ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 108. ÉVFOLYAM (1981)
1981 / 1. füzet - IRODALOM - ENTZ GÉZA - PÓCZY KLÁRA: Folia Archeologica. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve XXIX - XXX. kötet
IRODALOM Folia Archaeologica, XXIX. 1978. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyve. Budapest: Népművelési Propaganda Iroda, 210 oldal,103 kép. A régészeti feltárás, aprólékosságánál fogva, eleve sok türelmet igényel és eredményei nem gyorsak. A ma korszerű interdiszciplináris kutatási módszer alkalmazása egy-egy tudományos téma értékelésénél, még csak tovább lassította az anyag feldolgozását és még nagyobb anyagi megterhelést jelent. Ezzel magyarázható, hogy a kb. másfél évtizede megindult kísérletezéseknek a gyümölcsei most érnek be, és már általában ezekre épülnek az új feldolgozások. A Magyar Nemzeti Múzeum Évkönyvének a legújabb számában a sorok közül ez olvasható ki. Különösen érvényes ez az új ásatásokból származó anyagközlésekre, de nem hiányzik azokból a tanulmányokból sem, amelyek a régebbi raktári anyagból származó leletcsoportok korszerű szempontok szerinti újjáértékelésének számítanak. Fentiek miatt igen figyelemreméltó tanulmány T. Dobosi Viola: A pattintott kőeszközök nyersanyagáról (Über das Rohmaterial der retuschierten Steingeräte). Az interdicsziplináris módszeren belül már finomít, egyszerűsít, igyekszik kiküszöbölni a kezdeti felesleges túlzásokat. Abból indul ki, hogy a különböző történeti korszakokban más-más kőzetfajtákból készültek a munkaeszközök. Ezért a kovakőzetek jellegzetességeit vizsgálva kimondja „keresnünk kell egy módszert, ami a röntgendiffrakciós vizsgálatnál egyszerűbben, könnyen és nagyszabású technikai felszerelés nélkül is megbízhatóan elkülöníti a két nyersanyagfajtát." Javaslatai a gyakorlati munkából következnek és messzemenően segítik a feldolgozás további lehetőségeit. Patay Pál: A Tiszavalk-Tetesi rézkori temető és tetes) I. Temető. (Kupferzeitliches Gräberfeld und Siedlung von Tiszavalk-Tetes I. Das Gräberfeld Reimen 25 sír anyagát teszi közzé. Az őskori temetőt Árpád-kori és szarmata kori beásások zavarták, ami nehezítette a kutatást, így is sikerült az egyik zsugorított váz mellől a hunyadihalmi csoport kerámiáját kiemelni. A mintaszerű anyagközlés és értékelés során a cikk írója — e leletek nyomán a rézkor kronológiájával kapcsolatos lényeges időrendi kérdésekre is kitért. Ecsedy István: Bronzkori telep Biharugrán (Bronze Age Settlement at Biharugra) címen ugyancsak kronológiai és ethnikai kérdéseket boncolgat. A két rétegű településen a leletanyag ugyanis bizonyos időbeliséget tükröz. Saját fogalmazása szerint a szerző a feltárt alsó rétegben nem talált olyan leletet, ami ne szerepelne a felsőben. Bár egyidős a Nagyrévi kultúra korai szakaszával, azzal nem keveredik. Feltehetően már a későrézkorban is itt élt népességről van szó. A felső rétegben ezzel szemben már új elemek mutatkoznak, s ebből az Erdéllyel való intenzívebb kapcsolatokra következtet. Mindkét rétegben a hatvani II. és az ottományi kultúrák hagyatéka ismerhető fel. Vörös István érdekesen egészíti ki az előző publikáció eredményeit. A Biharugra-Földvárhalom bronzkori telep állatcsontleletei (Animal bones of the Bronze Age settlement at Biharugra-Földvárhalom) címen a lakásokhoz tartozó konyhai hulladékanyagból kiválasztható házi- és vadászott állatok csontmaradványait vizsgálta. Ez