A Hon, 1879. július (17. évfolyam, 158-184. szám)
1879-07-01 / 158. szám
Szerkeszteti irodai Barátok tere, Atriaeum-épület A lap szellemi részét ilető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő, Bérmentetlen levelek csal ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem aratnak vissza. IDIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. Reggeli kiadás: Budapest, 1879. kedd, Julius 1. 158. szám XVII. évfolyam. Kiadó-hivatal , Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési fil: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra ............................................................2ért 3 hónapra 6 » S hónapra 13 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés negyedévenkint . ...............................1 » Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Előfizetési felhívás A HÓIT XVII. évi folyamára. Előfizetési árak: Félévre . . . . . 12 frt Évnegyedre .... 6 » Egy hónapra . . . 2 » Az est kiadás postai különküldéséért felülfizetés évnegyedenként 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre, »Hon« kiadóhivatalába (barátok tere, Athenaeum-épület) küldendő. A »Hon« szerk. s kiadóhivatala. Budapest, június 30. A »reactio« Ausztriában. Nagy dolgok vannak készülőben túl a Lajthán s még nagyobbaknak igyekeznek feltüntetni azok, akiket legközvetlenebbül érdekelnek: az osztrák alkotmánypártiak. Ezek az utóbbi évek alatt egyebet sem tettek, minthogy fanatikus kitartással vágták a fát a maguk lábai alatt; magaviseletük úgy a bel- mint a külpolitika tekintetében olyan volt, hogy okvetetlenül resensust kellett hogy keltsen Ausztria választóközönségének egy nagy részénél s csakugyan látjuk is, hogy alig esik meg egy-egy osztrák parlamenti választás a négy választási kúria valamelyikében a nélkül, hogy egy-egy alkotmányba megbukjék. A publikumnak meg kellett unni már egyszer azt a sok terméketlen zajt és hűhót s most már próbát tesz más elemekkel, melyek jobbaknak, higgadtabbaknak s a közjóra hasznosabbaknak ígérkeznek, mint a minek voltak utolsó pillanatig a liberális alkotmánypártiak. De nem is a sporadikus választási vereségek és térvesztések azok, melyek miatt fölriadnak a liberális tábor orgánumai, hanem igenis a cseh- és morvaországi alkotmányos és feudális nagybirtokosság együttes megjelenése az, mely alarmírozza az osztrákalalkotmányhu« tábort. Erre is csak azt mondhatjuk az osztrák alkotmányhíveknek, hogy »tu l’ai voulu Georges Dandin!« Hogy Clam-Martinitzék és Belcrediék megelégelték az osztrák »alkotmányosok« gazdálkodását : csoda-e, mikor még mi is, kik pedig egy főfontosságú kérdésben : a dualismus föntartásában egyetértettünk velük, megelégeltük szintén ? A cseh és morva feudálisok és federalisták látva az alkotmányosok részéről azt a roppant nagy tehetetlenséget, tömérdek apró fractióra való szétforgácsolódást, örökös zajt és dulakodást, a fennálló alkotmányos alap ellen számtalanszor maga azon párt köréből újabb időben ismételten intézett oktalan támadásokat, azon párt részéről, mely pedig magát per abusum alkotmányhűnek mondotta és mondja mai napig ; látva egy meglehetősen meddő parlamentet, mely hat évi idejét jóformán elfecsérelte ; látva egy több töredékre szakadt pártot, mely maga magát járta és járja le : nem volt-e természetes, hogy amaz elemek, melyek évek óta jóformán teljesen visszahúzódva éltek a közügyektől s nem igen háborgatták a liberális alkotmányosok gazdálkodását és uralmát , most mindezeket látva és tapasztalva, elérkezettnek látják az időt , rejteküket elhagyni s az actió terére lépni ? Igen természetes. Mint politikai párt, nagy hibát is követnek vala el, ha elmulasztják a kínálkozó jó alkalmat. Épenséggel nem volt tehát szükség arra, hogy gr. Taaffe miniszter— mint az elkeseredett osztrák liberális közlönyök vádképen fölhozzák — maga ragadja felszínre s vigye be a reichsrathba a »reactiót.