A Nép, 1925. augusztus (7. évfolyam, 170-193. szám)
1925-08-01 / 170. szám
JTS& —5£*!sajus !, szombat Aláte» Vörös katonák rabolják és gyilkolják a bányászokat a szovjetbiztos ellenőrzésével Az előbbi tudósításokban Vrabec Péter szakaszvezető a tammati bányában folyó életet és a szovjet garázdálkodását mondta el. Böhm kocsijai megérkeztek az , új rakománnyal és körülbelül két■száz ember jött velük. Ezeknek egy része katona volt és a szovjet■biztos parancsnoksága alatt állatiak. Százötven ember bányász volt és felszereléssel jöttek. Mostmár az egész folyó mentén a mitelepünktől egészen a nagy telepig fél a szovjetházig hosszú sorban .Altak a sátrak és vityillók, a mederben pedig a bányászok túrták a földet. rAz arany legnagyobb része , Böhm zsebébe vándorolt. Nem tudni honnan, de ez az ember pontosan értesülve volt a legcsekélyebb dologról is. Ha valaki Hz szem aranyat talált reggel, márMiben tudta és eszerint szabtameg az árakat. Ha valaki nagyobb ■Jelétre bukkant, annak mindentdrágábban adott és nem, lehetett tenni ellene semmit, mert az egyedüli ember volt, akinek volt valamije. Mi — Konyettel — amenynyfire lehetett, nem vásároltunk semmit tőle, de néha mégis rá mellünk szorulva. Bennünket zsarol a legjobban, ezenfelül állandóan katonákkal figyeltetett bennünket. A katonák szintén ástak és keresték, de nem nagy eredménnyel. Aiólag az államnak dolgoztak, de persze amit találtak, azt mind zsébrevágták és elitták. Most már kialakult az egész bánya képe. Voltak, akik állandóan a korcsmában ültek és ittak. Ha elfogyott a pénzük, akkor kártyán nyertek, vagy egyszerűen összeálltak ketten-hárman és egy gyengébbtől elvették az aranyat. Gyakran verekedésre került a sor és két esetben a harc halállal végződött. Egy alkalommal katonát gyilkoltak meg. Böhm persze erélyesen lépett fel a gyilkos ellen, de rögtön megszelídült, amikor megkenték egy dm nagyságú arannyal. Ettől a pillanattól kezdve nem volt senkinek biztos sem az élete, sem, a vagyona. Még a szolgákban sem bíztunk meg, mert nem tudtuk, hogy Böhm nem vásárolta-e meg egyiket vagy másikat. Vagy Konyetnek, vagy nekem állandóan otthon kellett lennünk és aranyunkat, amely most már meghaladta a kilencven fontot el kellett rejtenünk az erdőben. Nem lehettünk biztosak a részeg bandáktól, amelyek állandóan ott cirkáltak a kunyhók között és nem riadtak vissza semmitől sem, hogy egy szem aranyat zsákmányolhassanak. Ezek a gazemberek nem tartották érdemesnek már dolgozni, követték gazdájuknak Böhmnek a példáját és inkább abból éltek, hogy ki-s zsákmányolták az embereket. Ha nem lett volna már augusztus, akkor gondolkozás nélkül fölkerekedtünk volna és elutaztunk volna Larinszkba. De kéthónapos útnak nekivágni, tél elején, nem lehetett, különösen olyan nagy teherrel és olyan nagy kincsesel, amit mi akartunk vinni. Ki kellett húzni még ezt a telet bármilyen rettegéssel is vártuk. Ott maradtunk és szorgalmasan dolgoztunk tovább. gyült bele. Ki akartam menni, mert sejtettem, hogy a rablók Mjecskevicset támadták meg. Konyet azonban visszatartott. Kinézett az ablakon és látta, hogy tizen-tizenketten körülveszik Mjecskevics házát és a szegény ember belülről egy szál revolverrel védekezik. Segítségért kiált és megesküszik, hogy nem adja oda az aranyat, ha megnyúzzák, akkor sem. Segíteni kell neki, mondom Konyetnek, hiszen barátunk. Konyet gondolkozik, aztán fogja a fegyverét és int, hogy én is töltsem meg a puskámat. Kimegyünk. Az ordítozás és lövöldözés folyton tart. Egyszerre csend lesz és a rablók behatolnak a házba. Odamegyünk és az ablakon keresztül látjuk, hogy Mjecskevics holtan fekszik a földön. Erre Konyet gyorsan visszatérésre hívott fel. — Mennünk kell — szólt — még pedig ma éjszaka el kell indulnunk A szolgáknak rögtön kiadta a parancsot, hogy