetiségi és paedagogiai szempontokat hozták fel; míg Mocsáry átment a nemzetközi politikára is, kezdte számítgatni Kelet felbomlását, a monarchia új kombinácziókba kerülését, és ez eshetőségekkel szemben veszedelmes dolognak tartá, hogy felbőszítsük a nemzetiségeket, hogy (a bolgár atrocitásokra hivatkozva) Európa ellenszenvét vonjuk magunkra. Mindent elmondhatott Mocsáry, csak ezt nem. Mert először nagyon alaptalanul állítja a nemzetiségeket sértőnek ezt a szelíd közoktatási törvényjavaslatot, mely érintetlenül hagyja a szerb, román, tót iskolákat és felekezeteket, csak azt kívánja, hogy tanítsák a magyar nyelvet is , ha van rá alkalmas tanítójuk. De különösen legtávolabbi paralellába hozni a bolgár atrocitással egy ilyen törvényjavaslatot, egy magyar ember részéről valóságos bűn; mert idebenn kinevetik ugyan miatta az embert, de a nemzetiségi túlzók gondoskodni fognak, hogy lefordítsák Mocsáry beszédét és fellármázák vele a világot és a nemzetiségeket; mert ezt egy kipróbált, régi magyar hazafi mondta!! Ezeknek a speculatióknak (mint helyesen bélyegző szereplési, sőt olykor hasznos agentiát képző speculatiónak sok túlzó nemzetiségi működését Molnár Aladár) szolgált Mocsáry és igy végtelenül ártott — hazájának! — Komáromban fényesen győzött pártunk. Pedig a szélsőbal közlönyei el akarták hitetni a világgal és magukkal a komáromi választókkal is, hogy a kormány politikáját, és jelöltjét Komáromban nem támogatja senki. Elmentek bevenni száz Komáromot. Invasiót rendeztek oda csallóközi kortesekkel és budapesti szélbali vezérekkel, és mégis megtámadták Jókait és társait, mert ezek is fel mertek menni, Komáromba. A szélbal igyekezett fellármázni a békés várost, személyeskedett, itatott, erőszakoskodott, rágalmazott, de mind hiába. Pedig a jelölt határozottan a kormány mellett nyilatkozott; ezt maguk a szélbaliak hirdetik. Ha tehát a komáromi választásból le akarjuk vonni a következtetést, az egyenesen a kormány mellett bizonyít. Illik, hogy a derék komáromiak magatartásáról itt megemlékezzünk és a komáromi győzelem fontosságát legalább ily röviden kiemeljük , mert a szélbal és ellenzék most csak egy-két eldugott sorra méltatja ugyan, de fordult volna csak javukra a koczka, hirdették volna rőfös vezérczikkekben legalább egy hétig, hogy Ghyczy választókerülete elítélte Tisza politikáját, de minthogy ellenkezőleg történt a dolog, agyonhallgatják azt, legfeljebb beszélnek vesztegetésről, mert hát az ő 2 krajczáros pörköltjük és 2 krajczáros boruk és 25 fitos banderialistájuk nem győzött! Éljenek a derék komáromi választók! — Az adóügyi enquete a kir. adófelügyelőnek az adóvégrehajtók felett törvényszerű felügyeleti jogát szélesbíteni óhajtván, erre nézve a következő javaslatokat teszi : Az 1876. XV. t. sz. 39. és 46. §§-aiban az adófelügyelő fel van ugyan jogosítva, az adókönyvelés, nyilvántartás, beszállítás körül előforduló szabálytalanságokért az illető városi közegeket megbírságolni, de a 61. §. szerint ezen jogát közvetlenül nem gyakorolhatja ; de nagy következetlenség épen ott köti meg az adófelügyelő kezét, hol arra legnagyobb szükség van s ezért a 61. §. oda módosítandó, hogy az adófelügyelőnek nem csak joga van az adóbehajtó közegeket az észlelt szabálytalanságokért nyomban megbírságolni, hanem előforduló sürgős esetekben, midőn mulasztásnak vagy szolgálati vétségnek jön nyomára, a mi az egyszerű bírságolásnál súlyosabb beszámítás alá esik, — joga legyen arra is, hogy a kivántató elővizsgálatot megtegye, s ez alkalommal a fővárosi adóközegektől jegyzőkönyvet vehessen föl, miket fegyelmi vétség esetén azután átszolgáltat a polgármesternek. Ezenkívül, hogy az adófelügyelőnek hatályosabb