« Mi szülte tehát ezt a reactiót ? Nem más, mint azon pártnak eddigi actiója, mely most panaszkodik és félre veri a harangot a reactio ellen. A »N. fr. Pr.«, »Deutsche Zig« és társaik és pártjaik, melyek most megrökönyödve látják a morva nagybirtokosság nyilatkozatában »a meztelen feoderalismust és meztelen reactiót«, maguknak tulajdonítsák mindezt. És vajmi savanyu vigasztalás reájuk ítézve, ha minket azzal akarnak ijeszteni, hogy ez a feudal-foederal-reactio elsősorban Jusy és Magyarország ellen van megal- Vajmi nyugodtan alszunk mi ezek Hanem hogy saját hibája folytán proardet: az osztrák alkotmányos párt, az ítséget sem szenved. Ha valamit fenyen »reactió«, bizonyosan az osztrák mányhivek« uralmát fenyegeti, kik már láthatják, hová jutottak azzal és mit is, midőn mindegyre áskálódtak azon latt és ellen, a melyen állottak. Reánk a foederalisták sem lehetnek rosszabainl az »alkotmányhivek- ha ezek emmisithették meg Magyarországot, bhra a froederalistáknak is nagyon nagyolnánk. Tehát csak lássák az alkotmányhivek maguk, mikép boldogulnak a »reactióval«, mi majd csak segítünk magunkon valahogyan. Ne fájjon nekik a mi fejünk! — A khedive lemondása. A londoni »Reuter ügynök«-séghez ez eseményről a következő táviratok érkeztek : »Kairo, jun. 26. A khedive ma reggel parancsot kapott a szultántól, mely meghagyta neki, hogy Tewfik herczeg javára mondjon le. Ő fensége kijelentette, hogy e parancsot teljesíteni fogja. Várják, hogy Tewfik herczeg ma este proklamácziót fog kibocsátani, melyben a trónralépte kihirdettetik. Atyja, Izmail pasa, mint hiszik f. hó 30-án hagyja el Egiptomot. Kairó, jun. 26. Este. Az új alkirály proclamácziója még nem jelent meg, de Tewfik herczeg fogadtatást rendezett a fellegvárban, mely az ulema, a követségi kar tagjai, az egiptomi hivatalnokok és valamennyi tekintélyes európai által volt látogatva. Az utczákon, melyeken a herczeg kocsija végig haladt, midőn a fellegvárba ment, a közönség csak gyéren gyűlt össze és semmiféle néptüntetés nem történt. A követségi kar fogadtatásánál a szokásos üdvözlések kicseréltettek, úgyszintén óhajok fejeztettek ki az egiptomi közigazgatásba való bizalom helyreállítása iránt.« Ugyan e napról sürgönyzik a »Times«nak. »Körülbelül abban az időben, midőn az alkirály nekem mondta, hogy Szambulból távirati jelentést kapott, hogy még nem történt elhatározás, Tewfik üzenetet kapott a szultántól, mely tudatta vele, hogy khedivel felhatalmazta őt, hogy mint ilyent proklamálja magát. Egy órával később az alkirály magához hivatta a herczeget, azt mondta neki, hogy hallotta, hogy most már khedive és minden hatalmat formaszerüen kezei közé tett le. Azután megcsókolta őt és engedelmet kért, hogy Stambulba visszavonulhasson.