A Jövő Üzemmérnöke, 1978 (5-6. évfolyam, 1-10. szám)

1978-01-01 / 5. szám

­ AZ ENERGIAPOLITIKA egyre inkább a világpolitika egyik alap­vető fontosságú stratégiai tényező­jévé válik. Ugyanis a termelés növ­­ekedési ütemét, műszaki színvo­nalát, a munka termelékenységét, következtetésképpen a népjólét emelésének lehetőségét nagymér­tékben az energetika, fejlődése ha­tározza meg. Éppen ezért az ener­gia megszerzéséért hatalmas ver­seny folyik. A fejlett tőkésországok energiaszükségleteik mintegy 37 százalékát importból fedezik, nagy­részt olaj formájában Közel-Kelet­ről. Az 1973. évi árrobbanás után sokan úgy vélték, hogy a magas olajár csak az átmeneti időszakra vonatkozik, nem számoltak azzal, hogy az olajtermelő országok és a nemzetközi olajmonopóliumok olyan uralkodó helyzetbe kerültek, ami le­hetővé tette és teszi a monopol­­egyensúlyi árak tartós fenntartását. A gazdasági fejlődés és az embe­riség lélekszámának­ gyarapodása következtében a világ­ energiaszük­séglete tovább növekszik. A növek­vő energiaigény fedezete a már feltárt, biztosan kitermelhető ener­giahordozó készletek alapján hosz­­szabb időre biztosítható, de területi megoszlása nem felel meg a fel­használás arányainak. Mivel az ez­redfordulóig új energiaforrások is beléphetnek, ezért helytelen világ­méretekben energiaválságról be­szélni. A jelenlegi „általános ener­giaválság” — amelyről túlzó nyugati energiagazdászok rendszerint kife­jezetten politikai célból írnak — nem a potenciális energiaforrások kimerülésével kapcsolatos. A nehéz­ségek — mert csak erről lehet, be­szélni — fő elemei a következők­ :— Ellentmondás van az energiá­nak a gazdasági fejlődésben játszott pozitív szerepe és a környezetre gyakorolt kedve­zőtlen hatása között; — A források és a felhasználás egyenlőtlenül oszlanak meg a világon; — Nem egyenletes az energetikai technológiák fejlődése, és ez a körülmény gazdasági bizony­talanságot okoz; — Gazdasági nyomást jelentenek az emelkedő olajárak; — A ,,gazdag” és a „szegény” or­szágok fajlagos energiafel­használása és nemzeti jövedel­me között rendkívül nagyok a különbségek. — Az egyes országok saját kész­letei és fogyasztásai között na­gyok az eltérések. A kivezető utat az említett ener­giagazdászok egy „nemzetek feletti energiaszervezet” hatékony műkö­désében látják. A tőkésvilágon be­lül még ilyen „energiaszervezet” természetesen nincs és belátható időn belül nem is lesz. Ma az orszá­gok elsősorban társadalmi rendsze­rüktől és gazdasági politikájuktól, másodsorban a saját energiahelyze­tüktől függően, a gazdasági fejlett­ségük által rendelkezésre bocsátott eszközökkel igen sokféle módon nyúlnak energiaproblémájukhoz. Csak az alapvető műszaki kérdések megoldása lehet közös, és az a kö­rülmény lehet általános, hogy tu­lajdonképpen egyetlen ország sem vállalkozhat arra, hogy energia­problémáit hosszú távon egyedül oldja meg. A­­ világ energiakérdéseit, mint a világ más nagy politikai és gazda­sági kérdéseit csak nemzetközi együttműködéssel lehet megoldani. A termelőerők felgyorsult fejlődé­sét, a nemzetközi munkamegosztás nagymértékű kiterjedését véve a Szovjetunió a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával már több éve javasolja az energetika területén