befolyás biztosíttassák a közadók behajtása körüli eljárásnál, s e tekintetben elvállalhassa a teljes felelősséget is, szükséges őt a főv. adóbehajtási hivatalokkal szorosabb összeköttetésbe hozni az által, hogy az egyes behajtási hivatalok mellé állandóan kirendeltessék egy felügyelői közeg, akinek hivatása volna a khr. adófelügyelő és behajtási hivatal közötti írásos érintkezést közvetíteni; a behajtást, könyvelést ellenőrizni s viszásságokat azonnal megszüntetni; a feleknek felvilágosítást nyújtani; az adókivetés és behajtás elleni folyamodásokhoz adatokat szolgáltatni; a végrehajtási fokozatoknak 14 napi időre felfüggesztése, bizonyos esetekben , részletfizetések és halasztások engedélyezése 4 hétre, s ezek fölötti felügyelet, végre feladata, hogy azon esetre, ha helytelen adóztatást, adó alóli kimaradást,üzletátruházásokat vesz észre, — ezekre a tárgyalást rögtön megindítani. Ezen állami közeg szóbeli meghagyásainak a számviteli, adópénztári és behajtási közegek engedelmeskedni tartoznak. — Az egyptomi válságról azt írja a »D. Tel.,« hogy a franczia és angol kormány ultimátumszerű jegyzéket intéztek a khedivéhez, melyben értésére adják, hogy ha a hatalmak képviselőit Bligniers és Wilson urakat hivatalukba vissza nem helyezi, le fogják tenni az alkirályságról. — Wilson ur Alexandriából már útban van Angliába s egyptomi miniszterkedését befejezettnek lehet tekinteni. Az angol lap igen erélyesen fölszólal a mellett, hogy »Egyptom állami gépezetét nem szabad a corruptió, f elnyomás és tehetetlenség régi nyomába visszazökkenni engedni. Fenn kell tartani az európai adminisztrácziót az egyptomi nép jóléte s mindazok érdekében, kik ez ország felvirágoztatásánál érdekelve vannak.« — Mind ama közlemények, melyeket különböző lapok a képviselőháznak a kormány által állítólag megállapított munkaprogrammja, valamint a Bosznia közigazgatásáról szóló törvényjavaslat tartalma felől hoztak — mint a »Bud. Corr. illetékes helyről értesül — teljesen tévesek és hézagosak. — Az uj görög határ. Berlinből Írja a »D. Tel.« . A franczia kormány jegyzéke constatálja azt, hogy a török-görög alkudozások véget értek eredménytelenül. Szükség van tehát a hatalmak beavatkozására, mint a berlini szerződés 24-dik czikke rendeli. A jegyzék nem tesz külön indítványt a görög határra vonatkozólag, csak arra hívja föl a hatalmakat, hogy egyetértést létesítsenek az iránt, mikép kelljen ezen kérdést elintézni. A franczia kormány initiatívájának értelme tehát oda megy ki,hogy a berlini szerződést aláíró hatalmak kényszerítsék Törökországot és Görögországot, hogy kölcsönösen engedményeket tegyenek, anélkül azonban,hogy a berlini szerződéstől nagy eltérésnek helyt engednének. A hatalmak valószínűleg fel fogják hívni Görög- és Törökországot, hogy kívánalmaikat adják elő s aztán ezek alapján fognak ítéletet mondani. A kereskedelmi minisztériumba ezer válasznál már több érkezett be ama kérdésekre nézve, melyeket a minisztérium kereskedelmi osztálya intézett a Szerbia felé való kivitel tárgyában az ország számos kereskedőjéhez. — A pontos adatok nagy halmaza áll — mégpedig feldolgozva — a kereskedelmi minisztérium rendelkezésére, mely a közelebb összeülő osztrák-magyar vámkonferenczián kitűnően fel fog használtathatni. ■ Mielőtt e konferenczia nem dolgozza ki a szükséges utasításokat, a szerb meghatalmazottakkal való tárgyalásokra természetesen gondolni se lehet, s a »Bud. Corr.