A Hon, 1879. augusztus (17. évfolyam, 185-210. szám)
1879-08-01 / 185. szám
szág is kénytelen lesz a szóbeliséget elfogadni és behozni, amikor ismét nagy rázkódtatásnak lesz kitéve a jogélet. Mi, ily körülmények között nem óhajtjuk a javaslat törvényerőre emelkedését. Palliativ szereitől nem várhatjuk a bajok gyökeres orvoslását. Sőt attól tartunk, hogy a zavar, melyet egy új eljárás életbeléptetése mindig okoz, sokkal komolyabb bajokat fogna szülni, mint milyenekkel most kell a jelenlegi perrendtartás mellett küzdeni, melynek kétes helyei a judicature által állandó értelmezéssel ellátva, hiányai szintén a joggyakorlat által annyira, a mennyire kipótolva vannak, s mely, ha szabályai az ügyvédek és birák által lelkiismeretesen megtartatnak, a perek nagyon gyors befejezését megengedi. Még jobban megerősít ezen nézetünkben, ha figyelembe veszszük a javaslat genesisét. 1877-ben, midőn a javaslat ily alapelvek mellett készült, az volt a kiindulási pont, hogy a perrendtartás legégetőbb hiányai egy még azon évben hozandó törvény által orvosoltassanak. Ez volt döntő szempont a reform terjedelmének megállapításánál s azért lett is a végrehajtási eljárás külön törvényjavaslat gyanánt az országgyűlés elé terjesztve. Az idő azonban elmúlt anélkül, hogy ebből a pillanatnyi szükség kielégítése végett tervezett javaslat törvényerőre emelkedett volna. Ma tehát, midőn ezen, ismételjük akkor döntő érv gyanánt a reformnak czélba vett kiterjedése mellett fölhozott indok nem áll, mert túlhaladott dolog, ma már nem lehet ily kisszerű javítgatással beérni. Tovább kell menni és a baj gyökerét egy új, a szóbeliség alapján készült javaslattal megtámadni. S ezen a téren, ha az országgyűlésen előreláthatólag a perrendtartási javaslat nem fog egyhamar tárgyalás alá vétetni, a kezdeményezést nagy örömmel üdvözölné minden szakember. A pénzpiacz. A londoni »Economist« ezt írja: Felmondásra a pénz megint csak 1/2°/0 egész évre, s a váltók 1 °/C-nál olcsóbban számítoltatnak le. A pénzpiacz jelen helyzete oly rendkívüli, hogy a jövőbe látni még nehezebb mint rendesen. Most egy éve felhívtuk a figyelmet a pillanatnyi veszélyre, de ma a helyzet nagyon megváltozott. Mondhatnék egy válságon mentünk át, melyet nem annyira a pénz szűke, mint inkább a hitelnek átalános rombadőlte idézett elő, s az üzletnek folytonos depressiója, az idegen beruházások megapadásával egyetemben, a tőkének oly összehalmozását eredményezte, mely egészen páratlan, melyhez fogható idáig még nem létezett. A bank tavalyi és idei adatainak összehasonlítása július közepétől a következő érdekes tényeket állítja elénk. Jegyforgalom Érczkészlet 1878. jul. 17. 28.068,310 22.340,355 1879. jul. 16. 29.328,140 35.466,067 jegyartalék egyéb letétek 1878. jul. 17. 8.250,965 22.624,601 1879. jul. 16. 19.813,065 33.511,228. Az ellentét bizonyára nagyon feltűnő. Egy év előtt a bank állása nem volt erős, s a valószínű igények nagyok voltak. Ennek megfelelőleg augusztusban korán, a kamat 5 százalékra lett emelve s az év egész hátralevő részében ilyenforma magasságban maradt. Most a bank állása tán erősebb, mint volt kezdete óta bármikor. A zavaroknak néhány nagy okától szabadultunk meg, melyek egy év előtt léteztek , de lehetnek mások előttünk, melyeknek létezését még nem is sejtjük. Külföldi kölcsönök számára volt tavaly várható kereslet, de tényleg ez nem tett nagy összeget; nem hiszszük, hogy most valami nagy hajlandóság mutatkoznék külföldi beruházásokra. Akkor a holt ivad kiadásai vették kezdetöket, mégpedig nagyban. Ez idén azok valószínűleg kisebbek lesznek a szokottnál, mert az üzlet pang s a nyár se olyan, hogy valami nagyon kelljen fürdőzni. Behozatalunk élelmiszerekben stb. nagy volt egy év alatt, ez idén valószínűleg még nagyobb teend. Akkor középszerű, ha nem is jó aratást vártunk s azt állítják, hogy az gyenge, középszerű volt, de ez idén nincs kétség, hogy az aratás rossz lesz itt és Francziaországban, tehát élelmi szükségletünk nagy leend. 