fogják be a kutyaszánokat, kössék össze a rénszarvasokat és a lovakat. Mindent itthagyunk, csak prémeket, élelmiszert és, a legszükségesebb holmit visszük magunkkal: egy kis kályhát, sátorponyvát és ilyeneket. Azt a parancsot adta a szolgáknak, hogy az erdő szélére jöjjenek egy óra alatt. Mi ketten előrementünk. Folyton új bányászok érkeznek Attól az időtől kezdve, hogy a szovjetbiztos Böhm megérkezett, észsebb-nagyobbcsoportokban, de egyyenkint is úgyszólván naprólnapra jöttek emberek. A legtöbbje nagyon le volt rongyolódva és szerszámja is alig volt. Csodálatos dolog, hogy mindegyik nekilátott az munkának és egy-két hét leforgása alatt már félfontnyi aranyat gyűjtött. A folyó medre, a szomszédos kis patakok, de az egész környező mocsaras hely és a sziklarepedések tele voltak arannyal.Az ember bárhol kezdett el kutatni, rövidesen rábukkant a sárga rérére. Szeptember közepén, amikor a fagyok kezdtek erősebbek lenni, már körülbelül nyolcszáz ember túrta a földet Tammat környékén. A vizonyok pedig napról-napra rosszabbak lettek. Néhányan megbeszéltük, hogy véd- és dacszövetséget kötünk a szovjetbiztos és a rablóbandák ellen. Konyet és Mjecskevics szervezték az egészet és úgy határozták, hogy közelebb költözünk egymáshoz és állandó fegyveres őrt állítunk, aki éjjel és nappal őrizni fogja a ház biztonságát és a bányászok életét. Konyet azonban még ezzel sem elégedett, meg. Velem, megbeszélte, hogy néhány napra elmegy a közeli jakut törzshöz, vásárol vagy húsz kutyát és rénszarvast. Egyszóval előkészületet tett arra, hogy elhagyják a környéket. Csakugyan el is ment és néhány nap múlva visszatért három kutyafogattal és egy csomó rénszarvassal. Mjecskevicset meggyilkolják Mindez már októberben történt, a föld már hetek óta meg volt fagyva és a munka mindig nehezebb lett. Kevesebb aranyat termeltek ki és azok, akik lopásokból, kártyából és fosztogatásból éltek, ékesebbek lettek. Azonkívül a bányászok mind elrejtették zsákmányukat és így a szovjetbanda nem találta meg. Ezekben a rablásokban Böhm, látszólag nem volt benn, de mindenki tudta, hogy az elrabolt aranyból ő is kap százalékot. Nagyon jól emlékszem rá, október nyolcadika volt és este, amikor a munkát befejeztük, Konyet a házban azt mondta, hogy a helyzet olyan rosszá lett, hogy minden nap elkészülhetünk a rablóbanda fogadtatására.Erősen fogadkozott, hogy fegyverrel fog ellentállani és mindenkit lelő, aki át akarja lépni a ház küszöbét. Aznap délután ugyanis azt hallottuk, hogy a szovjet katonák és néhány csavargó behatoltak egy bányász házába és követeltek aranyat. Az ember azt mondta, hogy nem volt szerencséje. Erre a katonák odakötötték a kályhához és jól befűtöttek. Az ember üvöltözött, ordított, de nem használt. Addig nem eresztették el, amíg nev ii mondta meg, hogy hová fejtette kincsét. A szerencsésleg ekkor elment Röhmhöz panaszra, aki azonban kinevette és kidobta. Épen ennek az esetnek a hatása alatt beszélgettünk ,amikor nagy orditozást hallottuuk, melybe több puska- és revolverkvés be 7 A villamos vasutak igazgatósága döntött a vitedíjakról . A főváros tanácsának álláspontját tette magáévá —A NÉP tudósítójától . Ismeretes, hogy a villamos vasutak igazgatósága még június 8-án átiratot intézett a fővároshoz, amelyben bejelentette, hogy a végzett számítások alapján a viteldíjakat mérsékelni akarja. Az igazgatóság beadványával az elmúlt napokban foglalkozott a közlekedési bizottság, amely egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egész vonalon meg kell szüntetni a 3500 koronás átszállójegyeket és kétszeri átszállásra jogosító 3000 koronás jegyeket kell kiadni. A főváros tanácsa a közlekedési bizottságnak ezt a határozatát csak aggodalommal és fentartással fogadta el és csak abban az esetben hajlandó