A Hon, 1879. október (17. évfolyam, 236-262. szám)
1879-10-09 / 243. szám
mindenünnen kisebb-nagyobb, sok helyről igen jelentékeny adományok érkeztek be. Ami már azt illeti, hogy ma mikép állanak ezen adományok ? erre nézve a következőket vagyok bátor jelenteni. Szeptember utolsó napjáig élelmezésre, ruházatra s egyéb rögtöni segély és ellátást igénylő czélokra, valamint egyes apró speciális rendelkezésekre, melyeket maguk az adományozók tettek, véglegesen elköltetett 174.000 és néhány forintja mi még némely, pl. kenyérszállítási leszámolások folytán, néhány ezer forinttal növekedni fog. Ezenkívül kiadatott ezen alapból, de ez végleg kiadottnak nem tekinthető : 70 ezer forint a Szegedre szállított téglákért. Ez, mondom, véglegesnek nem tekinthető, mert amennyiben a kormány rendeletére használtattak fel, vagy használtatnának fel a téglák, ez természetesen ezen alapot nem terhelheti; amennyiben pedig ideiglenes építkezésekre egyeseknek adatnának, azok a költséget majd lefizetik és így igazában ezen öszszeg is legalább legnagyobb részben, ha nem is pénzben, de építkezési anyagban még segélyezési rendeltetésére fog állani. Mindezeket összeszámítva, szeptember utolsó napján a belügyminisztérium számadása alatt volt még 2.378.579 forint, mely összegnek legnagyobb része igen természetesen el van helyezve pénzintézeteknél. Jelesül: takarékpénztáraknál be van téve 4 és 3 */. kamat mellett, mert nagyobb kamatot kapni most nem lehetett 2.250.000 frt, melynek kamatja — bármily csekély legyen is az — természetesen a kiosztandó összeget még növelni fogja. Ismétlem: ezt kötelességemnek tartottam a t. ház előtt hivatalosan is előzetesen bejelenteni, természetesen azután az intézkedéseket kívánó jelentések szokott törvényes formában meg fognak később a t. ház előtt létetni (Helyeslés). Elnök: Úgy gondolom, hogy a t. ház a miniszterelnök úr jelentését tudomásul veszi (Helyeslés). Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház! Még egy harmadik előzetes jelentést is kívánok tenni az idei rossz termés alkalmából. (Halljuk!) Ezt illetőleg, mihelyt az országban a termésnek ki nem elégítő volta észlelhető lett, távollétemben a pénzügyminiszter aláírásával ment a belügyminisztériumtól egy fölszólítás a törvényhatóságok főispánjaihoz, miszerint tájékozván magukat, a helyzetről alapos, tüzetes jelentést tegyenek. (Helyeslés.) Ezen jelentések be is érkeztek. Ezen jelentések szerint tagadhatatlan, hogy az országnak nagy részében az idei termés rossznak mondható. A főispánok jelentései és a más után vett jelentések szerint is még ma legalább ínségtől vagy éhségtől tartani nem lehet (Közbeszólás a szélső bal felől: De igenis lehet!), de igenis jeleztetik a jelentésekben az, hogy a tél folyamán a nagy munkaidő megkezdése előtt az országnak egyes vidékein részint munka, részint kölcsön útján szükséges lesz segíteni, ha azt akarjuk, hogy az ínség az országban sehol ne mutatkozzék. Ezen most nevezett czélból a kormány meg fogja tenni javaslatait, mert az ez iránti intézkedésre, van a törvényhozás együttlétében idő, mód és alkalom. Addig is azonban van egy dolog, amely halasztást nem tűr és ez az intézkedés azon vidékeket illetőleg, ahol vetőmagra van szükség, pedig vannak az országnak oly részei, ahol tavaszi gabona lévén, ínségről szó nem lehet, de azon tavalyról maradt gabona nem felelvén meg a vetőmag iránti követelményeknek, vetőmagra, ha a jövő termést nem akarjuk veszélyeztetve látni — okvetlenül szükség van. Ez, mondom, halasztást nem tűrvén, ott, ahonnan kellően indokoltan és a szükség mérvének megnevezésével jelentések beérkeztek, a kormány máris intézkedett, hogy a szükséges kölcsönök kellő biztosíték mellett .az illető vidéknek megadassanak; a főispánok pedig ott, a honnan vetőmag szüksége jeleztetett, utasittattak, hogy a szükséglet mérvét azonnal mutassák ki, hogy azt a vidéket is segélyezni lehessen; a pénzügyminiszter pedig minden oly esetben, melyben annak indokoltsága beigazoltatik, az adó behajtása szempontjából is megteszi a szükséges intézkedéseket. Ez az, t. ház, ami eddig történt. A kormány előtt állana most a vetőmag szükségletének fedezésére egy összeget kérni, de én részemről azon nézetből indulok ki, s azon nézetből indul ki a kormány is, hogy úgy a helyes közigazgatás, mint pedig maguk az illetők érdekeinek szempontjából kell az államsegélyt érvényesíteni ott, ahol a szükség valóban létezik és igazoltatik; de óvakodni kell attól, hogy az állami kincstár ellen