A Hon, 1879. június (17. évfolyam, 133-157. szám)
1879-06-03 / 134. szám
134. szám. XVII. évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1879. kedd, junius 3. Szerkesztési irodát Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épület földszint: Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ................................................. , 2 frt 3 hónapra...................................... 6 » 6 hónapra ........... 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint.................................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Előfizetési felhívásA HÓIT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak : Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre . . . . 6 » Egy hónapra .... 2 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A » Hóik szerk. s kiadóhivatala. Budapest, junius 2. A pünkösdi ünnepek bel- és külpolitikai csendben telének le. A láthatár derült maradt mindenütt. Idehaza az iparos- congressus tegnap tartá második ülését s a tagok ma kirándulást tettek a sz.-fehérvári kiállításra. E napok mozzanatai közül kiemeljük gr. Károlyi Pista alább közölt hazafias szellemű pohárköszöntőjét, mely méltó pendantja a Széchenyi-lakomán ugyancsak általa mondott pohárköszöntőnek. Kivánjuk, hogy munkára, tettre serkentő szavai termékeny talajra essenek azon társadalmi körökben s azoknak különösen fiatalabb nemzedékénél, melyekhez maga a szónok is születésénél fogva tartozik. Mennyi teendő, a nemes ambitiónak menynyi anyaga volna, s mily hálás tér várna a mágnási fiatalabb nemzedékre ! Már az is mily különös, hogy akad egy fiatal magyar főur, ki helyesen beszél, s azt mi megtapsoljuk, nemcsak azért, mert helyesen és nemesen beszél, hanem megtapsoljuk és dicsérjük, mint valami ritkaságot, mint tüneményt. Hátha még a szavak mellett tetteket is látnánk! Ausztriában országszerte folynak s mind élénkebben a választási mozgalmak. A bécsi lapok tele vannak választási felhivásokkal, programmokkal stb. A Hohenwarth pártja is megalakította az országos választási központi bizottságot, melynek elnöke maga Hohenwarth gr. Tagjai: Czartomszky K. hg., Falkenhayn Fer. és Gyula grófok, Haraut, Lichtenstein hg és Lienbacher. Részletezett programmot nem adnak, hanem átalánosságban azt mondják, hogy czélják irtani a korrupciót, mely minden térre elharapózott; helyreállítni (!) a teljes egyetértést az állam és egyház között; megvalósítni a nemzetiségi egyenjogúságot és oly külpolitikát csinálni, mely lehetővé tegye a »birodalom« hatalmának egész súlyával és tekintélyével sértetlenül fennállását. E választási mozgalmak közül érdekesnek tartjuk még kiemelni Kaiserfeld Móricznak a »N. Fr. Pr.«-ben közölt czikkét, melyben igen higgadtan tárgyalja a közügyeket, szemben a stájerországi haladópárt túlzásaival. Hogy a dualisztikus rendszer egyben és másban javításra szorul, de absolute nem helyesli azt, hogy az osztrák ellenzék ezt kategorikus imperativus gyanánt állítja oda s különösen, hogy oly nagyon hangoztatja a centrálparlamentet, mert mi lesz akkor, ha a magyarok nemet mondanak a tervre? És azt bizonyosra veheti minden osztrák, hogy a magyarok szigorúan fognak ragaszkodni a politikai paritáshoz. Az ellenzék az efféle jelszavak hangoztatása mellett, ha — ami nem valószínű — többségre vergődnék, abba a helyzetbe jutna,hogy erőszak és a birodalom feloszlása között kellene választania. »Van nálunk — úgymond — elég baj. Nekünk elsősorban az a feladatunk, hogy javítsuk saját parlamenti viszonyainkat s az igazság és jog távolról sem áll a mi részünkön, ha mi Magyarországot azon kóros állapotokba vonni és fölemészteni akarjuk, melyekben még mindig szenvedünk.