« értesülése szerint — ezek addig nem is fognak Bécsbe menni. — A brassó-predeál-bukaresti vasútvonal magyar területen fekvő része Brassótól Predeálig most már teljesen elkészült és miután a pálya Predeáltól Sinaiig román területen is már anynyira elkészült, hogy három hét múlva át lesz adható a forgalomnak, a brassó-sinai-i vonalszakasz — mint értesülünk — május 30-án fog megnyittatni. Azon intézkedések megállapítására, melyek e vonalszakasz megnyitása alkalmából a Predeálon teljesítendő határszéli államszolgálat érdekében szükségesek, az érdekelt m. kir. minisztériumok által a helyszínére vegyes bizottság küldetik ki, mely május 4-én a predeáli állomáson jövend össze. E bizottság legkiválóbb feladata leend megállapodni arra nézve, hogy mi ma A „HON“ TÁRCZÁJA. Külföldi utazók a régi Pestről. Eredeti kútfők után összeállította Kertbeny K. M. I. Gerlach István Budáról s Pestről 1573-ban. 42 évvel azután, hogy Soliman szultán 1541. aug. 29-én Budát csellel bevette s a törökök ott 145 évre letelepedtek, valószinüleg Gerlach István volt az első német író, ki Pestről s Budáról, a mint azt 1573-ban találta, itt. Született magyarok kétségkívül többször voltak ezen 42 év alatt Budán, de hogy közülök ki irt a látottakról, az még későbbi kutatás tárgya. Gerlach István született 1546-ban Tübingában, ott volt tanár, lutheránus iheolog, s ugyanott halt meg 1612-ben. — 1573-ban Ungnad Dávid sonnecki s pozsonyi báró, ki szintén lutheránus volt s 1600- ban halt meg, Bécsbe hivta őt, hogy Konstantinápolyi követsége alkalmával őt mint udvari pap kisérje el. A portánál ezen időben mint II. Miksa rendes követe, a hollandi Rym Károly működött. Ungnad ennek helyébe jött s egyúttal magával vitte a 60,000 arany hátralékos adót s mintegy 100,000 tallér ajándékot a török nagyok számára. Mindkét követnek különösen utasításul volt hagyva, hogy a fegyverszünet megújítását eszközöljék ki. A békét 1573-ban oct. 3-án további 8 évre csakugyan megkötötték, habár a szerződés csak 1574 végén íratott alá, mert II. Selim vonakodott ezen szerződést saját maga s Miksa császár örököseire is kiterjeszteni. II. Selim csakugyan már 1574-ben decz. 12-én meghalt s fia III. Murád ragaszkodott a szerződéshez. Ezen fiasco után Ungnad visszatért Bécsbe s 1594. májusban igen nevetséges szerepet játszott Esztergom eredménytelen ostrománál, a mennyiben Illésházy István szemtanú állítása szerint, mint Mátyás főherczeg haditanácsosa, folyvást részeg volt. Gerlach azonban öt és fél évig, egész 1579-ig maradt Törökországban, mint lutheránus pap s egyúttal követségi titkár, 1573. márt. 29-től 1578. sept. 23-ig pontos, igen érdekes naplót vezetett, melyet azonban csak unokája, Gerlach Sámuel magister adott ki Frankfurtban (1674, folio 552 lap.) Ezen fontos s ritka mű Budapesten úgy a múzeumi, mint az egyetemi könyvtárban meg van. Gerlach a következőkép is: 1573-ban június 10-én délelőtt 10 órakor indultunk el Bécsből: Ungnad 60 személylyel, köztök Ormond Péter s Vajda Mihály magyarok s 61 lóval 5 hajón. Junius 11-én reggel Pozsonyban voltunk. Az esztergomi püspöknél, kit Istvánnak hívtak (de esztergomipüspök) soha sem volt s 1573-ban az esztergomi érsekséget 1586-ig a pécsi püspök Telegdy Miklós kezelte, kit tehát nem hívhattak Istvánnak) ebédeltünk, ez többször megcsókolta Ungnad urat s egymás egészségére ittak. Ungnad kocsin Sintába ment Salm Gyula grófhoz. — Junius 12-én elmentünk Pozsonyból, Győr mellett; a szentmártonhegyi (pannonhalmi) kolostor tetejét, hol a barátok oly hősiesen védték magukat a török ellen, láttuk. Egész éjjel utaztunk. Június 13-án reggel 4 órakor jöttünk Komáromba. Csajkások jöttek s kivontak a partra. Kiszállva, csaknem az egész város fogadott, ott volt a parancsnok is, Kühlmann Göppingenből. E vár falai oly szélesek, hogy két kocsival lehet rajtok járni. Az ágyúknak neve mind Ferdinand. A folyamon túl már minden török, így Gesztes vár is, de Tata a miénk. Jun. 14-én evang. predikatió