« A folyamszabályozási munkák megvizsgálása czáljából meghívott külföldi szakértők közül Barilain, Gros és Jacquet urak Budapestre már megérkeztek, és a közlekedési minisztériumban jelentkeztek. — A morva feudális nagybirtokosság választási felhivása.A »Vaterland« tegnapi száma közli a morva nagybirtokosság feudális tagjainak választási felhívását, mely hangoztatja, hogy az osztrák monarchia gondviselésszerű misszióját csak történelmi alapján teljesítheti és hogy csak ebben és ezzel lehetnek biztosítva hatalmának, szerencséjének és lételének föltételei. E bázis, mint minden jogi, biztosított fejlődés egyedül szilárd alapja mellett harczolni mindig kötelességüknek ismerték el. »De ha mi, — úgymond a felhívás — e téren való tetterős közreműködésre hivatvák — meggyőződésünkhez ragaszkodva — minden megelőzést legális készséggel üdvözlünk és annak megfelelni hajlandóknak nyilatkozunk, ez oly fentartással s oly föltevés mellett történik, hogy párthiveink a választottak közt a mi közös s itt újólag jelzett álláspontunkat meg fogják tudni őrizni. A felhívást aláírták: Belcredi Egbert gróf, Sam Hugo herczeg, Königsbrunn Arthur báró, Fürstenberg József tartományi gróf, Vorst-Gudenau Ernő báró, Spiegel Diesemberg Nándor gróf, Logotherty Wladimir gróf, Stillfried Fülöp báró. II. Tewfik azuj khedive 26 éves fiatal ember, beszél francziául, sose volt háremje, nejével európai módra él és gyermekeinek angol dajkát tartott. Atyjának kedvencze sose volt s ha ez róla beszélt, rendesen kevéssé tehetséges s a mellett önfejű fiatal embernek rajzolta. Egy angol nő Poothpick (fogpiszkáló)herczeg nevet adta neki, feszessége és hallgatagsága miatt; akik azonban közel állanak hozzá, jó véleménynyel vannak róla. Gondolkozása módjának és törekvéseinek első próbája lesz ama férfiak megválasztatása, kikkel magát környeztetni fogja Nubar pasával mindig jó lábon állt, de még nem tudni, meg fogja-e őt hívni tanácsa élére. A legegyszerűbb volna ugyan az első khedive által szétugrasztott minisztériumot Nubarral, Rivers Wilsonnal és Blignières-sel újra fölállítani, de ezentúl Franczia- és Angolországon kívül hihetőleg más hatalmak is fognak akarni beavatkozni az egyptomi ügyekbe, hogy az angol-franczia védnökséget, nemzetközivé változtassák s a szultán is jobban akar megerősödni főhabérnöki méltóságában, mint valaha. Az erkölcsi leczke. Az ellenzéki lapok beállottak moralistáknak. Leczkéztetik a kormányt, a pártját, a társadalmat és országgyűlést — a bécsi érdemrendjelper alkalmából. Jól teszik — ha jogot éreznek magukban rá. Még csak azt sem vizsgáljuk, hogy azok, akik a rettenetes datokat játszszák most, mindig ilyenek voltak-e; sőt ez alkalommal elállunk még annak fejtegetésétől is, hogy az ellenzék minden árnyalatának , minden tagja biztathatja-e az ellenzéki írókat erre a hadjáratra és hogy olyan tűzmentes állapotban vannak-e, amilyenről íróik szeretnék az olvasó közönséget meggyőzni — szigorú kritikájukkal. Sárral dobálódzni nem szeretünk — és így csak arra szorítkozunk, hogy figyelmeztessük a tisztelt kollegákat, hogy igen nagyon bele ne markoljanak a sárba és ne dobják azt oda is, ahol annak semmi helye nincs. Márpedig így tesznek azokban a vezérczikkekben, melyekben a »magyar képviselőház egyik alelnökéről« beszélnek oly formán, hogy az erre szórt vádakat és ezt ért szenynyet kiterjesztik a kormányra és pártjára egyaránt. Pedig a legegyszerűbb logika — maga az eset alapján tiltaná őket ettől az átalánosítástól. Mert ha igaz az, hogy a képviselőház alelnöke (mert megjegyzendő, hogy functiója a sessióval együtt