A Jövő Üzemmérnöke, 1978 (5-6. évfolyam, 1-10. szám)
1978-01-01 / 5. szám
AZ ENERGIAPOLITIKA egyre inkább a világpolitika egyik alapvető fontosságú stratégiai tényezőjévé válik. Ugyanis a termelés növekedési ütemét, műszaki színvonalát, a munka termelékenységét, következtetésképpen a népjólét emelésének lehetőségét nagymértékben az energetika, fejlődése határozza meg. Éppen ezért az energia megszerzéséért hatalmas verseny folyik. A fejlett tőkésországok energiaszükségleteik mintegy 37 százalékát importból fedezik, nagyrészt olaj formájában Közel-Keletről. Az 1973. évi árrobbanás után sokan úgy vélték, hogy a magas olajár csak az átmeneti időszakra vonatkozik, nem számoltak azzal, hogy az olajtermelő országok és a nemzetközi olajmonopóliumok olyan uralkodó helyzetbe kerültek, ami lehetővé tette és teszi a monopolegyensúlyi árak tartós fenntartását. A gazdasági fejlődés és az emberiség lélekszámának gyarapodása következtében a világ energiaszükséglete tovább növekszik. A növekvő energiaigény fedezete a már feltárt, biztosan kitermelhető energiahordozó készletek alapján hoszszabb időre biztosítható, de területi megoszlása nem felel meg a felhasználás arányainak. Mivel az ezredfordulóig új energiaforrások is beléphetnek, ezért helytelen világméretekben energiaválságról beszélni. A jelenlegi „általános energiaválság” — amelyről túlzó nyugati energiagazdászok rendszerint kifejezetten politikai célból írnak — nem a potenciális energiaforrások kimerülésével kapcsolatos. A nehézségek — mert csak erről lehet, beszélni — fő elemei a következők :— Ellentmondás van az energiának a gazdasági fejlődésben játszott pozitív szerepe és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatása között; — A források és a felhasználás egyenlőtlenül oszlanak meg a világon; — Nem egyenletes az energetikai technológiák fejlődése, és ez a körülmény gazdasági bizonytalanságot okoz; — Gazdasági nyomást jelentenek az emelkedő olajárak; — A ,,gazdag” és a „szegény” országok fajlagos energiafelhasználása és nemzeti jövedelme között rendkívül nagyok a különbségek. — Az egyes országok saját készletei és fogyasztásai között nagyok az eltérések. A kivezető utat az említett energiagazdászok egy „nemzetek feletti energiaszervezet” hatékony működésében látják. A tőkésvilágon belül még ilyen „energiaszervezet” természetesen nincs és belátható időn belül nem is lesz. Ma az országok elsősorban társadalmi rendszerüktől és gazdasági politikájuktól, másodsorban a saját energiahelyzetüktől függően, a gazdasági fejlettségük által rendelkezésre bocsátott eszközökkel igen sokféle módon nyúlnak energiaproblémájukhoz. Csak az alapvető műszaki kérdések megoldása lehet közös, és az a körülmény lehet általános, hogy tulajdonképpen egyetlen ország sem vállalkozhat arra, hogy energiaproblémáit hosszú távon egyedül oldja meg. A világ energiakérdéseit, mint a világ más nagy politikai és gazdasági kérdéseit csak nemzetközi együttműködéssel lehet megoldani. A termelőerők felgyorsult fejlődését, a nemzetközi munkamegosztás nagymértékű kiterjedését véve a Szovjetunió a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával már több éve javasolja az energetika területén az európai együttműködést. Javaslatait tettekkel is alátámasztotta: Nyugat- Európába csővezetéken keresztül földgázt szállít, ez a mennyiség már az évi 20 milliárd köbmétert is megközelíti. Magyar—szovjet energetikai együttműködés jelentősége. Hazánk energiahordozókban viszonylag szegény. Jelenleg is az energiahordozóknak mintegy 46 százalékát importáljuk. Hazánkban az alacsony energiaárak idején túlzottan gyorsan fejlődött a szénhidrogén-felhasználás, s erősen olajcentrikus nézet alakult ki, ezért lelassult a hazai atomerőmű építése és visszafejlődött a szénbányászat. Az 1973. évtől kezdődő olajárnövekedés gazdasági kihatásait elemezve, kormányzatunk a magyar—szovjet energetikai együttműködésre alapozva kidolgozta komplex energiapolitikáját, amely a kölcsönös előnyöket nyújtó szocialista integráció keretében az energiatermelési és -fogyasztási szerkezet korszerűsítését tűzte ki célul. Az energiaszerkezet korszerűsítésének alapvető bázisát egyrészt a hazai földgáztermelés növekedése, másrészt a szovjet import képezi. A hazai termelés szinten maradása és az import erőteljes növekedése miatt a forrásösszetétel lényegesen változik: 1980-ra a hazai termelés aránya 43, az import aránya pedig 57 százalék lesz. 100*/. 