A Nép, 1921. június (3. évfolyam, 24-48. szám)

1921-06-11 / 33. szám

mi¥ÉP2-1921. június 11., szombat Az ír köztársaság elnöke egy parasziházban De Valera nyilatkozik Írország és Anglia háborújáról — A NÉP tudósítójától — London, június 7- A legutóbbi napokban amerikai újságírók jártak Írországban és eközben úgy az angol, mint az ír kormány körében is többször megfordultak. Most tapasztalataikról hosszabb cikkben számoltak be lapjaiknak. Az amerikai újságírók érdekes beszélgetést folytattak de Valera, tábornokkal, az ír köztársaság elnökével. A beszélgetést az alábbiakban közlöm : De Valera egy csinos parasztházban lakik Dublin közelében- Itt keresték őt fel az újságírók, akik bámulatukat fejezték ki afelett a csudálatos vakmerőség felett, amellyel az ir-mozgalom vezetői naponta százszor is kockára teszik életüket. — Az a sok munka, amely naponta rám vár — válaszolta a köztársaság elnöke — távol tart tőlem minden érzelgősséget. Mindnyájunknak már előre számolnia kell azzal a gondolattal, hogy bármely pillanatban feláldozza magát az általunk kitűzött célért. Minthogy azonban minden ilyen esetre már előre ki van szemelve a helyettes, aki az ügyeket tovább vezesse, így nem kell aggódnunk, hogy emiatt mozgalmunk kárt szenvedne. Nem lehet velünk olyan könnyen elbánni. — Milyen feltételek mellett lenne lehetséges az angol kormánnyal való tárgyalás? — kérdezték az újságírók. — Mindaddig, amíg Anglia Írországnak függetlenségéről való lemondását előfeltételnek tekinti, mindaddig, míg ragaszkodik ahhoz, hogy Írország képviselőit egy alárendelt nemzet képviselőinek tekintsék, mindaddig, míg Anglia fölényes katonai erejére támaszkodva diktálni akarja a politikai viszonylatokat a két nép között és nem ismer el semmiféle érdekközösséget, mindaddig céltalan minden tárgyalás. Minden ezzel ellentétes hír csak koholmány. Mi azonban nem fogunk lemondani Írország jogáról. Ha Anglia részéről csak arról van szó, hogy a régi alapon revideált feltételeket adjon tudtunkra, mindaddig nincs szükség semmiféle tárgyalás viscenirozására. — Önök tehát azt követelik, hogy az angol kormány fenntartás nélkül ismerje el az Ír Köztársaságot»? És ebben az esetben az «Ír Köztársaság» kifejezés tényleg a teljes függetlenséget jelentené, vagy pedig csak annyit akar ez mondani, hogy az alkotmánynak köztársasági szelleműnek kell lennie? A legelső feltétel, amelyért küzdünk, függetlenségünk. Az ír nép a legutolsó választások alkalmával minden kétséget kizárólag a független köztársaság mellett döntött. Ha azonban az ír nép bármikor meg akarja változtatni alkotmányát vagy kormányformáját, ehhez neki teljes joga van. • — Egy «Home Base Dominiumajánlatot olyanféleképpen, mint ahogy az Kanadában és Newseelandban uralkodik, abszolút elutasítanának önök? ■— Maga az a tény, hogy ezt a kérdést oly gyakran felteszik, vitágosan mutatja, mily ügyesen álcázza le Anglia a való tényállást. A Home Rule Dominion lényege úgy, ahogy az az említett országokban megvan, éppen abban rejlik, hogy ezek a Domíniumok saját szabad akaratuk folytán még ma is tag-jai a brit birodalomnak. Maguk a leginzervatívebb angol államférfiak, mint például Bomr Lám, elismerték, hogy a brit domíniumoknak joguk van az Angliától való elválásra, ha ezt jobbnak tartanák. Természetes tehát, hogy egy ilyen ajánlat Anglia részéről tényleges elismerését jelentené annak, hogy nekünk jogunk van a függetlenséghez. Az elválás joganélkül az angol domíniu mok nem lennének azok, amik tudniillik szabad részesei az összbirodalomnak. Írország