ért véget), olyannyira befolyásos ember volt a kormánynál, ez által annyira támogattatott, ahogy az ellenzéki lapok írják, és ha annak a szerencsétlen keresztnek a kieszközlése, annyira érdekében állott, hogy úgyszólván egyik létfeltételét képezte — és mégsem sikerült neki egy jelentéktelen érdemrendjeit kieszközölni, sőt komolyan szóba hozni is: mit bizonyít ez? Semmit egyebet, mint azt, hogy ennél a kormánynál a legnagyobb barátság és legnagyobb befolyás sem ér semmit — még egy jelentéktelen kegy ajánlatba hozatalára nézve sem, mihelyest arra komoly, tárgyilagos alap nincs. Hogy lehet tehát a kormány ellen legkisebb vádat is kovácsolni ez eset alkalmából, mikor az épen mellette állítja ki a legfényesebb bizonyítványt ?! Vagy talán a személyes barátság képezi a gyamokat? No kérem, ha erre a térre megyünk, akkor mindenkit lehet gyanúsítani, mert a közéletben a magánérintkezések ezerféle szálai sokféleképen fűződnek össze, — és kivált, egy önhibája miatt szerencsétlen, desperatus eszközökre szorult férfi miatt, ítéletet mondani személyes barátjaira, csak azért, mert azok a kormányon vannak, valóban vakmerő igazságtalanság lenne. Nemcsak igazságtalanság, de otromba erőszakoskodás is, mert már az ilyen támadásoknak még csak erkölcsi alapja is hiányoznék. És ez okból: a kormány valamint a szabadelvű párt ellen intézett minden insinuatiót bátran visszautasíthatunk, annyival is inkább, mert sem a szélsőbalt a Vidácsféle szerencsétlen eset, sem az ellenzék másik részét, más hasonló esetek miatt, mi soha nem vádoltuk és felelősségre nem vontuk. Pedig, úgy hiszszük, hogy ha csalásról és hitellel, befolyással való visszaélésről van szó , a moralitás és törvény mértékei, az egyéni hibákra és bűnökre kiterjednek egyaránt, és a lefelé vagy felfelé elkövetett visszaéléshez mérendők; de az ellenzéken és kormánypárton való állás közötti különbség, a másokért való felelősség mértékében különbséget nem tesz. No de van egy magasabb, átalánosabb vád. »A Tisza-ntra«, »a kormányrendszer« idézte elő a corruptiót. Ezt írják többnyire olyanok, kik »kormányképességüket« a hivatalból való elbocsáttatással veszték el, ami megszabta egyszersmind ellenzéki álláspontjuk jogosultságát is. És nem veszik észre, hogy egyetlen kormánynak sem volt kevesebb eszköze és módja (tehát nem is követeljük, hogy föltegyék, miszerint : akarata sem) a corruptióra, mint ennek , amiről bizonyságot tesz — épen az ellenzéki vádak ritkasága és a közélet mostani fejleményeinek, bármely előbbi korszakkal való összehasonlítása. Ezt nemcsak a kormány közvetlen, de — még erkölcsi szempontból is nehezen követelhető — közvetett, a társadalmi állapotokért követelt felelőssége tekintetében is állíthatjuk. A »sülyedés« mutatkozik olyanformán, hogy soha kevesebb választási vesztegetés, hivatalosztás, vasútépítés, üzleti szédelgés nem volt, mint a legközelebbi években. Nem mondjuk, hogy társadalmi viszonyaink egészségesek lennének. Tudjuk, hogy sok beteg tagja van. És kíméletlenségnek tartjuk ugyan a magánviszonyokhoz nyúlást , de mégis, alaptalan, átalános vádaskodásnál sokkal helyesebb ez. Ezért örülünk annak, ha Asbóth János vagy bárki is, vállalkozik arra, hogy egyénenként helyezze az embereket a gyanúsok törvénye alá ; bár kénytelenek vagyunk figyelmeztetni, hogy ha »az eladósodottakat« elítéljük — akkor pártjáról egy egész névsorral szolgálhatunk, kérdés : kívánja- e ? Mi nem félünk a vizsgálattól, mely bár a legkíméletlenebb módon indíttatnék is meg , hadd hulljon a férges, ha van ; de az átalános vádakat és felelősséget határozottan visszautasítjuk. — Zichy-Ferraris Viktor gróf belügyminiszteri államtitkár által a következő nyilatkozat közlésére kérettünk fel: A »Magyarország« czimű napilap 178. számában Asbóth János aláírásával személyemet illető azon, minden alapot nélkülöző megjegyzésre vonatkozólag, hogy én »oly gyanús üzletekben vettem volna részt, melyek sem a gentlerincodex, sem pedig a tisztességes kereskedés elveivel meg nem egyezők«, kijelentem, miszerint én Asbóth János urat megbizottaim, b. Fejérváry Géza honvédelmi államtitkár és b. Dőry Lajos m. kir. honvédalezredes urak által állításainak bebizonyítására azonnal felhivattam. Minthogy azonban Asbóth János ur felhozott vádjainak bebizonyítására saját nyilatkozata szerint jelenleg semminemű adatokkal vagy bizonyítékokkal nem bir s azok megszerzését csakis kilátásba helyezte, kénytelen vagyok nevezett czikkiról a nyilvánosság előtt mindaddig rágalmazónak kijelenteni, mig képes nem lesz állításainak valódiságát minden kétséget kizáró hiteles adatokkal vagy bizonyítékokkal igazolni. Budapest, 1879. jun. 30. Gr. Zichy-Ferraris Viktor belügyminiszteri államtitkár. Egy muszka lap a nihilismusról. A »Szovremennyja Izvisztija« nevű muszka lap ezeket írja: »A gyilkosok és gyújtogatók sociális-forradalmi bandája azt híreszteli, hogy e titkos társulat 40 ezer embernél több követőt számlál soraiban. Jólehet, nincsenek kezünkben az erre vonatkozó hiteles adatok, mégsem habozunk kimondani, hogy a 40 ezer orosz forradalmár aligha különbözik valamiben 40 ezer ostorral űzött futártól. E banda nemcsak hogy nem bír számos taggal, sőt nem is bírhat. »A titkos társulatok szervezetéről bármennyire hiányosak is értesüléseink, mindenki észreveheti, hogy e társadalomellenes mozgalom már a harmadik periódusát éli. A hatvanas években az anarchisták megkísérlették szerte szórni a forradalmi polyvát a vasárnapi iskolák segélyével. Ez volt az első korszak. Azután, midőn a vasárnapi iskolákat betiltották, következett a sürgés-forgás a nép között.« Most meg kitűnik, hogy e »sürgés-forgás« eredményében csalatkoztak. A második periódusban úgy látszik, hogy a genfi programm volt az irányadó. Most már világosan látható e titkos párt keletkezésének, virágzásának és bukásának processusa. Az iskolákból kicsapott diákok a további tanulásban megakadályoztatván, kivált az idősebbek, számosan mentek Svájczba, tele szedték fejüket a »Vpered« (Előre) czimű lap tartalmával, melynek programmjával elindultak a nép közé, míg végre a biró elé kerültek. »A mostani szervezet a maga »végrehajtó bizottságával« képezi felfogásunk szerint a forradalmi tanok és praxis virágzásainak harmadik stádiumát és egészen más programmot tett magáévá: t. i. fegyveres ellenállást oda haza, utczai gyilkolásokat és gyújtogatásokat. A »Vpered« szerepét most a föld alatt nyomtatott »Zemlyá és Volgá« vette át. A svájczi lakosok és azok, kiknek szükségképen látniuk kellett a »Vpered« ottani tömjénezőit, bizonyosan megerősítik abbeli véleményünket, hogy a forradalmi párt — jólehet tényezői megfészkelték magukat Kievben és Pétervárott — mostani intézményének szolgálatában régi ismerőseik közül egyetlen egy sem látható. Ezek úgy látszik egészen idegen arczok, honnét jöttek ide, nem