A Hon, 1881. szeptember (19. évfolyam, 239-268. szám)
1881-09-11 / 249. szám
249. szám. 19-dik évfolyam. Reggeli kiadás. Szerkesztési iroda« Barátok tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. HIRDETÉSEK mintúgy mint előfizetések a kiadó-hivatalba (Barátoktere, Athenaeum-épület) küldendők. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP, Budapest, 1881. Vasárnap, szeptember 11. Kiadój-hivatal * Barátok-tere, Athenaeum-épület földszint. Előfizetési díj: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadáa együtt: 1 hónapra .......................... S frt S hónapra............................... 6 » S hónapra .... IS « Az esti kiadás postai különküldéséért feltU» fizetés negyedévenkint ....... 1 » Az előfizetés 7 év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számíttatik. Budapest, szeptember 10. A legközelebbi horvátországi választások kiváló politikai fontossággal bírnak reánk nézve is. Az alkotmány keretén belül ugyanis nagy tér van, melyen a Magyar- és Horvátország közötti politikai viszony különböző alakot ölthet és ez hatással van, nemcsak a két ország fejlődésére, de a monarchia erősbülésére és abban való állásunkra, befolyásunkra is ? E szempontból Horvátország fontosságát elismerjük, bár nagyon messze áll ennek mértéke attól a felfújt nagyságtól, melyben a horvát túlzók szeretnék hazájukat feltüntetni. A két ország közötti jelenlegi kapocs szükségesebb és hasznosabb is Horvátországra, mint Magyarországra nézve, noha annak fontosságát mi sem tagadjuk, hogy Horvátország Magyarország erejét, befolyását, súlyát emelje és saját érdekében is emelheti, ha ezt helyesen fogja fel és higgadtan ítéli meg, de természetesen, erre okvetetlenül szükséges, hogy ne higgjen azoknak a horvát izgatóknak, kik a jelenlegi alkotmányos kapcsot és széles körű autonómiát » rabszolgaság «-nak nevezik; azt az előnyös pénzügyi szerződést, melyet velünk kötöttek, a »Magyarország által való kiszivattyúzásnak« hívják és mint a Mrazovicspárt programmal tűzik ki Horvátország pénzügyeinek önállósítását, természetesen olyanformán, hogy a közös terheket viseljük mi és a jövedelmeket szedje Horvátország — és politikai jogainak tágítását, akik előtt egy «nagy Horvátország« lebeg Fiuméval, Dalmácziával és Boszniával elválva Magyarországtól, közvetetlenül a bécsi központi kormánynak alárendelve. Az ilyen ábránd megzavarja a horvátok helyes ítélő tehetségét, képtelenné teszi őket jelenlegi helyzetük előnyeinek és ábrándjuk terheinek, nehézségeinek, kivihetetlenségének megítélésére. Épen azért érdekes a mostani horvátországi választás, mert oly mereven és világosan még sohasem volt szembe állítva: a »nagy horvát« és a »magyar-horvát« politika, mint most. Nem volt azért, mert eddig a radikálisok is inkább csakMnitiv tüntetéseivel , mint pártszervezettel és programmal állottak elő. Most egész nyíltan megmondták , hogy — legalább egyelőre — mit akarnak és az körülbelül egy jelentőségű a Magyarországtól való elszakadással. Másfelől : eddig a homályba burkolt horvát aspirácziók a kormányok részéről is, nyiltan tüzettek és a hallgatás köpenyegével takargattalak. Most a dán határozottan a magyar szövetség mellett lépett föl és Miskatovics politikai végrendeletét nem kis hatással, ennek védelmében, föntartásában foglalá össze. Ezért a két párt közt a küzdelem meglehetős éles és a független nemzetiségek