« ]És igen ritka dolog az osztrákok között az is, amit Kaiserfeld a következőkben mond: »A kiegyezés által a béke meg lön kötve és becsületesen meg fog tartatni. Ha a harcz közben innen-onnan egyes kemény szavakat használtunk egymás ellen, ezt talán indokolja a harcz szüksége és hevessége. De semmi esetre sem áll egyik fél érdekében sem az,hogy ezen ellenséges rendszert akár a választók előtt, akár a szószéken, vagy a sajtóban folytassuk és ezáltal elmérgesítsük a hangulatot, melyet úgy a jelen, mint a jövő érdekében csak lecsendesílünk és megnyugtatnunk kell.« A külpolitika, nevezetesen Európa keletén, halad a maga békés kifejlődésének rendes vágányán. A szultán egy fermánt tett közzé Mitrováczon és környékén, halálbüntetéssel fenyegetve azt, ki az osztrákmagyar csapatok által a novibazári keresletben eszközlendő okkupácziónak ellen szegülni talál.— Bulgária újonnan választott fejedelme pedig esküszik nem a czár hatalmára, hanem a berlini szerződésre, melyet minden körülmény között respektálni és megtartani ígérkezik. — A csehek kigyezési indítványai. A táviratilag közlött pontokat, melyeket a csehek a németekkel való kiegyezés bázisául állítottak fel, a tegnapelőtti cseh lapok egybehangzó módon glosszálták. Kijelentették, hogy e három pontbizonyítja ama szerénységet, melylyel a békülők elé járulnak, mindent felhasználandók, hogy a kiegyezési munka látszólag nem teljesíthető óhajok miatt meg ne hiúsuljon.« Így a »Politik« azt írja, hogy ami a nemzeti egyenjogúsítás végrehajtását illeti, ennek nincs szüksége megvitatásra. Az államalaptörvények 19. §-a cselekre nézve eddig csak a papíron volt meg. Az egyenjogosításnak a jövőben teljesnek kell lennie, keresztülvitelét mint jogot, nem pedig mint engedményt tekinteni és a cseh népnek minden körülmény közt biztosítani kell. A választási rend revíziója iránt kijelenti a »Politik«, hogy a legkönnyebben fognak megegyezni. »A cseh nép csak mint egyenjogú tényező léphet be a parlamenti akczióba; nem tarthat tovább, hogy a tartományi lakosság jelentékenyen túlnyomó többsége tehetetlen kisebbségre kárhoztattassék, melynek valamely engedményt legfölebb kérnie szabad. Nem akarunk majorizálni, de majorizáltatni sem és ha számra és adófizetésre nézve túlsúlyban vagyunk is, készek vagyunk német honfiainknak a legtovább menő áldozatokat hozni s minden méltánytalanságot előre kizárni. Elvileg e pont az alkotmánypárt által már helyeseltetett, a mód fölött, hogyan viendő keresztül a választási rend revíziója, nyilatkozzanak a németek maguk, a képviselet bármely bázisát fogadják el, készek vagyunk őket követni, amennyiben jog és méltányosság a hit követők e pályán. Ami a harmadik pontot illeti, Csehország történelmi egyéniségét és autonómiáját, melyeket az alkotmánynyal összhangba kell hozni, a cseh lapok kijelentik, hogy itt se létezik nehézség a megegyezés iránt, ha csak a jóakarat megvolna ehhez. Épen az teszi a legszélesebb engedményt, mely a csehek részéről egyátalán nyújtható volt, hogy az egybehangzást az alkotmánynyal előidézni törekesznek. — A kolozsvári kereskedelmi és iparkamara közgyűlése. A kolozsvári keresk. és iparkamara f. é. május hó 27-én tartotta meg rendes havi közgyűlését, melynek főbb tárgyai közül kiemeljük a következőket: Főispán gróf Eszterházy Kálmán tudatja, hogy a kamarának ő felségeik ezüstmenyegzője alkalmával benyújtott üdvkivánalmát s irodálati föliratát ő felsége legfelsőbb