A Jövő Társadalma, 1930. január-február (4. évfolyam, 1-2. szám)
1930-01-15 / 1. szám
gazdasági válság — munkanélküliség A JÖVŐ TÁRSADALMÁ ban mutatkozott. A védekezés frontján két tényező ragadta magához a vezérszerepet. Az államhatalom és a bankokrácia. Az utóbbi lépésrőllépésre előtérbe nyomult és fokozatosan a saját feltétlen eszközévé alakította úgy az államhatalmat, mint a termelés gépezetét is. Az átmeneti korszak lényege abban állott, hogy az államhatalom igyekezett a rejtett adók és sarcok alakjában a széles tömegekre hárítani a háborús terheket. Ugyanakkor a bankokrácia írtóhadjáratot folytatott a középrétegek ellen és azok pusztulása árán szilárdította meg saját helyzetét. A bankokrácia az egész gazdasági élet feltétlen urává lett és hatalmát kiterjesztette a közélet minden terére. Mindez azonban nem érintette a termelés és fogyasztás vajúdó kérdéseit, amelyek továbbra is megoldatlanul maradtak. A helyzetet rendkívül komplikálttá tette az a körülmény, hogy az elmaradott fejlődésű kisállamokban a háború folyamán, a határzárlat következtében mesterségesen kitenyésztett ipar keletkezett, amelynek védelmére a háború után is fenntartották a védővámos rendszert. Ugyanakkor jelentős ipar keletkezett a gyarmati és félgyarmati országokban is. Mindezek jelentős piacokat vontak el a tőkés államok termékeitől és kiélesítették a versengést. A banktőke gondolkozás nélkül vetette magát az új területek iparára, a háborús nyereségek exotikus államok iparvállalataiba vándoroltak és a maximális nyereséget hajszolva felfokozták saját válságukat. Az általános bizonytalanság és ingadozás közepette egyetlen szilárd pontnak az Egyesült Államok gazdasági élete mutatkozott és feléje irányult a világ tőkéseinek figyelme. Onnan reméltek megváltást. És Amerika segített is. A világháborúnak ez az egyetlen „győztese" a világ hitelezőjévé lett. A háború folyamán avagy azután lerongyolódott államok kormányai, amelyek csakis a legszemfényvesztőbb könyvelési fogásokkal tudták valamennyire is palástolni a csődöt, különös pszichózis áldozataivá lettek. Valami boszorkányos egyszeregy bűvészetétől megszédülve, elképzelték, saját magukkal elhitették, hogy végzetes eladósodottságuk szorongató helyzetéből kiszabadulhatnak, hogyha újabb adósságokba verik magukat. Valóságos versenyfutás indult meg újabb kölcsönökért és a saját csodálatos konjunktúrájától megszédült Amerika ontotta is a kölcsönöket. Lerongyolódott európai államoknak és lezülött iparvállalatoknak. Abban a babonás hitben ringatta magát, hogy a kockázatot kerüli akkor, hogyha elkerüli a termelés kockázatát. A bűvkör tulajdonképpen már itt bezárult. A háború következtében tűrhetetlenné vált terhek, az inproduktív háborús adósságok nemhogy csökkentek volna, hanem évről-évre növekedtek az új kölcsönök kamataival. Ugyanakkor a széles tömegek fogyasztóképessége is rohamosan csökkent és a régente fenyegető gyökeres válság, amelynek elkerülése céljából oly súlyos áldozatokat hoztak, katasztrófáiig méretekben megnövekedve jelentkezett a láthatáron.