legelkeseredettebben épen a kormány tagjai ellen küzdenek. Hiszszük, hogy a kormánypárt győz, de nemcsak győzelmére, hanem ennek mértékére és módjára nézve is súlyt kell fektetnünk, mert a két ország közötti jó viszony csak akkor áll helyre és szilárdul meg, ha a higgadt és magyar barátságot valló horvát politika nagyon megveri ellenfelét. Ennek súlyát különösen az fogja növelni, hogy a horvát ellenzék éles, erős fegyverekkel harczol és a zágrábi érsek, egész táborkarával, összes politikai és anyagi befolyásával (még csak nem is titokban) e mellett küzd — a kormány ellen. Ha a gyenge politikai miveltségű és rossz anyagi viszonyok közt levő horvátnak fölidézik a múlt emlékeit, a jövő ábránd képeit ; és ezenkívül — a káptalan és papja útján — anyagi és szellemi presszió alá veszik, mint ahogy tényleg történik ; bizony akkor a higgadt politika győzelme benne és általa meg van nehezítve — ha mindjárt ezt a politikát maga a kormány képviseli is. De épen azért fektetünk súlyt a kormány esetleges győzelmére, hogy ezzel szemben most Strossmayer délszláv politikája teljes erejével föllépett.Ha meg lesz verve, talán nyugodtabb folyást vesznek a horvát politikai dolgok is, főleg ha az érsek úr érezni fogja vereségét. Különben már az is nyereség, hogy megismertette magát nyiltan, legalább mindazon tereken lehet ellene küzdeni, amelyekre az ő befolyása — melyet állásának köszönhet — kiterjed és így meg lehet kezdeni a horvát politikai betegségek gyógyítását. Jobb a nyílt baj, mint a lappangó. Ezt még azon non putaremre is alkalmazzuk, ha a horvát kormány vereséget szenvedne a választásokban. Szóval : e választás legalkalmasabb eszköz arra, hogy tisztába jöjjünk Horvátországgal. Természetes, hogy közbeékeli magát a fiumei kérdés. Ez is kortes fegyver a horvát ellenzék kezében. Minthogy mi elneveztük Fiumét a »magyar korona gyöngyének« , a horvát ellenzék pogrammja »a horvát korona gyöngye «-képen követeli azt. Igaz, hogy erről sem Fiume, sem a törvény, sem az államérdek nem tud semmit, de hát a frázis meg van és ez elég. Majd kibontakozik e kérdés is a frázisok ködhomályából és ha nem is a horvát ellenzéket, de a higgadtan ítélőket, nyelv és nemzetiségkülönbség nélkül fogjuk meggyőzni igaz jogunkról. Hogy milyen lesz a horvát választások eredménye nem tudjuk. És mégis vannak, kik már azt is meg tudják mondani, hogy a horvátok a magyar országgyűlésen az ellenzékhez fognak csatlakozni. Elismeréssel jegyezzük fel, hogy a »Pesti Napló« a fiumei kérdés árán e szövetséget visszautasítja. Igaz ugyan, hogy kollégája, a mérsékelt ellenzék hivatalos lapja, többször azt fejtegeté, hogy a Tisza kormány a fiumei kérdésben fog megbukni , de azt mégsem tételezzük fel a magyar ellenzékről, hogy a horvátokkal ez ügyben kezet fogjon, különösen azért nem, mert a kormány többsége így is meg lenne és eredménytelenül árulást követni el a magyar politikán, nemcsak csúnya, de nevetséges is. Hanem hát ez is érdekessé teszi ránk nézve a horvát választásokat, mert még a magyar országgyűlési pártviszonyokra is hatással lehet azok eredménye. Továbbá nem kell megfeledkeznünk arról sem, hogy most a határőrvidék is választ. Tehát ennek befolyása is érvényesül a horvát országgyűlésen és ennek magyarországi képviseletében. Sőt, úgy látszik, a kormány működése súlyát oda veti. Furcsa lesz, ha a granicsár segít megmenteni vagy megszilárdítani a