A Hon, 1881. július (19. évfolyam, 179-209. szám)
1881-07-01 / 179. szám
179. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Budapest, 1881. Péntek, julius 1. Szerkesztési iroda.« Barátok tere, Athenaeum-építlet A lap a zenemi részét illető minden kalembii szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK ■cintngy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátok- tere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kiadó-hivatal Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra....................................................Sírt 8 hónapra .......................... « » ( hónapra Az esti kiadás postai különküldéséért felüli fizetés negyedévenként ....... is Az előfizetés ió év folytán minden hónapban mega kezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Előfizetési felhívás A HÓST XIX évi folyamára. Előfizetési Árak : Egy hónapra . . . • 2 frt Évnegyedre .... 6 » Fél évre . . . . 12 » Az esti kiadás postai különküldéséért felülfizetés év negyedenkint 1 forint. Az előfizetés postai utalványnyal Budapestre A HON kiadóhivatalába (barátok tere Athenaeum-épület) küldendő A HON kiadóhivatala. Budapest, június 30. Roma locuta est! Debreczen szólt! Úgy szólt, mint a magyar Alföld fővárosának, a magyarság törzsfészkének, a kálvinista Rómának régi híréhez illett. »Tandem aliquando .... Catilinam . . . . . . « pestem patriae..........molientem........... eiecimus . . . .. Ezzel az elégtétellel tartozott nekünk a sors, tartozott a magyar nemzet. A régi hívek »Tisza Kálmán«, »Kiss Lajos« nevet ismét diadalkiáltással hangoztatva végig Debreczen térein, s a visszhang millió és millió igaz hazafinak sebesebb szivdobbanása lett! Minő lidércznyomástól szabadította föl e nemzet kinzott kedélyét a debreczeni polgárok végre valahára feltámadott erélye! Minő lelkesítő buzdítással kezdi meg ez a diadalmas tett a jövő országgyűlés prognosticonját ’• Nagyvárad, Kassa, Szeged, Szarvas'^'Szatmár, Csongrád, Veszprém, a tiszta magyarság központjai után a magyar művelődés régi erőssége, a nemzeti erkölcs bevehetlen vára, Debreczen is kaput tár az oly méltatlanul rágalmazott, de önfeláldozásában oly fenséges hazafi erény előtt. Üdv neked magyar Helikon városa! Légy fennen dicsőítve józan eszű magyar nép. Ezt hittük, ezt vártuk, ezt reméltük tőled ! így kellett ennek lenni; be kellett ennek következni, és mégsem tudunk betelni a gondolattal, hogy ez megtörtént. És ami e diadalnak felteszi a koszorúját, most már elmondhatjuk: mi az? Az, hogy ezt a magas lelkű hazafias elhatározást Debreczen városa keresztül vitte úgy, hogy senkitől kérve, buzdítva, unszolva nem volt rá; tette néma meggyőződésének diktálása után; tette önérzetre ébredt férfias nyugalommal. Áldja meg a magyarok Istene érte. — Hausner beszámoló beszédéből, melyet tegnap mondott Sambor választói előtt, a következő markáns helyeket emeljük ki : Sajnálom — úgymond Hausner — hogy a pártcsoportositás átalakítására és egy szabadelvű középpárt alakítására vonatkozólag más nézeten vagyok, mint elvtársam és barátom, dr. Woski. — Abban egyetértek vele, hogy a baloldallal való harczban csak a szigorú igazságérzet vezessen s ezáltal a kisebbség fölötti erkölcsi túlsúlyt nyilvánítsuk. El kell kerülnünk ama szemrehányást, hogy nem vagyunk jobbak, mint elleneink. De nem értem, a baloldal melyik frakciójánnak szánta tulajdonképen dr. Woski a szabadelvű középpárt alakításának miszszióját. Csak