az európai együttműködést. Javaslatait tettekkel is alátámasztotta: Nyugat- Európába csővezetéken keresztül földgázt szállít, ez a mennyiség már az évi 20 milliárd köbmétert is megközelíti. Magyar—szovjet e­nergetikai együttműködés jelentősége. Hazánk energiahordozókban viszonylag sze­gény. Jelenleg is az energiahordo­­zóknak mintegy 46 százalékát im­portáljuk. Hazánkban az alacsony energiaárak idején túlzottan gyor­san fejlődött a szénhidrogén-fel­használás, s erősen olajcentrikus nézet alakult ki, ezért lelassult a hazai atomerőmű építése és vissza­fejlődött a szénbányászat. Az 1973. évtől kezdődő olajárnövekedés gaz­dasági kihatásait elemezve, kor­mányzatunk a magyar—szovjet energetikai együttműködésre ala­pozva kidolgozta komplex energia­­politikáját, amely a kölcsönös elő­nyöket nyújtó szocialista integráció keretében az energiatermelési és -fogyasztási szerkezet korszerűsíté­sét tűzte ki célul. Az energiaszerkezet korszerűsíté­sének alapvető bázisát egyrészt a hazai földgáztermelés növekedése, másrészt a szovjet import képezi. A hazai termelés szinten maradása és az import erőteljes növekedése miatt a forrásösszetétel lényegesen változik: 1980-ra a hazai termelés aránya 43, az import aránya pedig 57 százalék lesz. 100*/. 100*/. A Testvériség gázvezetéken át és a KGST-országok együttműködésé­ben épülő orenburgi földgázvezeték 1978. évi üzembe lépése után a föld­­gázimport már ugrásszerűen emel­kedett. Az import fogadásához még bővítik a Testvériség földgázvezeté­ket is. Ennek befejezése azonban 1980 utánra húzódik át. A kőolajtermelés és -import vo­lumenét érintve leszögezhetjük, hogy:­­ — a hazai kőolajtermelés a szük­ségletnek csak 20%/o-át elégíti ki; — a hazai kőolajtermelés szintje tartható ugyan, de nem emel­hető; — a többlet kőolajat részben, szovjet, részben tőkés import­ból kell fedeznünk. A tőkés olajimport arányát a ma­gas ára miatt a minimálisra kell csökkenteni, vagyis fokozatosan nö­velni kell a Szovjetunióból távve­zetéken át gazdaságosan szállítható kőolaj mennyiségét Ezt segítette elő az 1972-ben üzembe helyezett Barátság II. kőolajvezeték is. A népgazdaság anyagi-műszaki bázisának további fejlesztése meg­követeli a villamosenergia-igények növekedésével arányos erőfeszítést is. A jelen tervidőszakban mintegy 1500—1600 mW-lal kell növelni az erőművek teljesítőképességét. Ehhez üzembe kell állítani a Dunántúli Hőerőművet, a Tiszai Hőerőművet, a Paksi Atomerőmű első reaktor­­egységét. A Paksi Atomerőmű a szovjet— magyar megállapodásnak megfele­lően 1984-ig 440 mW-ról 1760 mW kapacitásra bővül. Az erőműhöz tartozó segédlétesítményeket már úgy építik meg, hogy azok 4000 mW-08 atomerőmű kiszolgálására is megfelelőek legyenek. Az atom­erőmű műszaki terveit és alapvető technológiai berendezéseit a Szov­jetunió szállítja. Az építést, a sze­relést és az üzembe­ helyezést szin­tén szovjet szakértők irányításával és tevékeny közreműködésével vég­zik. Az önálló üzemeltetés feladatát az addig már kellően felkészített magyar szakszemélyzet fogja ellát­ni. A hazai erőművek kapacitásbőví­tésén túlmenően a villamosenergia­­import is kb. 600 mW-tal növekszik. A villamos energia behozatala a Vinnyica (Nyugat-Ukrajna) — Al­­bertirsa között épülő és 