máshonnan is az okvetlen szükségen túlmenő igények támasztassanak és maguk az illetők is, a nagyon könnyen kilátásba helyezett, de elkerülhető kölcsönök folytán a jövőt illetőleg magukat bajba hozzák. És épen ezért szándékom ott, ahol az okvetlen szükség igazoltatik, segíteni, de a képviselőház és a törvényhozástól kért nagy összeg megszavazása folytán az igényeket túl a szükségen fel nem támasztani, nehogy — mondom — úgy az állampénztárra, mint magukra az egyesekre is káros következmények származzanak. A kormány, midőn saját felelősségére ott, ahol a szükség igazoltatik, intézkedik most a vetőmag szempontjából, intézkedni fog a törvényhozás hozzájárulásával, a netalán mutatkozó ínségre nézve akkor, mikor ez szükség lesz, a vetőmagot illetőleg most tett és teendő intézkedéseire nézve számítván arra, hogy a t. hát ezen nem csak emberiségi, de államgazdászati szempontból is indokolt kiadásokra nézve annak idején az utólagos jóváhagyást meg fogja adni. (Helyeslés.) Mocsáry Lajos nem hiszi, hogy a miniszterelnök a helyzet színvonalán álljon, mert a főispánok a szolgabíráktól 48 óra alatt kívánták be az adatokat. Ilyen formán alapos informácziót nem lehet szerezni. Az ő tudomása szerint az idei ínség túl fog tenni az 1863-ban. Az ország összes társadalmi viszonyainak megrázkódtatásától, felforgatásától lehet tartani. Itt csak rendkívüli s nagyszabású eszközök által lehet segíteni. Szitovsiczky János arra kéri a belügyminisztert, intézzen felhívást a közigazgatási bizottságokhoz, hogy azok összegyűjtsék az adatokat a valódi szükség feltárása érdekében. Tisza Kálmán miniszterelnök, az ügy fontosságánál fogva szükségesnek tartja még ezeket megjegyezni. Átlátná, hogy csakugyan nem elég a főispánoktól megkívánt jelentésekre 48 órai idő, ha arról volna szó, hogy az egész tél folytán egészen a jövő termésig lesz-e baj, vagy nem lesz, de arra, hogy ma már van-e baj, ha baj van, hol kell segíteni, arra 48 óra nemcsak elég, hanem ez irányban a leggyorsabb, a lgerélyesebb eljárás szükséges, mert különben csupa alaposságból elmulasztanák az intézkedéseket kellő időben megtenni. (Úgy van a jobb oldalon.) Különben — úgymond — abban, hogy a birtokosok helyzete súlyos, a t. képviselő úrnak, igaza van. Higgye el, én is érzem ezt, engemet is azok közé sorozhat, akik ráfizettek birtokukra, ahelyett, hogy jövedelmet húztak volna, de csak azt gondolom, hogy mégsem fogjuk az állam közvetítését és kölcsönét venni igénybe, mert az állam segélye nem vonatkozik atik másra, mint oly szegény emberre, aki sem hitellel, sem más után maga-magán nem segíthet. (Helyeslés.) Ezen túl terjeszkedni, azt tartom, egyátalában nem lehet. (Úgy van jobbfelől.) És itt is nagy meggondolással ismétlem, csak a valódi szükséghez meren szabad eljárni, mert máskép egyfelől arra, akin túlhajtott bőkezűséggel segíteni akarunk, kettős terhet rovunk Az egyik, melyet rá rovunk, az, hogy a kölcsönt vissza kell fizetnie, a másik, hogy az államra ebből háromló teher egy részét az adójában kell majd viselni. Mert könnyű volna, ha az az állam egy absolut fogalom volna, melynek megvolna a maga külön, az állam polgáraitól független bevétele; de mindazt, amit az állam kiad, utoljára az állam polgárai adják ki, kell tehát az állampolgárok összességének segítni az egyeseken, ott ahol az okvetlenül szükséges, de túlterjeszkedni e mértéken mind azok, mind az összes állampolgárok irányában hiba volna. Különben legyenek a képviselő urak meggyőződve, hogy a főispáni jelentések — melyeket azonban a helyzetnek megfelelőknek jogom van tartani — még a főispánok részéről is véglegeseknek nem tekinthetők. Havonkint, ha kell hetenkint és naponkint történnek és fognak jelentések történni. Komolyan kell a bajnak szemébe nézni, de ezen komolyan szembe nézésnek első feltétele, hogy ne akarjuk titkolni, hogy van baj, de ne is akarjuk azt nagyobbnak festeni, mint a minő, mert sem egyik, sem másik esetben komolyan szemébe nézni a bajnak nem fogunk. És végül még csak azt jegyzem meg a legutóbb szólott t. képviselő úr előadására, hogy hisz a jelentések, melyek jönnek, a megyei orgánumok eljárása alapján jönnek, már, ha a főispántól jönnek is, mert hisz az a megyei orgánumoktól veszi; továbbá, hogy én azt hiszem, hogy sem a közigazgatási bizottságnak, sem a megyei közgyűlésnek nincs arra szüksége, hogy az átalános kötelességére való figyelmeztetésen kívül speciálisan is figyelmeztessék, mert bizonyosan ezen ügyben mindenik részről meg fognak a