1878. jul. havában nagyon tartottak attól, hogy aranyat nagy mennyiségben kellene kivinni Amerikába, hogy onnan eredő behozatalunkat megfizethessük, de jelentékeny arany kivitelünk nem volt oda. Azt mondták ezután, hogy kötvényeket küldünk arany helyett. Ez igaz lehet bizonyos mértékig, de hajlandók vagyunk azt hinni, hogy sok szó alig becsüli fel helyesen, hogy mily nagy követeléseink vannak Amerikában egyes felekkel szemben, s e követelések növelik a mi vételképességünket ott; nem is szólva azon összegekről, melyekkel Amerika ottani beruházásaink után adózik nekünk. Mondják, hogy ezek nagyon csökentve lettek. Némelyek vettek, de többen eladtak amerikai kötvényeket utóbbi időben s valószínű, hogy a mérleg a mi rovásunkra nagyon csökkent. Másfelől azonban vannak előjelek, melyek azt mutatják, hogy az amerikai nép jobban kezdi vásárolni az angol portékákat, s az amerikai pénz jelen inflációja azt eredményezi, hogy az emberek mindent szívesebben vesznek tőlünk, mint a pénzt. S valóban nagyon csodálkoznánk, ha ez idén az érczpénzkivitel Amerikába oly nagy volna, hogy belföldön szűkpénzviszonyok támadjanak, ha csak aratásunk teljesen balul nem üt ki. A legnagyobb fontossággal bír most mindenesetre az aratás, kétségtelen, hogy a kilátások rosszabbak mint a minőkre modern időkben emlékszünk, és nagy fontossággal bír még a hitelviszonyok bekövetkezhető ziláltsága még az év folyamán. Ha az aratás rosszul üt ki, akkor ez már az ötödik egymásra következő rossz aratás lesz, és közgazdasági tekintetben igen érdekes tény az, hogy népünket azért elláthattuk kenyérrel a szükség ezen éveiben, s mégis maradt annyi készpénzünk, hogy rövid időre többet kölcsönözhetünk mint valaha. Két év előtt, figyelmeztetve lettünk, hogy ha a behozatal tovább is így tart, pénzügyi zavart fog eredményezni. A névleges behozatali többlet az 1878. évvel végződő négy év alatt 470 millió font sterlinget tett. S azon idő alatt 16 millió font sterlinggel több aranyat hoztunk be, mint vittünk ki. Kereskedelmi mérlegünk ezen nagy deficitje daczára, tőkebőség uralkodik az országban. E tények megerősíteni látszanak azon nézetet, hogy a kereskedelmi mérlegek nem érczpénz-kivitellel egyenlíttetnek ki. Bizonyára helytelen volna megütközni azon számok fölött, melyek voltaképen hatalmunkat nem veszedelmünket bizonyítják. Múlt évben aggályunkat fejeztük ki a hitel állapota s kivált a fölött, hogy a bankoknak nagy tartalékokat kell kéznél tartaniok , s az 1878. év története nem volt alkalmas az aggályokat eloszlatni e tekintetben. Sok el lett mellőzve, a mi akkor veszély forrása volt, de nem mondhatjuk, hogy minden ok az aggályra eltűnt volna. Kétségkívül a legjobban értesült köröknek most is vannak aggályaik. De eltekintve a bizalmatlanságtól, nem látjuk, honnan jöhetne az a nagy pénzkereslet, mely a magas kamatlábhoz való gyors visszatérést tenné szükségessé, mindaddig, míg az üzletnek minden ága pan, s az árak rendkívül alacsonyak. Az év előhaladásával a pénzkamatláb lassú emelkedését reméljük. De helyzetünk úgyszólván kivételes , 20 millió font sterling tartalékkal s oly rengeteg összegre menő egyéb securitásokkal. Még most is, daczára a piac jelen helyzetének, a váltófolyam ránk nézve kedvező, ami rendkívül nagy fontossággal bír, ha az érczkészletünkre irányuló várható igényeket tekintjük. Bizonyos, hogy a váltófolyam minden pillanatban megváltozhat, de tekintve a nyilvánvaló tényeket, a pénz összetorlódása nagy minden európai pénzcentrumban. És valószínűleg az üzlet jelentékeny föllendülését kellene bevárnunk,mielőtt a pénznek jövedelmező elhelyezését remélnek. Bukások okozhatnak ideiglenes keresletet, de ez nem állandó s mint most is, nagyobb depresszió követheti azt. Páris, július 29. (Saját levelezőnktől.) (B.) Azon ülés után, melyet a Ferry javaslatának megvizsgálására kiküldött szenátusi bizottság múlt csütörtökön tartott. Jules Simon elnök kijelente, hogy mindent elkövet arra nézve, hogy e törvényt a szenátus még a jelen ülésszak folyamában tárgyalhassa. E nyilatkozat után az egész világ csodálkozott, s nem egy ember gondolt »köpönyeg-forgatásra«, — talán mert nyílt titok volt, hogy a szenátusi bizottság elnöke a megelőző napon Ferryvel — ebédelt. Simon azonban párthívei csodálkozására tántoríthatatlan embernek bizonyult, s talán azért, hogy új czimboráit — a klerikálisokat megnyugtassa, olyképen váltotta be ígéretét, hogy a következő két napon a bizottságot nem hívta össze. Azután meg vasárnap következett, és vasárnap Buffet úr misét hallgat, s a többi tagoknak sincs kedvük elkárhozni a 7-ik