1980-ban üzembe lépő 750 kV-os távvezeté­ken át már biztosítható lesz. Ezen távvezeték már hosszabb távon le­hetővé teszi a villamosenergia-szál­­lítások tervszerű növekedését a Szovjetunióból. Kormányzatunk a szovjet—ma­gyar együttműködésre alapozva a teljes energiaigény jövőbeli alaku­lásának prognosztizálásakor az alábbi tényezőkből indult ki: — a nemzeti jövedelem kiterme­lésének fajlagos energiaigénye alapvető gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink szerint a közeljö­vőben, még csökkenthető; — az átgondolt közép- és hosszú távú energiaracionalizálás je­lentős tartalékokat mozgósít­hat a fajlagos energiafelhasz­nálás csökkentése és ezzel az összes energiaigény mérséklése területén; és végül — a népgazdaság­ minden irányú fejlesztésének teljes ráfordí­tásigénye tükrében — a terv­szerű arányos fejlődés köve­telményének szem előtt tartá­sával — az energetikai szint­nek és struktúrának megfelelő előirányzása. A hazai energiaforrások struktú­rájának változását az elmúlt idő­szakra az 1. ábra, a jövőbeli alaku­lását — a prognosztizálás alapján — pedig a 2. ábra szemlélteti. Az energiastruktúra-változás ábráiból láthatjuk, hogy az import részará­nya fokozatosan növekszik, ezért annak szilárd alapokra helyezése csak a szovjet—magyar együttmű­ködés állandó fejlesztése mellett le­hetséges. AZ EDDIGIEKET ÖSSZEFOG­LALVA leszögezhetjük, hogy a Szov­jetunióval folytatott szoros energe­tikai együttműködés megteremti annak lehetőségét, hogy a népgaz­daság összes erőforrásainak teljes mozgósításával, az alapvető gazda­ságpolitikai célkitűzéseinket zökke­nőmentesen megvalósíthassuk. Ugyanis a szovjet—magyar ener­getikai együttműködés nélkül — a kedvezőtlenebb hazai viszonyok mellett — az energetikai beruházás és tőkés importigényük tovább nö­vekedne. A beruházás- és tőkés­­import-igény növekedéséből szár­mazó ,,általános költségemelkedés” viszont a társadalmi össztermék összetételében már olyan arányvál­tozást okozna, amely jelentős mér­tékben fékezné gazdasági fejlődé­sünk ütemét. Horváth Imre, „ főiskolai docens Is magyar-szovjet energetikai együttműködés jelentősége­ ­ utm 0L& S9« 09« 9S61 0991 0 & Nem szilárd energiahordozók’ ("szénhidrogének, vízenergia, geometrikus energia atomenergia), Szilárd energ­i ábra A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE TÉLI TÁJ Koppány Attila grafikája 1978. JANUAR Az oktatás és a tudomány kapcsolata A tudományok fejlődése szoros kapcsolatban áll az oktatás folya­matával. Ez a kapcsolat az oktatás­nak a tudományos fejlődésére és a tudományos kutatásnak az oktatás fejlesztésére gyakorolt hatása felől egyaránt megközelíthető. A tudomány fejlődésének alapfel­tétele a tudós, akik sok-sok éven keresztül iskolai és iskolán kívüli tanulás eredményeképpen alkal­massá válik az eddigi ismeretek szintézisén a valóságot mélyebben megismerni. A tudományos kutatás­sal közvetlenül vagy közvetve fog­lalkozók száma egyre nő. A kutatás eredményességének egyik alapfeltétele a mindig kor­szerű, hatékony oktatás. Napjaink­ban a pedagógia komoly problémá­ja, hogy milyen szintű, mélységű tudományos ismeretek képezzék a tananyagot. Jó példa erre az álta­lános iskolai matematikai oktatás­ban bekövetkezett szemléletválto­zás, amelynek