ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 108. ÉVFOLYAM (1981)

1981 / 1. füzet - IRODALOM - ENTZ GÉZA - PÓCZY KLÁRA: Folia Archeologica. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve XXIX - XXX. kötet

IRODALOM Folia Arch­aeologica, XXIX. 1978. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda, 210 oldal,103 kép. A régészeti feltárás, aprólékosságánál fogva, eleve sok türelmet igényel és eredményei nem gyorsak. A ma korszerű interdiszciplináris kutatási módszer alkalmazása egy-egy tudományos téma értékelésénél, még csak tovább lassította az anyag feldolgozását és még nagyobb anyagi megterhelést jelent. Ezzel magyarázható, hogy a kb. másfél évtizede megindult kísérletezéseknek a gyümölcsei most érnek be, és már általában ezekre épülnek az új fel­dolgozások. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyvének a legújabb számában a sorok közül ez olvasható ki. Külö­nösen érvényes ez az új ásatásokból származó anyagköz­lésekre, de nem hiányzik azokból a tanulmányokból sem, amelyek a régebbi raktári anyagból származó leletcso­portok korszerű szempontok szerinti újjáértékelésének számítanak. Fentiek miatt igen figyelemreméltó tanul­mány T. Dobosi Viola: A pattintott kőeszközök nyers­anyagáról (Über das Rohmaterial der retuschierten Stein­geräte). Az interdicsziplináris módszeren belül már fino­mít, egyszerűsít, igyekszik kiküszöbölni a kezdeti feles­leges túlzásokat. Abból indul ki, hogy a különböző tör­téneti korszakokban más-más kőzetfajtákból készültek a munkaeszközök. Ezért a kovakőzetek jellegzetességeit vizsgálva kimondja „keresnünk kell egy módszert, ami a röntgendiffrakciós vizsgálatnál egyszerűbben, könnyen és nagyszabású technikai felszerelés nélkül is megbízha­tóan elkülöníti a két nyersanyagfajtát." Javaslatai a gyakorlati munkából következnek és messzemenően segí­tik a feldolgozás további lehetőségeit. Patay Pál: A Tiszavalk-Tetesi rézkori temető és tetes) I. Temető. (Kupferzeitliches Gräberfeld und Sied­lung von Tiszavalk-Tetes I. Das Gräberfeld Reimen 25 sír anyagát teszi közzé. Az őskori temetőt Árpád-kori és szarmata kori beásások zavarták, ami nehezítette a kuta­tást, így is sikerült az egyik zsugorított váz mellől a hunyadihalmi csoport kerámiáját kiemelni. A minta­szerű anyagközlés és értékelés során a cikk írója — e lele­tek nyomán a rézkor kronológiájával kapcsolatos lényeges időrendi kérdésekre is kitért. Ecsedy István: Bronzkori telep Biharugrán (Bronze Age Settlement at Biharugra) címen ugyancsak kronoló­giai és ethnikai kérdéseket boncolgat. A két rétegű tele­pülésen a leletanyag ugyanis bizonyos időbeliséget tük­röz. Saját fogalmazása szerint a szerző a feltárt alsó réteg­ben nem talált olyan leletet, ami ne szerepelne a felsőben. Bár egyidős a Nagyrévi kultúra korai szakaszával, azzal nem keveredik. Feltehetően már a későrézkorban is itt élt népességről van szó. A felső rétegben ezzel szemben már új elemek mutatkoznak, s ebből az Erdéllyel való intenzívebb kapcsolatokra következtet. Mindkét réteg­ben a hatvani II. és az ottományi kultúrák hagyatéka ismerhető fel. Vörös István érdekesen egészíti ki az előző publikáció eredményeit. A Biharugra-Földvárhalom bronzkori telep állatcsontleletei (Animal bones of the Bronze Age settle­ment at Biharugra-Földvárhalom) címen a lakásokhoz tar­tozó konyhai hulladékanyagból kiválasztható házi- és vadászott állatok csontmarad­ványait vizsgálta. Ez ada­tok