kellő jelentések történni. Különben biztosíthatom, hogy ha ez itt-ott elmulasztalnék, gondom lesz rá, hogy ez megtörténjék. Egyébiránt hozzáteszem még, hogy a kormánynak a kereskedelmi minisztérium útján vannak még minden hivatalos közegen kívül is megbízottjai, kik e viszonyokról folytonosan értesítik s ezen viszonyokat folytonosan evidentiában tartják. Méltóztassék tehát abban megnyugodni, hogy a mi ma szükséges, okvetlen megtörténik, és ha később többre lesz szükség, az sem fog elmulasztatni. (Helyeslés.) Verhovay Gyula az ínséggel szemben felhívja a kormányt, hogy az adóbehajtással kíméletesen járjon el, mert mindennek megvan a maga határa. (Helyeslés a szélső balon.) A ház a miniszterelnök előterjesztését tudomásul veszi. Következnek az interpellácziók. Szalay Imre a belügyminiszterhez a következő interpellácziót intézi . Tekintettel arra, hogy az 1836. VI. törvénynek úgy később a gyakorlat és az 1868-iki 137.13 számú belügyminiszteri rendelet a termelők által a boroknak hordóban való eladását, mint jogot, megengedte, annak határt mást nem szabván, mint az abroncsozás egyedüli követelményeit, — ennek daczára a t. belügyminiszter ur 1877. 59—560 szám alatt egy rendeletet bocsátott ki, melyben a bor eadása minimumjául 50 liter űrtartalmat állapit meg, a mely űrtartalmu hordók nem is léteznek s ez által a régi gyakorlat 2/4 */fakonkénti eladását betiltván, borkereskedelmünk nagy hátrányára úgy ez által miután önkényüleg tövényt nemcsak magyarázott, hanem uj törvényt az előbbeniekkel ellenkező szelleműt alkotott törvénytelenül, melyre csakis kizárólag a képviselőházban jogosítva a főrendiekkel együtt kérdem a t. belügyminiszter urat: mely indokok vezették a fentnevezett rendelet kibocsátására ? és szándékozik-e ezen rendeletet visszavonni ? Közöltetni fog a miniszterelnök urral. Irányi Dániel az igazságügyi miniszterhez a következő interpellácziót intézi: Több hónappal ezelőtt azt olvastuk a hírlapokban, hogy báró Boemelburg közös hadseregbeli kapitány Hechtl Frigyes öreg polgárt Győrött az utczán karddal megvágta, minek következtében ez több ideig betegen feküdt, azután pedig a vett seb miatt-e, vagy egyéb oknál fogva nem tudom, meg is halt. E napokban aztán azt írták a lapok, hogy a boldogultnak gyermekei arról értesítettek, hogy 25 írt gyógyítási költséget, melynek megfizetésében a nevezett kapitány elmarasztaltatok, fölvehetnek. Nem akarván a tények biztos ismerete nélkül véleményt mondani, tartózkodom ezúttal e hírekre vonatkozó minden megjegyzéstől, annyival inkább mert hihetleneknek látszanak nekem. De miután azok mélyen felizgatták a közvéleményt, szükségesnek tartom, hogy a tények a maguk valóságában köztudomásra hozassanak. A miért is kérdezem a tisztelt igazságügyminiszter úrtól : 1-er. Hajlandó-e az érintett ügyre vonatkozó irományokat, különösen pedig a panaszlevelet, a vizsgálati jegyzőkönyvet, mely a panasztott védelmét is magában foglalja, s a hozott ítéletet hiteles másolatban megszerezni s a képviselőházzal közölni ? 2or Hajlandó-e továbbá oly törvényjavaslatot előterjeszteni, mely szerint a szolgálati és fegyelmi vétségek kivételével, a katonák is a polgári bíróságok alá rendeltetnek ? Elnök: Közöltetni fog az igazságügyminiszter úrral. Szalay Imre a földmivelésügyi miniszterhez eme interpellácziót intézte. Tekintettel azon megdöbbentő körülményre, hogy az ország több részében Érmelléken, Szathmártt, Kassán philloxera észleltetett, s ennek következtében félő, hogy több helyen is létezik hova nevezett helyekről vessző vitetett, kérdem a t. miniszter urat: Küldött e a nevezett helyekre szakértőket, kik a bajt és kiterjedését megállapítsák ? úgy oda, hová vesszők vitettek nevezett helyekről szándékozik-e küldeni ? Kemény Gábor b. miniszter. Ha megengedi a t. ház, bátor leszek e fontos kérdésre vonatkozólag némelyeket röviden elmondani. Nem mondom, hogy a tárgyat úgy kimeríthetem, hogy később ne jöhetne újra szóba, tartok tőle — fájdalom, hogy ez nem múlékony baj lesz, és több irányú intézkedéseket fog maga után vonni. Az a kérdése a képviselő úrnak, küldött-e a kormány szakértőket, hogy nyomozzák, hol lelhető még fel a baj oly helyeken, melyek a peéli szőlővel összeköttetésben voltak, annak konstatálására, van-e nincs-e azon helyeken phylloxera? Igenis küldöttem és azon helyeken, úgymint Nagy Károlyt, Szathmár-Németiben, Kassán a kiküldött szakértők vizsgálata nyomán történt a phylloxera konstatálása. Továbbá nyomozom azon helyeket, részint