nem Scharschmid, "Wolfrum és Alter képviselőknek, akik a nemzetiség egyenjogosításával szemben ellenséges állást foglalnak el. — Különben teljesen egyetértek Woski nézeteivel, minthogy mindketten egy és ugyan ama, minden lengyelre nézve drága czélra törekszünk. Becsületbeli kötelességnek tekintem ezt itt nyíltan kijelenteni az inszinuácziókkal szemben, melyekkel Wolskit az utolsó napokban folyvást elhalmozták. Szónok bevallja, hogy ő és tíz nézettársa a Lienbacher-féle indítványt a szavazásnál a képviselőházban könnyen megbuktathatták volna, de ez a maroknyi nép attól tartott, hogy a visszautasító magatartás által a »jogi« pártot felizgatja. Ami a német nyelvet illeti, annak Lajthán innen eddig érdeme szerint bizonyos kiváltságos jogok adattak meg. De méltánytalanság volna e nyelv előjogainak bővítésébe és annak államnyelvvé való emelésébe beleegyezni. Figyelemre méltó Hausner következő nyilatkozata, mely lengyel körökben némi lehangoltságot okozott: »Az egyes lengyel képviselőknek a parlamentben csak csekély tér van nyújtva működésére, néha ugyan meglepheti és visszautasíthatja az ellenséget merész roham által, de a csata eldöntését képtelen előidézni. A lengyeleknek sajnos, mindig az volt a szerencsétlensége, hogy sose bírtak jelentékeny államférfiat az egyetlen Kaimach kivételével, aki azonban külföldi, t. i. olasz volt. A lengyel klub vezérei nem tudták a pozícziót a parlamentben kizsákmányolni. Az »utile dulci« latin mondás helyett az új lengyel bölcseség ezt tanította: »inutile amaro.« — Most Jánost, a »Freiheit« szerkesztőjét, mint jelentettük, tegnap elítélték másfél évi kényszermunkára. Coleridge az ítélet indokolásában megjegyezte: Vádlottat két vétség terheli: először egy rágalmazó gúnyirat közzététele uralkodók ellen, akik Anglia uralkodónőjével barátságos viszonyban állanak és melynek következése a barátságos viszonyok megzavarása lehetett volna; a büntetés a vétségre fogság pénzbírsággal vagy a nélkül, a törvényszék belátása szerint. Másodszor Most vétkes a gyilkosságra való szánt szándékos izgatásban; erre a parlament kényszermunkát vagy fegyházat tűzött ki büntetésül. Bizonyos brit birtokokon még nem rég a halálbüntetés mondatott ki. Mindenesetre súlyos vétség, a mellett gyáva is, ha valaki egy nagy szabad nép védpajzsa alatt másokat oly veszélyekre izgat fel, melyeket maga elkerül. Most gyönyörrel irta le egy király testi kínait azzal az óhajjal, hogy egy más király szintén kínokat és halált szenvedjen. Most gyalázó iratával kétségkívül másokat el akart csábítani a gyilkosságra. Ha a Jury nem fogadott volna el enyhítő körülményeket, Coleridge »penal servitute«-ra ítéli, de ő nem akarja őt szolgaságra degradálni és tekintettel a már kiállott hosszabb vizsgálati fogságra, másfél évi »hard labour«-ra ítéli. A bolgár fejedelemmel a »Standard« levelezőjének hosszabb beszélgetése volt. A fejedelem kijelentette, hogy a diktátorságot azért választotta, hogy Bulgáriának a jövőben biztosítsa a szabadságot és az alkotmányos jogokat. A fejedelem az egész bolgár kormányt a legfőbb hivatalnoktól kezdve az utolsó csendőrig korrupcióval vádolja. Ily adminisztráczióval semmit se lehet kezdeni. Minden, általa két év óta ajánlott törvény alapja önző czélok. Ez az állapot nem tarthatott többé az országban. A fejedelem le akart mondani, de a czár, Vilmos császár és Ferencz József uralkodó, akikhez fordult, azt válaszolták, cselekedjék