A Jövő Üzemmérnöke, 1987 (15. évfolyam, 1-8. szám)
1987-02-01 / 1. szám
Dühöngj helyeselj -de szólj róla! Az utóbbi egy-két hónapban gyökeresen megváltozott főiskolánk újsághelyzete. Persze, itt most nem arra gondolok, hogy több Kisalföldet kapunk, vagy hamarabb hozzák ki a Népsportot. Sokkal inkább arra, hogy a belső tájékoztatás mennyire változott meg. Egyrészt új lappal gazdagodtunk, az Aula Újsággal, amely ettől az évtől öntevékeny néven kíván megjelenni (lásd az erről szóló cikket!). Másrészt arra gondoltam, hogy a főiskola hivatalos lapja, a JÜM is nagy változásokon ment át. Nézd csak meg a kezedben tartott lapot! Első pillantásra a külalakja tűnik szembe. Hasonlítsd csak össze mondjuk az őszi számmal, de még jobb, ha valamelyik másik felsőoktatási intézmény lapját tekinted meg! Az új nyomástechnikának köszönhetően lapunk sokkal tetszetősebb, könnyebb olvasni, szebbek a képek. De ez csak a külsőség. A lényeg a tartalmon van. Nézd meg jobban ezt a belső oldalt! Először valószínűleg a két kis emblémára figyelsz fel. Mit is akar jelenteni a „Diákszem”? Azt, hogy ez a két oldal csak a miénk (ami persze nem jelenti azt, hogy az újság más helyein nem jelenhetnek meg diákcikkek). Ez a szempár mintegy jelképezi azt, hogy ha nyitott szemmel járunk (Te, én, a szobatársad, vagy bárki más közülünk), és valami nagyon megtetszik, vagy éppen egyáltalán nem tetszik, akkor annak itt, ezen a két oldalon lehet hangot adni. Ne feledd! Ha valami nem tetszik, dühít, és nem szólsz róla, akkor legközelebb ugyanúgy dühíteni fog, mert nem változtatnak rajta. De ha valami tetszik, azt is meg kell említeni, mert a pozitív ösztönzés általában hatásosabb, mint az örökös kritizálás. Ha úgy érzed, hogy van valami, amit meg kellene írni, de nem érzel hozzá képességet, akkor sincs semmi baj. Írd le a problémát (és a nevedet) egy papírra, és dobd be az aulában található postaládába, vagy gyere el személyesen, és mondd el. A kész cikkeket két helyre juttathatod el. Elsősorban hozzám, a diákrovat vezetőjéhez, (Rácz Tamás, K/2. 520-as szoba), vagy lapunk felelős szerkesztőjéhez, dr. Boros István tanár úrhoz (Igazgatási épület, VI. emelet). De nemcsak „újságcikkeket” hozhatsz, hanem ha versíráshoz, tanulságos, vagy humoros történetekhez, viccekhez (tanárok aranyköpései!) érzel tehetséget, akkor is ragadd nyakon a tolladat, és ne sajnáld a papírt. Remélem, hogy kedvet kaptál egy kis riogatáshoz, és ezentúl Te is közreműködsz abban, hogy érdekes és tartalmas legyen lapunk, a JVM! Stócz KA 365. tk. KISZ-bizottsági ülés... Január 26-án ülést tartott a főiskolai KISZ-bizottság. Fő napirendi pont a második féléves munkaterv kialakítása volt. Ezt követően Jordanits János a főiskolai KISZ-bizottság titkára ismertette a bizottsági és az intézeti vezetőségválasztással kapcsolatos teendőket. Megválasztották a jelölőbizottság tagjait és a főiskolai KISZ-küldöttértekezlet levezető elnökét, majd a kitüntetésekre tettek javaslatot. A KISZ-bizottság pályázatot nyújtott be a Győr-Sopron Megyei KISZ Bizottsághoz politikai programok megszervezésére. — K. Gy. — his mii■ vinnilianirar ! HÓ CSATA Leesett az első hó, s furcsa átalakulás ment végbe a kollégiumban. Ilyenkor a kívülálló felteheti magában a kérdést: vajon főiskolások járnak ide, vagy óvódások? Már délelőtt kisebb összeütközések voltak az ellenséges csapatok között. Aki levegőzés céljából látogatta meg az erkélyt, hamarosan belátta, hogy levegőhöz itt nem lehet jutni. Hógolyóhoz annál inkább. Lelkes csapatok rohangáltak a