Pecsben, hova Sélley dr. testvére hozta volt a szőlővesszőket, részint ott, ahová ő küldötte, mindenütt és tartok tőle, hogy az országnak már nagy része ki van e veszélynek téve. Ami pedig a további eljárást illeti, jelenleg szakértők értekezlete működik, mely hivatva van véleményt adni, mely eljárások alkalmazhatók legközvetlenebbül arra, hogy e baj ha nem is mindenütt kiirtassék, de legalább lokalizáltassék. A szakértők első ülése tegnap volt, eredményét még nem vagyok képes a t. házzal közölni. Én érzem a helyzet fenyegető voltát és a szükséges intézkedéseket, amennyiben lehet magam megteszem, vagy ha szükséges leend, erre nézve a t. ház intézkedését fogom kikérni. (Helyeslés.) Szalay Imre: a választ tudomásul veszi és csak azt kéri, hogy mivel tudtával Kassa az a pont, ahonnan az országnak majdnem minden vidékére küldetett szőlővessző, méltóztassék Mathias könyveit megnézetni, mert ezekből kitűnik, hogy hová jutottak szőlőveszszők, és hogy hová kell szakértőket küldeni. Kemény Gábor b. miniszter: Már ez is megtörtént. (Élénk helyeslés.) A ház a miniszter válaszát tudomásul veszi. Elnök ezután megállapítja a pénteki ülés napirendjét. Meg fognak választatni a ma határozatra emelt bizottságok s tárgyaltatni fog a 77-ei zárszámadásról, úgyszintén a Horvátországgal folytatott leszámolásokról szóló jelentés. Ezzel az ülés 12 óra 30 perckor véget ért. A magyar regnikoláris bizottság üzenete. Kivonat a Horvát-Szlavónországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény létesítése végett kiküldött magyar országos bizottság 1879. évi október 5-én tartott ülésének jegyzőkönyvéből. Márkus István előadó előterjeszti a horvátszlavon orsz. bizottság f. é. julius hó 23-án kelt üzenetére válaszul adandó üzenetnek a múlt ülésben hitelesített szövegét, mely következőleg hangzik: A magyar országgyűlés által a Horvát-Szlavonországokkal megújítandó pénzügyi egyezmény létesítésére kiküldött országos bizottság kötelességéhez képest komoly tanulmány és megfontolás tárgyává tette azon i. é. július 23-án kelt üzenetet, melyben a tisztelt horvát-szlavón országos bizottság a pénzügyi egyezmény megújítására vonatkozó javaslatait kifejtette s e javaslatokra vonatkozó megállapodásainak eredményét a következőkben foglalja össze. A horvát-szlavón országos bizottság üzenetének első javaslata az 1868 : XXX. t. sz. 11. és 12. §-ainak intézkedéseire vonatkozik, illetőleg ezen §-ok intézkedései ellen irányul. A horvát-szlavon országos bizottság hibáztatja a kulcsot, melyet ama 12. §, egyrészről Magyar-, másrészről Horvát-Szlavonországoknak a közös költségekhez való hozzájárulása arányára nézve az adóképességüket kitüntető hivatalos adatok alapján megállapított. E kulcsnak helytelen voltát egyúttal egy hosszabb és részletesebb érveléssel igyekszik bizonyítani, melynek éle azonban már nem a 12. §-ban fölvett kulcs, hanem all.§-ban megállapított elv ellen irányul ; azon elv ellen, melynek alapján Horvát-Szlavon- és Dalmátországok a közjogi viszonyaikat szabályozó alaptörvényben elismerték, hogy a közös ügyek költségeihez adóképességük arányában volnának kötelesek járulni. Az e kérdés körül csoportosuló érvelésnek eredménye a horvát országos bizottság azon indítványában nyer kifejezést, hogy a magyar országos bizottság: »ne vegye a pénzügyi viszonyok megújításának alapjául az 1868. évi XXX. t. sz. 12-ik szakaszát, hanem fogadja el azon egyedül igazolt, a két ország államjogi viszonyának és Horvátország adóképességének megfelelő elvet, melyet az eddigi regnicolaris küldöttségek is kétszer gyakorlatilag végrehajtottak , hogy t. i. a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok közjövedelmének felosztásában mindenekelőtt belső autonómiájuk szükségleteinek fedezése vétessék tekintetbe, a fölösleg pedig jövőre is a közös kiadások fedezésére fordittassék.