hozzájárulni a módosított tarifa leszállításához, amennyiben az nem veszélyezteti a villamosvasút újjáépítési és beruházási programmját. A villamosvasútak igazgatósága tegnap éjszaka tartott ülést Sipőcz Jenő dr. polgármester elnökletével és hajnalig tartó tanácskozás után úgy határozott, hogy a viteldíjak ügyében a főváros tanácsának álláspontját fogadja el. E szerint a villamosigazgatóság is aggályosnak tartja a számításukon túlmenő tarifaleszállítást, a maga részéről azonban nem gördít akadályokat a leszállítás elé. A kereskedelmi miniszterhez együtt fog most felkerülni a közlekedési bizottság, a fő-őváros tanácsa és az igazgatóság határozata és a miniszteren fog múladni, hogy mennyiben méltányolja a főváros tanácsának és az igazgatóságnak az aggodalmát. Amennyiiben a kereskedelmi miniszter a közlekedési bizottság határozatához képest döntene, úgy nincs kizárva, hogy a bevétel csökkenése folytán a beruházási Programm kisebb időbeli eltolódást szenved. Az igazgatóság határozatát rövidesen felküldi a kereskedelmi miniszterhez, azonban kérdés, hogy mikor lesz döntés ebben az ügyben. Az új viteldíjak különben is csak szeptemberben léphetnek életbe, mert az igazgatóságnak csak a miniszter döntése után lesz módjában intézkedni arról, hogy az új jegye-ket kinyomassa és a kalauzokat az ölelkező szakaszok rendszeréről kioktassa. A Keresztény Községi Párt tagjai megnyugvással fogadták az igazgatóság határozatát, mert eb- ből is látható, hogy sem a tanács, sem az igazgatóság nem kívánja a magas viteldíjak fentartását, determészetes, hogy úgy az igazgatóság, mint a tanács iparkodik megvédeni azt a beruházási programmot, amelyet a kereskedelmi mi- niszter jóváhagyásával készítettek el. Hogy újabb feljelentés érkezett a főkapitányságra a Kormos-ügyben — A NÉP tudósítójától — Néhány nappal ezelőtt beszámoltunk arról, hogy néha Kormos Alfrédnek, a „Magyar Kereskedők Lapja“ és a „Pénzügyi Kompass“ kiadótulajdonosának hatalmas vagyona miatt sorozatos feljelentések érkeznek a főkapitányságra, amelyek első pillantásra bonyolultabb családi ügyet sejtettek, később azonban beigazolódott, hogy mindenképen rendőrség elé való az ügy, mert a büntetőtörvénykönyv paragrafusainak élén táncol az az eljárás, amellyel Kormos Gyula, néhai Kormos Alfréd fia és társai a több mint hárommilliárdos vagyont hatvanhárom millió koronáért magukhoz váltották. A Kormos-vagyon örököse, özvegy Kormos Alfrédné tette meg az első feljelentést, melyben elmondotta, hogy az Apolló részvénytársaság hatszáz darab részvényét, mely csaknem egész vagyonát képezte, elzálogosította egy , Hollós,, Gyula, nJST.fi bankárnál százötvenmillió koronáért. A kosztkamatokat a kölcsön összeg után nem tudta fizetni s így helyette fia váltatta ki a részvénypakettet s ezzel egyúttal édesanyjának hitelezőjévé vált. Az Apolló rt. részvényeit azonban nem adta vissza tulajdonosának, Kormos Alfrédnénak, hanem hatósági ár-verést kért azokra, melyen három társával együtt megvásárolta a csaknem négymilliárdos vagyont a hatvanhárommillió koronáért. A Kormos-család jogi képviselője egyrészt minden lépést megtett az árverés megsemmisítése iránt, másrészt a tegnap este folyamán a főkapitányság központi nevelőjén feljelentést adott be úgy Kormos Gyulla, mint három társai ellen csalás bűntette címén, elmondva, hogy feltétlenül megállapítható az a rosszhiszeműség, amellyel a hatalmas vagyont a négy tettestárs magához váltotta. A főkapitányságon ebben az ügyben dr. Szlovák rendőrkapitány indította meg az eljárást s minden valószínűség szerint a holnapi nap folyamán fogják kihallgatni úgy Kormos Gyulát, valamint három társát. " Lemondott a japán kormány az adóreform miatt Tokió, július 31. (Reuters) Az új adók kérdésében támadt egyenetlenség miatt a kormány visszalépett.