tudjuk, csak az áll, hogy a legújabb kor szülöttei. Ama körülmény, hogy »a végrehajtó bizottság« működése nem régi keletű s hogy laza összeköttetésben van párthiveivel, arról is meggyőz bennünket, hogy e bűnös organisatió manapság csak oly kevés számú követőt számlál, amily mértékben vakmerő. S vájjon maga e vakmerőség nem a legvilágosabb bizonysága-e az erőtlenségnek ? Negyvenezer hívet számláló organizatió bajnokai nem fognak álcrázott arczcal gyilkolni az utczán. »Nálunk sem ez, sem semmi más titkos társulat nem lehet sem erős, sem sok tagból álló, néhány vakmerő egyén képezi az egészet. Ezt bebizonyítandó, hivatkozunk a városi tanácsok, a tudományos intézetek, s a jótékonysági egyletek működésére, melyeknek ügyeit szintén csak néhány erélyes ember kezeli. »És mivel nálunk kedvezező feltételek mellett sem lehet érezni társulási hajlamot, sőt részvétet sem, feltehető-e, hogy mindez megváltozik, mihelyt titkosakká alakítjuk a nyilvános társulatokat ? Hiszen nyilvános társulataink jó részben titkos társulatok, és ezen engedélyezett s ama tiltott titkos társulatok közt — nem tekintve czéljaikat — a különbség csak az, hogy az előbbiek ismert nevű tagokkal tétetnek néha oly dolgokat, melyek soha sem jutnak napfényre, míg az utóbbiak titkos tagokkal nyilvános dolgokat tétetnek. »Nem lehet kétségünk az iránt sem, hogy ez a banda alig számlál néhány tized embert. A nagyobbik rész csak forradalmi hús, mely különböző fokban, rokonszenvez a vezetők törvényellenes czéljaival, de melynek mégis hizeleg, hogy ez a társulat »mi« vagyunk. Máskép értelmezni a dolgot ma már azért is bajos, mert a működő tényezők jelentékeny száma mellett kiütne az egyenetlenkedés s a viszály, mi nyilvános társulatainknak szintén jól ismert betegsége, mihelyt,a dolgozók száma meghaladta a tagok harmadát. És mi meg vagyunk győződve, hogy ha a kormánynak nem is sikerülne egyhamar fölfedezni e revolutionárius s a társadalom belsején rágódó férget, már azon egyszerű oknál fogva kell, hogy e férges fészek megsemmisítse önmagát, hogy ha valami roszszul sikerül, minden tagja egymás romlásán dolgozik, és továbbá a forradalmi cassa pénztárnokának megszökéséről a biztosnál is jobban vagyunk meggyőződve. »Vájjon sok személy kivántatik-e mindazon dolgok elkövetéséhez, melyek az utóbbi évben véghez lettek vive ? Ismételve kijelentjük, hogy nincsenek bizonyítékaink, mi csak saját véleményünket nyilvánítjuk. Miért kellene föltennünk azt, hogy Krapotkin és Mezencev gyilkosai különböző személyek . Talán egy napon, egy órában történt e két gyilkosság ? Szoloniev Sándor közreműködése a Drentelen tábornok elleni merényletben nyilvánvalóvá len e gonosztevő ama vallomásával, hogy ő utazott azon lovon, melyről a rendőrfőnököt megtámadták. Ha Mezencev és Krapotkin megölésére elégséges volt egyazon kéz, miért kellene más kéz az orenburgi, irbiti s más helyeken történő gyújtogatásokra.