« A mennyiben ezen indítvány az 1868. évi XXX. t. sz. 12. §-ban foglalt kulcsnak, illetőleg a kulcscsal együtt a 11. §-ban kifejezett elvnek egyszerű mellőzését kívánná : a magyar orsz. bizottságnak lehetetlen ez inditványnyal, s még kevésbé lehetséges az indítványt támogató érveléssel egyetérteni. Az 1868 : XXX. t. czikk a Magyarország és a társországok közti pénzügyi egyezmény élére azt a Horvát-Szlavonországok által is jogosnak elismert alapelvet állította, hogy a társországok adóképességük arányában volnának kötelesek a közös költségekhez járulni. Felállította pedig ez elvet annak daczára, hogy egyelőre nem volt szándékában azt tényleg érvényesíteni, sőt tekintettel a fenforgó viszonyokra, azonnal egy más kivételes elvet fogadott el a társországokkal való pénzügyi viszonynak ideiglenes alapjául. De mindamellett is fölállítandónak vélte amaz alapelvet azért, mert egy elvárhatlan állami közösség keretében időnként változó, de folyton megújítandó pénzügyi viszonynak végső jogos alapját nem vélte egyebütt feltalálhatónak, mint az állami közösség minden tagjának azon kötelezettségében, hogy mindegyik adóképessége arányában tartozzék a közös terheket viselni. Ezen elvnek megvalósítása képezi a társországok és anyaország közti pénzügyi viszony természetes fejlődésének czélját, de ezen elv képezi a viszonyoknak odafejlődéséig is, az ideiglenesen alkalmazandó kivételes elveknek egyik szabályozó elemét, melynek a pénzügyi egyezmény időnkénti megújításánál nem szabad szem elől tévesztetnie. Teljesen az itt kifejtett állásponton áll az 1868. XXX. tvezikknek épen a horvát üzenet által idézett 13. §-a is — midőn az imént említett 11. és 12.§§-al közvetlen kapcsolatban — kimondja, hogy: »Miután azonban Horvát- és Szlavonországok összes tiszta jövedelmei azon összeget, mely a fennebbi szakaszban érintett adóképességi kulcs szerint a közös ügyek költségeiből reájuk esnék, ez idő szerint csak úgy fedezhetnék, ha a beligazgatásukra szükséges összegek nagyobb részét is átadnák. Magyarország, tekintettel azon testvéri viszony megújítására, amely köztes Horvát- és Szlavonországok között századok óta fennállott, készséggel beleegyezik, hogy Horvát- és Szlavonországok jövedelmeiből mindenekelőtt bizonyos összeg, mely ez országok beligazgatási költségeire időnkint egyezményileg megállapittatik, vonassák le s a beligazgatási szükséglet fedezése után fenmaradt összeg fordittassék a közös ügyek által igényelt költségekre.« A két elv szoros összefüggésben van egymással és bizonyos fokig kiegészíti egymást. Egyrészről áll Horvát-Szlavonországoknak önmaguk által elismert kötelezettsége a közös költségekhez adóképességük arányában való hozzájárulásra; másrészről áll Magyarországnak törvényesen kifejezett készsége arra, hogy addig is, míg Horvát-Szlavonországok oly helyzetbe jönnek, hogy e kötelezettségüknek beligazgatásuk megbénítása nélkül eleget tehetnének, beleegyezik a beligazgatási költségekre időnként egyezményileg megállapítandó összegnek Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből való előleges levonásába. Elejteni az előbbi alapelvet, és a mellett fentartani és kizárólagos hatálylyal ruházni fel az utóbbi ideiglenes kisegítő elvet, annyit tenne, mint nemcsak az időnként változó pénzügyi egyezményeknek, de magának a Magyarország és a társországok közt fennálló törvény és politikai viszonynak egyik alapkövét megingatni; annyit tenne, mint kivenni a pénzügyi viszonyból egy lényeges szabályozó elemet, és utat nyitni arra, hogy a beligazgatási költségek előleges fedezésének ideiglenesen elfogadott elve feltétlen szabálylyá válva és minden mérséklő ellensúlytól megszabadulva, végre a méltányosság határain esetleg túl is terjeszthesse egyoldalú követeléseit. A magyar orsz. bizottság ugyanis a t. horvátszlavon orsz. bizottságétól lényegesen eltérő nézetben van arra nézve, mintha Horvát-Szlavonországok közjövedelmeinek olyatén felosztása, mely szerint e közjövedelmeknek csak az autonóm szükséglet levonása után mutatkozó maradványa volna a közös költségek fedezésére fordítandó, képezné az egyedül helyes, egyedül lehetséges elvet, olyannyira, hogy »Magyarország és Horvát-Szlavónországok közt a pénzügyi viszony szabályozásában sem most, sem máskor nem érvényesülhet más elv. Ellenkezőleg, úgy kell vélekednünk, hogy ez elv ily feltétlen érvénynyel felruházva, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy állandó állami közösségben élő felek közt helyes és életrevaló pénzügyi viszonynak alapját képezze. A pénzügyi viszonynak teljesen oly alapra fektetése, hogy az egyik fél jövedelmeiből saját u. n. autonóm szükségleteinek fedezésére felhatalmaztatván, csakis jövedelmei netáni feleslegét áldozná a közös czélokra; míg a másik fél tekintet nélkül saját belszükségleteire, kényszerítve volna a közös terhek egész tömegét feltétlenül viselni közvetlen hatásában, de kivált logikai fejlődésében nem vezethetne egyéb eredményre, mint az utóbbi fél egyoldalú terheltetésének folytonos növekedésére és végre is erejének teljes kimerülésére. A horvát o. b. üzenetének hivatkozása a monarchia két állama közti viszonyokra, nem