azonban sohasem volt a brit rendszernek önálló és szabad tagja. Erőszakkal és csak erőszakkal kényszerítettek minket ebbe bele és erőszakkal tartottak meg abban. Mi azonban erélyesen tiltakozunk az ellen, hogy valaha is lett volna valóságos unió Anglia és Írország között. — Miféle kezességet nyújtana vagy tudna nyújtani egy szabad Írország Angliának, Anglia úgynevezett katonai és stratégiai biztonsága tekintetében? — Ámbár Írország nem ismeri el azt, hogy Angliának bármilyen joga volna ilyenféle garanciák követelésére, mégis készen áll arra, hogy ezt a kérdést barátságosan oldja meg. Ha az angol államférfiak ezt a kérdést reálisabb szempontból néznék, arra a belátásra jutnának, hogy egy szabad Írország Angliának sokkal nagyobb biztonságot nyújt, mint a jelenlegi. Ha Anglia attól fél, hogy Írország esetleg egy idegen hatalom számára veszélyes hadi bázissá válhat, úgy Írország kész megadni minden garanciáját a semlegességnek, amely semlegességet minden erejével meg fog védeni. Arra a kérdésre, hogyan oldaná meg a szabad Írország az Ulster problémát, de Valira így válaszolt: — Mi készek vagyunk Ulsternek vagy Írország bármely más részének a legmesszebbmenő helyi autonómiát biztosítani. A köztársaság mind a hat északi grófságnak nagyobb szabadságot biztosítana, mint a■ jelenlegi «Home Rule BlUd Sh. Kik züllesztik le a magyar Háziipart? A külföld keresi a matyóhiműséseket és a kalotaszegi varrottasokat — Pang a csipkeverés — A NÉP tudósítójától. — Budapest, jan. 10. A külföldi műipari kiállításoknak szenzációja volt mindig a kalotaszegi varrottas és a matyóhimzés. A színek gazdagsága, az ősmagyar népművészet megnyilatkozása elismerésre kényszerítette még azokat is, akik talán nem nézték jóindulattal azt, ami Magyarországból került ki. A csetneki csipke, a Felvidék szegény népének munkája világszerte ismertté tette a magyar csipkeverést. A Felvidék elszakadásával a csetneki csipkét nem látni sehol, mert a cseh csipkeverők silány gyártmányukkal elnyomják a felvidéki csipkeverést s a konkurrenciától félve, lehetetlenné teszik a felvidéki csipke értékesítését s csupán az ő értéknélküli áruikat engedik piacra. A kalotaszegi varrottas készítését és a matyóhímzés értékesítését ilyen eszközökkel nem akadályozzák, ennek életére viszont rárontott a mindenből saját magának pénzt sajtoló idegen üzleti szellem. Ozsafol a háziipar ! A külföld érdeklődésében sokan nem azt látták, hogy Magyarországnak kulturális szempontból dicsőséget jelent, hanem ezt a szíves érdeklődést kamatoztatni akarták aprópénzben is. A háziiparban csak az üzleti részt vették észre és selejtes árukkal kísérelték meg elárasztani a külföldet. A külföldön ezzel kiszámíthatatlan károkat okoztak a magyar háziiparnak s művészi értékét nagy mértékben csökkentették. Ebben a munkában a kalotaszegi ruhákkal kapcsolatban Bokor (?) Imre, kiváló üzletember szerzett bokros érdemeket. A matyóhimzéseknek értékét az emelte, hogy tervezésük a néplélekből fakadt s annak hű kifejezője volt. A Keleti Vásáron kiállított matyóhimzések mellett napbarnított arcú matyóasszony áll. A hímzéseken erőltetettség és hidegség látszott, megkérdeztük tehát az asszonyt, hogy ki tervezte a rajzokat. — Hát kérem, mink a terveket és a rajzokat Pestrül kapjuk, mink csak fizetésért ütögetünk... Elmondotta még a mezőkövedi aszszony, hogy a Dob-ulcában adják a rajzokat , és ott fizetnek a kész munkáért. A háziipart űzőket is proletarizálta az üzleti érdek, a Népszava intenciói szerint... Szterényi, háziipari nagymester Az