A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1865-11-26 / 48. szám

Budapest, 1865. 48-ik szám. Vasárnap, november 26-án. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Szerkesztői szállás Pesten, Egyetemtér Egész évi előfizetési ár . . . . Zárta ki másfél nagy negyedrét ivén. 3-ik szám , földszint. Félévi „ „ . . . . 3 50 k. Hazai közügyek. DEÁK FERENCZ. mint egyhangúlag megválasztott pesthei városi országgyűlési követ nyilatkozata választóihoz november 23. 1865. Tisztelt polgártársaim! Minél súlyosabb a kötelesség, melynek teljesítésére önök szives bizalma felszólít, minél válságosabb az idő, melyben e felszólítás történik, annál nagyobb megtiszteltetés ez reám nézve. Szívesek voltak önök szerény politikai pályámnak múltját kezességül elfogadni a jövőre. Hálával ismerem el e gyöngédséget, nem volnék képes más kezességet nyújtani. Méltán és teljes joggal követelik önök tőlem, hogy mint képviselőjük a bűn javának előmozdítására fordítsam minden erőmet, s együttműködve azokkal, kik hivatva vannak intézkedni az ország ügyei felett, törekedjem a jelenben oly igen súlyos szenvedéseket megszüntetni, anélkül azonban, hogy a haza jövője kockáztatva legyen. Oly szent kötelességet szabtak önök előmbe, melynek érzete minden jó embernek kebelében él. Nem kötötték bizalmukat részletekhez, s nem kívánták tőlem, hogy már előre számoljak még azon eszközökről is, miket leginkább czélra vezetőknek tartok. Lelkem mélyéből köszönöm e teljes bizalmat, mely néhány szóban kimondja, mit várnak önök attól, kit képviselőjüknek választottak. E néhány szó egyszerű, határozott, s mindent magában foglal. E néhány szó nem egyéb, mint az, hogy teljesítsem polgári kötelességemet. Ennél többet senki nem tehet, kevesebbet tenni senkinek nem szabad. Ha Isten engedi, hogy szép, de nehéz megbízásunkat óhajtott sikerrel végezhetjük, a kedvező eredmény nem egyes embernek leend érdeme, hanem együtt s egyaránt mindazoké, kik Isten áldása mellett hű és ernyedetlen közreműködésük által eszközlötték a jót és meggátolták a mi káros és veszélyes lehetne. Sok szép remény van kötve ezen országgyűlésnek működéséhez, sokkal több talán, mint a mi jelenben létesíthető. Oly igen sok, mi a nemzetnek fáj, oly sok és fontos, mit e hazában javítani s alkotni kellene, hogy mindezen bajokon azonnal teljes mértékben segíteni, s mindazt, ami hasznos, sőt szükséges volna, rövid időn létrehozni valószínűleg meghaladja képességünket, s az ország kimerült erejét. Csak égető bajainkat orvosolhassuk ezúttal, csak alapját vethessük meg hazánk szebb jövőjének, az idő, s a bilincseiből felszabadult szellemi s anyagi erő folytonos működése létrehozandja majd, ami még hiányzik, s mit most elérni nem lehet. Igaz ügy mellett a tiszta és szilárd akarat s a kölcsönös méltányosság sok akadályt legyőzhetnek. Mi az igazságot és méltányosságot nem csak követelni, hanem teljes mértékben viszonozni is akarjuk. De mindamellett politikai hiba volna , már előre teljesen biztosítottnak tekinteni ügyünk szerencsés kimenetelét, s erélyt és óvatosságot fölöslegesnek tartani, más részről polgári bűn volna már előre reményt vesztve lankadni a munkában és küzdelemben. Az igaz ügynek mindig van jövendője, ha azt erélyveszélyesség támogatják. Időnek előtte tehát ne örüljünk, de ne is csüggedjünk el, soha ne tekintsük valószínűnek, de ne is tartsuk lehetetlennek, hogy a sors és elleneink hatalma, talán erőnk korlátoltsága, sőt meg lehet saját tévedéseink is, háttérbe szorítják ismét egy időre óhajtásaink valósulását. Bizzunk, de sem a sors kedvezésében, sem a magunk erejében, sem mások segélyében ne bizzunk vakon. Cselekedjünk erélyesen, de megfontolva. Ez feladatunk. A siker Isten kezében van! Ki az, ki helyzetünkben a jövőről biztosan szólhatna? Ki merné magáról állítani, hogy ereje nagyobb mint a nehézségek, és hogy tévedni semmiben sem fog? Ki az, ki mint képviselő többet ígérhessen mint azt, hogy szándéka tiszta lesz mindenkor , s akarata szilárd, s hogy önzést, mellékes tekintetet ismerni nem fog, hanem minden erejét s tehetségét hazája közjavának fogja szentelni ? Ezt ígérem én is önöknek tisztelt választóim őszintén s a legtisztább lélekkel. Fogadják ezen ígéretemet oly szívélyes bizalommal,minővel képviselőjükké választottak. Fogadják újra hálámat a megtiszteltetésért, s tartsák fenn ezentúl is bizalmukat szeretetüket irántam. ELŐJELEK. Megbotránkozott minden jobb érzésű ember azon nagyszerű vesztegetéseken, melyek a képviselőválasztásokat megelőzték, s most már tudjuk, hogy egyike hazánk jeleseinek fogja az országgyűlésen indítványozni, hogy jövendőre a szavazás titkos legyen, hogy a választó titkonarra szavazhasson, kit meggyőződése szerint óhajt, és ekképen a vesztegetőt legbiztosabban meg lehessen buktatni. Ez azonban csak a jövendőre szól hanem mi történjék a jelenben ? Megdöbbentő nagy száma azoknak , kik vesztegetéssel fognak az országgyűlés padjára ülni, — és az illetők, úgy látszik, a következő ravaszsággal számítanak egy különös összetartásra. Én is itattam, más is itatott, — majd egyik kéz a másikat mossa, egymásnak igazolását keresztülvisszük. Ezen számítás nem fog sikerülni, — mert elhatározó körökben kimond