paragrafus kedvéért. A bizottság ennélfogva ismét nem ülésezett. E három napi szieszta alatt Versaillesban javában folyt a munka, — de a budget-tárgyalás alatt a képviselő urak is megelégelték a mulatságot a nyári melegben, — s kilátásba helyezték, hogy széjjel oszolnak augusztus első napjaiban. Minthogy pedig Francziaországban a képviselőházzal egyidejűleg a szenátus is mindig széjjel oszlik, Simon most már időszerűnek vélte a kilátásba helyezett »siettetést« végrehajtani. A tegnapi ülésen meghallgattatta a kongregácziók képviselőit s nyomban megszavaztatta a 4-ik, 5-ik, 6-ik és 8-ik paragrafusokat. A 7-ik paragrafus, mely előre láthatólag élénk vitára fog alkalmat adni, mára maradt, és kérdéses, várjon ma is szavazás alá kerül-e ? Feltéve a legkedvezőbb esetet, hogy t. i. a 7-ik pont ma szavazás alá kerül — s hogy a bizottság holnap a 9-ik és 10-ik ponttal is végez, nem hihető, hogy a javaslat ez ülésszak alatt tárgyaltatni fog. Mert időre van szükség míg a jelentés elkészül, míg a bizottság megvitatja, módosítja — és végre a szenátus elé terjeszti. Mindehhez idő kell és pedig annyi, amennyit Jules Simon akar, aki, mióta a javaslatnak ellenséges bizottságot megalkotnia sikerült, nagyon is ismeri a hatalmat, melylyel mint annak elnöke rendelkezik — és sokkal ügyesebb ember, semhogy ez alkalmaz, melyben akarata mindenesetre teljesül, — elszalasztaná. Csaknem bizonyos ennélfogva, hogy tárgyalásra a szenátus ezen ülésszakában, nem kerül a sor. A jövő ülés elején a szenátust a budget fogja igénybe venni, és nem lehetetlen, hogy a Ferry-féle törvény csak karácsony felé fog napirendre kerülni. — A kormány időt vesztett, — a klerikálisok időt nyertek. A mily nyereség ez utóbbi, és oly veszteség amaz. A középrajnai zeneegyesület IX-ik ünnepélye. Mannheim jul. 28. A mannheimi zene-egyesület julius 27. és 28- dikára tűzte ki ez idei IX-ik zene-ünnepélyét (1856- ban, szept. 1-én volt az első, mely a helybeli színház tágas és e czélra rendezett helyiségében egyszersmind fennállásának 50 éves jubileumával hozatott kapcsolatba. Ezen aránylag kis város ,mely 1606-ban alapíttatott IV. Friedrich által, 1610-ben csak 1200 lakost számlált, míg ma népességének száma meghaladja az 50,000-et, a legnagyobb kereskedelmi város, a badeni herczegségben. A bádeni zeneegyesület, mely már elejétől fogva vegyes karral kezdte meg működését, 1816-ban júl, 19-én alakult. Első föllépte alkalmával, valamint most 50 év után is Haydn »Teremtés« czímű oratóriumával lépett a közönség elé. Akkor 120 énekes és 130 zenész működött közre, míg ma a közreműködő bajor, hesszen, porosz és bádeniek 16 egyesülettel jelenvén meg, ezek között volt 398 énekesnő és pedig 229 sopron és 169 alt. Az énekesek száma kimutatás szerint 440, és így a vegyes kar 938 működő tagból áll. Ide kell még soroznunk a zenészek számát, mely szintén meghaladja a 160 tagot és akkor fogalmunk lehet azon csodálatosan szép hangáramlatról, mely az elég nagy színház minden legkisebb zugát is egészen megtölté. A zenekar, valamint a vegyes kar is, a színpadon helyeztetett el, még pedig igen ügyesen. Elől az énekesnők, közepén a zenekar, a színpad hátsó része felé mindig emelkedettebb helyen foglaltak helyet, míg a védbástyát , a legmagasabb posicziót, az énekesek képeztek. Az első együttes próba a »teremtés«-ből 26-án volt, délután 5 órakor, 2 márka belépti díj mellett. A színházban minden hely el volt foglalva. Gyönyörű, majdnem elragadó látványt nyújtott a színpad. A nők szépségben versenyeztek egymással, mit a pazar gázvilágítás még inkább előnyössé tett. Soha ennyi szép szőke arcot nem láttam együtt. Még az előadás meg sem kezdődött, és máris elfelejtem, hogy 2 márka belépti díjat kellett fizetnem egy próbáért. Az óra ötöt ütött, és a karmesteri emelvényre — mely piros bársonynyal volt bevonva — egy hallószalaggal feldíszített éltes öreg úr lép fel, üdvözölvén a zeneegyesület nevében az egybegyűlt egyesületeket és zenészeket, valamint a díszvendégeket is, megemlítvén, hogy az egyesület nem mindig működött viruló körülmények között, mert voltak szomorú napjai is, de elfeledtet vele minden mostoha körülményt az az öröm, hogy önállásának ötvenedik évfordulójához, ennyi rokonszenves jóbarátot lát maga körül sorakozni, kik vele élnek egy szent