belátása szerint, csak ne hagyja el Bulgáriát. A czár azt tanácsolta neki, szüntesse meg az alkotmányt, hogy az országot megszabadítsa azoktól, akik azt az alkotmány köpenyege alatt kizsákmányolni törekesznek. Sándor fejedelem, aki a bolgár népet időközben jónak és szorgalmasnak ismerte meg és látta, hogy az ország rendkívül termékeny és nagy jövő elé néz, elhatározta, hogy marad; tudja, hogy manapság egy fejedelem sem uralkodhatik egyedül, ezért munkáját meg akarja a néppel osztani. A tervezett szeptennátus alatt is egybe fogja hívni a nemzetgyűlést a költségvetés megvitatására és különösen a közigazgatás ellenőrzésére. A bolgárok tanulják meg, mit lehet, becsületes közigazgatással tenni. Ha ezért öt, három vagy egy év alatt el lehet érni, annál jobb. — Albert Grévy kormányzó hosszabb sürgönyt küldött Ferry franczia miniszterelnöknek, melyben a dél-iráni véres jelenetekért a felelősséget határozottan visszautasítja. A belügyminisztert, aki alatt egyenesen áll, úgyszintén Farre hadügyminisztert, aki alatt állanak a franczia gyarmat katonai ügyei, egyenesen azzal vádolja, hogy intéseire és tanácsaira nem hallgatott és egyúttal akcióját paralizálta, úgy, hogy nem volt képes a szükséges rendszabályokhoz nyúlni, hogy a felkelést az oráni tartomány déli részében csírájában elfojtsa. Ez neki annál kevésbé volt lehetséges, minthogy az algíri katonai hatóságok, melyeket Farre hadügyminiszter egyenesen befolyásol, vele szemben egyátalán nem nyilvánítottak különös jóakaratot. A kormány sürgönye tömérdek részletet hoz fel bizonyítékul. Maga az okmány a tegnapi minisztertanácsban még nem jött szóba, minthogy Ferry miniszterelnök apósa halála következtében nem vett benne részt. A csehek kihágásai Prágában folyvást nagyobb mérveket öltenek. A kuchelbachi kihágásról a bécsi lapok tömérdek részletet hoznak, melyek bizonyítják, hogy a német tanulók a cseheket legkevésbbé se provokálták. A csehek kövekkel dobálták a németeket, kik székekkel védték magukat; két cseh tanuló lőtt is. Számosan megsebesültek vagy az éjét elrejtve töltötték a közeli erdőben. Akik a városba visszatértek, azokat a cseh csőcselék a podskali hídnál kövekkel dobálta meg. Tegnap délelőtt pedig késsel szúrtak meg egy sétáló tanulót; tegnap d. u. egy bécsi lap levelezője s egy prágai lap tudósítója Bohdanecsky smidsowi kerületi főnökhöz mentek és Hruby kerületi biztoshoz hivatalosan konstatálandók, hogy a német tanulók legkevésbé se provokálták a cseheket. Hrubyt ágyban találták, mert a tegnapelőtti kihágás alatt jobb lábán egy kő megsértette. Mindkét tisztviselő kijelentette, hogy a német tanulók mindvégig igen tapintatosan viselték magukat s még akkor se gyakoroltak ellentállást, midőn üvegdarabokkal, palaczkokkal stb. dobálták őket. A hírlapírók továbbá közölték a kerületi főnökkel, hogy igen sok személy már szóval és írásban megütközését fejezte ki a fölött, miért nem járt el a csendőrség erélyesen a kihágók ellen. Megfoghatatlannak tűnik fel, hogy Kuchelbadhban egyetlen egy kihágót se fogtak el Bohdanesky azt válaszolta, hogy két főkolompost följelentettek az államügyészségnek. A csendőrségnek meg volt hagyva, hogy csak akkor nyúljon fegyverhez, ha megtámadják, ami nem történt. A helyszínen csak 18 csendőr volt, t. i. 12 Prágából, 4 Smichowból és 2 Königssalban. A vendéglőket, ahol az »Ausztria« ünnepi vendégei szállva vannak, erősen őrizte a rendőrség, épugy a német kaszinót, a