mellette, hanem kiáltóan ellene bizonyít a horvát o. b. által most és mindenkorra feltétlen érvényűnek vitatott elvnek. A magyar o. b. nem tartja czélszerűnek a két viszony közti összehasonlításokba mélyebben belebocsátkozni. A monarchia kétfélé közti paritásos államjogi kapcsolat egy részről, és Horvát-Szlavónországnak Magyarország irányábani közjogi állása másrészről oly különböző természetű viszonyok, hogy az egyiknek köréből levont következtetések alkalmazása a másikra,könnyen egyik vagy másik viszonynak teljes félreismerésére vezethetne. De ami a két pénzügyi viszonyt illeti, ezek már nem csak különbözőséget, de valósággal ellentétességet tüntetnek fel egymással szemben. Amit a horvát-szlavon o. b. üzenete a monarchia közös ügyeinek költségeire nézve mond, hogy t. i. »Magyarország nem kényszeríthető oly járulékösszegre, mely minden közjövedelmét kimerítené és tulajdon állami szükségleteinek fedezését lehetetlenné tenné«, az épen nem jellemzi a valóságos pénzügyi viszonyt, mely abban áll, hogy Magyarország feltétlenül köteles az illetékes alkotmányos testületek által megállapított közös költségekből adóképességének kulcsa szerint reá eső összegek fedezéséről gondoskodni, tekintet nélkül arra, hogy minő forrásokból veszi az erre szükséges eszközöket, s tehát tekintet nélkül arra is, váljon a közös szükségletek rendkívüli súlya miatt nem kénytelen-e egyéb fontos állami érdekeinek fejlesztését és leglényegesebb belszükségleteinek kielégítését a legszűkebb korlátok közé szorítani. Ezzel ellentétben Horvát-Szlavónországoknak Magyarországhoz való pénzügyi viszonya az volt, hogy a közös költségekhez adóképességük arányában való hozzájárulásuk kötelezettségének elvi fentartása mellett közjövedelmeiknek egy meghatározott részét autonóm kiadásaikra fordíthatták, tekintet nélkül arra, hogy minő szükségletet képviselnek a közös kiadások és minő területeket rónak a magyar korona területének egyéb részeire. Amely viszony pedig annál súlyosabb Magyarországra nézve, mert eme közös költségek egy része, t. i. az egész monarchia had- és külügyi költségeinek magyar quótája Horvát-Szlavonországok teljes adóképességének arányában emelkedik, amennyiben e hányadnak a monarchia másik államával szemben való meghatározásánál a magyar állam adóképessége Horvát-Szlavonországok nyers adójövedelmének teljes beszámításával állapíttatik meg, és úgy, mintha azon országok az adóképességükneknek megfelelő terhet teljesen viselnék, holott valóságban a had- és külügyi költségeknek Horvát- Szlavonországokra eső, illetőleg ezeknek nyers adójövedelme arányában emelkedő része is legnagyobb részben Magyarországra háríttatik át. Már fent kiemeltük, hogy az itt vázolt viszony oly korlátlanságban, amint azt a t. horvát-szlavén o. b. kívánja, nem volna pénzügyi egyezmény alapjául elfogadható, amint hogy az 1868-as törvényhozásban sem volt korlátlanul elfogadva. Szükséges és mellőzkdjen ráő»-vel.lő «1.M.- 1-tj. —1«l- 1- -on - « " Horvát-Szlavonországoknak fentartott kötelezettsége a közös költségekhez adóképességük arányában való hozzájárulásra; másrészről Magyarország azon joga hogy a pénzügyi egyezmények megújítása alkalmával a fennálló viszonyok és a horvát autonóm kiadások megbírálása alapján adja beleegyezését azon kulcs megállapításába, mely szerint Horvát-Szlavónországok közjövedelmei egyelőre az autonóm és közös szükségletek közt megosztandók lesznek. Ugyanezen elvi alapokon megmaradt a 1873-as törvényhozás is. S azt hisszük, hogy a horvát-szlavon orsz. bizottság tévesen jellemzi az akkor magyar orsz. bizottság működését, midőn azt mondja, hogy ama magyar orsz. bizottság »határozott lépést tett előre az első küldöttség által megkezdett után, midőn az eredeti pénzügyi kiegyezés revíziójába beleegyezett, s vezérelvül azt fogadta el, hogy elsősorban az autonom szükségletek, s csupán másodikban fedezendők a közös kiadások.