eszmének, a művészetnek, melynek soha meg nem szűnő hívei és apostolai óhajtanak maradni. E rokonszenves szavak után arra kére az öszszes megjelent működő tagokat, hogy sorakozzanak az ő óhajához és éltessék vele együtt az ünnepély karmesterét, Lachner Vincze hageni udvari karmestert,ki a 25 éves jubileum alkalmából, már szintén igazgatta ez oratóriumot s most az ötvenéves ünnepélyen annál nagyobb örömmel üdvözöljék őt, mert, bár ha a gondviselés azóta sok mindentől fosztotta is meg, de azon ifjú tűz, melylyel 25 év előtt ült az emelvényen, még most is ép úgy lelkesíti őt a zenénél, mint akkor. Hosszú docok között ült az érdemes öreg zenész az emelvényre, megköszönvén a szíves bizalmat, arra kérvén a közreműködőket, hogy reá ügyeljenek mindig, ne nézzék folyton a kótát, és hogy a próbák alatt kitartók és béketürők legyenek. Most vette tulajdonkép a próba kezdetét. Mielőtt azonban a zenészeti részek egyes bírálatába — jobban mondva magasztalásába bocsátkoznánk, nem tartjuk érdektelennek — mivel a művet magát úgyis mindenki ismeri, annak keletkezését illetőleg néhány szót elmondani. 1795-ben érett meg Haydnben az az eszme, midőn ő már másod ízben látogatta meg Londont, hogy egy oratórium írásához fogjon. Seldsom »Mare clausum «-ját akarta erre fölhasználni, Nedham angol fordításában. Azonban az angol nyelv sok nehézséget gördített munkája elé és ígey csakis egy áriát és egy 4 szólamu chorust készíthetett el. Nem kevés zavarba hozta azonban a jó öreg urat a bonni hegedűs, János Péter Salamon, ki akkoriban a londoni Haydn hangversenyek vállalkozója volt s mint ilyen »a teremtés« czimü oratórium megzenésítésére kérte őt fel, melyet Sidney irt meg, de szintén angol nyelven. Ezt azonban Haydn magával vitte Bécsbe, hol meglátván Swieten a szöveget, azt németre forditá s igy az öreg ur — ki már akkor 65 éves volt. (1732- ben született, márcz. 31-én Bohrauban) egész lelkesedéssel fogott a munkához, mely munka már 1798 elején, be is volt fejezve. Mint villámcsapás járta be az egész zenevilág minden rétegét a már jeles és keresett zeneköltő új művének híre. A »teremtés« Bécsben adatott legelőször elő, 1799. évi január 19-én, a Schwarzenberg palotában. A bécsi legmagasabb körök szakértői vetélkedtek abban, hogy tőle a vezénylőkönyvet megszerezzék. Sikerült is ez nekik, melyért H.-nek 700 arany tiszteletdíjat adtak, és ez előadás egész jövedelmét 4088 frtot és 30 krt. Ugyan csak ez év mart. havában még egy előadást rendeztek az oratóriummal H. javára, mely után Páris és Londonban adatott elő, bol a közönség a legnagyobb tetszés és lelkesedéssel fogadta, az itt bevett jövedelem meghaladta a 12.000 frtot. Ezután még egyszer adatott elő Bécsben 1808- ban mart. 27-kén az Aulában, mikor is H. az előadás közben rosszul lett, haza vitette magát, és többé nem is hagyta el az ágyat. Ez volt az utolsó concert, melyben megjelent. E geniális élet 1809-ben május 31-én hamvadt el. Ami magát az előadást illeti, arra csak anynyit mondhatunk, hogy az minden izében tökéletes volt. Mind a gondolatok tiszta és helyes kifejezésére nagy gond volt fordítva, mind pedig arra, hogy az időmértéken a nagy tömeg túl ne kapjon. A solrészeket: Kölle Magdolna (soprán) Karlsruhéból, Spiess Hermina Frankfurtból (alt.), Stritt Albert udv. operaénekes Karlsruhéból (tenor) és Staudigl József ugyanonnan (bass) kitűnő művészettel énekeltek; a közönség minden egyes rész után zajos tapssal jutalmazta őket. A második napon július 28-án délután 4 órakor vette kezdetét a hangverseny, mely a következő zeneszerzőktől tartalmazott műveket: Beethoven, K. M. Weber, Rubinstein és Schumann-dalok, Brahms (d. dur) symphoniái és végül Mendelssohntól a Göthe balladájára írta a purg is-és vegyes karral. Lachner V. mindvégig bebizonyította azt, hogy ő még mindig hatalmas karmester, ki ismeri és tudja igazgatni a zenekart, mit leginkább Mendelssohn remekművének értelmes és művészies — nem kappelmeisteres — kezelésével tanúsított. Különösen tetszettek, de a legnagyobb elismerést is érdemelték a női karok. Hullámzatos énekük mint a tenger, majd megint sima, mint a tó csendes tükre, föl tudták emelni a magasztos és széphez, az ideálhoz még a német kedélyt is. Ezzel pedig sokat akartam mondani. Megemlítem, hogy a híres Wagner és Liszt