német olvasókört és az indóházakat, minthogy az ünnepi vendégek még tegnap elutaztak. Mach prokurátor tegnap délben Grüner helytartósági alelnökhez ment s kérte őt a tanárok nevében, hogy a német tanulók megvédéséről kellőleg gondoskodjék. Grüner azt válaszolta, hogy a főparancsnoksághoz fordult katonai támogatásért. A német olvasókör egy küldöttsége is járt Grünernél, melyet ez biztosított, hogy minden megtétetik a német tanulók védelmére és a rend helyreállítására. A nagymértékű botránynak Kuchelbachban nem a biztossági intézkedések hiánya, hanem a biztos helytelen eljárása volt oka, aki ellen a hivatalos eljárás már megindíttatott. Ma bezárták az egyetemet. A rektorátus egy hirdetménye azt mondja, hogy mára minden előadást megszüntettek. Minden cseh lapot, melyek a véres kihágásra vonatkozó minden tényt elferdítettek, elkoboztak. A cseh tanárok és magántanárok felszólították a cseh akadémiai olvasókört, hogy kerüljön további zajos jeleneteket; e mellett a felhívás úgy adja elő a tényállást, mintha a cseh kihágások elhárítható természetűek lettek volna. A városi képviselet még nem tett csillapító lépéseket.• A konstantinápolyi államperben, mint táviratilag már jelentettük, tegnap mondták ki az ítéletet és pedig 9 vádlottat — köztük Midbát pasát is — halálra, kettőt pedig 10 évi kényszermunkára ítéltek. — A tárgyalás folyamáról a »N. fr. Pr.«-nek Londonból a következő uj részleteket sürgönyzik: Mid hát pasával a törvényszék a tárgyalás alatt különös kitüntetéssel bánt. A terembe nem jött a többi vádlottal egyszerre és azt kihallgattatása után azonnal elhagyta. Haja és szakálla csaknem galambősz, de jó színben van s nagy nyugodtsággal beszélt, előre tett jegyzetek után. A tegnapelőtti tárgyalás 8 óráig tartott. Kihallgattak még néhány tanút, akik azonban semmi lényeges vallomást nem tettek. Ibrahim Edhem efendi azt vallotta, hogy a szultánnal a miniszterek parancsára nagyon keményen bántak. Erre a védők beszéltek. A négy ügyvéd oly gyengén vitte kliensei ügyét, hogy Mahmud Damad kijelentette, hogy maga akarja magát védelmezni, amit ügyes módon meg is tett. Erre Midbát pasát hivatták. Suru si efendi elnök kijelentette, hogy az elnöki széket átengedi az alelnöknek, mire Christoforides elnökölt. Midhát egy óránál tovább védekezett a gyilkosságban való részvétel vádja ellen. Utalt a törvényes eljárás néhány durva megsértésére és követelte, hogy mind a tanukat, mind a vallomást tett vádlottakat kérdenék ki összevissza, mint ezt a törvénykönyv megengedi, de a törvényszék megtagadta e kérést. Midhát még egyszer a törvényre hivatkozott, tiltakozott annak flagráns megsértése ellen ez esetben és lemondott további védelméről, ha az nem történhetik meg teljesen és a törvényhez képest. Elnök eszerint befejezettnek jelentette ki a bizonyítási eljárást és a bírák visszavonultak tanácskozni. Az ülés újra fölvétetvén, Midhát kivételével valamennyi vádlottat, egyiket a másik után bevezettek a tárgyalási terembe és Surusi efendi elnök felolvastatta az ítéletet, ezután a védőknek engedte át a szót, akik kijelentették, hogy most már nincs más hátra, mint a semmitőszékhez, esetleg a szultán kegyelméhez folyamodni. A törvényszék erre újra visszavonult. Visszatérte után elnökelolvasta a büntető törvény 45. és 170. czikkeit és kimondja a már jelentett ítéletet. Az elítélteknek egy heti határidő adatik a semmiségi panaszra. Az ítélet szenzácziót keltett a hallgatóság