Országos Magyar Háziipari Szövetség báró Szterényi József elnöklete alatt valószínűleg a népművészet támogatása céljából részvénytársasággá alakult. Az igazgatóságban nagy neveket is találunk. Arisztokraták viselik a díszes tisztségeket. A Szövetségben a nehéz munkát is keresztények végzik, azonban ott, ahol haszon van, az idegenek helyezkedtek el. A szövetség munkájának jellemzésére csak anynyit említünk, hogy egy munka, amelynek önköltségi ára 300 korona 20 fillér, a kirakatban 4500 koronás eladási árral büszkélkedik. Az csak természetes, hogy ez a részvénytársaság valósággal nyúzza a bőrét azoknak, akik nekik dolgoznak. A részvénytársaság százezer korona kamatmentes kölcsönt kapott támogatásként a kereskedelmi minisztériumtól még akkor, amikor a pénz értéke aranyértékben számítódott. Támogatást most is kap. Egyik másik részvénytársaság A Fonal- és Hímzőipar Részvénytársaság működéséről már kevesebb szó essék. Ez a részvénytársaság különösen azzal tűnt fel, hogy a lehető legalacsonyabb díjazásért dolgoztat. A kezeinkbenlevő 169-es munkaív tanúsága szerint egy 32 darabból álló garnitúra hímzéséért és horgolásáért (térítők, tálcakendők, 60 méter hímzés és 50 méter horgolás) 340 koronát fizet. A munka elvállalója egy kilencgyermekes műszerésznek a felesége. A garnitúra elkészítése legalább 300 munkaórát igényel s minimális díjazása 1520 korona lenne. Az eladási árat ki sem írjuk, azt elképzelheti mindenki. Végre egy keresztény szövetkezet A Lipótvárosi Demokrata Kör földszinti helyiségében, amely azelőtt játékterem volt, az Orsó és Rokka Hadiipari Szövetkezetet találjuk. A szövetkezet aTaltruista alapon működik s főmunkatársai között tábornagyok, kúriai bírók s magasrangu tisztviselők hozzátartozói dolgoznak. A szövetkezet most küldött anyagot a finnországi műipari kiállításra. Megrendelést kapott Amerikából, Norvégiából, Dániából, Finnországból. Most készül nagybányai Horthy Miklósné kalotaszegi ruhája is. Apró dísztárgyakat mutatnak, kézifestéssel. A külföldre kerülő dísztárgyakon az elszakított részek láthatók. Gyakori tárgy a hun-monda, parasztlakodalom, a parlament és a népviseletek. A modern ruhamintákon a kalotaszegi írásos öltések díszlenek és szűrmintára készült női kabátokat ékítenek a hímzések. Ez a szövetkezet támogatást nem kap, mégis a vezető szerepet viszi a háziiparban. Három telepe van s ezerötszáz munkatárssal dolgozik. Munkát kaphat, aki 100 korona üzletrészt jegyez, amelyet kis öszszegekben törleszthet az elvégzett munka díjából. A szövetkezetnek rendes helyiség nem jut az egész városban. A Katholikus Háziasszonyok Szövetségének Mária utcai helyiségében volt helyisége, de a Szövetség a háztartási alkalmazottak otthonát felállítva, kénytelen volt a szövetkezet részére átengedett helyiséget igénybe venni. Budán, a Fehérsas-téri iskolában van a másik helyiség, azonban egészségtelen pincehelyiségben dolgoznak. Egy „véletlen"1 A Lipót-körúti helyiségből is ki akarják tenni a szövetkezetet. Merő véletlenségből a helyiséget igénylő Demokrata Kör elnöke Szterényi József báró, aki bizonyára szívesen látná a szövetkezet munkaképtelenségét. A helyiséget a földmivelésügyi minisztérium rekviráltatta a folyammérnökség számára s mikor ez kiköltözött, kapta a szövetkezet a helyiséget. Ha lakbér fejében 20.000 koronát fizet a szövetkezet, akkor dr. Lányi Mór, a kör ügyésze szerint is, maradhat a helyiségben. Briliiánsokat, Gyöngyöket, ékszereket mindenkinél drágábban veszek . SZÉKELY EMIL, KIRÁLY UTCA 51, 105 Terez-templommal szemben. Telefor, József 