köszönetének nyilvánítása mellett legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatott. Az orsz. iparosgyűlés rendező bizottsága felhívására a f. hó 31-ik s következő napokon tartandó orsz. gyűlésre a kamara képviselődül Kibédi Biasini Domokos és Békési Károly urakat kérte fel. Az osztrák-magyar bank tudatja, hogy a bankfiókok területeit személyi hitelkerületekre osztotta be és e felosztást közli a kamarával. A kolozsvári fiókhoz fognak tartozni Kolozsvár és Maros-Vásárhely városok és Besztercze-Naszód, Kolozs, Maros-Torda, Szolnok-Doboka, Torda-Aranyos és Alsó-Fehér megyék Gyula-Fehérvár kivételével. A kamara ezt kellemes tudomásul veszi azon reményben, hogy a fiókintézet közelebbről megnyílik, miután a kibérelt helyiségek már át is vannak alakítva. A kereskedelmi m. miniszter véleményadás végett közölte a kamarával a Zsigmond-testvérek azon kérését, amelyben a kőszénre vetett vásárvám magassága ellen panaszolnak és felvilágosítást kíván a város vásárvám-tariffájában foglalt azon kedvezmény iránt, amely a városi lakosokat az ily czikkekre nézve megilleti. A kamara a tényállás felderítése mellett constatálja, hogy a szóbanforgó tarifta szerint a kolozsvári lakos vásár- és szemétvám-mentesen hozhat be minden oly tárgyat, amely magán használatára vagy mestersége folytatására szükséges. Baruch Jeremiás marosvásárhelyi szeszgyáros azon kérését, hogy a táviratok gyárának ezután is, mint eddig díjmentesen kézbesíthessenek, a kamara indokolt fölterjesztésben pártolta, amelyre a keresk. miniszter úr ő nagyméltóságától kedvező határozat érkezett. Folyamodó erről másolatilag értesittetik. Fehér megye alispánja felhívására a székesfehérvári kiállítás alkalmából június 15-én tartandó értekezletre maga részéről képviselőül Benigni Sámuel urat jelöli ki. Kékes község vásártartási kérésére a gyűlés azon nézetét nyilvánítá, hogy a 725 élekkel és 141 házzal biró község minden oldalról orsz, hiró vásárt tartó községektől van környezve. Az ipart és kereskedelmet egy korcsmáros és 3 szatócs képviseli. Azon körülmény, hogy Kékes legújabban szolgabirói és járásbirósági székhelylyé emelkedett, gyógyszertára, postai és csendőri állomása van, a jövőre némi kihatással lehet. A deési keresk. társulat alapszabályainak tervezetét közli a kamarával véleményadás végett, mielőtt a magas kormányhoz fölterjesztené. A kamara a kivánt észrevételeket megtette és erről a társulatot értesítette. A helybeli ipariskolák igazgatósága folyamodására a kamara ismételten kérelmezett miniszter úr őn mgánál az államsegély utalványozásáért, amely ez évre még folyóvá nem létetett. Elnök egyúttal jelenti, hogy a tanév e hó közepén kedvező eredménynyel zárult be. A szolnok-doboka-megyei gazdasági egylet által f. é. október havában Deésen rendezendő ipar és gazdasági tárlatra a kamarához is felhívás érkezvén, a gyűlés elhatározza, hogy a székesfehérvári kiállítási mozgalmak lezajlása után ez ügyben maga részéről a lehető legnagyobb tevékenységet fogja kifejteni. — Berlinből írják a »Pol.Corr.