közt. Az elitéltek nyugodtan maradtak s egymásután csendőrök vezették el őket, mialatt a törvényszék újra visszavonult. Félóra múlva újra megjelent, ezúttal Christoforides elnöklete alatt. Midhát pasát bevezették és kihirdették neki az ítéletet. Midhát és védője szót emelnek és a gyilkosság bebizonyítását követelik. Elnök kijelenti, hogy a tények fölötti diszkusszió véglegesen be van fejezve, mire a törvényszék visszavonult. Újra megjelenvén, az elnök a halálbüntetést mondja ki Midhátra a fent idézett törvényczikkek alapján és szintén egy heti idő adatik neki a semmiségi panasz benyújtására. Elnök az ülést befejezettnek jelenti ki. Midhát pasa mozdulatlan marad, az őrök elvezetik. Az igazságügyminiszter jelen volt e zárülésen. — A választások befejezte után néhány nappal — amint a »B. C.« értesül — a kormány kebelében beható tanácskozások indulnak meg az egyes minisztériumok nyárideje munkaprogramja tárgyában s egyidejűleg előkészületek létetnek a jövő évi költségvetési előirányzat összeállítására. A Németországgal kötött legtöbb kedvezményt biztosító szerződésünk a német kormány részéről Berlinben tegnapelőtt ratfikáltatott s a jóváhagyott szerződések egyúttal ki is cseréltettek. A magyar törvényhozás tudvalevőleg csak egy törvényt szavazott meg, mely szerint a kormány felhatalmaztatott, hogy egy ily szerződést megköthessen. Maga a szerződés most már — miután jóváhagyása bekövetkezett — a hivatalos lap holnapi számában közzé fog tétetni. Midhát elitéltetése. A választási izgalmak zajában is megérdemelte a magyar közvélemény figyelmét az a hír, ami Konstantinápolyból jő, a szultángyilkosok peréről szól, s nem kevesebbet jelent, mint hogy azok közül, kik e gyilkosság miatt vád alá kerültek, a fiatal török párt egykori vezére, a volt nagyvezér, a török alkotmány megalkotója, Midhát pasa, is halálra ítéltetett. Midhát egyénisége valaha híres volt Európaszerte a különösen hazánkban Kárpátoktól Adriáig dicsőítették nevét. És most, a hajdani nagyság, a népszerűség, a nagy eszmék azon ünnepelt bajnoka, mint orvgyilkos merényletben részes gonosztevő kerül ítélet alá s várja a halált. Lehetetlen, hogy legyen ember, akire megrázó hatással ne legyen e hit. A múlt idők fanatizmusának a jelenbe átplántált vonásai nyilatkoznak benne. Hiszen olvastunk halálos ítéleteket ; olvastunk királygyilkos pereket másonnan is. Bazainet 1873-ban szintén életvesztésre ítélte volt a törvény, mert úgy találta, hogy elárulta a hazáját , s a szentpétervári vérengzők csak nemrég lakoltak bitójukon bűneikért ; de mindezekben kevés közös vonás van a Midhátéval. A trón közelében élt; hazájának, uralkodója után első embere volt soká, a legmagasb polctot foglalta el ; dicsőség és népszeretet környezte ; mikor az udvartól meg is kelle válnia, s bizonyos mértékű száműzetésre szánnia magát, akkor is a legelső rangú állások egyikében, szinte mint önálló hatalmú kormányzó élhetett föladatának ; nevében a szabad eszmék mythosza élt s hozzá volt kötve hazájában sok szép remény valósullaatása. És ezt az embert kormányzói tiszte pompájából, rangja fényéből kiragadják, törvény elé állítják és királygyilkosságban bűnösnek találva, halálra ítélik. E kép maga minden egyébnél hangosb elitélése nem Midhátnak, a bűnösnek, hanem Midhátnak, a politikusnak. Az ember, aki a stambuli titkos törvényszék előtt állt s egy nagyon sajátos lefolyású tárgyalás végén mint könyörtelenül elitélt szerepel