100*/. A Testvériség gázvezetéken át és a KGST-országok együttműködésében épülő orenburgi földgázvezeték 1978. évi üzembe lépése után a földgázimport már ugrásszerűen emelkedett. Az import fogadásához még bővítik a Testvériség földgázvezetéket is. Ennek befejezése azonban 1980 utánra húzódik át. A kőolajtermelés és -import volumenét érintve leszögezhetjük, hogy: — a hazai kőolajtermelés a szükségletnek csak 20%/o-át elégíti ki; — a hazai kőolajtermelés szintje tartható ugyan, de nem emelhető; — a többlet kőolajat részben, szovjet, részben tőkés importból kell fedeznünk. A tőkés olajimport arányát a magas ára miatt a minimálisra kell csökkenteni, vagyis fokozatosan növelni kell a Szovjetunióból távvezetéken át gazdaságosan szállítható kőolaj mennyiségét Ezt segítette elő az 1972-ben üzembe helyezett Barátság II. kőolajvezeték is. A népgazdaság anyagi-műszaki bázisának további fejlesztése megköveteli a villamosenergia-igények növekedésével arányos erőfeszítést is. A jelen tervidőszakban mintegy 1500—1600 mW-lal kell növelni az erőművek teljesítőképességét. Ehhez üzembe kell állítani a Dunántúli Hőerőművet, a Tiszai Hőerőművet, a Paksi Atomerőmű első reaktoregységét. A Paksi Atomerőmű a szovjet— magyar megállapodásnak megfelelően 1984-ig 440 mW-ról 1760 mW kapacitásra bővül. Az erőműhöz tartozó segédlétesítményeket már úgy építik meg, hogy azok 4000 mW-08 atomerőmű kiszolgálására is megfelelőek legyenek. Az atomerőmű műszaki terveit és alapvető technológiai berendezéseit a Szovjetunió szállítja. Az építést, a szerelést és az üzembe helyezést szintén szovjet szakértők irányításával és tevékeny közreműködésével végzik. Az önálló üzemeltetés feladatát az addig már kellően felkészített magyar szakszemélyzet fogja ellátni. A hazai erőművek kapacitásbővítésén túlmenően a villamosenergiaimport is kb. 600 mW-tal növekszik. A villamos energia behozatala a Vinnyica (Nyugat-Ukrajna) — Albertirsa között épülő és 1980-ban üzembe lépő 750 kV-os távvezetéken át már biztosítható lesz. Ezen távvezeték már hosszabb távon lehetővé teszi a villamosenergia-szállítások tervszerű növekedését a Szovjetunióból. Kormányzatunk a szovjet—magyar együttműködésre alapozva a teljes energiaigény jövőbeli alakulásának prognosztizálásakor az alábbi tényezőkből indult ki: — a nemzeti jövedelem kitermelésének fajlagos energiaigénye alapvető gazdaságpolitikai célkitűzéseink szerint a közeljövőben, még csökkenthető; — az átgondolt közép- és hosszú távú energiaracionalizálás jelentős tartalékokat mozgósíthat a fajlagos energiafelhasználás csökkentése és ezzel az összes energiaigény mérséklése területén; és végül — a népgazdaság minden irányú fejlesztésének teljes ráfordításigénye tükrében — a tervszerű arányos fejlődés követelményének szem előtt tartásával — az energetikai szintnek és struktúrának megfelelő előirányzása. A hazai energiaforrások struktúrájának változását az elmúlt időszakra az 1. ábra, a jövőbeli alakulását — a prognosztizálás alapján — pedig a 2. ábra szemlélteti. Az energiastruktúra-változás ábráiból láthatjuk, hogy az import részaránya fokozatosan növekszik, ezért annak szilárd alapokra helyezése csak a szovjet—magyar együttműködés állandó fejlesztése mellett lehetséges. AZ EDDIGIEKET ÖSSZEFOGLALVA leszögezhetjük, hogy a Szovjetunióval folytatott szoros energetikai együttműködés megteremti annak lehetőségét, hogy a népgazdaság összes erőforrásainak teljes mozgósításával, az alapvető gazdaságpolitikai célkitűzéseinket zökkenőmentesen megvalósíthassuk. Ugyanis a szovjet—magyar energetikai együttműködés nélkül — a kedvezőtlenebb hazai viszonyok mellett — az energetikai beruházás és tőkés importigényük tovább növekedne. A beruházás- és tőkésimport-igény növekedéséből származó ,,általános költségemelkedés” viszont a társadalmi össztermék összetételében már olyan arányváltozást okozna, amely jelentős mértékben fékezné gazdasági fejlődésünk ütemét. Horváth Imre, „ főiskolai docens Is magyar-szovjet energetikai együttműködés jelentősége utm 0L& S9« 