«-nak,hogy Bismarck herczeg Varzinba utaztához a sajtó jogtalanul csatolta azt a kombinácziót, hogy Bismarck herczeg a császártól kért több havi szabadságidejét azonnal meg akarja kezdeni, mert a kanczellár, mielőtt a birodalmi gyűlés ülésszakának fő feladatai nincsenek befejezve, nem gondol szabadságidőre. A sajtó egy része azt állította, hogy Németország tekintélye a külföldön az új vámpolitika és a belső politikában beállott változás, a kormány egy konzervatív-klerikális többséggel való kooperációja alatt szenved. A nagy buzgalom, melylyel a külföldi sajtó a német vámvitákban részt vesz és a vámreform elleni pártállása által ez utóbbinak helyességét bizonyítja, egyúttal mutatja, hogy idegen politikusok a német birodalom tekintélyét a mindenhai kamaraelnök személyétől és a pillanatnyi parlamenti többségtől nem teszik függővé. Idegen politikusok a feletti csodálkozásukat is kifejezték, hogy a kormány nem foganatosít egy kamara-feloszlatást s ezáltal nem tisztítja jelentékenyen a helyzetet. Ezzel azonban, fájdalom, sok idő veszne el. A szakadás, mely a rozsvám felemelése alkalmából a többség közt úgy látszik, végbe ment, a harmadik ülésig valószínűleg ki lesz egyenlítve és a javaslaton felül felemelt vám ezután meg fogja találni a szükséges többséget. Azt a körülményt, hogy két porosz miniszter a felemelés ellen szavazott, szintén szenzácziós módon használták fel. E mellett figyelmen kívül hagyták, hogy Bismarck herczeg, ki, az igaz, szóval és írásban a felemelés mellett volt, utalt ama nehézségekre, melyekkel ez a szövetségtanácsban találkoznék. Ami a külföldet illeti, valamint a német birodalom eljárása az egiptomi ügyben, úgy a déli tenger szigetei ügyében tett lépései mindenütt ama teljes figyelmet találták, melylyel a német kormány lépései nemzetközi téren több mint 10 év óta kísértetnek. Nevezetesen eljárása az egiptomi kérdésben emlékeztető arra, hogy Egiptom egyátalán nem az internum egy neme Angliára és Francziaországra nézve, hanem európai érdekű dolog, mely Páris és London közt nem tárgyalható le. Mily befolyás lesz egykor Egiptomban, tehát a földközi tengeren túlsúlyban se Németország, sem Ausztria-Magyarországra nézve nem közönyös. Az angol-franczia differencziába e két kormány tiltakozása által új elem került, mely az ügy súlypontját, lehet, hogy oda fogja tolni, ahová minden más keleti kérdéssel együtt tartozik: egy európai fórum elé. Németország ez esetben sem igényel előnyt, hanem csak alattvalóinak teljes egyenjogúsítását más államokéival. Nem szándékozik a khedive pénzügyi helyzetét politikai czélokra kizsákmányolni, de még kevésbbé egy igen fontos keleti kérdésben oly lépéseket megengedni, melyek érdekeinek egyenes megkárosításához vezethetnének. Németország ez igényét bejelentette abban a tudatban, hogy szava meg fog hallgattatni. — Az előértekezletek az okkupáti tartományok és Dalmáczia bevonása iránt a monarchia vámterületébe, annyira előrehaladtak, hogy — mint a »Presse« jelenti — az osztrákmagyar vámkonferenczia a részletek kidolgozása czéljából már legközelebb össze fog ülni. Eredetileg arra gondoltak, hogy a jelenlegi vámvonalat mint fogyasztási vám és egyedáru-vonalat az okkupátt tartományokkal szemben fentartsák. Elhatározás ez iránt még nem történt, de a viszonyok pontosabb ismerete alapján a nevezett tartományokban utólag úgy látszik azt találták, hogy közvetett megadózásunk és monopol-ügyünk átruházása bizonyos módosításokkal lehetséges volna. Ez fontos volna, minthogy egy fogyasztási adóvonal fentartása költségekkel és bajokkal volna összekötve. Különben a vámterületbe való bevonás 1880. január 1. után provizóriumot fog szükségessé tenni, mely alatt a jelenlegi vámhatár marad fenn az uj mellett. Ugyanarról a czélról van itt szó, melyet az uj német zártörvény követ ama baj elhárítására, hogy a spekuláczió a vámterület át alakításának nagyon is előre dolgozik. Ha a régi vámhatár hosszabb provizórium alatt a bevitelek származásának ellenőrzésére fenmarad, hihetőleg a legnagyobb viszszaélés lesz megakadályozva. — Aprót, felekezeti iskolák