adatok segítségével kiegészíti a telep életmódjának a rekonstrukcióját. Az állatfajták összességéből arra következtet, hogy a környéken zárt erdőség és vízfelület húzódott. Megállapítható, hogy az idők folyamán intenzívebb lett a telepen a vadászat és az állatfeldolgozás. Stanczik Ilona: Előzetes jelentés a Füzesabony-Öregdombi teli-telep ásatásáról (Vorbericht über die Ausgrabungen der bronzezeitlichen Tellsiedlung von Füzesabony-Öregdomb) címen hitelesítő ásatásának az eredményét ismerteti. Célja az volt, hogy az 1930-ban feltárt, három házból és több gazdasági épületből származó, nagy mennyiségű leletanyagot újraértékelje. Az új ásatással sikerült hitelesíteni a településszerkezetet is, amennyiben utcasorok irányát is megkapta az ásató. A telep leletanyaga a Füzesabonyi kultúrához tartozik „a Hatvani kultúra leletei a telepnek ezen a részén nem kerültek elő" jegyzi meg a publikációban. B. Bonis Éva: Rekonstrukciók a Szomor-Somodorpusztai római kori temetkezési kocsik felszereléséből (Rekonstruktionsversuche aus dem Fundinventar der römerzeitlichen Bestattungswagens von Szomor-Somordorpuszta) címen ugyancsak egy korábbi publikált s a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében levő emlékanyag rekonstrukcióját végzi el, de egészen más módszerrel. Az új, kiegészítő értelmezéshez nem hitelesítő ásatás segítette hozzá, hanem a bronz edények restaurálása: az eljárás során a tárgyak felületén eddig ismeretlen részleteket, hívtak elő. Három darabról van szó, az első, kereteit médaillon bronzból, szatír mellképével, halotti kocsi díszítményei közé tartozott. Két bronzedény , kancsó és nyeles csésze áldozatok bemutatásánál voltak használatban és áldozati kendő tartozhatott az együtteshez. Néhány kezdetlegesebb kulturális szintű provinciában, mint Pannoniában is, sírba helyezték a halott mellé e tárgyakat. A XV. századi sírokban talált csonka tárgyak bizonyítják, hogy a rítus értelmét vesztett szokássá vált az évszázadok folyamán. Soproni Sándor: A carnutumi Heidentor (Das Heidentor von Carnutum) c. tanulmánya egy sokat vitatott épület egykori rendeltetésének a kérdéséhez szól hozzá. E monumentális, több emelet magasan fennmaradt rom, Pannoniának talán egyik legjelentősebb épületmaradványa. Eredeti funkcióját az irodalomban sokan találgatták, egyesek síremléknek, mások szentélynek tartották. E. Swoboda irodalmi adatokra hivatkozva felvetette, hogy T. Constantinus építette diadalív lehetett. Soproni megtartja fejtegetésében az utóbbi funkciót, a beépített kőemlékek alapján azonban az építmény korát korábbi időre, a tetrarchia korára teszi. Figyelmeztet arra, hogy az építmény a szokványos quadrifrons típustól eltér, hiszen közepén hatalmas bázis áll. Ez adatokból arra következtet , hogy 308-ban a négy császár carnuntumi látogatásakor, áldozatot mutattak be itt az uralkodók jelenlétében, feltételezhetően egy Concordia szobor állt az alapzaton. A hely a császári palota, az amphitheatrum és a főútvonal találkozásánál kialakult tágas térség, amely amúgy is a legalkalmasabb lehetett ilyen reprezentatív ünnepség tartására. Soproni — az épület funkcionális szerepének ezzel az új javaslatával — az épületet bekapcsolta Pannónia történetének egyik sorsdöntő fontosságú eseménysorozatába. Sz. Burger Alice: Későrómai éremlelet Mernyéről (Ein spätrömischer Müntzschatz aus Mernge) címen egy 1968-ban feltárt 381 darabos zártlelet értékelését adja.