kritikus, dr. Nohl Lajos — kit a budapestiek is jól ismernek — szintén átjött Heidelbergből az ünnepélyekre. Ismerősei mind arról szólították meg, hogy mit akar itt, a híres Wagneriáner! Nohl persze nevetett és beszélgetés közben elmondá, hogy mennyire félreismerik őt ezen urak. Ő, aki a jó zenéért egyformán lelkesül, legyen annak szerzője akár Haydn, Mozart, Gluck vagy pedig Wagner, az neki mindegy. Azonban mert Wagnernek és Lisztnek nem ellensége, még azt sem hiszik el neki, hogy ő írta meg a nagy Beethoven biográfiát, most pedig újból megjelent tőle a Mozarté. Legújabban Haydn életrajzán dolgozik. Az első kettő már rövid idő alatt több kiadást ért, mi mutatja, hogy a zongorajátszók nagy hasznát veszik. Ajánlhatom is: Siposs Antal: A VIDEK. Csíkszereda, júl. 28. (Táncz v igalo m.) A csiksomlói fiatalság — támogatva az itt állomásozó közös- és honvéd-tisztikara által — városunktól félórára fekvő »Zsögödi« fürdőben f. hó 27-én zártkörű házias tánczmulatságot rendezvén , Csikmegye dísze, virága megjelent, hogy leróhassa azon tartozását, melylyel a »Terpsychore« istennőnek a csíki szépek oly régen adóznak. A rendkívül szépen sikerült kedélyes mulatság fénypontját azon gyönyörű hölgykoszoru képezé, melyből az egyes, szendén és szerényen nyíló virágok oly örömteljes arczczal mosolyogtak. Az öreg, áldott jószivü, báró Wihlbüngné, mintegy anyai felügyelete alatt, a sok szép gyöngédnem, már délután 6 órakor betöltő a táncztermet és a néző valóban magával tisztába nem jöhetett, vájjon Lázár Domonkosnő kedvességén — Lázár Anni és Louza nővérek leereszkedő nyájassággal párosult szépségén — Szabó honvédezredes Ester lányának megnyerő aristocratiai modorán, János alkatán, az örökké vngkedélyű Balló Katinka, valamint Sándor és Fodor nővérek, nemkülönben Bogáty Fenzl és Byalisné, végre Gazsi Julcsa, Móricz Vilma, Antalfy Etelka, Enyeter Irésa, és a többi jelenlevő csíki szépek — táncz-ügyességük és kedvükön enyelegtesse-e szemeit ? .... A »Hargitta« hegység aljában és az »Aluta« folyó jobbpartján, óriási fenyvesek által folyton fentartott illatos, tiszta illatadó levegő közepette fekvő »Zsögödi« fürdő, mint kis tündérkint hivogatólag int látogatók után. .. De hasztalan; — az évenkinti vendégek száma az 50-et soha túl nem haladja, pedig az vas-, kén- és jódtartalmú hideg források hathatós gyógyereje hazánkban párjára alig talál. Igen ... el van feledve a »zsögödi« fürdő — mert nem ismerik, és nem ismertetik; — primitiv egyszerűsége daczára (berendezését illetőleg) a fürdő jóságos hatását, csak azon sokak tudják meghálálni, akik megroncsolt egészségük életerejét ezen varázserejű forrásoknak használata folytán, — a legolcsóbb költekedés mellett, mert naponkinti összes kiadást 2 frt 50 krral bőven födözni lehet — évtizedekre ismét visszanyerék. Sc h. O. S. KÜLÖNFÉLÉK. — A budapesti terézvárosi plébános Klempa Simon ma ünnepelte fővárosi lelkészkedésének 25-ik évi jubilaeumát. Klempa Laksárujfalun, Pozsonymegyében született, 1811. oct. 28-án s a theologiai tanfolyamot a bécsi Pázmaneumban végezte. Fölszerteltetett 1836-ki okt. 28-án és segédlelkésznek küldetett Pestre a józsefvárosi plébániába. 1850-ben Pest-Józsefváros plébánosává lön megválasztva, négy év múlva pedig a megürült pest-terézvárosi plébániába helyezteték át, melyet az egész monarchia legnagyobb plébániájának tartanak, minthogy összesen 90,000 lélekszáma van, köztük több mint 50,000 római kathólikus, 1859-ben Scitovszky bibornok-érsek előterjesztésére pápai kamarásá neveztetett ki. 1861-ben felséges urunk a király ez, préposti dignitással tüntette ki őt. Ma a terézvárosi plébániatemplomban a jubiláns prépost ünnepélyes nagy misét tartott Te Deummal, segédlelkészei assistentiája mellett. A papság, a fővárosi képviselőtestület s nagyszámú nép részvéte mellett, a szürkenénék összes növendékei voltak jelen a misén. Délben a fővárosi hatóság számos tagja, Ráth József apát-esperes úrral élén a kerületi papság, saját segédlelkészei és tisztelői s barátai örömlakomára gyűltek össze a jubilánsnál. — Kitüntetett hazánkfia. Londonból írják a »P. L.