magyar-horvát alkotmányos szövetséget, akkor igazán igazolva lesz a bekebelezés. — Strossmayer és a horvát választások. A zágrábi »Narodne Novine« diakovári közleménye szerint Strossmayer diakovári püspök roppant pressziót gyakorol a diakovári választókra, a hivatalnokokat elbocsátással, az iparosokat a megrendelések elvonásával és keresetük megfosztásával fenyegetvén az esetre, ha nem a püspök jelöltjére , az ellenzéki Vojnovicsra (a papra), hanem a kormánypárt jelöltjére szavaznának. A káptalan, mely a »Piae fundationes« kezelője, mint közlő mondja a »pamuini cumiana« uzime alatt, a töhenet mondja fel egymásután azon adósainak, kikről tudni véli, hogy kormánypárti választók. — Az orosz miniszterváltozásokról, melyekről legújabban szó volt, a »Presse« szentpétervári levelezője több felvilágosítást közöl, melyek szerint az a hir, hogy Ignatiew gróf, mint belügyminiszter Suwalow Péter gróf által fog helyettesittetni, félreértésen alapszik. Suwalow gróf kineveztetése belügyminiszterré csak Lorisz Melikow gróf visszalépése után pendittetett meg. Minthogy azonban Suwalow gróf ezt visszautasította, a császár felkérte Ignatiewet, hogy a kincstári uradalmak miniszterségét cserélje föl a belügyminiszterséggel. Azóta Ignatiew birja e hivatalt és sose szándékoztak őt attól elmozdítani. Ignatiew azonban lehet, hogy miniszterelnökké fog kineveztetni, minthogy a czár felismervén, hogy az államügyek gyorsan, jól és észszerűen csak egységes minisztérium alatt, miniszterelnök mellett vezethetők határozott programmal, szándékozik ily minisztériumot kinevezni. — Lori s M e i k ov legújabban odanyilatkozott, hogy ha komolyan vennék a semsznok 24 küldöttének bevonását a birodalmi tanácsba tanácsadó tagokul, kötelességének tartaná az esetleges meghívást elfogadni. A legközelebbi napokban egész sor törvényes rendelet közzététele várható, melyek Ignatiev eddig eltakart programja alól föllebbentenék a fátyolt. Beavatott körök határozottan haladó irányról beszélnek. Ama hírek ellenében, hogy Ignatiev és Suwalow összeműködése képzelhetetlen, ez utóbbi állítólag úgy nyilatkozott, hogy egy becsületes hazafi előtt a haza szolgálatában versengéseknek nem szabad létezniük. — Milan szerb fejedelmnek a jövő hétre jelzett megérkezése Szentpétervárra a berlini »Tageblatt« szerint a királyi méltóság elfogadásával áll összefüggésben. — A czár levele, melyet nagybátyjához, Konstantin nagyherczeghez intézett tengernagyi jubilaeuma alkalmából, igy hangzik : »Császári fenség! Aug. 22-én (i. sz.) ötven év folyt le ama nap óta, melyen boldog emlékezetű Pawlowics Miklós császár akarata szerint főtengernagygyá lett kinevezve. Szent kötelességemnek tartom, hogy császári fenségednek ez önre nézve emlékezetes napon köszönetemet fejezzem ki a szolgálatában a császárnak és Oroszországnak szentelt munkáért. Két nagy uralkodó, öregatyám és atyám bizalma által az állam kormányzat legfontosabb ügyeihez vonatott. Neve a múlt kormány reformáló tevékenységével elválaszthatatlan össze van kötve és a történelem nem fogja elfeledni, hogy a parasztok jobbágysága alóli fölmentésének nagy munkájában ön volt istenben boldogult atyám legközelebbi és legfontosabb segéde, azután 16 év lefolyása alatt a birodalmi tanács elnökségének kötelmei, melyek a fontos állami reformok amaz időszakában különösen fáradságosak és nehezek voltak, önön nyugodtak. Minthogy ifjúsága