ügyében a már általunk említett enquette f. hó 5-én fog összeülni. Ezen a superintendensekből s főgondnokokból álló bizottság nyilatkozni fog azon pontozatok felett, amelyek az állam által a felekezeti közép- és felsőiskolák feletti legfő felügyeleti jog gyakorlásának módozatairól szóló javaslatot tartalmazzák. A pontozatok szerint a miniszternek jogában áll a prot. tanodáktól statisztikai adatokat szerezni be; félévenkint jelentéseket kívánni; a tanrendszerről és iskolai alapítványokról előterjesztéseket tétezni; továbbá csak a miniszter van jogosítva a megállapított tanrendszer alóli kivétel megadására és a miniszter jogában áll közegei által a felekezeti tanodákat felülvizsgáltatni. A felekezeti középiskolákban jövőre csak az állami tanárvizsgáló bizottságok előtt megvizsgált és okleveles tanárok, akadémiai tanfolyamokon pedig csak tudori oklevéllel bíró egyének nyerhetnek alkalmazást. A pontozatok még több részletet tartalmaznak a tankönyvekről, a törvényellenes iskolák bezáratásáról. A székesfehérvári országos kiállítás. (Saját levelezőnktől.) Székes-Fehérvár, június 2. A pünkösdi ünnepek alatt végre annyi vendég érkezett a kiállítás megtekintésére, amennyit vártunk. Különösen tegnap közel 7000 látogató nézte meg a tárlatot, ma azonban az egy forintos belépti díj miatt sokkal kevesebb közönség volt. Az iparos ifjak vándorgyűlése, az iparkongressus és más testületek tagjainak iderándulása, valamint a marhakiállítás következtében fokozódott érdeklődés, mind igen eredménydús befolyással voltak a kiállításra nézve. Tegnap a legszebb időnek örvendtünk s így a tömeges látogatást, mi sem akadályozta meg; ma azonban közvetlen ebéd után nagy szélvihar, utána jégeső kereke lett, mely csakhamar véget vetett a szép ünnepélynek. A fővárosból tömegesen jöttek a vendégek ; a többi közt gróf Lónyay Menyhért, gr. Károlyi Pista, Péchy Manó, gr. Andrássy Aladár, Orbán Balázs, gr. Fesztetics Pál, Bakay Nándor, Molnár Aladár, Mocsáry Lajos, Hoffmann Pál s számos más képviselő volt itt. Ma érkeztek a gazdasági congressus tagjai is kiket az ünnepély-rendező bizottság tagjai a pálya-, udvarban fogadtak s azonnal lakásaikra kalauzoltak. A rend egy pillanatra sem akadt meg. Csak a vendéglőben volt ma délben zavar; a roppant nagy közönség miatt nem tarthatták meg az iparos-congressus tagjai nyégyszáz terítéken bankettjüket s ki-ki ott ebédelt, ahol valamihez juthatott. Az iparos ifjúsági egyletek ma tartották itt, harmadik vándorgyűlésüket a városház nagy termében. E gyűlésen harminckét iparos ifjúsági egylet volt képviselve, összesen százhúsz egyénnel; azonkikívül az ország minden vidékéről számos iparbarát, s kiállítási vendég volt jelen. A veszprémi és békéscsabai iparos ifjúsági egyletek zászlóval és jelvényekkel jöttek. Mind e tagok nem csekély élénkséget kölcsönöztek az ünnepek alatt különben is mozgalmas városnak. Vasárnap reggel a sz.-fehérvári egylet, mint amely az országos gyűlést rendező, az indóházban fogadta az érkező vendégeket s zeneszóval bekísérték őket a városba, ahol őket el is szállásolták. Este ismerkedési ünnep volt az egylet helyiségében. Pünkösd hétfőjén reggel 8 órakor az iparoscongressus ide érkezett tagjait fogadták a pályaudvarban, kiket Raniss Mátyás egyleti elnök üdvözlő beszéddel fogadott. Utána gróf Zichy Jenő, a kiállítás végrehajtó bizottsága nevében üdvözölte a vendégeket. Ezek közül Ráth Károly congressusi elnök meleg hangon köszönte meg a szives fogadtatást s kiemelte a congressus nagy horderejét a kiállitásra nézve. A congressusi tagok egy