során eddig magas­szintűnek tartott tudományos isme­retek is érthetővé váltak a gyerme­kek számára. Az érthetőség azonban nem csu­pán az iskolai oktatással, hanem a tudomány fejlődésével is szoros kapcsolatban áll. A tudományos megismerés nemcsak az ismeretek mennyiségének növelésére irányul, fontos eleme a tények új összefüg­gésébe való illesztése, mélyebb megértése is. A tudományos kutatás fejlődésével az oktatás, a képzés és általában a megértés problematiká­ja a tudományok elsőrendű fontos­ságú belső ügyévé vált. Megoldásá­tól nemcsak a tudományos ismere­tek átadása függ, hanem magának a tudománynak a fejlődése is. Így vált a szűkebb értelemben vett iskolai oktatás a szélesebb problematika egyik elemévé. Ezzel magyarázható, hogy manapság szer­te a világon kimagasló természet­­tudósok szentelnek nagy figyelmet a középiskolai, sőt az általános iskolai oktatásnak is. Szaktudományok mellett, illetve azzal kapcsolatban az oktatás tartalmával és az okta­tási módszerekkel összefüggő sajá­tosan pedagógiai és pszichológiai kérdéseknek a megoldásán is fára­doznak. Nemcsak az iskolai oktatás jelen­legi problémái tartanak rokonságot a tudomány fejlődésének mai prob­lémáival, hanem az iskolában meg­valósított tanulás és gondolkodás sem különbözik elvileg a tudomány­ban megvalósuló tanulástól és gon­dolkodástól. A hasonlóság, illetve a fokozatbeli különbségek elsősorban a gondolkodás tartalmától függnek. (A fenti gondolatokat és ezek alapján a tananyag struktúrájának problematikáját Horváth György: A tananyag és a tankönyv struktúrája c. könyvében olvashatjuk — Tan­­könyvkiadó 1972.) Újra terítéken a menza (K­i itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!) Óh, te áldott magyar konyha! Milyen híred volt va­laha! Hát szép az ha megcsúfolnak?! Mert sajnos, ez történik a KTMF menzáján. Gyomrunk korog, szemünk kopog az éhségtől, úgy esünk be az étterembe. Csak élére álljatok, sok jó em­ber kis helyen is elfér. Sóba állunk. A zsíros tálca meg­megcsúszik a kezünkben. Fáradt vagy? Az alumínium evőeszköz nem nehéz. Kicsik, pohárra ne pályázzatok! Éhes mohósággal rakjuk a „finom" falatokat tálcánk­ra. Zsonglőr módjára próbáljuk megközelíteni az üres asztalt, nehogy a leves tányérunkból kilötyögjön. Le­ülünk. Lábunk között az asztallába. Jobb cipőnkben egy székláb, balban a társunké. Sikerült... Hová lettél sárgarépa? Keressük a benned mindenva­­csak levesben. Hiába. De van sok liszt és zsír. A Vegeta megkapta a kiváló áruk fórumának védjegyét. Ez adja egész héten minden leves zamatát. Félretoljuk, ezzel sem kínozzuk tovább magunkat. Na, majd a második. Néhány szelet langyos vízben áztatott mirelit burgonya, mellette egy cipősarok nagyságú barnára pirított préz­­litömeg hűtve. (bécsi szelet) Ezt már ismerjük. De jobb napok is következnek, félig főzött rizs ízletes ízzel ízesítve, éhesebbeknek kenyérrel. A lencse szépít. Pancsurik vancsak főzelék füstölt csonttal. De ehetsz ma­karónit, bucinudlit, csőtésztát állva, fekve, tupírozva késsel, villával. Fő a változatosság. Befejezésül gratulálunk a konyhának, de éhesek va­gyunk, s így azok is is maradunk, talán e cikk honorá­riumából egyszer jóllakhatunk. Hadd főzzek ma magamnak tankör éhes tagjai

Next