A nagy háború írásban és képben 1. Északon és délen 2. (Budapest, 1916)
Kún Vilmos: A Dardanellák elleni szárazföldi harcok. Partraszállás és első megrohanás
G3CDGXDGXDGXCDG21CD PARTRASZÁLLÁSOK A GALLIPOLI-FÉLSZIGETEN C54SQXSQXSQX9QX9 többi századai, a munsteri vadászok, a Hampshire-ezred egy fél zászlóalja és egyéb csapatok voltak behajózva. A terv volt a hajót emberrakományával együtt a parton zátonyra futtatni, amint a csónakokon lévő vadászok első csoportja már partraszállott. (Egy modern trójai falu. Trója különben nincsen messze, a kisázsiai part északnyugati csücskében fekszik. A szerk.) A hajó egy bárkákra szerelt kikötőhidat is vitt magával, úgy hogy reméltük, hogy 2000 embert a legnagyobb gyorsasággal a partra dobhatunk. A még megmaradó legénység, mely a közelben horgonyzó hadihajókon tartózkodott, csónakokon követte volna a partraszállókat. A Hellesz-fok Szed-il-Bahrtól közvetlenül nyugatra fekszik. A hasonnevű erőd és a falu közötti terület valóságos amphiteátrumot képez, melynek friss zölddel bevont terraszai szelíd lejtővel 100 láb magasságig emelkednek a tengerszín fölé. Az egész területet a védő pásztázó tűz alatt tarthatja. (Elég hiba ilyen helyet kikeresni. — A szerk.) Az utolsó pillanatig úgy látszott, hogy a partraszállás ellentállásra nem fog találni. De alig érte el az első csónak a partot, kitört a vihar. A lövedékek egész zápora hullott a partra, a befutó csónakokra és a partravetett szénszállító hajóra. A dublini vadászok és a csónakok tengerészlegénysége rendkívül nagy veszteségeket szenvedtek, még mielőtt elérték volna a partot. Azok, akik már kiugráltak a vízbe , akiknek sikerült a magas part tövét elérni, némileg biztonságban voltak, de a csónakok és a csónakokban lévők közül egy sem tudott visszatérni, ott pusztult el a parton. De elérkezett a pillanat a »River Clyde« számára, hogy a magába rejtett csapatokat kiontsa. A kikötőhíd beállítása azonban aggasztó módon késleltette a munkát. Erős áramlás volt s az ellenség oly intenzíven tüzelt, hogy majdnem az összes legénység, mely a kikötőhíd beépítésével volt elfoglalva, elesett. Végre azonban a derék tengerészlegénységnek sikerült a kikötőhidat rendbehozni s a kihajózás megkezdődhetett. Egy század münsteri vadász volt az első. De bármily rövid volt is a partig megteendő út, csak néhány embere érhette el a partot, a minden irányból rájuk zúduló golyózápor mindenkit leterített. Mikor a második század a kikötőhídra ért, a hajóhíd engedni kezdett a víz áramlásának. A bárkák legnagyobb része elmerült s azok, akik kikerülték a golyóhalált, nagyrészt a vízbe vesztek, mert a nehéz szerelvény miatt nem bírtak úszni. (Elég hiba ily nehéz felszereléssel útnak indítani őket. — A szerk.) De új, rettenthetetlen munkáskezek a kikötőhidat újra rendbehozták s a münsteri vadászok harmadik százada tört rajta keresztül a part felé. Srapnel, géppuska és gyalogsági tűztől azonban igen sokat vesztettek. Ekkor a kihajózásban némi szünet állott be. Amikor újra elkezdtük, a kikötőhidat ismét elkapta az ár s egy része elmerült. Napier tábornok, Costeker százados és a Hampshire-ezred részei voltak éppen a hídon, kiknek nem maradt más választásuk, mint a hídra lefekve, lehetőleg fedni magukat az ellenséges tűz ellen. Nem használt semmit, a hídon lévők a tábornokkal és századossal együtt hősi halált haltak. ‘ 171 A »Goliath« angol sorhajó.