része megtekintő a kiállítást, másik része az iparos ifjakkal a városba ment az egyleti helyiségbe. * A gyűlés 10 órakor kezdődött a városház nagy termében. Itt megjelent gróf Zichy Jenő is, kit a jelen voltak viharos éljenzéssel fogadtak. Az ülés következőleg alakult meg. Elnök : Ráth Károly, alelnökök: Rainer Ferencz (Szeged), Benkő István (Veszprém), jegyzők: Kubinyi Zsigmond, Launer Károly, Grünwald József és Vida Pál. Háznagyok: Takó Ferencz és Rajniss Mátyás. Ráth Károly elnök megnyitó beszédében rendkívül lelkes szavakban buzditá az ifjakat a munkásságra s utalt a mostani kiállítás rendkívüli sikerére, mint a mely ép az iparos világ törekvésének dicséretes és fényes eredménye. Ezzel kapcsolatban kiemelte gróf Zichy Jenő nagy érdemeit, melyeket a kiállítás létesítése által az iparosoknál szerzett s ezek nevében köszönetet mondott neki. Erre Ge 11 éri Mór előadó felolvasá a szegedi vezéregylet jelentését. A programm egyes pontjainak tárgyalása alkalmával a következő határozatokat hozta a gyűlés. 1) A betegsegélyezési szervezet szabályozásánál ama nézet jutott érvényre, hogy aki három hónapig tagja valamely iparos egyletnek : nyolcz napi ápolásra tarthat igényt; 2) a gyűlés életbe léptetett segélyt; 3) minden egyletnek három szavazata áll rendelkezésre egy-egy gyűlésen; a legközelebbi vándorgyűlés 1881-ben Debreczen városában tartassék. 5) Köszönet szavaztassák Ráth Károly vándorgyűlési elnöknek , Rajniss Mátyás, a székesfehérvári iparos-ifjúsági egylet elnökének, gróf Zichy Jenőnek, Gelléri Mórnak és (külön küldöttség által) Havranek József polgármesternek. Délben a vándorgyűlés a Vörösmarty-körben bankettet tartott. Jelen voltak gr Zichy Jenő és Ráth Károly is. Az első felköszöntőt Benkő Istv. mondá: király ő Felségére; utána gr. Zichy Jenő a királyasszonyt s Rudolf főherczeget éltető; Pribék Antal József főherczegért, Lessik Miksa gróf Zichy Jenőért, a kiállítási elnök Ráth Károlyért, s Grünwald József (debreczeni hírlapíró) Zichy Jenő és Károlyi Pista grófokért. A társaság a legjobb hangulatban oszlott szét. P. J. A II. országos iparosgyülés. — II-ik nap. — — junius 1. A gyűlés mai napirendjére ki voltak tűzve a még hátralevő határozati javaslatok tárgyalása, s az indítványok. Elnök Ráth Károly csak később jelenvén meg, az elnöklést Streitmann alelnök veszi át, s az ülést pont 9-kor megnyitja. — Következett a Vl-ik határozati javaslat tárgyalása a vásárügy rendezése tárgyában. Előadó Lengyel Antal (Szolnok.) : a határozati javaslat lényege az, miszerint mondja ki a közgyűlés, hogy a túlságos mérvben engedélyezett vásárok mélyen sértik az ipar érdekeit, s ennél fogva a vásárügy szabályozása sürgősen szükséges, s a szabályozásnál azon elv érvényesítendő, hogy csak oly községek nyerhetnek vásárjogot, melyekben legalább 50 oly iparos lakik, kik minimum 8 frt jövedelmi adót fizetnek. Azon községek, melyek ezt kimutatni nem tudják és 48 óta vásárjogot nyertek, ezektől az vonassék vissza. A vásárok 2 napnál tovább nem tarthatnak. Előadó alaposan indokolta a központi bizottság javaslatát, s adatokkal mutatta ki, hogy a vásárügy rendezése mily sürgősen szükséges. Strasser Albert (Temesvár) : nincs megelégedve a javaslattal, s azért külön indítványt terjeszt be, melynek lényege az, hogy többé vásárok ne engedélyeztessenek ; a meglevő vásárhelyeken pedig szüntessék meg a helypénz-szedést. A regalet eltöröltetni kívánja. Galgóczy Károly (Budapest) : a határozati javaslat mellett szólal föl, s azt statisztikai adatokkal támogatja. Ez idő szerint — mint mondja — 1453 