«-nak, hogy az ottani iparkiállításon, melyre mintegy 1700 londoni munkás küldött be munkát, Golonya Jenő nevű hazánkfia fafaragásáért ezüst jutalmat nyert. Golonya eredetileg csizmadia s csak külföldön tanulta meg a lombfürészelést s a párizsi kiállítás által ösztönt nyert annak gyakorlására. Jelenleg Londonban kis boltja van. Beaconsfield lord az érmet átnyujta neki, igy szólt: »Különösen örülök azon, hogy magyar ember állított ki itt s nyert jutalmat. Csak folytassa tovább. Reménylem, hogy önnel s munkáival a következő londoni kiállításon is fogok találkozni.« Golonya legközelebb néhány faragott képrámát küld ajándékba a budapesti iparmúzeumnak s a sidneyi kiállításban is részt fog venni műveivel. Megdöbbentő szerencsétlenség történt ma délután a kecskeméti utczai 2-ik számú házban. Az itt lakó A n h ä u p e 1 György korcsmároshoz Budaeörsből bort hoztak, melyet a korcsmáros nyomban a pinczébe szállíttatott. A hordót a szokványos módon kötelek segélyével a pinczébe gurították. A roszszul alkalmazott kötél, midőn a hordó a pincze lépcsőjének közepén volt, megcsúszott s a hordó iszonyatos erővel lezuhant, maga alá temetvén úgy a budaeörsi parasztot, mint a korcsmárost, kik a hordó előtt mentek s azt igazították. A szenvedett sérülések következtében a budaeörsi ember azonnal, Anháupel pedig rövid idővel az eset után meghaltak. Anháupel 6 gyermek atyja volt. A szerencsétlen esetről egy másik tudósítás igy hangzik : A pincze ajtajánál a leeresztendő kötelet egy hordát s még egy felfogadott munkásember fogta. A lépcsőkön pedig Anhaupel, és a budaeörsi fuvaros Vendler Jakab, ki a bort beszállította, a hordót leereszkedés közben — mint ez szokás — fékezgették. A harmadik lépcsőn — a véletlen szerencsétlenség úgy akarta, hogy — a pincze ajtajában álló hordát s napszámos kezeiben a vastag kötél ketté szakadt, a hordó kisikamlott, villámgyorsasággal lehömpölygött s magával rántotta a lentálló Anhaupel és Vendlert. Nem maradt idő, vagy talán a szerencsétlenek az ijedtségtől annyira megrémültek, hogy nem tudtak időt nyerni a menekülésre, — a hordó leütötte lábáról úgy a korcsmárost mint a fuvarost. Ezek háttal estek a földre, s igy történt, hogy az egész test hosszán keresztül futott a hordó, s szétzúzta Anhaupel és Vendler lábát és mellkasát. Megdöbbentő s borzasztó látvány volt a két, azt lehet mondani óriás erejű embert vérükben fetrengve látni. Az egyik, a fuvaros minden halálküzdelem nélkül rögtön meghalt. Anhaupel azonban nem oly könnyen adta ki lelkét, a szerencsétlen csaknem egy fél óráig küzdött iszonyatos fájdalmak között a halállal, míg végre ez bekövetkezett. Öt gyermeke van. Vendler is nős. A két hulla egyelőre a Rókus-kórházba szállíttatott. — Egy nagybirtokos öngyilkossága. Tibbes hevesmegyei pusztán f.hó 28-án szomorú eset történt. Mint a »N. P. Journal«-nak írják, Almássy Ede földbirtokos, kinek neje Gyürky Abris gr. nővére, öngyilkos kezekkel véget vetett életének. Almássy a mondott napon befogatott, s azon magjegyzéssel, hogy Pásztora megy, elbúcsúzott családjától. Azonban nem Pásztora, hanem Szentkutra ment, hol egy pajtában leszállva, kocsiját valami jelentéktelen megbízás örve alatt eltávolította közeléből. Csakhamar lövés dördült, melyet a kocsis hallva, visszafordult. Szörnyű látvány tárult fel előtte. Ura szétzúzott fővel, élettelenül feküdt a földön. Almássy pisztollyal lőtte magát agyon mely vizzel volt töltve. Csak most értette a kocsis ura útközben mondott szavait: »Ha hazatérsz ne szólj semmit a gyermekeknek.« A szomorú tett indokát hihetőleg zilált vagyoni körülmények okozták. Almássy egy 14.000 holdas majoratusi birtokot élvezett, melynek évi jövedelmét 60.000 forintra becsülik; mindazáltal rendkívül el volt adósodva, mert háztartása óriási pénzbe került. Almássy a nagy fényűzést családja iránti túlságos szeretetből fejtette ki, bár őt magát egyszerű takarékos embernek mondták. Romlását az anyagi erejét fölülmúló pazar költekezés okozta. A gyászos eset az egész környéken mély részvétet keltett. — Száz arany kisorsolása. Ma a nyulutczai iskolában szép számmal gyűltek egybe a népoktatás ügyének barátai. Tóth József pestmegyei tanfelügyelő üdvözlő az egybegyűlteket és előadta, hogy Weisz B. F., ki az iskolai takarékpénztárak eszméjének megpendítője volt, ma már oda vitte ezen ügyet, hogy országszerte érdeklődnek iránta. A lefolyt iskolai évben 88 tanító foglalkozott ez ügygyel és összesen 2608 gyermek tett be az iskolai takarékpénztárakba, úgy hogy összesen 38159 frt folyt be. Weisz most az ezzel foglalkozó tanítókat kívánván fáradalmaikért jutalmazni, 100 drb aranyat gyűjtött e czélra, melyek ma kisorsoltattak. Volt 20 nyereménye 5 aranynyal, melyet a következők nyertek meg: Nagy Károly M.