a világ előtt, ez ember inkább lehet részvétünkre, szánalmunkra, mint ellenszenvünkre érdemes. Ezer tekintet látszik azt bizonyítni, hogy szíve nemes volt, szándéka jó, s minden subjektív szempont arra utal, hogy kétkedve fogadjuk azt a napfény világosnak mondott bizonyosságot, amelylyel Abdul Aziz megöletésében való bűnrészességéről beszélnek. De hát mentül inkább ártatlan ő, mentül inkább joga van mindazok rokonszenvére, akik az üldözött idealizmus s a bántalmazott és irányzatosan meghurczolt egyének szenvedései iránt a nemes részvét érzelmeire gerjednek, annál inkább kézzelfoghatóvá válik, mekkora nagy, mily óriási csalódásban ringatta magát s akarta ringatni a világot ez a politikus, mikor azt akarta elhitetni vele, hogy a nép, az ország, a faj, az udvar, a melyben szerepet játszott s a melyben jövőt remélt magának, megért már az alkotmányosság s a szabad eszmék azon európai tanai számára, melyekért ő keleti szive melegével rajongott. Az a tárgyalás Konstantinápolyban, az a vád, az az ítélet rettenetes cáfolat s irtózatosan tagadó válasz arra az optimizmusra,a miben az egykori nagyvezér ringatózott. Ha lenne alapja az ellene emelt vádnak, ha Abdul- Aziz gyilkosa lett volna az, aki Murádnak miniszterelnöke volt, vájjon tagadhatná-e valaki, hogy e viszony a legirtóztatóbb ókori történetek barbár ismétlődése — mereven kirí az időből, a melyben történik, s a világrészből, melyhez emléke fűződve lesz, s hogy legkevésbé illik ahhoz, hogy oly korszak emlékével legyen kapcsolatos, a melyben egy lenyűgzött nép fölszabadulási törekvéseit ünnepelték. S ha, amint valószínűnek tartjuk, nem több e gyilkosságban való részvéte puszta gyanúnál, amit reá fogtak, s következetesen érvényesítettek minden tiltakozó szava és védekező igyekvése daczára: hát akkor még kiáltóbb színben tűnik föl azon állapotok ázsiai volta, amelyek közt fejedelmi és bírói önkény így határozhat élet és halál felett, puszta ellenszenvek alapján. Mi igazság lappang a történtek mélyén, azt valószínűleg, soha nem fogják teljesen földeríteni. De épen az, hogy nem deríthetik föl, az bizonyítja minden vádaskodásnál ékesebben, mily viszonyok uralkodnak Konstantinápolyban, ahol egy demokrát alkotmány minden szabadságát akarták meghonosítani sokan. Mi lesz Midhát tragédiájának utolsó felvonása? Csakugyan a hóhér bárdja, vagy a zsineg alá kerülne-e az a fő, melyet hazája, sőt a földrész legeszebbjei közé tudtak számítni olyanok is, akiknek okuk van megbízni ítéletében ? Vagy európai beavatkozás — mely megtagadtatok tőle, midőn általa szabadságát óhajtotta megőrizni, megmenti neki — a hajdan oly nagyokra törőnek, a puszta, rongyos, czéltalan, értékevesztett életet? Avagy — még rosszabb eshetőség annál — a mindenható szultáni akarat, mely bírái ajkáról az elitélés szavát kisajtolta, vele szemben a nagylelkű kegyelem értelmére szánja rá magát, s miután semmivé tette, időt enged neki: hadd érezze is azt, hogy mivé lett? — A válasz, ami e három eshetőség valamelyikének teljesedése által bekövetkezhetik, nem változtathat immár e tragédia megrázó voltán és teljességén. Midhát kivégeztetése a török igazságszolgáltatás pártos voltát kegyetlenebb színben tüntetheti föl; életben maradása fokozhatja ez ember lelki szenvedéseit és itt-ott kelthet reményt, hogy még el fog jőni igazoltatásának ideje, egészben e per már meginditása, s még inkább az ítélet bekövetkezése által uj jele egy régi