országos vásárhely van Magyarországon; ezekből 3 x/2 □ mértföldre esik egy vásárhely. De ezen kívül ott vannak még a hetivásárok is, úgy, hogy a vásárokból minden napra 29 vásár esik, és minden hónapban állandóan 5 mfld. területen tartatik vásár, stb. Ennek arányosítására és rendezésére alkalmasnak és megfelelőnek tartja a bizottság javaslatát, s ajánlja elfogadásra. (Helyeslés.) Andrassik József (Nyíregyháza), Brúder Sámuel (Pápa), Kohn Dávid (Békés Csaba), Lukács József (Kassa) és Streitman felszólalásai után Lengyel előadó tette meg végindítványát, újólag elfogadásra ajánlva a bizottság javaslatát, mire a nagy többség azt egész terjedelmében elfogadta. Következett az »,iparos - ifjúsági egyesületek támogatása« tárgyában a központi bizottság által készített határozati javaslat tárgyalása. Előadó: Gelléri Mór, ki meggyőző érvekkel támogatva a javaslatot, kifejti az ez irányban már megindult törekvések üdvös voltát s hogy mennyire szükséges hazánkban e czél támogatása, hogy a műveit és előre törekvő iparos osztály gyarapítassék. Felhozza azon mozgalmakat, melyek a veszprémi és b.csabai vándorgyűlések intézkedései folytán az iparos-ifjúság kebelében megindultak; az eredményt, mely már is eléretett. A javaslat odairányul, miszerint mondja ki az orsz. iparos-gyűlés, hogy az ifjúság e józan törekvését támogatja, s e czélból fölhívja az összes hazai ipartársulatokat, hogy az ily irányú meglevő egyleteket erkölcsi és anyagi támogatásban részesítsék; ahol még nem léteznének ily egyesületek, ezek létesítését eszközöljék, s hogy ezek szervezésénél a továbbképzés és betegsegélyezésen kívül a munkaközvetítő, utasfogadó (szálló) s más közhasznú berintézkedések életbeléptetésére kiváló gond fordíttassék. Elidesz Venczel (II.-Várad) és Szilágyi Mihály (Veszprém) a javaslat mellett szólónak. — Hegedűs Mihály (Mező-Berény) elfogadja a javaslatot, s azt kötelezővé kívánja tenni, de még ennél is tovább akar menni, mert ezt sem tartja elégségesnek. A szabad iparral oly nagymérvű rendetlenség kapott lábra az ifjúság között, hogy bizonyos korlátokat óhajt életbe léptetni, melyek elejét vegyék a zabolátlanságnak. (Helyeslés.) Ez irányban kíván a képviselőházhoz feliratot intézni. Andráscsik József (Nyíregyháza) és Nagy Antal (Halas) felszólalásai után Gelléri még egyszer indokolta röviden a javaslatot, melyet a gyűlés elfogadott. A VIII-ik hat. javaslat a »házalás szabályozása« tárgyában. Előadó Fritz Péter. A javaslat lényege az, hogy a házalás újabb törvény által szabályozandó, nevezetesen a nagyobb községekben eltiltandó, kivéve az 1852-iki házalási pátens 17. §-ában foglalt egyénekre nézve. A megadóztatás tekintetében a házaló és kisebb kereskedő és iparos között fennálló különbség megszüntetendő, s addig is, amíg a házalás törvény által szabályozva lesz, az eddigi szabályok szigorúan alkalmazandók. A vándoripar (vándorraktárak, önkéntes végeladások, stb) is szabályozandó, amennyiben az evvel foglalkozók rendes bejegyzett cég alatt működhetnek, s könyveket vezetni tartoznak, s hogy végre az állami kereseti adón kívül községilletékkel is rovassanak meg, stb. Mednyánszky János (Budapest) a javaslat néhány pontjához szól. Szentléleky Máté hosszabb indokolással károsnak tartja a házalást, mely mind erkölcsileg, mind nemzetgazdaságilag káros hatással van. A következő külön indítvány terjeszti be: »I., senkinek se adassák engedély a házalásra az országban, kivéve az 52-iki patens 17. §-ában foglalt egyéneket. II., a vándorraktárak, audiók, végeladások senkinek sem engedhetők meg, kivéve az oly végeladásokat, melyeket egy helyben lakó üzletember a saját raktárában vagy fiókjában rendez s ha e végeladást az ottani iparhatóságnak bejelentette, a mely aztán ellenőrzi is, ha az engedélyt megadta rá.