óta a tengert szerette és tapasztalásában kipróbálta az orosz katonák hősies jellemét a tengeren, a hajóhad kormányzatára hivatott meg amaz időszakban, midőn a tengertől elvágott tengerészeink, mely utóbbi őket kiképezte, a szárazon tűntek ki mint előharczosok és vérükkel keltek síkra az orosz nép becsülete és az orosz birodalom méltósága mellett. — A háború bevégzése után fáradságos feladat várt önre: a dicső orosz hajóhad erejét összegyűjteni, annak nagy jelentőségét Oroszországra nézve ismét helyreállítani és a tengerészek új nemzedékében a hősiesség, hűség és becsület eleven tradíczióit, melyek apáiktól és elődeiktől sztottak rájuk, megőrizni. E feladat megvalósítására rentelte erejét 26 évi kormányzatának lefolyása att, igen nehéz időben, melyben a gyorsan elmést követő változásoknál a hajóépítés technájában hajóhadunkat az új tökélyesítéseknek, részintén Nyugat - Európa haladásának megfelelő fiára kellett hozni. Érdemeit e téren Oroszorság előtt kimutatta istenben nyugvó atyánk 25 évi szolgálati jubilaeumának napján, az által, hogy munálatainak az orosz hajóhad javára, teljes igazságot sugáltatott. Minthogy a hazának és a nemzetnek szerelt szolgálata emlékezetét látható és önre nézve megrendeztető jellel akarom kitüntetni, gyémántokkal liszitett kettős arczképet adományozok önnek a mellé való viselésre, feledhetetlen nagyatyám I. Miklósászár arczképével, aki önt nevelte, önt a tengerészeti ezzort útjára helyezte és annak vezetésével megbita; úgyszintén, szeretett atyám, II. Sándor császár kézképével, a kinek barátsága és bizalma kísértél önt, és állami tevékenysége folyamában folyvást erősbödött. Maradok ön iránt mind változatlanul jakaró, Önt őszintén szerető Sándor.« — Boustan minszterrezidenssel a »Páris« franczia lap egy munkatársának beszélgetése volt. Boustan azt mondta, hogy jelenleg a katonai akciót illeti a szó. Logerot tábornok hatodik dandárt és lovasságot kért; ez elegendő lesz. Hogy a tábornok és a diplomáczia közt feszültség áll fenn, teljesen valótlan; a tábornoknak több iniciatívát kell hagyni, hogy 20,009 emberrel Keruan ellen vonuljon, továbbá sok pénzt. A bej becsületes és tele van jó szándékokkal, de nem úgy környezete, melyet biztosítani kell. Mustapha letétele népszerű volna, de a bejt elbátortalanítaná. A bejt mentül tovább megtartani a trónon Francziaországnak érdekében áll. A purifikáczió után következik a pénzügyi adminisztráczió és ügyvédi újjászervezés. — Francziaországnak mintegy 100 millió frank követelni valója van Tunisztól, Angliának és Olaszországnak mintegy harmincz, de e két hatalom egyenlő lábon áll Francziaországgal az európai bizottságban, ami a jövőre nézve lehetetlen. Később a rendet benszülött csapatoknak kell biztosítaniuk. Csak vallja be a kormány, hogy a háború üzleti tekintetekből is megkezdetett, hogy Francziaország tőkéjének, iparának és kereskedelmének új kifolyás szereztessék. A kormánynak a tőkét fel kellene szóllítania, hogy ajánlatokat tegyen és vasutakat, gyárakat stb. állítson helyre. Az intervievcló megjegyzi, hogy azt a benyomást szerezte, hogy a parancsnok és Boustan tevékenysége magasabb befolyások által akadályozva van. adók. A »N. W. Tagbl.« nem rég jelentette, hogy az osztrák kormány nemzetiségi tartományi előadók behívását határozta el a belügyi kereskedelmi pénz- és igazságügyi minisztériumokba s hogy ennél különösen az osztrák délszlávok követelményeire lesznek tekintettel. Az osztrák félhivatalos sajtó e hírt megcáfolta, mire a »N. W. Tagbl.