« Amaz 1873-iki orsz. bizottság nem fogadott el — abban az értelemben mint a 1. horvát-szlavon bizottság véli — semmi új vezérelvet, midőn az eddigi átalány összeg helyettegy százalékos résznek az autonóm budget javára való levonásába beleegyezett. Ellenkezőleg, az akkori horvát-szlavon orsz. bizottság üzenetére adott válaszában a legszigorúbban fentartotta azon, a horvát-szlavon orsz. bizottság által most megtámadott elvet, hogy Horvát-Szlavonországok adóképességük arányában volnának kötelesek a közös költségekhez járulni, sőt fentartotta az elvnek gyakorlati kifejezést adó kulcsot is, mely a hozzájárulási aránymegállapítását »az összes egyenes és közvetett állami adókból befolyt állami bevételekre, és így az egyedül helyes és igazságos alapra« fektette. Ugyanazon országos bizottság az akkori állapotok és adatok alapján meg is tette az új számítást Horvátország hozzájárulásának jogszerű arányára nézve , s annak törvényjavaslatába való felvételét — a bizottsági munkálatok tanúsága szerint — csak azért mellőzte, mert az új arány az 1868-ban megállapított arányszámtól csak néhány századrész százalékkal különbözött, s az orsz. bizottság a nézetben volt, hogy miután »a hozzájárulási kulcs az alkalmazásban gyakorlati eredménynyel ez idő szerint alig bír«, a hozzájárulási arány kiigazításaa legközelebbi — t. i. jelenlegi— egyezség megkötésének idejére halasztható. A jelen magyar orsz. bizottság teljesen osztozik elődeinek felforgatásában, és nem véli a pénzügyi viszonyaink eddigi törvényeinkben lefektetett alapelvét elejthetőnek. Nem fogadhatja el tehát e tekintetben a 1. horvát-szlavén orsz. bizottság javaslatát, hanem azt hiszi, hogy kötelessége az 1868: XXX. t. sz. határozott utasításához képest, Horvát-Szlavonországok a közös költségekhez való hozzájárulási arányának uj megállapítását kívánni, még pedig ugyanazon alapokon, melyeket ama törvény, s az eddigi gyakorlat kijelölt, t. i. a monarchia két állama adóképességének meghatározására a legújabb kiegyezés alkalmával használt hivatalos adatok alapján. (Folytatása következik.) KÜLÖNFÉLÉK. — A hetedik magyar jogászgyülés okt. 19—22 napjain tartatik meg Budapesten az akadémia palotájában. A szakosztályokon Dell’Adami Rezső (köteles rész), Dr. Weinmann Fülöp (követelések beszámítása), Dr. Schnierer Gyula (az elsőségi kötvény birtokosai jogainak megvédése), Dr. Herrich Károly (actio Pauliana), Dr. Dárday Sándor (amerikai párbaj), Dr. Emmer Kornél (bűnügyekben ténykérdésekben fellebbvitel), Dr. Garay Dezső (kinevezések s előléptetések szabályozása), Rupp Zsigmond (járásbltóságok hatásköre birtokbíráskodásban) mint előadók fognak szerepelni. A részletes programmot dr. Siegmund Vilmos titkárnál lehet megkapni. — A népoktatási kör választmánya ma délután az akadémiában népes gyűlést tartott, melyen sok notabilitás vett részt. A tanítás a fegyházon s dologházon kívül, mint múlt évben, 4 intézetben fog jövő hóban megkezdetni, a részletes Programm legközelebb falragaszokban adatik ki. Az egész költség 1250 frt. lesz. A pénztár ügyeinek rendezésére Gyulay Béla, Abafy Lajos és Rakovszky Aladár tagokból álló bizottság küldetett ki. Weisz B. F. indítványára a tanítók felhivatták, hogy a felnőtteket iskoláikban az iskolai takarékpénztárak ügyére buzdítsák s átalában a takarékosság eszméjét igyekezzenek terjeszteni. Budán a magyar nyelv tanítására külön tanfolyamot nyitnak. A nyilvános népszerű előadások rendezésére Irányi Dániel, György Aladár s Rakovszky István tagokból álló bizottság küldetett ki. Ezen előadások az iparoskörben fognak tartatni. — Egy Délamerikában elhunyt hazánkfia, Valparaisoból (Chili) augusztus 25-éről keltezve (bizony elég rég van uttán!) Argauer Károly aláírással vettük a következő sorokat: Honfiúi kötelességemnek tartom hirlapilag tudatni, mivel az illető születés helyét nem tudom, a következő esetet. Horváth Sándor hajós 1872-ben jött Fiuméból Newyorkba s azután 1874-ben Londonból Valparaisoba. Ezen a jelen év márczius havában Chili hadat üzent Perus Bolíviának s Horváth Sándor ez alkalommal egy fahajón szolgált, mint sütő. Ezen hajót május 21-én két erős peruai pánczélos hajó támadta meg, egy kartács a gépészeket s fűtőket agyonütötte, a másik az egész hajót elsülyesztette. Horváth tehát most a tenger mélyében fekszik. Kérem ezt nyilvánosságra hozni, hogy az elhunytnak rokonai értesülhessenek felőle. Honfiúi tisztelettel stb. — A Kossuth nevével összefüggő irodalmi vállalatra nézve jelenthetjük meg, hogy nagy hazánkfia nem összes nyilvános szerepléséről szóló emlékiratait engedte át az Athenaeumnak, hanem csupán annak egy időszakát magában foglaló részét. A mű körülbelül 100 évre fog terjedni s előfizetési ára 12 frt lesz. Emlitésreméltó még, hogy Kossuth a kiadótársulattal közjegyző előtt kívánt szerződni s Vérey igazgató, Urváry ig. tanácsos és Sigray Pál ügyvéd épen ez okból utaztak Baracconóba. — A Krisztina főhgnő kezének megkérésére megbízott spanyolországi rendkívüli követ, Baylen herczeg Madridban pár nappal ezelőtt kapta meg utasításait. Nyolcz-tíz nap alatt Párison