kollégium folyosóin, kisebb-nagyobb tócsákat hagyva maguk után, s gondoskodtak arról is, hogy a bámészkodóknak is jusson egy-két marokkó a pulóverük alá. A csúcspont este volt! Nagy rangadóra került sor, a KPI reagált. Persze aztán még sokan mások. A kézilabdapálya volt a hócsata helyszíne. A TAI furfanghoz folyamodott... Megvárta míg megérkezik az ellenfél, bemelegítésként szétverik egymást, s csak ezután jelentek meg ők a helyszínen. Először csak ismerkedtek az ellenfelek egymással, majd elhangzott a rohamra szólító kiáltás. Közelharcba keveredtünk az ellenféllel, melynek következtében belőlem például szánkót csináltak. Repültek a hógolyók innen is, onnan is. Találtak is szép számmal. Kétségkívül rajtunk lányokon csattantak leginkább. A fiúk helyzeti előnyben voltak. Náluk volt az erő, az ügyesség, viszont a lényeg, az ész, nálunk. Mi tudtuk, hogy sok lúd disznót győz, éppen ezért megpróbáltuk törlegesen lerohanni az ellenfél egy-egy tagját. Ez többször is sikerült. Volt olyan fiú, aki kénytelen volt sztriptízt produkálni, hogy eltávolítsa ruhaneműiből a kellemesen hűvös havat. A hócsatát azzal zártuk, hogy mi lányok győztünk, de azért megadjuk magunkat! A stúdió is bezengte győzelmünket, s mi pár perc alatt több kilót híztunk. A kézilabdapálya környéke lassan lecsendesedett, a kollégium folyosói pedig egyre zajosabbak lettek. Feltűntek a KÉI harci kakasai is a folyosón, egy lavór hó kíséretében. Lavórjuk, lőszerraktár szerepet töltött be, melyet sikerült perceken belül kimerítenünk. Nagy élmény volt nézni, amint az MTV-s fiúk szabályos, jól begyakorolt mozdulatokkal mosták fel a folyosón, a hó után maradt pocsolyákat. Igazán rutinosak voltak. Visszagondolva, nagyon klassz buli volt! Sajnáljuk, hogy sokan a koli ablakából nézték végig a nagy csatát. Ilyen bolondságokra csak itt van lehetőségünk, itt népi kell szégyenkezni, hogy egy kicsit még gyerekek vagyunk. D. G. A JÖVŐ VEMMI EMÖKE Egy kis figyelmet kérek! No persze nemcsak magamnak. Úgy általában az embernek! Ebben a rohanó világban nincs időnk odafigyelni a többiekre. Pedig nem lenne szabad állandóan egy legyintéssel, vagy „frontátvonulás” kijelentéssel elintézni a dolgokat. Megérdemelnék, hogy néha meghallgassa őket valaki, odafigyelne rá ... Lehet, hogy ezzel segítünk rajtuk. Tudni kell: a nagy dolgok is apróságokon múlnak. Erre környezetünkben is akad néhány példa. A konyhán próbálkoztak a reggelizés indításával. Sajnos kudarcba fulladt. Pedig egy kis figyelmesség ... Mert a reggelit igénylő úgy képzelte el a dolgot, hogy fél nyolc háromnegyed nyolc körül leballag az ebédlőbe, magához veszi a kis bögre teáját, kakaóját, s azt a kis apróságot, ami elüt a szokványos büfémenütől. Ezután az egészet kulturált körülmények között elfogyasztja s átsétál a tanulmányiba ... Ehelyett: 6—7 embernek 10 perceket is kellett várnia a reggelire. Ezután egy asztalokon álló szekerdő közepén törhette azon a fejét, hogy kés nélkül vajon hogyan varázsolja a vajat és a dzsemet a kenyérre?! Köszönöm, inkább tovább alszom és duplán tízóraizom. Más ... Volt egy Télavóbál! Ha már a rendezők beengedték az alkoholt a falak közé, itt is segített volna egy rövidke mondat: öcsi, ne igyál többet! Akkor nem kellett volna undorral elfordulni néhány vendégtől. Pedig mindenki szórakozni jött ide. S hogy mennyire fájdalmas tud lenni a figyelem hiánya? Az előadó lelkesen készült, pl. a TDK-ra. Elérkezett a nagy nap. Amikor elkezdte a mondandóját, rémülten vette észre, hogy mindenki mással foglalkozik. Még az