« most azzal válaszol, hogy már neveket is említ, azt állítván, hogy ezek mint szlovén tartományi előadók, már a minisztériumokban dolgoznak, és pedig az egyik, Herman Mihály volt osztrák képviselő, a belügyminisztériumban, a másik, Levicsnik Albert, eddigi pettaui kerületi bíró, az igazságügyminisztériumban, hol Dél-Stájerország, Krajna és Dalmáczia előadója. Legközelebb, ugyane forrás szerint, a kereskedelmi minisztériumban is nagyobb változások várhatók, melyek szláv személyiséget fognak e politikailag egészen semleges minisztériumba helyezni. "Végre a pénzügyminisztérium is kap egy szlovén erőt. — A horvát szélsők. A zágrábi »Obzor« a horvát független nemzeti párt központi választmányának a választókhoz intézett felhívását közli, melyben a választások küszöbén a pártnak ismert programmját bővebben kifejtvén, tömörülésre hívja fel az ellenzéki választókat, hogy a pártot gőzelemre segítve, Horvátország jövőjét biztosítsák. A felhívásban a következő bekezdések fordulnak elő : »Aki nektek (t. i. választóknak) azt mondja, hogy Horvát- Szlavon- és Dalmátországok egysége helyre van állítva, vagy hogy hazánk autonómiája a sérelem ellen biztosított, az nem mond igazat.« »Ha valaki azt mondja, hogy a mi horvát nyelvünket hivatalos használatban semmi veszély nem fenyegeti, az amit titeket.« »Ha valaki azt mondja, hogy alkotmányos szabadságot élvezünk, az nem tudja vagy nem akarja tudni, mi az az alkotmányos szabadság.« »Aki azt állítja, hogy gazdasági tekintetben jól állunk, az valótlanságot állít.« További soraiban felemlíti, hogy a horvát bánnák függőségét a magyar miniszterelnöktől e párt megszüntetni kívánja, azt pedig ép veszélyesnek tartja, hogy Horvátország közlekedési és kereskedelmi ügyeiben, nemkülönben az állam jószágok kezelésében a magyar törvényhozás és közigazgatás befolyjon, illetőleg döntő szerepet vigyen. A kellő és czélszerű reformok behozatalát óhajtja a párt, mert e reformoktól várja Horvátország boldogulását és megerősödését. — A tótok és a muszka propaganda. A beszterczebányai »Szvornoszty« ismertetve a »St. Petersburger Zeitung« azon czikkét,mely czáfolja, hogy Ignatien rubeleket folyósított volna pánszláv üzelmekre és állítja, hogy ily üzelmek nem is léteznek, — a következőket mondja: »Bármily művészi legyen is a czáfolat, mégse képes félrevezetni azt, aki tényleg ismeri a pánszláv üzelmeket. Ha egyszer tudjuk, minő kalanddal van dolgunk, kiabálhatnak a kalandorok, hogy nem ismerik egymást, nincsenek szövetségben egymással, hogy egyik a másikat nem bírja lerázni a nyakáról, nem fogunk nekik hinni, mert a tények mást mondanak. Arról tehát szó sincs, hogy a nevezett czikk képes legyen félrevezetni a viszonyok alapos ismerőjét, abban a tekintetben, hogy az orosz pánszlávok és a más országokban levők közt szoros kapcsolat ne volna. Bizonyára ezt maga Ignatiew gr. se hiszi. Amit pedig a tótokról mond, hogy t. i. a tótok épen nem törődnek az orosz érdekekkel és az oroszok auktoritásával, az szent igaz, csakhogy a belőle vont következtetés hamis. Mert nem azért nem törődnek a tótok az oroszokkal, mivel nincs köztük pánszláv propaganda, hanem azért, mert szeretik hazájukat és ahhoz ragaszkodnak. Sőt ellenkezőleg, a felbérelt népvezetők minden lehetőt megmozgatnak a