« E kéz megfosztatván attól, hogy oly könnyű szerrel bánhasson a tőrrel és pisztolylyal mint előbb, most a phosphorhoz nyúlt. Ez a mi felfogásunk. De ez mind kevés. A gyújtogatások nem egy időben történnek, mert akkor természetesen azt kellene gondolnunk, hogy a gyújtogatók nagy számmal vannak. A gyújtogatások bizonyos meghatározott területeken eszközöltetnek, mi nyilván tanúskodik a gyújtogató kész tervéről. Ha a gyilkosok és gyújtogatókhoz hozzászámítjuk a »Zemlya és Volga« kiadóit, előttünk fognak állni az összes cselekvő személyek. A lap heti és nem napi, következőleg a szerkesztő, a corrector stb. kitelik egy személyből, a szedésre pedig nagyon is elegendő 5—6 ember. A »Zemlya és Volgá« munkatársai és az utczai gyilkosok nagyon egyesülhettek Szolowiev személyében, ki az uralkodó ellen elkövetett merénylet napjáig — mint vallomásából kitűnt — a lap szétküldésével és kihordásával foglalkozott. Kell még hogy e társulatnak tiszteletbeli tagjai is legyenek, a kik pénzbeli támogatások által nagy érdeklődést tanúsítanak.« »A társadalom és a sajtó lehetetlen, hogy egyaránt ne üdvözöljék amaz intézkedéseket, miket e tekintetben a kormány életbe léptetett. A legutóbbi per kimutatta e tolvajbanda gyengeségét, sőt kitűnt, hogy a gyilkos revolverét is Pétervárott szerezte, mit a banda nem volt képes eltussolni. Mindez nagyon emlékeztet Kárákázovra és csekély számú bandájára, mely a czár ellen az első merényletet inkább »véletlenségből« készítette elő.« A VIDÉK, Szeged, jun. 28. (Ered. tudósítás.) A királyi biztosság kárbecslő albizottságai erélyesen folytatják a megkezdett munkát az összes városrészekben levő száraz utczákban. A jövő héten e helyeken a kárbecslés befejezhető lesz, azután a munka lassabban lesz eszközölhető, mivel annak a víz lehúzódásával kell lépést tartania. Az albizottságok munkája a kár felvétele tekintetében a nép előtt valóságos talány, törik is rajta a fejüket, hogy a följegyzések után mily mértékben fognak a segélyben részesülni. E körülmény is napfényre fog derülni annak idejében. Az albizottságok tegnap, vagyis 27-én a következő városrészekben és utczákon vették számba és becsülték fel a károkat. A belvárosban levő Széchenyi-téren 78 személy kára lett följegyezve; felsővároson a fecske-utczában: 37, a rozmaring-utczában : 13, a kistemető-utczában: 21, és a becsei-utczában 91, összesen 162 személy kára és épülete. Alsóvároson a fazekas-utczában 112, és a sárköz-utczában 26, összesen 138 személynek a kára vétetett föl. A szivattyúzás alsó- és felsővárosrészen folyton tart; a gyártelep mellett tegnap délután szerencsétlenség is történt, egyik működő gép tetején a műlakatos valami csövet akart hamarosan megigazítani, s midőn a sebesen forgó szijas főkereket átlépni akarta, az elkapta a szerencsétlent s oly erővel vágta a szivattyú oldalához, hogy azonnal meghalt. A fővárosi nőegyesület által városunkba küldött nagymennyiségű ruhaneműből a kiosztás már kezdetét vette; iskolaszékünk rendelkezésére is lett bocsátva egy jókora ládával, mely színültig tele van különféle gyermekruhával. Ezt az iskolaszéki elnök, Kovács Albert úr a jövő tanév megkezdése alkalmával oly szegény gyermekek közt fogja kiosztatni, kik különben a ruhátlanság miatt be sem iratkozhatnának az iskolába. Az átalános iskoláztatásra nézve, s annak megkönnyítésére igen helyes gondoskodás. Az alföldi vasút nagy töltését a tegnapelőtti erős szél által felkorbácsolt hullám itt-ott úgy megrongálta, hogy a szádfalak alján csörgedezni kezdett befelé a víz. Azonban a réseket azonnal helyreigazították. A városi középületekben elhelyezett betegeket, tekintettel a lakosság, s maguk a betegek egészségi állapotára, átviszik Új-Szegedre pár nap múlva, s az ott épült terjedelmes barakk-kórházban fogják őket elhelyezni. Itt jobb helyük is lesz a szabad mezőség közepén. Ma délután nagy plakátokon tudatták szigorú pénzbeli büntetés