09« 9S61 0991 0 & Nem szilárd energiahordozók’ ("szénhidrogének, vízenergia, geometrikus energia atomenergia), Szilárd energi ábra A JÖVŐ ÜZEMMÉRNÖKE TÉLI TÁJ Koppány Attila grafikája 1978. JANUAR Az oktatás és a tudomány kapcsolata A tudományok fejlődése szoros kapcsolatban áll az oktatás folyamatával. Ez a kapcsolat az oktatásnak a tudományos fejlődésére és a tudományos kutatásnak az oktatás fejlesztésére gyakorolt hatása felől egyaránt megközelíthető. A tudomány fejlődésének alapfeltétele a tudós, akik sok-sok éven keresztül iskolai és iskolán kívüli tanulás eredményeképpen alkalmassá válik az eddigi ismeretek szintézisén a valóságot mélyebben megismerni. A tudományos kutatással közvetlenül vagy közvetve foglalkozók száma egyre nő. A kutatás eredményességének egyik alapfeltétele a mindig korszerű, hatékony oktatás. Napjainkban a pedagógia komoly problémája, hogy milyen szintű, mélységű tudományos ismeretek képezzék a tananyagot. Jó példa erre az általános iskolai matematikai oktatásban bekövetkezett szemléletváltozás, amelynek során eddig magasszintűnek tartott tudományos ismeretek is érthetővé váltak a gyermekek számára. Az érthetőség azonban nem csupán az iskolai oktatással, hanem a tudomány fejlődésével is szoros kapcsolatban áll. A tudományos megismerés nemcsak az ismeretek mennyiségének növelésére irányul, fontos eleme a tények új összefüggésébe való illesztése, mélyebb megértése is. A tudományos kutatás fejlődésével az oktatás, a képzés és általában a megértés problematikája a tudományok elsőrendű fontosságú belső ügyévé vált. Megoldásától nemcsak a tudományos ismeretek átadása függ, hanem magának a tudománynak a fejlődése is. Így vált a szűkebb értelemben vett iskolai oktatás a szélesebb problematika egyik elemévé. Ezzel magyarázható, hogy manapság szerte a világon kimagasló természettudósok szentelnek nagy figyelmet a középiskolai, sőt az általános iskolai oktatásnak is. Szaktudományok mellett, illetve azzal kapcsolatban az oktatás tartalmával és az oktatási módszerekkel összefüggő sajátosan pedagógiai és pszichológiai kérdéseknek a megoldásán is fáradoznak. Nemcsak az iskolai oktatás jelenlegi problémái tartanak rokonságot a tudomány fejlődésének mai problémáival, hanem az iskolában megvalósított tanulás és gondolkodás sem különbözik elvileg a tudományban megvalósuló tanulástól és gondolkodástól. A hasonlóság, illetve a fokozatbeli különbségek elsősorban a gondolkodás tartalmától függnek. (A fenti gondolatokat és ezek alapján a tananyag struktúrájának problematikáját Horváth György: A tananyag és a tankönyv struktúrája c. könyvében olvashatjuk — Tankönyvkiadó 1972.) Újra terítéken a menza (Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!) Óh, te áldott magyar konyha! Milyen híred volt valaha! Hát szép az ha megcsúfolnak?! Mert sajnos, ez történik a KTMF menzáján. Gyomrunk korog, szemünk kopog az éhségtől, úgy esünk be az étterembe. Csak élére álljatok, sok jó ember kis helyen is elfér. Sóba állunk. A zsíros tálca megmegcsúszik a kezünkben. Fáradt vagy? Az alumínium evőeszköz nem nehéz. Kicsik, pohárra ne pályázzatok! Éhes mohósággal rakjuk a „finom" falatokat tálcánkra. Zsonglőr módjára próbáljuk megközelíteni az üres asztalt, nehogy a leves tányérunkból kilötyögjön. Leülünk. Lábunk között az asztallába. Jobb cipőnkben egy székláb, balban a társunké. Sikerült... Hová lettél sárgarépa? Keressük a benned mindenvacsak levesben. Hiába. De van sok liszt és zsír. A Vegeta megkapta a kiváló áruk fórumának védjegyét. Ez adja egész héten minden leves zamatát. Félretoljuk, ezzel sem kínozzuk tovább magunkat. Na, majd a második. Néhány szelet langyos vízben áztatott mirelit burgonya, mellette egy cipősarok nagyságú barnára pirított prézlitömeg hűtve. (bécsi szelet) Ezt már ismerjük. De jobb napok is következnek, félig főzött rizs ízletes ízzel ízesítve, éhesebbeknek kenyérrel. A lencse szépít. Pancsurik vancsak főzelék füstölt csonttal. De ehetsz makarónit, bucinudlit, csőtésztát állva, fekve, tupírozva késsel, villával. Fő a változatosság. Befejezésül gratulálunk a konyhának, de éhesek vagyunk, s így azok is is maradunk, talán e cikk honoráriumából egyszer jóllakhatunk. Hadd főzzek ma magamnak tankör éhes tagjai