végett, hogy a tótokat elidegenítsék hazájuktól és bennök az oroszok iránti rokonszenvet felkeltsék. Hogy ezeknek az uraknak itt nem kedvez a szerencse, az tisztán a tótok érdeme és a midőn ez urak azt állítják, hogy a tótok közt agitáczió nincs, azzal csak azt leplezik, hogy nem bírnak semmi eredményt felmutatni. Hiszen még élénk emlékezetben van az, amit néhány évvel ezelőtt a legelső tót vezető — most békés turóczszentmártoni lakos — nyíltan hirdetett, hogy bízzon csak a magyar kormány néhány tucat kisebbnagyobb állomást rendelkezésére, rögtön véget veti Magyarországon az összes pánszlávisztikus mozgalmaknak. Természetes, hogy a magyar kormány enynyire meg nem alázhatta magát. Azokat az urakat, akik ilyenre törnek, véleményünk szerint kár szubvenczionálni, de még nagyobb kár ily után zavarni meg az egyetértést Ausztria-Magyarország és Oroszország közt.« Budapest, szeptember 10. Rendkívül tanuságos, fontos és érdekes fordulat állott be a német egyházi politikában. Azok a híres »májusi törvények«, melyeket Bismarck herczeg kérlelhetlen szigorral hajtott végre, — megtöltvén a börtönöket katholikus papokkal s a legszélsőbb elkeseredésre izgatván ez által a németországi 14 millió katholikust, kik ennek következtében egészen katholikus felekezeti jellegű politikai pártot alakítottak a híres » centrum «ban, melynek tagjai száma megközelítette a százat; e szerencsétlen törvények, mondjuk, melyek véghetetlen zavarokat támasztottak a nagy áldozatokkal egyesített német birodalomban, — ma már csak holt hetük. Azok, akik elsősorban folytak be e törvények alkotására, valamint azok, a kiknek számára és ellenére hozattak, egyaránt letettek róluk. Még mielőtt azon után eltöröltettek volna, a melyen alkotva lőnek, már is a lomtárba kerültek s csak is történeti becsüek immár. Nem egészen tiz évi keserves kormányzat meggyőzte a német birodalmi hatalmas megalkotóját arról, hogy romlásra vezető út az, a melyen megindult s ha továbbra is ragaszkodik amaz eltévesztett egyház politikai irányhoz, nem lehetetlen, hogy már magában —- ‘-J Vívlja az eddigi államalkotási nagy vívmányokat, — kivált egy új franczia-német konfliktus esetén, aminek lehetőségét a végén, kivált a tudvalevő körülmények között egy igazi német államférfimnak nem volt szabad sokáig szem elől téveszteni. Három jelentékeny faktor folyt be ezen szerencsés fordulat bekövetkezésére. Az egyik a német szocziáldemokráczia ijesztő elhatalmasodása , túlzásai és felséggyilkos merényletei, melyek Vilmos császárt megrémítették s gondolkozóba ejtették magát Bismarckot is. A czentrum s a katholikus sajtó elég élelmes volt ekkor igy szólni: ime, ez a következménye a kath. egyház, a vallás üldözésének; ez a következmény a vallásos nevelés hiányának! És a német kormány mégis megtörni akarja azt a faktort, mely az állami és társadalmi rendnek egyik leghatalmasabb támasza. — És e szavak fogékony keblekre találtak a maga körökben. A második: monarchiánk szövetsége Németországgal. Bizton föltehető, hogy monarchiánk irányadó körei is mérséklő befolyást gyakoroltak Németországra egyházpolitikai tekintetben s nem alaptalanul hivatkozván arra, hogy ha monarchiánknak vannak is más egyéb bajai, de ezt a veszedelmes, konok és elkeseredett harczot az állam és egyház között nem ismeri és ennek nagy hasznát is veszi. Nem ismeri pedig, mert a monarchia mindkét felében egészen más