volt, melyen sok magyar úr vett részt. Este 6 órakor Esztergomban, a bég különféle eledeleket küldött. — Jun. 17-én az esztergomi heghez mentünk; a császártól levelet s 300 tallért kapott. Nála ebédeltünk, 41 étel volt. Azután a várba vittek, melyet 1543-ban foglaltak el. Az érsek termében a Dunánál le van festve Krisztus, Mária és a sybillák, de az arczok mind keresztül vannak szúrva. A királyi teremben is, hol felül aranyozott színpad van, a festett királyok arczai át vannak szúrva. Legszebb volt a kápolna (Bakácskápolna) veres, átlátszó, mintegy tükör gyanánt fénylő márványból. A vár alatt a vizvezeték. — Délután Marosra mentünk, mely telve van arianusokkal. A pap lutheránusnak mondta magát, de este bevallotta, hogy nem hisz isten fiában és a szent lélekben. A vacsora után Visegrádba mentünk, mely egy magas sziklán van s benne kevés török. Alatta van egy torony, melyet I. Ferdinand szétlövetett. Itt lakott előbb Valentinus Literatus Friccsimator. (Ki volt ez ?) A várban őrizték egykor a magyar koronát. A síkságon nagy, tágas, szép falakat találtunk, előbb állítólag Mátyás palotája volt 366 szobával. 1573. jun. 18-án jöttünk Budára s a pasa udvaránál kötöttünk ki. (Ez Szokoli Musztafa basa volt, a hires boszniai Szokoli Mohamed nagyvezér öcscse, kit Soliman Sziget vára ostromakor 1566. nevezett ki budai basává s 1578-ban fojtatott meg III. Amurát parancsára. II. Miksa császárral németül, magyarul s latinul levelezett, tizenöt évig mindenesetre a legértelmesebb budai helytartó volt, ő építette a Rudasfürdőt s úgy itt, mint Pécsett, több mecsetet.) Fél órányira 17 naszád jött elénk, mindegyik 30 veres zászlóval s többször lőttek. A budai, úgyszintén a székesfehérvári parancsnoknak soha sem szabad várát elhagyni, aki egy puskalövésnyi távolban találja őt, megölheti s helyébe léphet. Csaknem minden tanácsos s udvari szolga állítólag keresztyén, vitéz, de parázna, különösen fiukkal. Egy oly fiú tánczolt hajónk előtt is törökösen. A janicsárok a szultán legjobb emberei, jó lovasok, különös kalapjaik vannak, melyekről hátul fehér gyapjukendő lóg le ; homlokukon hosszú aranyos dolog van, valószinüleg drágakövek. Az inasoknak színes kötőjük van, ezüst vagy pléh paszomántos magas sárga kalapot viselnek s azon nagy sürü tollbokrétát. Minden töröknek két felöltője van, az alsót összekötik, a felső olyan, mint a hálóköntös, de nyakrész nélkül, a nyak mindig meztelen. Jan. 19-én audientia a pasánál. Palotája nem kiválóan szép, de udvari személyzete igen számos. Mindkét oldalán sok tekintélyes öreg tanácsos állott. Ungnad urnák középre aranyozott széket tettek. Tolmácsa Komáromi, magyar volt. Szeretett volna a béke szigorú megtartásáról beszélni , a pasa azonban azt mondta, hogy a béke megszegése akarata s tudta nélkül történik. Ungnad panaszkodott, hogy 4 év óta több mint 3000 ember s 600 katona raboltatott el. A pasa mentegetődzött, hogy mindannyi vagy megöletett vagy Ázsiába vitték. Ungnad átadott 2 szép órát, ezüst gyógyszerszekrényt s 3000 tallért. Kérte, hogy a foglyokat kibocsássák, de eredménytelenül. Egy előbb magas állású s gazdag török úr jelenlétünkben megcsókolta a pasa lábait, hogy ismét kinyerje a szultán (II. Szemám) kegyét. Pestre (Pest) az ebéd után mentünk egy 700 lépés hosszú hajóhidon. Láttuk, hogy Pest régebben hatalmas iparűző város volt, számtalan sok, de sötét s kellemetlen »gad« dal (szatócsbolt) s több nem szép kőépület nyoma is látszott nagy rostélyos ablakokkal. Ez utóbbiakat azonban a törökök agyaggal betömték. Két egyforma török mecset is volt, kívül szép csarnokkal (?), délre, éjszakra s nyugotra teremmel s mind befedve, valamint a benső rész is. Úgyszintén a pasa