Hekler Antal (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 43. KÖTET (1929)
KÖNYVISMERTETÉSEK - BANNER JÁNOS: Archaeologica Hungarica. (A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának kiadványai.) Budapest, 1926-1929
talajhoz nőtt kultúregységet alkottak, mint később a germánok. Kár, hogy Rademaeher annyira intenzív és gazdag hagyatékú magyarországi s általában keleteurópai szereplésükkel nem foglalkozik. Véleményünk szerint a kelta probléma ezen a területen fog eldőlni. A Reallexikon der Vorgeschichte anya gának csak igen kis részéhez szólhattunk hozzá. S ha lennének is még kifogásaink, ezek éppúgy nem érintenék a munka csodálatraméltó koncepcióját, rendkívüli értékét és jelentőségét, mint az eddig előadottak. Juhász Vilmos: Jegyzet. Az ismertetés nyomdatechnikai okokból már nem vehette figyelembe a lexikonnak utoljára megjelent részét. Archaeologia Huxigarica.A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Osztályának kiadványai. Szerkeszti : HILLERBAND JENŐ. — 1—4. kötet. Budapest, 1926 — 1929) A világháború alatt, 1916-ban, a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára kiadásában Közlemények a Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárából címen folyóirat indult meg, amely azonban tudtunkkal az első szám után megszűnt. Ebben a folyóiratban a kezdet tanúságai szerint a régészetnek éppen azok az ágai jutottak legkevesebb szóhoz, amelyeknek anyaga olyan problémákat vet fel, melyek a magyarországi leletek nélkül valóban nehezen oldhatók meg. 1926-ban a Nemzeti Múzeum átszervezése során az Érem- és Régiségtár három önálló osztályra osztatott szét, s ugyanakkor a Régészeti osztály kétnyelvű kiadványt indított meg, amelynek eddigi köteteitígy tartalom, mint kiállítás tekintetében méltók ahhoz az intézményhez, amelynek önállósulása óta oly nagy érdeme van abban, hogy a külföld szakembereinek fgyelme a leletekben gazdag, de a kiaknázáshoz és publikáláshoz anyagiakban szegény Magyarország felé irányult, az eddiginél fokozottabb mértékben. 1926-tól a mai napig, sajnos, csak négy kötetete jelent meg az új kiadványnak, amit — ismerve a nehéz kiadási viszonyokat — könnyen megértünk ugyan, de mégis sajnálattal említünk meg, mert tudjuk, hogy az osztály intenzíven megindult külső munkálatai már eddig is sok olyan anyagot hoztak, amelyeknek közzétételét úgy a hazai, mint a külföldi szakkörök lesve várják. Első kötetként Jetrich Nándor «Az avarkori műipar Magyarországon» című tanulmányának első közleménye jelent meg teljes magyar és német szöveggel, 65 lapon 22 szövegközti képpel és hét táblával. A bevezető részben élesen szembeállítja a klasszikus monumentális művészetet a nomádok kisplasztikai művészetével, melynek okát a kétféle csoport nagyon is különböző életében keresi. Elsősorban természetesen a helyhezkötöttségben, illetve a szabad mozgásban. Ismerteti a szkíták ornamentikáját, s kimutatja, hogy az állatábrázolások, amelyek a szkíta művészetben egymás mellett élnek, a késői szkíta, az ősgermán és magyarországi avarkori műiparban is kombinálódnak. Behatóan foglalkozik a magyarországi avarkori leletek két csoportjával, a fogazási ornamentikával és a préselőmintákkal. Annak alapján, hogy a fogazás csak magyarországi leletben fordul elő, megállapítja, hogy a nyugati germán állatornamentikának e hajtása nem nyugati import, hanem a szkíta művészet alapján helyi mesteriskolában fejlődött ki. Fettich Nándor gondos tanulmánya az egész magyarországi kiadott és kiadatlan anyagra támaszkodik, továbbá a bécsi, berlini, szentpétervári, moszkvai, kazáni, permi és helsingforsi anyagra, s valóban vánatos, hogy a megígért s már kéziratban meglévő második rész is mihamarabb megjelenjék. A második kötet Paulovics Istvántól-