ALFÖLDI TANULMÁNYOK 1997 / 16. KÖTET (Békéscsaba, 1997)
SÜLI-ZAKAR ISTVÁN: A fenntarthatóság és a társadalmi-gazdasági fejlődés esélye az alföldi falusi térségekben
A FENNTARTHATÓSÁG ÉS A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI FEJLŐDÉS ESÉLYE AZ ALFÖLDI FALUSI TÉRSÉGEKBEN * Süli-Zakar István 1. A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS ÉS AZ ALFÖLD A fenntartható fejlődés sokak által sokféle értelemben használt fogalom. Azonban minden egyes meghatározás különös hangsúllyal emeli ki a (helyi) erőforrásokkal való takarékos, az utókorra is gondoló gazdálkodás jelentőségét. Az emberiség számára a fenntartható fejlődés fogalmának lényege arra irányul, hogy a világ növekvő népességének igényeit úgy kell kielégíteni, hogy megőrizzük Földünkön az emberi élet lehetőségét, a természeti értékeket a következő generációk számára, hogy majd azok is kielégíthessék saját igényeiket. Különösen problematikus a fenntartható fejlődés értelmezése és kérdése a súlyos gazdasági és szociális gondokkal terhelt Magyarországon s országunk egyes válságba jutott régióiban. E tanulmányban az Alföld falusi térségeinek a fenntartható fejlődését, illetve ezekben a térségekben a fenntarthatóság és a társadalmi-gazdasági fejlődés esélyét vizsgáljuk. (Falusi térségek alatt itt nemcsak a községek közigazgatási területét értjük, hanem azokat, a városok közigazgatási területéhez tartozó térségeket is, melyeken a nem "urbánus" tevékenységi körök, tehát a mező-, erdő-, vízgazdálkodás a meghatározó, ahol a nagy területű védett természeti értékek, rezervátumok találhatók, s alacsony a népsűrűség). A hazánkban is tágan értelmezett fenntartható fejlődés érvényesülését, érvényesítésének lehetőségét tehát az Alföld rurális területein, azaz a városok belső területeinek (városközpont, lakó- és ipartelepek) figyelmen kívül hagyásával vizsgáljuk. Természetesen ezekben az alföldi rurális térségekben is meg kellene találni a környezeti értékek védelme és a társadalmi-gazdasági fejlődés közötti kompromisszumot. Ennek legfőbb akadálya az, hogy az Alföld falusi térségeiben olyan súlyos társadalmi és gazdasági (elsősorban strukturális) problémák halmozódtak fel, melyeknek megoldására csak hosszú, költséges és fájdalmas út kínálkozik. Az alföldi társadalom jelentékeny része a napi túlélésre koncentrál, s így hiányzik az emberek többségéből a fenntartható fejlődéshez nélkülözhetetlen optimista jövőkép. "A szegény emberek (szegény nemzetek) gyakran kénytelenek rövid távú gazdasági haszonra törekedni a hosszú távú fenntarthatóság rovására (Enyedi 1994: 1153). Ott, ahol a kilátástalanság égeti az emberek lelkét, nehezen várható, hogy a fenntartható fejlődésért tesznek is valamit. A fenntartható fejlődés problémakörét felvető Brundtland Bizottság (1987) az emberi szükségletekre helyezte a fő hangsúlyt, a későbbiek során azonban az ökológiai Dr. Süli-Zakar István a földrajztudomány kandidátusa, tudományos csoportvezető, MTA RKK ATI Debreceni Csoport, Debrecen tanszékvezető, KLTE Társadalomföldrajzi Tanszék.