előkelő helyezés sem vigasztalta meg! Csak enynyit mondott utána: Érted? Senki sem figyelt rám egész idő alatt! Pedig egy kis figyelemmel elérhetnénk, hogy ne kelljen attól reszketni: vajon mit hoz a JÖVŐ? Köszönöm a figyelmet. FAPOFA 1907. FEBRUÁR A jövőnk a tét! FIATALOK! Történelmi sorsfordulót élünk. Nehéz, fájdalmakkal is járó fejlődés útjára lépünk, mely biztató kilátást ígér, vagy a mi korosztályunk számára ismeretlen társadalmi-gazdasági bizonytalanság jelenti jövőnket? Másképpen fogalmazva: képesek vagyunk-e új lendületet venni, vagy lemaradunk az egyre kiélezettebb nemzetközi versenyben. E kérdésekre a válasz még nem dőlt el. Szándékunk egyértelmű, de az igazi felelet a mindennapi cselekvésben születik. NE VÁRJUNK MÁSRA! Többségünk tenni akar, vitatkozik, bírál, változásokat sürget. Sokan viszont a kivárást, a közéletből való kivonulást választják, nem hisznek a cselekvés értelmében. A „majd csak lesz valahogy”, a „ha más nem tesz, akkor én sem”, a „nem rajtam múlik” szemlélete azonban nem hozhat eredményt. Sorsunkért felelünk! Nem lesznek kedvezőbbek a feltételek! A küzdelmet más nem vívja meg helyettünk. Saját magunk és környezetünk alakításáért vállalni kell a harcot! CSELEKEDNÜNK KELL! Cselekvésre hívjuk tagjainkat, minden fiatalt. Vegyünk részt az MSZMP KB novemberi határozatának végrehajtásában! Érdekünk a társadalmi és gazdasági reformok továbbvitele. Változtatni kell dolgainkon, a mi felelősségünk is, hogy sikerül-e. Ismerjük és ismertessük meg a párt határozatát, a társadalmi-gazdasági program lényegét. Készüljünk fel a megvalósítás során várható ellentmondásokra, konfliktusokra. Értessük meg, mit jelent és mit követel munkahelyünkön és országosan a teljesítményen alapuló megértés, a műszaki fejlesztés gyorsítása, a nagyobb nyilvánosság és a demokrácia. Vállaljunk jövőnk érdekében napjaink konfliktusait, a munkaerő-átcsoportosítást, a bérek differenciálását! Gyűjtsük össze környezetünkben a továbblépést szolgáló elgondolásokat! Teremtsünk fórumokat ezek megvitatására. Lépjünk fel a fejlődést gátló tényezőkkel, a döntések halogatásával, az elvtelen megoldásokkal szemben. Ne tűrjük a korrupciót! Dolgozzunk ki javaslatokat, programot; mit és hogyan kell ésszerűbben, hatékonyabban tenni; mit kell változtatni környezetünkben; milyen helyi és országos döntésekre van szükségünk. Használjuk fel erre taggyűléseinket és a nyilvánosság fórumait. DOLGOZÓ FIATALOK! Jövőnk a termelésben dől el. Előrelépni csak akkor tudunk, ha a munkahelyen és az országban nagyobb lesz a rend, ha valamennyien jobb és fegyelmezettebb munkát végzünk. Ne hagyjuk, hogy a lézengők, a lógósok, a kötelességüket mulasztók — órabérben, havi fizetésben, vagy a teljesítménylapok meghamisításával ugyanolyan anyagi elismerésben részesüljenek, mint azok, akik lelkiismeretesen dolgoznak. Ne tűrjük az anyaggal és az emberi munkával való pazarlást. Erősítsük a dolgozók tulajdonosi szemléletét! Támogassuk a fiatalok körében az önképzést, az új szakmák elsajátítását, a vállalkozói magatartást. Becsüljük jobban a szakmai tudást, hiszen termékeink értéke ezáltal nő a piacon. KÖZÉPISKOLÁSOK! EGYETEMISTÁK, FŐISKOLÁSOK! Ismerjük meg jobban társadalmi környezetünket, választott pályánk körülményeit! Keressük mi is, miképpen tudunk hozzájárulni a nagyobb teljesítményhez. Alkotó versenyre készüljünk, arra, hogy boldogulni csak tehetségünk, tudásunk javát adva fogunk. Az iskolai élet, az oktatás fejlesztése során ezt az érdekünket képviseljük. KISSZERVEZETEK! Kezdeményezéseitekkel a helyi pártszervezetekhez és az irányító KISZ-bizottságokhoz forduljatok. Az országos döntést igénylő javaslataitokat közvetlenül a KISZ Központi Bizottságának juttassátok el. A hozzánk érkező vélemények, elgondolások alapján javaslatokat dolgozunk ki és a nyilvánosságot vállalva a párt Központi Bizottságához és a kormányhoz továbbítjuk azokat. FIATALOK! Hazánk és a szocializmus jövőjének alakításában, a párt programjának megvalósításában helyünk és felelősségünk van. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága ALOM A motor az első rúgásra engedelmesen beindult. Éjszaka volt, a Nagytemplom órája épp akkor verte az éjfélt. A motort óvatosan kitolta a garázsból. Vékony trikón farmerdzseki, lábán agyongyötört tornacipő, a kék pulóvert pedig a csomagtartóra kötözte. A YET-sisak — leszerelés után vette — engedelmesen rásimult a fejére. A tank tele, de zsebeiben gyufán és cigarettán kívül csak 50 forint lapult. Pici gázzal indult el, kifordult a söröző, majd a mozi felé, fölpörgette a gépet. A néptelen, szűk főutca házai megsokszorozták a dugattyú dübörgését, majd a fölkapcsolás pillanatnyi szünete után, újra élesedő robaj jelezte a fordulat emelkedését. A villanyrendőr cinkosként kacsingatott rá, amikor elkanyarodott balra. Először nem tudta, hol van, amikor fölébredt. Fantasztikus álma volt. Végtelen, néptelen utakon száguldott, szédült a reflektor csóvájának szüntelen figyelmétől, keze zsibbadtan markolta a gázfogantyút, lába mindenre készen feszült a fék fölött. Ismerős volt a táj, tudta, hogy a Bükkben, valahol Bányahegy után szeli a kanyarokat, de miért, hova, meddig? Centimétereken múlt a tragédia. A lány a felezővonalon sétált, álmodozó nyugalommal, leeresztett hosszú, barna hajjal. A fékek blokkoltak, a kerekek sisteregtek, a motor nyávogott, a kormányt félrerántva, ellenkezőleg megdőlve csúszott a gép és vezetője a bal oldali padkáig. Visszarántotta a kormányt, a töltés oldalába. Egy percig nem mozdult. Lábát lerakta, leállította a gyújtást, és nézte a lányt. Az megállt, és látszott rajta a pillanat, amelyben már csak azt észlelte, hogy túljutott rajta, elsuhant mellette a halál. Kicsit előregörnyedt, egyik lábát mereven előre, balra rakva, két kezét félúton a feje felé emelve. Ekkor ébredt fel. Csuromvizes és lázas volt. A szoba csendje, anyja halk szuszogása a másik szobából nyugtatólag hatott rá, de percek kellettek, míg magához tért. Felkelt, és az ablakhoz ment. Tíz perccel később már a lépcsőházban rohant lefelé. A közben eltelt időből csak arra emlékezett, hogy írt a konyhában két sort az anyjának, miszerint valami bulira ment. Égő arccal rohant végig az elhagyott Népkerten. A tejboltnál lassított — hová is fut? Csak nem akarja megkeresni a lányt? De hol, hogyan — az álom... Őrültnek érezte magát, de azért önkéntelenül is a zsebéhez kapott. A slusszkulcs, a papírok hűségesen feküdtek benne. És most nyolcvannal száguldott végig a Csebokszári lakótelepen, gyorsítva a felnémeti hosszú egyenesbe, bedőlve az elágazásnál, átrepülve a síneken, a lehetségest kihozva a 250 köbcentiből, egészen a Felsőtárkányi-tóig. A kilométeróra 120-on állt az egyenesekben, de ő elégedetlen volt. Fel a hegyekbe, ez volt a belérögzött tüske. Szúrta, marta a bőrét, égette az agyát, hajtva előre, csak előre. Bányahegyet egy negyedóra múlva hagyta el, és lassított. Szemét kutatóan fúrta a sötétbe... lassan egy pici, egyre növekvő pontot fedezett föl a lámpa fényében. A felezővonalon sétált, álmodozó nyugalommal... Balogh Tamás