templomának bemenete, szép szőnyegekkel. A templomfalakban kis fülkék voltak, mindenikben egy pap ült imáját mormolva. Közel e mellett volt egy kissé magas rostélyos szék, melyen szokott ülni a pap keresztbe vetett lábakkal prédikálva. A templomok felül kerekek, de kissé hegyesbe futnak. Középen sok lámpa függ vastag drótokon s a centrumban egy nagy. Minden templom fedélén nagy fehér torony van kivül karzattal, ahonnan egy pap hívja fel a hívőket imára. Budán is megnéztünk 4 török templomot, egyikben le volt rajzolva a jeruzsálemi török templom, a többiekben syriai feliratot láttunk. A törökök mind lehúzzák czipőiket az ajtók előtt. — Elmentünk egy keresztyén templomba is, mely előbb latin iskola volt. Egyik azt mondta, hogy ők Melanchton tanát követik, de mivel az oltár előtt asztal állott, gyanakodtunk reájuk, hogy kálvinista hajlamokkal bírnak. Azt válaszolták, hogy az úrvacsorát csak egy alakban veszik. Ezután megnéztünk egy szép kőfürdőt (Rudasfürdő), melynek teteje kerek domb volt. A falakból szép meleg víz folyt egy medencébe, úgy hogy a víz egészen nyakig ér. Különben Budán több más különös dolog nem látható, mivel a szép város egészen szét van rombolva. Most csak kőfalak, s ezen belül vasrostélylyal ellátott szép udvarok láthatók, mint Bécsben. Itt van a törökök bazstrja, melyekben úgy hevernek, mint a kutyák és disznók. A szép régi boltokat sárral bepiszkolták. Budán most »megbocsáthatlan« sok zsidó és török van, kevés jó keresztyén (lutheránus,) csak pápisták, kálvinisták s baptisták. Az itteni törökök, épen úgy mint Esztergomban, Visegrádon és Pesten mindent el hagynak romlani, s semmit sem építenek fel. A pieton igy elromolva egy nagy épületet találtunk ily felirattal: »Nemo pontinal’ nimium secundis« s a templom mögöttt is áll egy kőmunka ily felirattal: »sic transit gloria mundi.« A törökök temetkezési helyei a városon kívül vannak, minden síron egy felkő s a harczosokon még lándzsajelek is. A törökök erős, gyors emberek, kik könnyen futnak, ugranak, lőnek, viaskodnak, különben azonban barbár baromi csőcselék, habár irántunk átalában csak szeretett s jóságoságot tanúsítottak. Június 20-án az urak hajón mentek át, láttak ott egy szép fürdőt veres márványból, melynek vize azonban a kőfalból kifolyva melegittetik. (Talán a Diana-fürdő ?) Ismét visszatérve Budára, itt is megnéztünk egy szép nagy és terjedelmes fürdőt három szobával; az épület kerek s a tető ólommal s pléhvel van fedve. A hátsó szobának közepén szép meleg vízzel teli mélyedés van s ide lépcsők vezetnek. Oldalt egy »Csöveskut«-ból meleg viz ömlik. Az egész viz erős kénszagu. Junius 21-én prédikáltam a budai várban, kitűnő szép épület volt, pompás kifaragott karzattal (balkon ?). Belül veres márványból szitén karzat volt nagy oszlopokon. Még két nagy terem volt, az ajtók s ablakok márványból készültek. Felül megaranyozott színpadok (galériák). Az elsők (termek) alakjai mind üst a tűzön s a mellett könyv. Ezen terem ajtaja felett van írva: »Magnanimum Principem Victoria sequitur«. A második terem színpadán (karzat) csupa arany kígyók, a mint farkukba harapnak. E mellett még egy szép terem e felirattal: «Vladislavi reregis hoc est magnificum opus«. Azután a magyar királyok (szobrai) szépen metszve, de az arczok szétrombolva. Van még ott (melyik teremben ?) egy szép könyvtár (tehát a »Korvina« romjai 1573-ban, Buda elfoglalása után 42 évvel még ott voltak) s a tizenkét égi jegy festve e felirattal: »Cum Rex Matthias suscepit sceptra Bohemiae gentis, eratalis lucida fama coeli«. S ily szép termek még nagy számmal vannak, habár mind nem nézhettük is meg. A kaputól nem messze van egy hatalmas darab (ágyú) Francziaországból, aztán