igazságnak, annak, mely a stambuli dolgok korhadt, tűrhetetlen, javításra szoruló s mégis javíthatatlan voltát hirdeti, mert ezen kívül kisebb-nagyobb csoportokban is, folyton jöttek még választók, mig Tompa Antal szélbali táborában hosszú időn át nem lehett mást látni, mint egy-egy zászlótartót hosszú zászlóval s még hosszabb orral, aztán asszonyt, lányt, fehér kendőt, piros kendőt, szóval mindent, de választót legkevesebbet, míg végre egy meglehetős kocsisor oda is vonult, de mi volt ez is a másik táborhoz,érve, annyival inkább, mert a kocsikon is sok szavazat nélküli polgártárs jött. A Tompa-párti ifjú nemzedék, s különösen az asszonyok gyakran kiabáltak az utón keresztül a másik pártra, mégpedig nem a legépületesebb kifejezésekkel. Nem is csoda, hogy maguk közt nem tudtak rendet tartani, mert úriember csak kettő volt köztük, a két letenyei ügyvéd. Egyébkép nagyobb mérvű rendzavarás nem történt. A választás színhelyén kívül azonban útközben Becsehelyen Dömötör Lajos letenyei sebész az átvonuló Apáthy-pártiakat insultálta s közölök egy köztiszteletben álló öreg urat még bántalmazni is merészelt. — Ezért feleljen majd a törvény előtt. Délután 5 órakor fejeztetett be a választás, melyen Apáthy 1201, Tompa 447 szavazatot kapott. Azt hisszük ezzel a letenyei kerületben vége vettetett minden szélbali izgatásnak, melyben mindenki csodálkozására most még Lenk Ödön a lendvai főbérnökség igazgatója is részt vett — előre adott szava ellenére, — tisztjei által. — Érdekes, hogy mikép korteskedtek Tompa emberei Apáthy ellen. — Elmondtak róla minden képzelhető valótlanságot, elmondták, hogy ő csinálta a védadót, s minden egyéb adót, hogy látták az adótörvényen az aláírását, s ijesztették a népet, hogy hát most majd három éven át még mennyi adót csinál; — de elmondták m, azt is, hogy mennyit kell majd fizetni egy újszüli figyermektől, méncsikótól, bikaborjútól stb. — íjj meg természetesen ígértek minden eddigi és azután adó elengedését. De amint látszik nem sokan hitték el, ígéreteikre különben jellemző a következő kis történet: A választás után három távolvidéki atyafi beállít a Letenyén tartózkodó Tompához, s elpanaszolván a nagyságos urnak, hogy mennyit fáradtak egész nap a nagy melegben, pár liter bort kértek, a nagyságos úr pedig elutasította őket azzal, hogy most már semmi köze sincsen a dologhoz. Kijövet aztán az egyik atyafi így monologizált a kapuban: »Hm, hm, hát csak eddig tartott az a sok szép ígéret, most már egy pohár bort sem kap az ember!« Pedig az előtt volt ígéret is, bor is bőviben. Azt hisszük, hogy Tompa az ő nagysága most már a sok ígéret helyett egy fogadást tesz, s azt meg is tartja, azt t. i., hogy többet nem fog bennünket megtisztelni becses látogatásával. (Egy választó.) Turóczmegye, jun. 28. (Ered. tud.) Választásaink — mint azt előre is jeleztük — a panszlávok óriási vereségével végződtek be. Justh György 571 szavazattöbbséget kapott Iitakovszky István a pánszlávok Mekkájában Mártonban s a legnépszerűbb szláv ügyvéd Mudrony ellenében 400 szavazattöbbséggel választatott meg. Sokat mondó tény az, hogy évtizedekre terjedő népámitás, annyi meg nem engedett eszköz használata s oly roppant erőfeszítések után a választó közönség egy negyedrészét nem képesek hatalmukba ejteni a pánszláv bujtogatók s hogy pártjuk növekedése helyett, a magyar alkotmány napjának melegít" sugaraitól mint a hó olvad a pánszlávismus contingense! És ha közelebbről