Hampel József (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 25. KÖTET (1905)
1905 / 3. füzet - LEVELEZÉS - KEMÉNY LAJOS: Kassai fegyvergyártókról
206 ARCHEOLÓGIAI ÉRTESÍTŐ, házzal egykoron a legcsekélyebb vonatkozásban volt helyekről szóló mondákat és elnevezéseket, akkor semmi esetre sem lesz feltűnő, ha ez a köznép, melynek élénk tudatában volt a barátok egykori uralma, a Vág túlsó oldalán keletkezett Lehotától való megkülönböztetés kedvéért barát (munch) Lehotának nevezi az új telepítvényt, mely a templom közvetlen szomszédságában, mélyen az erdőben, távol az áradásai által veszedelmes Vágtól keletkezik. Keletkezik pedig a hussita beütések alkalmával. Ezen időpont is ismeretes volt a tudós báró előtt, sőt ő maga is benczéseket helyez ide a templarius rend eltöröltetése után, kiket — szerinte a benczéseket — a hussiták űzték ki innen. Ez nem lehetséges, mert azokban az időkben Pöstyén már Ujlakyak kezén, illetve ezek által Ocskayéknak zálogba adva, nem volt apátsági birtok. Ép úgy téves Nyitramegye monográfiájában foglalt azon állítás, mely szerint a templarius rend eltörlése után johanniták birták volna. A plébánia levéltárában őrzött Visitatio Batthyaniana valószínűnek véli, hogy egykor a zobori szt. Ipolyról nevezett apátság residentiája volt. A véleményre valószínűleg Kálmán király ismeretes oklevele vezethette az egyházat látogató papot. Ebben ugyanis fel van említve Pöstyén, hol egy körtefa volt a határjel a zobori egyház birtokai és egy fel nem említett birtokos földjei között. Ámde ez Kálmán király idejében volt. S jóllehet később az apátság birtokait majdnem teljesen birta Pöstyén nem az apátságé, hanem a szomszédos Krakován—Trebete—Osztró, melyek a birtokutód nyitrai püspöké mai napig. Ezzel korántsem vitatom, hogy e vidéken templariusok nem léteztek volna. Ellenkezőleg. Az a nézetem, hogy a tatárjárást megelőző időben a vágújhelyi uradalom, vagy mondjuk helyesebben a keresztúri (ma szent kereszt) birtok a kereszteseké lehetett, kiket az ezen végvidéknek egykori védelmezőiként, őreiként idetelepített székely telepeknek megerősítésére rendelhetett a király. Nem ellenkezik e nézetem a keresztes vitézeknek általános kötelezettségével, a haza határainak védelmével. Csak az a sajnos, hogy e nézetem is feltevés, s habár a hagyomány teljesen nem mellőzhető az őshajdan emlékei után kutató által , a pusztán reá való hivatkozással, egy teljesen fel nem deríthető történelmi tényt indokolni nem lehet. Budapest, 1905 április 25. Follajtár József: VII. KEMÉNY LAJOS : KASSAI FEGYVERGYÁRTÓKRÓL. A számszeríj (balista, armbrusz) használata a XV. században még széltében divatozik. Borbál királyné 1431-ben kézifjakért és nyilakért ír Kassa városához. Ijjártók (arcufex, balistarius, bogner) már a XIV. században feles számmal űzik mesterségüket Kassán; az 1394—-1404-ik év közt János bogner (1394—1398), Miklós arcufex (1395—96), Miklós köcherer (1395), Hensil ambroster (1395—96) 1 Mednyánszky u. o. és utánna: Az esztergomi főegyházmegyei r. k. iskolák története. 2 Magyar Ország Vármegyéi és Városai : Nyitramegye 550. 3 Fejérpataky L. : Kálmán király oklevelei. Bpest, 1892. Ért. a tört. tud. köréből. XV. évf. 5. sz. 51—73. (az oklevél 26. sorában.) 4 Kassa v. lvt. 177. sz.