-sziget, Maksziane Ágost Budapest, Vörös Kálmán Budapest, Rozgonyi Endre Kun-Szent-Miklós, Benke Fogarasi Teréz Kun-Szt-Miklós, Lutz Ignátz Kassa, Dévay Nándor Budapest, Dubek Ferencz Somorja, Vinzi Emilia N.Kikinda, Seres Havas Józsa Somorja, Cser József Veszprém, Juhász Péter Szeged, Czobor Ferencz Szabadka, Barcza János Budapest, Northeim Gyula Budapest, Sziget Gizella Rimaszombat, Fábri János Rimaszombat, Szinger Ábrahám Várpalota, Schmidt József Zala-Egerszeg, Lábos Imre Szombathely, (Lábos időközben elhalálozott s igy ezen összeg az özvegyének fog megküldetni). — Tóth József tanfelügyelő megköszöni Weisz buzgalmát, egyszersmind őszintén üdvözli a 79-ik születése napját tartó, de még mindig tevékeny és buzgó aggastyánt, ki éljenzések közt hagyta oda az iskolatermet. — A váczi úti rablógyilkossághoz. Herczeg Imre, ki a váczi uton elkövetett rablógyilkosság bűnrészességének gyanúja alatt állott, s a kapitányság által letartóztattatott, teljes ártatlannak bizonyult be, amennyiben kimutatta, hogy a gyilkosság idején Vörösváron tartózkodott. Ennek folytán az ügyészség Herczeg Imre ellen, az ezen bűnügyben folytatott vizsgálatnak beszüntetését, s ennek a pestvidéki fenyítő törvényszékhez leendő kiadatását rendelte el, miután Herczeget még azon gyanú is érheli, hogy évekkel ezelőtt a Csepelszigeten emberölést követett volna el. — Brna, ki szintén a fentnevezett rablógyilkosság miatt lett letartóztatva, továbbra is megmarad vizsgálati fogságban, mely egyelőre csak lelkiállapotának megfigyelésére irányul, mivel még mindig badar feleleteket ad. A szegedi és szegedvidéki árvízkárosultak javára rendezendő államsorsjáték jegyeiből a pénzügyminiszter ezer darabot küldött le a fővároshoz elárusitás végett. A tanács ezen küldeményt, tekintettel a nemes czélra, elfogadni s a közgyűlés elé azon javaslattal terjeszteni határozta, hogy ezen sorsjegyek elárusitására bizottság küldessék ki. — Budapest adószolgáltatása 1874 —1878. Budapest fővárosra kivettettek az utolsó években egyenes adó fejében következő összegek : 1874-ben 9.497,869 frt 41 kr., 1875-ben 9.775,835 frt 62 kr., 1876-ban 9.748,916 frt 732 frt, 1877-ben 9.410,494 frt 27 kr., 1878-ban 9.374,230 frt 19 kr.E számokból kitűnik, hogy 1875-ben — az uj adók behozatalával — a kivetett adó valamivel emelkedett, hogy azonban a későbbi években, a viszonyoknak jobban megfelelően csökkent, az 1877-dik évben az 1874-ki szolgáltatásnál csekélyebb volt s 1878-ban ismét 36000 forinttal csökkent. Ezen csökkenés nemcsak egy adónemre esik, hanem minden adónemet érintett; legerősebben azonban a házbéradót s részvénytársulati jövedelmi adót. 3 Volt t. i.: házbéradó részvénytársulat, jöv.adó 1874. 4.311,172frt. 46kr. 1.499,051 frt.1kr. 1875. 4.154,593 , 97 1.159,128 »28 1876. 3.921,110» 03» 700,564 »92» 1877. 3.774,123 » 213, 556,233 »64 V» 1878. 3.539,281 » 77 552,174 » 10 Vs! * Az új adónemek közt csak a jövedelmi pótadó szolgáltat nagyobb eredményt, közel egy millió frtot, azonban itt is az utolsó évben jelentékeny csökkenés állott be; a fényűzési adó 50.000 frt körül jövedelmez a fővárosban. A Batthyány-Czetwertinski-féle tigris az itteni állatkertben nagyszerűen kifejlődött. Mind nagyságra és szélességre, mind pompás szőrére és egészséges kinézésére nézve nem lehet hamarjában párját találni. Miután e nőstény tigris most 4 éves s teljesen kifejlődött, az állatkert igazgatója, Serák úr, gondoskodik, hogy a jövő őszre párosíthassa egy derék hímmel, s utána kölyköket nevelhessen, miután egy hím tigris megszerzése, roppant áránál s az intézet szerény pénzviszonyainál fogva nem lehetséges. Az állatkert többi lakói közt igen jó hízott állapotban vannak a szarvasok is, különösen a nagy vapiti, ezenkívül egy 12 és két hatágas, egyegy sutával, valamint a jávai törpeszarvas is, melynek göbölyű formája jó kövér pecsenyére mutat. Átalában az állatok, mióta a jelenlegi igazgatónak sikerült kivinni, hogy az állatkertnek magának szabad húst vágni, szemlátomást egészségesebbek, s