át Bécsbe érkezik. Mihelyt megkérte uralkodója számára a főherczegnő kezét, visszatér Párisba s jelentést tesz küldetésének eredményéről. A herczegnő udvartartásával együtt a nov. hó 27. vagy 29-én tartandó esküvőt egy héttel megelőzőleg fog h útra kelni. Az egybekelési szertartások, a mennyire az udvari etiquette megengedi, a lehető legegyszerűbbek lesznek. — Uj magyar találmány. Mezőgazdasági s egészségügyi tekintetben is fontos találmányra adott szabadalmat a földmű, ipar és kereskedelemügyi minisztérium. Uj alkotású vizi erőmű ez, feltalálója Tóth Vincze hazánkfia. A gőzerő költséges volta már régóta foglalkoztatja a mechanikusokat s az örök mozdonyról sokan ábrándoznak. A feltaláló azonban nagyon gyakorlatias szempontból fogta fel a dolgot s merőben a közönséges folyó vizek rendelkezésre álló erejét vette alapul s ez erőt igen czélszerű vizi kerék segélyével a lehető mértékben ki^dozÉ'afe.11?vsza£ertoÉ ”ál£afrmég&j?£?fe ^p9gkat " a »Gyorsfutár« szerint, konstatálta, hogy, ez új erőmű utczák, valamint földek öntözésére is kiválóan alkalmas, s így egyszerű konstrukcziója mellett hivatva van az olyannyira kívánatos földöntözés megvalósíthatására. " A városligeti gyógyfürdő építésére a belügyminiszter végre mégis megadta az engedélyt, azonban oly kikötéssel, hogy a ligeti tó fölfrissítésére szolgáló csatorna az orsz. közegészségi tanács véleményéhez képest ne 20 ezer köbláb, hanem négyszerannyi, vagyis 2800 méter vízvezetéki víz bevezetésére legyen képesítve. A leiratban, mely ma érkezett a polgármesteri hivatalhoz, a miniszter újólag szivére köti a fővárosnak, hogy mielőtt hozzáfogna az építéshez, vegye fontolóra, nem lenne-e czélszerűbb és okosabb rögtön a végleges fürdő építéséhez kezdeni s az ideiglenesre szánt 40,000 frtot abba fektetni. — Forgalom: A lefolyt September hóban a lánczhidon 608.200 személy kelt át és 63.666 kocsi, és pedig kétfogatu: 24.428, egy fogatú 6771, társaskocsi 2623, teherkocsi 9786, egyéb 58, — melyek után bevézetett 28.338 frt 21 kr. — A Margithidon átkelt 133.000 egyén és 30.352 kocsi, és pedig kétfogatú 8729, egy fogatú 8072, teherkocsi 13.521, egyéb 30, az ezek utáni bevétel a múlt hóról kitesz 13.846 frt 25 krt. — A csavargőzös forgalmat használta térfi jegygyel: II. osztályú jegygyel 19.944, I. osztályúval 3441 egyén ; közönséges jegygyei I. oszt. 54.219 személy, II. osztályúval 254.227 egyén. — A magyar földtani társulat Reitz Frigyes elnöklete alatt ma ülést tartott, melynek tárgyát három értekezés képezte. A »bolczai aranytartalmú ércztetések« czimü értekezést Inkei Béla olvasta fel. Inkei iparkodik kimutatni, hogy Bolczán a quarzos közét nem Illad korbeli quarz trachit, hanem quarz porphir. Érveit részint a kőzet belső minőségére, részint a geológiai fejtegetésekre alapítja. Schmidt Sándor az »Aninit Polomáról« értekezett. Schmidt ezen igen érdekes ásványt kristálytanilag újból megvizsgálta s ezen vizsgálatnak eredményeit a társulatnak bemutatta. Végül Schafarzik Ferencz »Járványok ásványokban és kőzetekben« czimü dolgozatát olvasta fel. Bemutat egyúttal néhány vékony csiszolatot dr. Pantocsek gyűjteményéből és ezeket ismerteti. Nevezetes, hogy néhányban mozgó libella van, melyek mozgását dr. Pantocsek szerint a hely idézi elő. Egy-két esetben kis fekete hal alakú test is észleltetett, mely szintén folytonos mozgásban van s melyet dr. Pantocsek, dr. Szabó tiszteletére Szabó liberáknak nevezett el. Ezzel az ülés véget ért. — Táviróforgalom a budapesti m. kir. központi távírdánál 1879. évi szept. havában. Feladatott 40.649 darab és pedig: 751 állami, 3068 távirószolgálati, 635 közérdekű, 1080 ujsági, 1376 tőzsdei, 15 780 kereskedelmi s üzleti, 17.959 különügyekben. Érkezett: 37.759 db és pedig: 519 állami, 1006 távirószolgálati, 487 közérdekű, 1153 ujsági, 1475 tőzsdei, 15.368 kereskedelmi s üzleti, 17.751 különféle ügyekben. Az érkezett táviratokból helyben kézbesittetett 37.459 db, küldönczczel 8 db, postával 21 db, kézbesithetlen 271 darab. At táviratoztatott 96.642 db. Az egész forgalom 175.050 db. A feladott táviratok után befolyt 27.425 frt 41 kr, melyből 15.291 frt 67 kr a belföldi forgalomra esik. — A múzeum forgalma szeptember hóban. A nemzeti múzeumot szeptember hóban 41.163 személy látogatta, és pedig a könyvtárban 1691 személy 29 kéziratot és 3743 nyomtatványt használt. A képtárt 13.376, az állat és néprajztárt 14.212, az ásvány-és néprajztárt 11.884 személy látogatta. A régiségtár rendezés végett zárva volt.