segítségével kiegészíti a telep életmódjának a rekon­strukcióját. Az állatfajták összességéből arra következtet, hogy a környéken zárt erdőség és vízfelület húzódott. Megállapítható, hogy az idők folyamán intenzívebb lett a telepen a vadászat és az állat­feldolgozás. Stanczik Ilona: Előzetes jelentés a Füzesabony-Öregdombi teli-telep ásatásáról (Vorbericht über die Ausgrabungen der bronzezeitlichen Tell­siedlung von Füzesabony-Öregdomb) címen hitelesítő ásatásának az eredményét ismerteti. Célja az volt, hogy az 1930-ban feltárt, három házból és több gazdasági épületből szár­mazó, nagy mennyiségű leletanyagot újraértékelje. Az új ásatással sikerült hitelesíteni a településszerkezetet is, amennyiben utcasorok irányát is megkapta az ásató. A telep leletanyaga a Füzesabonyi kultúrához tartozik „a Hatvani kultúra leletei a telepnek ezen a részén nem kerültek elő" jegyzi meg a publikációban. B. Bonis Éva: Rekonstrukciók a Szomor-Somodor­pusztai római kori temetkezési kocsik felszereléséből (Rekonstruktionsversuche aus dem Fundinventar der römerzeitlichen Bestattungswagens von Szomor-Somor­dorpuszta) címen ugyancsak egy korábbi publikált s a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében levő emlék­anyag rekonstrukcióját végzi el, de egészen más mód­szerrel. Az új, kiegészítő értelmezéshez nem hitelesítő ásatás segítette hozzá, hanem a bronz edények restaurá­lása: az eljárás során a tárgyak felületén eddig ismeretlen részleteket, hívtak elő. Három darabról van szó, az első, kereteit médaillon bronzból, szatír mellképével, halotti kocsi díszítményei közé tartozott. Két bronzedény , kancsó és nyeles csésze áldozatok bemutatásánál voltak használatban és áldozati kendő tartozhatott az együttes­hez. Néhány kezdetlegesebb kulturális szintű provinciá­ban, mint Pannoniában is, sírba helyezték a halott mellé e tárgyakat. A XV. századi sírokban talált csonka tárgyak bizonyítják, hogy a rítus értelmét vesztett szokássá vált az évszázadok folyamán. Soproni Sándor: A carnutumi Heidentor (Das Hei­dentor von Carnutum) c. tanulmánya egy sokat vitatott épület egykori rendeltetésének a kérdéséhez szól hozzá. E monumentális, több emelet magasan fennmaradt rom, Pannoniának talán egyik legjelentősebb épületmarad­ványa. Eredeti funkcióját az irodalomban sokan talál­gatták, egyesek síremléknek, mások szentélynek tar­tották. E. Swoboda irodalmi adatokra hivatkozva fel­vetette, hogy T­. Constantinus építette diadalív lehetett. Soproni megtartja fejtegetésében az utóbbi funkciót, a beépített kőemlékek alapján azonban az építmény korát korábbi időre, a tetrarchia korára teszi. Figyelmeztet arra, hogy az építmény a szokványos quadrifrons típus­tól eltér, hiszen közepén hatalmas bázis áll. Ez adatokból arra következtet , hogy 308-ban a négy császár carnuntumi látogatásakor, áldozatot mutattak be itt az uralkodók jelenlétében, feltételezhetően egy Concordia szobor állt az alapzaton. A hely a császári palota, az amphitheatrum és a főútvonal találkozásánál kialakult tágas térség, amely amúgy is a legalkalmasabb lehetett ilyen reprezen­tatív ünnepség tartására. Soproni — az épület funkcio­nális szerepének ezzel az új javaslatával — az épületet bekapcsolta Pannónia történetének egyik sorsdöntő fon­tosságú eseménysorozatába. Sz. Burger Alice: Későrómai éremlelet Mernyéről (Ein spätrömischer Müntzschatz aus Mernge) címen egy 1968-ban feltárt 381 darabos zártlelet értékelését adja.

Next