egyházpolitikát folytatnak, mint Németországban. Próbálják meg hát ott is, más irányt adni az eddigi politikának. A harmadik tényező, maga XIII. Leó pápa, ki elődénél sokkal békülékenyebb természetű és itt figyelmet érdemel az a nevezetes körülmény is, hogy a mostani pápára nem gyakorolhatott intransigens szellemben akkora befolyást a nagyon elaggott jezsuitagenerális Beckx, ki most halálán fekszik; mig IX. Pius egészen a nevezett generális és a jezsuiták befolyása alatt állott s amellett maga is harcziasabb természetű volt, mint mostani utóda. Bár minő kedvező körülmények beállása mellett is meg vagyunk róla győződve, IX. Piussal nehezebben ment volna a kibékülés német részről, már csak azért is, mert Pius alatt történt a szakítás és a végletekig menő harcz. És végül a német állam és egyház közötti kibékülésre nem kevéssé folyt be az is, bár csak másodsorban, hogy a német nemzeti szabadelvű párt lassan kint elszakadozott Bismarck zászlója alól, kinek tehát konzervatív elemekre volt szüksége, hogy a német állam megszilárdulására általa elkerülhetlenül szükségesnek tartott belpolitikai programmjának, kivált közgazdasági részét keresztülvihesse. Hihető is most már, hogy a centrum támogatni fogja őt. De elég, hogy beállott a fordulat s állam és egyház a kibékülés útján vannak. Mi ennek, mint Németország szövetségesei, csak őszintén örülni tudunk , mert ezáltal szövetségesünk jelentékenyen sokat nyer belerőben. A német kormány a törvényhozástól a megkezdett irányban nevezetes fölhatalmazásokat akar kérni. Nevezetesen Schlözer, eddigi washingtoni követet állandóan a Vatikánnál kívánná alkalmazni, miáltal a diplomácziai összeköttetések a pápai kúriával ismét fölvétetnének stb. Ezen egyházpolitikai lépésekkel Németország belpolitikai s a danczigi találkozás által külpolitikai tekintetben is a béke és konzervatív érdekek megvédésének politikáját inaugurálta. Szerencsét kívánunk hozzá A danczigi találkozás. A danczigi császár-találkozásról hozott eddig híreinket még a következő új adatokkal egészítjük ki A német császár indulása Neufahrwasserba az orosz császár megérkezése hírétől függött. Végre 10/2 órakor a Hela félszigetén elhelyezett hajókalauz egy sürgönye jelentést hozott az orosz császári yacht közeledéséről és nemsokára erre Neufahrwasserba érkezett a jel, hogy Vilmos császár Danczigból elutazott. Az Artus udvarban volt ebéden hír szerint nem mondtak felköszöntőt. A bécsi kabinet, mint Berlinből jelentik a »Presse«-nek, a német kormány előtt különös nyilatkozat által fejezte ki rokonszenves helyeslését a danczigi császár-találkozáshoz.B i sm a r ck megjelenése Danczigban a német császár különös óhaja folytán következett be és, amint tudni akarják, a czár kezdeményezése folytán. Mondják, hogy a czár elutazása után Oiers mint Gorcsakov helyettese Dancigban fog maradni további értekezletekre Bismarck herczeggel. — A danczigi konferencziák eredményeiben az összes orosz lapok a legörvendetesebb békegarancziákat pillantják meg. * * * A »P. Lt.« berlini levelezője azt a kérdést veti föl,váljon a danczigi találkozás Ignatien gróffal egyetértőleg és ennek ösztönzésére ment-e végbe, vagy pedig keresztülvágta-e politikai egérújjait? Ha az első áll, komoly körökben egy pillanatra se titkolják, hogy a találkozás eredménytelen lesz, sőt, hogy miát válna, ha egészen elmarad. És — teszi hozzá nevezete Joveso«ftom» a mellett szól, hogy tényleg Ignatien volt amaz eszme szerzője, hogy a fiatal czárt nyugati útjára küldje.