tekintjük a választási mozgalmakat, igen tanuságos következtetésekre tehetünk szert. Az előbbi évek választásainál mindkét párt teljes erőmegfeszítéssel küzdött s ennek daczára alig volt képes a hazafias párt, a pánszláv matyicza, gymnáziumok, takarékpénztárak és sajtó által élesztett pánszlávizmussal szemben a mást csak meg is közelítő eredményekre jutni, mig ma, annak daczára, hogy pártunk eddig alig tapasztalt indolentiával tekintett a választások elé, holott a pánszlávok minden kigondolható eszközt felhasználtak a nép félrevezetésére s amit azelőtt nem tettek — ma telt marokkal szórták a választók közé a pénzt — nem a tót ajkú lakosság, hanem a megvesztegetett német községek választóival bírtak ennyit is kieszközölni. Az a cáfolhatlan tény nyilvánul ebben, hogy a pánszlávismus mióta ennek leghatékonyabb eszközeit a gymnáziumokat és matyezát bezárták, kiveszőben van, s hogy a kormány helyes uton jár, mikor erélylyel lép föl e hazaellenes izgatók ellen. E fényes választási eredmény után higgadt megfontolással mondhatjuk ki, hogy hazánk felvidékén vannak egyes pánszláv bujtogatók, de nincs pánszláv nép, vannak csekély számú félrevezettek, de nincs hazaellenes szellemű lakosság. Paulinyi , a pánszlávok egykori matadora tisztában volt a pánszláv törekvések bizonytalanságával midőn oda nyilatkozott : adjon a kormány 30 embernek kenyeret s megszűnt a pánszlávizmus. A tények azonban azt bizonyítják, hogy meg fog az szűnni magától is, anélkül, hogy annyi proletárral terheljük az adózó nép terhét, csak iszápot ne nyújtsunk neki; de megszűnnék még előbb, ha mint egykor Athenaeben, ostraczismussal száműzni lehetne néhány népbolonditót, hogy külföldön kissé kijózanodjanak, mert idehaza mártyrokat csinálni belőlük mint a félőrült Hurbánból, nem érdemlik meg. Különben azt még megérhetik, hogy az oly sokáig általuk bolonditott nép, ha egyszer felnyílik a szeme, majd csinál belőlük mártyrokat anélkül, hogy maguk óhajtanák. (r. 1.) Liptó-Szent-Miklósról írják nekünk e hó 28-áról: A tegnapi választás eredményét már jókor reggel tudták, a midőn közhírré lett, hogy Lányi az egykori Kiszely-pártjával visszalépett s választóinak oda szente, hogy otthon maradhatnak. De Thuránszky a függetlenségi párt jelöltje nem hátrált a túlnyomó ellen elől, hanem szavaztatott. Déli fél egy órakor kapott volt Matuska 560 szavazatot, Thuránszky 62-őt. Matuska választóinak csak harmadrésze szavazott eddig. Minthogy ismeretes dolog, hogy a mi függetlenségi pártunk minden választásnál nem azért állítja fel permanens követjelöltjét, mintha győzelemre volna kilátása, hanem, hogy a hazának megmutassa, hogy a tótlakta vidéken is vannak 48-asok, a további szavazást hiába való idővesztegetésnek tartva, nagy lelkesedés közt Matuska megválasztatását kihirdették. A képviselőt vállon hozták a megyeház elé, hol lelkes éljenzés közt köszönte meg a bizalmat. Alig akad többé valaki, ki ily hatalmas párttal szembe mer állani. Este sikerült fáklyás menet volt a tarnóczi tűzoltók közreműködésével. Transparentek is voltak láthatók. — (r. 1.) Választási mozgalom. Letenye, jun. 26. (Ered. tud.) Dr. Apáthy Istvánnak a letenyei kerület képviselőjévé megválasztatásáról már ma reggel biztos lehetett mindenki, midőn Hirschlerék Domboriról több mint 600 muraközi, Faits József és Faits Károly majd 400 bánok-szt.-györgyvidéki szavazóval bevonultak a választás színhelyére, el volt döntve a jelöltek sorsa.