Huszonegyedik Század, 1927. október - 1928. április (1-4. szám)
1927-10-01 / 1. szám
Mi történik Kínában ? beharsog a forradalmi küzdelmek lármája és hozzákeveredik az ellenfor- radalmi akcióké is. Csakhogy a kereskedők burzsoá érdekeik szűk aknájában kuksolnak. A kereskedőknek hitelre van szükségük. A forradalom az ő szempontjukból mindenekelőtt olcsó és könnyen hozzáférhető pénzt jelent. A június 13-iki kereskedői kongresszus elvárja a vuhani kormánytól, „hogy a különböző provinciákban megalkossa a központi bank fiókjait.. .“ Egyidejűleg ugyancsak Vuhanban székel a IX. összkínai diákkongresszus. Egész Kínából ide gyűltek a fiatalok képviselői. Eljöttek a honkongiak, a japánok, a déli szigetek fiatal kínaijai. Ezek már más szellemben hozzák határozataikat. Itt már szorosabb a kapcsolat a jelen nagy kérdéseivel. A diákság — állapítja meg egy határozatuk, — a harcoló tömeg egyik része. A mai körülmények között ezek nem érnek rá arra, hogy zárt ajtók mögött, dolgozószobáikban üljenek. A forradalmi teóriák és tettek egyenértékűek. Hogy mekkora az értéke az ilyen határozatoknak, hogy mekkora a száma azoknak, akik az elhatározó pillanatban a tömeggel mennek, azt a közeli jövő fogja megmutatni. De fontos még ennek a kongresszusnak egy másik határozata is. "Szükséges ... hogy a kínai irodalomba új szellem vonuljon, mert a régi kínai szellem, amely az irodalomból visszatükröződik, pesszimista, passzív és konzervatív ... Az új kínai irodalomban a tudományos és forradalmi életfelfogásnak kell helyet foglalnia“. Végzet teljes napok! Miközben a kereskedők gyüléseznek és az ifjak szóharcaikat vívják, a kormány felkészül arra, hogy a túlságosan „mészszire menő“ munkás- és paraszttömegek ellen megszervezze a nyílt harcot. Hatalmi körzetének dél részén, Hunan provinciában már a tettek mezejére lépett. Május 21-én egy véres kaland árán — amelyet később jóváhagyott a vuhani kormány is — egyelőre leverték az agrárlázadókat. Azóta kísérletez, tanulmányoz a kormány ezen a területen, ahova rendkívüli hatáskörrel felruházott bizottságokat küldött ki. Az egyik ilyen bizottság jelentése szerepel a „People’s Tribune“ július 14-iki számában és ez a hivatalos írás a kínai problémák legmélyébe vezet el bennünket. A bizottság a kiangsui provinciában működött, de ahogy jelentésében kiemeli és ahogyan ezt még a jelentések ezrei megállapítják, az itt megállapított tények megfigyelhetők a vuhani kormányhoz tartozó összes területeken. „A munkás- és parasztforradalomban résztvevők legnagyobb része kizárólag a munkásság és parasztság érdekeit tartja szem előtt ... A többi osztásokról, az iparosokról és a kereskedőkről megfeledkeznek. Pedig szem előtt kell tartanunk, hogy az iparosok és kereskedők a célul kitűzött állami kapitalizmusnak sarokkövét alkotják". Vagyis a munkások és a parasztok nem hajlandóak a forradalmat az olcsó kereskedői hitelért és az állami kapitalizmus ipari oszlopáért megcsinálni, hanem saját külön céljaikért véreznek. „A parasztok mindenfelé önkényesen elkobozták az élelmiszerszállítmányokat és elnyomták a földesurakat. A csing tel cseni munkások elűzték