( Fritz előadó a bizottság javaslatát védi, mire Szentléleky megjegyzi: Hogy az ország 15 millió lakosa közt 833,885 iparos, kereskedő, stb. van, kiknek 3°/0-a, csaló, s ezek üzelmei mellett tönkrejut a nép. Ajánlja javaslatának elfogadását. Egyebekben csatlakozik a bizottság javaslatához. Erre a gyűlés a Szentléleky módosításával elfogadta a javaslatot. Következett ezután a IX. pont alatti határozati javaslat (az utolsó egyszersmind) a »fegyenczipar rendezése« tárgyában. Előadó Gyubek Lajos (Eger) a határozati javaslat indokolásául kifejti azon tapasztalható káros versenyt, melyet a fegyenczeknek iparos munkával való foglalkoztatása a szabadiparral szemben támaszt, s ennélfogva a javaslat oda irányul, hogy a fegyenczipar szervezendő oly módon, hogy a szabadiparra való hatása lehetőleg enyhíttessék. A fegyencziparnál a bérbeadás rendszere mellőzendő, s a fegyencz-munka legfeljebb házilag kezelendő, s lehetőleg oly iparágak választassanak, melyek az illető vidéken vagy nincsenek, vagy nem a szükséglet szerinti arányban képviselve. Brenner Lőrincz (Veszprém) merőben megszüntetendőnek véli a fegyencz-ipart, s így nem pártolja a javaslatot, C sepreghy a javaslat mellett szól. Weinberger Soma (Gyöngyös.): a fegyenczmunka versenyzése ellen volna egy kitűnő módszer, ha elérhetnők azt az ideális korszakot, amelyben nem lennének fegyenczek. Addig azonban, amíg fegyenczek lesznek, és ezeknek humánus és társadalmi szempontból, és az újabb büntetőtörvény szerinti javítása szükséges, addig oda kell hatnunk, hogy ezek épen minél nemesebb, vagyis minél nemesítőbb mesterségre taníttassanak. Pártolja a javaslatot, mert nem felelne meg az iparos kongressus reputációjának, ha a magyar iparos világ a fegyenczek javíthatásának rovására kívánná keresni anyagi előnyeit. (Helyeslés.) A bizottság javaslatát erre a gyűlés elfogadta. Volt e tárgynál egy mulatságos episod is, s jóízű derültséget okozott a már kifáradt képviselők között. Tóth Bálint (Máté-Szalka) ugyanis azon furcsaságos javaslattal lépett az emelvényre, hogy ne tekintse az állam az ipart büntetésnek (?) s ne alkalmazza a fegyenczeknél, hanem e helyett állítson atormány iskolákat a fogházakban, legalább is gymnasiumokat (!) s végezzenek a fegyenczek theologiát (!!), jogot (nagy nevetés) s a kisebb fegyenczekből képezzenek legalább diurnistákat (!!!) Ez üditőleg ható indítvány azonban agyon lett nevetve. Ezzel ki is lett merítve a napirend, s következtek az indítványok, melyekről már tettünk említést. Fontossabbak voltak, a Majoros István orsz. képviselőjé (Zenta város részéről), ki két indítványt adott be az iparvéd egyesületi s fogyasztó szövetkezetek tárgyában. Dörfler György (Soproni iparkamara) a III. oszt. 10°/o kereseti adó tárgyában adott be indítványt. Az erre vonatkozó adótörvényt nem tartja célszerűnek, mert csak a kisiparos túlterheltetését okozza. Indítványa oda terjed, hogy vagy az alakuló központi bizottság, vagy az országos iparegyesület nyassék meg e törvény reformjára vonatkozólag a szükséges lépéseket megtenni. Ezek, valamint a többi indítványok is a központi bizottságnak adattak ki, mire a központi bizottság megválasztása következett. Beválasztottak: Ráth Károly, Mudrony Soma, Bakay Nándor, dr. Gaál Jenő, dr. Szabóky Adolf, Gelléri Mór, Csepreghy, Fritz Péter, Stock Endre, Jónás János, Mád