hoszszabb életűek. Nagyon érdekessé teszik az állatkertet, a Semsey Andor úr által épített madárház lakói is. A legpompásabb tollazatú s különböző világrészbeli szárnyasok szemlélete mindig sok nézőt vonz oda, s valóban nincs szebb mint egy reggeli séta az állatkertben, hol a fentebbieken kivül még a tó tükörén a vizi-szárnyasok sokféle fajtái úszkálnak. A Margit hídhoz szolgáló feljárók kikövezése tárgyában a főváros és kormány között már régebb idő óta folytak tárgyalások. A város és kormány végre abban egyeztek meg, hogy a főváros készíttesse el az egész feljáró kövezetét és a kormány saját hányadát készpénzben fizeti meg, valamint a fentartási költségekből is évenként. A tanács ma elhatározta, hogy a feljárók kikövezése 19.000 frt költséggel kivitessék s ezen összeg a jövő évi költségvetésbe vétessék föl. — Üres lakások a fővárosban. A f. évi február 1-től ápril végéig terjedő évnegyedben a fővárosban üresen álló lakások és egyéb helyiségek száma ismét apadt. Míg t. i. az utolsó negyedben a budai oldalon 355 laküresedés volt bejelentve, addig jelenleg csak 321, e szerint 34 lakással több adatott ki. A pesti oldalon 1048 laküresedéssel szemben 849 áll, e szerint 179-el kevesebb. Az üresen álló lakások száma tekintetében az egy VI. kerületben semmi változás nem történt. Legnagyobb csökkenés mutatkozik az V. és VI-ik kerületben, az elsőben t. i. 15, az utóbbiban 30°/0-al. A többi kerületben az apadás 7—10°/6-ot tesz. — Regeszerűen hangzik, de nem valószínűtlen a következő történet, melyet a »Sz.N.« beszél el: A vidék egy typikus alakja halt meg e napokban Szabadkán, az öreg Muki bácsi, ki nagy területen híres volt azon erényéről, hogy sokat nagyon sokat bir inni. Bácskában született, s az egész világon Bácska az a hely, a hol inni nagy virtus és a hol sokat inni még nagyobb virtus. Ez volt a virtusa Muki bácsinak is, s ha néha Szegedre bevetődött, a Prófétában valóságos hőslénynek néztük, amint egymásután fogyott előtte a palackok tartalma. De hát csak öregedett, gyengült az öreg Muki bácsi is; az idő vasfoga fog még a bácskai emberen is. Most nemrég egy lakodalomba hitták Szabadkán, ahol egy másfél izeres roharat tettek eléje, amit valahányszor »kering« majd a pohár, annyiszor ki kell ürítenie, úgy mint a többieknek a szerény quaterkákat. Az öreg ránézett az óriás pohárra, arcza elsötétült s busán leült a helyére. Fiuk — mondá — meg fogok halni. Érzem, hogy a guta ütt meg, ha két óráig veletek iszom ebből a pohárból. De iszom! — mert igy kívánja ezt a bácskai becsület. Isten neki, — egyszer úgy is meg kell halni.« Azután a háziasszonyhoz fordult : »Kedves hugomasszony, vettesse meg az ágyat, mert én nyugodtan akarok ott meghalni. Majd ha szükség lesz rá, belefekszem.« És nem tágított, míg az ágyat meg nem vetették. Azután inni kezdett. Kaczingatott, víg volt, úgy éjféltájban összeölelkezett mindenkivel, és érzékeny könyek közt elbúcsúzott. A fiúk csak nevettek, de az agglegény nem tréfált, még vagy két óráig mulatott, azután egyszerre elhalványodék, majd megkékült s az ágyba kívánkozott. Ott egyet hörgött kifáradt melle, aztán lehanyatlott ősz feje a párnákra és meghalt. Az orvosok gutaütést constatáltak, mértékletlenség következtében, nem gondolván meg, hogy az heroismus volt, mert Muki bácsi meghalt ugyan, de a »bácskai becsületet« megmentette. — Nyilvános köszönet. Privigyérő ! (Nyitra m.) Írják nekünk, hogy ott az iskolaszék gyűlésén Brestyénszky Elek nagyközségi biró 200 forintnyi alapítványt tett olyformán, hogy annak évenkinti kamatja a privigyei leányiskolába járó két szegény, a magyar nyelvben a legjobb előmenetelt tanúsított leánynak adassék. E nemes adományért az iskolaszék nyilvánosan hálás köszönetét nyilvánítja. — A budai vízivárosi temető ezelőtt 1 3—2 évvel a partleomlások folytán oly botrányos állapotban volt, hogy a koporsók látszottak ki a sírból és csontok fehérlettek a földomláson. A főú.hatóság annyiban segített a bajon, hogy a roppant hoszszú vonalban, magas part fölött elnyúló temető további omlását megakadályozandó, támfalakat készített fából, de ez nem elégséges a kellő biztosításra s a kegyelet se tud kibékülni vele. Téglafalnak kell húzódnia a zugligeti uton végig. Miután azonban ezek előállítása elsősorban a közúti lóvasúttársaságot