öt a fűben, két öl hosszú s sok más kerekeken. A bécsi kapu alatt függ egy óriás csont (1848-ig ott volt, az úgy nevezett Kinizsy csont vagy Toldy csont, azonban nem emberi, hanem állati csont, volt s úgy az utána következő is), egy állkapocs (1847-ben is) s egy kopja, melylyel egy török az ekét átszúrta, aztán nagy vaskos patkó, középen ketté törve. A török zeneszerek: egy »Kachelfanalein« (agyagedény?) hosszú nyéllel, húrokkal, hangja olyan mint a hegedűé, e mellett durva, mindig panaszos dallamus hanggal kisérik. Ezután gitár hosszú nyakkal, úgy hangzik, mintha az ember üstöt verne. (Folytatása következik.)don lesz a vámkezelés a megnyitandó vasútra nézve a sok tekintetben készületlen viszonyok közt legczélszerűbben teljesítendő, mely feladat megoldásával a pénzügyminiszter báró Salmen Jenő pénzügyminiszteri osztálytanácsost és Turóczy Adolf budapesti fővámtárnokot és fővámigazgatói helyettest bizta meg, kik egyúttal a brassói és tömösi fővámhivatalok viszonyai iránt teendő intézkedések megállapítására is kiterjesztendik figyelmüket. A nevezett miniszteri kiküldöttek május 2-án indulnak a román határszélre s első értekezletüket a közlekedési minisztérium kiküldöttjeivel Ludvigh Gyula úrral a hajózási felügyelővel és Blaskovits Fridolin vasútigazgatói helyettessel május 5-én fogják megtartani. Hivatalos missiójuk körülbelül 10 napot fog igénybe venni. — A szerb püspökök zsinata — mint a »Bud. Corr.« Karlóczáról értesül — saját kezdeményezéséből a szerb egyházi ügyeknek Boszniában való rendezése iránt egy emlékiratot terjesztett a közoktatásügyi miniszter elé, melyben kívánatosnak van jelezve, hogy Boszniában egy, bárha a szerb patriarchátussal Magyarországon nem közvetlenül egyesített, de azzal mindenesetre összefüggésben álló s a konstantinápolyi patriarchátustól teljesen független önálló metropolia , valamint Szerajevóban, Mosztárban és Tuzlában három püspökség állíttassák föl. A metropolita székhelye Szerajevó lenne s mind ő, mind a püspökök ő felsége által erősittetnének meg hivatalaikban. Adakozások az árvízkárosultak számára. Eddig begyült s kimutatva volt összesen............................... 5558 frt 39 kr, 100 márk, három darab arany s egy porosz tallér. Ifjabb adakozás: Julia Alfréd franczia igazságügyminiszteri osztályfőnök Párisban, beküldve dr. Grósz Lajos által.............................. 10 frt — kr. Összesen: 5568 frt 39 kr. 100 márk, 3 drb. arany s egy porosz tallér. Budapest, ápr. 30. Gróf Suvalov elhagyta Bécset. Miket hozott oda, miket vitt el onnan? — Komoly olvasók komoly lapja lévén, nem találunk kedvet ócska kombinácziókban s még ócskább találgatásban. Annyi azonban bizonyos, hogy az a sokféle rendkívüli muszka missió külpolitikánkat nagyon jellemzi. Azt mondja egy ellenzéki laptársunk, hogy a külügyminiszteri sajtóhivatal hasztalanul iparkodik a magyar nemzettel elhitetni, miszerint Andrássy politikája valami nagy ellentétben állana Muszkaország célzataival. Nagyon sajnálnók Andrássyt, ha politikája mellett csakis sajtóhivatala emelne szót, de még inkább sajnálnók a magyar nemzetet, ha a sajtóhivatal felvilágosítására szorulna, hogy a birodalom első miniszterének egy életbevágó akczióját megértse s megbírálni tudja. Illusztrálja Andrássy keleti politikáját Európának és mindenekelőtt Angolországnak politikája; illusztrálja határozott és az ultima ratióra kész óvástétele a san stefanoi békeszerződés ellen; illusztrálja magatartása a berlini congressuson, de — merjük állítani — illusztrálja legélénkebben az a sokféle rendkívüli muszka missió, melylyel két év óta a császár-király udvara s csakis ez, szerencséltetett. Azt hinné az ember, hogy Oroszország