terhe alatt a lakosságnak, hogy a romba dőlt házat újra építeni, vagy — szóval — bármi más építkezéshez, mely jelentősebb, hozzáfogni nem szabad, a város napirenden lévő újraszervezése miatt. Ideiglenes alkalomra azonban, és a szárazon maradt épületek javítgatására az engedély ezentúlra is érvényes. A fenti hirdetés a lakosságnál természetesen nagy megütközést fog előidézni, de jobb, ha a lakosok mostani körülményeikben visszatartatnak a költséges építkezésektől, mert megtörténhetnek, hogy a város újraszervezése alkalmával a már kész házat, vagy viskót a lakosoknak saját költségükön kellene szétbontatni, amit a polgármesteri hirdetés is kemény hangsúlyozással mond. A szegedi árvíz halottait f. é. ápril 17. június 27-ig összeállítottam. A kifogás napját a név után zárjelben tettem. Bárkányi Sándor másfél éves (kifogták április 17.), Korom József 70 éves (április 18.) ismeretlen 12—13 éves fiú (ápr. 18.), ismeretlen vásárhelyi munkás 30 év körül (ápr. 19.), Ausländer-család szakácsnője (ápr. 22.), Bartók József, hat gyermek apja (ápr. 22.), Pollák Fáni 8 éves (ápr. 22. ), Farkas Etel 2 éves (ápr. 22.), ismeretlen 6—7 éves leány (ápr. 23.), ismeretlen 2—3 éves lány (ápr. 23. ) Poczó Erzsébet nyolc éves (április 24.), Banda Katalin 71 éves (április 24.) ismeretlen férfi munkás (április 25.), Gál Ferenc( 55 éves 25.), Ismeretlen 45—46 éves férfi (26.), Csontos Janka 65 éves (27.), Rózsi Rózái 73 éves (28.), Boros István 50 éves (30.), Barna Anna 30 éves május 1., Bagics Anna 26 éves (az Illovai malom alól) (1.), Szűcs Viktor 6 éves (1.), Filakóczi Ferencz 40 éves (7.), Petróczi Erzsébet (7.), Ismeretlen női hulla 30 —40 év körül (7.), Ismeretlen női hulla 45—50 év körül (7.), Ismeretlen férfi hulla 50—60 év körül (7), Vágó Ferencz 62 éves (10.), Ismeretlen férfi 35—40 év körül (12.), Otoltics János győri születésű 35—40 év körül (21.), Ismeretlen 6 éves leány ,(27.), Ismeretlen nő 40—50 év körül (30.), Hamai Károly 10 éves (30.) Ismeretlen nő (június 1.), Hajós József 10 éves (2.), Laskovics János 5 éves (3.), Ismeretlen nő 6—7 éves (3.), Nógrádi Mihály 79 éves (4.), Kószó Rózái másféléves (6.), Gárdián Anna 53 éves (11.), Ökrös Veron 21 éves (11.),Zsidovszky Lőrincz nyolc napos (11.), Pesti István 8 éves (11.), Ocsenás Antal 53 éves (11.), Kövecs Teréz (Ocsenás felesége) 48 éves (11.), Ocsenás Erzsi 8 éves (11), Ocsenás Dezső 5 éves (11.) (Ezen négy utóbbi egy családhoz tartozik), ismeretlen férfi (16.), ismeretlen robbadt női hulla 30-40 év körül (27.) Hullákat most már ritkábban találnak, melyek legnagyobb része a feloszlás stádiumában van a fölismerhetetlenségig. Gyo Zni a vár alja, jun. 27-én. (Ered. tud.) Mai napon érte városkánkat azon kitüntetés, hogy Trefort miniszter úr felvidéki útjában egész váratlanul látogatására méltatta. Kiséretében jöttek Andaházy Pál orsz. képviselő s Lehoczky L. megyénk alispánja. A látogatás az állami képezdét s az ezzel egybekapcsolt faragászati iskolát illette. A képezdében javában folytak a tanképesitő vizsgák, mikor a miniszter úr reggeli 10 órakor megérkezett. Itt mintegy másfél óráig nagy érdeklődéssel hallgatta a szigorlatokat s a kivonatára elővett magyar nyelv s történelmi feleleteket, melyek iránt teljes megelégedését fejezvén ki, a faragászati iskola, majd a képezdei épület és kert megszemléléséhez fogott s miután a látottak fölött elismerő megelégedését nyilvánító.