105-36. Iparművészeti telep Egerben — A NÉP tudósítójától. — Eger, június 10. Egerben iparművészeti telep fog rövidesen alakulni, amely valószínűleg már az ősszel megkezdi működését. Az új iparművészeti telep az iparművészet minden ágát fel fogja ölelni és pedig a textilművészetet, fafaragást, bútoripart, üvegfestést, szobrászatot stb. Ötvösművészeti osztálya ennek a telepnek, sajnos, nem lesz, mert az ötvösművészeti osztály felállítása annyi költséggel járna, amennyivel azok, akik az iparművészeti telep létesítésén fáradoznak, most nem rendelkeznek. Az új iparművészeti telep különösen az egyházművészeti szükségleteket kívánja kielégíteni, mivel az egyházak részére eddig különösen Bajorországból és Tirolból rengeteg fafaragást hoztak be és az eddigi behozatal kiküszöbölése céljából ilyen fafaragványokat és egyházművészeti cikkeket Egerben kívánnak előállítani. Tekintettel arra, hogy ezeknek az egyházművészeti cikkeknek az országban a piaca igen nagy, valószínű, hogy az új iparművészeti telep igen eredményes munkát tud kifejteni. Értesülésünk szerint a telep részére az egri káptalan engedett át egy épületet a város kellős közepén. A telep létesítése körül Nagy János nemzetgyűlési képviselő buzgólkodik, aki az érseki jogi lyceum tanára. A főváros visszaköveteli a piaristák épületét A pénzügyi bizottság ülése — A Nép levelezőjétől. — Budapest, jan. 10. A főváros pénzügyi bizottsága ma Folkusházy alpolgármester elnöklésével ülést tartott, amelyen az elnök bejelentette a zárszámadás elkészültét, amelynek felülvizsgálására öt tagú bizottságot küldenek ki. A napirend előtt Platthy György bizottsági tag köszönetet mond Ernszt Sándornak azért, hogy a főváros ügyeit szóba hozta a nemzetgyűlés előtt, majd indítványt tett, hogy a főváros feltétlenül szerezze vissza a piaristák épületét,amelyben a most felszámoló közélelmezési minisztérium nyert elhelyezést. A piaristák épületének egy részébe ugyanis a főváros minden megkérdezése és hozzájárulása nélkül máris beköltözködött a nemzeti kisebbségek minisztériuma. Platthy azt kívánja, hogy a kormány ne helyezzen oda új hivatalokat, hanem kezdje meg az építkezéseket, amit sokkal könnyebben tehet, mint a rossz anyagi viszonyokban levő főváros, a piaristák épületében pedig el kell helyezni azokat a fővárosi hivatalokat, amelyek most bérházakban vannak, a bérházakat pedig lakásokká kell átalakítani. Folkusházy kijelenti, hogy a főváros mindent megtesz az épület visszaszerzése céljából. Az egész épületért eddig összesen 102.000 korona bért kapott a főváros, holott ott több mint száz nagy szoba és terem van. A közélelmezési minisztérium, magyarázta Bérczel tanácsnok, mindössze 15 helyiségre tart igényt, s a többi helyiségekben a főváros a liszthivatalt, a temetkezési hivatalt, a faelosztó és az idegenforgalmi hivatalokat, valamint a negyedik kerületi plébániát akarja elhelyezni. Wolff Károly a népjóléti minisztérium részére kívánja felajánlani a helyiségeknek egy részét, mert szükséges, hogy ez a királyi palotából végre elkerüljön, a nemzeti kisebbségek minisztériumát pedig értesíteni kell, hogy ha nem költözik ki az elfoglalt helyiségekből, akkor a kilakoltatási eljárást kell ellene megindítani. Ernszt Sándor a régi országház elhanyagolt voltát teszi szóvá és annak jókarbahozatalát sürgeti. Bérczes tanácsnok a felszólalásra reflektálva közli, hogy mihelyt a népjóléti központ, amely most a régi országházban működik, átköltözhetik a piaristák épületébe, a főváros azonnal hozzálát az épület tatarozásához.