* Az angol lapok szintén czikkeznek az orosz és a német császár találkozásáról. A »Times« a többi közt így ír: »Ahogy a Balkán-félszigeten való vezérségért a küzdelem előbb-utóbb kollízióhoz fog vezetni Ausztria- Magyarország és Oroszország közt, de e pillanatban ily veszélytől nem lehet tartani. Mind a három északi állam érdeke a béke felé irányul. Leginkább áll a béke Oroszország érdekében, mely házi zavarok által nyugtalanítva segélyforrásaiban a legnagyobb fokig ki van merítve és uralkodójának se nyújthat biztosságot gonosz összesküvők ellen.« A »Standard« kifejti, hogy Ausztria-Magyarországnak legcsekélyebb oka sincs, hogy a danczigi találkozás miatt nyugtalankodjék. Bármily politikai jellegű dolgok tárgyaltattak a czár és a német császár közt,az osztrák-magyar udvarral közöltetni fognak Bismarck herczeg ugyan néha bámulatos gyorsasággal változtatja barátságát; de ha ezt teszi, ez csak akkor történik, ha van oka a barát ellen gyanakodni, vagy mert a barát vonakodik egy szívvel, egy értelemmel vele menni. De nem az a férfiú, aki valódi baráttal szemben nem viseltetnek lojalitással. Ő az emberekben vagy egészen, vagy épen nem bízik. E szerint a legkisebb kilátás sincs arra nézve, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország közti szövetség Danczig által legkevésbbé is gyöngíttethetnék.« A polgári perrendtartás Angliában. Az angol kormány pár hóval ezelőtt bizottságot küldött ki, melynek feladata volna a polgári perrendtartás egyszerűsítésére nézve javaslatot terjeszteni elő. Ez alkalomból az angol lapok nagy része élénk képet fest az angol igazságszolgáltatás ez ágáról s a rajz legkevésbé sem tünteti fel azt kedvező színben. A mi viszonyainkkal összehasonlítva sem érdektelenek e rajzok s azért közöljük itt a »Spectator« conservativ lap egy czikkét, mely egy ügyesen írt példában mutatja be a rendszert s példája épen nem mondható túlzottnak. Egyszerű, mindennapi esetet veszünk fel például írja a nevezett lap. Valamely építész szerződést köt, hogy házat épít jó olcsón s kötelezi magát, hogy a munka folyama alatt is kész a terven a meghagyáshoz képest változtatni. Az épület készen van, de a kályha füstöl, a falak nedvesek, vagy ami még rosszabb, a gázcsöveket nem lehet használni. Minda mellett, midőn számláját bemutatja, kitűnik, hogy az a kialkudott összeget jelentékenyen felülhaladja. A telek nem akarnak megegyezni s miután az ügyvédek jó darab ideig s épen nem ingyen veszekedtek egymással, az építész pert kezd. Első tette, hogy panaszlevelet készít, melyben követelésének főbb pontjait felsorolja. Midőn az megtörtént, a panaszos védője felszólítja az adóst hogy adja elő az okokat,miért nem fizetett rögtön! Mindkét oldalról tanácskoznak,az ügyet a békebíró elé viszik, ki látva, hogy itt a megegyeztetés lehetetlen, peres eljárásra engedelmet ad. A panaszos fél ügyvéde ekkor, mint a legtöbb esetben történik, a törvényszékhez apellál, mely mindkét félt kihallgatva, megerősíti a békebiró ítéletét. Rendesen újabb apellatió történik a divisionnal court elé s ha a panaszosnak itt sem adnak igazat, a felebbezési törvényszék elé. E négy felebbezés megtörténte alatt elmúlik legalább egy hónap s az ügyvédek s bírák költségei már jól felszaporodtak, pedig az eredmény csak az, hogy épen et.